Uj Szó, 1949. augusztus (2. évfolyam, 95-119.szám)

1949-08-04 / 96. szám, csütörtök

1949 augusztus 4 Ili SZO — Tegnap kint voltam a várban és lenyűgözően hatott minaaz, amit a Vasasok énekkata nyújtott. Nagyon tetszett az is, hogy magyar munkások olyan hibátlanul énekelték a mi himnuszunkat. Nem lehetett észrevenni, nogy nem tudnak szlovákul. Nagyon szeretném, ha a a Vasasok bennünket is meghallgatnának. Ma este a Zeneakadémián szerepel egy 60 tagú munkásdaiárda ugyancsak munkásdalokkal. Csunderlik Helén munkásnö elragadtatással mondja: — Kint voltam a várban a Petőfi-ünnepségen. Igazán nagyon szép volt, az ember érezte ezekből a sz.tp munkásdalokból, hogy végre megszületik a magyar és szlovtuc barátság. — Kristofik Mátyás élmunkás maga jött hozzám és arra kért, hogy a következőket közöljem a magyar munkásokkal. — Mindaz, amit a magyar munkások énekeltek nekünk, az nagyon szép volt és az az óhajom, hogy a magyar munkásokkal harcoljunk a szocializmusért. Ha együtt fogunk dolgozni és harcolni, gyorsabban érünk célunkhoz. Nagyon szeretném, ha módunkban lenne a magyar dolgozókkal munkaversenyt rendezni. A ,,Práci éest" becsületes üdvözletével köszöntöm őket. Kristofik ölmunkás 1924 óta tagja a Pártnak. Amit önként mondott, egy öntudatos munkás meggyőződésével közölte, aki megértette a kor szavát. Rövid mondanivalójában a szocializmusért harcoló munkás ereje lüktetett. A szlovák élmunkás szavait a magyar Vasasok zengő hangja kíséri. A munkásdal egyre erőteljesebben száll és győzelmesen a munkásság szívébe férkőzik. Amikor az Internacionálét befejezik, Gottwald és Rákosi ütemes, lelkes éltetése tölti be a gyár udvarát. Székely Endre zeneszerző nyilatkozik Székely Endre zeneszerző általános képet ad az énekkórusokról. Székely a következőket közli: — A felszabadulás előtt 80 munkáskórus volt összesen. Ma 500 munkáskórusunk, 1000 ifjúsági és 500 olyan kórusunk van, amelyek nem tartoznak a szakszervezetekhez. Ezenkívül 300 munkászenekaiunk és számos szimfonikus zenekarunk van. Mindez azt mutatja, hogy nálunk a munkásság tömegesen érdeklődik a zenekultúra iránt A szovjet tömegdalokból kiindulva — folytatja Székely — sikerült megteremtetnünk a magyar munkásdalt, amely az időszerű politikai irányt juttatja kifejezésre. Ezek a munkáskórusok úgy dolgoznak, hogy a szövegiróval és zeneszerzővel állandó kapcsolatuk van. A szöveget és a zenét maguk a munkások ellenőrzik. — A munkássság zenei képzettsége oly magas hogy az Operaháznak tobb mint 50.000 állandó munkásbérlője van. A reakció ugyan be akart férkőzni a kórusok soraiba, de mi oly alapossággal kiépítettük őket, hogy a munkásság szilárd bástyái lettek. Mi például munkásdalversenyeket tűztünk ki és ezeken a versenyeken a református dalegyesület épúgy résztvett, mint más énekkar. Arra a kérdésre, mi a véleménye az itteni énekkóruskoról, Székely azt felelte, hogy Csehszlovákiában a zenei élet igen magas nívójú és így a kórusok kitiinö zenei nevelésben részesülnek. Végül még megjegyzi. A magyar munkáskórus párhuzamosan halad a csehszlovák kórussal. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az a. tény, hogy míg 1947-ben a 40 tagü Vásárhelyi énekkar nyerte el Londonban az első díjat, addig 1948ban a csehszlovák énekkórust tüntették ki az első díjjal. Kiegyensúlyozod költségvetés A költségvetés különös ínyeimet szentel arra, hogy az egyes üzemek és intézmények gazdasági, kulturális .