Uj Szó, 1949. július (2. évfolyam, 69-93.szám)

1949-07-07 / 72. szám, csütörtök

8 Elücészieleic a csáplésre UJSZ0 1949 Július ? EGRI VIKTOR: SQVáNKfl VÉLEMÉNYE AZ ÉLMUNKÁSRÓL A legrövidebb időn belül megkezdjük az aratást. Dolgozó népünk nagy érdemeinek köszönhetjük, hogy a tavaszi velőmiwikálatokat a szokásos időnél hamarább befejeztük és a későbbi májusi kedvező időjárás lehetővé tette az egyes mezőgazdasági termények egészséges és gyors fejlődését. Szlovenszkó déli járásaiban Ipolyságtól Nagykaposig a szokásnál gyengébb termést várnak, nem mondhatjuk azonban, hogy egészen gyenge a termés. Az egész ország területén a kerületek, járások és községek erre a célra kijelölt hatóságai az előre kidolgozott tervek alapján vezetik az aratást. Szlcvenszkó területén mintegy 1,000.000 hektár vár aratásra. Kies ás maifiar A Medárd utáni esők nemcsak a lábon álló terményekre rendkívül előnyösek, hanem lehetővé teszik niásodvetésü növények számára is a kifogástalan magágy készítését. Korán lekerülő vetett zöldtakarmányok, de az őszi árpa, esetleg a rozs után is másocivetésben kölest és mohart termeszthetünk. A köles fajtái közül legkedveltebb a piros magú vérköles, amely középkorai érésű, bőven termő, tarlóvetésre is alkalmas fajta. A köles középkötött vályog és homokos agyagtalajon sikerül legjobban. A homoktalajon is jól díszlik, ha azok megfelelő trágyaerőben vannak. Hideg, nedves talajokon ne próbálkozzunk a termesztéssel. A szárazságot jól bírja, csak kikelés és szárba hajtás ideje táján kell esőt kapnia. A köles kezdetben lassan fejlődik, a gyomok könnyen elnyomják. Ezért olyan talajmüvelést adjunk a köles alá, hogy azzal a gyomokat minél alaposabban kiirtsuk. A tarlót még a keresztek között szántsuk meg, sekélyen, legfeljebb középmélyen (8—14 cm mélyen). Szántás után alapos fogasolás következnék, majd rögtön utána a vetés. Ha a talaj nem elég nedves, vetés után középnehéz hengerrel azonnal hengerezziink. A mohart majdnem mindig máJTa a tarlókat az alatt a pár nap ab tt, ami az aratás és a tarlóhánY 5 között van, sertésekkel vagy k omfival hasznosítjuk, ezzel or, ' r;os viszonylatban sok száz máa kész abrakot tudunk megtakarí' ni. Me hagyjuk ezt a nagymenynyiségü elhullott, kaszált, lepergett szemet elveszni, mert a tarlólegelőnek a legértékesebb része. Az a régi és helytelen gyakorlat, hogy a tarlót azért nem szántották fel, hogy ki gazosod] ék és legelőt adjon, helytelen és azt meg kell szüntetni. Ugyanis a tarlón kihajtott gyomok értéktelenek, kevés bennük a táperö. Az ilyen tarlólegelöSajnos. még ma is sok tenyésztő sajnálja sertéseitől a jó legelőt, mivel nem képes felfogni, milyen nagy értéket képviselő takarmányt takaríthat meg, ha sertéseinek koratavasztól késő őszi7 jó minősért legelőt tud biztosítani. Szeretnek a sertéstartók arra hivatkozni, hogy a sertés a jő legelőt feltúrja s így nem tudja azt kellőképpen hasznosítani. Ez r.íontan csak olyan esetekben következik be, amikor az állattenyésztő nem elég körültekintő és megfeledkezik róla, hogy amennyiben sertései turókarimájának felső rís^ében drótkarkát helyez el, úgy azokat nyugodtan járathatja legértékesebb lóhere- vagy lucernafölcMe'n is, mert azokban a sertések semmilyen kárt sem tehetnek. A sertések legeltetése annál ls fontosabb, mert a r.-o^gós fokozza az étvágyat, miáltal a.' sertések több takarmányt tudnak felvenni és Így gyorsabban képesek fejlődni. Ha e"y darab koca és szaporulatának áprilistól novemberig jó minőségű legelőt biztosítunk, avagy napi 4_6 órai pillangós legeltetésről gondoskodunk, úgy 8 IióBip alatt nem kevesebbet, mint 11 és fél mázsa vegyes dalát takaríthatunk meg. A földművesek és a gépállomások megtették a szükséges előkészületeket. A szervezéssel megbízott hatóságok aratási és cséplési •terveket dolgoztak ki. Amint látjuk tehát, a kormány gondoskodik az aratási munkálatok helyes megszervezéséről. Minden becsületes dolgozó tartsa lelkiismeretbeli kötelezettségének, hogy az aratási és cséplési munkálatokban, mely munkát az ötéves terv sikerének s ennélfogva népünk jobb holnapjának egyedüli biztosítéka, résztvegyen. Bízunk abban, hogy ezt a gondolatot mindenki magáévá teszi s aki csak teheti, bekapcsolódik a nagyobb darab kenyérért folyó munkába. sodterményként vetik és Így kalászos gabona .'