Uj Szó, 1949. június (2. évfolyam, 44-68.szám)

1949-06-16 / 56. szám, csütörtök

ÜBÜH mm A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR DOLGOZÓK LAPJA Bratislava, 1949 június 16, csütörtök 3 Kcs II. évfolyam, 56. szám Dr. Falfan földművelésügyi megbízott beszámolója a bratislavai földműves értekezleten Minden erőnk latbavetésével biztosítanunk kell az aratási és cséplési munkálatokat A IX. kongresszus határozatai nagy kihatással vannak a falu munkájára éspedig nemcsak a Párt helyi szervezeteire, de a népi igazgatás összes részeire és fontosak a Nemzeti Front és az egységes földműves szervezet szempontjából is. Megjelölte a falusi munka irányvonalát, amsly szerint haladnunk kell, hogy a falun is sikeresen járjuk a szocializmus útját. Fal fan megbízott beszédében idézte Gottwald elvtárs szavait, amely szerint meg kell szereznünk a szocializmus számára a falut, oldalunkra kell állítani a kis- és középparasztot és kiközösíteni a zsírosparasztot. Eszközeink a szavak meggyőző ereje, a szemléltető meggyőződés. A munkásság és a dolgozó parasztság erős szövetsége nélkül lehetetlen biztosítani a falu szocializmushoz vezető útját és szocialista falu nélkül lehetetlen szocializmust építeni az országban. A földműves politika ezen alapelvei nélkül lehetetlen folytatni munkánkat a falun. Minden egyes földműves szervezeti funkcionáriusnak ismernie kell ezeket az alapelveket és nagyrészt rájuk esik a földművesek meggyőzésének nagy szerepe. Nagy szerep vár a JSSR embereire az egységes földműves szövetkezetek kiépítésénél, amelyeknek fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni. Miért ls építjük ezeket a szövetkezeteket? Bizonyára nem azért, mert valakinek talán ilveii gondolata támadt, amit mindenáron keresztül akar vinni, vagy esetleg rosszat akarnánk földműveseinknek, hanem egyedül csak azért csináljuk, mert segíteni akarunk a kis- és középparasztságnak és mezőgazdaságunkat ki akarjuk vonni abból a

z általános visszaesésből és a zsákutcából, amelybe a kapitalizmus vezette. A termelőképesség emelése és a munka termelékenvségének fokozása főcélja politikánknak. Ezek nélkül lehetetlen elérni a nép életszínvonalának emelését. A termelésnek újabb, jobb és modernebb formáit kell megtalálnunk, jobban szervezett munkát, a technika minden formáját fel kell használni, hogv többet tudjunk termelni. Az egyetlen út. amelyen jobb termelési formákhoz jutunk, a szövetkezet útja. Földműveseink egész évtizedeken ét emlegették az ipar és a mezőgazdaság közötti egyenlőtlenséget, amely még ma is fennáll. Ez az egyenlőtlenség nem a mezőgazdasági termékek és az ipari készítmények árának különbségében áll fenn, de éppen a mezőgazdaság és az ipar termelékenységében. Míg az ipari gyártás a kapitalizmus ideje alatt nagybani gyártássá lett és állandóan emelkedett, addig a mezőgazdaságban állva maradt vagy visszaesett, így a kapitalizmus szakadékot alkot a falu és a város között; gazdasági, 6zociális és kulturális szakadékot. Ha ezt az egyenlőtlenséget az árak segítségével akarjuk eltávolítani, akkor a következményekkel harcolunk és nem az okokkal. Aki a mi mezőgazdasági termelésünkkel és általában egész földműves társadalmunkkal komolyan és becsületesen veszi fel a dolgokat, annak azzal a kérdéssel is foglalkoznia kell, hogyan kell emelni a mezőgazdasági termelést, csökkenteni az önköltséget és emelni a hozamot. Parasztságunk főleg kis- és középparaitokból áll, akik elégtelen technikai és gépberendezéssel küzködnek, azonkívül megterhelten