és adminisztrá ciós költségeit az állampénztár fedezze. Nem veszik tehát igénybe a magánintézmények és személyek hozzájárulását. A termelés egyes ágaiban a pénzügyi viszonyok a piaci helyzet szerint alakulnak. A költségvetés bevételei és kiadásai összhangban vannak, ezért a passzív mérleg teljesen a múlté. Nálunk nem fordulhat elö az az eset, ami a kapitalista államokban oly gyakori, hogy a közterheket aránytalanul növelik, anélkül, hogy a lakosság fizetőképességét emelnék. Szocialista állam a közterhek emelése helyett takarékoságra szólítja fel a lakosságot. ^állapították c szsvjetanagyar határt A szovjetúnió kormánya és a magyar kormány által kijelölt vegyes határmegállapító bizottság az 1947-ben Párizsban aláírt békeszerződés első cikkelyének harmadik szakasza értelmében kijelölte a határt a Szovjetúnió és a Magyar Köztársaság között. A bizottság tagjai 1C49 július 30-án Moszkvában aláírták a határvonal leírását tartalmazó jegyzőkönyvet, a térképeket és egyéb okmányokat. A bizottság tagjai voltak szovjet részről: Darulin tanácselnök, Csumakov és Zubarev vezérőrnagyok; magyar részről: Szalvay vezérőrnagy, Boros miniszteri tanácsos és Jankovszky ezredes. Magyarországon 40 -Síel csökken a kenyér ara Mint Budapestről jelentik, a magyar kormány augusztus 1-én kezdődő érvénnyel 1 forinttal leszállították a kenyér árát. A kenyér új ára 1.60 forint. A magyar nép örömmel vette tudomásul ezt az intézkedést és „Szabad Nép" azt írja, hogy az árcsökkentés az idei aratás és cséplés sikeres befejezésének, valamint a magyar mezőgazdasági ' munkásság az ötéves terv iránt tanúsított magatartásának eredménye, akik megértették, hogy mik a népidemokrácia követelményei. A magyar nemzet úgy vélekedik, hogy az árcsökkentést a földművesek lelkiismeretes munkája tette lehetővé. Az árcsökkentés egyszersmind feleletet ad az imperialisták provokációira. A magyar nép tudja, hogy csak munkával és odaadással érhető el főcéljuk — a szocializmus. — M. Polák egészségügyi megbízott szabadságon. Az egészségügyi megbízotti hivatal titkársága közli, hogy Milán Polák egészségügyi megbízott augusztus 1. és 22-e között szabadságra megy. A budapesti Vasasok énekkórusa meglátogatta a bratislavai vasmunkásokat Petőfi halálának századik évfordulóján rendezett ünnepen a budapesti Vasasok 160 tagú énekkórusa szerepelt. Ezen az ünnepi estén harcos munkásdalok lelkes hangja zengve töltötte be a bratislavai vár hatalmas amfiteátrumát. A tízezer főnyi szlovák és magyar közönség őszinte lelkesedéssel hódolt Petőfi forradaljában kezdtük el újra működésünket és aniig ideértünk, különböző fejlődési szakaszokon mentünk át. 50 taggal kezdtük, de igazi fejlődésünk az 1948-as év második feléhez fűződik. A fejlődés gyors ütemben ment végbe, hat hónap alatt 150 tagra szaporodott kórusunk és mind politikai, mind zenei téren komoly A VASASOK szólóénekesei. mi szellemének. A Vasasok énekkórusa az első perctől kezdve, amikor felhagzott a „Kde domov moj", az Internacionálé záróakkordjáig, mindvégig lebilincselő erővel tartotta fogva a zsúfolásig megtelt óriási nézőteret. Volt abban valami mélyen megrendítő, ahogy a magyar munkások a cseh és szlovák himnuszok szövegét szép szlávsággal énekelték és megható igyekezettel közvetítették munkásdalaikban Petőfi halhatatlan. szabadság és békeszerető szellemét. A szlovák dolgozókkal való őszinte együttműködési vágya vezette másnap a magyar vasasokat a CKD vasgyárba, hogy szérnélyesen meg-' ismerkedjenek a szlovák vasmunkásokkal. Három zsúfolt, hatalmas autobi'szon indultak el a magyar munkások erre a látogatásra