Uj Szó, 1949. június (2. évfolyam, 44-68.szám)

1949-06-22 / 61. szám, szerda

1 UJSZ0 ­EGY BELGA SZENNYLAP BOTRÁNYA leleplezte a Wall Street hazugsággyárát Mi van „A Krém! titkai" mögött? 2 1949 június 10 Az imperialista propagandagépe­zet hazugsággyárának működésével kapcsolatban számos leleplezés járta be már a világsajtót. A közvéle­mény szempontjából különösen azért figyelemreméltó ennek a hazugság­gyárnak a leleplezése, mert a Wall Street propagandistái azok, akik az utóbbi hetek során erejük megfeszí­tésével Igyekeztek eleget tenni mo­nopóltökés gazdáik megbízatásának és a népi demokráciák ellen irányu­ló szemenszedett hazugságok szeny­nyes áradatával árasztották el a nyugati sajtót és rádiót. BELGIUMBAN KEZDŐDÖTT... Hogyan dolgozik ez a Göbbels nyomdokain járó propaganda ? — ezt illusztrálja a Wall Street ha­zugságközpontjának legújabb bot­ránya. A szövevényes ügy Bel­giumban kezdődött, ahol az Europe­Amerique című szélsőjobboldali új­ság „A Kreml titkai" ponyvaregény­ízű cikksorozatában a szovjetellenes rémmesék és rágal­mak özönével mérgezte meg ol­vasóit. A cikksorozat irói között a lap fel­sorolta: Clifford, Coulter és Ale­xander Werth angol újságírókat, valamint „a Moszkbában akkredi­ált angol újságírók szövetségét". A futószalagon gyártott szovjet­ellenes porpaganda eleinte zökkenés nélkül működött, egy szép napon azonban becsapott a bomba. Meg­jelent a színen a cikksorozat egyik állítólagos írója, a közismert angol újságíró, Alexander Wert, aki a legnagyobb megdöbbenéssel értesült arról, hogy az ő nevében egy kéteshírű belga lap szovjetellenes propa~an­dameséket gyárt. AZ „lRÓ" NEM TUD A CIKKÉRŐL Alexander Werth, aki hosszú ideig működött sajtó tudósítóként Moszkvában, nem kommunista s az angol nagytöke számos lapja részé­re dolgozik. Werth azonban bcesüle­tes ember és nem tűrhette, hogy nevével ilyen alávaló módon vissza­éljenek. Levelet írt a New States­man and Nation című angol heti­laphoz, amelyben felháborodottan tiltakozott a bel­ga lap hamisítása ellen. De adjuk talán át a szót magának Werthnek: — Legutóbbi párizsi utam igen tanulságos volt. Megismerkedtem egy olyan üzletággal, amely ma egész Nyugat-Európában hihetetle­nül virágzik: a szovjetellenes szennyirodalom kiadványaival. Nem­csak azok a nagy kiadóvállalatok vesznek ennek a szennyirodalomnak terjesztésében részt, amelyek pél­dául a Kravcsenko-künyvet kiadták, hanem sz'nte valamennyi „üzletember", aki azelőtt pornografikus irodal­mat, aktfelvételeket, kábítószere­ket és egyéb hasonló dolgokat ter­jesztett. A SZEMTELENSÉG CSIMBORASSZŐJA — Ami az állítólag általam is írt cikksorozatot illeti: ki kell jelente­nem, az égvilágon semmi közöm hozzá. Jellemző a hamisítók módszereire, hogy a társszerzőként megjelölt Clifford és Coulter soha életében nem járt Moszkvában, sót még a Szovjetúnió egyéb területén sem. Amit a belga lap szerkesztői az ál­lítólag általunk írt cikksorozat ke­retén belül feltálalnak, az nem egyéb, mint a szovjetellenes uszító propagan­da Göbbels óta és Göbbels előtt is jólismert anyagának felmelegíté­se. — A New Statesman and Nation­hez írt levelem, amelyben leleplez­tem, hogy „A Kreml titkai" cím alatt megjelenő fércmü minden egyes sora, elejétől végig hazugság és hamisítás, meglepő fordulatot eredményezett. A lap rákövetkező számában egy belga úr jelentkezett a levelezés rovatban, aki ugyan óva­kodott attól, hogy a nevét elárulja, de mint az „Europa-Ameicque" fo­lyóirat vezérigazgatója szignálta le­velét. Ez a levél a szemtelenség csimborasszója. A „vezérigazgató úr" kioktat, hogy nincs jogom in­dulatba jönni, mert folyóirata a „nagy mtívet" egy „Internotional News Alliance" ne­vű nemzetközi hírügynökségtől vásárolta s ezzel az ügynökséggel nekem szer­ződésem van. HAZUGSÁG, RAGALOM, ZSAROLÁS... — Persze mondanom sem kell, hogy soha életemben nem hallottam az állítólagos hírügynökségről, még kevésbé írhattam alá szerző­dést velük. Az egész manőver egy­srerü hazugság s mikor ezt ismét lelepleztem, a „vezérigazgató úr" már nem mert újra jelentkezni. He­lyette jelentkezett az „Europe-Ame­rique" egyik állítólagos munkatár­sa, aki már azt állította, hogy a fércmüvet nem az International News Alliancetól közvetlenül, ha­nem francia hírügynökség közvetítésé­vel vásárolták Ez újabb ködösítési művelet volt, hogy az egész ügyet végleg össze­bonyolítsak. A levélíró azt állította, hogy a titokzatos francia hírügy­nökségtől még kártérítést sem kö­vetelhetek, mert időközben tönkre­ment. Az Europe-Ameríque állítóla­gos munkatársa mellesleg még fel­szólított, hogy ne firtassam az ügyet, mert kü­lönben „kellemetlenségeim" lesz­nek. •—- Íme, ezek az ő módszerei. Így hamisítanak, ködösítenek, rágal­maznak, fenyegetőznek. Sajnos, jelenleg sem pénzem, sem időm nincs arra, hogy az igazságom utín járjak, de az kétségtelen, hogy a belga lap botránya alaposan megmutatta: milyen sötét erők mozdulnak meg a szovjetellenes m Nehezen kiharcolt döntetlen OSTRAVA — BRATISLAVA 1:1 (1:1). Több mint 20.000 néző előtt, Ostravában játszották a mérkő­zést. Az NV Bratislav a Pazicky, Simansky és Laskov nélkül, a kö­vetkező összeállításban vette fel a küzdelmet: Reiman — Venglár, Pokorny — Dr. Balázi, Viían, Jajcaj — Hrnciar, Kajml, Ing. Tegelhoff, Preiss, Hlavaty. A hón ak hatalmas irammal kezdenek. Mingyárt az első per­cekben Dubovskynak van gólhelyzete, de mellé lő. A vezetést az XV Bratislava szerzi meg a 24. percben, amikor Tegelhoff a kifutó kapus mellett a hálóba küldi a labdát. A végeredményt a 40-ik percben Viencck szerezte. A 30. percben Jajcaj megsérült, úgy­hogy a bratislavai csapat a mérkőzés végéig tíz emberrel játszott. Az eredmény reális. Az ostravai csapat a másod k félidőben sz'nte kspujához szegezte a vendégeket, de a csatársor gólképte­lensége miatt a győzelmet nem tudták megszerezni. A vendégeknél a közvetlen védelem emelkedett ki. A csatár­sor alig jutott labdához. Az Ostravában Kalocik és Drga voltak jók. Brabec jól vezette a mérkőzést. VIDÉKI EREDMÉNYEK BRATISLAVAI KERÜLET. Myjava—Galánta 3:2 (0:1). Ki­egyensúlyozott küzdelem után a ho­niak megérdemelten győztek. Holic—VSJ Bratislava 1:3. KOSICEI KERÜLET. Jelsava—Trebisov 4:2 (2:1), Krom­pachy—Jasov 4:2 (2:0), Poprád—Sp. N. Ves 4:1 (3:0), Roznava— Kr. Chl­mec 5:1 (2:0), Moldava—Magnezitka tahanovec 2—2 (1:2), Kezmarok— VDP Kezmarok 3:3 (1:0), Kosice—Le­voca 2:1 (1:1). propaganda és a háborús uszítás szolgálatában. Bizonyos vagyok benne, hogy a hamisítók mögött nagyszabású nemzetközi szerve­zet áll, amelynek titokzatos és kimeríthetetlen pénzforrások áll­nak rendelkezésére, hogy a hábo­rús uszítást folytathassa. Eddig szól az angol újságíró nyi­latkozata. Kommentár tulajdonkép­pen felesleges. Ml legfeljebb annyit tehetünk hozzá, hogy a háborús uszítás propagandája mögött álló erők egyáltalán nem titokzatosak. A nemzetközi monopóltőke, az impe­rialisták