Uj Szó, 1949. június (2. évfolyam, 44-68.szám)

1949-06-19 / 59. szám, vasárnap

EGRI VIKTÓR: Sovánka esete a csajkával WUfS^W^St VÍZSZINTES SOROK: 1, Megyei város Magyar­országon. 13. A halászsas népies neve, de lovakat. is neveznek így. 14. ... terlitz. Napoleon győzelméről híres cseh város. 15. Olcsó húsnak híg a 16. Somogyi Péter név­jele. 17. „Főrangúak" voltak. 20. „Vác" eleje és vége. 22. Tojás is van ilyen. 24. Portékáimat. 25. A hentes fegyvere. 26. Detektív gyűjtemény. 28. Tanulok, de se eleje se vége. 29. Súlymérték. 30. Családi házikó. 32. Télj sporteszköz, név­elővel. 33. Régen borítékra ír­tuk. 34. Szájaszélei. 37. Belépőjegy. Idegen szóval, de magyaro­san. 39 Délceg férfiakra mondják. 40. Pyreneusi félsziget. 41. Ismétlés, közismert idegen szóval. 12. Felső bíróság. 43. Híres 48-as tábornok. 45. Lásd a 33. vízszintest. 46. Női becenév. 18. Juhászkutya teszi. 50. Forróégövi kúszónö­vény. 52. A hét vezér egyike. 53. Keresztülmázolta. 55. Tombitahang. 56. Aki vigyáz. 57. Nem jut az eszébe. 59. Arany Katalin. 30. Nem haszna. 32. Emlős tengeri állat 52. Sóvárog. 55. Fejrevalóinkat készí­tik. FÜGGŐLEGES SOROK: 2. Név. 3. A tábor első oldala. 4. A nap 24-ed része. 5. Cigány, az ő nyelvü­kön. 6. Tengerparti homok­zátonyok közé ékelt vízterület. 7. Nem olyan őszinte már, mint a májusi 8. Láb alá való kis szék, névelővel. 9. Tolj vissza. 10. Fordítva lóbetegség. 11. Vallást jelöl. 12. Szerelmeseké a leg­szebb. 16. ígéretében megbízha­tunk. 18. A portékának van. 19. ... Pe-ulo. Brazíliai állam. 21. A vadevezősök teszik. 23. A szigeti strand. 25. Összeggel teszi fölfelé vagy lefelé. 27. Népdalban megéne­kelt csínos menyecs­ke. 29. Gólya teszi. 31. Madárbörtön. 33. Keletázsiai egyházál­lam. 35. Visszacsinált baj. 36. Fohász. 37. B. M. R. 38. Műveltető képző. 43. Szőrmés katonai ru­hadarab. 44. A csavarnak van. 47. Különböző színű. 48. Tornászcsapat. 49. L. T. D. 51. Emelkedik-e a folyó vize. 53. Erre épül a ház. 54. Gazdaember teszi. 57. Korszak. 58. A máj'váladéka. 61. Bizony hamis. 64. Az erdő eleje. István: Jó estét, Sovánka uram. Sovánka: Adj Isten, Pista. Féltem, nem talállak ;dehaza. István: Strázsál: m a házat­Az asszonynak dóga akadt a szomszédba ... Nu, de miféle szél hozta hozzánk? S o va n k a : Inkább a baj .... Oszt hittál is. Hát itt vagyok. Gondoltam ma délben, ez a Pista kommunista, de hozzám jó szív­vel van. István: Jól tette, hogy el g. ütt. Hát csak ki vele, mi nyomja? Sovánka: Mindent szép sor­jában, édes fiam. Megcsappan a te nagy örömöd, ha meghallgat­tál. Csak tudnom kéne, nincs-e füle a falaknak. István: Ejnye, de titokzatos lett egyszerre! Nincs itt kívülünk egy teremtett lélek­Sovánka: Jobb lesz tán odabenn, mint itt a konyhába. István (ajtót tár): Kerüljön beljebb, gazduram. Sovánka: De takarcs a szo­bátok! .. i Lá.om, jó asszonyt kap tál. A ruhád tiszta, nincs egy sza­kadás rajta, a képed kerek ... ez a szoba meg akár az enyém lehet­ne — a zsíros paraszté. István: Mért gondolja, hogy kisembernek ólban kell laknia? Sovánka: Nem mondom én azt. De hát két ágyatok is van. , lÜgy tudom, a Zsófid szegény lány vót. István: Cseléd vót . •.. egy kis pénzt azért megtakarított. Azt mondtam, legyen lakzi nagy cécó nélkül. Sovánka: Lakzi vendégek nélkül? Miféle új módi? Még a legutolsó kódis, még a cigány is úri lakzit ül. Egyszer van az, te Pista. István: Egyszer, de a sze­gény ember hamar kijózanodik, oszt megemlegeti. Egy évig dup­lán húz?a az igát utána. Hát mi nem húzzuk. Magy lakzi helyett két ágyat vettünk, tükrös szek­rényre is futotta. Sovánka: Nem vagy te buta ember ezzel az új módiddal, öcsém .... Azért is jöttem hoz­zád. Tán meghallgatod az okos szót­István: Meg ép, csak hamis ne legyen. Sovánka: Ismerlek pende­lyes korod óta. Az apádat is is­méi tem. István: Tudom, dógozott magánál napszámba. Tán én is a maga fődjét kapálnám, ha nem fordult volna nagyot a világ. Sovánka: Fordult, fordult, de fordul még nagyobbat. Csak aztán nem arra, amerre te hi­szed. István: Hát merre? Mondja csak ki bátran! Sovánka: Ne tüzelj öcsém ... Láiod, én latolgatom a szót, nem rohanok rád ajtóstol. .. Szép csöndbe jöttem,«hogy meggyőzze lek, hoggy észre terítselek és ki­nyissam a szemed. István: Az en szemem? Ügy látom, gazduram, eltévesztette a házszámot- Mert nekem már meg jött a sutnivalóm. Engem már nem köll tér.tgetni, tudom a he­lyemet. Sovánka: Miiéle helyet, te szerencsétlen! A nagy okosságtól, amit a szöveUezetben felszedtél, nem látsz az orrodig. Attól a sok kommunista maszlagtól, amivel nagykanállal etetnek, nem látod az igazságot. István: Miféle igazságot, gazduram? Kezdek kíváncsi lenni. Sovánka: Csak nyissad ki a szemed, meglátod. Ha meg a füled nyitva vóna, hát hallanád. István: Kezdem mán érteni, Sovánka uram... Nekem ugyi azt kére hallanom, hogy ez a vi­lág nem jól van így . . . hogy a ré­gi jobb vót, mán mint nekem sz gény cselédfiának és a többi fődtelen Jánosnak. Hegy abban jobb életem, kevesebb gürcölé­sem, tö^b ételem és ízesebb ke­nyerem vót. Sovánka: Ilyet én nem m ndok ... c ak azt, hogy nem jól van ez így, ahogy van. Vesz­tébe viszitek az embert. Nem csak engem, de magadat is, mert ami itt készül, az maholnap a te húsodba is belevág. Oszt késő 1 sz jajgatni, keseregni ... Lá­tom mosolyodsz, a fejed rázod. Hát cs k rázd és mosolyogj, tömd be a füled, hogy ne hallj sem­mit­István: Mi a csuda rossz készül, ami az én húsomba vág­na? Pakkoljon ki vele íziben. Ha'lgatom, gazduram. Egy fül vagyok. Sovánka: A füleki vas­gyárban csupa csajkát csinálnak. Azt persze nem hallottad abban a híres szövetkezetedben. István: Nem én! ... Hát ar­ra való az a zománcgyár, hogy csajkát csináljon. Sovánka: De - nem milló­szám. István: Miért ne! Biztosan nagy rendelést kapott, külföldi rendelést. Nyersanyag, valuta jön érte. Kö'l az országnak. Abban tán nincs hiba? Sovánka: A hiba ott van, te szerencsétlen, hogy az a renge­teg csajka nem megy idegenbe, de itt marad. Mind nekünk szól­Nekem, neked, mindnek. István: Mindnek? Hát ne­kem van csajkám, kettő is a ka­tonaságtól. Jól elkél a' házban. De újat mán nem veszek. Sovánka: Nem is az köll, hogy megvedd. Megkapod in­gyen. István: Akkar nincs semmi hiba. Ingyen elfogadom én azt. Sovánka: v Elmegy a nevet­hetnéked, ha megtudod, mire lesz jó az a