és vidáman, teli torokkal énekelték és hirdették az építőmunka dalát. Bratislava utcáin a járókelők barátrágospn integettek feléink és ők hasonlókép intettek baráti békejobbukkal. A badapeslí Vasasok megszólalnak... Először Békési Gyulát keresem fel, a kul túregyüttes titkárát, aki szívélyes készséggel minden kérdésemre pontos felvilágositást ad. Békési 38—40 éves lehet, 16 éve tagja a munkáskórusnak, komoly, öntudatos munká3 benyomását kelti. Rendkívül meggondolt és fegyelmezett, minden szaván érezni, hogy a Vasasok kultúrmunkája a szívén fekszik. Békési a következőket mondja: — Elsősorban meg kell jegyeznem, hogy számunkra nagy kitüntetést jelentett az a tény, hogy éppen bennünket küldtek Csehszlovákiába szerepelni és mi minden képességünkkel igyekeztünk feladatunkat ezen a nagy ünnepen közmegelégedésre teljesíteni. Ha ez sikerült, akkor "eredményes kultúrmunkát végeztünk. — Az ^énekkarról — folytatja Békési — csak azt mondhatom, hogy minden egyes tagja becsületesen résztvett az újjáépítési munkában. A felszabadulás után, 1945 februárOktató történet, amelynek mindenki tudja a végét. változáson mentünk keresztül. Természetesen óriási munkát igényelt töiünk a fejlődési időszak, mert komoly zenemüvekett kezdtünk énekelni és harcot üzentünk a selejtes zenének. — 1948 december 11-én — folytatja tovább Békési — mutatkozott be új kórusunk első ízben és döntó sikert aratott. Első hangversenyünket háromszor ismételtük meg telt ház előtt. Ez a siker arra buzdított bennünket, hogy egyéves tervet állítsunk fel szervezési és politikai pro,irammal, amit lépésről lépésre pontosan megvalósítottunk. E tervkeretén belül 1949 április 19-én tisztán magyar szerzők mozgalmi dalaiból 12 kórust mutattunk be, melyeket ma országszerte énekelnek. — Ugyancsak 1949 jauárjában kezdtük a női énekkart megszervezni — mondja Békési —, hogy a június 25-iki hantversnyen a 150 tagú női énekkar is szerepelhessen. Békési Gyula a kulturegyüttes titkára. Ezt a progamunkat is a kitűzött időben valósítottuk meg. Ezen a hangversenyen a Szovjetúnió és a népi demokráciák mozgalmi dalai szerepeltek már és a hangverseny végén a 300 tagú énekkar énekelte el Novikov szovjet szerző „Vörös hadsereg" című indulóját nagy zenekari kísérettel. Békési végül a következőkkel fejezi be beszámolóját: — Énekkarunk mind a szakszervezet. mind a Párt által rendezett gyűléseken és ünnepségeken vesz részt. A választások ideje alatt Budapesten, Egerben, pápán, Celdömölkön szerepeltünk komoly sikerrel és a nép gyakran velünk énekelte a Szovjetúnió és a népi depi demokráciák mozgalmi dalait. Most még feljegyzem a karigazgató és a három karnagy nevét, a következők: András Béla, Véber István, Patasics Iván és Tóth Péter. Az énekkórus egyik fiatal tagja, akit Osvárinak hívnak, megjegyzi. hogy a Vasasok kórusa még 1941-ben, a fasizmus sötét éveiben is híven őrizte a szocializmust. Az Internacionálét úgy énekelték, hogy kint őröket állítottak fel, nehogy meglepetés érje őket. Ez a dal olyan volt számukra akkoriban, mint szomjas ember számára az eleven vízforrás. Osváritól megkérdezem, hogy miben látja a munkáskorus jelentősegét. Osvári felkapja fiatalos gyerekarcát, okos szemében felvillan a fény és máris valaszol: — Az énekegyüttes minden üzemben és gyárban — eltekintve attól, hogy öntudatos munkásokat nevel — igazi feladata az, hogy lelkesedéssel és céltudattal terjessze a munkásság kultúráját. Mi most itt voltunk, örömmel hoztuk el a magunk munkáskultúráját, de ugyanolyan