és háborús gyújtogatok klikkje az, amely összeesküvést sző a világ dolgozóinak békéje és biz­tonsága ellen s amely minden esz­közt megragad, hogy uszító rága­lomhadjáratát a haladás erői, a Szovjetúnió és a népi demokráciák, a kommunisták ellen fenntartsa, a háborús hisztériát szítsa, mert a fegyvergyárosok profitja ezt így követeli meg. Zsoli úr alkalmazott föléjük egy „terepszíni" ellenőrt. Ez a ragyás, pöfíedtarcú, rekedt úr külön bizal­mas jelentéseket nyújtott be, írásban és kiszínezve, a szolgálati fokozatok kikerülésével, egyenesen az osztály­főnök úr kezeihez. A terepszíni el­lenőr kiszínezett jelentéseinek a mag­va változatlanul egy volt: a tolvaj­kodás teljesen megszűnőben. Ez szólt az igazgatóság felé. A valóságban azonban az új őrök és kapusok már szekérszámra hordták ki éjjelente a gyár termékeit. Földet vásároltak maguknak az árából. Ez»k a jelen­tések már csakis Zscli úrnak szól­tak. Megbízható őrei és kapusai gyak­ran tárgyaltak vele a belső irodá­ban. Tojással, vajjal vagy hízott li­bával kedveskedtek Emmunka őna«y­ságának. Az iktató úrnak viszont csak hébe-korba jutott egy-egy so­vány tyúk. Zsoli úr tekintélyt szerzett ügyosz­tályának. És ezt a tekintélyt még Hitler és Horthv veresége, kezdetben még a demokrácia, sót még az üze­mi bizottság sem tudta megingatni. Zsoli úr a tisztogató b'rottság elé olyan életrajzot kerekített ki macá­ról, hogy megirigyelhette volna akár­ki. Kiderült, hogv őt nem közönséges sikkasztásáért csapták el a honvéd­ség tisztikarából, hanem, mert sza­botálta a szovjetellenes háhorút.^ A hadicélokra szánt összegeket kitérí­tette eredeti irányukból s a hadi­özvegyek támogatására fordítot'a fis ezt Emmuska nagvsáddal és több­szörösen had :özvegv bártáncosnők nyilatkozataival tanúsította. Zsoli úr ügyosztályát nem rendi­tették meg a fölösleges munkaerő le­építését célzó rendeletek sem. Mikor a termelési költségek csökkentése ér­dekében gyakorlati alka'mazásukat kérték, a fölösleges szímú tisztvise­lők kijelölésénél Zsoli úr rögtön meg­értőnek mutatkozott. Ügyosztályát nagy hozzáértéssel ismét átszervez­te és leegyszerűsítette, azaz kétfe'é osztotta. Külön ügyosztállyá alakí­totta át a gyári kapusok adminisztrá­cióját. Annak egyetlen adminisztrá­torául az Emmuska nagysád penész­képű sógorát tette meg. Öt tehát nem lehetett fölös munkaerőnek nyilvá­nítani. önmagát és titkárnőjét pedig semmiesetre sem nélkülözhette, hi­szen az ő elkülönült ügyosztálya a Nagy István: A legfontosabb ügyosztály négy kapussal szemben hat éjjeliőrt adminisztrált. Ilyen negylétszámú ügyosztályt csak két tisztviselő vezet­het. Némi vita támadt ezonban Zsi­vány Bizsu és a terepszíni ellenőr személye körül. A pirosszőrü kutyát Zsoli úr nem hagyta, vele sz:mbtn az osztályfőnökké előléptetett iktató a terepszíni ellenőrt védte. Nélküle o'kéozelhetetlen egv olyan fontos munkakör, mint d gyár javainak az őrzése. És ezt Zsoli úr kénytelen volt be­látni. Közbülső megoldást ajánlott. Zsivány Bizsu segédeLenőrként él­vezze a jogfolytonosságot. Igen, de hol itt akkor a fölös munkaerő? Zsoli úr homloka bölcsen fénylett s egyet­len fölényes mozdulattal elnémítot­ta az akadékoskodó ex-jktatót. Hat éjjeliőr közül hármat, a négy kapus közül egyet fölöslegesnek nyilváníta­nak. Miért dolgozzanak ezek három váltásban? Elég nekik két váltás is. Nagyot nevettek a remek ötleten. És ki tehet arról, hogy éppen azok a városi benszülött szegényemberek