Uj Szó, 1949. június (2. évfolyam, 44-68.szám)

1949-06-21 / 60. szám, kedd

A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR DOLGOZÓK LAPJA Bratislava, 1949 június 21, kedd 2 Kcs II. évfolyam, 60. szám Üdvözöljük a magyar kormányküldöttséget köztársaságunk területén! A hétfőről keddre virradó éjszakán lépi át a határt a magyar kormányküldöttség, hogy viszonozza a csehszlovák kormánydelegáció húsvéti látogatását. Ebből az alkalomból kicse­rélik majd a szövetségi szerződés ratifikációs okiratait, amelyet Budapesten írtak alá és azóta a két ország képviselőtestülete egyhan­gúan, ünnepélyes keretek között megszavazott. A magyar kormányküldöttség a szocializ­mus felé haladó magyar dolgozók testvéri üd­vözletét hozza köztársaságunk dolgozóinak. Ez a látogatás újabb határköve azoknak az egyre kimélyülő baráti kapcsolatoknak, amelyek a két ország közös építőmunkájáról és törhetetlen békeakaratáról eleven tanúságot tesznek. A magyar kormány küldöttségének csehszlovákiai látogatását jelentősebbé teszi az a körülmény, hogy ez egyfelől a KSÖ IX. kongresszusa, más­felől ped'g az új magyar képviselőház össze­ülése és legutolsó gyűlésének hatalmas béke­manifesztációja után történik. A népi demokrácia eszméje ezzel a látoga­tással újabb erővel és lendülettel telítődik. A két ország együttmunkálkodása és baráti segít­sége a felmerülő nagy feladatok elvégzésében itt a Dunamedencében jelképe annak az útnak, melyen nagy közös szövetségesünk, a Szovjet­únió vezetésével haladunk a szabad szoc'alista holnap felé. A barátságnak eme szilárd bástyá­ján meg kell törnie a reakció minden mester­kedésének és romboló erőinek. Azokban az órákban, amikor a magyar államférfiak átlépik köztársaságunk határát a tisztelet, az őszinte öröm érzésével fordul figyelmünk feléjük és a meleg szeretet kifeje­zésével köszöntjük a kormányküldöttség veze­tőjét és a delegáció tagjait. Prágai jelentés szerint június 20-án a cseh­szlovák kormány megbízásából küldöttség uta­zott Sturovóba (Párkány), hogy a csehszlovák határ átlépésekor üdvözölje a magyar kormány­delegációt. A küldöttség tagjai: A miniszterelnökség képviseletében Dr. Zelenka, a külügyminiszter helyettese Dr. Taufer, a diplomáciai protokol elnöke Dr. Klvana, a hadügyminiszter képvise­letében Koufil hadosztálytábornok. A magyar kormányküldöttség június 21-én, kedden délelőtt érkezik meg Prágába. Munkáslevelezők nélkül nincs szocialista sajtó! Kopecky miniszter beszéde a munkáslevelezők első országos konferenciáján A prágai rádiópalotában szombaton nyitották meg a munkáslevelezők elsö országos konferenciáját, amelyet a Szakszervezetek Központi Ta­nácsa és az Újságíró Szövetség hívott össze. A konferencián a köztár­saság minden sarkából több, mint 500 munkáslevelező jött össze és a ven­dégek soraiban helyet foglaltak az összes újságok képviselői. A konfe­rencián Kopecky tájékoztatásügyi miniszter mondott nagyjelentőségű beszédet, amelynek legfontosabb pojait rendkívüli jelentősége miatt, az alábbiakban közöljük. A munkástudósító kérdése — mon­dotta többek között a miniszter — forra­dalmi sajtónk számára igen nagyje­lentőségű volt a múltban, amikor a kommunista napilapok hasábjain kér­lelhetetlen harcot folytattunk a tőkés renddel és nagyjelentőségű ma is, amikor megkezdtük utunkat a szo­cializmus felé. A munkástudósítók van­nak hivatva arra. hogy teljesítsék azt a hivatást, amely sajtónknak széles alapokon lehetővé teszi a legszélesebb nyilvánosság, az egész dolgozó társa­dalom bevetésével teljesíteni a szocia­lista nevelés hivatását Egészen bizo­nyos, hogy a munkástudósító közre­működése nélkül elképzelhetetlen a szocialista sajtó működése. A továbbiakban Kopecky miniszter megemlékezett Gottwald elnök szavai­ról, amelyet a munkásbiztosító kérdé­séről mondott. H szocializmushoz vezető utunk kérdéséről A pártkongresszus óta már három hét múlott el, de érezzük, hogy azok a hatalmas benyomások, amelyek egész országunkra rányomták e kongresz­szus bélyegét, közöttünk is igen nagy hatást keltettek. Gottwald elvtárs a Párt főirányvo­nalát a fejlődés további korszakában úgy jellemezte, hogy ez a főirányvonal az országépítés és a szocilizmus fel­építésének irányvonala. Azután pedig ismeretes 10 pontja közül az elsőben hangsúlyozta az ötéves terv teljesítésének fontos­ságát. A munkástudósítók biztosan megértik, hogy tevékenységük túlnyomó része erre a területre kell,-hogy összponto­sodjék. Hangsúlyozni kívánom — mon­dotta a miniszter — a nevelőmunka nagy jelentőségét, amelyet sajtónk a munkásság és parasztság széles tömegei felé végez és amelyhez nek­tek, munkástudósítóknak is segítsé­get kell nyújtanotok. /Munkásságunk nagy országépítő mun­kát vágzett s a mában csodálatramél­tó alkotó tevékenységgel halad előre. Legfontosabb feladatunk az, hogy a rendszeres és mélyremenő szocialista neveléssel törődjünk, ál­landóan emeljük a szocialista osz­tályöntudatot és ebbe a szocialista tudatosításba bevonjuk a munkásság azon részét is, amely a múltban vi­lágnézetileg el volt hanyagolva. A miniszter a továbbiakban részle­tesen taglalta a Párt irányvonalának alapelemeit. Ki kell terjeszteni és megerősíteni a nyilvános szocialista szektort és ki kell küszöbölni a kapitalista eleme­ket. Atneveljűk a keveset termelő közép­rétegeket. Ez a feladat nem könnyű. Azzal kell számolnunk, hogy ezeknek a rétegeknek sok tagja azt fopfja érez­ni, hogy a szocialista fejlődés gyöke­reiktől fosztja meg őket, lábuk aló! húzza ki a talajt. Mi segítünk nekik, hogy együtt menetelhessenek az új igazságos szocialista berendezéssel, a munkásosztállyal és hogy azzal együtt éihessék át a szocialista rend minden örömét. Feladataink a szocialista átalakulás közben Gottwald elvtárs ezt a kérdést vilá­gosan körvonalazta beszédének negye­dik pontjában, amelyben kifejtette, hogy meg kell szereznünk a szocia­lizmus számára a falut, a kis- és középparasztot és el kell különíteni a zsíros parasztot. Ez a falusi munka legfontosabb fel­adata és természetesen irányvonal saj­tónk számára is. A mezőgazdaságot új utakra kell terelni, a termelési, technikai, tudományos baladás útjára. Az egységes földműves szövetkeze­tek megszervezésével a falu új töme­ges nevelésének széles mezejére lé­pünk, amelyben az egész sajtónak hat­hatós segítséget kell nyújtania. Har­cot hirdetünk a falu elmaradottsága ellen, a földművesmunka korszerűsíté­séért. Kopecky ezután az értelmiség sze­repét is érintette. Megemlítette, hogy a szocialista nevelés feladata a régi értelmiség átnevelése, különös tekin­tettel azokra, akik a szocialista or­szágépítésben tevékenyen segédkez­nek és becsületesen dolgoznak. De a dolgozó