Uj Szó, 1949. július (2. évfolyam, 69-93.szám)

1949-07-28 / 90. szám, csütörtök

ÜJSZ0 1949' JúHiw 28 PETŐFI: EGY EMBER SZÓL, f r ' DE MILLIÓK NEVEBEN Petőfi világosan '.átta a nagy táreadalmi és politikai öszefüggáscket s változások várha.ó bekövetkezesére figyelmeztet már 1847-ben, amikor Erdélyben című költeményében írja: A-század viselős, Születni fognak nagyszerű napok, Életnek-halálnak vészes napjai. Fogjunk kezet ,hogy rettegnünk ne kelljen Az eljövendő óriásokat. Látomásai vannak a forradalom áldozatos harcairól: Véres napokról álmodom, Mik a világot romba döntik S az ó-világnak' romjain. Az új világot megteremtjük. Csak szólna már, csak szólna már .4 harcok harsány trombitája! A csatajelt, a csatajelt Zajongó lelkem alig várja! A kunyhók nvcmorgó

: előtt rámutat a jövő perspektíváira: F'togt-asd csak, te gőgös palota, Az orzott kincsek ragyogásait, Ragyogj csak, úgysem ragyogsz mer soká. Megvannak szám'álva napjaid. • Szent a küszöb, melyen beléptem én, Ó szent a szalmakunyhó küszöbe, Mert itt születnek a nagyok, Az ég a megváltókat ide küldi le. Kunyhóból jő mind. aki a világnak szenteli magát, A nép mégis mindenfelől csak megvetést és Ínséget lát. Ne féljetek, szegény jó emberek, Jön rátok is meg boldogabb idő; Ha mult s jelen nem a t

,A

fek is, Tiétek lesz a végtelen jövő. (Palota és kunyhó, 1BÍ7) Hogy a Kutyák dalában kik azok, akik kíméletlen uraiknak talpát boldogan nyalják és a Farkasok dalában kik azok. p.kik kietlen pusztaságban fáznak és éheznek, d3 büszkén va'.liák magukat szabadnak, azt sz'nte felesleges megmagyarázni. 3 847ben arra figyelmeztet Petőfi* hogv aki most lantot vesz a kezébe, n°gv munkát vállr.1 magára és ha csak személyes fájdalmáról és öi-öméről tud dalolni, akkor inkább hni'gasson. A költők l^ngoszlopck és fel-datuk az. hogy ők vezessék a népet Kanaán felé. A néppel tűzön-vízen át! Átok reá, ki elhajítja k"~éből a nép zászlaját. Atok reá, ki gyávaságból Vagy lomhásáfbó' e'rrar"d. Hogy míg a nép küzd. fárad-izzed. Pihenj ő árnyék alatt! Vannak hnmis próféták, akik azt hirdetik nag" gonoszan, Hogy már meoá

vhafiink meft itten az ígéretnek földje ven. Hazugság, szemtelen h

r*ugsáq, mit milliók cáfo'nak meg, Kik nap hevében étlen-szom an, kétségbeesve tengenek. Ha majd a bőség kosarából mindenki egyaránt vehet, Ha majd a pgnak astta'ánál mind egyaránt fogla' helyet, Ha majd o sze'lem na^v

;

l''"a Jfnnuoq m'n*"n h

A- ffib'ikó": Akkor mondha'jyk. hogy megálljunk, Mert itt van már a Kanaán! (A XIX. század költői, 1S46.) A bekövetkező vá1sá"ok viharmad-^ra szólal meg a következő szavakban: Még kér a n

ev. most ndja'ok n*ki! Vagy nem tudjátok, mily szörnyű a nép, Ha fö'kel és n~m kér, d° vesz.rrna'

7? Nem hallottátok Dózsa György hírét? Izzó vas trónon őt elégetétek, D• szellemet a tűz vem égeté meg. Mert az mar-n tűz; úgy vigyázzatok: Ismét pusztíthat a láng rajta-tok. ts miért vagirtok ti kiváltságosak? Miért a jog csupán tinálatok? Apáitok megszerzék a hazát, D" rája a népizzadás csorog. Mit ér csak ekkép szólni: Itt a bánna! Kéz is kell még, mely a földet kihányja. Amin föltűnik az arany ere ... S e kéznek nincsen semmi érdeme? (A nép nevében, 1847.) A bányamunkások zord és sötét munkahelyét összekapcsolja az aranyimádó kapitalizmussal: Ezer ölre vagyok idelenn a föld ölében, hol az ősi örök éj tanyázik vad sötéten. A kis lámpa reszkető sugára Félve néz a zordon éj arcára, mint sasra a galamb ... Ezer ölre « virágoktól s a napvilágtól, ezer ölre! Tán már a pokol sincs innen távol? Vagy már benn is vagyok a pokolban? Benne, mert a sátán háza ott van. ahol az arany terem. (Bányában, 1847.) Hogy a pattanásig feszült osztálvellsntétek idején az uralkodó osztály képviselői cselekvés heh-ett csak beszélnek és körmük szakadtáig rrgayzkodnak a tizenket*ed

:k órában is kiváltságaikhoz, arról Petőfi w selben a következő sorokat találjuk: Tenni-tenni; a helyett, hogy szóval az időt így elharácsol játok' várra néz reg s oly h'ábc néz az Isten napja, a világ reátok. Nyújtsátok ki tettre a kezet már s áldozatra zsebeiteket. Tápláljátok végre a hazát, ki Oly sokáig táplált titeket. (Szájhősök, 1847.) 0 Kutyabőr! Ez itt a fő, fő, Becsben párja nincs neki. És ezért sok úri ember saját testén viseli. De ha bár rang'ával kissé nagyra van az úri rend, Nem mondhatni, hogy nem gondol a köznéppel odalent. ,.Nyisd k: a markod, mind a kettőt", A paraszthoz igyen szól, ,.Nyisd_. ki a m'rkod, jó barátom* Nesze semmi, fogd meg jól". (Okatootáia, 1847.) A haladó értelmiség és a nemesi világ oo'Míkusaimk ellentéte is foglalkoztatja Petőfit; Lenézik a szegény költőket F.z elb'.zott kevély urak, Kik a megyék országgyűlésén Fényes szerepet játszanak. A Petőfi-emlékünnepségek budapesti programja Magyarország népe méltó módon ünnepli meg július 31-én legnagyobb költőnk, Petőfi Sándor halálanak 100. évfordulóját. Az ünnepség első napján, július SO-án, az üzemek dolgozói emlékeznek meg a költo-forradalmárról ezen a napon nagyszabású ünnepélyt rendez a Magyar Ifjúság Népi Szövetsége és a Magyar Írók Szövetsége is. Vasárnap, 33-én délelőtt a Petőfi-szobornál lesz nagygyűlés, ugyanekkor az ország minden városában és falujában megemlékeznek Petőfi Sándorról. Megnyílik a Petőfi-múzeumban a Petőfi-kiállítás, amely a költő-forradalmár életét és harcait, eszméinek továbbélését mutatja be. Július 31-én este a Városi Színházban nagyszabású emlékünnepség lesz. A könyvkiadás is méltón emlékezik me? a Petőfi centenáriumról. Válogatott versei hatalmas példányszámban, körülbelül egyforintos áron jelennek meg, újra kiadják összes költeményeit. Arany Jánossal való levelezését, vrlamint a költő válogatott prózM írásait. A Szikra Ismét meeíelentetl P.évai József Petőfi Ríndorról írott tanulmányait. A 'Pete*'! Emlékbízott'é? öt tablóból éllé képes faliújságot bocsát ki. Bronz; plakett örökíti meg Petőfi SándorI nak azt a képmását, amely az emlékezetes 1942 március 15-i tüntetésen jelképévé vált a magyar szabadságnak és függetlenségnek. Ezeket a plaketteket azok kapják majd, akik Petőfi szellemében a leghűségesebben szolgálják népünket s azok a magyar és külföldi írók és műfordítók, akiknek elsősorban köszönhető, hogy Petőfit és életműveit ma már az egész világon ismerik és becsülik. Július 31-én a magyar rádió is Petófi emlékének szenteli műsorát. A Petőfi-rádióban 14.50 órakor a „Petőfi kora" sorozatban Petőfi a „Fakólány és a pejlegény" című novellája kerül előadásra rádióra alkalmazva, 17 órától 17.40 óráig a Magyar Parnasszus, a rádió irodalmi folyóirata ünnepi Petőfi-számot sugároz. A műsorban Ady Endre és Illyés Gyula tanulmányai éa Képes Géza „Mire taniítja Petőfi a mai költőket?" című előadása szerepel. A Kossuth-rádióban 19.30 órakor Závodszky Zoltán megzenésített Petöfi-verseket énekel, majd este a nagy költő „Carafia" című drámatöredéke kerül mikrofón elé. A bemutató előtt Katvany Lajos tart bevezetőt. Pusztulj az útból, jó fW, ki Az úton ballagsz ott gyalog. Mert eltlportat ezen úr, lej Hintón melletted elrobog. (A magyar politikusokhoz, 1847.) Az 1848-ban megválasztott polgári országgyűlés tagjaihoz, akiknek sorába nem tudott bejutni, az országgyűlési terem küszöbéről figyelmeztető szózatot intéz: Egy ember szól, de milliók nevében! Egy új hazát, mely szebb a réginél S tartósabb is, kell alkotnotok, Egy új hazát, ahol ne légyenek KiváHságok kevély nagy tornyai, Sötét barlangok, denevértanyák, Egy új hazát, hol minden szegletig Eljusson a nap és tiszta levegő, Hogy minden ember lásson s ép legyen. (A nemzetgyűléshez, 1848.) Még mielőtt Debrecenben 18<<9 ánriilsába.n proklamálják az első magyar köztársaságot, a költő már hitet tesz az új államforma mellett, melyet a szabadság gyermekének és a világ jótevőjének nevez: Most hódolok, midőn még messze vagy, Midőn még rémes, átkozott neved van, M

;dőn még, aki megfeszíteni Kész tégedet, azt becsülik legjobban. Most hódo'ok, most VdvözöVek én, Hisz akkor úgj/is hódolód elég lesz. Ha a magasból el

l

anidre ma

1 d, A véres porba diadallal nézesz. I MeggyfiződésR és hite, hogy a republikánus gondolat, melyen nem valami arisztokratikus köztársaságot, nem újabb 'osztályuralmat lenlező á'lsmíormát. h«nem a nép köztársaságát érti, világszerte győzedelmeskedni fo» és ha m?gvplóstilása után barátai e'zarándokolnak sírjához és ott a köztársaságot éltetik, akkor haló porában is megnyugvást fog érezni. A kortársasárr' gondolattal kapcsolatban Pe'őfi ismételten emlegeti a vilé ^szabadságot. Vl'ásrszabadságon azonban nem a művelődés kiváltságát élvező érte'mi.ségnek világno'gá-^ r*ágát, kczno'itizmusét érti, am"lv idegen kultúrák csodálatában akár a sajátját is hajlandó feladni, hanem a szabadságért harco'ni kész néoek szövetségét, mellvel ö'sszefér és összetartozik az erős népi és nemzeti öntudat, hiszen ennek a nemzetközi összefogásnak az a célja, hogy minden nép politikát, társadalmi és művelődési tekintetben gátlás és kor^tazíí. rélktil éghesse a ma?a életét. Ha ebben a szellemben emlékezünk meg a mostani százados évfordulón Petiről, bfiek maradunk hozzá s az élő jelenhez. Sas Andor. KULTÚRHÍREK A NAGYVILÁGBÓL • Petőfi orosz nyelven. Petőfi válogatott verseinek orosznyelvü fordításában a szovjet műfordítók egész gárdája dolgozott. Egyikük, Nikolaj Kornejevics Csukovszkij így nyilatkozott munkájáról: — Azelőtt is ismertem Petőfit, de költészetének igazi erejét és szépségét csak azóta értem meg teljesen, mióta költeményeit lefordítottam. Munkám közben ismertem meg Petőfit. Ma rajongok költészetéért. — Sajnos, Petőfi költeményeinek régi, forradalom előtti fordításai egyáltalán nem adnak fogalmat a költő nagyságáról. Ezek a fordítások rendszerint nem magyar nyelvből, hanem német fordításbél készültek. Csak Petőfi válogatott költeményeinek új orosz fordítása adott módot arra, hogy megismerjük « nagyszerű költő gazdag és sokoldalú alkotó művészetét. — Petőfit forradalmisága és népies iránya rendkívül közel hozza a szovjet emberek szívéhez — fejezte be nyilatkozatát Csukovszkij iró. • Egy lengyel-magyar kúltúrhlzottság közös kulturális tervezetet dolgozott ki Varsóban az 3949—50. évre. Lengyelország és Magyarország kölcsönösen Írókat, művészeket, tudósokat és egyetemi hallgatókat lát vendégül. Irodalmi díjjal jutalmazzák a legjobb lengyel, illetvs magyarnyelvű fordítást. Egy Petőfi és Bem apó életéről szóló filmet közösen írnak lengyel-magyar szerzők s közösen rendezik a két ország legjobb rendezői. A budapesti ifjúsági fesztiválon 650 lengyel diák vesz részt és 150 lengyel élmunkás tölti szabadságát Magyarországon. Budapesten és a nagyobb vidéki városokban szeptemberben lengyel képzőművészeti és népművészeti kiállítás nyílik meg, ezt követi majd e<ry magyar képzőművészeti kiállítás Lengyelországban. • A csehszlovákiai állami könyvkiadóvállalat egyre nagyobb gondot fordít gyermekkönyvek kiadására. A jövő év folyamán 150 gyermekkönyv kiadását tervezik. A klasszikus, népi és modern cseh és szlovák irodalom termékei mellett, a szovjet írók és a népi demokráciák iróinak Ifjúsági és gyermekkönyvei kerülnek kiadásra. tr KET POHARKOSZONTO I'ta: E SZERCEJEV Szilveszter estéjén * szerkesztőségben felhívott régi barátom, Grisa Kudrin. — Üdvözöllek, öregem — dörögte mély hangján a telefonban. — Hogy vagy. gyűröd a papirost?! Mi az, meg sem ismersz? Itt Grisa beszél!... — Melyik Grisa? — kérdeztem rosszmájúin —, a százhúsz kilós, álomszuszék, káposzt»kotletteI a szájában? — Hazudsz, papírpocsékoló! — fgy Grisa —, Kudrin vagyok, jóvágású, közepes életkorú, vonzó külsejű férfiú! Erről különben személyesen is meggyőződhetsz, ha megígéred, hogy az újsztendűt újra nálam köszöntöd fel... örömmel indultam útnak Grisa lakása felé. Ütközben elgondolkoztam s eszembejutotJ tavalyi szilveszterünk. I<)47 jtolsó óráit is vele töltöttem. Vélet'enségből csöppentem be hozzá, csak úgy találomra, hiszen a háború előtt találkoztunk utoljára. Fiatalságunkat szomszédos esztergapadok mellett töltöttük i még az utolsó cigarettavégeket is megosztottuk egymással. Sok idő telt el azóta s mindketten megváltoztunk: Grisából mérnök s tiszteletreméltó gépgyári igazgató lett, jómagam, ahogy 5 szokta mondani „papírpocsékolóvá" lettem. Nem, hiába, a régi barátság nem rozsdásodik, — Grisa örömmel fogadott. — Igazán te vagy íz? — dürmögte mély hangján s át akart ölelni. Ebben azonban megakadáloyzta hatalmas pocakja. — Cseppet sem változtál, ugyanolyan nyánic, göndörhajú fickó vagy, mint voltál! — De ezt nem lehetne rólad mondani, — mondtam nevetve, — te aztán alaposan meghíztál. Mi az oka? Vízkór, elefántkor, vagy s'.ivbaj?! — Egyszerűen helyes az életbeosztásom, — morogta Grisa önelégülten s belesüppedt egy hatalmas karosszékbe. — A kitűzött tervet {eliesítem három hónapra. A jó minőségre ügyelek. Kitűnően alszom, nyugodt vagyok, tiszta a lelkiismeretem, jól végzem dolgomat. Érted? ... Jól tetted egyébként, hogy eljöttél. Mit tanácsolsz, milyen pohárköszöntöt mondjak? Hivatalosak hozzám a gyár emberei. — Boldog új évet! Sok sikert! ilyeneket szoktak ilyenkor mondani. — Igy válaszoltam, de már igen szórakozottan, mert figyelmemet teljes mértékben lekötötte az ételektől, italoktól roskadozó asztal .. Grisa azonban nem volt megelégedve a válasszal. — Valami lelkesítőt is szeretnék mondani. Ilyeneket: Három millió rubel javadalmazást kaptunk! De mit mondhatnék még mást, ehhez hasonlót, lelkesítőt? — dohogta. —Ejnye, nem kell ezen olyan sokat gondolkozni! Iszol egy-két pohárkáva! s meglásd, egyszeribe Cicero lesz belőled .. . Barátom arca hirtelen bánatossá vált s ez az arckifejeés nevetséges ellentétben állt hatalmasra nőtt rengő tokájával, húsos arcával!... — Te könnyen beszélsz! Inni! Orvos tiltotta el! — mondta sóhajtva. — Elhájasodás! Míg ti fejedelmi lakomát ültök, én káposztakotlett és szódavíz mellett búslakodhatom ... Pontosan 12 órakor Grisa nehézkesen felemelkedett a karosszékétől a arcán méla undorral koccintotta vízzel telt poharát a likőrös poharakhoz. — Bo'.dop új évetl — hebegte. Sok a terveknek megfelelő sikert! S általábna jo, csendes, nyugodt munkát! Barátom nem sok lendülettel tartót ta meg a szónoklatot. Utána, bágyadtan roskadt székébe s meg nem mozdult reggelig. Kifárasztotta az éjszakázás elkényesztett kövér tes tét... Erre gondoltam, ahgoy most barátom lakása felé közeledtem. Mikor beléptem hozzá, éppen a tükör előtt állt s ruhát próbált. Alig ismertem rá: alakja már az első pillantásra vagy félmázsával kevesebbet mutatott s a rózsaszínű zsirpárnácskák is eltűntek az arcáról. Az ördögbe! Mi történt veled, édes Grisám?! kérdeztem elhűlve. — Térj magadhoz, — válaszolta s olyat csapott a vállamra, hogy majd lerogytam. Valójában megváltozott! — Nincs ebben semmi boszorkányság, — folytatta még mindig hahotázva, döbbent tekintetemen, — figyelj ide, maid elmondom, mitől lettem ilyen karcsú: — Emlékszel még arra a buta pohárköszöntésre tavaly szilveszterestén? „Csendes, nyugodt munka .. ." Bevallom, most is ég a fülem, ha arra a békés önelégültségre gondolok, melyben akkor leiedzettem! De szerencsére az élet beleszólt akkori hangulatomba s egy év alatt minden megváltozottl — Egy szép napon a minisztérium arról értesített, hogy gyárunk javadalmazását csökkentették. Felnyögtem és ellenkezni próbáltam. Persze nem lehetett. Most már azt mondom: szerencsére! Gyorsan át kellett szervezkednünk, alaposan neki kellett látnunk a munkénak: három hónap múlva rentábilisak voltunk. Hirtelen fogyásom ekkor megállt 3 éppen fel akartam lélegzeni, mikor újabb utasítás érkezett: 2 millió megtakarítás! Magával a miniszterrel csatáztam, de minden hiába! Bezártam az irodámat, a kulcsot zsebrexágtam s végigjártam a műhelyeket. Láttam: vannak tartalékok. Az esztergályosoknak azt tanácsoltam, hogy 'gyorsabban indítsák be a padokat, a szerelők brigádját önálló gazdasági alapokra fektettem ... — De a dolog nem maradt ennyiben. Már láttam, hogy egyre emelkedik a nyereségünk, mikor egy hétre Leningrádba kellett utaznom, hogy ellenőrizzem a rendeléseket. Mire viszszatértem, a pártbizottság a következőket közölte: „Távolléted alatt a közösség kissé megváltoztatta a tervezetet — s kötelezettségeket vállalt arra, hogy még további három milliót takarít meg... Vedd tudomásul, hogy helyettesem nem emellek kifogást az ellen!" Felnyögtem újra, immár har-. madszor. De a titkár így válaszolt: ,Semmi baj, Grigor Sztyáponovics! A kollektíva majd segít neked s tudod, ha a nép igazán akar valamit, akár egy hegyet is elmozdít a helyéről..." — A munka utolsó, lekgisebb mozzanatát is szabályozni kellett. Hosszú, teázással egybekötött gyűlésezésekre gondolni sem lehetett! Sztahánov-tanácsot szerveztem a gyárban. Jómagam meg beiratkoztam a pénzügyi tevnitézet esti tagozatára. Tanultam. S úgy takarékoskodtunk, hogy nem maradt egyetlen elpocsékolt szög sem! Így aztán jól dolgoztunk, az állam öt millióját december hatodikáig előteremtettük az utolsó kopekig! Sőt, még további Witeiezettséget is vállaltunk. És most már nem is jajgatok ... Grisa barátom elmerengett 1 történeten, de aztán újra felderült az ábrázata. Olyan mozdulattal tapogatta meg karcsú alakjára simuló ruháját, mintha maga is csodálkozna ezen a változáson ... örömömben majdnem a nyakába borultam... — Nagyszerű, — kiáltottam — akkor most kitűnő vacsorát eszünk, utána énekelünk. S aztán — ha szabad kérdeznem, milyen pohárköszötőt mondasz, megfogyatkozott barátom? — Emiatt ne fájjon a fejed! Csak annyit mondok: „Élj»n az alkotó, fáradhatatlan, küzdeleuiteljes szovjet életünk!"