Uj Szó, 1949. június (2. évfolyam, 44-68.szám)

1949-06-22 / 61. szám, szerda

OROK GORKIJ PL nagy orosz író halálának tizenfiaimadik évfordulójára Június 18-án tizenhárom éve volt, hogy Maxiin Gorkij, a proletár szocialista irodalom megteremtője, a kommunizmus fáradhatatlan harcosa meghalt. Halhatatlan művei kivételes erővel tükrözik a forradalmi harcok korát, amelyet az orosz proletariátus folytatott és a nagy Októberi győzelemhez vezetett. Gorkij irodalmi munkássága, melyben Oroszország leghaladottabb rétegének, a munkásságnak tetteit és törekvéseit, eszméit és érzéseit megrajzolta, új korszakot nyitottak az emberiség irodalmi életében. W. M. Molotov ezeket mondotta Gorkijról: .,Az a befolyás, amelyet Gorkij művészi szavai a forradalom sorsára gyakorolt, közvetlenebb és erősebb, m'nt bármely más írónk befolyása. Éppen ezért Gorkij a valódi proletár szocialista irodalom őse országunkban és a világ dolgozóinak szemében". Gorkij „Egyetemei" Gorkij 1868-ban született. Gyermekéveit és fiatalságának nagy részét nyomasztó környezetben élte le. Korán árva lett és mái tíz esztendős korában kezdetét vette munkásélete. Néhány nappal anyja halála után nagyapja így szólt hozzá: — Nos, Lexej, te nem vagy medália, amit a nyakamba akaszthatnék, nincs többé nálam hely a te számodra, menj az emberek közé. És Gorkij az emberek közé ment. Sorban kukta egy Wolgahajón, inas és elárusító egy szentképfestő műhelyben, statiszta, kifutó egy pékségben, teherhordó, kertész, házmester, kardalos az operában, éjjeli őr egy vasútá'.lamáson, nehéz testi munkás _ és számtalan más foglalkozásba kóstol. Valamennyiben a maga bőrén tanulja meg a kapitalista kizsákmányolás minden bűnét, korán megismeri a reménytelen szegénységnek minden nyomorúságát és megismeri a doíeozo népnek vigasztalan jogfosztottságat is. Fiatal éveinek egyetlen tiszta órái azok, amelyekben könyvet vehet a kezébe, de ritkán szakíthat magának olvasásra időt, a pihenő idejét áldozza fel a könvveknek, sokat és rendszertelenül olvas s égő lelkesedéssel. Még teljesen ifjú korában Kazánban a forradalmi ifjúság körébe kerül, illegálisan működő csoportok látogatója cs csakhamar aktív munkával belekapcsolódik a földalatti mozgalomba. Az a vágy, hogy közölje az emberekkel mindazt, amit látott és megélt, korán felébredt benne. Költeményeket írt kezdetben, majd áttért a prózára, átérezve, hogy adottságainak ez jobban felel meg. Első elbeszélése, a „Csudra Makar". huszonnégyesztendős korában Tifliszben jelent meg s ezzel kezdetét veszi írói pályája. Elbeszéléseket, novellákat, karcolatokat ír, az újságoknak dolgozik és cf-akhamar a nép kedvenc írójává válik a szó nemes értelmében. Á dolgozo nép szeretelét valóban már a fiatal író is megérdemli; megrázó művészi erővel eleveníti meg a munkások életét. dicsőíti a tömegek forradalmi erőit és szószólója lesz a nép reményeinek és törekvéseinek. Gorkij a forradalmi proletariátus írója. Műveinek hősei erőteljes, bátor emberek, a munka és a küzdelem l'érfiai, akik a kapitalista kizsákmányolás és az önkény ellen lázadnak. A szabadság szelleme, harcos bátorság hatja át őket és nem a megadásnak, a megalázkodásnak és meghajlásnak szolgai érzése. Az arosz forradalom viharmadara A XIX. század végén és a XX.- század eiején Oroszország a forrongás éveit, éile. A társadalomnak valarnenynyi rétege mozgásban volt. A forradalmi tömegek elen az orosz proletariátus menetelt Hatalmas munkástünte.ések, parasztfelkelések és lázadások a hadseregben megrengetik alapjaiban Oroszországod 1900-ban Lenin Iskra (Szikra) névvel lapot indít és óriási munkát folytat, hogy létrehozza a proletariátus pártját Sztálin eikezdi forradalmi tevékenységét. A cárizmus egén viharfellegek gyűlnek. A forradalom hírnöke és zászlóvivője a m;;r világszerte hírneves Gorkij 1901-ben megírja a „Viharmadár énekéti" „Vihar! Közeleg a vihar!" - kiáltja a költő Egész Oroszországban villámgyorsan elterjed a forradalomnak ez a harci riadója Lenin és Sztálin munkáikban és kiáltványaikban ezt a munkát idézik. Gorkij műveiben először lép fel a proletár, aki tudatában van osztalya erejének és bátran néz a kiizdeleni elé. 1901-ben megírja „KISPOLGÁROK" című darabját, melynek munkáshősét, a gépész Nilt erő és optimizmus hatja át. Gorkij maga így jellemzi őt: „Nil egy ember, aki ismeri erejét és meg van győződve arról, hogy joga van az élet minden berendezésével az ő belátása szerint megváltoztatni". A Kispolgárok sikere nagy volt, de Itt Amerikában írta meg „Az Anya" ennű regényét, a proletariátus forradalmi előharcának époszát. Ez a műve át van itatva a proletariátus gyors és végleges győzelmének hitétől. Lenin magasra értékelte és „nagyon korszerű" könyvnek nevezte. Sorra megjelenő regényeiben, a Foma Gordejevben, Az idegen embemég nagyobb sikert aratott „Éjjeli menedékhely" című színművével, amelvet 1902-ben a Moszkvai Művészszínház mutatott be. A színmű hősei — a társadalomnak úgynevezett söpredéke — csavargó, koldusok, utcalányok, rongynép. De Goikij megmutatja, hogy ezeknek a szívében is emberség és mondhatatlan gyűlölet lobog az élet hazugságai és igazságtalanságai iránt. Amíg a haladó szellemű közönség tapsolt Gorkijnak, a reakció erői tomboltak és tájtékoztak. „Ellenségek" című darabjában a munkásság növekvő erőire mutat rá az író, azokra az erőkre, amelyek tudatos, következetes és megbékíthetetlen harcra készülnek kizsákmányoióik ellen. flz író kapcsolata a bolsevikekkel Gorkij aktív résztvevője volt az 1905-ös esztendő forradalmi megmozdulásainak. Ebben az időben már szoros összeköttetésben állt a bolsevikiekkel és 1905 november 27-én először találkozott Leninnel. Kevéssel utána Amerikába utazott. rek közt, Az Artamanovok-ban és darabjaiban, a Jegor Buiicsov-ban, a Vásza Zseleznová-ban, a Dosztigájev és társaiban Gorkij a széteső kapita-' lista társadalom művészi rajzát adja. Hatalmas erővel festi meg a tőkés világ kis és nagy ragadozóit, az orosz burzsoá kegyellen lényegét és a szétbomlását ennek a harácsoló osztálynak. De ugyanilyen éles kíméletlenséggel vág bele a maradi, ízetlen és tunya kispolgárságba, a polgári értelmiségbe, amely szolgá

1 ) kész talpnyaló ja a tőkés rendnek. Legnagyobb regényében, a „Klim Szamgin é!eté"-ben négy évtizednyi orosz életet ölel fel, a národnyikok mozgalmától a szocialista forradalomig. Gorkij egész életében ltözel) és kiizdíítársa volt Leninnek és Sztálinnak. Lenin és Sztálin nagy és őszinte szeretettel övezték az írót, irányították alkotásában, gondoskodtak egészségéről és segítségére voltak, hogy olvkori tévedéseitől megszabaduljon. Gorkij legnagyobb mfívei a forradalom vezetőinek sugallatára keletkeztek. »Gorkij » írja Lenin, »hatalmas művészi tehetség, aki az egész világ proletár mozgalmainak nagy hasznára volt és lesz.« Es Gorkij meghajolt Lenin zsenije előtt. Megemlékezései Vladimír Iljics Leninről mélységükben és míívésziességiikben utolérhetetlenek. Határtalanul szerette Sztálint is. 1934-ben ezt írja róla: sSzakadatlanul és egyre gyorsabban nő a világban Sztálin jelentősége, azé az emberé, aki tanítójának és elvtársának energiáját és bátorságát a legmélyebben magáévá tette és immár tíz esztendeje a párt vezetőjének állását méltón ellátja. Mélyebben, mint mások, felismerte: való és forradalmian alkotó csak az az igazi és tisztán proletárt, egyenesvonalú erő lehet, amelyet Lenin tüze hat át.