munkásság és parasztság sa­ját értelmiségét fogja kinevelni, amely egyenesen az ő talajából fakad és amely osztály és világnézeti szempont­ból szorosan együtthalad vele. A katolikus kérdésről Rövid ,idő leforgása alatt bebizonyo­sodott, amit már régebben feltételez­tünk, hogy a katolikus hívők és papság nagy többsége nem azonosítja ma­gát a magas klérus felfogásával. A katolikus akció jegyében és a haza­fiasan érző papság vezetíse alatt elemi erővel indult meg az ország­hű katolikusság mozgalma, amely (Folytatás a 2. oldalon.) A. DONSZK.OJ, ezredes: A nagy honvédő háború A Szovjetúnió elleni fasiszta támadás nyolcadik Évfordulójára 1941 június 22-én támadta meg a hitleri Németország a Szovjetúnió ha­tárait és megszakította a szovjet nép békés országépítő munkáját. A második világháború, amelybe a Szovjetúniót belevonták, lényegében különbözött az összes megelőző há­borúktól. A német imperializmus arra törekedett, hogy a véres fasiszta rend­szer járma alá vonja az egész világot, rabszolgasorba döntse és kiirtsa a töb­bi nemzeteket. Hitlerek célja az volt, hogy elfoglalván a szovjet földet, ki­irtsák a szovjet emberek millióit, fel­újítsák a tőkés rend és a nagybirto­kososztály uralmát, megsemmisítsék a szovjet nép nemzeti kultúráját és át­változtassák azt a német bárók és nagybirtokosok kívánsága szerint. A második világháború az egész embe­riség sorsáról döntött. „A második világháború — mondot­ta J. V. Sztálin —, amelyet a tengely­hatalmak ellen vívtunk, az első világ­háborúval ellentétben, a fasizmus elle­nes, felszabadító háború jellegét öl­tötte és egyik legfontosabb feladata a demokratikus rend helyreállítása volt. Szovjetúnió háborúba lépése a ten­gelyhatalmak államai ellen megerősít­hette és a valóságban meg is erősí­tette a második világháború fasizmus ellenes és felszabadító jellegét". A Szovjetúnió megtámadása előtt egy esztendővel a német vezérkar „Barbarossa" fedő elnevezés alatt tervet dolgozott ki, amelynek értelmé­ben a német csapatok megtámadják a Szovjetúniót, hatalmukba kerítik Moszkvát, Leningrádot és a legfonto­sabb gazdasági központokat és 1941 telén befejezik a háborút. Ezen rabló­hadjárat előkészítésénél úgy vélték, hogy a német háborús gépezet ütései alatt a Szovjetúnió, mint sok nemzeti­ségből összerakott állam, egyszerűen szétesik. A Szovjetúnió megtámadása előtt a fasiszta Németország sok európai álla­mot szállt meg. Ezek a háborús si­kerek ittassá tették Hitieréket és azt hitték, hogy könnyen legyűrik a szov­jetharsereget is és megsemmisítik a világ egyetlen szocialista államát. A tökéletesen mozgósított hatalmas hit­leri Németország hadseregei váratlan támadásukkal csak időleges katonai fö­lényt szereztek. A Szovjetszövetség és hős hadserege kibírta ezt a hatal­mas ütést és egyúttal megőrizte erőit, hogy az ellenségre később rettenetes csapásokat mérjen. A Szovjetuniónak a fasiszta Németország ellen -.vívott Nagy Honvédő Háborúja a szovjet állam erejének és szilárdságának gi­gantikus próbaköve volt. Mint Sztálin elvtárs mondotta a szovjet gazdasági berendezés létjogosultságának, a kor­mány és a bolsevisták erejének te­herpróbája volt ez, hogyan tudja a Párt mozgósítani a népeket, az össz­szes erőforrásokat és hogyan tudja ezeket kihasználni a győzelem elérésé­re. A háború a Szovjetúnió honvédelmi