Uj Szó, 1949. július (2. évfolyam, 69-93.szám)

1949-07-03 / 71. szám, vasárnap

Munkára fel Cdics István verse Szabd Ferenc zenéje Hun k* - ra ftl Ttr mtl aj 1/aH, h eabtr' rirjuk • ?y«M J J J J'JIJ í 5 naar o yip Jot mar- a a<tp SQ JO UT földCÍCIC* A'VTF PaA i't 7o ra í /a ay« *<J - ate é<f bot to* aíy M^t «\>rid h vf' b* a bál • dol kn • 6ol cfoy a*.p ftlrf Álxií ob'id í * ha ju bon a /

Cr f fel a . M f: V £ s JOL VALASZTOTT. Zsíros Zsigának fáj a veséje. Bejelenti feleségének, hogy elmegy a betegségével Kovács doktorhoz — Megőrültél, te Zsiga! — szidja az asszony. — Miért épp egy kommunista orvoshoz mégy. — Nem értesz te ahhoz. Julcsa. Azt mondják, hogy a kommunisták belélátnak a kulák vese jébe. PONTOS ELSZÁMOLÁS. Tito nagyobb dollárösszeget vesz át áruló szolgálataikért az amerikaiaktól. Gondosan átszámolja, azután így szól: -- Uraim, még ötezer dollár készkiadásonidt is térítsék meg. — Mire költötte azt az öszszeget, kedves Mr. Tito? — Azokra az újságcikkekre, amelyben azt cáfolom, hogy dollárt fogadok el önöktől Fedett siádion Leningrádban Leningrádban megnyílt a nagy fedett stádion, amelynek van labdarúgópályája s elkészültek a tenniszpályái is. Futópályáján egyszerre négy futó vei .senyezhet. De jut versenyzési lehetőség a magas-, távol- és SU M Ki Ml TÖRTÉNT LALIVAL? Lali az „Ifjúság Vasúttal" érkezik és a brigád többi tagjai kivonulnak a pályaudvarra, eléje. Az egyik brigadtag mingyárt odarohan az első leszállóhoz és megkérdezi: — Mondja, nem jött ebben a vagonban egy sovány, sápadt fiatalember? Mire a kérdezett mosolyogva válaszol: — No, akkor (maguk itt hiába várnak. Ezzel á vonattal 'csupa teltarcú, csokoládébarna fiú erkezett. RÉGI CSÜF 1DÖK. Az inas panaszkodott mesterének, hogy ők mindenn;tp húst esznek, ő meg hónapokig csak üres főzeléket kap és mióta itt dolgozik, még alig látott húst. A „jószívű" mester azonnal intézkedett: — Asszóny, ezentúl mindennap a Pistát küld bevásárolni a henteshez, rr.ert panaszkodik, hogy ritkán lát húst. rúdugróknak, valamint a diszkosz- és gerelyvetőknek is. Berendeztek egy kosárlabdapályát is. A stádiont 500 villanylámpa világítja meg. Állandóan különleges készülékek tisztítják a levegőt. A berendezést zuhanyozók, masszástermek és ruhatárak egészítik ki. Munkára, fel, Termelni kell, Csak úgy lesz újfajta nép itt. Ha millió Honfoglaló E földön országot épít. Az embert nem sújtja lánc már Es lábunk a holnapba lep, Refr. Munkára fel. Termelni kell. Mi a munkából lesz a béke. Munkás, paraszt Megvédi azt. Hisz nincsen szebb s jobb reménye. A gyár és föld annyi kincsét Az orsz