« fl szocialista realizmus megalkotója Gorkij a megalapítója és vezetője a szovjetirodalomnak. Müveiben ő alkalmazta előszór és fejlesztette a tökélyig a szocialista realizmus módszerét. Sok írót és költőt nevelt, utasításait és tanácsait mindig mély bölcsesség és az a vágy jellemezte. hogy segítsen a fiatal alkotó tehetségeknek. A szovjet íróktól elsősorban a gondolatok gazdagságát, a nép korlátlan szolgálatát követelte és ebben a szolgálatban a maga teljes munkásságával példát adott. A legnagyobb szeretettel beszélt a költő a szovjet népről, a Vörös Hadseregről és a szovjet ideológia fölényéről. 3>Európa egész tragikus történetében a Vörös Hadsereg valóban egy népi haderő, nem a támadás, — hanem a védelem szellemétől áthatva« írta szinte látnoki megérzéssel oly időben, amikor a hitlerizmus árnyéka még nem feküdt rá egész Európára. fegyvereink nemcsak a Vörös Hadsereg okos, kitűnő harcosainak kezében fekszenek, de az egész világot megváltó bölcs lenini-sztálini tanításban.* Ellenségei, akik egyben a forradalom ellenségei voltak, gyűlölték Gorkijt. Trockista-bucharinista béreneek oltották ki életét. 1936. június 18-án halt meg. Gorkij a szovjet föld büszkesége és dicsősége. Az orosz nép legjobb tulajdonságai öltenek testet benne — hazája iránti határtalan szeretetében, bátorságában, mellyel ellenfelei ellen küzdött, bámulatraméltó bölcsességében és munkaszeretetében. Gorkij a népének, hazájának, a bolseviki pártnak egész tehetségét, páratlanul emberies nagy életét áldozta. A szovjet néppel együtt a világ valamennyi népe, haladó szellemű dolgozója mély tisztelettel hódol halhatatlan emlékének. INNEN-ONNAN + A párizsi Avenue-moz<ban a n pókban tűz

; ék műsorra a „Va faggöny" című provokatív amerikai filmet. A film vetítése közben a közönség hangos tiltak:z'sának adott kifejezést, úgy, hogy az előadást többízben félbe kellett szakítani. (Frarcia baloldali körök hangoztatják, hogy a filmet nyilván provoká iós cél'al mutatták be éppen akkor, amikor a négy nagyhatalom külügyminisztereinek tanícsa ülésezik. A francia nép azonban megmutatta, hogy nem hagyja magát provokálni a háborús uszítóktól.) + Londoni jelentés szerint Mannstein német tábornagy védője beadványt intézett Németország angol zónájában a háborús bűnös k ügyét tárgyaló katonai b rósághoz. Kilenc védő arra kérte a bíró ágot, halassza el az augusztus 9 re kitűzött főtárgyaIá t. (Mannstein védője beadványát azzal indokolja, hogy a védelemnek mindössze két-három hónapja volt a védekezés előkészítésére. A Daily Worker azonban megírja, hogy a német védő Londonba repült. Célja az, hogy angol védőt szerezzen Mannsteinnek. Mint a lap írja, nyilván akad majd olyan angol ügyvéd, aki e'vá'lalja Mannstein tábornagy védelmét, azért a Mannsteinert, aki a többi között az anfol nép megsemmisítésére törekedett.) • + A Tátrában még ma is több mint 80 medve él. A Magas-Tátrában most fejeznék be a nagyvadak számlálását. Megállapították, hoiy a hegyekben még ma is 80-nál több medve, 60 hiúz, l galább 100 farkas, nagyszámú vadmacska és borz él, a szabadban élő szarvasok száma pedig igen nagy mé. tékáén gyarapodott. Max'm G o r k i j halhatatlan regényének utclsó fejezete. Az anya körülpillantott, nem látott semmit. Gondolatai hajtották egymást, előtűntek az agyá ban, majd kihagytak. —• Itt ke 1 hagyni a táskát és ... elmenni. De másik pillanatban másik szi .ra lobb-.nt fel: — Cserb n hagyhatom e fiam bes éáét? Lyen kezekbe juttassam? És csak annál jobban magához szőri oita a tálkát. — Talán el tudok vele együtt menekülni... futni... Ez a go do'at idegenül hatott, m'ntha va aki erőszakkal préselt:vulna az agyiba. Mintha kínzóeszközökkei gyötörték volna az agyit, tü^es szijjal korbácsolták voina a szívét, ls e fájdalom csaposai aiatt mintha elidegenedett volna önmagától. Páveltől és m r.da tói. ami már egyszer a szívéhez nőtt. erezte az ellenséges hata : m ellená Ihatatlan nyomását, mely a vállára és mellére ne hez dett, megfosztotta bátorságától és halálos félelmet gerjesztett benne. Halántékán kapáltak az erek, úgy érezte, hogy hajszálai tü .et fognak. Végső erömegfeszítéssel elhessegette magától ezeket az érzéseket és parancsalólag szólt magára: — Szégyeld magad! Ettől kissé felszabadultabbnak érezte magút, újból megtalálta lelki egyensúlyát, amint hajtogatta magának: — Ne hozz szégyent a fiadra! A bö önt- 1 nem szabad félned! S_eme kmeretlen, szomorú, szemérmes tekintettel találkozott. Aztán Ribin arca merült fel em^é kezetében. Mintha újból erőre kapott volna, szíve nyugodtabban vert. — Mi ksz most? — kérdezte ma ától es figyelt. A spicli egy őrnek szólt, valamit súgott neki és közben szemével az anya felé intett. Az őr körülnézett és visszahúzódott. Egy máik őr jött, körültekintett, moso ygott és összehúzta a szem oidö.ítt. M gas, szürke, borostásképű öreg vo t. Intett a spiclinek, odament a padhoz, amelyen az anya ült. A spicii pedig gyorsan eltűnt. Az öreg lassan ment előre és haragos, vizsga szemmel figyelte az anyát. Az anya behúzódott a pad sa kába. — Csak meg ne üssön ... csak ne bontsanak. Az öreg megállt mellette és rövid hallgatás után halk, szigorú hangan kérdezte: — Mit bámulsz? — Semmit... — Úgy! Ismerlek, te tolvaj... Vén létedre, mégis ... Mintha e szavak ökölcsapásokk 'nt az arcába ütöttek volna. A gonosz, rekedt szavak fájtak, mintha arcát tépték és korbácsolták vo na. — Én? Én nem vagyok tolvaj, hazudsz! — kiáltott teli torokkal és k' rü'ötte minden felháborodása örvényében forgott. Feltépte a táska fedelét: — Idenezz! Nézzetek ide mindnyájan! — kiáltotta felugorva ül t^ből és egy csomag röpiratot mu.atott fel az embereknek. Az össze-vissza zajon át is hallotta az emberek meglepett kiabálását és !átta, hogy futnak össze mindenfelől. — Mi történt? — Egy detektív... — M. az? — Azt mondják, hogy lopott... — Ez az as-.zony? — É; még ő kiabál? — Pedig milyen rendes aszszonynak látszik, ó, ÓL — Kit fogtak el? — N m vagyok tolvaj! — kiáltotta az anya hangosan, de töm.ggel szembenézve már teljes nyugal mmal. — Tegnap politikai bűn etteseket ítélték le, köztük az én fiamat, Vlaszovot is! Beszédet tartott a törvényszéken, ezt ni! Elhoztam az embereknek, hogy olvassák, gondolkozzanak róla, mi az igazság. Vakki hirtelen kikapta kezéből a röpiratokat és a tömeg közé szórta. — Ezzel nem sokat használsz neki! — kiáltotta egy komisz hang. — Ez volt hát, ó, ó! — sóhajtozott egy másik. Az anya látta, hogy rz ember:k kapkodnak a röpiratok után, kabát'uk alá és a zsebükbe gyömöszölik őket és ez visszaadta az ere ét. Nyugodtan elővette a tás kából a többi röpiratot is és jobbra-balra osztogatta őket. •— És tudjátok-e — folytatta fe.n hangon — miért ítélték el a fiamat és a ba-átait? Megmondom nektek, és hiqyjetek egy a ya szavának és ősz hajának. Azért Ítélték el tegnap azokat az embereket, mert nektek és minden embernek a becsületes, szent igaz ágot hirdették. És tegnap lá tam azt is, hogy ez az igazság le nem győzhető ... Senki sem tudja többé feltartóztatni az érvényesülését, senki... A tömeg egyre nőtt, mind sűrűbb és szilárdabb lett. Némán vette körül az asszonyt az élő tes ek gyűrűje. — Nyomor, éhség és betegség, ez jut a dolgozó nép osztályrészéül. Minden ellenünk, szegények ellen fordul, éjjel-nappal cs::k do'gozunk és még^s szennyben.

4 nyomorban leheljük ki lelkünket. A mi munkánk gyümö cseit mások élvezik és míg mi éhezünk, mások megbetegszenek a zabálástól. . . . Mint a kutyákat, úgy kötnek bennünket a tudatlanság láncához, semmit sem tud ink, csak rettegünk, mert a tudatlan ember mindentől fél. Sötétség, fekete éjszaka a mi életünk. Borzasztó álom ez? Így van-e? — Igen, így van! — hangzott a tompa válasz. — Tapasszátok be a száj át I A tömeg mögött az anya megpillantotta a sp

;clit két csendőrrel és sietve akarta szétosztani az utolsó kötet röpiratot is. De am kor benyúlt a táskájába, ide-, gen kezet látott ott. (Vége következik.).