Uj Szó, 1949. június (2. évfolyam, 44-68.szám)

1949-06-23 / 62. szám, csütörtök

•feni '•v - • nSSSMH) > -+/K > \ .Wsfe í r A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR DOLGOZÓK LAPJA Bratislava, 1949 Június 23, csütörtök 3 Kcs II. évfolyam, 62. szám Figyelmeztetés Berán hercegérseknek és társainak! Zápotocky miniszterelnök rádióbeszéde az egyház és áilam viszonyában beállott utolsó eseményekről A Köztársaság kormánya 1949 jú­Siius 21-|én ülést tartott, amelyen foglalkozott az állam és az egyház közti viszony utolsó eseményeiről és ebben a kérdésben fontos határoza­tot hozott, amelynek közzétételével megbízta, a miniszterelnököt. Zápotocky miniszterelnök a kor­mánynyilatkozatot a következő be­szédben hozta nyilvánosságra: Berán hercegérsekkel az élen bi­zonyos egyházi méltóságok márhosz­szabb idő óta arra törekszenek, hogy az egyházi intézményeket, templo­mokat és kolostorokat a köztársaság külső ellenségeivel együttműködés­ben államellenes uszításra használ­ják fel és a polgárságot valótlan hí­rekkel nyugtalanítják. Ez a törekvé­sük egy célt követ: A lakossság bé­kéjének és nyugalmának felforgatá­sát és azt, hogy a Köztársaság lakos­ságát eltántorítsák a népi demokra­tikus Köztársaság felépítésében vég­zett szorgalmas munkától és a gaz­dasági terv teljesítésétől. A Köztársaság ellenségei nehezen viselik el, hogy munkánk napról nap­ra eredményesebb és eredményesebb lesz, hogy a viszonyok nálunk meg­szilárdulnak, megjavulnak és ha ezt a munkát erőszakos beavatkozással nem teszik lehetetlenné, népünknek a népi demokratikus rendszer boldog és örömteli jövőt biztosít. Ezért akar­nak az egyház útján nyugtalanságot és zavart előidézni, mindenekelőtt a katolikus hívő népet akarják ellen­séges hangulatba hozni a népi de­mokratikus rendszerrel szemben. Mivel munkájuk nem sikerült és a hívők megőrzik hűségüket a Köz­társasággal szemben és önfeláldo­zóan harcolnak a munka sikere ér­dekében, most a nyílt provokáció eszközeihez nyúlnak. Üldözésről be­szélnek, erőszakról prédikálnak. A külföldi rádióadók segítségével a leg­hazugabb hírverést terjesztik a Köz­társaságunkban uralkodó viszonyok­ról, a templomok bezárásáról és a vallás gyakorlásának betiltásáról. Ezzel szemben ők maguk durván megsértik a Köztársaság törvényeit és terrorral akarják a lakosság sza­bad akaratát és meggyőződését el­fojtani, A püspökök megtiltják a papok­nak a politikai tevékenységet, amely a népi demokrácia Köztársaságanak érdekében történne. Az egyházi mél­tóságok üldözik és az egyházból való kizárással fenyegetik meg mindazo­kat, akik az együttmunkálkodásnak hívei. A hercegérsek megtiltotta a papság és a hívők tevékenységét a kerületi, járási és helyi Nemzeti Bi­zottságokban. Megtiltott mindenne­mű együttműködést a többi polgá­rokkal, amely a Köztársaság érdeké­ben állna, politikai tevékenységnek nevezvén ezt, amelyben ja papok nem vehetnek részt. A püspökök az egyházi kérdések­ben elutasítják a kormánnyal való megegyezést. Nem akarnak nyugal­mat és békét, céljuk a ynugta­lanság és felforgatás. Ezért elítélik a Katolikus Akciót, amelynek kereté­ben a katolikus hívők, a hazafias ér­zésű papok a békét, nyugalmat és megegyezést akarják elősegíteni. A Katoliku Akciót nemkatolikusnak nyilvánítják, bár ennek vezetői a mé­lyen hívő katolikusok és a papság (Folytatás a 2. oldalon.) Részleges megegyezés Párizsban Végétért a négy külügyminiszter tanácskozása Május 23-tól Június 20-ig tartott a külügyminiszterek hatodik tanácskozá­sa, melyet köztudomásúan Párizsban tartottak. A tanácskozásokon szov­jet részről Andrej Visinskij, francia részről Róbert Schuman, Nagy-Britan­nia részéről Bevin és az USA részéről Acheson külügyminiszter vettek részt. A közel egy hónapon át tartó tárgya­lások során a német kérdésről és az osztrák államszerződésről folytak a tárgyalások. A minisztertanács a következő pon­tokban állapodott meg: I. A német kérdés. Annak ellenére, hogy a tárgyalási időszak folyamán a ml.liszterek taná­csa nem tudott megegyezést találni az egységes Németország gazdasági és politikai megújhodása ügyében, a Szovjetúnió, az USA, Nagy-Britannia és Franciaország külügyminiszterei azon lesznek, hogy ilyen eredményt el­érjenek és részben már most is az alábbi pontokban egyezség jött létre. 1. A nemzetek szövetségének ne­gyedik ülésszaka idején, azaz szep­temberben, a négy nagyhatalom kor­mánya megbízottjaik útján kicseré.lk véleményeiket a négy külügyminiszter tanácsának a német kérdést megvita­tó ülésének legközelebbi idejét és fel­tételeit illetően. 2. A megszálló hivatalok továbbra is szorgalmazni fogják Németország gazdasági és politikai egységének meg­új'tását és Berlinben a négyoldali meg­állapodás elvei alapján fognak Intéz­kedni. 3. Ezeknek a tanácskozásoknak töb­bek között az lesz a céljuk, hogy Né­metország és Berlin mostani adminisz­tratív felosztásának következményeit konszolidálják, főként az alábbi ese­tekben: a) a nyugati és keleti megszállási övezetek között, egyidejűleg Berlin nyugati és keleti övezetében a pénz­ügyi és gazdasági érintkezés fe ileszté­se és a kereskedelmi élet kibővítése, b) a személy- és áruforgalom meg­könny rtése a nyugati és keleti, vala­mint Berlin és a többi övezetek kö­zötti hírszolgálat kibővítése, c) a berlini négy övezet igazgatása körül fe'merülő közös érdekek megvi­tatása. E kérdésnél különös tekintet­tel kell lenni a város életének norma­lizálására. 4. A munka megsegítése és támo­gatása céljából a harmadik paragra­fus értelmében minden egyes meg­szálló hatalom német szakértőket és német felelős szervezeteket hívhat meg a saját jogfen()Jiatösága alatt álló övezetből. Ezek a németek egy­más között előkészítik javaslatalkat és azokat a megszálló hatóságoknak to­vábbítják. 5. A négy nagyhatalom kormányai u. m. a Szovjetúnió, Franciaország, Nagy-Britannia és az USA megálla­podtak abban, hogy az 1949 május 4-i newyorki egyezményt továbbra is ér­vényben tartják. Ezenkívül a további tervek, célok megvalósítása érdeké­ben, amelyek az előző paragrafusok­ban megállapítást nyertek, továbbá azért, hogy e terv megjavuljon és ki­egészítést nyerjen és a megegyezés­nek többi terve is, amelyek a sze­mély- és áruszállítást, a nyugati és keleti övezet közötti, valamint BerPn és az egyes övezetek közötti komurl­kációt a megszálló hivatalok tranzitó­ját elősegíti, minden egyes megszálló hivatal saját övezetében minden lehe­tőt elköves'sen, hogy a normális vas­úti, hajózási, autószállítás, szemé­lyek és áruk szállítását a postai, táv­irati és telefonösszeköttetést bizto­sítsa. 