Uj Szó, 1949. július (2. évfolyam, 69-93.szám)

1949-07-21 / 84. szám, csütörtök

— UJSZ0 1949 július 23 EGRI VI K T » R : István: Jó estét, gazduram. Sovánka: Adj Isten, Pista. Fü, de rettentő még a meleg. Csupa víz vagyok. István: Ne bánja azt a kis verejtékét. Vagy tán a mult heti esőket kívánja vissza? Sovánka: Kívánja a fene! De ilyen pokoli forróság se kéne. Egyszer minden ész nélkül ázik, amikor régen aratni köllött vóna, máskor meg maj megfúl az ember. A kutyaistenit ennek a melegnek. István: Nana, gazduram. Ne szidja ezt a csuda jó időt. Abban az esőben se vót akkora hiba. Inkább használt, mint ártott. A kis késést szépen behozzuk még e héten. Sovánka: Behozzátok! könynyü nektek! De nékem nincs olyan rózsás kedvem ... István: Dejszen csak maga tehet rúlla. Sovánka: Miket gagyogsz, te fiú ... Hogy én tehetnék ... István: Maga hát, gazduram! Megmondtam nem is egyszer, de tízszer, hogy kössön szerződést a gépállomással... Sovánka: Van énnékem igám, lovam is ... István: Megint a régi nótáját fújja... Nem tud az az igás állat versenyre kelni a géppel... Oszt másra használhatja. Magyaráztam én aztat eleget. Sovánka: Mondtad, nem tagadom ... De ez a kutya idő nem vót belekalkulálva... István: Ma jó gazda, Sovánka uram. Mintagazda is lehetne, ha nem volna olyan konok régimódi. Olyan maradi, ahogy mi mondjuk. Ha egy kicsinyég haladna velünk.... Sovánka: Veletek? Tevéled ... én? István: Megálljon, gazduram ... Látom, sértésnek veszi... Sovánka: Nem akarlak téged sértenj, édes fiam... De mindnek van határa. Be kéne látnod, hogy én nem keverődhetek közétek. István: Oszt mért ne keverödhetne? Mi kára vóna belőle? Erre feleljen egyenesen, ahogy én kérdem magától. Sovánka: De faggatós kedvedben vagy ma megint! Elég ha mondom: én nem keverődök! Veled énnékem nincsen bajom. Megmondtam, mán az apád miatt is, a jó isten adjon neki örök békességet ... szívem szerint kedvellek, de az elvtársaiddal én nem akarok közösködni. István: Oszt mért nem? Sovánka: Azt jól tudhatnád, te hétokos. István: Tudni éppenséggel nem tudom, csak egy kicsinyt sejtem ... Tapintgatom, hogy maga fél, gazduram. Sovánka: Hogy én félek? Arra neked száz okr.ál több lehetne ... Csak mosolyogj! Csak villogtasd a fogaidat. De megmondom: elmegy még a kedved a nevetéstől. István: Mikor, gazduram? Az időt mondja hamar! Most cséplés után vagy tán csak ősszel, szüretidőben? Sovánka: Hallod-é? ne heccölj te engem. Én bizalommal szó- 1 lok hozzád és te vigyorogsz? látván: Muszáj egy kicsit nevetni, gazduram. No, ne vegye sértésnek. Muszáj nevetni a maga na«y hiszékenségén. Mer én most már tisztán látok mindet. Látom a huzakodásának és a nagy ellenkezésének igazi okát... Mer én fején találtam a szöget. Maga fél, A könnyen gyúló mezőgazdasági termékek tárolása gazduram. Ez az igazság ... Fél köztünk lenni, ha netán jönne valami... Sovánka: Pedzed a dógod, öcsém ... Mondtam mindig, nem vagy buta ember. István : Hát én most mondok magának valamit, gazduram. Ezt pedig szívelje meg igen-igen erősen. Ügy vésse a fejibe, hogy onnan soha többé ne tanáljon útat kifelé... Ügy tanújja meg, akár a Miatyánkot... Hogy mi a gyeplöt mán sohase adjuk ki a kezünkből... hogy