Uj Szó, 1949. június (2. évfolyam, 44-68.szám)

1949-06-16 / 56. szám, csütörtök

automatikusan futószalagon tlvonulA csillogó konzerveket. A lányok munkájának itt gyorsnak kell lennie, mert most következik a konzervdoboz légmentes lezárása. Négy gép sorakozik itt egymás után. A konzervekre rárakják a fedőt és a gép egyetlen lábnyomásra befejezi, úgyszólván pontot tesz a konzervá­lás munkájára. Jelen voltunk, ami­kor ilyen gép elromlott, valami hiba csúszott bele, de pár perc alatt rend­bejött, mindjárt ott volt kéznél a kékzubbonyos szerelő és a munka to­vább haladt zavartalanul. A megtöl­tött konzervek végül még 117 fokos gőzzel telt. hatalmas katlanokba ke­rülnek, ahonnan teljesen tisztán, bacillusmentesen jutnak a raktárba, majd a forgalomba. A fagyasztás hasonlókép megy végbe, csak a festés után a borsószem a töltőgép helyett a mély hűtőbe ke­rül. Ide, a mélyhűtőbe csak a leg­finomabb, apró, lágy borsószemek kerülnek. Vízmentes, 500 grammos parafin-dobozokba mérik a borsót és miután két óra hosszat a 40—45 mí­nusz fokos hűtőben teljesen megfagy, kijut » hűtőből és finom celofánba burkolva átjut a csomagoló vasalá­son. A celofándobozok azután 20-as csomagolásban nagyobb dobozokba kerülnek és a hatalmas hütőraktá­rakban raktározzák el őket. A ha­talmas raktárban fogvacogtató hideg fészkel a legforróbb nyári napokon is. A falakon jéggel borított csövek futnak keresztül-kasul és megőrzik számunkra a termést lágy ízével és élénk zöld színével együtt. Elbeszélgettünk a fiatal munkás­lányokkal. Szlovák és magyar nem­zetiségű lányok ülnek egymás mel­lett, meghitt, jószomszédi viszonyban és a legnagyobb egyetértésben dol­goznak együtt. A viszálynak vagy . a torzsalkodásnak még a nyoma sem található itt. Róbert Simon elvtárs közli velünk, hogy kultúrtéren most indul meg a szervezkedés és reméli, hogy hamarosan már kultúrtevékeny­ségről is beszámolhatnak, Az üzem­ben, a gyárban minden előfeltétele meg van annak, hogy a kultúrszer­vezet sikerrel és eredményesen mű­ködjön. A testedző pályák mellett könyvtárhelyiség is van, csak rend­be kell hozni a könyveket és újabb, a népi demokrácia szellemében írt haladó könyveket is kell beszerezni. Az üzem kultúrtevékenykedését jo­gosan elvárjuk, hiszen pontos tudo­másunk van róla, hogy a CSM ifjú­sági szervezete mind szlovák, mind magyar részről értékes kultúrmun­kát fejt ki. Azonkívül arról is tu­domást szereztünk, hogy a Csemadok, a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete is alakulófélben van, tehát minden reményünk meg van arra. hogy a gyári munkásság ifjúsága és felnőttje a kultúrtéren is komoly szerephez jut, (sz. b.) Az olasz sztrájknak további két halálos áldozata van Római Jelentések arról számol­nak be, hogy az olaszországi me­zőgazdasági sztrájkmozgalomnak újabb két halálos áldozata van, éspedig Bizzardi 22 éves mező­gazdasági munkás, akit egy Bo­logna melletti nagybirtokos bé­rencei lőttek agyon; a másik ál­dozatot ugyancsak földbirtokos bé­rencek tették el láb alól a Milánó melletti Bressciano községben. A je'entések szerint a két halálos^ áldozaton kívül a rendőrség, ille­tőleg a nagybirtokosok provoká­tor jei több sztrájkoló mezőgazda­sági munkást megsebesítettek. A rendőrség, ahelyett, hogy a népet hasonló erőszakosságoktól és gaztettektől megvédené, fellépésé­vel csak növeli a provokátorok kegyetlenségeit. R budapesti békekongresszus programja A budapesti békekongresszns előké­szítő bizottsága vasárnap közzétette a kongresszus programját. A kon­gresszus június 17—18-« között lesz, amelyen 500 kkiüldött fog részt­venni, 150 szekszei vezeti, 80 nőt, 60 ifjúsági, 60 földműves, 60 szellemi munkás, 25 különböző egyházi kikül­dött. A műsor tervezete a követkexS: 1. „Harcunk i békéért" Losonczy Géza miniszterelnökségi államtitkár referátuma. 