Uj Szó, 1949. június (2. évfolyam, 44-68.szám)

1949-06-23 / 62. szám, csütörtök

6 1949 Június 23 Az állami gazdaság közélelmezésíínk bástyája és kísparasztságunk támasza val végigjárjuk a gazdaságot. Ütünk az aranyló gabonatablák között vezet. Az igazgató megemlíti, hogy tavaly nagyon jó termésük volt. Hektáronként 26.5 mázsa termett. Idén pedig még jobb termesre számítanak. Lassan elerjük a dohányföldeket, ahol ez évben a legfinomabb dohányfajtákat kezdték termeszteni. — Nincs-e munkaerőkben hiányuk? — kérdezzük az igazgatót. — Eddig a legszükségesebb munkákat még győztük — feleli. — Az elrr.últ héten ugyan kaptunk segítséget, 260 komáromi rohammunkás jött ki ide dolgozni. Az összes mezőgazdasági munkákat géppel végezzük — mondja — nagy aratás' munka vár reánk, azonban reméljük munkatársaink és gépeink segítségével ezt is sikeresen elvégezzük. A jó termést igérő fö'deket nézve eszünkbe jut, hogy azelőtt a nagybirtokosok mindig azt termeltek, ami a legjobban kifizetődö't. Az állami birtokok pedig azt tartják szemelőtt, hogy termelésüket a nép szükségletei szerint rendezzék. Nemcsak olyan terme'ési ágakkal foglalkoznak, melyek kifizetődnek, hanen olyanokkal is próbálkoznak, melyek terme'ése eddig nálunk ismeretlen volt, mint például a rizzsel. Vízben nő a rizs Hromy Sándor intézővel a rizstermelés lehetőségeiről beszélünk. Közben a tízhektárnyi rizsíöldhöz érünk. Erős motorbúgás logad itt bennünket. Csatornából szivattyúzzák a vizet a rizsföldekre. Állandóan 15—25 cm-es magasságban áll a víz ezeken a földeken. Percenként 360 liter vízre van szükség. Ezt a nagymennyiségű vizet Ilyen nagyarányú és eredményes munkát csak nagy állami birtokok végezhetnek. A közeljövőben elkezdik a halastavak építését is, mert errefelé száraz az éghajlat. A levegőnek a jobb termés biztosítására nagyobb víztartalomra van szüksége, ami a tavak párolgása révén, lehetővé válik. A halastavak segítségével a rizstermelést is megnövelhetik, mert biztosíthatják a rizsföldek vízellátását is. Ez ifjúság Faluja Az állami birtokok jól és eredményesen dolgoznak. Meg kell még említenünk, hogy a bálványi állami birtok igazgatósága Gúta meMett 1000 hektárnyi földet átengedett az Ifjúság Faluja mozgalomnak, melyet a fiatalok maguk művelnek meg. Nagyarányú rohammunka megszervezésével a földműves ifjúság bizonyságot tesz arról, hogy sajátmaga is képes kollektív alapon nagy feladatok elvégzésére. Mintagazdaságot fejlesztenek itt ki, ezen az elhagyott területen, melyet a Duna sokszor elátasztott és eddig csak legelőnek használták. Az eddig terméketlen földet termőkké válnak, az eddig széthúzó ifjúság egységes tömeggé kovácsolódík össze és együttes erővel, közös munkával kíván hozzájárulni a szocializmus kiépítéséhez. Visszatérve az állami nagybirtok kérdésére, szólnunk kell a birtok céljáról, mely nemcsak a termelés, de a kis- és középparásztok megsegítése is. Az állam birtokok gondoskodnak arról, hogy gazdaságilag felemelték a földműves társadalmat, hogy hirdessék közöttük a mezőgazdaság haladását, hogy a gazdálkodásban nekik pélEGRI VIKTOR: Sovánka nem blcská Gútai rizsföld a növcny mint táplálószert használja fel. Ahogy elnézzük a sekély vízből kimagasló zsenge zöld rizsszálakat, a kínai rizsföldek jutnak az eszünkbe. Nagykarimájú kalapok alatt mezítlábas lányok énekclv? itt is ugyanúgy gyomlálják a rizsföldeket, akárcsak Kínában, a rizsa igazi hazájában. A rizsszálak 50 cm-nyi magasságot érnek el. Elbokrosodnak és egy szálon 4—5 kalász is megterem. Augusztus vége felé virágzanak, az aratásra pedig kb. szeptember közepe táján