Uj Szó, 1949. június (2. évfolyam, 44-68.szám)

1949-06-21 / 60. szám, kedd

UJSZGSzövetkezet az 1949 június 21 ELUARD: AKIKNEK OLDALÚN VAN AZ IGAZSÁG Az alábbiakban Paul Eluard, a nagy francia költő felszólalását közöljük, amelyet péntek délelőtt mondott el a budapesti békeértekezleten. A béke hívei párizsi világ kongreszszusának francia bizottsága nevében szeretettel köszöntöm a budapesti békekonferenciát, de ugyanakkor üdvözlöm azt a tiszta derűt, amely végigömlik ezen a szép országon, azt az igazi boldogságra és szabadságra táró csodálatos akaratot, amely Magyarország ege alatt tündököl. Amikor a magyar békeértekezlet elökészitő bizottsága azt kérte tőlem, hogy vegyek részt ezen a békekonferencián és itt szólaljak is fel, azt mondtam, képtelen lennék egyébről beszélni, mint arról, ami most egész valómat eltölti, mert a most elmúlt két héten, mintegy villanásnyi idő aJatt, életemnek egy egész korszakát — és nem is jelentéktelen korszakát — éltem át; szinte új embernek érzem magam. Olyan országból jövök ide, amely megnyugtató, vigasztaló ellentéte a gyüjtőtáboroknak, olyan országból jövök, ahol az élet tudni sem akar elnyomatásról és halálról: a szabad Görögországból jövök. Hevesen éreztem itt, hogy a müveit ember első természeti törvénye, hogy küzdjön a szabadságért és a békéért. Elfogott a mély tisztelet az emberiség győztes ifjúsága előtt, a jövőben való ilyen bizalom előtt. Görögországban két arca van a valóságnak: az, amelyet a hóhérok, a borzalmak mutatnak és az, amelyet a hősök és a remény. Görögország földjén meg sem lehet számolni az Oradour és Lidice módjára felégetett falvakat, a keresztre feszitett embereket. Ha az ember kérdezgetni kezdi a hegyekbe menekült feketeruhás öregasszonyokat, valamennyi elé ugyanaz a borzalmas látomás idéződik fel: „A csendörök megölték a férfiakat, megkínozták, meggyalázták az asszonyokat és felégették a falut, megölték a fiamat, agyonverték a lányomat, elhurcolták az embereket, engem azért hagytak ott, mert már halottnak hittek — tizenegyen voltunk a családban, magam maradtam, a lányomat ötször is megverték — anyaszült meztelenül hagytak ott bennünket, vaktában öldököltek." Legtöbbször nem is panasz száll belőlük, hanem keserű átkok végtelen sora, olyan, amelyet csak emberre szórni lehet. De mosolygó szájjal bizonygatják: „Megmentjük a hazánkat. Le kell verni a fasisztákat... Mondjátok el mindezt ti is otthon." És mutatják, hogy legyőzhetetlen a hösök serege, akik tudják, miért harcolnak és akik bíznak a győzelemben. ök tudják, hogy a háborús bűnösök ellen viselnek "háborút és ha legyőznék őket, rájukszakadna az a megpróbáltatás, amelyet rájuk a Wall Street és a City szörnyetegei kényszerítenek. Ezek a harcosok még csak tegnap arattak győéelmet az olasz fasiszták és a német nácik felett és tudják, hogy országukban senki sem állhat nekik ellent. Harcolnak, hogy kiszabadítsák azt az ötvenezer honfitársukat, akik a táborokban és a börtönökben emelt homlokkal, naponként a kinzatás és a halál előtt állnak. De harcolnak azért is, hogy a velük szembenálló katonákat szellemileg felszabadítsák, mert tudják, hogy ezek a szerencsétlen zsoldosok az ö munkás- és paraszttestvéreik. A demokratikus