Uj Szó, 1949. július (2. évfolyam, 69-93.szám)

1949-07-31 / 93. szám, vasárnap

(KZSfA küldöttek elhelyezték koszorúj ukat a bolgár partizán emlékmüvének alapkövére. A társas ebéd után kirándultak Dévénybe, majd a bratislavai várban résztvettek a szabadtéri mozielőadáson és az éjjeli gyorssal visszatértek Bulgáriába. lüés Béta fővárosunkban A ma délutáni budapesti gyorssal fővárosunkba érkezett Illés Béla, a harcos szellemű kiváló író, a budabesti Athenaeum kiadó igazgatója. Illés Bé'ua a magyar kormány megbízásából, mint a magyar írók kiküldöttje, a Csehszlovákiai írók meghívására látogatott el hozzánk a Petőfi ünepségek alkalmából. A szocialista realizmusnak ez a nagy magyar mestere éppen a napokban vált ismertté a szlovák olvasók előtt is „Szkipetácok" című regényének fordítása révén, amely a Dukla kiadásában jelent meg. A kiadás jelentőségét növeli az a tény, hogy a fordulat óta ez az első művészi kivitelű új magyar regény, amely szlovák nyelven kerül az olvasó elé. Illés Béla PetH Endre zongoraművész társaságában jött, aki vasárnap a Kormánypalota dísztermében rendezett Petőfi matinén művészetével megszólaltatja az új magyar zene mestereiU k földművesek is segítenek a nyersanyaggyüjtésben A múltban megindult nyersanyaggyűjtés a földművesek sorában is nagy megértésre talált. Tevékenyen hozzájárultak ahhoz, hogy a gyűjtés sikeres legyen. Vidéken, falvainkban a Szlovenszkói Egyséfes Földműves Szövetség (JSSR) helyi szervezetei szervezik meg a gyűjtőmunkáitokat. A besztercebányai kerületben pl. az egyes járások és községek gyűjtési versenyt rendeztek. A kerület és a gyűjtésbe bevont egyének 16 kg nyersanyag összegyűjtésére vállalkoztak. Ebből 10 kg vas, 4 kg papír 20 deka textil, 1.20 kg üveg és 40 dkg csont. Ezek a mennyiségek egy-egy személyre értendők. A vágsellyei járás eddig 6100 kg vasat, 140 kg papírt, 130 kg textilt és 200 kg gumit gyűjtött. A korponai járás 23 községe július 18-ig 26.930 kg vasat, 2328 kgy papirt, 1137 kg textilt, 575 kg üveget és 5 kg csontot gyűjtött. Hasonló eredményeket tapasztalhatunk a kerület többi járásaiban is, ahol a földművesek bebizonyították, hogy teljes mértékben magukévá tették e fontos akció gondolatát. A verseny tovább tart. Reméljük, hogy a besztercebányai kerület országos viszonylatban is megállja helyét. A nyitrai Kerületi Nemzeti Bizottság távirata a köztársasági elnöknek J. Lietavec, a nyitrai kerületi bizottság elnöke pénteken, e hó 29-én a következő táviratot küldte köztársaságunk elnökének: „Nyitra vidékének földművesei a nyitrai Kerületi Nemzeti Bizottság és Kommunista Pártunk vezetésével folytatják a harcot a nép élelmezésének biztosításáért. Ma örömmel jelenthetjük önnek, szeretett köztársasági einök urunk, hogy a nyitra vidék: 1. Ez év július 1-én megkezdte a nemzeti aratást és a mai napig már 95.5 százalékra elvégezte az aratási munkálatokat. 2. A cséplés ez év július 8-án kezdődött és már 72 százalékára elvégezték a cséplést is. 3. A gabonafelvásárlás július 17-én kezdődött és július 29-ig a július hónapra tervezett mennyiségnek 101.2 százaléka volt felvásárolva, tehát 17 százaléka az egész évi menynyiségnek. 4. A földművesek ünnepélyes keretek közt adják át termésüket és sokan a terméstöbbletből is beszolgáltatnak. A gabonáért és a termésért folytatott harc teljes erővel folyik. A népi hatalom szervei mindent megfi nyugati „demokráciák" válsága A nagy válság, amely egyre jobban és erősebben terjed és győzedelmeskedik a nyugateurópai országokban, mérhetetlen aggodalmakkal töltik el az angliai kapitalistákat, de nem kevésbé a szocializmust eláruló angol munkáspártot is. Az angol demokrácia és az angol gazdasági élet válsága felett siránkozik most Stafford Cripps, az angol munkáspárti pénzügyminiszter, akinek csak az elmúlt napokban jelent meg a nyugati demokrácia válságával foglalkozó könyve. Az angol