2. „A Szovjetúnió i békefront élve­zetője" Darvas József építészügyi mi­niszter beszámolója. 3. Határozathozatal. í. A békemozgalmi Nemzeti Ta­nács megválasztása. Június 18-án a parlament előtti té­ren Marosán György miniszter felol­vassa a békeértekezlet határozatát Budapest lakosságának. A fagyasztó üzemben a munkásnők vízmentes dobozokba kimérik a borsót. Ml, közben szóba elegyedelflnk a má­zsálókkal, akik panaszkodnak, hogy a földmunkáért még mindig nem fizetnek annyit, mint a gyári munkáért, holott a földeken a munka jóval sürgősebb és jó­val nehezebb is, mint a gyári munkánál. Erre mi válaszul hivatko­zunk a kollektív szerződésre, aminek betartása nagy előnyöket biztosít a Az Ilyen kollektív szerződéskötés, amely nemcsak egyesek, hanem köz­társaságunk érdekeit Íj szolgálja, megérdemli azt a fáradtságot, hogy olvassák és tisztázzák összes pont­jait. Meg vagyunk arról győződve, hogy egyetlen pont sincs ott fölös­legesen megírva. Ügy véljük, ha egy vasárnap összejönnének, komoly be­szélgetés és vita folyamán mindenki Munkatársunk a középiskolások brigádosai között. A hüvelyesborsó «16ször az elevá­torba kerül és onnan a felvonó felvi­szi a cséplőgépekbe. Az elevátor 300 —400 métermázsa hüvelyesborsót emészt fel naponta. Az üzem este tíz óráig működik és a lányok, az üzem dolgozói két munkacsoportban vég­zik el napi munkájukat. Fent az eme­leten, a hatalmas cséplőgép, állandó körforgásban percek alatt hámozza ki a borsószemeket hüvelyükből és különböző szitákon keresztül rostál­tál lányok gyors, fürge mozdulatok­kal szedik ki a szétnyomott, férges, selejtes borsószemeket. A futószalag­ról újra egy vizes csatornába kerül a borsó, ahonnan a gyorssodrú víz egyenesen a kilencven vagy hetven­fokos vízzel és gőzzel telt zárt katlan­ba viszi a szemeket, onnan enyhe rézgálicfürdőbe jutnak, hogy vissza­nyerjék eredeti, friss zöld színüket, majd a töltőgépbe kerülnek, amely pergeti, önti a szemeket és 15 szá­zalékos sósvízzel együtt megtölti az 1949 június '19 fÜÜ^C^ BORSÓSZEDÉS DIÓSZEGEN Beszámoló a borsóaratás és fagyasztás színhelyéről Miközben Diószeg felé robog a kocsink, ama község felé, ahol a szlo­vák és magyar dolgozók a legnagyobb egyetértésben dolgoznak, hirtelen arra gondolunk, vájjo n a munkások, földművelők tisztában vannak-e rangjukkal, amelyet a népi demokrácia társadalmi rendje biztosított szá­mukra? Tisztában vannak-e azzal, mit jelent az, hogy köztársaságunk minden tájáról napo nt a újságírók keresik fel őket, hogy érdeklődjenek munkájuk, eredményük iránt és üzenetüket azonnal továbbíthatják a nyil­vánosságnak? Tisztában vannak-e azial, hogy ezelőtt a polgári napilap munkatársának a működése többnyire abban merült ki, hogy a gyár- vagy üzemigazgatóhoz fordult felvilágosításért, ha valamit meg akart tudni a gyári munkáról vagy a munkás életéről. A gyár igazgatója volt az, aki nyi­latkozott a munkások helyett és nyilatkozatát természetesen megszabta az a haszon, amit ő és részvényesei a munkások verejtékéből zsebrevágtak. Találkozás a dfákhrigádosokkal Együtt a mázsálókkal tiszta képet kaphatna a kollektív szerződésről. A munkások vidáman hümmögnek és bólogatnak, élénk fény csillog a szemükben. Azt mondják, hogy azért mégis csak jobb lenne, ha rövidebb lenne a szerződés. Aztán újra foly­tatják a panaszt, mert