6. A megszálló hivatalok a nyugati és keleti övezet német gazdasági szer­vezetek vezetőinek figyelmébe ajánl­ják, hogy gondoskodjanak arról, hogy az övezetek között szorosabb gazda­sági ér ;ntkezés keletkezzék és gondos­kodjanak szorosabb kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok létrehozásáról. II. Az osztrák szerződés. A kül­ügyminiszterek megállapodtak a kö­vetkezőkben: a) Ausztria határait az 1938. jan 1-i állapotban hagyják meg, b) az osztrák államszerződés meg­állapodást fog tartalmazni, amelyben Ausztria biztosítja az osztrák állam­ban élő szlovén és horvát nemzetisé­gek jogainak védelmét, c) Ausztriával szemben reparációt nem állapítanak meg, Jugoszláviának azonban jogában áll megtartani, f 11. felszámolni a jugoszláv területen lévő' osztrák vagyont, jogokat és érdekelt­ségeket, dl a Szovjetúnió Ausztriától 150 mi'lió dollárt kap szabad átváltott va­lutában. Ezt az összeget 6 éven belül kell kifizetni, e) a végleges kiegyenlítés az aláb­biak szerint történik: 1. Az egész vagyonnak, a jogoknak és érdekeknek Ausztriának való átadá­sa, amelyek eddig mint német aktívák voltak kezelve vagy igényelve, vala­mint a katonai, ipari üzemek, lakóhá­zak és hasonló ingatlan vagyonok, me­lyek az osztrák állam területén fek­szenek és amelyek háborús zsákmány­ként voltak kezelve vagy igényelve. A megbízottaknak meghagyják emellett a háborús zsákmány minősítésének jo­gát, mely Ausztriának visszatérítettek, kivéve a petróleumforrásokat és a Du­nai Gőzhajózási Társaság vagyonát, amelyek a Szovjetuniónak voltak átad­va a szerződés 35-ik fejezetének ille­tékes paragrafusa értelmében. Ezzel összefüggésben a Szovjetuniónak át­adandó a Dunai Gőzhajózási Társaság azon vagyona, amely Magyarorszá­gon, Romániában és Bulgáriában van és az Ausztria keleti területén levő D. G. T. vagyonának 100 százaléka, azon leltári összeírás szerint, amelyet a megbízottak állítanak össze. 2. Ezek a jogok, vagyontárgyak és érdekeltségek, melyek a Szovjetúnió­nak átadnak és a jogok, vagyonok és érdekek, amelyről a Szovjetúnió Ausztria Javára lemond, ezeknek át­adása a Szovjetúnió és Ausztria részé­ről mindennemű nehézség, vagy ké­rés nélkül kell végbemennie. „A nehézség és kérés" alatt figye­lemmel kell lennie, hogy nemcsak hite­lezői követelésekről van szó, amelyek 1945 május 8-tól szövetséges ellenőr­zésből eredtek, de minden követelés­re vonatkoznak, még az adókövete­lésekre is. Ez alatt a Szovjetúnió és Ausztria kölcsönös lemondását is kell érteni mindazon követelésekről, ame­lyeket azon vagyonírás tartalmaz, amelyben a Szovjetúnió Ausztria javá­ra lemond a megállapított vagyonról és Ausztria, melyben a Szovjetúnió szá­mára biztosítja a német vagyon fe­letti jogot, f) a volt német vagyonokat, ame­lyek a Szovjetunió tulajdonába men­nek majd át, a Szovjetúnió hozzájá­rulása nélkül nem lehet eladni, g) a külügyminiszterek képviselői egy bizonyos idő leforgása után mun­kájukat megújítják, hogy legkésőbb 1949 szept. l-ig megvalósíthassák az osztrák államszerződéssel kapcsolatos összes javaslatokat. Az ünnepélyes fogadtatás a prágai Wilson-pályaudvaron. (Bt... j! jobbra: Dobi István, Rákosi Mátyás, A. Zápotocky é« Svoboda g nerális.) A magyar kiküldöttek a prágai forradalmi kiállításon Kedden a délutáni órákban Magyarország kiküldöttei: Dobi István magyar miniszterelnök, Rákosi Mátyás miniszterelnökhe­ly.ttcs, Gerő Ernő államminisz­ter és Kállai