elmaradott nézetekkel és előítéletekkel. Hosv mezőgazdasági termelésünket növeljük és ezzel az egész földműves társadalom életszínvonalát emeljük, új mezőgazdasági munkaszervezést és általában újfajtájú munkát kell keresni, mert a régi módszerrel sehová sem jutunk. Hogy a földműves termelését emelhesse, földjeit (jobban kihasználhassa, gépekhez kell jutnia. Hogyan juthat azonban gépekhez a kis- és középparasztság? Nincs más út, mint a gépállomások gépeinek használata és a parasztok szövetkezése gépek vásárlására és felhasználására. Parasztságunk ezt már tudja s napról napra jobban megérti és talán nincs már messze az az idő, amikor mezőgazdaságunk elérj azt a fokot, hogy zavartalanul biztosítani tudja az ország ellátását. Parasztságunk ma már arra a meggyözödésre jutott, hogy a termelést emelni kell, mert tudatában van annak, hogy a mai társadalom a mezőgazdasági termelőerő fejlődésének technikai és kulturális előnyöket ad és ez nem tudja megfizetni az elmaradott és hasznot nem hozó mezőgazdasági termelési módokat. Ma már nem is annyira az a fontos, hogy valaki egy nap leforgása alatt mennyi órát dolgozott, hogy mennyi erőt, fáradságot fejtett ki, de az, hogy mennyit és hogyan termelt. A társadalom csak azt jutalmazza jól, aki többet, jobbat és olcsóbbat tud termelni. Földműveseink ma nem mindig termelik azt, amit kellene. Az eke elé fogott tehénkével folytatott munka vagy a kézi kaszálás nem nyújthat a földműves számára annyit, amennyit munkájáért kapnia kellene, mint amikor a modern agrártechnika és agrárbiológia által biztosított találmányok állnak a földműves rendelkezésére. Elődjeink generációkon át nehéz harcot vívtak a földért a földesurakkal, a nemességgel és a nagybirtokossággal. Ma ez a küzdelem már befejeződött, de új harc van keletkezőben: az emelkedettebb termelésért és a termelékenységért folytatott harc. Ebben a küzdelemben már nem elégségesek a régi eszközök; a termelés régi formája, a mezőgazdasági munka régi szervezete, a termelés elmaradt technikája, a föld megművelése szempontjából elavultak. Az állatgazdaság maradi módszerei a helytelen etetés és a helytelen védekezés ugyancsak megújhodásra vár. Ma nem nézhetjük ölbetett kézzel a természetet és a természetadta akadályokat, amelyek a földműves munka útjába gördülnek, de céltudatosan és hathatósan kell közbelépnünk a természet átformálása érdekében. Már a régmúlt időkben ls az emberek csoportosan vették fel a harcot a természet elemi csapásai ellen. Mindenütt és mindenkor egységbe tömörültek az emberek, ha olyasmit akartak elérni, ami több erőkifejtést kívánt, mint amennyi az egyén erejéből vagy tehetségéből telt. Amikor a "kapitalisták, a nagybirtokosok elnyomták a kisparasztot, ez a szövetkezetekben keresett menedéket. És Szlovenszkón már 100 évvel ezelőtt a földművesek, kisiparosok szövetkezetbe tömörültek. A szövetkezet gondolata tehát nem új. Nem a kommunisták új kitalálása, de oly régi forma, amelynek segítségével a kisparasztok munkájukat és életüket megkönnyítették. Igaz, hogy amikor a szövetkezetekben a földbirtokosok és a gazdagok tettek hatalomra szert, a szövetkezeti mozgalom elvesztette eredeti hivatását és alapjában semmi más nem lett, mint segítőtárs, hogy egyesek meggazdagodjanak általa. Az egységes földműves szövetkezetről kiadott törvénnyel és annak megvalósításával az a törekvés vezet bennünket, hogy lehetővé tegyük és biztosítsuk a falu szövetkezeti életének újabb fejlődését, hogy a szövetkezet segítségével emeljük a