görög hadsereg a béke hadserege. Láttam a fronton, csakúgy, mint a front mögött, hogy a hadifoglyokat az embernek kijáró tökéletes tisztelettel kezelik. Láttam, hogy a sebesülteket ugyanazzal a gondossággal és jóakarattal ápolják, akár a szabadságharcosokat. A foglyoknak, akiknek száma egyre nö, joguk van választani, hogy hazatérnek-e, vagy belépnek a demokratikus hadseregbe. Többségük az utóbbit választja. Ez a hadsereg olyan erősnek érzi magát, annyira bizonyos a győzelemben, hogy ilyen bizolom jelét mutathatja. Ez a hadsereg annál inkább kívánja a békét minél inkább erösödik. Győzelméül csak az egész nép egységét kívánja és azt, hogy végetérjenek az angolszász imperialisták által kikényszerített háborús borzalmak. S mit vetnek gátul ez elé a szép lendület elé ? 1949 április 14-én, azon a napon, amikor a demokratikus Görögország ideiglenes kormánya közkegyelemben részesít minden — értsék meg jól: minden — vétkesnek és bűnösnek talált elítélt hadifoglyot, a monarchofasiszták Korfuban kivégeztettek tizennyolc köztársaságit. A monarchofasiszta vezérkar működését mindenütt amerikai tisztek ellenőrzik és irányítják. Az elszenSimára taposott agyagszínü úton megyünk ki gyalog az Érsekújvár melletti Andódra. Kénytelenek vagyunk ezt az útat az apostolok lo

T vain megtenni, mert a falu közel van ugyan a városhoz, de a központi úthálózatból teljesen kiesik. De kellemesebb is így menni a két oldalt sárguló gabonatáblák között. A kalászok már érőben vannak. Fecskék cikkáznak felettünk, a búza és rozs között élénken kéklő búzavirágok és égőpiros pipacsok virítanak. Az újvári templom tornya mecsetszerüen hegyesen emelkedik a magasba, messziről úgy tűnik, mintha az egész környék védödárdája lenne. — Adjon Isten! — köszöntjük a faluból jövő egyfogatú szekéren ülő gazdát: — Hová? hová? — Kapálni megyek, — feleli röviden. — Csak így egyedül? Azzal nem sokra megy! — Az asszony már kint van, más meg nincs, aki segítsen! — és tovább hajt. A szekér lassan elzörög, mi meg tovább gyalogolunk célunk felé. Meg is érkeztünk, már Andódon vagyunk. Városi embernek szinte furcsa a nagy nyugalom, amely itt uralkodik. Libák, kacsák, csirkék az utcán, az udvarokon asszonyok mosnak. Az egyikben két leány éppen fát fürészel az eperfa árnyékáa falunkban, — fog bele lelkesen a magyarázatba a falu kisbirája. — Községünk határában 130 holdon f< kvő rosszul kezelt birtok van. Azelőtt a rózsahegyi árvaház, majd pedig több magánbérlő gazdálkodott rajta. Most gyom eszi az egész gazdaságot. A nagy munkaerőhiány és a kisegítő brigádok kezdetleges megszervezése miatt veszélyben forog a gazdaság rendes menete. — De nem hagyhatjuk így ezt a nagy kiterjedésű gazdaságot, — folytatja Capárik. — összeálltunk Nemrég megjelent a Szovjetúnióban Sztálin műveinek X. kötete. A moszkvai Pravda nagy cikkekben foglalkozik a nagyjelentőségű eseménnyel és rámutat arra, hogy Sztálin munkái értékes jellemzést nyújtanak a szovjet nép és a Párt bö'.cs vezérének és tanítójának sokoldalú tevékenységéről. A kötetben közölt munkák a marxista-leninista elmélet igen fontos kérdéseit ölelik fel. — A kötet tartalmából — írja a Pravda vezércikkében — igen nagyjelentőségű Sztálin tanítása a Szovjetúnió népeinek kultúrájáról. Ez a tanítás rámutat arra, hogy a burzsoázia uralmának idején a burzsoáziának a nemzeti kultúrát hirdető jelszava egyértelmű a dolgozó tömegek szellemi leigázásával, a nemzetiségeknek a burzsoá uralom és diktatúra alá rendelésével. Egészen mások a nemzeti kultúra fejlődésének elvi alapjai a szovjet hatalom feltételei között. A Szovjetúnió néoeinek a szovjet hatalom által kifejlesztett kultúrája minden dolgozó számára közös szocialista kultúra. A Szovjetúnió különböző néneinek nemzeti kultúrája formájában nem azonos, hanem nyelvében és formájában nemzeti. Ez a tanítás feltárja annak az óriási kultúrforradalomnak értelmét és jelentőségét, vedett vereségeket aljas kegyetlenkedésekkel akarják megbosszulni. Beszéltem annak a parasztasszonynak az anyjával, akit lábánál fogva akasztottak fel és elvérzett. Ugyanazon a napon a csendőrök ötven gyermeket is elhurcoltak, egy sem jött közülük vissza. Épp tegnap este adott hírt arról a Szabad Görög Rádió, hogy Pyreuszban, Peramaban nagymennyiségű mérgesgázt hajóztak ki és hogy a száz tehergépkocsi mindegyikét, amelyeken a rakományt tovább vitték, három-három amerikai katona kisérte. Így értelmezik a jólneveltséget azok, akik a halottak számát is csekkönyvbe írják és mérlegkönyvben számolják el. — Az amerikai államférfiak és katonatisztek látszólag nem „banban, a másikban pedig a verandán egy asszony kisgyermekét altatgatja a bölcsőben. A falunak körülbelül 1300 lakója van, ebből 35—40 százalék kis- és középbirtokos, a többiek egyszerű munkások. Capárik Lászlót, a falu kisbíráját keressük fel. Kissé meglepődünk, amikor meglátjuk. Nem a régi kisbíró fajta. Még elég fiatal, értelmes arcvonású, beszédében pedig határozott. Bevezet a kis szobába. — Kicsit petróleumos szag van itt, — mentegetődzik, — Onnan van, hogy a keltetőgépet állítottam öszsze és mivel a villany ide nincs bevezetve, kénytelenek vagyunk petróleum segítségével melegítem a tojásokat. — Nős vagy? — kérdezzük. Derűsen feleli, hogy igen s hogy már négy gyermeke is van. A Párt bizalmából ö került; a faluból a mult héten lezajlott nyitrai földműves aktívára. — Kugler elvtárs ezen a gyűlésen kiemelte beszédében, — mondja Capárik — milyen nagyfontosságú a falu életében a szövetkezeti kérdés rendes megoldása és a szövetkezetek kifejlesztése. Nem riadunk viszsza a felmerülő nehézségektől. Ha a helyzet megkívánja, még házról-házra járva is meggyőzzük külön a gazdákat ennek jelentőségéről. — Mi régi, jó falusi proletárok nagyszabású és elhatároztuk, hogy mi, kisparasztok és mezőgazdasági munkások minden felelősséggel átvennénk ezt a gazdaságot és szövetkezeti alapon kezdenénk el annak jő és eredményes megművelését. Ehhez természetesen még nagyobb gépi segítségre volna szükség. — Van már valamilyen szövetkezet a faluban? — Van — feleli — egy mezőgazdasági gépi szövetkezet, melynek tulajdonában a következő gépek vannak: két traktor, egy cséplőgépamely a Szovjetúnióban végbement és megmutatja gyakorlati megvalósításának útját is. A Bolsevik Párt e kulturális forradalom megvalósítása során állandóan számot vetett a Szovjetúnió népeinek szükségleteivel, éppen ezért sikerült ilyen rövid idő alatt megvalósítania a Szovjetúnióban a kulturális forradalmat, amely példátlan virágzást biztosított a Szovjetúnió minden népe nemzeti kultúrájának és minden dolgozó közös szocialista kultúrájának. — A kultúra — folytatja a Pravda vezércikke — mélyen áthatotta minden szovjet ember életét és a szovjet emberek millióinak közkincse lett. A halódó kapitalizmus kozmopolita propagandistái azt hirdetik, hogy világkultúrára általános emberi kultúrára kell törekedni és ezt a törekvést szembeállítják a nemzeti kultúrával. Ezzel szemben általános emberi kultúra csakis a nemzeti kultúrák fejlődésével párhuzamosan alakulhat ki. A nemzeti kultúrát feileertve a Szovjetunió népei az általános emberi kultúrát gyarapítják. Ezért lett a Szovjetúnióban általános népi kultúrünneppé a világkultúra szempontiából is kiemelkedő nagv orosz íróknak, m

!nt Gorkijnak és Puskinnak jubileuma. diták", tisztán és jól vannak öltözve, jómodorúak, sokszor jólneveltségük is van, gyermekeiket jól táplálják és tanítják. Láttam itt, Magyarországon azokat a kis görög gyermekeket, ezeket a meggyilkoltatás elől megmentett gyermekeket, akikkel Önök olyan szeretettel bánnak, mint saját gyermekeikkel. Ott, a szabad görög földön láttam anyjukat, nagyanyjukat és mindazokat, akik harcolnak értük. Jls tudom, hogy melyik oldalon van a jog és az igazság: ott, ahol a munkásból lett tábornok áll, aki, amikor a Grammosz-hegységbe érkeztem, azt mondta nekem: „A Grammosz egy kicsit kemény hely, de az emberek szelíddé teszik." Görögország hősi népének harca a mi harcunk, minden egyszerű emálmunk garnitúra, arató- és önkötözőgép. Az év elején sertéshizlaldát ls létesítettünk szövetkezeti alapon. — Hallottuk, hogy a nyitrai földműves aktiván bejelentetted, hogy az itteni gazdatársadalom nem teljesíti a beszolgáltatásokat — Mi ennek az oka? — A falu gazdáinak többsége addig csak 50—60 százalékban tett eleget a tojás- és húsbeszolgáltatási kötelezettségeinek. A tojásbeszolgáltatást főleg azért nem tudják teljesíteni, mert a faluban tavaly és az idén is sok baromfit pusztított el a vész. A húsbeszolgáltatás terén is nehézségek mutatkoznak, mert a gazdák részére holdanként egyformán írták elő a beszolgáltatásra kerülő mennyiséget, tekintet nélkül arra, vájjon kis-, középparaszt, vagy kulák-e az illető. Gottwald köztársasági elnök pedig megmondotta a KSC kilencedik kongresszusán, hogy az „osztály szétírást" kell mindig szemelött tartani, vagyis a szétirásban előnyben kell részesíteni a törpe- és kisbirtokosokat, akik nehezen tudnak eleget tenni beszolgáltatási kötelezettségüknek. Viszont a kulákoknak, akiknek sok feleslegük van, köteleznünk kell arra, hogy nagyobb mennyiségben szolgáltassanak be közszükségleti cikkeket. A beszolgáltatások előírásánál erre a helyi nemzeti bizottságoknak és a rendkívül^ élelmezési bizottságoknak sokkal nagyobb figyelmet kellene fordítaniok. — Az ötéves tervben a mezőgazdasági termelési vonalon első helyen éppen az állattenyésztés fokozása szerepel, — mondja Capárik. — Ezt a fontos kérdést szövetkezeti alapon oldhatjuk meg. Baromfitelepek létesítésével. a sertések és szarvasmarhák nagybani tenyésztésével kiküszöbölhetnénk az eddigi késedelmeket, az egész falu a szövetkezetbe való bekapcsolásával közösen tehetne eleget kötelezettségeinek. A kürti gazdák szép példával szolgálhatnak nekünk, a napokban ugyanis 420 gazdataggal Egységes Földműves Szövetkezetet alakítottak és főcéljuk a sertésnagyhízlalda és baromfitelepek létesítése. — Az elavult gazdasági termelési módszerek miatt nehezen folyik a gazdálkodás. A földművesek szorgalmasan dolgoznak ugyan és az 1949—50. gazdasági évre szóló termelési előirányzatokat is egyhangúan aláárták, de tartani lehet attól, hogy azokat nem tudják majd teljesíteni, mert még nem élnek a gépesítés óriási lehetőségeivel és így nem folytathatnak belterjes gazdálkodást. Hogy a termelésből kiküszöböljék az akadályokat, Capárik László azt ajánlja, hogy az itteni gazdák is kövessék a farkasdi példát — Farkasdon például úgy történt — magyarázza Capárik —, hogy felvetették azt a kérdést, mi történjék azzal a gazdával, aki egyrészt munkaerő, másrészt pedig kellő gépi berendezés hiánya miatt nem tudja megdolgozni földjét. Mivel sokan voltk így, úgy fogták hozzá a kérdés megoldásához, hogy azt a földterületet, amit nem tudnak megművelni, önként átadták, amivel lehetővé tették az Egységes Földműves Szövetkezet megalakítását. A szövetkezetbe eddig 234 tag lépett be és körülbelül 630—650 holdon kezdték el a szövetkezeti gazdálkodást. — Ami Andódot illeti, hiába beszélünk, cselekednünk kell! — emeli fel hangját Capárik. — Ha nem mi, proletárok, törpe- és kisbirtokosok vesszük először kezünkbe a szövetkezeti kérdés megoldását, akkor nehezen tudjuk majd végrehajtani. Nekünk kell jópéldával előljárni. beré, aki harcol a békéért, aki minden erejével azon dolgozik, hogy boldogságot teremtsen a földön. A görög harcosok tudják, hogy minden rabszolgában ott van a szabad ember lehetősége, hogy a világ, a szabadság felé halad és hogy minden erkölcsi emelkedés ebből a valóságból születik. Tudják, hogy más népek már megnyerték a nemzeti függetlenségért és a társadalmi igazságosságért folytatott csatát, amelyet ök most harcolnak. Szívük tiszta, mert az életet szeretik, az életet, amely maga az igazság és a szabadság. Megesküdtek, hogy győzni fognak és győzni is fognak! És nem lehet emberi névre méltó ember a földön, aki ma közönyös maradhat a remény iránt, amely győzelmi dalaikból sugárzik. 3 Utána még elbeszélgetünk az ifjúság sorsáról is. A községben nincsen kultúrház, amire pedig nagy szüksége lenne nevelési szempontból is. A faluban sok Csehországból viszszatért magyar is van. Bonyodaldalmak nélkül intézték el itt ezt a kényes és fontos ügyet. A magyarok visszakapták földjeiket és házaikat és így újból sajátjukban lakhatnak és régi földjeiken dolgozhatnak. Sok, nagyon sok megoldatlan kérdés van még a falvakban. Reméljük azonban, hogy mindezeket rövid időn belül eredményesen elintézik. Mindenhol vannak olyan emberek, mint itt Andódon Capárik László, akik mindent megtesznek, hogy a falvakban megvalósíthassák a szövetkezeti gazdálkodást, mert tudatában vannak annak, hogy a falvak magasabb életszínvonalra való emelését és az ötéves' tervben lefektetett mezőgazdasági feladatokat csak így teljesíthetik sikeresen. Két munkás Hirtelen jött az eso, nem volt más választásom, mint bemenni az útbaeső