nincs az az/ erő az égvilágon, amely minket legyűrni tudna ... hogy mi már soha többé nem engedünk a jussunkból ... Sovánka: Miféle jussotokból? István: Arra is meg tudok én felelni magának, gazduram ... A szegény és dolgozó ember jussából, aki ezelőtt igavonó barom és rab vót a fődeken, a gyárakban. Akire végre felvirradt a szabadság napja... Hogy mi ezt a szabadságunkat meg fogjuk védeni I Sovánka: Akár az újságot olvasnám... István: Mit hallok, gazduram! ... Hát már újságot olvas? ... Tán a lapunkat, az Üj Szót? Sovánka: Hát néha a kezembe akad... István: Nagy haladás, Sovánka uram ... Nemrég még ócsárolta. Sovánka: Az embernek muszáj tudnia egyet-mást. István : Ne restelje, gazduram ... Az embernek muszáj tudnia, merre halad a világ, ugyi! Már mint a mi világunk, amely előre megyen, csakis előre ... És nincs vissza és itt nincs helye annak, aki visszasírja a multat, a régi világot... a bankokat, az uzsorás kamatokkal, a földesurat a robottal. Sovánka: Minek szavallod ezt te énnekem, fiú? István: Azért, hogy megértessem magával. Senkinek sincs helye köztünk, aki egyre a múlton kesereg, a régi időket sírja vissza. Magának sincs, gazduram! Kereken kimondom. Sovánka: Mi az hékás, fenyegetsz!? István : Nem én, csak megintem, mer az igazságot akarta hallani... Egyszer el kell dönteni, vagy mellénk áll... vagy ellenünk fordul. Vagy velünk megyen, akik mindnek jó erőt. egészséget, békét és boldogságot akarunk vagy azokkal, akik uszítanak, bajt kevernek, háborút akarnak. Vagy-vagy, nincs középút. Sovánka: De megnőtt egyszerre a tarajad. Vagy attúl jött meg annyira a hangod, hogy egy kicsit több búzád termett? István: Hát egy kis köze van a búzának a hangomhoz, azt eltanájta. Mer az a búza már a szabadság kenyerét fehéríti ... De a magáé is fehérítené, ha nem vóna olyan konok, olyan régimódi. Sovánka: Megint azt olvasod a fejemre. István: Azt hát. Mindétig is olvasni fogom. Mer ha végre rám hallgatna és nem holmi vénaszszonyokra, meg a kulák szomszédjára, a Pintér Ákos úrra, akkor ma nem főne a feje. Nem kutyaistenezné ezt a szép nyári időt. Nem félne attól, hogy kipereg mind a búzája, mert makacs vót és nem kötött aratásra szerződést a gépállomással. Most learatva, cséplésre készen állna az utolsó kalász gabonája és holnap mehetne traktorral tarlót törni... Vagy nem látta tán az önkötőgépet? Sovánka: Melyiket? István: Amék a szomszéd állami birtokon dolgozott és most nálunk aratott. -Sovánka: Hát láttam. István: Csak eztet mondja? Meg se csodálta ... Sovánka: Megnéztem, nézegettem, nem tagadom. István: De csak úgy messzirül, ugyi... Félt talán tülle? Mert ez is valami új. Mer ez is segít rajtunk kisparasztokon? Sovánka: Ne ugrass, gyerek! Megmondtam, nézegettem. Hát takaros masina... És azt beszélled, hogy traktor vállalja a tarlószántást? v István: Kidobolták, az újság s megírta, gazduram. De látom, magának csukva a füle, csukva a szeme, ha jóról van szó. Csak a rosszra tárja szét szívesen. Sovánka: Elhallgas már, te fiú!... Inkább mondd, mit kóstál az a tarlótörés? István : Pontosan 360 koronát elkérnek egy hektárért. És mer magának Sovánka uram nincs 20 hektár födje, hát 10 százalék engedményt is