látszik raj­tuk, hogy eszük ágában sincs egye­bet közölni velünk, mint panaszt, így például keveslik az aratás idejé­re megszabott zsiradagtöbbletet. Az adag fejenként 75 dkg zsírt és egy kg szalonnát tesz ki a rendes fejada­gon kívül. Erre aztán mi is támadás­ba megyünk át és hirtelen elibük tár­juk a háború előtti zsíradagot, amit az aratómunkánál kaptak. A háború előtt ugyanis ketten, az arató és a ké­vekötő az aratás idejére 45 dkg zsírt kaptak. Feltesszük a kérdést, vájjon a mostani fejadag nem jelent-e ko­moly fejlődést? És nem gondolják-e, hogy egyszerre, máról holnapra le­hetetlen kiküszöbölni az összes hi­bákat? ... Nem jut-e eszükbe, hogy a kollektív szerződés is a népi de­mokrácia ama törekvését szolgálja, hogy javítson a fejadagon és általá­ban , az ország élelmezési helyze­tén? ... f A zöldborsó nyomában A megrakott teherautó megindul a tömött zsákokkai és mi követjük' a zöldborsó útját. Érdemes követnünk, mert jól emlékszünk még, hogy a tavaszeleji hónapokban, amikor fő­városunkban megjelentek az első fa­gyasztott gyümölcsök és hüvelyesek, milyen áldást hozott ez a város gazdasszonyainak. Milyen tolongás volt naponta az üzletekben és a vá­sárcsarnok előtt. • Sramo János, a fagyasztóüzem ve­zetője vezet bennünket a pergő és guruló borsószemek útján, amíg ere­deti színükben, finom celofán cso­magolásban a fagyasztó raktárba ke­ja és önti magából az elevenen gu­ruló zöldborsót A kicsépelt borsószemek az el­osztó gépekbe kerülnek, amelyek a borsót ugyancsak szitákon keresztül különböző csoportokba osztályozzák. Hatféle borsó van. A legjobb és leg­finomabb az apró fiatal, nullás sze­mű, amely fölfelé, a hármas számú borsóig a fagyasztóba kerül. Három­tól felfelé, a nagyobb szemek pedig a konzervdobozba jutnak. Az egész folyamat játszva pereg le előttünk. A megtisztított borsó megmosva, megfürösztve még futó­zettségét a borsószedésnél, hogy a gyár idejekorán, elegendő mennyiség­ben konzerválhassa és fagyaszthas­sa a borsót. A diákok, fiatal lányok és fiúk, vidám munkakedvvel gyökerestül szaggatják ki a borsószárakat és gyors mozdulatokkal szedik a borsó­hüvelyt a szárakból a kosarakba. A diáklányok, bár nevetgélve, gondta­lanul tereferélnek, sokkal nagyobb munkateljesítményt mutatnak " fel, mint a diákfiúk. A lányok ujjai für­gébbek, ügyesebbek, mint általában olyan kézimunkánál, ahol a mozdulat lendülete felaprózódik. A brigádosok arca napsütötte, egészségesen bar­na, kezük kissé vörös és hólyagos. A napi munka végén kezük a borsó zöld színét veszi fel a sok hüvelyté­péstől. A diákok öntudatosan azt hangoz­tatják, hogy ők nagyon szívesen vég­zik feladataikat, mert hiszen önként vállalták a brigádmunkát, de nehéz­ményezik, hogy éppen most, amikor a zöldség Idénye van, marhahúslevest kapnak, holott mi sem volna köny­nvebb, mint remek zöldséglevest főz­ni. Megígérjük a diákoknak, hogy panaszuknak helyt adunk és meg va­gyunk győződve arról, hogy a brigá­dosok szakácsai ezt a jogos panaszt megszívlelik és sürgősen orvosolni fogják. A hüvelyes zöldborsó a kosarak­ból zsákokba kerül, onnan a mázsá­lóhoz, aki pontosan megméri és el­könyvelt a súlyát, a dákokat aztán a teherautóra hajítják és innen egye­nesen a gyárba jutnak földmunkás számára. A mázsálók er­re azt felelik, hogy a kollektív szer­ződés nagyon bonyolult és azt bizony olvasni és tanulmányozni kell. Job­ban szeretnék, ha kurtábban lenne megírva, hogy az ember ne törje rajta sokat a fejét. Mosolyogva közöljük velük, hogy eddig még senkinek sem ártott meg egy kis olvasás vagy tanulmányozás. A kollektív