örömmel meg hallgatnánk Pesten a csehszlovák munkáskórust. Meg vagyok arról győződve, hogy sokat tanulnánk tőlük. Es most Müller Gyula szólóénekessel váltok pár szót. 1926 óta tagja a Vasas-kórusnak, segédmunkás, tíz éve szerepel, mint szólóénekes. Müller Gyula mosolyogva közli: — Ma már az Operaházban énekelek. Evekkel ezelőtt gondolni sem lehetett arra, hogy egy munkás az Operába kerüljön. Az akkori énekmester csak úgy lett volna hajlandó foglalkozni velem, ha száz pengő tandíjat fizetek havonta, holott havi fizetésem 80 pengőt tett ki. Ma már más a helyzet. Ha valaki tehetséges, érvényesülhet. Azelőtt az is veszélyes dolog volt, ha valaki tagja volt a munkásdalárdának. A legemlékezetesebb szereplésem 1939ben volt azon a nagy tüntetésen, mikor az egyesített munkáskórust dirigáltam a milleniumi emlékmű előtt. Látnod kellett volna azt a hajszát, ahogy a rendőrök kivont karddal jöttek felénk a mellékutcákból. Körülkerítettek, a falhoz szorítottak bennünket és mindanvnyiunkat a rendőrségre vittek Zombor-Sehweinitz törzskapitány elé. Ott piifföltek, vertek bennünket. — Ilyen iskolánk volt nekünk, — folytatja Müller — már fiatal korunkban. Ezért van az, hogy ma minden munkásmozgalomban réssztveszek és igyekszem a munkásdalkultúrát szolgálni. Mint az Operaház tagja, továbbra is kötelességemnek tartom, hogy a Vasasok énekkórusában szerepeljek s velük együtt résztvegyek a pártmunkában. A Vasasok a bratislavai vasmunkások mankahelyén Kényszer volt egykor a munka, ma hősi tett. Ezzel a szép dalszöveggel vonulnak be a budapesti Vasasok a CKD vasgyárba, aliol az üzemvezetőség mindjárt kint a napfényes udvaron őszinte barátsággal fogadja őket. Egy kékzubbonyos idősebb munkás lelkes szavakkal fejezi ki örömét, hogy vendégül láthatják a magyar vasmunkásokat és felszólítja őket, nézzék meg a gyárat, miként folyik itt a munka. Egyben arra is kéri őket, érezzék jól magukat, akárcsak otthon. — Egy az utunk, egy a célunk — fejezi be beszédét, amire Gottwald és Rákosi éltetése a válasz. A magyar vasmunkásoknak nem kell magyarázni, sőt ők magyarázzák nekem, hogy ez itt egy esztergapad, ez meg egy gyalupad. Jobbra-balra nézegetnek, mintha otthon lennének. És valóban ismerős gépek és szerszámok között mozognak, a munka zaja, üteme, hangja ugyanaz, mint az otthoni gyárakban. Természetesen elismerik, hogy a mi iparunk fejlettebb. Itt-ott kérdeznek valamit egy munkástól, aki készségesen válaszol. így ismerkedik meg egymással a szlovák és magyar munkás a munka forrásánál. Az üzem látogatása után a Vasasok énekkórusa fegyelmezett sorrendben egységgé fejlődik és az énekkórus hangja újra felzeng a gyár udvarában. A csehszlovák repülö-indulóval kezdik, majd a szlofc-olt munkások unszolására folytatják a dalsorozatot. És amíg a Vasasok énekelnek és a munkásdal a magasba száll, addig kiragadok «gy szlovák munkást a sürü sorokból és megkérdezem tőle, mit szól, mi a véleménye a magyar munkástársairól. Dörnhofel, a CKD hivatalnoka, aki egyébként szakképzett munkás, a következőket mondja: — Számunkra a mai nap nagy akik betanítják a kórust. Névszerint élményt jelent. A magyar munkásoknak üzemünkben való látogatása az első komoly lépést jelenti a szlovák és magyar munkásság közötti együttműködés felé. Szép az ilyen munkáskórus. Nálunk az énekkórus nagy népszerűségnek örvend az ifjúmunkások között és ott egyre nagyobb tért hódít. A CSM-ben már gyakran szerepelnek énekkórusaink. Kulcsár vasmunkás így nyilatkozik; wtt — A VASAS énekkar társaságában.