ág nekünk osztja s

zét. Refr. ... A téli táborok és raktárak rég elkészültek már, de a aászlóalj még semmiféle élelmet vagy ellátást nem kapott. Ügy tűnt fel, mintha tökéletesen elfelejtkeztek volna róla. Egy hónapig az emberek nem kaptak egyebet, mint egy marék kölest naponta. Ekkor elhatározták, hogy két szakaszvezetőt, Fjodr Maigulát és Trofim Sutkit, elküldenek a szomszédos völgybe élelmet kérni, kisegítésül. Migula és Sulka mindketten l'sszuri tartomány déli részéből származtak, ugyanabban a faluban születtek és ráadásul egykorúak voltak, merészek és sudárak, mint a kőrisfa. Jóbarátok volt.iK. Maigula álmodozó termész"'J volt. Sutka ezzel szemben kíváncsi kutató szellem volt; szerette a tevékenységet és bármihez nyúlt, jól csinálta. Olyan friss és vidám volt, mint a neve: Hogy útbaigazítsa őket, egy helybeli tigrisvadász és partizán: Kondrát Frolovics Szergyuk, elkísérte őket ahhoz a patakhoz, amely a környező mocsarakon keresztül mutatja majd nekik az utat. A tigriseket szerette a világon a legjobban, de semminemű tisztelettel nem viseltetett irántuk és egyszerűen „macskák"nak hívta őket. Hosszú életéhen nem kevesebb, mint harminc darabot fogott el közülük élve és mint mondá: „se szeri, se száma" azoknak, amelyeket megölt. Az élő tigriseket egy Kunst nevű cégnek adta el, amelyik német állatkerteknek szállított, a döglötteket pedig ALEXANDER FAGYÉJEV: FÖLDR kínai kereskedőknek, hogy orvosságot készítsenek belőlük. Kondrát Frolovics testét és arcát sebhelyek borították és jobb alsókarján egy tigris fogának mély nyomát viselte. Egyszer két fiával egy nősténtigrist hajszolt fel három kölykével. Három hétig üldözték a fenevadat és nem engedték vadászni. Végül a kölykök összeestek a kimerültségtől. A rvősténytigris elmarva a kutyákat, a szomszédban ólálkodott, de a vadás'.ok nem bírták puskalövésnyire megközelíteni. Alkonyatkor a két kölyköt megkötözve biztonságba helyezték, de a harmadik még szabadon kószált. Az üldözés hevében Kondrát Frolovics a sötétségben az anyaállatot összetévesztette kölykével és kötéllel a kezében akkora erővel ugrott neki, hogy a vadállat hanyattvágódott. Tévedését csak akkor észlelte, amikor az anyatigris vicsorgó fogai feléje kaptak és vad ordítása csaknem megrepesztette dobhártyáját. Nein volt mit tennie, mint karját a tigris torkába dugta, amilyen mélyre csak bírta; a fenevad fogait horkanva és fulladozva vájta támadója karjába, míg Kondrát Frolovics fiai nem mervén tüzelni félelmükben, hogy atyjukat találják el, Winchesterükkel addig verték az állatot, amíg a puskák szilánkká repedtek. Végül is az öregembernek sikerült balkezével vadászkését a nősténytigris szívébe döfnie. ENGÉS Kondrát Frolovicsnak olykor, amikor lesben állt, hónapokig nem volt kivel szót váltania, ezért örült, hogy beszélgethetett, ha társasága akadt. így most is egész úton szinte folyt belőle a szó, a maga lassú, körülményes módján. Maigula kérdésével indult meg a beszélgetés: — Hogy hogy nem fél a tigrisektől — Nagyapó? Pedig eléggé veszedelmes bestiák, ugye? — Miért félnék tőlük, amikor tudom, hogy ők jobban félnek tőlem? — válaszolja az aggastyán. Kondrát Frolovics most az emberről tartott hosszabb értekezést, amelyből kiderült, hogy a lehető legrosszabb váleménynyel van róla. Az emberek nemcsak a vadál lítokkal szemben ellenségek, de egymással, sőt önmagukkal szemben is — mondta az öreg. — Húsz esztendeje lehet annak, hogy valamilyen expedíciónak vezetője voltam; egy művelt ezredes térképezte azt a vidéket. Egyszer így szólt hozzám: „Te, Kondrát Frolovics olyan együgyű vagy, mint egy gyermek, még a szemed is egy gyermek szeme". „A szemeknek nincs ahhoz semmi közük, ha szívemben keselyű vagyok" — mondom én. „Nem — mondja ő —, te jó ember vagy, mert együtt élsz a természettel". Erre én: „Nem a természet tesz bennünket jókká. Lehet, hogy így volna, ha mi egyszerű emberek, lennénk az urai; de így mi rabszolgái vagyunk csupán. Hétköznap gürcölnek, amíg vért izzadunk és vasárnap pihenésül vodkát vedelünk, este aztán bicskával megyünk egymásnak. Ennyiben maradtunk. Ami igaz, az igaz, nyomorúságosan, nagyon nyomorúságosan élünk. Es akárhogy igyekszünk is sorsunkon javítani, mindig minden a régiben marad. Lehet, hogy a népeknek földrengés kéne, hogy felrázza őket, hogy az egész világot fenekestül tel-felforgassa. Talán azok, akik túlélnék, új életbe fognának. De csak félelmükben ... jegyezzétek meg — tette hozzá az aggastyán és a két fiatalember szemébe nézve elmosolyodott. Elérkeztek a patakhoz és leültek egy cédrus árnyékába, hogy indulás előtt harapjanak valamit. Falatozás után Kondrát Frolovics hirtelen megtörte a csendet: — Nem irigyellek benneteket, fiúk. Rettentő út előtt álltok. Ti nem tudjátok, mi a tagja. Halott vidék az. Se madár, se vadállat nem lakja, még a szél sem jut el odáig. Csak csend honol, de micsoda csendl Levette sapkáját és figyelt és szemében hirtelen egy remegS állat kifejezése ült. Maigula és Sutka szintén felemelték fejüket és hallgatóztak. Az erdő áthatolhatatlan falként emelkedett előttük. Egyetlen levél sem moccant meg, nem hallatszott egy zörrenés sem. (Folytatjuk).