pénzügyminiszter e megnyilatkozásában leszögezi, hogy az angol demokrácia mélypontján van és hogy a parlamenti választójoggal felruházott polgárok semmi érdeklődést sem tanúsítanak aziránt, hogy polgári kötelezettségeiknek eleget tegyenek. De ugyanezeket a sirámokat a konzervatív Timesben is olvastuk. Ez az angol sajtószerv legutolsó számának egyik cikkében arról panaszkodott, hogy a valamikor hatalmas és nagyszerű alsóház ma egy alacsony színvonalú, rossz vitaegyesületté süllyedt. Az ellenzék és a kormánypárt között ma már nincsen lényegben különbség, mert hisz a kormánypárti labouristák, a munkásokat reprezentáló képviselők és a konzervativisták között nincs lényegében különbség. Az analógia legmélyebb pontján vagyunk, állapítja meg szomorú következtetését az angol lap. E megállapítással foglalkozik a moszkvai Trud és levonva a következtetéseket, ezeket írja: „Ha az angol újságnak ezt a virágnyelven megirt cikkét érthetőbb formában akarjuk elmondani, akkor megállapíthatjuk, hogy a munkáspárti angol kormány politikája a legreakciósabb kormányok politikájának szerencsétlen analógiája, azoknak élén pedig a népeket szerencsétlenségbe sodró Chamberlainok és és Churchillok álltak. A labourtparti vezérek ma nem a munkásnép érdekeit szolgálják Angliában, de pontosan lemásolják elődjeik bajokat hozó politikáját." Ez a tény, amelyet az angol nép mindjobban tudatosít, természetesen félelemmel telíti a konzervatív politikusok köreit, mert maguk ls érzik a veszély közeledését, félnek a közeledő pillanattól, amikor majd az angol munkásság és a haladó szellemű nép egy szép napon a hírhedt angol „demokráciát" elsöpri az angliai politikai élet színteréről. tesznek, hogy eleget tegyenek azoknak a felauatoknak, amelyek elé a gabonafelvásárlás állítja őket és segítenek a földműveseknek a mezőgazdasági termelés terén a terv teljesítésében. Mindent megteszünk, hogy minél gyorsabban jelenthessük, hogy a gabonafelvásárlási tervet végrehajtottuk, sőt a normát túlhaladtuk. Biztosítjuk önt, hogy a nyitrai vidék földműveseitől megkapja köztársaságunk a gabona minden szemét, mely nálunk megtermett." Aláírás: J. Lietavec, a KNV elnöke Repülőnap Losoncon A füleki Kovosmalt Aero-klub értesíti a lakosságot, hogy augusztus 7-én nagy repülőnapot rendez Losoncon. A műsoron műrepülések szerepelnek, továbbá vontatások, defilé, bemutató repülések új géptípusokon valamint ejtőernyős ugrások is. Közelebbi tájékoztató a falragaszokon és röpcédulákon található. A röpcédulákat ajánlatos gyűjteni, mivel egyesek szabad belépésre, mások meg ingyenes repülésre jogosítanak fel. Külön vonatok indulnak Losoncról a repülőtérre. — Mondja, maga vadember, maguk itt nem tudják, mi a háború? Hát még sohasem járt maguknál angolszász ember? KARINTHY FERENC: 2 A bolgár szabadságharcosok Bratislavában Pénteken a fasiszta-ellenes har cosok szövetsége központi bizottságának meghívására ellátogatott Bratislavába hazájába való viszszatérése előtt a bolgár partizán szabadságharcosok száztagú küldöttsége. A bolgár vendégek több mint egy hónapot töltöttek köztársaságunkban. Meglátogatták Mariánske Láznet és Podebradyban is látogatást tettek. Kijelentésük szerint nagyon jól érezték magukat Csehszlovákiában. Bratislavában a Központi Nemzeti Bizottság látta őket vendégül. Tiszteletükre sajtókonferenciát is rendeztek és ezen a Szlovák Nemzeti Tanács elöljáróságának és a Tájékoztatásügyi Megbízotti Hivatalnak a képviselői is részt vettek. Ezután a bolgár kiAz előbb is, az a csiunya esztergályos olyan különös bizalmaskodással, szinte cinkossággal kacsintott rá — vagy csak képzelődik? Mit akarnak itt tőle? Miért nem engedik idenőni? Miért nem hagyják végre békén? Elrándította volna a száját, ha föl nem tűnik a fúrógép mellé beosztot munkás, aki most szintén visszatért. — Kell valami? — kérdezte. — Semmi, —suttogta elszíntelenedő hangon, majd