kocsmába, mivel nem akartam bőrig ázni. Vagy negyedóráig vártam, hogy csendesedjen az idő, de ez a negyedórás várakozás sem volt hiábavaló. A szomszéd asztalnál két munkás ült, őket is az eső vethette oda, mert a sör éppen csak illendőségből állt előttük az asztalon, nem nagy gondot fordítottak rá. Egyikük kinézett az ablakon. — NEM BAJ — mondta nyilvánvalóan a zuhogó esőre — most még csak használ a kukoricának. A másik csak bólintott rá, úgylátszik egy hazafelé tartó útjukban megkezdett és félbeszakadt vitát akart folytatni, mert így szólt: — Azért mégis ... Ha már vállalatvezető lett, azért nem kell mindjárt keresztülnéznie a munkáson, ne felejtse el, hogy honnan került oda. — Sok a gondja az ilyen vezetőembernek — felelt a másik — azért olyan szórakozott. — De azért az osztályhűséget sem kell mindjárt félretenni — folytatta az előbbi, akinek bütykös kezén kék csíkok jelezték, hogv bányász lehet. — NEM, AZT NEM — hagyta rá a másik — érezni kell neki, hogy hozzánk tartozik. — És ne volt gyártulajdonosokkal, meg igazgatókkal paktáljon — toldotta meg a kékcsíkoskezű —, mert láttam már olyat, aki „jó pártember" volt és mégis a tőkéssel szűrte össze a levet, meg annak a barátaival, mert azok jobban tudnak hízelegni. Persze, nem sokáig tűrtük meg a Pártban, meg a beosztásában — Mi ne hagyjuk, hogy így legyen — melegedett bele a másik is —, figyelmeztessük. — Mondjuk meg neki; vigyázz pajtás, mert becsapnak azok a „jóbarátok". De legtöbben csak kritizálni tudiák, meg irigyelni, hogy több fizetést kap. Pedig megérdemli. — Hát ezt nem is tagadtam — mondta a bányász —, csak azt mondom, hogy aki vezetőhelyre kerül, ne felejtse el, hogy a munkások küldték oda, ne nézzen felülről volt munkástársára és ne hagyja magát becsapni a reakciósoktól. A MÁSIK HOSSZAN nézte az ablakon át az egyre lasabban szemerkélő esőt vagy talán nem is azt nézte, csak elgondolkodott. — Mit gondolsz — szólt hírtelen — a kormányba nem miközülünk valók kerültek? A minisztereink is munkásokból lettek. Őket már nem csapja be semiféle reakciós és nem is szakadnak el tőlünk. —• Az biztos. — hagyta rá a bányász — és úgy gondolod úgv-e, hogv ők irárvítiák a többi munkásvezetöt is, azért nem kell féltenünk őket. — Ügy gondoltam — bólintott rá — és azt i

S gondoltam, hogy éppen ezért nekünk segíteni kell azokat, akik közülünk lettek vezetők, mert ők is mind értünk dolgoznak. Hallgattak még egy darabig, aztán fizettek és mentek. Utánuk néztem és láttam, hogy a kékcsíkos bütykös kéz hol hüvelyk-, hol mutatóujját kifeszítve gyakran emelkedik fel és a másik kérges tenyér felfelé nyitva, apró. rézsútos mozgásokkal ad neki igazat. — „A jó termés az ötéves terv sikerének biztosítéka". E jelszó alatt indult meg a bratislavai tűzoltótestület nagygyakorlata június 21-én 19 órakor a Sztálin téren. A gyakorlatok során bemutatót rendeznek, hogvan kell a középületekben keletkezett tüzet, az égő olajat stb eloltani. A tűzoltással kapcsolatos mentési munkálatokat a Vöröskereszt illetékes ügyosztálya végzi. szövetkezetet akarunk létesíteni Megjel

ent Sztáiin műveinek X. kötete „A nemzeti kultúrát fejlesztve a Szovjetunió népei az általános emberi kultúrát gyarapítják" — írja a moszkvai Pravda