erőinek, azok harci, taktikai és erköl­csi képességeinek teherpróbája volt. És a szovjet nép becsülettel állta meg történelmi feladatát. . A Nagy Honvédő Háború bebizonyította a szovjet társadalmi és állami berendezés legyőzhetetlen erejét és óriási elő­nyeit a kapitalista gazdasági rendszer­rel szemben. A szovjet hadsereg úgy mutatkozott be, mint korunk legjobb hadserege, amelynek modern felszere­lése, tapasztalt parancsnoki gárdája és magaserkölcsű harci tulajdonságai van­nak. A szovjet hadtáp erős volt, a had­sereg állandó élelmezését biztosította és mindent nyújtott, ami az ellenség feletti győzelemhez szükséges volt. A szovjet nép rövid idő alatt példátlan szorgalmával kiküszöbölte a németek tankokban és repülőgépekben mutat­kozó fölényét. A mögöttes területek évről-évre javították és emelték a fel­szerelés- és lőszer gyártását. A fasizmu« elleni harc kezdeménye­zője és szervezője a Kommunista Párt volt. Lenin és Sztálin pártja a sok nemzetiségből álló Szovjetúniót egy­séges harcra hívta fel a fasiszta meg­szállók elleni szent háborúra. A Párt lelkesítette a szovjet katonákat a harc­vonal hős példáinál és a munkások, parasztok, értelmiségiek arcvonal mun­kájánál. A szovjet hadsereg, amely az aktív védelem sztálini tervét hajtotta végre, nehéz harcokban megsemmisítette a válogatott német hadseregcsoportokat és hatalmas ellentámadásba ment át. A hitleri vezeté> kalandos tervei szét­törtek a zseniális sztálini sztratégián, a szovjet katonák, tisztek és táborno­kok példátlan kitartásán és katonai művészetén. A háború sorsát „nem olyan átmeneti jellegű pillanatok dön­tötték el, mint a meglepetés, hanem azok az állandóan jelenlévő és ható té­nyezők, mint a mögöttes terület szi­lárdsága, a hadsereg erkölcsi ereje, a hadtestek száma és minősége, a had­sereg felszerelése és a parancsnoki kar szervezési képessége" mondotta Sztálin. Az egész világ előtt ismeretes, hogy Nagy-Britannia és az Egyesült Álla­mok reakciós körei Churchillal az élén megkísérelték húzni a második világ­háborút. hogy meggyengítsék a Szovjetúniót és Anglia, meg az Egye­sült Államok függvényévé tegyék. Áz angol és amerikai imperialisták nem áhították Németország végleges vere­ségét. Csupán hatalmát akarták meg­gyengíteni és mint veszélyes vetély­társat kiküszöbölni a világpiacról. Ezért hosszú ideig szabotálták a második arc­vonal létesítésenek tervét és hosszú ideig csupán jelentéktelen harcmozdu­lalokat végeztek jelentéktelen harci te­rületeken. A szovjet hadsereg négy éven keresztül egyedül harcolt arccal a fasiszta Németország és csatlós ál­lamainak legnagyobb erői ellen. Az el­ső nagy vereséget Atoszkva alatt szen­vedték a német fasizmus erői, ahol végérvényesen szertefoszlott a Hitler hadsereg legyőzhetetlenségének me­séje. 1942 nyarán a németek kihasznál­ták a nyugaton uralkodó nagy csen­det és az arcvonal délnyugati szaka­szán támadásba mentek át. A történe­lem legnagyobb ütközetében, a sztá­lingrádi csatában 300.000 főnyi német hadsereg pusztult el. Sztálingrád a fasiszta német had­sereg pusztulását jelezte. Sztálin. Ez az ütközet a Nagy Honvéd Háború történetében meghozta a fordulatot a Szovjetúnió számára. 