nyakát mélyen a vállába húzva, kissé meg is görnyedve jártában, visszasompolygott a dolgához. Amaz utána nézett egy pillanatig, aztán megcsóválta a fejét: — Különös egy ember, — gondolta. De hogy miért az, nem tudta volna megmondani. Kevéssel ezután a műhely egyik tanonca, a kis Sramó Zoli, akinek szőke, vastag haja jókedvűen sétállt a fején, — péntek lévén — :iosztotta a bérfizetési szalagokat, [encz Ervin is kapott egy kes;ny papírszalagot, amelyet soVg, betelten nézegetett: a levoísok után száz forintot jelzett az számolás, ennyit még sosem kaott. Megtakarított pénzén így vásárolhat egy új ingett; jó nadrágja, cipője volt már: ha kabátot is szerez, nyárra hibátlan lesz az ünnepi öltözete. A gömbölyűarcú kis tanonc végigjárta a százkilencven embert és mindnek belenevetett az arcába; volt, aki dühösen elfordult és a vállát rándította, mások rá se néztek, csak a kezüket nyújtották ki munka közben a libegő papírszalagért s látatlanul gyűrték a zsebükbe, néhányan azonban vele nevettek, belemarkoltak a fiú tömött hajába és barátságosan megcibálták; az a kevés leány, aki a műhelyben dolgozott, majdnem mind Zoli vállára tette a kezét és elbeszégetett vele egykét percig. — Hát te min vigadozol? — kérdezte Morzsa Béla, mikor a fiú visszatért a munkájához, — lógni, azt tudtok, abban mind egyforma jeles. — Béla bácsi! — forgolódott előtte a gyerek s csaknem elsodorta, míg a gép csapágyait olajozta — az történt, hogy ma reggel... vagyis dehogy ma reggel, — Zoli maga is kacagott egyet azon, hogy nem tudja hol kezdeni a mondókáját — tudniillik az én muterom már két éve, negyvenöt óta a szocdemben van, illetve már huszonnyolc óta, és én is oda léptem az ostrom után, de azt tudja, három hét múlva átjöttem mihozzánk... — Ne lóginyázz már azzal a kannával, — mordult rá Morsza, de azért két füllel figyelt a fiúra, akinek jókedve ma a szokásosnál l's 'bővebbre csordult. Amaz vígan karattyolt tovább, arca vörösen fénylett a szeme alatt. — Mi csak ketten lakunk, hát irtóra vitatkoztunk mindig az ideológián, mert muter tele van előítélettel. Szóval folyton agitáltuk egymást, hát ma reggel, mikor indulunk, egyszerre azt mondja, megkapta az új tagkönyvét. Én csak elbámultam: mi az, nem is tudtam, hogy maguknál most újat osztanak. Nézem: az van ráírva, Magyar Kommunista Párt. Hijj, Béla bácsi! — kiáltotta Zoli és a kannát rácsapta a szekrényre — ott, a lépcsőházban a nyakába ugrottam, úgy összecsókoltam, nem maradt rajta egyetlen üres helyecske! Morzsa Béla sokkal jobban szerette ezt a tanoncát, mint a másikat, a Dezsőt, aki, ámbár kevesebbet lógott, olyan hosszú, álmos és unalmas volt, mint egy gróf. — No, indíts velem, — szólt oda hozzá s egy pillantást vetett a karusszelre, amely most néhány percig nélküle is foroghat majd, — megnézzük, mit fogtunk a ládikónkban? — A ládikó piros volt s a folyosó falán lógott; pár héttel azelőtt pingálta rá Morzsa elvtárs szép lila betűkkel: Ha jó ötleted van, írd meg a versenyirodának. De nem volt benne más, csak egy darab koszos rongy. Zoli éppen egy széles röhögésbe kezdett, mikor észrevette Béla bácsi halántékának színeváltozását, s arcán azokat a ritkán megjelenő, lefelé tartó ráncokat, amelyek közelgő indulatát szokták jelezni. A fiú rábámult, csettintett egyet a nyelvével s már el is tűnt a láthatárról. Morzsa állt még egy ideig, apró szemét döbbenten a ládikóra meresztve: semmiképpen sem tudta megérteni, hogyan történhetett ez a gyalázat. Aztán ráfordította a kulcsot, alsó ajkát kissé előretolva lassan visszaindult a műhelybe. Az egyik gép mögött azonban, amelynél tenyérnyi tárcsákat lyukaszgatott egy munkás, megállt, állát két ujja közé fogta, jó két-három percig szótlanul elnézte, mint forog körben a lemez, pattog ki alul a fémhulladék. — Hogy hívják ezt a gépet? — kérdezte hirtelen. — Vengáter, — mondta a munkás. — Miért nem tesz bele egyszerre két tárcsát? — Kettőt nem lehet, mert széthajlik, — felelte tüstént a másik, de közben föl se nézett. Morzsa egy darabig gondolkozott. — Ha széthajlik, azért vagyunk magyarok, összefogjuk. — A kés se viszi át a dupla tárcsát, — mondta a munkás, nagy nyugalommal lemezt váltott s újra kattogtatni kezdte a gégét. — Meg lett próbálva? — Az ám, hogy fölemeljék a normát! 