kerül sor. daképül szolgálhassanak. Ezenkívül a kis- és középparaszioktiak abban is nyújtanak segítséget, hogy nemes vetőmagvakat és elsőrendű tenyészállatokat bocsátanak rendelkezésükre, amivel a kisgazdák termelését is növelik és ezáltal nagyobb jövedelemhez juttatják őket. Itt Bálványon is jó munka folyik. A közeljövőben újból ellátogatunk ide, hogy saját magunk is meggyőződjünk a mezőgazdasági munka dicsőségét hirdető raaátsi eredményekről. Süiiiuiieveiés és ivariaiaaitás A késő ' léli ellésű mnlacok lassan süldőkorba fordulnak. El kell tehát nemsokára határozni, melyik lesz közülük tenyészállat és melyik hízónak való. Mindkettőnek elsősorban jól ktszoptatott, a estesről magas választási súllyal elszakadó malac a legalkalmasabb. amelvet azóta is megfelelően takarmányozbk A február vége'e'é ellett mangalica malacnak most legalább 15—16, a keresztezettnek 18— 21, a tisztavérű húsmalacnak 30—36 ki'.'snak kell lennie akkor, ha legalább 8 hétig szopta « anyját és helyesen tekarmányozták. A választott malacok takarmányozásánál a fehérjében gazdag takarmányok a legfontosabbak. Ide tartoznak pl.: a borsódara, az extrahált olajosmagdarák. az olajpogácsafélék, a korpa és a sovány tej. A ma'acnevelésre általánosan használt árpát ezekkel a takarmányokkal kell megfelelően kiegészíteni. A háromhónapos választott malacrak naponta feltétlenül meg kell ennie I kg abrakot, a húsmalacnak 1.5 kg-ot is. Az abrakot úgy állítsuk öszsze, hogy annak 1 kg-jában csak 50— 60 deka legyen az árpa, 20—30 deka olajosmagdara, vagy olajpogácsadara, 10—30 deka kerpa és ne felejtsünk el mind?n kiló abrakhoz egy púpozott kávéskanál (2 dkg) szénsavas mészkészítményt is keverni. Igen jól értékesítik a malacok a frissen kaszált, fiatal zöldlucernát, vagy zöld lóherét és a kertek gyomlálási hulladékait is Ha pedig a darát sovány tej jel tudjuk moslékká keverni ,vagy sovány tejet tudunk a malacokkal itatni, akkor fejlődésük mindig meghaladja az átlagot. Törekedjünk arra, hogy fiatal korban feltétlenül jól tartsuk az állatot fehérjében gazdag takarmányokkal, mert amit most' elmulasztunk, a későbbi bármilyen bőséges takarmányozással se tudjuk pótolni Sokan szereinek fiatal korban herélni. Es kétségkívül kényelmes és tavasszal a fertŐ7és. a légyköpés veszé'ye is kisebb. Mégse helyes eljárás, mert amíg a malacok el nem érik ivi'réretlségüket, a herékben képződő anyagok igen előnyös hatást fejtenek ki a fiatal hímállat fejlődésére. Nagyszámú kísérleti adat igazolja, hogy az 5—6 hónapos korában ivartalanított kannsüldő azzal az egy álombeli testvérével szemben, amelyet választott korában heréltek, 6—8 kg-mál is súlyosabb. Ne tartsa vissza a tenyésztőt, hogy az ivartalanítás így a fertőzés veszélyét hordó késő nyárba nyúlik bele. Szakszerű módon végrehajtott heréléssel és megfelelően gondozott sertésnél a fertőzés veszélye igen kicsi. Ivartalanításra csak a tenyésztésre valamely okpál fogva alkalmatlan, vagy kevésbé alkalmas kansüldőket ítélhetjük. Ide tartoznak általában a keresztezett süldők, mert ezeknek továbbtenyésztése semmiképpen se indokolható. A létszámfeleíti, tisztavérű süldők közül ivartalanítani kell a küllemileg hibásakat, továbbá azokat, amelyek fejlődése nem megfelelő. István: Jó napot, Sovánka uram! Sovánka: Jó napot, öcsém! István: Honnan megint olyan borúsan? A városból? Sovánka: Jártam másutt is. István: Oszt mi jót hallott, miféle új csajkameséket? Sovánka: Eriggy a dógodra. N n s nekem ma az ostoba tréfáidhoz kedvem. István: Ejnye, hogyan lehet val ki ilyen ecetes. Holnap belevágha ja a kaszáját a búzájába. 0 yan búzába, amilyen esztendők óta nem vót. És magának nem ragyog az arca az örömtől? N m repes a szíve...? Sovánka: Ragy. gna és re p sne, ha ... István: Ha ... Mért harapta el? Sovánka: Ha az a sok tetves n m rondítaná tele ezt a világot. István: A sok „tetves" közt én is volnék, gazduram. Sovánka: Akinek nem inge, ne v gye magára. István: Hát én magamra v szem, de azért nem haragszok. 1 kább kíváncsi vagyok, mit véte t macának az a sok tetves, grzdursm. Mit cs

;náltak megint, hogy olyan gandfelhös az a szép piros orcája ... Sovánka: Elmondhatom, ha annyira kívánod. Tán megokosodsz és eszedre térsz tőle. István: Hallgatom. Mindig m ndtam: szeretem az okos szót... Maga mostanában sokat jár-kél a világban, gazduram. Aki sokat utazgat, sokat tapasztal... Hallottam, a minap Perbetén járt. Sovánka: Jártam. István: És Naszvadön. Sovánka: Hát ott is. István: Persze, tisztára vélet'e' ül. Pont Perbetén és Naszvadön. Sovánka: Mért furcsállcd? István: Mert éppen ott kevert lk a bajt. Ott fenekedtek a maga kenyeres pajtásai, az édes komái a szövetkezet ellen. Sovánka: Ami a te szemedb n L aj keverés, az a máséban véd kez is... De látom már, kár ve'ed szóba állni. Javíthatatlan vagy... Megyek a dógom után. I s t v á n : Megálljon, gazd ur ml Sovánka : Mit akarsz? Sérte gesd az öregapád, de ne engem, te koszos. István: Ejnye, de csunva harci s kedviben van. Magát én egy szóval se sértettem. Sovánka: Nem is ajánla nám! István: Hát hogy is vót Per be én? Sovánka: Nem vót ott s°mmi. Ipp nséggel semmi... Már mint, hegv ot nem lesz semmiféle szövetkezet. István: És mért nem? Sovánka: Mert ott nem oyn buták az emberek, mint nál nk. Ott nem lehet kényszer! t ni a népet. István: Ejnye, gazduram. Fc ek. megint nem őrölünk egy malomban. Se itt, se ott, de sehol sincs kénys/er. Éppenséggel ez a legszebb a dologban. Nem is men. ne sokra az olyan szövetkezés, amit az erőszak hozna össze... A mi világunk nem az erőszak világa, gazduram. Az a fasisztáké vót, az az istenverte parancsuralom, aminek alaposan megad tuk az árát. MeséThetnék róla, láttam elég közelről. Ép eleget éreztem a bőrömön ... Hát megnyugtat m, itt minálunk nem vót és nem is lesz kényszer. Sovánka És Perbetén? István: Amott se vót ... Ügy tudom, az előkész'tö bizottság szép rendben megalakult. VP gy nem úgy vót? S o v á n k a : Hát megalakult. Azt rem tagadja senki. István : Oszt annak rendje és mó^ja sze-int meghítták a járási földműves titkárt, hogy irányítsa és vezes e a közgyűlést. Sovánka: Így vót. De sze renc é

re akadt ott néhány eszesebb koponya. Tiszta öröm, ahogy azok összefogtak és összetartanak. István: Kicsodák? A kulákok, ügyi? Sovánka: Te csak csúfold kuláknak. Én meg olyannak mondom, aki tovább lát az orránál... Aki előre néz a jövőbe és félti azt a kis vagyonkáját. Is t v á n : Nem olyan kicsike az a vagyon, Sovánka uram ... No de most másról van szó ... Arról, ho?y ezek a maga jó komái nem tették ölbe a kezüket. Sovánka: Ügy látom, mind.nt jobban tudsz, te hétokos! István: Tudni éppenség nem tudom, csak sejtem ... hogy teli tüdővel elkiabálták, nem lesz zsír, nem lesz hús, ha szövetkeznek. Hogy eztán az utolsó Ingükre is ráteszik a kezüket. Sovánka: Ha nem vónál olyan vaksággal megverve, te is tudnád, hogy így lesz, ahogy ma' gad mondod ... Vagy még rcsz szabbul is ... István: Hogy katlanból ka pu ik enni, ugyi... Mert én úgy hallottam, hogy ott vályú helyett a k"t anrese járja... Sovánka: Elszáll még a j' ke ived, Pisla öcsém. Sírás lesz a vége ... István: Megálljon, gazd uram. Ne menjen! Hiszen még adósom maradt. Sovánka: Én