Uj Szó, 1949. június (2. évfolyam, 44-68.szám)

1949-06-23 / 62. szám, csütörtök

1949 június 23 —-—•—— iij %m Gsécséraypatony összefog... Medárd napja mintha megbabo­názta volna az időjárást, pedig a közmondás fordítva monaja, idén Medárd-napján az eső nem is esett — mégis akárcsak tavaly, nem tu­dunk e hónapban az esőből kijönni. Magunkfajta városi ember csak a másodszori szusznál gondol rá a mindennapira, hogy hát a gabona­neműre, meg a miegymás ennivaló­ra aranyat ér ez a lassan, de állan­dóan szitáló eső. No meg az is, hogy a hőség sem égeti be a ga­bonaszemeket. Mondom, a városi ember nem Igen örül a Medárd esőt hozó min­dennapi áldásának s bizony magam is fanyaiü képpel gondoltam a va­sárnapi utamra, mikor reggel éb­redve, ameddig a szem ellát, min­denfelé beborulva láttam a látha­tárt. Mert Csécsény-Patonvba kellett kimennem — úgy gondoltam —, ,ió lesz, ha számot adok a dunaszerda­helyi járás földműveseinek ebben a községben meghirdetett összejövete­léről. Dicsérendő és követendő ösz­szejövetelre jöttek egybe a nagy munka megkezdése előtt a környék gazdái. Ma-ryar kisparasztok, szlo­vák gazdák, magyar és szlovák földmunkások gyűltek itt egybe, hogy egységes munkaszervezéssel in­dítsák útnak azokat az előkészülete­ket, amelyek rájuk várnak a nyári nagy munkálatok során, hogy kö­zös erővel a városi dolgozók önkén­tesen felajánlott munkasegitségével együttesen gyűjtsék mindazt, amit számukra verejtékes munkájuk gyü­mölcseként a föld adott. Háromne?.yednyolc volt, amikor a csécsénv-patonyi szövetkezeti ház elé értünk. Akkorra már összegyűl­tek az érdekeltek. Csendes beszélge­tésben várták az ülés megkezdését. Szlovákok, magyarok, munkáskezü emberek, hogy megvitassák a közös munka lehetőségét. A nagyteremben gyűltünk össze, kint a kisbelyiség­ben a falu ifjúsága tolongott nagy titkolódzva. Egyszerre a kisterem­ből beszüremlő zsibongás elhalt s érces hangon felcsengett az ifjúság ajkán a testvériség dala. Meghatot­tan álltunk mink, akik a vitaestre összejöttünk. Az ifjúság a béketábor egyik leghatalmasabb tényezője, itt e kis faluban dallal, a testvériség dalával köszöntötte Idősebb társait, akiket a testvéri együttmunkálkódás megvalósítása hozott össze. Az ifjúság üzenete, a dal szövege sokáig ott csengett fülünkben, még akkor is, amikor Mezei elvtárs ke­resetlen szavakkal megnyitja az ülést. Rövid beszédében köszönetét fejezte ki Klement Gottwald köz­társasági elnöknek, amiért a köztár­saságban élő magyaroknak lehető­séget adott, hogy egyenrangú állam­polgárokként élhetnek. Majd GajdoS körzeti titkár, a szlovák-magyar dolgozók közös munkafeladataival foglalkozva, rámutatott az együtt­élés baráti és testvéri fontosságára, különösképpen hangsúlyozva a nem­zetiségi kérdésnek helyes és szocia­lista szempontból szükséges értéke­lését. GajdoS titkár ezután elvtársi szeretettel köszöntötte Kugler Já­nost, a párt központi kiküldöttét és a megjelent szlovák és magyar gaz­dikat. Kugler János központi földműves titkár a szlovenszkói szlovák és ma­gyar lakosság együttmunkálkodásá­val fogla'kozva megállapította, hogy az 1948 februári események határ­követ jelentettek a csehszlovákiai magyar dolgozók életében, mert ez a történelmi eseménysorozat tette lehetővé a csehszlovákiai magyarság egyenjogúsítását, teremtette meg a szlovák és a cseh néppel való együttmunkálkódás előfeltételeit. 