Gyula külügymi­nlsz'.er meglátogatták Zizkovon a forradalmi harcok történelmét sz:mléltető kiállítást. A díszes v niégiereg V. Siroky miniszter­elnökhelyettes, dr. I. Horváth, a csszl. budapesti követ, dr. Krasny, a Megbízotti Hivatal képviselőjé­nek k'séretében nézték meg a ki­á Ltás éxtékes anyagát. A vendé­geket J. Valkou, a Kommunista Párt kultúrpropaganda osztályá­nak szervező titkára fogadta. A kiállításnak az a része kötöt­te le leg'obban a vendégek fi­gyelmét, melynek adataiból kitű­nik, hogyan fejezte ki a cseh­szlovák nép rokonszenvét a nem­zetközi proletariátus egyik vezé­rének, Rákosi Mátyásnak, a Horthy-börtönből való kiszabadu lása alkalmából. Nagy érdeklő­déssel álltak a küldöttség tagjai a 1919 es Magyar Tanácsköztár­saság korszakából származó ok­mányok vitrinje előtt. Rákosi Mátyás, a magyar kormányelnök helyettese, nagy figyelemmel kí­sérte a februári győzelemről szóló filmet, melyet az intézetben mu­tatnak be. A kiállításról a küldöttség ösz­szes tagjai dícsérőleg nyilatkoz­tak. Dobi István, a magyas köz­társasig kormányelnöke, benyo­má airól így nyilatkozott: — Ez a kiállítás igen nagy ha­tás al volt rám. A cseh és szlo­vák nép jo' b jövőjének felépíté­séé, t folytatott, a februári győze­lemre vezető harcát láttam ott. A legnagyobb jelentőséget az 1948 februári események pontos ábrázolásában és az új gazdasági tervekben látom, amelyek meg­valósítása a csehszlovák népnek boldeg jövendőt biztosít. Rákosi Mátyás a következő sza­vakban foglalta össze benyomá­sait: — Örömmel győződtem m<g arról, hogy a kiállításnak sikerű.t megragadnia azt az összefüggés!, amely a csehszlovák dolgozók 100 éves harca és a mának az impe­rialisták ellen, a szocializmusért fo ytatott harc a között van. Ezen­kívül sikerült hűen ábrázolnia a cseh és szlovák nemzet harcán k a nemzetközi harccal és a nem­zetközi békefronttal való össze­függését. Bizonyos, hogy ez a ki­állítás hozzájárul ahhoz, hogy meggyőzze a csehszlovák népet annak az útnak a helyességéről, amelyre lépett és még nagyobb erőt ad a további harchoz. Hogy a vendégek milyen figye­lemmel és érdeklődéssel nézték ezt a kiállítást, kitűnik Gerő Ernő á lamminiszter érdekes megjegy­zéséből, aki szóvá tette azt, hogy a kiállítás anyagából hiányzik Sztálin elvtársnak 1926-ban mon­dott fontos beszéde, amelyben igen behatóan foglalkozott Cseh­sz ovákia problémáival. A kiállítás megtekintésének gyakorlati eredménye is lesz. Rákosi Mátyás magyar miniszter­elnökhelyettes készséggel hozzá­járult ahhoz, hogy a forradalmi dokumentumokat kölcsönösen ki­cseréljék Csehszlovákia és Ma­gyarország között. Prága híres, nevezetes terén, ahol a német fasizmus romboló nyomai még ma is elevenen lát­hatók, a Régi Városháza előtt kegye'ettel adózott a magyar kül­döttség a csehszlovák névtelen hősök emlékének. Délelőtt .Vil2 óra tájban a díszszázad már széles sorokban készenlétben állt a névtelen ka­tona sírja előtt. A díszszázaddal szemben katonatisztek ünnepi so­ra sorakozott fel. A tér felett borús komoran halványszürke az ég, mintegy kiemelve a gyászt, amit az elesett névtelen hős sír­ja jelképez. A téren már jelen voltak kormányunk tagjai is. Ott láthatjuk Zápotocky miniszter­elnököt Svoboda hadügyminisz­Dobi István magyar miniszterelnök A. Zápotocky üdvtízléséra válaszol.

Next

/
Thumbnails
Contents