Uj Szó, 1949. június (2. évfolyam, 44-68.szám)

1949-06-16 / 56. szám, csütörtök

1 UJSZ0­Az orosz irodalom klasszikusai Puskinról 2 1949 június 10 Puskin teremtett** meg az omi Irodalmi nyelvet, ő rakta le az új orosz irodalom alapjait. líincs az orosz irodalomnak olyan nevesebb személyisége, akinek művészetében ne érezhetnénk Puskin hatalmas ha­tását. Puskin géniusza nemcsak alkotá­saiban él, hanem tükörkép gyanánt a szó és a toll legméltóbb mesterei­nek müveiben is. A legnagyobb orosz írók és kritikusok hamarosan felis­merték, mennyit köszönhet az orosz Irodalom Puskinnak. Szemelvényeket közlünk az orosz klasszikusok írá­sa'hól, akik Puskint — a tam'tó, a génh-sz, nz f> J t / >rmék»nv utat nyitó költő jelentőségét méltatják. " Gogoly I8ai-ben Ismerkedett meg Puskin­nal. Ezeknek a találkozásoknak rendkívüli hatásuk volt Gotolyra. Gomoly realizmusa Puskin rea'lzmn­sának közvetlen hatásának köszön­hető. A nagy költő' adta Gogolvnak a „Revizor" és a ,.Hn!t lelkek" té­máját és elsó'ként hallgatta meg és értékelte alkotása't. „Ami bennem Jó — azt ne'-1 kö­szönhetem" — mondotta Gomoly. Puskin nevének említésekor az orosz nemzeti költt kénzete támai bennünk — iria. Val-'ban, költőink közül ery sem haladja mf» őt, vaT nevezheti mn^át „nemTPfihb­nck" nála. Ez n fon-p'om tf>l'e=en és osak nek' s-»ól. M'"t a lexikonban — úgy tárni fel alkotásaiban a nve»­vl ffazdagsá«r, erő és a nvelv bailé­koT"-sá"i. Pnskhi — rendkívüli ,'e­lonség és l«1iet — ho"~v !>•» orosz lé­lek egyedülálló íi j>t nrn«r emb«r — nz nw f«.»ws 9 talán 200 évet jelentő haladásában. Belínszkíj az orosz realista kritika megalapo­zója, a forradalmár-demokrata, 11 klasszikus értékű cikket írt Puskin­ról. íme néhány szemelvény a cik­kekből : ... Puskin csodálatosan hü tud maradni költészetében az orosz va­lósághoz, akár az orosz természetet, akár az orosz jellemet ábrázol'a; a nén élete dobo" benne és az a tái is, melyen ez a nép él — mert nem eevszerfl orosz volt, hanem olvan, ak !t a természet lánglelkek erejével ruházott f°l... Puskin költészetének és főlee lírai költészetének általános jellemvoná­sa — az emberi hplsff szénsé" és a maga^nn szárnyaló humanizmus ... Ha m«velt o'vasod — reveled s müv < A 1! M'ndl'ét nem flptplía' tfln"lliati»lí brlölf. A»onwz költői- senki tpn'^'at'a. vagy formálhatja oly sikerrel az Ifjúságot, mint <5. Költészetében nem találsz irreális álmodozásra utaló elemet; a valóság hatja át teljes egészében; nem ékesíti fölösen az életet — nincs azon fehér avagy pi­ros kendözés —, de annál trmésze­tesebben hat szépségének közelsége; Puskin költészetében óriási távlatok nyílnak —, de ó' mindkét lábbal a földön áll. Puskin verse... új, eddig még nem látott költészet. Mily sorok! Ókori plasztika és nemes egyszerű­ség keveredik benne romantikus já­tékosságral; az orosz nyelv gazdag csengése és ereje mutatkozik meg benne — tökélyre emelve. Nemesen eseng, gyönyörködtetSen és lágyan, akár a hullám zúgása, sűrű, mint a szurok, fényes, mint a villám, tiszta, akár a kristály, illata — a tavasz. Melódia"'azda'rság és harmónia van benne és a költészet gyönyörét, az alkotó álom szépségét közvetíti. ... „Anyegin" ... az orosz társa­dalom költó'i megjelentetése fejlődé­sének egyik legérdekesebb pillanatá­ban. Ebből a szemszögből nézve „Anyegin" történelmi költemény — a szó legteljesebb értelmében, annak ellenére, hogy hősei között egy tör­ténelmi arc. sem szerepel. A kö'te­mény történelmi értéke annál is na­gyobb, mert az el«ő Ilyenirányú, pom­pásan sikerült kísérlet — Oroszor­szágban. Benne Puskin nemcsak mint költő, hanem a közösség öntu­datának első ébresztőjeként mutat­kozik be: érdeme — rendkívüli! Anve* vln"-t, az orosz élet en­ciklopédiáiénak nevezhettük, de leg­főképpen népi alkotásnak. Hercen a bátor demokrata forradalmár, a „Harang" szerkesztője, aki óriási hatást gyakorolt az orosz felszaba­dító mozgalom menetére, rendkívül mélyértelmű és sokatmondó szavak­kal fejezte kl Puskin iránti szerete­tét és elismerését: ... Puskin ... Oroszország nagy költője. Amint megjelent, nyomban nélkülözhetetlenné vált — az orosz irodalom nem tudott meglenni nél­küle. Más költőket is ismerünk — s lelkesedünk értük; de Puskin, az más — ő ott van minden orosz kul­túrember kezében. Puskin költészete — nem kísérlet, tanulmány, avagy gyakorlás .— hanem hivatás, tökéle­tes és érett művészet. Bár Puskin a lehető „legnemze­tibb" költő', hangját mégis érti a külföld is ... Mint az összes nagy költők, teljességgel érthetők olvasóik számára. Művészetében egyre nő. félelmetessé válik; sorsa tragédia; verse zúg, mint a tenger, mint az erdő, amelyet vihar ráz, de tiszta, világos és fénylő. Mindenben reális költő — nincs benne „fájdalmasság., vagy „lelki kórság" va-y absztrakt spiritualizmus —, amelyet oly gyak­ran megtalálunk a német költőknél. A nagy Puskin volt az irodalmi mozgalom mindenható cárja: soralt kézről-kézre adták. A nyomtatott példányok nem elégítették ki a kö­zösséget. Mily gyönyörűség volt, mi­kor az éppen esak, hogy megjelent „Anye<rin"-nak első fejezetét olvas­tam! Kéthónapig hordoztam zse­bemben. megtanultam,- gondolatban Ismételgettem. Aztán egyszer — másfél év múlva azt hallottam. ho~y Pu«k'n Moszkvában van. Mennyire szerettem volna őt látni. TIt tűn'k, l<<rry megnövök és megokosodom, ha látom. Csernísevszkíj nagy orosz tudós, demokrata-forra­dalmár, filozófus, közgazdász, kriti­kus és publicista, számos cikket, ta­nulmányt szentelt Puskinnak: ... Pusldn alkotásai — írja — ha­talmas mértékben táplálták az orosz társadalom széles rétegeinek a köl­tészet iránti vonzalmát, tízszeresé­re szaporították az irodalom iránt érdeklődők számát, miáltal lelki ta­lajukat a legmagasabbrendü erköl­csiség befogadására tették éretté. Költészetének minden lapjáról csi­szolt szellemű, életdús gondolat árad. Minden verse vagy futólag odavetett sora. gondolatot érint és kelt s ez az értéke napjainkig is megmaradt. Puskin ünnepségek a Szovjetunióban Puskint joggal tartják a nagyszerű szovjet irodalom, atyjának. Maga Sztálin Puskin nevét az orosz nemzet legnagyobbjai közt említette. Művei roí is frissek, mondanivalói lebilin­cselök, egyszóval Puskin ma is a szovjet nép legkedvesebb költője. Klasszikus művei a Nagy Októberi Forradalom győzelme után váltak a Szovjetunió dolgozóinak közkincsévé. 