1948 februárjáig a cseh és szlo­vák reakeió a kormányban lehetet­tetlenné tette a magyar kérdés le­nini-sztálini megoldását, mert a re­akció érdeke úgy kívánta, hogy a szlovák és magyar gazda, munkás és értelmiségi ne dolgozhassák együtt, mivel egy ilyen szlovák-ma­gyar paraszt- és munkásegység le­hetetlenné tette volna a reakció uralmát. A reakció arra törekedett, hogy viszályt szítson a szlovák és magyar dolgozók között, hogy ilymódon biz­tosítsa saját uralmát. Ismeretes az a mondás, hogyha kettő veszekszik, ú<ry a harmadik örül, a harmadik látja annak hasznát. Így tett a csehszlovák reakció is, amely szítot­ta a gyűlölködést a szlovák és ma­gyar dolgozók között, de hirdette és a gyakorlatban is keresztülvitte a szlovák és magyar reakciósok együttműködését. A reakció pártjába szervezte a magyar kulákokat, földbirtokosokat, nyilasokat, ugyanakkor szította a gvülöletet a becsületes magyar dol­gozó parasztság és munkásság el­len. Mindennek most már vége. Ma mindnyájunk feladata, hogy végre megszervezzük és megvalósítsuk a szlovák és magyar dolgozó nép együttélését és együttmunkálkodá­sát. Nincsen semmi akadálya annak már, hogy népi demokratikus köz­társaságunkban a két nép egy­mással békében és egyetértésben él­jen. Hiszen a dolgozók között nin­csen érdekellentét, a szlovák és magyar parasztnak, munkásnak egy és ugyanaz az érdeke s csupán az urak, a volt kapitalisták akarták egymás ellen uszítani a népet, hogy így uralkodhassanak felette. Persze, még nem sima az út, amely az együttműködéshez vezet, mert a reakció megmaradt hívei ti­tokban tovább szítják a gyűlölködés tüzét, de ez ne tántorítson el ben­nünket, — mondotta Kugler János, központi kiküldött. Az együttmunkálkodást elsősor­ban a mindennapi gyakorlati életben kell megvalósítanunk. Ez a közös munka egymáshoz közel hozza a két népet, közös szlovák-magyar nyelvű kulturális és szakelőadásokkal elő­mozdíthatjuk. Gazdasági téren igen fontos, hogy a vetési tervek megbeszélésénél, a Rendkívüli Közellátási Bizottságok­ban és az Egységes Földműves Szö­vetkezetekben, tekintet nélkül a nemzetiségi hovátartozásra, együtt­működjenek és a különböző állások betöltésénél ne tekintsenek arra, liogy ki milyen nyelven beszél, ha­nem csupán azt, hogy ki milyen képességgel bír és munkája milyen gyümölcsöt hoz a szlovák és ma­gyar dolgozó népnek. Ha ezt a szempontot mind a szlo­vák, mind a magyar gazdák szem előtt fogják tartani, biztosak lehe­tünk abban, hogy a szlovák és ma­gyar gazdák jóléte emelkedni fog, ami a két népet olyan egységbe fog­ja forrasztani, mint a Szovjetúnió nagyszámú népeit. A Szovjetúnió ebben is követni való példánk legyen, — fejezte be beszédét Kugler János. Kugler János kimerítő beszéde után termékeny vita indult meg, mely a szlovák és magyar lakosság komoly összefogását igazolta. A megjelent kis- és középparasztság kiküldöttei határozott állást foglal­tak a cseh, szlovák és magyar dol­gozók között megindult testvéri együttmunkálkódás kérdésében, köl­csönösen kiküszöbölve a két nép közé az idők folyamán mestersége­sen felemelt s megnemértést okozó akadályokat. ígéretet tettek, hogy elindítják a tiszta és szocialista nemzetiségi politikán alapuló együtt­munkálkodást, mely a két nép őszin­te, baráti egymásratalálását lesz hivatva kiépíteni itt a falun, de ezen túlmenő termést fog hozni: a köz­társaság lakóinak, dolgozóinak fo kozottabb munkaprodukcióját, mun­katermelését s ezzel az ország bol­dogulását fogja ez az összefogás eiedményezni. Gálffy Lajos, Ravasz Imre, Mezei János felszólalásai után a szövetke­zet megbízottja felhívta a megjelen­teket, hogy hétfőn reggel brigád­munkára menjen a falu lakosságá­nak önkéntesen Jelentkező része. A szövetkezeti megbízott kijelentését a megjelentek lelkes tapssal köszön­tötték é3 sorjában jelentkeztek a másnapi mezőgazdasági rohammun­kára. Az állami gazdaság közélelmezésünk bástyája és kísparaszíságunk támasza Komáromtól alig pár kilométer­nyire fekszik Bálvány, ahol 1945-töl kezdték kifejleszteni ezt a nagyki­terjedésű birtokot, amely most a mi­nőségileg legjobban termelő állami birtokok közé tartozik. Azelőtt egy­házi birtok volt, melyet kisbérletek­be adtak ki egyes gazdáknak. 