bi­zonyultak a kapuknál és az őrségen fölöslegeseknek, akik sohasem tud­tak vajjal és tojással, meg más kö­vérebb dolgokkal kedveskedni az ügy­osztály vezetőinek. Az akadékoskodó üzemi bizottságnak Zsoli úr bizalmas iolentéseket v?ráz?olt elő az e'boc-á­tásra ítélt emberek megbízhat?t'an­ságát illetőleg. Az igazgatóság Zro'i úr előterjesztését hagyta jóvá s amint Z^ol! úr biz" ,massn e'u^ágolta, „po­kolian" derültek a dolgon. A helyükön maradó éjjeli őrök és elhízott kaousok. a Zsoli úr falusi ro­konai, markukba röhögtek. Odahaza a falujukban már köházaka* kezdtek építeni. E'borsAtott társaikat viszont így vigasztalták: — Ilyen ez a demokrácia, áldoza­tot kell hozni érte. Zsoli úr, sikerén elbizakodva, pöf­feszkedve járkált a gyár irodapalo­tájában. Biza'mas komiszságokat sug­dosott a főtisztviselők fülébe, maid ő elbánik ezzel a demokrata népség­| gel. Már-már olyasmiket mondott: ne kérje-e a felvételét a Munkáspárt­ba. — Jó vicc lesz — vihogtak az igaz­gatók. A készülődő jó vicc kellősközepé­be azonban menykőcsapásként tört be a nagyüzemek államosítását je­lentő rádióhír. Zsoli úr Bindász Ár­pija reggel még gyanútlanul autó­kázott be fényes igazgatósági hiva­talába. este viszont már falfehéren, gyalog kullogott haza. Párnázott aj­taja mögött fényesre politúrozott íróasztalához egy kopott munkás ült be. Átható nézése, kemény és zárkó­zott arca megborzongatta Zsoli urat. Emmuska nagysád meg sírógörcsöt kapott. Rossz sejtelmei támadtak a kedveskedésből hozott kövér libák és tojások eredetével kapcsolatosan. Assisi Szent Ferenc életének száz­féle feldolgozásán keresztül épp a napokban jutott egy olyan könyv­höz, melyben megdöbbenésére vala­mi teológus professzor rá akarta bi­zonyítani, hogy Szent Ferenc demok­rata. S most tessék, ez az újabb csa­pás, munkás igazgatja ezután a gvá­rat! Mi sül ebből még ki? Ö inkább megvakul, de nem kívánja látni azt a pofát. Zsoli úrnak sem akaródzott rendes i-lentéstevésre járulni az úi igazfa­•ó elé. Eszébe jutottak korábbi jelen­tései s konasz fejelágya gvöngvözni kezdett. Mi lesz. ha az új igazgató m'nd végigböngészi a ré<?i igazgató iratcsomóit. Hogy lehetne azokat visszacsp.mnészni valam :kf"o? M""t ha vég-'^rágja magát jelentésein, ki­derül. hogy ők voltaképpen ... — Hű, az aztán nem lesz jó vicc­Nem. nem ment másnap sem jelen­tésre. Az új igazgató meg nem hivat­ta. Zsoli úrban éledezett a remény, élesztgette Emmuska nagysádban is. Nem kell félni. Belébolondulhat az a műveletlen pofa abba a sok aktába, ítéletnapig sem rágja keresztül ma­gát azokon. Csak nyugalom és nem kell mutatkozni. Nem ért egv ilyen munkás a gyárvezetéshez. Két hét alatt fejetetejére állit mindent. Hon­nan tudhatná, hogy ki, mi az a sok tisztviselő: ki, kinek tartozik jelen­téssel. Megpillantotta a pirosszőrü kutyát. — Remek ötletem támadt — kiál­tott régi optimizmusával. — Zsiványt elküldjük fizetéses betegszabadság­ra, ne találják itt, ha netán eszükbe jut a tisztviselőkkel személyesen megismerkedni. Azt mondjuk, hogy már régóta betegeskedik. És egy szép napon bejelentjük a halálát, még te­metési segélyt is felveszek ... Erre aztán kitört a csengő kaca­gás Enynuska nagysád művi eljárás­sal pirosított ajkán. Még el sem halt ajkukon a gúnyos kacaj, amikor nyílt az ajtó s közé­bük toppant a kimosakodott, vasár­napiba öltözött új igazgató, az üzemi bizottság deresedő elnökével és a zö­mök, élénlí, egy pillantásra mindent áttekintő