1949 június 6-án volt Puskin szü­letésének 150. évfordulója. E törté­nelmi jelentőségű évfordulóról a Szov­jetunió minden részében lelkes sze­retettel emlékeztek meg. A jubileumi esztendő folyamán a Szovjetunió Ál­lami Könyvkiadója 252 kiadásban, 11,300.000 példányban jelenteti meg Puskin műveit. Egyedül orosz nyel' ven 134 kiadásban, közel tízmilliós példányszámban kerülnek az olvasó kezébe a nagy költő művei, a Szov­jetunió többi neveinek nyelvén ped'g 106 kiadásban, összesen 1,300.000 pél­dányban. Ugyanakkor kiadásra kerülnek ft szoviet irodalomtörténészek Puskin­nal foglalkozó munkái is. Ezek közül a legjelentősebbek D. D. B'aoOj pro­fesszor ..Puskin alkotó pályafutása" című kétkötetes és M. A. Cinvlov­szkij professzor ..Puskin életévek és m''veinek krónikáin" című három­kötetes műve. A Szovjetúnió Tudo­mányos Akadémiája sajtó alá rendezi a ,^Puskin" című tudományos gyűj­teményt. Ugyancsak megjelennek: „Puskin az orosz kritika tükrében" (B.agoj professzor szerkesztésében), „Puskin, a kritikus" (N. V. Bogoszlov­szkij szerkesztésében), valamint a költő regényes életrajza l. Novikov tollából. Puskin születésének 150. évfordu­lóján a Bolsoje Boldino faluban, a költő atyjának egykori birtokán, új Puskin-múzeum nyílt. Helyreállítot­ták az ősi parkot, amelyben ma közel 4000 fa áll. A múzeum céljaira egy régi tiszttartói épületet alakítottak át, amelyben Puskin gyakran meg­fordult. Itt állították ki Puskin Bol­dinoban írt kéziratainak fényképmá­solatait. A Szovjetúnió Tudományos Akadémiája elhatározta, hogy Puskin városában, az Alekszander palotában (Leningrád mellett), ahol a költő ta­nult, új Puskin-múzeumot alapít. A Nagy. Honvédő háború alatt az Alekszander Palota gyönyörű épü'e­tét — az orosz építőművészet kiváló alkotását — a fasiszták súlyosan meg­rongálták. A palota most újjáépült. Teljesen új főhomlokzatot kapott. Rendbehoziák a főbejárat remek osz­lopsorát. A szvjatogorszki kolostor falai alatt nvugszik a korán és tragikus módon elhunyt Puskin. A park határán terül el a költő é'etével és műveivel szo­rosan összeforrt két falu: Mihnlov­szkoje és Trigorszkoje. A Nagy Hon­védő háború alatt a német faMs-ta megszállók barbár módon feldúlták ezt a parkot A költ6 sirjit aláak­názták. Mihalovszkojében már felhúzták a régi alapokra a múzeum falait. Az épület hű mása lesz az eredeti Puskin háznak. Rendbehozták Puskin sírját és újjáépül a szvjatogorszki kolostor is. A költő születésének 150. évfordu­lóján Mihalovszkojében megrendez­ték a hagyományos népi ünnepet és gyűlést tartották a költő sírjánál. A szovjet színházak és operák új kiállításban hozzák színre Puskin da­rabjait. A mozik bemutatják a „Pus­kini Pétervár"című népszerű tudo­mányos filmet. A jubileumi év folyamán több film készült, melyeknek meséjét a halha­tatlan költő műveiből merítették. Új­ra megfilmesítették a ,.Postamester" című novelláját, ,J3ubrovszl:y" c. re­gényét, „,.Rusban és Ludmilla" c. e'beszélő költeményét. Két színes trükkfilm készült meséiből. A Szovjetunió egész területén ün­nepi ülések hódolnak Puskin emlé­kének. Az üzemekben, hivatalokban, iskolákban, kultúrházakban, klubok­ban. köníjvtárakban felolvasásokat, irodalmi estéket, o'vasói értekezlete­ket tartanák és ugyanakkor kiállí­tást rendesnek, amelyeket a lánglel­kű költő életének és működésének szentelnek. A grrermekek számára