adnának, feltéve, hogy mindent rendesen beszógáltat. Sovánka: Hogy mondod: 360 korona? Nem is ollan drága. István: Meg igen ócsó is, ha hozzáveszi, hogy az őszi vetés 150 koronával ócsóbban csinájják. ha a gépállomással törette a tarlót ... Mér csóválja a fejit. Sovánka: Nem csóválom, csak törcm kissé, gondolkodom, számlálgatok. Tudod Pista, mos tanában igen sokat kell spekulálni. Bele is fájdul az ember feje. István: Sose törje annyira, hogy megfájduljon... Bízza azt a nagy spekulálást inkább másra. Sovánka: Tán rád, te hétokos. István: Azt éppenséggel nem mondom. De azt az kis igazságot tőlem is meghallgathatja. Nem kívánom én a maga kárát. Inkább a javát. Sovánka: Az én javamat? István: Ahogy mondom, gazduram ... Mert a maga java a közösség java is, gazduram. Sovánka: Egyre azt a közösséget hajtogatod. Az ember csak magára gondolhat. István: Ez a régi világ szólása. Mi mást mondunk, a közösséget. De maga is megtanulja még, hogy amit ezrek, meg milliók mondanak, abban van az igazság. Abban van a haszon is, gazduram... mert a közösség haszna az én hasznom, a maga haszna is. Sovánka: Csavaros a te fejed járása. Nem megy mán a fejemre. István: Késő lett... látom, elfáradt... Hát nyugodalmas jó éjszakát! ... Oszt reggel, ha jól kipihente magát, gondolja meg a szerződést a gépállomással. Oszt erről megint el ne késsen, mint az aratással... Jó éjt! Sovánka: Jó éjt, öcsém! A szalmakazlakat, valamint általában az összes könnyen gyúló mezőgazdasági termékeket úgy kell tárolni, hogy azok a helyi általános széliránnyal lehetőleg ne feküdjenek egyirányban és főképpen nem egymás mögött, valamint be kell tartani az előírt tűztávolságokat Kazlak esetében az egyes kazlak között általában 20 m távolságot kell betartani. A kazlak az úttestől legalább 15 m, az erdőtől legalább 100 m, a község legutolsó épületétől legalább 200 m, lőszer és más "robbanóanyagrnktártól 100-tól 1000 m, a legközelebbi vasút, vagy gőzlrajövonaltól pedig széna és szalma esetében legalább 60, egyéb mezőgazdasági termékek esetében pedig legalább 95 méter távolságban helyezhetők el. A széna és szalmakazlak esetében a 95 m. illetőleg a 60 m távolság csökkenthető olyan területen, amely 6 méterrel magasabban fekszik a vasút, illetőleg gőzhajóvonalnál. A távolságot azonban növelni kell ott, ahol a kérdéses terület 2 méternél méivebben fekszik a vasút, vagy gőzhajóvonalnál. Ott, ahol ezeket a normális távolságokat a legkülönbözőbb okoknál fogva nem tarthatjuk be, igyekezni kell a község utolsó háza és a kazal között legalább 30 m távolságot betartani Ugyanez vonatkozik az olyan községekre is. amelyeket szabályszerűen ismétlődő ánízveszély fenyeget és a víz a községet rendszeresen 200 m távolságra közelíti meg. Mindennemű ilven könnyítés és kivétel az 1933-ból származó 50.000 számú tűzrendészet! rendelet 7. paragrafusa alap ián külön engedélyhez van kötve. Ezt az engedélyt a helyi NB, vagy a járási Nemzeti Bizottság adhatja ki előzetes komisszionális eljárás alapján. Hasonló komisszionális eljárást kell lefolytatni akkor, ha lőszer, vagy más robbanóanyagraktár szomszédságáról van szó, megállapítottuk, hogy 100 vagy 1009 m távolság tariandó-e he. Az ilyen eljárás megejtése esetében a helybeli katonai parancsnokság és a robbanóanyagraktár parancsnoka is meghívandó. Vasú! vonalak mentén főképpen ott, ahol a 95 m távolság az egyes íöldsávok keskenysege miatt nem tartható be, az aratást a vasútvonalhoz Iegköze'ebb eső területen kell kezdeni s a learatott termést a lehető legrövidebb időn belül kell behordani. A tarlót a keresztek 'és a vasútvonal között vagy 10—15 méterre I m szélességben az egész telek szélességében fel kell szántani, hogv a vasúttól származó esetleges futótűz a keresztekhez ne férhessen. Az e'gyes gazdaságokban szabad ég alatt, de legalább 10 m távolságban minden épülettől csakis az egyheti szükségletnek megfelelő széna, vagy szalma raktározható Más könvnyen gyúló anyagot az épületektől csakis 5 m távo'ságban tárolhatunk. Gabonát, szénát, szalmát és más könnven gyúló gazdasági terméket a község belterületén egyébkent csakis az erre a célra készült és engedélyezett pajtákban és csűrökben helyezhetünk el. Ilyen anyagakot tűzveszélyességük miatt a lakóházak padlásán tartani szigorúan tilos Ha a csűr vagy p^ita 100 mázsánál több anyagot tartalmaz, akkor az előírt tűzsávot 40 méterre kell kiszélesíteni. Ha a község nem rendelkezik nyilvános vízvezetékkel, vagy más hasonló, de kiadós víztartalékkal, akkor főképpen az aratás és cséplés idején minden háznál, csűrnél, pajtánál, vagy asztagnál legalább 1 hl oltóvizet kell tárolni a szükséges szóróedényekkel és egyéb tüzoltószerekkel együtt. A tűz legnagyobb ellensége a jól kiképzett és felszerelt tűzoltóság. Jó vo'na azért, ha a magyarlakta községek ezt' a gondolatot megszívlelve mindenütt erős önkéntes tűzoltóságot szerveznének, amely a tűzoltó jelszava szerint — egy mindnyájunkért, mindnyájan egyért — védekezne a vörös kakas egyénre és nemzetgazdaságra e-ryaránt ártalmas garázdálkodása ellen. — gh — A széna öngyulladása Ha kaszánkkal elvágjuk a füvet a szárától, akkor az nem hal el rögtön, hanem hosszabb-rövidebb ideig még tovább él, miközben lélegzik, vagyis oxigént vesz magába és ezáltal felmelegszik. A réti füvön ugyanis mindenütt egészen apró és szabad szemmel nem látható mikroorganizmusok élnek gombák és bacillusok alakjában. Ezek sziporodásához és életéhez a táplálékon kívül főképpen bizonyos melegrevan szükség. Vannak olyan apró mikroorganizmusok, amelyek éppen a normális hőmérsékleten érzik jó! magukat, mások azonban magasr-bb liőmérsck'eten, 50 és 70 fok között virágzanak legjobban, sőt a calfactor nevű bacillus spórái 100 foknál sem pusztulnak el. A széria lélegzése folytán keletkezett hőemelkedcs mindig ann ak víztartalmától függ. A frissen levágott fűanyag víztartalma átlag 85 százalek, melyből a rendes szárítás átlag 70 százalékát párologtat el. úgyhogy a jól kiszáradt széna mindössze 15 százalék vizet tartalmaz. A rendes kiszárítás folytán elszárad a zöld fü sejtszövete és így elvész a mikroorganizmusok tápláléka is. Ha a széna nem szárad ki teljesen, normális lélegzés, vagyis a levegő oxigénjének felvétele folytán 40 fokra melegedhetik fel. Az esetleges további felmelegedést és pedig 70 fokig már a mikroorganizmusok okozzák. 70 fokon felül igen finom port'iz szén keletkezik a széna sejtszövetéből, mely olyan mohón szívja magába a levegő oxigénjét, hogy ezáltal 130 fokig melegítheti fel a szénát. Ennél a hőmérsékletnél azulán elszenesedik a szárak cellulózetartalma is. amely 250 fokra emelheti a hőmérsékletet. Ezen felül már csak az úgynevezett pyrofoi szén keletkezik, amely a levegővel érintkezve rögtön gyullad A széna tárolásánál éppen azért kerüljünk mindent, ami annak önfelmelegedését előidézze. A lekaszált füvet szárítsuk ki minél jobban. Nedves idő esetén, amikor a széna teljes kiszárítása lehetetlen, rakjuk a szénát kisebb boglyákba és ezeket csak akkoi lakjuk össze, ha a széna már teljesen kiszáradt. Az öngyulladás legkorábban 3 héten belül áll be a boglyábarakás után, de eltarthat 3 hónapig is. önfelmelegedés úgyszólván minden boglyábarakás után bekövetkezik, de 55 fokig, nem veszélyes, sőt éppen akkor folyik le az az erjedési folyamat, amely aromát ad a szénának. Ha a széna ennél a foknál tovább melegszik, akkor már tönkremegy a fehérje tartalma és így elveszti tápértékét. Ha ki nem száradt szénát rakunk boglyába és felmerül a gyanú, hogy hőmérséklete állandóan emelkedik, naponta többször kell hőmérsékletét megmérni olymódon hogy a boglya belsejébe vasrudat dugunk, amelybe viszont hőmérőt helyezünk el. Ha a hőmérő eléri a 70 fokot vagy a vasrúd annyira felmelegszik, hogy azt kézzel nem lehet megfogni, akkor a boglya közepéig szellőztető nyílást kell vágni. Ha a hőmérő 80 fok fölé megy, széjjel kell bonlani a kazlat, de csak akkor, ha tűzoltófecskendőt helyezünk készenlétbe, hogy az esetleg kitörő lángokat rögtön elolthassuk. Nedves időjárás esetén jót tesz, ha a széna közé sót szórunk. 100 mázsa szénához átlag 1.5 mázsa sót kell felhasználni. A sót rrtegenkint kell szórni a széna közé. Ily^n módon egyidejűleg elvonjuk a széna víztartalmát és hátráltatjuk a mikroorganizmusok kifejlődését is. Hogy a boglya' normálisan melegedett-e fel, avagy már az öngyulladás küszöbén van-e, azt szaglással is megállapíthatjuk. Normális felmelegedésnél 55 fokig a boglya a frissen siiit kenyér szagára emlékeztet és gőzölög, míg a öngyulladás állapotában édeskésen égett szagú és füstölög. A szénát legbiztosabban az olyan pajtákban helyezhetjük el, amelyeknek nincsen oldala, csak tűzálló teteje van. Balogh Ferenc. Új szovjet baromfikeltetési módszerre] 92 százalékra javult a keltetés! eredmény Mastaler, szovjet kutató új csibekeltetési módszert dolgozott ki. Az eljárás alapgondolata az, hogy a tojásban az embrió csak akkor fejlődhet normálisan, ha a mesterséges keltetés ugyanolyan körülmények között folyik le, mint a természetes. A kéltetőgép áilandóan egyenlő hőmérséklete ugyanis merőben eltér a baromfi természetes keltetési feltételeitől. Ezért a szovjet kutató szerint állandóan egyiorma hőmérséklet helyett megfelelően hullámzó hőmérsékletet kell alkalmazni. Megállapították, hogy a felmelegedés és lehűlés jó hatással van a tojás gázcseréjére, mert lehűléskor a tojás friss levegőt sziv magába, felmelegedéskor pedig az elhasznált levegő eltávozik. A legújabb szovjet keltetőgep már váltakozó hőmérséklettel dolgozik és ezzel az átlagos kelletési eredmény 80 százalékról, 92 százalékra javult.