1943 nyarán a német vezérkar már hiába kísérelte meg azt, hogy a hely­zetet a saját javára megváltoztassa. A hitleri vezetés a hadsereget totá­lis mozgósítással töltötte fel és meg­kísérelte a szovjet hadseregtől a kez­deményezést elragadni. A kurszk-oreli csata, amely 1943 ban bontakozott kl, a német fasiszta hadsereget katasztró­fába sodorta. Az 1943-as nyári offen­zívában a szovjet csapatok 140 ellen­séges hadosztályl semmisítettek meg. Az 1943—44-es téli hadjárat fo­lyamán a szovjet csapatok győzel­mesen vívták meg a Dnyeper jobb partjáért és az Ukrajnáért vívott csatát, széttörték a megerősített né­met vonalakat Leningrád körül, a Krim félszigeten, megbénították és áttörték az ellenség védkezését a Búg, Dnyeszter, Prut és Szeret part­jain. Ennek a hadjáratnak eredmé­nyeképpen a szovjet hadsereg elérte a Szovjetúnió államhatárait több mint 400 km hosszúságban és az el­foglalt szovjetföld háromnegyed ré­szét felszabadította a megszállás alól. 1944 május 1-én Sztálin gene­rál isszimus napiparancsában új fel­adatot tűzött a szovjet hadsereg elé: i Tisztítsátok meg a fasiszta megszállóktól hazánk egész földjét és újítsátok meg a Szovjetúnió ál­lamhatárait a Fekete tengertől a Bahreng tengerig húzódó vonalon. A szovjet hadsereg teljesítette fő­paracsnokának hadászati tervét és a hitleri Németország csapataira rettenetes sebeket mért. Széttörte ezeket a Búg kanyarulataiban, a Krim félszigeten, Karéliában, Fehér­Oroszországban, felszabadította Nyu­gat-Ukrajnát, Moldvaországot, a há­rom balti államot, megindult a déli fronton Magyarország felé és előre­nyomult Észak-Finnország felé. Az északi sarkkörtől a Dunáig húzódó szovjet-német arcvonal mozgásba jött. A német hadseregnek, amely hatalmas erődítmény-övezetek mö­gé bújt, tíz rettenetes erejű csapást mért, amelyek széttörték az egész keleti német frontot és a német megszállókat a szovjet határok el­hagyására kényszerítették. 1945-ben a győzelmes szovjet offenzíva már a hitleri Németország területére ter­jedt. 1945 május 2-án Berlin felett lengedez a győzelem vörös zászlaja, 1945 május 9-én Németország meg­adja magát. A hitleri Németország vereségé­ben a döntő szerepet a szovjet nép játszotta, amely az egész emberisé­get felszabadította a fasiszta rab­szolgaság réme alól. A világ egy­szerű emberei tudják, hogy a német fasizmus haderejének főeröi a szov­jet-német fronton semmisültek meg és Anglia, meg Amerika csak akkor szervezték meg a második arcvona­lat, amikor a szovjet hadsereg sa­ját erejével és eszközeivel is elfog­lalta volna Németországot és Euró­pa nemzeteit is felszabadította vol­na a fasiszta rabszolgaság alól. An­glia és Amerika csak 1944 nyarán léptek harcba a második arcvonalon, amely az általános helyzetre már semminő hatással nem bírt, mert Németország egészen összeomlása pillanatáig minden erejét a szovjet­német fronton összpontosította. Ugy hisszük, nem felesleges meg­említeni, hogy 1945 januárjában az Ardennekben Anglia és Amerika csapatai katasztrofális vereséget szenvedtek volna, ha nem indul meg a szovjet hadsereg döntő támadása, amelyet Sztálin, Churchill sürgető sesrítségkérésére szervezett és indí­tott meg. A nagy honvédő háborúban a szov­jet hadsereg becsülettel teljesítette nagy történelmi kiküldetését és fel­szabadította a Hitler-uralom alól Lene-velorszás-ot. Csehszlovákiát. Ju­goszláviát, Bulgáriát, Romániát, Magyarországot és Észak-Norvégiát. (Folytatás a 2. oldalon.).

Next

/
Thumbnails
Contents