Puskin mesedélutánokat rendeznek. De nemcsak a Szovjetunióban, az egész világon mindenütt a nagv gé­niuszt megillető hódolattal emlékez­tek mea Puskin születésének 150. év­fordulójáról. Magyarországon a Szik­ra és Új Magyar Könyvkiadó pompás kiállításban két kötetben jelentette meg a legkiválóbb magyar műfordí­tók fordításában Puskin Válogatott Műveit. Buda.vesten utcát is neveztek el a költőröl, amelyben a Magyar köztár­saság elnökének palotája áll és dí­szes ünnepség keretében emléktáb­lát lepleztek le. Puskin mflveit úi kiadásban é? for­dításban hozzák ki Németországban. Az első Puskin-fordítás 1843-ban ie­lent meg; eddig jobbára csak aköltő első, romantikus korszakában írt mű­vei láttak németül napvilágot. Az új kiadás felöleli a nasjy orosz költő egész munkásságát, lírai, prózai._ drá­mai műveit egyaránt. A négykötetes mű teljes képet ad nemcsak a költő­ről, hanem az öntudatos szabadság- . hfrrosról, a népi gondolat fáklyavivő-, jéről is. • .Puskin mellett a S'ovietúnlő Mi­chael Glink* zeneszerzőt ünnepli szü­letésének 150 éves jubileuma alkalmá­ból. Glinka műveit áthatja a nénzene, ő volt az első orosz zeneszerző, aki az eervszerű nép fiát tette meg Ivan Sussanin című operája főhősének. rSrenes €"zsí: A Bodor*há.z ostroma A gyerekek jobbára féltek a cigá­nyoktól, a felnőttek szidták és el­kergették őket, ha koldultak, itt-ott kaptak valami piszkos, fekete mun­kát, de ki mert volna kikezdeni ve­lük? Ilyen merészség csak Bodor Feritől telik ki, csak az ö fejében fordulhatott ez meg. Kori két fejjel magasabb s pár évvel idősebb volt nálunk, sok bajt csinált az utcában. Mindig behizelegte magát és játszott velünk olyan ábrázattal, mint akit a dolog nagyon érdekel, aztán mi­kor alaposan bplpr>-'plp"-p' 1t !'-"tf a iá­tékba. se szó. se beszéd, ela-ryabu­gyált mindannyiukat. A lármára, si­vaJkodásra rendszerint megjelent házuk kamtjában az édesanyja me­bprnaszeniü. kreolareu asszony, rázta felé az öklét és azt kiabálta: t,Te betyír, te bitan"-. nem sré­gypllpd magad, gyere csak haza, majd elverlek" — a" szá^'a s"e*-leté K"n szonbpn niosolv butkált s fényesre-é­sét sohasem váltotta be. Dehát a cigányokkal az komolvabb dolog volt, arra Feri majdnem ráfizetett. A Tocskó-házat építették át ak­kor. a vaksi ablakos kunyhót lebon­tották és helyébe natyablakos, ma­pá?, szén házat emeltek. Cigányok segítettek a munkánál, hordták a téglát, készítették a vakolatot. Az utcám alisr lehetett ráismerni, olyan piszkos volt, a jár^a befröcskölve mésszpl. a maszatos cigánygyerekek nz út közepén hempergőztek s még jobban felverték a port. mint az ökrös szekerek. A Tocskó-udvar vé­géhen állandóan sűrű füst gomolv­gott a ciránvasszonvok téglára ál­lított fazekakban, kis üstökben ebé­det vacsorát kotwasztottfk. bár a jiAt> is forrón tűzött, r^é" délben is ®tt guggoltak a tűz körül; este meg , ' a lobogó lángnál egészen olyan volt az udvar, mint egy cigánytábor. Feri egyszer délben, míg az újon­nan felhúzott falakat nézegette, va­lahogy a tűzön álló, rotyogó fazekak mellé került. A cigányasszonyok an­kor éppen kissé messzebb lebzseltek s teremtett lélek sem volt a közel­ben, legalábbis Feri úgy gondolta. Előbb felemelte a fazekak fedelét, belebámult a