termelést, ugyanakkor csökkentsük a költségeket és a megerőltető mimkát. Az egységes földműves szövetkezetek működése különböző. Az eddigi hitel és fogyasztási működésen kívül a mezőgazdasági termelés szakaszában jelent új működési formát. Bár az egységes földműves szövetkezet értelme és jelentősége több alkalommal került már boncolgatásra, több esetben magyarázták, mégis úgy látom, hogy állandóan, naponta minden alkalommal beszélni és rámutatni kell fontosságára, hogy mit jelent, mit jelenthet az a kis- és középparasztnak, mit tud a kis- és középparaszt elérni a szövetkezet segítségével. A régi és okos szövetkezeti alapelvet kell az életben újjáéleszteni. Amire egy ember nem képes, az sokak számára könnyű. Értelmetlen volna például, de gazdaságtalan is, ha minden polgár a maga számára építene utat, vagy ha mindenki maga kívánna a patakon keresztül saját számára hidat építem. Hiszen az egész falu számára egy út, egy híd elégséges. Ez a hasonlat az elsö pillanatban talán nem találó. De nem szabad elfelejteni, hogy még nem is olyan, régen, az utak és hidak egyes fontos útkereszteződéseknél magánkézben voltak. Földesurak, nemesek kezel között. A közvetlen múltban a traktor, a villanyvilágítás, a mozi csodaszámba ment a falun. Ma ezek a dolgok hovatovább mindig természetesebbek lesznek, mim dig nagyobb a gépek, a villany, a tudomány és a kultúra iránti érdeklődés. Hogy mezőgazdaságunk gépesitését fokozni tudjuk és ez a gépesítés a munkaórák millióit, a munkáskezek ezreit takarítja meg, alapjában emeli a termelést, mert lehetővé teszi a községek villamosításának gyorsabb ütemét, a modern agrotechnika ismeretei révén a háziállatok modern tenyésztését és e szakszerű Ismeretekkel minden téren a gazdaságosabb termelést. Megvalósításuk céljából szükségünk van az egységes földműves szövetkezetekre. A szövetkezet nem./ egy politikai párt kérdése, de nemzetgazdasági probléma. A falu termelési, szociális és kulturális vszonyainalc jobb és meggondoltabb rendezését. Nem akarjuk és nem lehet a mezőgazdaság fejlődését megállítani. Nem lehet és nem szabad a földműves társadalmat elhagyatottságában hagyni és magasabb életszivonal utáni vágyakozását elfojtani. Ezért kell új utakat mutatni a földműves társadalomnak, hogyan lehet a termelést megjavítani, olcsóbbá tenni és emelni. Hogyan lehet a földműves társadalmat is korunk és rendszerünk kulturális és szociális eredményeinek részesévé tenni. Nem fogunk erőszakos beavatkozással a kis- és középparasztok magántulajdonához nyúlni. Mindig a kis- és középparasztok oldalán fogunk állni, mindig velük együtt, az ő beleegyezésükkel fogjuk bevezetni a termelési formák emelését és az egységes földműves szövetkezet kiépítését. De nem fogjuk tűrni az ellenséges propagandát, amely a Szovjetúnió ellen, a Szovjetúnió mezőgazdasági termelésének szervezete ellen van beállítva, mert ez a propaganda a megbukott és a nyergéből kivetett kapitalisták és nagybirtokosok fegyvere. Nem engedjük meg és nem szabad megengednünk a szovjet nép szorgalmának gyalázását, a szovjet földműves társadalom munkájának ócsárlását. Azok az eredmények, amelyeket a szvojet mezőgazdaság elér, a szovjet mezőgazdasági tudomány és gyakorlat, oly eredményei, amelyek csodálatba ejtik az egész világot. Nekünk is van mit tanulnunk a szovjet mezőgazdaságtól. Az új utak, amelyekre a szovjet mezőgazdaság lépett a természet átformálásánál, a terméketlen és megművelhetetlennek tünö földterületek millió hektárjainak megművelésével, oly új gabonanemüek, új