üzemi párttitkárral. Arcuk szinte derűsnek látszott. Barátságo­san szétnéztek az irodában. Meg le­hettek elégedve, Zsoli még »z álla­mosítás napián teleaggatta az ügy­osztály fa> :t elvtársi szemeknek hí­zelgő képekkel. Falfehérre sápadva pattantak fel székeikről. Zsoli úr. megfeledkezve a bőrdíványon pihenő piros kutyá­ról. előzékenyen tárta fel a belső iro­da ajtaiát, a kutya örömmel egyene­sedett két mellső lábára: — Szervusz, Zsivány Bizsu — kö­szönt rá az üzemi bizottság elnöke s barátságosan megsimogatta a kutya fejét. Zsoli úr hirtelen cigarettásdobozt nyújtott feléjük: — Méltóztatnak talán?... — kér­dezte elfulladva. Az új igazgató elfordult tőle s a kezét háíratevő titkárra szólt: — íme. ez a legfontosabb ügyosz­tályom, titkár elvtárs. Kár, hogy Zso­li úr jelentéseit nélkülöznöm kell ez­után. A legnagyobb rendben ennek az ügyosztálynak az iratait találtam. Világos, hamar áttekinthető mindon eeves darabja. Szédületesen melóz­tak itt... — Különösen Zsivánv Bizsu — je­gyezte meg az üzemi bizottság elnö­ke s úgy tekintett a kutyára, mint egy jóságos nagyatya. — Csodálom — folytatta az igaz­gató —, hogv is bírták hat ember ad­minisztrálását csak négyen. Zsoli úr lábából régen kifutott már az erő, leült, azaz valósággal lero­gyott: — Szó-szolgálatukra valóban me­megbízható tisztviselőim vannak. — Tudjuk — szólt az üzemi bizott­ság elnöke ezúttal igen mordan. — Az osztályvezető úr például a régi igazgató unokaöccse, ha nem téve­dünk. — Őnagysága pedig az ön sógornő­je, úgyebár? — bólintott a titkár az ajtóban dermedten álló Emmuska nagysádra. — A kapusokat és az éjjeliőröket is a legmegbízhatóbb emberekből vá­logatták össze — jegyezte meg az igazgató elmosolyodva. — Már tudniillik az ő szempont­jukból a legmegbízhatóbbak — tette hozzá a titkár és ismét körülnézett — Ügy vélem, ez a két iroda éppen megfelelő lesz a termelő-bizottság­nak. — Igen — hagyta jóvá az <J igazga­tó —, Zsoli úrékat más ügyosztály­ra .tágasabb viszonyok közé helyez­zük át — s a karja valamerre, egy meghatározatlan irányba lendült. Minek folytassam? így múlt ki az élők sorából ez a nagymultú ügy­osztály. Zsoli úr másnap be sem jött, mintha összebeszéltek volna, Emmus­ka nagysád is megbetegedett. A te­repszíni ellenőr még aznap eltűnt szem elől. Harmadnap hiányzott az egyik elhízott kapus is. Egy hét múl­va a rendőrség szedte össze és gyűj­tötte egybe az egész ügyosztályt, nem ugyan a gyárban, hanem a rendőrség szabotázs-ügyosztálván. Ott azután Zsoli úrnak először és utoljára sze­mélyes a'.kalma nyílt szép, színes be­számolót, azaz . jelentést, illetve tö­redelmes vallomást írni a legfonto­sabb ügyosztály múlhatatlan érdemű működéséről. De mivel az apróbb részletekre igen fogyatékosan tért ki, a kihallgatást vég^ő hivatalnok ilyen tapintatlan kérdést intézett hozzá: — A tojásokon és libákon kívül még milyen részt kapott a gvárból vagonszámra kilopkodott holmik árá­ból? Hát a Bizsu fizetését ki vágta zsebre? Emmuska nnagysád ájultan fordult le a székről. (Vége.) III C7D x rsehszlovák'ai magyar d..le»zók napilapla Szerkesztőség és kiadóhivatal- Bratislava Jesenskéh-. S„ II em hányiti? postahivatal BrTthlava II. Nyomja és k,adja a Pravda grafikai és kiadó vállalni ad U" k Telelőn lli'l 77 Fő és relelő«s?erkesztö: I S."inc» fiyula Feladó fs vissza. Előf zetés 1 évre 540.—, >/, évre 27ü.~, '/ 4 évre 135.—, í

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents