Uj Szó, 1949. július (2. évfolyam, 69-93.szám)

1949-07-21 / 84. szám, csütörtök

1949 július 16 UJSZ0 ­„La lucha continna" ­A HARC FOLYTATÓDIK Az alábbi cikket egy spanyol harcostól kaptuk, aki a madridi fronton ismerte meg a haladó­szeílemü, küzdő magyarságot. 1936 július 18 emlékezete örökké élni fog nemcsak a spanyol nép, ha­nem minden nép emlékezetében, amely szereti a békét és a haladást; örökké élni fog a spanyol níp hős tette, hogy szembe fordult a fasiszta lázadókkal és fegyvertelenül megmutatta a nem­zetközi fasizmusnak, hogy el van szánva a szabadság és a haza függet­lenségének védelmére. A spanyol nép harca forradalmi nemzeti függetlenségi harc volt; harc a nemzetközi fasizmus ellen. Franco és tábornokainak lázadását a spanyol nép ellen Hitler és Mussolini kcsz ;­tették elő azzal a céllal, hogy po'lll­kai állásokat és stratégiai bázisokat biztosítanak maguknak, amelyek se­gítségével nagyobb eréllyel intííthrs­sák meg az egész világ elnyomását célzó hadjáratukat. A spanyol n Ap gyorsan megértette az általa folytatott háború nemzetközi jellegét. Kct héttel a fasiszta lázadás után a spanvol Kommunista Párt pon­tosan és világos-n meghatározta a spanyol nép harcának nemzetközi mi­voltát, leleplezve a világ előtt Hitler és Musso'lni fegyveres erőinek ny'lt beavatkozását. Smnyolorszígban vív­ták a legfontosabb harcok egyikét, amelyeket a történelem az 1917. Októ­beri Forradalcm óta ismer. A világ dolgozóinak nagy tanító la és vezére, Sztálin elvtárs a Spanyol Kommunista Párt lí<;zoonti bVottsá<*ához küldött táviratában a következőket mondotta: „A spanyol nép harca nemcsak a spanyol nép ügye, hanem az egész haladó emberiségé!" Az egész világ haladó erői lépésről­lépésre követték a spanyol nép hősi küzdelmét. Az együttérzésnek és a rokonszenvnek leynagyobbtokú meg­nyilvánulása a felejthetetlen emiékeze tü Nemzetközi Brigádok megszerve­zése volt. Kommunista és nem kommunista munkások ezrei távoli országokból, világrészekből érkeztek Spanyolország­ba, hogy együtt küzdjenek a spanyol néppel — közöttük a csehszlovákiai magyarok, csehek és szlovákok is. Ezeknek a hősöknek ezrei hagyták életüket a felperzselt spanyol vérme­zőkön. A spanyol nép hősiessége ellenére a köztársaságot eltiporták. Nemcsak az olasz-német fegyveres erők, hanem az úgynevezett „Demokratikus" államok által létesített „be nem avatkozás' politikája volt a főoka a háború el­vesztésének, no meg a londoni poli­tikai körökben előkészített „junta Ca­sadisca" áruló tőrdöfése, amely ma­ga és a képmutató „be nem avatkozá­si politikára" támaszkodott. A nemzetközi munkásosztály nagy vezetője, L I nitrov elvtárs mondotta 1937 júliusában: „Nagyon nehéz vol­na a legújabb történelemben olyan al­jasságokat Hálni, mint a m-g.'k-t büszkén demokratikusnak nevező nyu­gati országok magatartása volt a sza­badságáért és nemzeti függetlenségé­ért harcoló spanyol néppel szemben". De sem ezeket a vádakat, sem pe­dig Guernica és Almavia barbár bom­bázásait nem hallották meg a Blumok, Chamberleinek, Edenek és társaiak s így a spanyol népet letiporták — de le nem győzték. A spanyol nép 32 hónapig tartó hősi küzdelme óriási ha­tással volt az egész haladó emberiség­re, a spanyol nép küzdelmével az egész emberiségnek tett felbecsülhe­tetlen szolgálatot. Éppen ezért a spa­nyol nép harca az idő muiásával sem csökkent, hanem ellenkezőleg, jobban nő, jobban erőse.T;. A Spanyol Kommunista Párt a köz­társasági erűk eg-'esítéséért harcol. A tények bbonyítol : be, hogy az egy­ség a győzelem a.apja. Ha az 1936-os februári választásokra emlékezünk, amikor a köztársasági politikusok nagy népe — szocialisták és atirelis­ták — elég hosszú időn keresztül le­hetetlennek tartották, hogv Spanyol­ország a demokratikus fejlődés útjá­ra léphessen s a kapitulác'ó politiká­ját hirdették, a bátor hősi Spanyol Kommunista Párt élén kedves elvtár­sainkkal Jose Diaz és Dolores Ibar­rurival hirdették a „népfront" politika szükségességét, mint a hatalmon lévő reakció legyőzésének egyetlen lehet­séges fegyverét. És eljött 1936 feb­ruár 16-a és a „népfront" győzelme volt a legmeggyőzőbb válasz, amit mind a reakciósok, mind a megalkuvók kaohattak. De a Spanyol Kommunista Párt nemcsak a februári választási hadjárat idejére, hanem a győzelem után is megtartani kívánta a népfrontot, hogy egyesült erővel megsemmisíthető le­gyen a reakciós erők e!len*'!ása. A párt programja a választási győzel­mek után a reakció anyagi bázisainak, a fasizmus gyökerének megsemmisí­tése volt. Jose Diaz ismételten és Is­mételten elmagyarázta a párt programját: „Ezt végrehajtani csak a munkás­osztály által vezelelt forradaimi nép­f ont-kormány lesz képes" és más kalomm.il 1936 február 23-án elhang­zott beszédében kihangsúlyozta: ; Olyan forradalmi kormány nélkül, j amely kenyeret és földet, békét és ; szabadságot ad a dolgozó népnek, nem lesz lehetséges elkerülni a reakciós erők felkelését. De az állandó figyelmeztetések da­cára sem valósult meg a Párt I programja. A megalkuvók ellenségei voltak ennek a programnak is, azért következett be a július 18, amelvet a Párt előrelátott és el akart kerülni. A fasl.zt'k támadása után a Párt figyelme teiése sokkal mé'yebb értel­mezést nyert. Étben a helyzetben — . ahogy Jose Diaz figyelmeztetett — ; fé'úton megállni a teljes pusztulást ! jelenti. Éppen ezért a Spanyol Kom­I munista Párt azt hirdette, hogy amit ; július IS előtt elmularztotíak megten­ni, azt a jelen helyzetben pótolni kell, azaz népfront-poüt'kával ugyanakkor, amikor a nép a nemzeti függetlenség­ért harcol, harcol demokratikus vívmá­nyokért és a forradalomért. Ebben a harcban a Spanyol Kommunista Pírt bebizonyította, hogy nemcsak követ­kezetesen forradaimi párt, amelj l'c tudja, hogy hova megy és ml; rkrr, hanem azt is, hogy a nemzeti függet­lenségi harc első harcosa. A Spanyol Kommunista PUrt az egység és a népfront-politikával sok bölcsességgel és lemondással megte­remtett egy újtípusú köztársasagot. Dolores Ibarrurival 1937 június 17-én a Párt központi bizottsága előtt el­mondott referátumában kijelentette: „Hirdetjük —, hittel és lelkesedéssel harcolunk érte —, egy újtípusú népi­t forradalmi, parlamentáris köztársaság ! jelszavát, mert ez a jelszó felel meg forradalmunk jelenlegi szakaszának és a belső ellenség, valamint a külföíái fasisztákkal folytatott harcunknak és mert a köztársaság felel meg hazánk­ban nemcsak a kommunistáknak, ha- ; nem a szocialistáknak, anarchistáknak, köztársaságiaknak, a demokrácia hí­vei legszélesebb rétegeinek, a kispol­gárságnak is. Jose Diaz felvetette a kérdést: mi­ért küzdünk? S maga válaszolt is rá. Váíaszában a nép sűrítve látta kifejez­ni saját reményeit. Valent libán 1937 március 5—8-ig a Párt központi bi­zottsága előtti referátumában mondot­ta: „Egy demokratikus köztársaságért küzdünk, egy újtípusú mély szocialis­ta tartalmú parlamentáris demokrati­kus köztársaságért. A Spanyolország­: ban jelenleg folyó küzdelem célja nem egy olyan demokratikus köztársaság létesítése, amilyet Franciaországban vagy más kapitalista államban lehet látni. Nem! Az a demokratikus köztár­saság, arrljrt mi küzdünk, az más. Azért küzdünk, hogy leromboljuk azokat a gazdasági alapokat, amelyek­re a reakció és a fasizmus támaszko­dik, mert ezek elpusztítása nélkül nem létezhet egy igazi politikai demokrá­cia. Először létesül a világon egy új­t'pusú demokrácia: A népi köztársa­ság". Ez nem volt a szocializmus. Nem voit tanácsköztársaság, tíe nem volt hasonló azokhoz a köztársaságokhoz sem, amelyek a kapitalista államokban eddig léteztek. A népfront-poii I ;ából megszületett a Népi Köztársaság. Ez­ért mondotta két évvel a spanyol há­ború kitörése után Dimitrov eivtárs: „A Népfront néil.ül a spanycl nép már régóla szétzüliött volna, belsőleg le lett volna verve és rabságba kény­szerítve a hódító fasiszták által. A spanyol nép nem felejtette el azt a dicső tegnapot. És a spanyol nép tud­ja, hogy mit jelent nagytőkések és nagybirtokosok nélkül élni. Franco fa­siszta diktatúrája képtelen volt térfre kényszeríteni a spanyol népet, le­győzni az ellenállását. A Kommunista Párt 1939 áprilisában II lott jelszava szerint „a harc nem fejeződött be, csak más formák között folyik". A nép nem adta meg magft Franconak, ellenkezőleg, a nép legjobb f ;ai, meg- i vetve a halált és a kincseket, harcol- ' nak a kommunisták vezetése alatt. Megalakultak a partizán egységek. Ata, a gátját szakított gazdasági krízis előtt, mely a rendszer politiká­jának következménye s amelyet nem­csak hogy megállítani nem sikerült, hanem napról-napra élesedik, még a Franco rendszer fenntartásában érde­kelt spanyol és ango'szász politikusok és közgazdászok is tehetetlenek, lát­iák, hoTy te! ;es gazdasági katasz­trófa elkerülhetetlen. Túltermeíé: I vál­ság van abban a Spanyolországban, ahol a nép legszélesebb rétegei nem tudnak sem jóllakni, sem ruházkodni. A tönk szélén álló vén hitlerista ügynök, Franco, hogy uralmát meg­hosszabbíthassa nem átallotta a spa­nyol földet bocsátani áruba az ameri­kai imnerial'stáknak. A francisták ajánlgatják és áruba bocsátják a katonai bázisokat az amerikaiaknak, hangosan reklámozzák Spanyolország Bouüer abs»é : j} pápai határozat a béke ellesi irányul II Vatikán támadása a lelkiismereti szabadság elíen A Vatikán hivatalos közlönye, az „Acta Apostolicae Sedis" július 13-án határozatot tett közzé a kom­munista párttagsággal és propagan­dával kapcsolatban. A hat ározat sze­rint nem részesíti, etek a szentsé­gekben mindazok, akik tagjai vagy támogatói a Kommunista Pártnak, akik kommunista tant