neked, te ron gyos. István: Maga hát ... Még nem mesélte el, mi újság Naszvadön. Sovánka: Csak annyi, hogy ott nem olyan mulyák az embt rek mint itt nálunk. István: Egy kis igazsága lesz, Sovánka uram. Már mint abban, hogy az eszük srófosabb mint a szegény paraszté.Ott ők a'akítctták meg az előkészítő bi-ottságot. Ök, a kulákak írtak a pártnak, hogy küldje ki a titkárt ... Sovánka: Ezt még honnét tudod? Ki mondta neked? István: Hát egyet mást mi os obák és mulyák is hallunk oykor... De a maga komái egy kis tévedésbe estek. Sovánka: Miféle tévedésbe? Istv á n: Azt hitték, hogy tú'járnak a titkár elvtárs eszén. Pedig az rögtön látta, kivel van dolga. Sovánka: Azért mégis elérték, amit akartak. István: Ugyan mit? Hogy ne legyen földművesszövetkezet? Sovánka: Tiszta dolog. István: Hát nem olyan tisz- ^ ta. Korai az öiőms, gazduram..a Az a szövetkezet meglesz ... Hiába randaléroztak ott a komái. Hiába butították és uszították a népet, hogy a szövetkezet elviszi és egy táblába vonja össze a földeket. Sovánka: Tán nem azt akarja? I s t v á n : Oszt az mire volna jó? Erre fe'eljen! Sovánka: Ami egyszer abban a tagban van, az már nem az enyém. Tiszta dolog. István: Hát kié? Sovánka: Az üvék! A szövetkezeté ... az államé. István: De konok ember maga, gazduram. Akár a naszvadi k mái. De azok is elvétették a számítást. A nagy hangoskodásra megkapták a feleletet. Sovánka: Ezt is tudod? I s t v á n : Tudom hát!... Mert én is csak azt feleltem vóna, amit, a titkár elvtárs felelt. Hogy erőszak nincs. Ha nem akarnak szövetkezetet, senki se erőlteti rájuk. De a gépállomást visszük oda, ahol szövetkezet van. Oda, ahol olyan emberek vannak, akik nem élnek a múltban, de a mában. Akiknek a szívéből már kiveszett annak a régi világnak önzése és tudják, mi a köeösség. Akiknek ezért a jól megérdemelt segítsék jár..', arató, cséplőgép, traktor, kombájn, gépállomás ... Sovánka: Megsúgom neked öcsém, hiába fenyegetőzött ez a te titkárod. István: Nem fenyegetett, csak megmondta a kulákoknak a magáét. És amikor a kocsijába szállt, mégis meglátta a falu igazi arcát. Sovánka: Miféle arcot? István: Hát egy kicsit elbeszélgetett a kisparasztokkal, néhány okisabb középgazdával. Azok mind akarják a szövetkezetet. Sovánka t Ha akarják is, mégse lesz belőle semmi. István: Mért nem? Sovánka: Mert a sötétben még kinyílhat egy-két bicska.... Az majd kijózanítja őket. István: Mit mond? ... Csak n.m akarnak bicskázni. Sovánka: Ügy vedd, mintha nem tőlem hallottad volna. István: Ne féljen, nem panaszol, m be magát... De azért valamit még kérdeznék. Feleljen rá ős intén. Mintha a papnak gyónna. Helyesli ezt a fenyegetést? Sovánka: De furcsákat kérd zell István: Tegye a szívére a k zét és nézzen a szemembe. így ni!... Helyesli ezt? Tán maga is feni már a bicskáját? Sovánka: Mi vagy te? Mán megint úgy faggatod az embert, mint egy bíró. István: Faggatom, amíg ki n m mondja kereken. Sovánka: Eriggy mán!... Hát ki vagyok én? Miket képz ISÍ rólam, te gyerek ... Hogy én is,... Nem, édes fiam ... Én még álrrómban se tudnék már bicskázni. István: Végre, hogy kimondta ... Szinte kő eseti le a szívemről. Sovánka: Engem meg egészen verejtékbe hoztál, te hóhér! István : Nincsen abban cemmi baj ... Az a veríték hadd fürössze meg jól bévülről is ... Nem árt a lelkének. Na, Isten megáldja. Mennem kell! Sovánka: Hová szaladsz, öcskös... Most neked lett egy, szerre olyan sürgős. István: Sürgős, az ám. Hli szen-tudja, gyereket várunk. Sovánka: Hát akkor csak eredj, szaladj! Ne várasd meg azt a szegény asszonyt... Sok sz rencsét! István: Köszönöm, gazduram.