kotyvalékba, azután csomó szemetet, szögeket s minden féle undokságokat dobált bele az ételbe, s mint aki jól végezte dol­gát. hosszú lábaival gyorsan elillant. E'rv at>ró purdé, egy téglarakás mö­gé bújva, mindezt kileste. Lett nagy sápítozés, jajongás. átkozódás, mi­kor déltáit összegyűltek ebédre a ci­gányok, krétafehérek lettek mind­annyian a méregtől. A kis mórét, akit úgylátszik őrrönek hagytak ott, elöíáncigálták s püffölték, ahol ér­ték, de az ártat^nsá^fSt hangoztat­va. pontos leírást adott az „úrfi­röl". ^ cigányok erre abbahagytak 87. ütlegelést, a kiabálást is. s csak sú°tak-búgtak egymás között. Másnap a hajnali órákban alig nyitotta ki a nap fénvlő szemét, a szürkület csak ép hogy széiielsza­kadt, legalább ötven cigánv férfi és ass'ony s megszámlálhatatlan sok raikó gyűlt össze Bodorék háza előtt. Egyike volt ez azoknak az átlát­szóan tiszta nyári reggeleknek, mi­kor a virágok lassan emelik fejüket, a nap felé. zöld leveleiken és bárso­nyos szirmukon gyönsrybarmat csil­losr s a V ':lö hesryek tisztán rajzó-­lódnak ki a távolban. A fttggönyök mésr le vannak eresztve s a napsu­garak csak most törnek be az ap­ró réseken s elkezdik porszemen . ugráló vidám táncukat a szobában. Ebbe a nagy csendbe csapott bele a cigányok megszervezett lármája, fenyegetődzése. Az ablaktáblák megrezzentek a nehéz léptek alatt, egy cselédleány, aki az út közepén álló kerekeskútra igyekezett vizért, kiejtette ijedtében kezőböl az üres vedreket és a járdán éktelen zajt csapott velük. Itt is, ott is, nagy hirtelenséggel kivágódott egy-egy ablak. Lampelék, Fedorcsikék, Fran­zék, Takácsék már mind az ablak­ban könyököltek. A pásztor, aki ép­pen megcserdítette ostorát, hogy a teheneket összeterelje 4 kihajtsa a legelőre, elbámulva állt meg. A cigányok valamennyien fel vol­tak fegyverkezve bunkósbotokkal, nyírfavesszőkkel, kövekkel, tört cse­réppel. vakolólapáttal, még a rajkók is követ vagy botot szorongattak a kezükben. Előbb megálltak a ház előtt, akol a barna spaletták még be voltak téve, csak azután vonul­tak beljebb az udvarba az üvegab­lakos veranda felé. A menet élén egy jólmegtermett cieánylegény ha­ladt. Károlvnak hívták s seprésnél szokott segíteni szombaton az utca­seprőknek. Korej Janku, a vakci­gány sem maradt el vaskampós bot­jával s a reszektös görbehátú ci­gányasszony sem. ki kénytelen volt állandóan a, földet figyelni, mert meredt nyakát nem tudta felfelé emelni. Bodoréknál nem mozdult senki, semmi, mélyen aludtak, csak Lebe­dáéknál, akik az udvar végén lak­tak, áradt ki a sok gyerek a ház­ból, meg az inasok, s maga a susz­ter is zöldkötényben. Tátva maradt a szájuk, mikor meglátták a ron­gyos, felfegyverkezett, morgó gyüle­kezetet. A cisányvezér, Seprős Ká­roly. zörgetni kezdte a veranda ab­lakát, mások meg az ajtó kilincsét nyomogatták, a zárat feszegették. Elsőnek Mari, a cseléd ugrott ki a színescihájú ágyból a konyhában, ' magára kapva valami ruhadarabot, ijedten bámult ki a veranda abla­kán, melynek egyik tábáláját már bezúzták. Azután Bodor bácsi ke­rült elö hálóingre húzott nadrágban, borzasan, nyomában a felesége, szin­tén hiányos öltözetben. A cigányok akkorra beverték a veranda összes ablakait s hangos átkozódás, köpkö­dés