vagy gyakor­latot hirdető sajtótermékeket kiad­nak, terjesztenek, illetilteg olvasnak. Mindazok, „akik a kommunizmus anyagelvü és keresztényellenes tanát vallják", vagy terjesztik „ipso fac­to", a-az pusztán e cselekmények elkövetése által mint hitehagyottak kiközösítés alá esnek. A külföldi sajtó a Vatikán e lépé­sével megállapítja, hogy a kiközö­sítéssel való fenye-retödzés nem gya­korolhat semmiféle hatást a kom­munistákra. Farrett, az angol kikö­tőmunkások szakszervezetének fő­titkára kijelentette, hogy a pápá­nak nincs semmi joga bárkit is ki­átkozni politikai nézetM miatt. „Tíz pápa kedvéírt sem sza'::tck a kom­munista párttal" — mondotta Bar­rett. Prímában a korrránvkörc':höa ' ö­T-o'-y a rzentszcVi határozat b'zonvité^a nnni't. bo"*y a Vrtiü-'n h^vatVozik p néni íeTnokré^ák rt­, 1t;ká !áb'» és ^ott a r**?a a t­>o ,ó°ia nyrvt az < rn*-er'~' ,sti tá­£ -r pn-y >1,- t -­r<- A-í­lelWsr-Tet —*rS­iw'ó ]-=<"*.-'étnek bc!ye~zl a Vatikán cikkbe" ff> l-'kö­ttv-ne'?, kommunista Párt lapja, a I'Humer't*. „A F-* ;pa ezzel az intézkedéssel a szabadság ürügye alatt totális esz­közökhöz folyamodott — állapítja mej a lap — a gondoíatszabatlságot nem is lehetna jobban megsérteni olyan területen, amelynek semmi köze sincs a valláshoz." A lap emlékeztet arra, hogy a Vatikán a „politikától való függet­lenség" látszatát fenntartva soha­sem tett hasonló lépest a hábor.':s febűnös Tiso, vagy a spanyol nép legjobb fiait — köztük számos ka­tolikust is — legyilkoló Franco el­len. A Vatikán lépese a reakció félel­mét tükrözi ai.ia mind szorosabb egység miatt, amely mindenütt létre­jött a háborús bujtogatok ellen, hi­vők és nemhívők között. „A pápa határozata nem fogja me törni tud­ni ezt az egységet — állapítja meg a l'Humanité — Franciaországban hívők és nemhívők, éppúgy, mint az ellenállási mozgalom idején, együtt fognak harcolni az imperialisták há­borús törekvései ellen." Boulier abbé, az ismert francia haladó katolikus pap, a Nemzet­közi Béketanács tagja, aki jelenleg Prágában tartózkodik, szinti n fog­lalkozott a pápai határozattal. Meg­állapítja, hogy a határozat nem any­' nyira a dialektikus materializmus alapján álló kommunistákat sújtja, mint inkább azokat a hívő tömege­ket, akik helyeslik a Kommunista Párt programját: a béke frontiát az imperializmus erői cUen, a dolgozók pazdasági és politikai felszabadítá­sát a monopolkapitalista elnyomás járma alól, a valódi demokráe'a mcTt"remtését —. de nem tudnak a dialektikus materializmusról. Svédországban fl fetia-sSvelt hikötádarukat száliíianak GötebargSsa Göteborg a közeljövőben egész sorozat új emelődarút kap. A plzeni Skoda-művek gyártjáK a svéd kiköt3nek szánt 15 emelő­rudat. Ésped'g a legmodernebb tí­pusúakat. A további nagyobb megrendelés ahhoz a feltételhez van kötve, hogy a*. új tipusú ki­kötői emelődaruk valóban bevál­nak. A plzeni Skoda-műveknél új terveket dolgoznak ki, amelyek megfelelnének az előírt feltételek­nek és ezek alapján kezdték meg a munkát. Az új típusú kikötői emelődaruk a régi típusú emelő­darukkal szemben magas pertálú konstrukciójukkal tűnnek ki, ezeken mozognak a fordító és emelő részei az emelődarúnak és így lehetséges bármily áru ki- és berakása a legnagyobb tengeri áruhajókra is. Ezzel egyenlő mér­tékben meggyorsították a munka­teljesítményt is és így az áruk kirakása a lehető legrövidebb idő alatt megtörténhet. Magának az emleődarúnak a működését is megjavították golyós csapágyak felhasználásával, nem szükséges tehát külön kiszolgálás és olajo­zás hozzá, mert az összes átviteli mozdulatok elzárt olajmedencéken futnak át. Az emelődaruknak ósz­szeállítását az ideiglenes emelő­daru vonalon hajtják végre és az egyes, már kész nagyobb egysége­ket uszóemelődaruk segítségével viszik át a kijelölt mólóra, ahol aztán véglegesen összerakják az alkatrészeket és elhelyezik az emelődarut. SFJÚSáG, ELŐP.E A BÉKE VÉDELMÉÉRT! üz ifisái Világszövetsége Végrehajtó Bizottságának felitása a világ ifjúságához Ifjúság! Előre a béke megvédésé­én! Előre az ifjúság világbéke fesz­tiváljáért! A béke harcosainak világkongresz­szusan 72 állam képviseletében több mint 600 millió férií és nő adta a vi­lág tudtára: Nem lesz többé háború! Mikor ezt bejelentették az egész vi­lág békeharcosainak, főként az ifjú­sághoz fordultak: „Az ifjúságnak meg kell hallani szavunkat", — és össze kell tartania, hogy szabaddá te­gye a szebb iövö útját a tömeggyil­koiás borzalmaitól. Az ifjúság meghallgatta ezt a fel­hívást és éppen úgy az fjúság Világ­hetében, mint a gyarmatrendszer és Franco rémuralma elleni tüntetések­ben megmutatta békeszeretetét. Az az ifjúság, mely számos tünte­tésben „nem"-et kiáltott az Atlantik Paktum ellen, a párizsi békekon7resz­szus határozataira hatalmas „igen"­nel felelt. Világ ifjúsága! Most hozzátok for­dul a Demokratikus Ifjúság Világ­szövetségének Végrehajtó Bizottsága es bizonyos abban, hogy meghallga­tásra talál! A Demokratikus Ifjúság Világszö­vetsége kér, hogy minél nagyobb számban cs minél elszántabban te­gyetek eleget a párizsi békekongresz­szus határozatainak. A békeharcosok Világi Bizottságát államaitokban, vá­rosaitokban és falvakokban, üzemei­tekben és iskoláitokban táriogassátok és dolgozzatok a Béke Bizottságban. A Végrehajtó Bizottság kér titeket, hogy a béke harcosaival együtt ve­gyetek részt a dolgozók, az értelmi­ség, az asszonyok és demokrata szer­veeztekkel szoros kapcsolatban a demokrata ifjúság budapesti Vi­lágfesztiválján, augusztus 14-e és 28-a közt és a kongresszuson szep­tember 2-a és 10-e közt. A fiataloknak azok a tízezrei, akik­nek osztályrészül jut az a kitüntetés. hogy ezen a nyáron Budapestre jöhet­nek. kiküldöttei lesznek annak a tíz­millió fiatalnak, akik készek az egész világon védeni a békét. Az a szám­talan'ifjú, aki nem jöhet el Budapest­re, hazájukban nagy manifesztációkon vesz részt és így bizonyítékát adia annak, hogy a demokrata ifjúság vi­lágfesztiválját ők is támogatják. Ifjúság! Fiúk és leányok! Fiatal munkások, földművesek és iskolások! A mi szervezetünk tudatában van an­nak, hogy meghallgatjátok felhívá­sunkat, mert az ifjúság ismeri azokat a veszedelmeket, amelyek veszélyez­tetik jövőjét — a háborús uszítókat. A jövőjét meg akarja védeni az ifjú­ság, hogy boldogan és szabadon él­jen. Gvertek a világ demokrata ifjú­ságának a zászlai alá! Előre a tartós bekéért, a demokrá­ciáért, a népi demokrata független­ségért, a boldog jövendőért! stratégiai fontosságát a Szovjetúnió eller I háborúban. És a nemzetközi re akció jóakarata ellenére, úgy látszik, az amerikaiak nem nagyon szívesen adják a dollárokat. Élénken emlékez nek a Kuomintangnak adott támoga­tására. Ér Franco jó barátja, az ar­gentínai diktátor sem nagyon hajlan­dó szállítani a búzát — eladni akar, nem pedig ajándékozni. Másrészről pedig a munkásosztály és a széles néptömegek fokozódó politikai aktivi­tása figyelhető meg az éhség és nyo­morúság ama po.lí kája ellen. A dik­tátor által létesített úgynevezett „munkásszervezetek"-cn belül is nő és időnként kirobban a rendszer elle­ni gyűlölet. És az adókkal, beszol­gáltatásokká! sanyargatott földműve­sek is szervezői a Franco rendszerrel szembeni ellenállásnak. A kispolgár­ság bizonyos rétegei között is nő aj. elégedetlenség. A spanyol népnek ebben a remény­telen helyzetében Frarco tartja még magát a hatalmon, de a spanyol nép millióinak forró vágya végezni ezzel a kaotikus állapottal. A spanyol nép követeli a rendszer felszámolását, a spanyol nén a demokráciát kívánia. Hogy ennek ellenére Franco még ha­talmon van, annak egyik főoka a köz­társasági erők egységének hiánya. Egy olyan közös program hiánya, amely a demokratikus spanyol nép millióinak egységes kívánságát fog­lalná ösze. A spanyol nép egységet követel, közös akciót a franco-izmiii. megdöntésére Egy olyan kormány megalakítását kövteli, ahol képviselve van az egyetlen szervezett erő, mely az ország területén küzd, a munkás­osztály egyetlen képviselője, a spa­nyol nép legjobb fiait egyesítő: Kom­munista Párt. Egy olyan kormány megalakítását követeli, amely ahelyett, hogy az amerikai kancellária felé te­kintene, az ország belseje felé irá­nyítaná figyelmét, ahogy Vicenta Urila elvtárs kijelentette 1949 június 17-én Párizsban elhangzott beszédé­ben: „Egy kormány, amely harcol és küzd, amely összegyűjti a közös mun­kára hajlandó összes erőket a spa nyol nép felé tekintve, Spanyolország problémáit tartva szem előtt". A spanyol nép nem akar olyan kor­mányt, amelynek programja a „vára­kozás", amely azt várja, hogy a spa­nyolok problémáit az amerikaiak old­ják meg és befolyásolni hagyja ma­gát a szocial-faMszta Prieto, Trifon és társ: I által. A Spanyol Kommu­nista Párt az egységért harcol, olyan kormányért, amely a népre támasz­kodik. 1945 decemberében Dolores Ibarruri elvtársnö ezt mondotta Tou­louseban: / „Demokrat'kus köztársaságért har­colunk, természetesen olyanért, amely összeforrott a néppel s a népre tá­maszkodik". A spanyol nép illegalitásban harcol a francoizmus ellen. A Kommunista Párt vezeti ezt a harcot, készíti elő a francoizmus megdöntésének és a Né­pi Köztársaság megteremtésének elő­feltételeit. Dolores Ibarruri 1947 már­ciusában rámutatott arra a tényre, hogy: „egy legyőzött nemzeti felsza­badító harc, egy elbukott népi forra­ralom nem egy ökikké eltemetett for­radalom. Ez csak egy elhalasztott for­radalom, amely alkalmas körülmények között fel fog támadni". Spanyolország Ismét Népi Köztár­saság lesz! Spanyolország nem fog harcolni a Szovjetúnió és a népi demokráciák el­len. Jüan Perez.

Next

/
Thumbnails
Contents