gyü(Folytatás a 2. oldalon.)] II kormány megemlékezése Klemen! Gottwald köztársasági elnökké választásáról A csehszlovák kormány kedden A. Zápotocky elnöklése alatt rendes iílést tartott, melynek során megemlékezett Klement Gottwald köztársasági elnökké való megválasztásáról. Zápotocky koimányelnök beszédében a következőket mondotta: „Tisztelt Uraim! Mai rendes ülésünk megnyitása előtt kötelességemnek tartom megemlékezni Klement Gottwald köztársasági elnök elnökségének első évfordulájáról. Ma, június 14-én egy éve annak, hogy a volt kormányelnököt, K

1. Gottwaldot államelnökké választottuk. Mi valamennyien, akik vele dolgoztunk, meg voltunk győződve arról, hogy az elnöki hivatást jó és megbízható kezekbe helyeztük. Ugyanez a meggyőződése Csenszlovákia népének is. Ma örömmel megállapíthatjuk, hogy az elnökké választás óta eltelt esztendő óriási eredményeket hozott mind politikai, gazdasági, kulturális, mind pedig a szociális haladás terén. Ezeket a vívmányokat ma már népünk a gyakorlati életben is megtalálhatja. Mi, a kormány tagjai, az államelnök eddigi munkássága alapján megállapíthatjuk, hogy ö az állam legnagyobb .szociális építője. Ezért a munkásságért nemcsak mi, han»m az egész ország népe háláját fejezi ki elnökünknek. A csehszlovák kormány és a nép nevében jókívánságaimat fejezem ki: Éljen és vezessen minket mindig előre — hátra egv lépést sem — a mi szeretett köztársasági elnökünk, Csehszlovákia legnagyobb munkása, Klement Gottwald!" A kormány szűnni nem akaró tapsviharral fejezte ki helyeslését. fl Szlovenszkói Kommunista Párt Központi Bizottsága üdvözlő táviratot küldött a köztársaság elnökének Szeretett Gottwald Elvtárs! Szlovenszkó népe nevében, Szlovenszkó Komunista Pártja Központi Bizottságának forró üdvözletét küldjük neked abból az alkalomból, hogy ma egy esztendeje választtotak meg a Csehszlovák köztársaság elnökéül. Ez az év nagy győzelmek éve volt, amelynek jelentőségét megerősítette az a történelmi tény, hogy államunk feje a csehszlovák munkásosztály képviselője, akit egyaránt szeret a cseh és a szlovák nép. A prágai vár így a munkásosztály és az összes dolgozók harci központjává lett. Az országépítés minden szakaszán érezzük a te gondos és bölcs vezetésedet. Mint Lenin és Sztálin hü tanítványa, köztársaságunkat biztosan irányítod a boldog szocialista jövendő felé. Az egész nép Benned látja a világbékéért folyó nagy harc jelképét, államunk külpolitikájának megteremtőjét és a Szovjetúnió áldásos segítségének és örök szövetségének biztosítóját. Mindig arra tanítottál bennünket, hogy eV kell mélyíteni és meg ícíH erősíteni a csehek és szlovákok testvériségét. Az elmúlt évben megerősítettük ezt a szövetséget, megerősítettük a Csehszlovák köztársaság egységét. Vezetésed alatt megvalósulnak népünk régi álmai és vágyai, Szlovenszkó mint a népi demokrácia erős bástyája épül fel, egy új Szlovenszkó, a munka úttörőivel, példás gazdákkal a falvakon és a dolgozó értelmiség öntudatos képviselőivel. Megválasztásod napjának évfordulóján ez as országépítő szellem és ezek az emelkedett gondolatok töltik el Szlovén' szkót. Annál szívélyesebbek az üdvözlések, a szeretet kifejezései, amelyeket Szlovenszkó népe ma a prágai vár felé küld. ígérjük neked, drága Gottwald elvtárs, hogy szavaidat figyelmesen meghallgatva, állandóan előttünk lebeg a Te példád. Minden erőnket a nép örömtelibb életéért, a CSR boldog jövendőjéért folyó harcnak szenteljük. A Szlovenszkói Kommunista Párt Központi Bizottsága: V. SlROKt. S. BASTOVANSKt. fl