1915­ben csak 300 hektáron kezdték el a termelést, majd 1947-ben és 1949­ben hozzácsatolták a többi egyházi földeket, a komáromi nagyhízlaldát, a gútai községi legelőt és két ki­sebb magángazdaságot, úgyhogy ma az itteni állami birtok 5583 hektárt tesz ki, amiből 3600 hektár szántó­föld. Amikor ezeket a földeket átvet­ték, a birtokon alig voltak gazdasá­gi épületek. Óriási munkába kellett kezdeniök, hogy ezt a jótalajú gaz­daságot rendbehozzák és a szüksé­ges gazdasági épületekkel ellássák. zájáruljunk a gabonatermelés ered­ményesebbé tételéhez. — Idén — folytatja Nagy Antal — a szántóföldek 42 százalékán ga­bonát termelünk. Az időjárásnak és a talajviszonyoknak itt ez felel meg a legjobban. 220 hektáron cukorré­pát, 65 hektáron dohányt termesz­tünk. Hogy a nagyszámú állatállo­nyunkat megfelelő és jóminőségü ta­karmánnyal tudjuk ellátni, 400 hek­táron a pillangós virágú takarmány­növényeket termesztjük. Az ipari növények közül 100 hektáron ken­dert is vetettünk. A környékbeli köz­élelmezési szükségletek biztosításá­ra pedig 37 hektáron kertészetet ren­deztünk be Milyen terveket vettek elő­irányzatba az 1949—50. gazdasági évre ? — Célunk a hektáronkénti átlag­termelés növelése, a munka időben Azóta itt nagy építkezések folynak, pajtákat, hatalmas műhelyeket, la­kóházakat építettek és többek kö­zött modern dohány müszárítót is emeltek. Most újítási tervet nyújtott be a gazdaság a kukorica és a nap­raforgó géppel való kapálására. A Csallóköz síkságán átfutó vona­tunkból kitekintve, mindenütt arany­ló mezők 'fogadtak. A gyenge szélben alig hullámzottak a kalá­szok, egyenesen, büszkén tartották magukat, mintha tudnák, mily nagy érték rejlik bennük: Szép, napos időnk volt, amikor megérkeztünk a birtok főmajorjába. A nagy udva­ron már ott sorakoznak a cséplőgé­pek. Szorgalmas munkáskezek most hozzák rendbe azokat, hogy az érett kalászokból idejében kicsépelhessék Csallóköz aranyát, a kenyeret, a gabonamag milliárdjait. Mindnyájunkat eérdekel, hogy mit termelnek az állami birtokon! — Elsősorban ls a növényi terme­léssel foglalkozunk, — felel kérdé­sünkre Nagy Antal. — Célunk — mondja —, hogy mi­nőségileg lássuk el az országot. El­ismert növényfajtákat termesztünk. Mint újdonságot megemlítem, hogy idén 10 hektáron elkezdtük a rizs termelését is. Ha ez évben beválik a rizs termesztése, akkor jövőre 57 hektárra emeljük a rizs vetési terü­letét. Mindenekelőtt a szövetkezete­ket és a kisgazdákat látjuk el ne­mes vetőmagvakkal, hogy ezzel hoz­való és szakszerű elvégzése, a he­lyes trágyázás, a munkateljesítmé­nyek növelése és a gépesítés állan­dó fokozása. Termőkké válnak a homekföStlek! — Gazdasági szempontból is na­gyon fontos újítást vezettünk be. A gazdaságtól délre elterülő homokos földeken, melyek eddig kihasználat­lanul feküdtek, most 10 hektáron szőlőt, 50 hektáron pedig gyümöl­csöst rendeztünk be, ahol főleg ba­racktermeléssel foglalkozunk majd. — A takarmánytermö területeket 1949—50. évben emeni fogjuk, hogy még nagyobb mennyiségű állatot tudjunk tartan!. Ezenkívül 750 hek­tárt cukorrépával vetünk be. — Arra