rengeteg csajka. István: Jaj, mondja már. Sovánka: Az a szövetkezet csak porhintés, téged egészen megvakított... Nem akarod lát­ni, hogy jön a kolhoz minden fa­luba! Közös lesz itt őszre min­den, köll a csajka, ha kiöntik vályúba az ételt, amit odalöknek, hogy meríthess belőle­István: A levesből? Sovánka: Abból, te szeren­csében. István: A csuszpájzból? Sovánka: Abból is. István: És vályúba önte­nék? Sovánka: Abba hát. István: Hát kanálra nem telük, hogy avval merítsenek? Sovánka: ölég a csajka is ... De te mit nevetgélsz? István: Mert aranyos humo­ra van magának, gazduram. Jaj, kiszakad az oldalam ... Vályú­ból kapunk enni, akár a ^ mala­cok ... Jaj, de nagyszerű • .. röf röfröf ... Aki előbb gyün, többet -UJSZ0­fal... Jaj, édes Sovánka uram muszály nevetni... Hol szedte ezt a csuda mesét? Sovánka: Ne röhögj! Ez nem mese, de igazság. István: Valami vénasszony a bolondját járatta magával és az utolsó szó g elhitte ezt az ostoba­ságot? Mért nem tet'.e hozzá, hogy közös lesz minaen, az asz­szony is . •. Mert ilyen mesék is keringtek már a Szovjetről. Ar­ról a fődről, ahol a családi élet a legtisztább és legszentebb a gyerek I Sovánka: Nem zörög a ha­raszt, ha nem fú a szél. Azt hit­tem, hogy okcsan beszélhetek ve­led ... István: Okosan hát, Sován ka uram. Hogy ezt a csudás me­sé hallottam, beszélhetünk még okosabban is. Mert látom, hogy baj van magukkal. Igen nagy baj... Beteg a májuk, a szívük, minden ízük -abban a szépen hí­zott testükben. Beteg a lelkük is . •. meg akarják mérgezni ve­le ezt a szépen induló életünket, Mocsárba szeretné folytatni ami szép, erős és egészséges. Ami nem önzés és haszonlesés. Ostoba me­sékkel jönnek, csajkákkal, vá­lyúkkal, a jó ég tudja, holnap mi­ket fognak kitalálni... Tán azt, hogy becsukják a templomokat és cirkuszt csinálnak a helyébe ... Sovánka: Hallgass! Nem az­ért jöttem, hogy leckéztess. István: Pedig ezt a leckét megérdemli. Örüljön, hogy csak én olvasom a fejére. Sovánka: Fenyegetsz? .. • Pedig úgy jöttem hozzád, mint a firmhoz ... István: Én meg úgy beszé­lek magához, mintha az apám lenne, aki valami csúnya beteg­ségbe esett. És én. ki akarom gyógyítani. Egészségessé akarom tenni. Olyan egészségessé, ami­lyen sohase volt világ életébe. Azt akarom, hogy örüljön ennek a mi szép új életünknek, hogy nyissa ki a szemét és lássa meg végre, hogy ami itt maga körül épül, az mindannyiunk boldog­sága ... Sovánka: A magad nótáját fújod. Hát csak fújjad és légy boldog vele. István: Megálljon, Sovánka uram- Ne menjen el innen harag­gal ... Látja, nem kérdem, hon nan hozta ezt az ostoba csajka­históriát. Vájjon valami kulákba­rátja vagy vénasszony ültette a fülibe. Inkább hálás vagyok, hrgy rám, a „büdös kommunistá­ra" rábízta a titkát... Azt hitte, ugyi, ez a Pista gondolkodóba esik, tán el is rémül, hogy testes tül-lelkestül eladta magát az ör­dögnek, nem dől be többé a „kommunista maszlagnak", ahogy maga mondja, Sovánka uram... Sovánka: Azt, pontosan azt, a nyelvemen vót, a számból vet­ted ki a szót. István: És tudja, mit ért el vele? Még jobban megerősített az én nagy hitemben. Abban, hogy sohasem voltam jobb úton, mint most vagyok . •. Abban, hogy még tisztábban látom a helyem. És még jobban tudom a munká mat... Abban a munkában maga is benne van, gazduram. Sovánka: Én is? István: Maga hát! Maga a mi életünk ellensége. Az én éle­temé is ... De mi nem félünk ma­gától. Én se félek. Nem fog föl­falni bennünket. Sovánka: De ti se engem! Erre mérget vehetsz, megeskü­szöm. István: Nem, legyen nyu­godt, nem fogjuk felfalni- Inkább meggyőzzük. Nem szép szóval, majd tettekkel... De látom, jön • Ma: Svédország—Magyarország. Vasárnap, egy héttel a legnagyobb európai labdarúgó találkozó, a ma­gyar-olasz mérkőzés után kerül sor­ra a második legnagyobb futball­csemege, a svéd-magyar össze­csapás. A stockholmi mérkőzésen az olimpiai bajnok svéd váloga­tott csapattal szemben kell újból bebizonyítani a megújhodott ma­gyar sport erejét! A svéd válogatott legalább olyan játékerőt képvisel, mint az olasz csapat. A nagy küzdelenwe jellemző, hogy a svédek jobban tartanak a magyar válogatottól, mint az ango­loktól. A svéd válogatottban külö­nösképpen a védelem nagyon jó. Knüt Nordahl és Eric Nilsson az olimpián is szerepeltek a svéd együt­tesben. A két csapat összeállítása: Magyarorszá g: Henni — Rudas. Balogh II. Bo­zsik, Börzsei, Lakat _ Budai, Ko­csis, Deák, Szusza, Czibor. Svédország: Svensson — Andersson, Eric, Nils­son — Kosén, K. Nordahl Anders­a Zsófim. Letelt a strázsálásom ideje. Sovánka: Az én időm is. Na, Isten veled ... Én azért nem haragszok. 1949 június 19 son, Sune — Martenson, Green, Jeppson, Carlsson, Liedholm. Stockholmban az Aftenposten munkatársa beszélgetést folytatott Sebes Gusztáv magyar szövetségi kapitánnyal, aki a csapat összeállí­itásáról a következőket mondotta: — Levontam a vasárnapi mérkő­zés tanulságait. Okultam a tapasz­talatokból. Puskás kimarad a csa­patból, Czibor lesz a balszélső és Szusza a balösszekötő. — Lehet-e még más változás is? — Ha Deákkal valami zavarok lennének s nem menne neki a játék, akkor Szusza lesz a középcsatár és Puskás a balösszekötő. Ha Bozsik is gyengén játszik, akkor Zakariást küldöm be jobbfedezetnek. — Nem fontos — mondotta Sebes Gusztáv —, hogy mindenki a szo­kott helyén játsszék, hiszen az olasz csapatban is négy középcsatár sze­repelt. A korszerű csatárjátékban sok helycserés támadás fut a pá­lyán. A két válogatott eddig 14-szer játszott egymás ellen. A mérleg a következő: 8 magyar győzelem, S döntetlen, 3 vereség. A gólarány 36:31 a ma­gyar válogatott javára. A legjellem­zőbb: a három elvesztett mérkőzé­sen összesen 18 gólt kaptak a své­dektől s 37 év alatt összesen csak két mérkőzést tudtak megnyerni Svédországban! István- Én se. Megyek a szö­vetkezetbe. Velem tart? Sovánka: Tart a fene! Ele­gem volt ma belőled. Jó estét! István: Jó estét! S70 a csehszlovákul magyar dolgozók napilapja. Szerkesztősé? és kiadóhivatal: Bratislava Jesenského 8., II. em. Teleim. ?62-77 Fő- és felelősizerkes/íő: Lőrinc/ Gyula Felad- és vító postahivatal- Bratislava II. Nyomja és kiadja a Pravda grafikai és kiadó vállalatok Kéziratokat nem adunk vissza. Előf-zetés 1 évre 540.—, >/a évre 270.—, </ 4 évre . y H 1 hónapra 45.— Kcs.

Next

/
Thumbnails
Contents