magyar dolgozók járási pártaktívja Safárikovón E hó 10-én, a mult hét péntekjén délután 3 órakor 300 magyar dolgozó töltötte meg a safárikovói (tornaijai) mozi helyiségét. A szokatlan időpont dacára is készséggel tettek eleget a Kommunista párt járási titkársága meghívásának, hogy megismerkedjenek a IX. pártkongresszus által kitűzött irányvonallal, amely választ ad a politikai, gazdasági, kulturális és a közélet minden kérdésére. A rövid megnyitó után Major István több mint kétórás előadásában részletesen ismertette Gottwald elvtárs tíz pontba összefoglalt kongresszusi beszámolóját és a kongresszus többi anyagát, különösképpen kiemelve azokat a vonatkozásokat, melyek a csehszlovákiai magyar dolgozókat arra késztetik, hogy fenntartás nélkül bekapcsolódva a közös építőmunkába, minden erejükkel segítsék sikerre a pártkongresszus Irányvonalának győzelmét: „A szocializmus építését és felépítését hazánkban". A körültekintő alapossággal felépített előadást hosszantartó, meleg ünnepléssel hálálta meg a hallgatóság, melyhez bizonyára hozzálárult az afölött érzett öröm is. hogy Major elvtárs oly hosszú idő után újra ellátogatott a járásba, ahol annyian ismerik és szeretik. A következő előadó, Fellegi István, mint a Csemadok főtitkára, főleg Kopecky elvtárs kongresszusi referátumát ismertette, mely feladatunkul tűzi ki, hogy megalkuvás nélküli harcot folytassunk a burzsoá gondolkodás múltból visszamaradt minden csökevénye, főleg a polgári nacionalizmus egyik megnyilvánulása, a „kisebbségi szellem" ellen, hogy így a legszélesebb tömegekben megszilárdítsuk a dolgozók nemzetközi szolidaritását és az ebből fakadó szocialista hazafiság tudatát. Köztársaságunkban mindenki joggal vallhatja magát jó szocialista hazafinak, tekintet nélkül arra, hogy melyik nemzetnek fia, hacsak vállalja egy új szocialista társadalmi rend programját, állapította meg Fellegi. Az előadások utáni vita folyamán kiviláglott, hogy Gottier képviselő elvtárs, Kizling és Bonfanti elvtársakkal, a KSS járási titkárjaival egyetemben milyen szívós kitartással rendezik nap mint nap a helyszinen a Csehországból visszatért magyar lakosság elhelyezését, úgy, hogy • biztosíték van rá, hogy legkésőbb őszre senkinek sem lesz panaszra oka. Hisszük, hogy ez a pártaktíva sokban hozzá fog járulni ahhoz, hogy a tornaijai járás doleozói közül senki sem maradjon el az ötéves terv teljesítésében. IS termelési és a fogyasztási terveknek egymást ki kell egészíteniük — állapították meg a prágai dolgozók konferenciáján A prágai dolgozók konferenciáján arról győződtünk meg, hogy a munkásság a szabad piacon történt árleszállításban életszínvonalának emelkedését látja. A termelés, a közellátás folyton javul, jobban meg kell azonban szerveznünk a kettő között; viszonyt. A termelési és a fogyasztási terveknek egymást kölcsönösen ki kell egészíteniük. Ez a módja a fogyasztók rendes ellátásának és a helyes termelésnek. A közellátási alkalmazottak szakszervezetének titkára rámutatott arra, hogy a dolgozók ma már teljes mértékben kihasználják a szabad piac előnyeit, különösen ruhavásárlásnál, ahol a szabad és a kötött áruk árkülönbségei jelentéktelenek. Hasonló a helyzet a lábbeli-piacon is. A legszükségesebb áruknak mindig raktáron kell lenniök. Ma még előfordulnak kisebb hibák, ezeket azonban gyorsan kiküszöböljük. Vaftatko, a közellátási alkalmazottak szakszervezetének elnöke a gyártás ellenőrzését tanácsolta, hogy ilymódon az esetleges hiányokat vagy hibákat jóelőre kiküszöbölhessük.