.arióba is vethető, ha alája gondos tarlómukát végzünk. A könnyű vályog- és homoktalajok a legmegfelelőbbek a fejlődésre, de a túlkötött agyagtalajok kivételével kötöttebb természetű agyagtalajokon ls termelhető. Nagy gondot kell fordítani a talaj alapos előkészítésére, mert a mohar fejlődése kezdetén nagyon érzékeny. Ezért a talajelökészítésnél ugyanolyan gondossággal járjunk el, mint a kölesnél Fajtái közül a közönséges magyar mohar van nálunk leginkább elterjedve. Teljes kifejlődéséhez 100—110 nap szükséges. A mohar is érzékeny az üszögbetegség iránt, ezért magját vetés előtt félszázalékos rézgálicoldatban kell csávázni. Hosszú ideig ne áztassuk a csávázó lében, mert a rézgálic a moharmag csirázóképességét rontja. A mohart szénanyerés végett termesztik, szénahozama kat. holdanként 17—18 q szokott lenni. Vetés ápolása megerősödés után a gyomok kiküszöböléséből áll, amit aeatolóval végzünk. Magot is foghatunk a tábla jól fejlett részén. Magja augusztus végén, szeptember elején érik. Magtermése kat. holdanként 6—10 q. Szénája kemény, elsősorbaji lovaknak alkalmas. kön csak tengődik a jószág, ezzel szemben a tarlók közvetlenül aratás után abrakkal terített asztala minden jószágnak. Bármennyire Igyekszünk a tarlóhántással, mégis körülbelül 10—12 nap eltelik, amíg a tarlókat le lehet hántani. Ebben az időszakban, ha máskép nem, többen álljanak össze és közösen tartsanak pásztort, aki a sertésekkel a tarlókat bejárja. Az aratás utáni tarlólegelön a sertés, a baromfi és a juh egyaránt megtalálja nemcsak az élet fenntartásához szükséges táplálékot, hanem súlyban is gyarapszik a bőséges takarmány következtében. A 11 és fél mázsa vegyes dara megtakarításához nem szükséges több, mint kb. 1 és fél kat. hold jókarban lévő legelő, vagy kb. 1 kat. hold lucernás. Sertéseink nyári tartása, ha jő legelőt vagy napi 4—6 órás pillangós legeltetést tudunk részükre biztosítani, nagyon leegyszerűsödik és csak az alábbi erőtakarmányok etetése szükséges: Tenyészkocáknak lemalacozáslg súly szerint napi %—1 kg vegyes darát, szoptatás alatt pedig napi 1—2% kg vegyes darát adunk. A választási malacokkal a jó legelőn kívül napi 30—50 dkg árpás borsódarát és 1—1 Vi liter fölözött tejet, savót vagy írót etetünk. Süldőknek 35 kg-on felül napi 60—100 dkg vegyes darát adunk, a legelő kiegészítésére. A sertések okszerű nyári tartása és legeltetése azért is igen fontos, mert a nyár folyamán jó legelőn tartott és helyesen takarmányozott sertések értékes A és D vitamin, valamint mész- és foszforsó tartalékokat raknak le szerevezetükbe és így a téli tartás ls lényejresen könynyebbó és jövedelmezőbbé válhat a sertéstenyésztő száJiwira. _ István: Jó estét, gazduram! Sovánka: Adj Isten, Pista. Láttam reggel a Zsófidat. Mint a kinyílt harmatos ró'.3a. olyan a képe. De a lépést már nehezen szaporázta. István: Az utolsó napok, Sovánka uram. Itt a gyerek nemsokára. Sovánka: Csak oszt vigyázz, hogy ez a te szép harmatos rózsád hamar el ne fonnyadjon ... Rossz időben tartottad a nászodat, öcsém. István: Mért gondolja, gazduram? Sovánka: Hogy ép ilyen nagy dologidőben, aratáskorcsépléskor jön meg az a gyerek. Most, amikor az asszonyt kicsit kímélni és nem hajszólni kéne. István: Oszt mért gondolja, hógy hajszolni fogom. Sovánka : Bírod tán egymagad? ... Itt a házban és kint a fődeken? ... Szedje utánad a markot egy héttel a szülés előtt? István: Ki mondja, hogy markot szedjen? Sovánka: Hát napszámost mo aranyakért se kapsz a munkához. István: Nem kell énnékem napszámos, gazduram. Sovánka: Tán az oskolások jönnek megint. Azok fognak aratni-csépölni? István: Jönnek segíteni ők is, mások is ... az állami birtokra legelébb. Ott minden dogos tenyér jól elkél. Sovánka: Magadra gondolj, öcsém! Egy fia rokonod sincs, de meg a Zsófidnak se,, hogy a helyére álljon kint a fődeken ... István: Dehogy nincs rokonunk, gazduram. Éppenséggel derék számban vannak. Ha nem is vérbeli. Sovánka: Oszt miféle rokonság? István: Hát az elvtársak! Sovánka: A szövetkezetiek ...? István: Azok, meg akár a szomszéd falubéliek ... Mert az elvtársságnak nincs határa, mind egy család vagyunk. Sovánka: Hogyan gondolod ezt te, öcsém? István: Ügy, hogy az elvtárs az nem üres szó, hanem azt mondja: ő a társam abban, amit hiszek és érzek ... Hegy ő a társam a gondjaimban, ahogy én vagyok az övékében.... Érti már gazduram? . Sovánka: Pedzem már ... Tehát abban bízol, hogy az elvtársak megsegítenek téged. István: Meg ám! És tudja mi volt a legszebb a dologban, gazduram? Sovánka: Mondjad csak, hallgatom. István: Hogy nem én kértem meg őket, de ők jöttek szép sorjában. Pista öcsém, az aszszonyt kíméld! Azt a munkát, az aratást, a cséplést, meg a többit elvégzük mi együtt szépecskén idejében ... Van aratógép, traktor, gépi segítség ... Együtt — így mondták! ... Hát ezért az igazi rokonaim ők ... Ma még kicsi a család itt a faluban, de ősszel meggyarapodunk. Sovánka: Olyan bizonyos vagy benne? Hogy egy bolond százat csinál... Hogy a te megsegítésedtől meghatódik az egész falu és mint a tulkok mind betódulnak a szövetkezetbe? István: Nem az én megse gítésemről van szó, gazduram. NAn kell, hogy az én példámon okuljanak. Sovánka: Hát miből, te hét okos? István: Abból, amit a szemükkel látnak. Amitől még maga is megokosodik ... amit nap inap után lát,.,, & S

0H előnyből, ami a miénk, a szövetkezetbelieké. Az olcsó és minőségi vetőmag, a géphitel, amit kapunk, a húsz százalékkal olcsóbb szántás ... Dejszen maga mindezt jól tudja, elfújtam magának is vagy tucatszor, ideje volna, hogy okuljon belőle ... Sovánka: Ne tüzelj, nem kívánom, hogy megagitálj 1 Megvagyok én így is. István: De jobban is meglehetne ... És ami a fő: jobban meglenne a közösség. Sovánka: Köpök én a te közösségedre. István: Oszt mér köp rá? ... Eántotta magát? Ártott magának? Sovánka: A tulajdonomra, a vagyonomra fenekedik! István : Megint a kuláknótát fújja... Nehezen tudom kiverni a fejiből ezt a zsírosparaszt észjárást ... Ezt a konok féleimit, ami bevette magát az agyaba, hogy elvisznek a magáéból... Amikor az ellenkezője az igaz ... hogy hozzátesznek, hogy többet és jobban termelhessen, hogy gazdaságosabban kihasználhassa a fődjét... és nagyobb haszna legyen. Sovánka: Hogy nekem nagyobb hasznom legyen? ... Velem akarod elhitetni ezt a feneketlen ostobaeágDt, hogy ez vóna a céljuk? István: Pedig pontosan az! Mert a maga nagyobb haszna a közösség haszna is ... Olyan egyszerű az egész, mint az egyszeregy. Aki többet és minőségben jobban termel, többet és jobbat adhat el, többet kap érte ... Az egész szövetkezésnek ez a célja, Sovánka uram. Többet, jobban és gazdaságosabban, kevesebb kőcséggel termelni és többet, jobb minőségűt leszállítani. Hát nem egyszerű ez ...? Sovánka: Ahogy te mondod egyszerű, de ... István: Mi az a de...? Sovánka: Ügy vót az mindig öcsém, ha többet hozott a főd, kicsi lett az ára mindnek. Azér mondom is, nem köll olyan nagyon örülni a bő termésnek. István : Ejnye, gazduram, hogy mondhat ilyet! Tiszta káromlás ... Sok minden vót eddig, ami most másként van ... Az árral is, gazduram. Olvashatott róla, a rádióban is hallhatta Sovánka: Hát írják, mondogatják, ígérgetik ... a végin majd kisül a csalafintaság. István: Miféle csalafintaság? Sovánka: Ügy leszünk azzal, akár élmunkássággal? István: Avval meg mi baja van, gazduram. Sovánka: Propaganda, tiszta csalás ... Megmondhatom neked, ha nem tudnád. Jól lepénzelik az egyik munkást. Az dogozik veszettül egy hétig, egy hónapig, míg belerántja a többit... Oszt nincs többé vissza, muszáj többet dógozni kevesebbért, kisebb bérért. Ez az igazság. István: Ezt is biztosan ott hallotta, ahol a csajkamesét, ugyi? Sovánka: Nem kötöm az orrodra, hol hallottam. István: Kemény dió maga. De feltörtem már keményebbet is ... Hát idehallgasson! Azt hiszi, hogy az a sok munkás mind kerge, hogy mindnek elment a sütnivalója és nem tudja, mit csinál ...? Az igazság az, gazduram, hogy ezt az élmunkást dehogy is kell megvesztegetni... De a többi ezret és százezret se. Az mind tudja, hogy a munka nem nyűg, nem robot többé, mint a régi rossz világban vót... Sovánka: Hát micsoda? A robot ma is robot... És aki tegnap munkás vót, ma is az. A vak is láthassa. István: De nem a tökéf urak, a bankok, a részvényesek munkása, akik zsebrevágták a milliókat, a munkája hasznát Sovánka: Csak a cégór változott. Most az állam munkása', annak a rabja! István: Hol él maga, gazduram? Micsoda rabságról beszél? Ki ültette a fejibe ezt a bogarat? Sovánka: Te magad, öcsém ... Hányszor vágtad oda nekem, a kuláknak nagybüszkén: én az állani munkása vagyok . . < Most tán letagadod? István: Dehogy tagadom le ... Csak maga rosszul mondja, gazduram ... rosszul értelmezi ... Tudja, ki ül ma a parlamentben? Csupa dolgozó, csupa munkásember. És ki áll az ország élén? Kétkezi munkás vót... Ma mind az államnak dolgozunk, az állam munkásai vagyunk. És az állam — azok mink vagyunk. Érti már, gazduram? Sovánka: Nem tudom, hová! akarsz azzal a tenger szóval kii lyukadni? István: Oda, hogy amit építünk, az a miénk. A városban és itt a faluban is, a gyárakban, meg a fődeken ... A maga „lepénzelt" élmunkása kétannyit dogozik, kétannyit termel... becsül létből, gazduram, nem saját magánalt, de mindnek, a közösségnek. Magának is, Sovánka uram ... Már becsület dóga, hogy mink parasztok ne maradjunk el mögötte, hogy mink is megtegyük a magunkét böcsülettel.. < Sovánka: Hát csak láss neki, hiszen a te országodat építed... István: A magáét is, So* vánka uram ... Mert abból a haszonból, ami eddig tőkések zsebéi be folyt, maga is jócskán kap ... Sovánka: Én? ... Oszt miféle haszonból? István: Abból, amit a munkánkért cserébe kapunk a bér és fizetség, a mindennapi biztos ke-i nyér mellé. Sovánka: Hogy én is -kapnék belőle... ne tréfálj, öcsém! István: Dehogy is tréfálok. Láthatja maga is, csak nyissa ki a szemét. Bölcsődét, óvodát, kultúrházat, mosodát, gépállomást, villanyt, kórházat kapunk ... aggkori ellátást... alig győzöm felsorolni, elszámlálni . . . Látja, gazduram, ha nekem kicsi fiam lesz, nem kell féltenem a sorsát... lesz jövője, lesz munkája, lesz kenyere... Az én kicsi Pistám, ha megemberesedik, hát lehet traktorista, szövőmester vagy tanító, orvos, ha jól fog az esze és tanulni akar ... Vagy akár generális is lehet... Sovánka: Generális, te kelekótya! István: Hát mért ne lehetne? ... Nem hallott olyan szovjetgenerálisról, akinek zsellér vót az apja? ... Miért ne lehetne az én fiam is az, hogy megvédje a ránk fenekedő ellenségtől ezt a drága munkáshazáját... Sovánka: De felvágták a nyelvedet! Istvá n: Nem a nyelvem mondta ezt, hanem a szívem, Sovánka uram.. Sovánka: Azért nem vagyok olyan ostoba ember, Pista öcsém ... Mondasz néha valamit, amin az ember egy kicsit elgondulkodik. István: Hát csak gondolkozzék, gazduram. Oszt ha valami kétség fogja el, hát csak gyüjjék, maj megvitatjuk együtt... Na, nyugodalmas jó éjszakát! Sovánka: Jó éjszakát, öcsém! Hasznosítsuk a farSoiegeiket A sertések nyári tartásáról és takarmányozásáról