között az „úrfit" követelték. Bár a Bodor-fiúk ketten voltak, mingyárt tudták, hogy csak Feriről lehet szó. Az benn feküdt a szoba­ban pehelytöl duzzadó fehér párnák között, a bátyja is ott horkolt mel­lette. I Mari beront a hálószobába s el­kezdi rázni az úrfit: — „Ferike, ma­gáért vannak itt a cigányok, nem hallotta, beverték a veranda abla­kait?" Ferinek villámgyorsan mű­ködött az esze még álmosan is, rösr­tön megtalálta az összefüggést a ci­gányok bepiszkolt eledele és Mari riadt kiabálása között. Bátyja, a kö­vér Jenő, nem tudta ugyan az előz­ményeket, de sejtette, hogy Feri nem ártatlan a dologban, s mint mindig, ha öccse rossz fát tett a tűzre, szuszog-va nevetett, Feri alap­jában véve gváva volt, a villámlás­tól is félt, most úgy bebujt a duny­ha alá, hogy tömött, fekete üstöke sem látszott ki belőle. Ezalatt odakünn az udvaron egy­re fenvpgetöbbé vált a cigányok ma­gatartása, kövek és rserepek, jól­irányozott parittvaként, nyílegyene­sen repültek be a verandára a bezú­zott ablakon. Addipra már az utca népe Is odacsődült kíváncsiskodva a kapu elé. Fedorcsfkné és Hornvák­né a tehenek szarvát fogva álldo­gáltak ott, mert a pásztor még min­dig nem indult a legelőre. A lárma, a kiáltozás egyre erősbödött, a ci­gányok szavát nem lehetett érteni, cigányul ordítoztak, csak Soltészné­nak, a péknének. skeriilt valamit szlovákul az egyik cigánvasszonytól kitudni. Soltészné hamar tovább ad­, ta a hírt Romanovnénak és Fedor­' esik Veronnak, azok meg átkiabál­tak az ablakban könyöklö Lampe­léknak és Takácséknak. Tulajdonképpen mindenki örült a zajos, izgalmas hajnalnak, hétszám­ra úgyis olyan nagy csendesség uralkodott az utcában. Mig a szom­szédasszonyok jól szórakoztak a ka­pu előtt s élénken tárgyalták az ese­ményeket, Bodor bácsi és a felesége még mindig a verandán álltak ré­mülten és tanácstalanul. Bodör bácsi nagy harcsabajusza, mely máskor reggel szépen elrendezve simult meg a bajuszkötő alatt, most hajával együtt felfelé meredt, Bodor néni, szegény, meg reszketett az izgalom­tól s a félelemtől. Mégis ő tért előbb magához. — Apa, próbálj nekik valamit ad­ni — szólt oda a férjének. Bodor bácsi nadrágzsebébe mé­lyesztette kezeit, de azok üresek voltak. Gyorsan befordult a hálóba, kihúzta az éjjeliszekrény fiókiából a pénztárcáját s egy ezüstforirt vált­ságdijat ajánlott fel seprős Károly­nak. De a ciTányok morogtak, to­vább kiabáltak, ők az úrfit akarták szőrKstől-bőrSstöl. E<rv újabb pengö­forint már lecsillapította a kedélye­ket. csak az asszonyok plégedpt'en­kedtek még. Erre Bodor néni jó I pcoronyi ösztönnel bps'aladt a kony­hába. egy t.isztaúj, kékmázas, nagy J fazekat hozott e'ö s a veranda ab­lakában felmutatta az asszomTiéT)­nek. Ftv cisrárivrnpnyecske kikapta a fazekat a kezéből s most már merrsrelidí'iye kivonult nz udvarból az e"ész füstösként! sereg. Bodor néni. mikor bement a hálő­j ba. Ferit kíráncieálta a dunyha ' pifll. -Mit 8! ! „ra. Meo-forta ' Ferit a felénél megrázta és közben . ezt mondta: | — Te heti-ír, te látod m1­; lyen galtbát csináltál, nem szé­<rvpipd magad, majd adok én ne­ked! r De ol"an vaisríve volt. hosrv n tg. nyegetést most sem váltotta be.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents