Uj Szó, 1949. augusztus (2. évfolyam, 95-119.szám)

1949-08-04 / 96. szám, csütörtök

"1949 augusztus 4 ^Jfj^ Csölösztő földművesei közölt tettem a fejadagot, meg a gép- és I az aratórészt, t többit eladom, hogy több legyen a dolgozók kenyere. | — Milyen az állatállománya? — Négy tehenem van, két lovam, két ökröm és tizenkét süldödisznóm. De az ököröket most be akarom cserélni tehenekre. A telién trágyája jobb. A tehén mégis csak többet jelent a parasztember számára, mint az ökör, hiszen tejet, vajat, túrót is ad. De amint mondottam, a trágyája is jobb, mint az igásbaromé. Ez a mi szempontunkból igen fontos. A föld is csak úgy ád termést, ha etetik. Mindig csak fizetséget kívánna tőle. anélkül, hogy mi nem adunk n

pki semmit, az bizony bajjal jár. Nézzen csak széjjel a határunkban. Ahol nem fordított a gazdaember kellő figyelmet a trágyázásra, ott bizony bajjal hozott be olyan termést, mint amilyent nálam is láthat. Kevés állat kevés trágyát ad. A falusi gazdaembernek arra kell törekednie, hogy minél nagyobb állatállománya legyen, mert hisz ezzel nemcsak a húskérdésen segít, nemcsak saját magának hoz hasznot, egyúttal földjének jó és bőséges trágyázását is meg tudja oldani. A beszélgetés közben odaszállingóznak az éppen pihenő munkások. Szóba kerül a traktor kérdése is. Megindul a sző, kritizálják a traktor munkáját, van, aki még bizalmatlanul tekint rá, nyíltan meg is mondja Mezei János, a bajuszos, pipás etető: — A traktorvezetők egy része olyan hanyagul végzik munkájukat, hogy mély szántásösvényeket hagynak maguk után, úgyhogy lóvontatású ekével kell a hibát helyre hozni. Süke Károly szól közbe, aki síkra száll a traktor mellett és rögtön példát hoz fel: — Most jött haza nemrég egy traktorvezető Csehországból. A nevét hirtelenjében nem tudom, annak bizony bárki megnézheti a munkáját. Tisztességgel, gonddal végzi azt. Nem lehet íyy beszélni és így kritizálni emberek, mert a parasztember között is van olyan, aki rosszul szántja meg a földjét, ki meg jól. Kocsis János építömunkás is bizonygatja, hogy a traktor munkája gazdaságosabb, hasznosabb és jobb, mint a lóvonatású ekével végzett munka' Könnyebb, gyorsabb és jobb. A körülállóktól megkérder::.ük,hogyan áll a tarlószántás. Mezei János bólogat. Szűkszavú ember, akit a munka. a fáradságos és verejtékes falusi élet korán öreggé tett. Bólogatása annyit jelent, hogy a faluban nem mulasztották el ezt a fontos munkát időben elvégezni, bár. mint ö mondotta elkéne már esrv kis eső, mert a talaj nagyon száraz. Végül még Kocsis János szól hozzánk. Két kérése volt. De talán mutassuk be olvasóinknak Kocsis Jáonst, a földmunkásból lett városi építőmunkást, akinek öt apró gyermeke van, feleségre né°y évvel ezelőtt halt meg és idős 60 esztendős édesanyja végzi a ház körüli szükséges munkát. Megnéztük ezt a házat. Két és fél méter hoszszú. két méter széles deszkalyuk. Keten laknak ebben az emberhez nem méltó barakban. A községben, de a szomszédos Tejfaluban viszont falusi viszonylatokhoz mérten nagyegyes falusi közigazgatási tisztviselők még mindig nem értik meg. Ám döntsenek a felettes hatóságok és döntsön a csehszlovákiai dolgozó nép tábora, hogy vájjon 1949-ben, a IX. pártkongresszus után egyes jegyzői hivatalokban hogyan értelmezik a szociális ügyek intézését. méretű — valószínűleg — többszobás házakat látni. Csölösztöiek és tejfalusiak, hol van bennetek a szocialista összetartás, hogy ilyen odúban hagytok nyomorogni egy dolgos munkásembert s annak öt apró gyermekét. De felhívjuk e sürgősen megoldandó lakáskérdésre a helyi elöljáróság figyelmét. Ez volt Kocsis János első kérése, hogy lépjünk közbe lakásügyének kedvező elintézésse .érdekében. De volt egy másik kérése is, amelynek meghallgatása után megállapítottuk, hogy a IX. pártkongresszus határozatát a bürokrácia sürgős felgöngyölítése tárgyában SUke Kíroly a traktor híve Kocsis János gyermekeinek gondozását és háztartásának vezetését j. öreg 60 esztendős édesanyja intézi, akinek textiljegy iránti kérelmét a községi élelmezési hivatal elutasította. Ridegen, magyarázat nélkül. Mi úgy érezzük, hogy talán e félreértést egyenes közbelépésünkkel sikerül megoldanunk. Sajnos, mi is rideg elutasítással találkoztunk csak, mert a tejfalusi közélelmezési hivatal tisztviselőnője még nem érti a mai idők szellemét. S midőn munkatársunk erre öt erélyesebben figyelmeztette. hogy a szocialista köztársaságban az ilyen ügyet osztályszempontból kell elintézni, válasza így szólt: Vykaálat' sa na to. Ezt a választ most bírálat céljáj fcól továbbítjuk a közvéleménynek Hancz János csölöszíöi gazda | és a felettes hatóságoknak. Dokucscjev tcnár érdeme A §zQvjetúpióban 1831-ben háta" nas szárazság szívta ki a talaj nedvességét. A rossz termés következtében egész falvak haltak éhen. Ez a tény buzdította a szovjet természettudósokat arra, hogy felvegyék a harcot • a szárazság ellen. „A' mi szteppénk egykor és ma" című müvében Dokucsajev azt javasolja, hogy erdősítsék be a szteppáket, az egyes nagy kiterjedésű síkságokat erdővel határolják körül, amely megvédi őket szárazságtól, létesítsenek halastavakat stb. Azt állítja, hogy a szteppe nem azért vált szteppévé, mert az éghajlat hideg, hanem azért, mert a múltban az erdőket teljesen kiirtották és elhanyagolták a mezőgazdaságot és csak tőzsdejátékok céljait szolgálta. Dokucsajev ajánlatára külön tudósküldöttség ment a szteppékre, hegy helyben tanulmányozza a talajt, az éghajlatot, a felszínt stb. és ezeknek egymásra gyakorolt hatását. Az ő felügyelete alatt létesítették a szteppéken az első ültetett erdőket és mesterséges halastavakat. A GOLYVA modern sebészeti kezeléséről A magyar egyetemi klinikák laboratóriumaiban szünet nélkül folynak a kutatások egy elterjedt népbetegség: a strumo (golyva) kórokozójának megállapítása és a gyógyítás módjának megjavítása céljából. A struma modern sebészeti kezeléséről és az új gyógyszernek: a thicuracil hatásának eredményeiről, a Rókus-kórház I. sebészeti osztályának vezetője, dr. Pommersheim Ferenc tanár így nyilatkozik: — A struma keletkezésének sokféle elmélete közül a jódelmélet látszik elfogadhatónak. Megállapították, hogy a legtöbb ilyen megbetegedés ott fordul elő, ahol a levegőnek, víznek, tápláléknak kevés a jódtartalma. Az a tény, hogy Budapesten minden ember ugyanazt a vizet issza és kerületenként mégis változik a golyvások 'száma, csak látszólag mond ellent ennek a megállapításnak. Az orvostudomány fejlődésének eredménye, hogy ma már a golyvások legnagyobb részét belkezeléssel meg lehet gyógyítani. Akik pedig sebészeti beavatkozásra szorulnak, nyugod tan vethetik magukat műtét alá, mert a tökéletes kivizsgálás, a jó előkészítés, a fejlett műtéti technika a szövődmények számát a minimumra csökkentette. — Mik a legújabb eredmények? — Nagyjelentőségű az anyagcsere és a jód előkészítésének bevezetése. Üjabb lépés: a thiouracilnak és a származékainak alkalmazása. Ezek a hatásos gyógyszerek különösen a belkeze lésnél váltak be. Adagolásuk eredménye, hogy sokkal kevesebb beteg kerül a legsúlyosabb bazedovos állapotba, kevesebb a dülledtszemű, csont- és bőrre lefogyott beteg és így a műtéti erédmények nagyon jók. — Alkalmazhatók-e prevenciók a strumás megbetegedéseknél? — Igen és eredményesen. A fiatalkorúaknál a jódhiány szak szerű, óvatos pótlása megelőzi a pajzsmirigy golyvás elfajulását. Ezt a célt szolgálja a jódozott só, vagy az egészen kis jódadagok alkalmazása. — Milyenek a műtéti eredmények? — A műtétre szorulók közül egyre több beteg kerül időben és jó kondícióban operációra. íls így rengeteg dolgozót adunk vissza munkaképesség csökkenése nél kül a társadalomnak. Ég az erdő... Az erdőtüzekből eredő kár igen nagy szokott lenni A kárnak ösizeg szerint való értékelése azonban telette relatív művelet. Az esetről esetre megállapított kár határozottan nagyobb, ha tekintetbe vesszük a tönkrement élőfaállományt, amely a jövőben már nem hoz nyersanyagot, valamint a növények és állatok elpusztult tömegét, melyek a fejlődes és szaporodás szempontjából szintén elvesznek. Az ilyen módon keletkezett kárt felbecsülni sz.nte lehetetlen. Ezekkel az erdőtüzekkel kapcsolatban nagyon kevesen gondolnak arra, hogy a keletkezett kárt végeredményben az ember keserüli meg. A veszteséget ugyanis közösen fizetjük meg. Hogy hogyan, arra nagyon egyszerű a felelet. Az erdő szállítja az ember részére az egyik legszükségesebb nyersanyagot, a fát. Nincsen ma olyan iparúg vagy foklalkozás, amely fa nélkül létezni tuúna. Vegyük csak tekintetbe a faipart a fürésztelepektől kezdve az ács- és a^ztaiosműlielyeken keresztül, a speciális famegmunkáló telepekig, sot a műfonál bevezetése ó^-a a posztógyáradig. Sokezer ember keresi itt a kenyerét és közvetve m g több gyermekszájnak adja meg ez az ipar a mindennapi .falatot. Ezek az iparágak tulajdonképpen semmi mást nem tesznek, mint az erdő adta fát dolgozzák fel és alakítják át mindennapi közszükségleti cikké. Az erdő nyersanyagát feldolgozó iparágak terén a következő állomás az építőipar. Ma az építőipar annyi fát használ föl, hogy annak helyettesítésére más anyaggal gondolni sem lehet. A továbbiakban, ha végignézünk lakásunkban vagy munkahelyünkön, bútor, berendezés és egyéb felszerelés alakjában mindenütt fát és újból fát látunk. Fából készült ágyunk, fából van bútorunk túlnyomó része, fával padlózzuk ki lakásunkat, fából készül háztetőnk gerendázata s a fa adta meleggel főzzük meg a mindennapi ételünket :s. Mindannak dacára, hogy az erdő ilyen gazdag nyersanyag-tárháza az embernek, elég mostohán bánunk vele. Mint mindennek ezen a földön, úgy az erdőnek is rengeteg ellensége van. Ezek között talán a legelső helyen áll a tűz. A tűz kérlelhetetlen lángjai sok esestben menthetetlenül pusztítják el a könnyen gyúló fát s vele együtt'az erdő állat- és növényvilágát is. Az erdőtűz okának kivizsgálásakor rendszerint kiderül, hogy a tüzet az ember okozta, tudatlanságból, gondatlanságból, vagy ami a legveszélyesebb, rosszakaratból. Tudatlanságból rendszerint a fiatalság okoz tüzet. A kiránduló gyermeksereg ég a vágytól, hogy maga fözhese meg teáját vagy szabad tűzön melegíthesse meg a magával hozoit ételét. Közben egyik sem gondol arra, hogy ez a kis tüz magára hagyva lappangva tovább ég és gyujíogatová válhat. Gondatlanságból vagy rosszakaratbó. rendszerint a felnőttek okoznak tüzet, akik, bár tudják, hogy a tüz mennyi veszélyt rejt magában, mégsem ügyelnek rá kellőképpen és azt teszik, amit a józan ész es az előuások elleneznek. Ilyen módon azután évente hatalmas javak pusztulnak el, amelyeket megíelelő elővigyázat mellett éleiszínvonalunk emelésére lehetne fordítani. A belügyi megbízotti hivatal fpovei eníctvo vnútra) éppen ezért a károk csökkentése érdekében elrendelte, . hogy száraz időben tilos idegeneknek az erdő azon részeiben tartózkodnak, melyeket az illetékes erdőhatóság tűzveszélyesnek jelöl meg. Száraz időben tilos az illetékes erdészeti hatóság engedélye nélkül sem magában az erdőben, sem annak 100 méteres körzetében tűzet gyújtaniA kirándulók autóikat vagy autóbuszaikat csakis az erdőn keresztül vezető nyilvános útakon állíthatják le. Ezekkel a járművekkel szigorúan tilos a sűrűségbe hajtani. Ezen rendelkezések megsértése szabadságvesztést, illetőleg pénzbírságot eredményezhet még akkor is, ha közvetlen kár nem keletkezett. Erkölcsi kötelességünk éppen ezért úgy viselkedni a

z erdőben, hogy a logika diktálta előírásokat betartsuk Támogassuk sz illetékes hatósásokat nehéz munkájukban és ne foglaljuk el idejüket büntető feljelentések megtételével, de inkább közös erővel küzdjünk a tűz pusztító veszedelmeivel szemben. -gbCsallóközben, Tegnap kint voltunk Csölösztőn. Kíváncsiak voltunk, hogy az apró csallóközi falvak lakói hogyan teljesítik az ötéves terv első szakaszát. Somorján kaptuk meg a tanácsot, hogy a Duna partján fekvő kis falucskát keressük fel, mert a rekkenő hőségben az elvégzett munka után biztosan jól fog esni egy kis fürdés is a Duna hűs habjaiban. Szűk, poros, tekergős falusi kocsiúton, kukoricatáblák között vezetett Somorjáról az út Csölösztőre. Már messziről füstgomolyagot láttunk. Búg a gep Hallatszott a cséplőgép tompa búgása. Légvonalban már meg volt az irányunk, most csak a tekergős utakat kellett megtalálnunk, hogy Honcz Lajos csölösztöi középparaszt portájára érjünk. A kapuban az apró gyermekek tarka csoportja élénk sikongatások kózpette üdvözölte a ház tövében álló szederfák alá befutó gépkocsinkat. Az udvaron búg a cséplőgép, körülötte szorgos falusi munkáskezek dolgoznak. Elsőnek Dodog Jánossal ismerkedünk meg, a falu gépészével, aki kérdésünkre a falu helyzetéről a következőket mondta: — Csölösztő öntudatos és szorgalmas népe együttes erővel dolgozik, hogy a falu földjének termését mihamarább betakarítsa. Munkásember ' vagyok s az itteni földműves népről a legnagyobb dicsérettel tudok szólni. Dolgos, szorgalmas nép, amely minden erejével azon van, hogy teljesítse kötelességét. Közben odaérkezik hozzánk Honcz Lajos, a 15 holdas középparaszt. Boldog mosollyal üdvözöl bennünket. Értelmes szavakkal adja tudomásunkra, hogy az idei termés bizony sokkalta jobb a tavalyinál, bár az árpa és a rozs gyengébben fizetett, a búza ellenben kipótolt mindent. — Nyolc katasztrális hold 88 mázsa búzát adott. Mivel a szerződésem eredetileg csak 15 mázsa búzára szólt, siettem aláírni a pótszerzödést, ahol további 25 mázsa búza átadására köteleztem magamat. Közbevágunk a kérdéssel: — Miért sietett annyira Roncz uram aláírni a pótszerződést? — Biztosítani akartam a termésfelesleget. Hisz rnit is csinálnék enynyi búzával itthon. Félretettem magamnak, ami kell a vetéshez. Ezt be fogom cserélni a szövetezetben. Tavaly is kicseréltem, azért van most ilyen szép és tiszta búzám. FélreI k