1949 július 31 Rendetlenségek az üzemi balesetek okozói Ha megnézzük a statisztikát, megál.apíthatjuk, hogy az üzemi balesetek legnagyobb részét a rendetlenség és az üzemek egészségtelen berendezése okozza. Ezek még a kapitalista államrendszer maradványai, ahol az volt a fontos, hogy minél többet termeljenek, nem pedig az, hogy óvják a munkás egészségét, A régebbi munkásság megszokta ezt a helyzetet és minden újítást fölöslegesnek tartott. Tegyük fel a kérdést: helyesen gondolkoztak ezek? Nem! Miért ne legyen a munkahely, ahol a munkás életének egyharmad részét tölti, tiszta. rendes és egészséges? A piszkos és egészségtelen környezet nemcsak a munkás egészségét veszélyezteti, hanem elveszi munkakedvét is. Sok idő telik el azzal például, hogy egy rosszul berendezett műhelyben keresni kell a szerszámokat. Ez anyagi hátrány. Sokkal nagyobbak a rendetlenség egészségügyi hátrányai. Hány jelentést kapunk, hogy ebben vagy abban az üzemben egy munkás baleset áldozata lett. A műhelyben rendszertelenül elhelyezett tárgyak, az eldobált gyümölcsdarabok, a megrongált padló, mind baleseteknek az előidézői. A forgalomban fennálló rendetlenség szintén sok balesethez vezetett már. Egy-egy mótoros jármű, amikor nem jó helyen haladó gyalogosnak vagy más járműnek tért ki, nem egyszer került összeütközésbe egy más járműveL MI A TEENDŐNK? Az ilyen helyzet szocialista államban fenntarthatatlan. Az új munkás már nem rabszolgája a gyárnak. Célunk az, hogy a munkában örömet lássunk. Láthatunk-e munkánkban örömet, ha mindn lépésnél a baleset veszélye fenyeget? Határozottan nem! Ezért el kell távolítani a régi rendszertelen munkamenet maradványait. Az üzemekben, műhelyekben, utcákon és mindenütt rendet kell teremteni. A veszélyes gépeket védőráccsal kell elhatárolni. Műhelyünk n« legyen szemétdomb. Szerszámainkat úgy helyezzük el, hogy azt ne kelljen keresni. Használat után pedig tegyük mindig a helyére. Távolítsuk el mindazt, ami munkahelyünkön szükségtelen. Ami munkahelyünk egészséges voltát illeti, legyen az világos, szellős, tágas, száraz stb. Ne feledkezzünk meg arról, hogy csak egészséges emberektől várhatunk szép teljesítményeket. Az egészségnek pdig a rend és a tisztaság a főfeltétele. — Csakhogy megvan a madzag vége, — bólintott Morzsa Béla és arcának füstös, barna színe felülről lefelé lassan sötétedni kezdett — mert dumálni, hisz azt tud valamennyi a gyűlésen, hegedűszó a fülnek; úgy hihetné az ember, csupa sztachanovista szaladt ott egybe. De mikor egy gőzzel kettőt lehet kilyuggatni, akkor a jutalom se köll, akkor mindjárt az adu ász búvik elő, akit úgy hínak: norma. Amaz most megfordult, fölállt, a szemébe nézett: — Kicsoda maga? — Vagyok, aki vagyok, az új főispán, — mondta, s apró szeme szerteszét lövelte a szikrát, aztán köuyökének egy mozdulatával félrenyomta az útból a munkást, a géphez ült, fölkapott két tárcsát és a széleiket tömzsi ujjával öszszefogva, az ütőfej alá tartotta. A kés, épp oly szaporán, mint az imént, körbecsókolgatta a lemezeket. Morzsa a kész munkadarabokat magasba tartotta, áteregette hornyukon a gyárudvar koratavaszi napsütését, aztán megforgatta őket, erre-arra cikáztatva a falon a lemezek tükrén megtörő fényt; még egy másik, régebben elkészült tárcsát is melléjük tartott, vizsgának .De nem volt bennük vonal hiba sem. Akkor visszakézről odadobta a padra s rá se tekintve a gép ke/elejére, fejét nagy érdeklődéssel a magasba, a dar ik felé forduva, fütyürészve odébb állt. ^Folytatjuk.)