törekszünk, hogy az elis­mert növényfajtákból — folytatja Nagy Antal — minél tisztább vető­magot tudjunk a gazdák részére biztosítani, ezért itt Bálványon ve­tömagtisztitó állomást is szándéko­zunk felállítani. Nagy Antal után elbeszélgetünk Rihák Ottóval, ö is megemlíti, hogy az egész gazdaságban, akár Bálvá­nyon, Csörgőn vagy Királynéréten nagyarányú építkezésbe kezdtek, de jelenleg még nincs elegendő épület. A főmajorban most nagy központi műhelyt építenek, az egészséges vízellátás szempontjából pedig öt artézi kút fúrásába fogtak. Az ál­landó mezőgazdasági munkások ré­szére pedig külön cselédházakat épí­tenek. Ezután Rihák Ottó a birtok állatállományáról számol be. Eddig három nagy ser­téshizlaldát és három fiaztatót léte­sítettek. Bálványon 80 államüag el­lenőrzött szlovenszkói nemes anya­disznót tenyésztenek. A sertések mostani száma 5818. Ez év végére ezt a számot 8000 ezerre emelik. Ezenkívül nagyban foglalkoznak a szarvasmarhaállománv tenyésztésé vei is. Külön Istállóban tartják a 110 államilag ellenőrzött simmen­thaü tehenet. A borjúkkal együtt egyelőre közel 600 szarvasmarhával és 251 ökörrel rendelkeznek. Van olyan tehenük is. mely naponta 22 liter tejet ad. Külön ékességük a szép birkaállomány, közel 1500 bir­kával. Három ősfajta mérinojuhuk is van, melyek egyenként 110 kg-ot nyomnak. Azonkívül 150 karakuli juhot tenyésztenek, melyeknek szőr­méjét perzsabundák készítésére hasz­nálják fel. Június l-ig a szarvasmarha hfls­beszol° ál tatásának 21.778 kg átadá sával 145 százalékban tettek eleget. A sertéshúsból eddig 33.754 kg-ot adtak át közélelmezés céljára. A tej beszolgáltatásban 87.980 liter át­adásával 103.1 százalákot értek el. Mi van az üzemi bizottsággal? Az egész gazdaságban 1600 mun­kás dolgozik, ebből 800 az állandó alkalmazott. A KSC kilencedik kong­resszusa alkalmából 100 000 korona ér­tékű kötelezettségeket vállaltunk ma­gunkra — mondja Bagin József —, melynek 100.3 százalékban tettünk ele­get. Utána sajnálkozva állapítja meg, hogy itt ezen az állami birtokon még nem fejlődött ki az élmunkási mozga­lom. Ez az üzemi bizottság hibája. Ez év februárja óta — folytatja — egy­általán nem tartottak gyűléseket. Pe­dig együtt kellene összefognunk az 5 éves gazdasági terv érdekében, hogy minél nagyobb munkateljesít­ményeket érhessünk el. Ezt pedig a szociális munkaverseny bevezetése nélkül nen valósíthatjuk meg. Ezért szükséges, hogy az üzemi bizottság rendszeres gyűléseket rendezzen, hogy ezáltal az itteni alkalmazottak nagy számát felvilágosíthassuk az ötéves tervvel kapcsolatos feladataikról. Csak­is ezek eredményes elsajátítása után vezethetjük be a szociális versenyt. Akárcsak az iparban, itt nálunk is a legjobb mezőgazdasági munkásokat dí­jaznunk és élmunkási kitüntetésben részesítenünk kellene. Ezt minél előbb kell megvalósítanunk, mert a szociális munkaverseny az, mely itt az állami birtokon a több mint másfél ezer munkást nagyobb munkateljesítmény­re serkentené. (Ezenkívül kíváncsiak vaevunk még arra, hogy az idén a szakszervezet útján hány mezőgazda­sági munkást küldenek üdültetésre? A szerk.). Az itteni mezőgazdasági alkalma­zottak még 1946-ban nagyon rossz szociális viszonyok között éltek. Ma már a helyzet más és ma már minden munkás tudja, hogy mit és mennyit kell dolgozn'a. Az akkordmunka beve­zetésével a megélhetési lehetőségek nagyobbak lettek. Naponta kb. 120— 180 koronát kereshetnek, sőt vannak olyanok is, akik a tavasszal 250—300 koronát kerestek naponta akkord­munkával. Cigler igazgató társaságában autó­(Folytatás a túloldalon) TEJET, TEJÉT, TEJET kérek! A városi dolgozókkal szemben « fa­lunak kötelezettségei vannak. Ezek a kötelezettségek elsősorban a becsü­letes munkában és a termelt javak egy részének beszolgáltatásában nyil­vánulnak meg. Ezeket a kötelezett­ségeket falusi dolgozóink teljesítik. A falu összetétele azonban nem csu­pán öntudatos, dolgozó emberekből, hanem irigy, zsírosparasztokból és üzérkedő asszonyaikból la áll. Ezek minden eszközt igénybe vesznek, hogy a fejlődést meggátolhassák és az el­látás sikerét megakadályozzák. Ez a kegyetlen falusi reakció különösen most készül utolsó nagy erőkifejtésé­re, amikor a fejlődés a falura is el­jutott és a dolgozó parasztság végre a kezébe vehette sorsának vezetését és irányítását. Most a falu hasznot ueső, üzérkedő zsírosparasztjai és hozzátartozóik a gyermek legnagyobb kincsen át akarnak a dolgozók tár­sadalmán sebet ütni, amikor a tejet — ha ugyan egyáltalán beszolgáltat­ják — piszkos, megvizezett, megsa­vanyodott állapotban adják le, az óv­intézkedéseket figyelembe sem véve. A falu dolgozóinak össze kell áll­niok s ellenőrzéssel kell megakadá­lyoznak a reakció ily szabotálását. Egyes községekbeii már megtették a szükséges óvintézkedéseket és a falu haladó szellemű lakossága saját ma­ga ellenőrzi, hogy a tejgyüjtők egész­séges és hamisítatlan tejet adjanak De egyes ^községekben a falu öntu­datos asszonyai az ellenőrzésen kívül más formában is módot kerestek a városi dolgozók gyermekei tejellátá­sának biztosítására. Így Várkonyban azonkívül, hogy teljes egészében beszolgáltatják az előírt tejmennyiséget, azt túl ií tel­jesítik. Roller Márta és Hamar Ist­vánné még a normát is túlhaladták. Várkonyi asszonyaink gondosan ügyelnek arra, hogy frissen fejt, tisz­ta tejet szolgáltassanak be és az elő­írt óvintézkedéseket pontosan betart­ják. Munka közben kerestük fel ifj. Venhardt Istvánnét és Fiílep Péter­nét s magunk 'győződhettünk meg arról, hogy a fejéshez tiszta köteny­nyel, tisztára mosott kézzel ültek. 1gy a beszolgáltatásra váró tej tisz­ta, egészséges állapotban kerül a gyűjtőbe. Kugler Istvánnéval beszélgettünk, ő mondta: a várkonyi asszonyok tu­datában vannak annak, hogy a be­szolgáltatott tejjel elsősorban a vá­rosi dolgozók gyermekein segítünk. Ennek tudatában mindent elköve­tünk, hogy a hibákat kiküszöböljük és hogy a kifejt tejet teljes egészé­ben beszolgáltassuk. Sok ígéretet kaptunk a vereknyei asszonyoktól, hogy az előirt meny­nyiség beszolgáltatásán túl is le fog­nak adni tejet a gyűjtőbe. A verek­nyei példák igazolják, hogy falusi dolgozóink megértették nagy felada­tainkat és leküzdve a kulákság tur­pisságait és gonoszságait, a városi munkásság megsegítésére sietne k. Ahogy Vereknyén, úgy az ország más községeiben is akciót indítottak dol­gozó asszonyaink az Asszony szövet­ségen keresztül a tejbeszolgáltatás zavartalan menetének biztosítására. Ezt az akciót az egész országban általánossá kell tenni. Dolgozó as­szonyok! A vereknyei asszonyok pél­dás cselekedete szerint járjatok el ti is falutokban, szervezzétek meg a tö­kéletes tejbeszolgáltatást, figyeljétek, hogy a tej friss állapotban kerüljön elszállításra, biztosítsátok, hogy az minél előbb a városi fogyasztóhoz kerülhessen: a gyermekekhez. A tökéletes tejtermelés az ötéves terv egyik legfontosabb feladatai kö­zé tartozik és ezért szükséges, hogy a falun élő dolgozóink a tejtermelés­ből százszázalékosan kivegyék részü­ket. Az ötéves tervben a tejtermelést 132 százalékkal fogjuk emelni. Huszti Edit, munkás levelezönő.

Next

/
Thumbnails
Contents