szerződésnél köizös ér­dekről van szó és eljött végre annak az ideje, hogy a földmunkás is mű­velődjék. A népi demokrácia sosem volt egyoldalú: ha a diákok tanul­mányaik mellett elvégezhetik a mezei munkát, akkor a földmunkások mun­kájuk mellett olvashatnak, tanulhat­nak egy keveset. Salát Péter megszólal És megszólal erre Salát Péter ha­bozva, kissé a fejét vakargatva, hogy­hát ő nem tagadja, ő már gondolt mindenre és ő titokban nem egyszer összehasonlította a régi időt a mai napokkal. Mert ő még híven és igen elevenen arra is emlékszik, amikor a földbirtokos megtiltotta a béres gyermekének, hogy a cukorgyárba menjen dolgozni. Abban az esetben, ha a béres fia vagy lánya mégis mun­kát vállalt a gyárban, akkor a béres vén napjaira felmondást kapott és nem tudott magán segíteni. Mert a földbirtokosnak nemcsak a béres munkaerejére fájt a foga, hanem a gyermekei munkaerejére is igényt tartott. Szó szót követ, így derül ki lassan, hogy Salát Péter már a háború előtt is tanújelét adta annak, hogy he­lyesen tud gondolkodni. Salát Péter már a háború előtt résztvett a föld­vűves-sztrájk megszervezésében. Azt állítja, hogy a földbirtokosok oly ha.talommal rendelkeztek akkoriban, hogy két év alatt, amíg ő katonás­kodott, az urak 25 koronáról 7 koro­nára verték le a napi munkabért. Természetesen, hogy ilyen körülmé­nyek között a Párttal együttműköd­ve, megszervezték a sztrájkot, ö pél­dául a sztrájkok megszervezése miatt nyolc ízben esett ki a munkából Már annyira jutott a munkanélküliséggel, hogy Franciaországban kereste a bol­dogulást. Dehát ott is ugyanez volt a helyzet. Az uraknak mindenütt esvazon céljuk volt az egész világon; kihasználni, kizsákmányolni a mun­kást az utolsó csepp verejtékéig. Végül bevallja, hogy a világ bizony sokat fejlődött azóta és reméli, hogy most már a dolgozó helyzete minden évben javulni fog. Nekünk is ez a véleményünk: eey­Salát Péter a régi harcos. szerre nem lehet az összes hibákat kiküszöbölni. A helyzet javulását csak úgy érhetjük el rohamosan, ha egyöntetűen összefogunk és együttes erővel dolgozunk a közös cél érde­kében. A hatalmas törekvést, amely népi demokráciánkban megnyilvánul, minden erőnkkel támogatnunk kell. Ma az újságírónak elsősorban az a feladata, hogy egyenesen a Lányok borsószedés közben. zóhoz forduljon és ott a helyszínen, imunka közben megkérdje tőle, hogy van megelégedve a munkájával és miként halad előre vele. Ma az a helyzet, hogy gondoskodás történik arról, hogy a tanulóifjúság segítsé­gére siessen a földmunkásnak és köz­vetlenül érintkezésbe kerüljön azzal a dolgozóval, akinek a mindennapi kenyeret köszönhetjük. A diószegi cukorgyár nemzeti vállalatának föld­jein ma a főváros iskoláiból és üze­meiből több mint 300 brigádos vég­zi önkéntesen vállalt munkakötele­De amíg • zsákokat a kocsira rak­ják, felénk jön Méhes Mária nagymá­csédi munkásnő, aki akkordmunkát vé­gez a borsószedésnél. Minden kilo­gram leszedett hüvelyes borsó után 2.50 Kcs a munkabére. Méhes Mária miután otthon Nagymácsédon elvégzi a ház kürüli munkáját, kijön a föl­dekre, hogy segítsen a borsó aratásá­nál. Itt nyolc órát dolgozik naponta és magával hozza hároméves kis gyer­mekét, aki ugyancsak segít neki az akkordmunkában. A kis szőke apróság arca egészségesen barna és piros a napfénytől, rendkívül el van most fog­lalva, mert elmerülten ropogtatja a borsó hüvelyét és szorgalommal esze­getve, táplálkozik az édesen, zamatos borsószemekkel. Méhes Mária derűsen nézi és figyeli gyermeke zavartalan és élvezetes működését.

Next

/
Thumbnails
Contents