Uj Szó, 1949. június (2. évfolyam, 44-68.szám)

1949-06-02 / 45. szám, csütörtök

1949 június 2 UJSZ0 3. A kínai demokratikus rádió Sasigháj felszabadulásáról A kínai demokratikus rádió Sanghaj felszabadításával foglalkozott tegnap. A rádió hírmagyarázója állapította meg, nogy a népi hadsereg győzelmé­ben nemcsak a katonaság találta meg örömét, de a kínai nagy tömegek, a haladó lakosság milliói is kitörő lelke­sedéssel fogadták Sangháj felszabadu­lásának hírét. Sangháj felszabadítása két fontos tényt jelent a kínai demokratikus esz­mék szempontjából. Az egyik az, hogy Kina leghatalmasabb és legkiterjed­tebb gazdasági központja, gazdasági és ipari szempontjából legfontosabb vá­rosa a demokratikus haderők kezére jutott, a másik az, hogy Sangháj fel­szabadulása egyet jelent azzal, hogy a kínai nép katonai, politikai és gazda­sági vonatkozásban súlyos csapást mért a Kuomintang reakciós klikkre. Sangháj felszabadításával a népi had­sereg felmentette az imperialisták egyik legjobban kiépített, távolkeleti bázisát és felszabadította annak mesz­szire szétágazó káros befolyása alól. Sangháj felszabadítása egyúttal alap­kövét jelenti az önálló és független Kína megalapításának. Ezek az itt fel­sorolt okok meghatványozták a kínai hadsereg Sanghájban aratott győzel­mének értékét. Sangháj történelme valóban egész Kina kicsinyített történelmének mása. Az imperialista kalandorok kis száma ezt a hatalmas területen elterpeszkedő várost úgy tekintették, mint saját do­miniumokat, amelyben szabadon ga­rázdálkohhattak és élhettek vissza a kínai lakosság türelmével. Csangkaj­sek az imperialista és feudális Kína utolsó kiszolgálója éppen Sangháj gang­szervezeteiből merítette erejét és éppen Csangkajsek volt az, aki a munkás­tömegekkel szemben véres terrorja következtében megtalálta Kínában összpontosult bel- és külföldi ellenfor­radalmi erőnknek bizalmát és támo­gatását. Csak ez és kizárólag ez jelen­tette, hogy Csankajsek 22 éven ke­resztül képes volt sötét rendszerét fenntartani. De ahogy Sanghájból me­rítette Csankajsek első csapatait, úgy a vérbetiport sangháji munkásság is innen indította meg mozgalmát, amely Kína felszabadulásához vezet. Sangháj nemcsak a kínai demokra­tikus erők győzelmét jelenti, állapítja meg a sangháji rádió hírmagyarázója, de a nemzetközi demokratikus tábor győzelmét is jelenti. A továbbiak során hangsúlyozta a rádió Li-Tao tábornok, a demokratikus hadsereg vezérkarának április 30-án tolmácsolt véleményét. Beszéde során Li-Tao kijelentette, hogy a demokra­tikus kínai kormány és a népi forra­dalmi katonai bizottság hajlandó a diplomáciai kapcsolatok megkötéséről idegen államokkal tárgyalni, de csak oly előfeltételek biztosítása mellett, melyek a tárgyalásokon való egyen­lőségi jogelveket biztosítják, kölcsönös érdekeket képviselnek és tiszteletben tartják a területi tüggetlenségét. A ka­tonai biztonság és a demokratikus kormány soha sem adja beleegyezését egy idegen kormány olyan akciójához, amely az új népi demokratikus Kína belső ügyeibe kivánna beleavatkozni. Amennyiben a külföldi hatalmak a diplomáciai viszony felvételéről kíván­nak demokratikus kormányunkkal tár­gyalni, úgy ezeknek a külföldi hatal­maknak mindenekelőtt a Kuomintang kormánnyal fennálló diplomáciai kap­csolataikat kell azonnal merrszüntet­niök. A kínai nép Sanghájban, vagy bárhol Kínában, hajlandó a külföldiek­kel baráti együttinunkálkodást foly­tatni. tartozzanak az. idegenek bármeiy nemzetiségéhez is. Egyes külföldi kor­mányok nemcsak a múltban, de meg ma is a reakciós Kuomintang-kormány oldalán állva azok harcát a kínai nép­pel szemben támogatják Ezeknek a demkratikus kínai kormány azt üzeni, hogy meg kell változtatniok eddigi po­litikájukat, mert a demokratikus Kína saját ügyeibe való beavatkozást ide­gen hataiom részéről nem fog meg­tűrni és ha az idegen hatalom a kínai néppel barátságban akar élni, úffy ed­digi politikájukat ezeknek a külföldi ha­talmaknak sürgősen meg kell változ­tatniok. Egy zsákmányoija ki a dollár l-Amerikát! fl venezuelai oiajmunkások hangja a szovjet szakszervezeti kongresszuson A Szovjetúnió és a világ minden öntudatos dolgozójának nagy érdeklő­dése mellett folyt le a Szovjet Szak­szervezetek X. Kongresszusa. A Kuz­nyecov elnöki beszámolóját követő vi­tában a nagyszámú külföldi munkás­küldöttség közül a többi között fel­szólalt Jesus Faria, a venezuelai olaj­munkások szakszervezeti bizottságá­nak elnöke is. „Olyan ország proletársága üdvözli önöket — mondotta — ahol nincsen szakszervezeti és más demokratikus szabadság, ahol a lefoglalt szakszerve­zeti pénzalapok a katonai diktatúra bankjaiban fekszenek, ahol betiltják a munkássajtót, ahol a népellenes kor­mány diplomáciai kapcsolatot tart a spanyol fasiszta kormánnyal, ahol ha­ladó közéleti tényezők és a munkás­vezetők börtönben sínylődnek és a dolgozó tömegeknek munkanélküliség és szörnyű nyomor a sorsuk'. — Az imperialisták fegyveres bé­rencei gyilkoljál' a munkásosztály ve­zetőit úgv, amint ezt Kubában, .Bra­ziliában, Chilében, Peruban, Boliviáb.m, Costarikában és Nikaraguában is te­szik. — Az imperializmus mindenre el­szánt kísérleteket tesz, hogy Latin­Amerika népeinek fokozódó szabad­ságharcát elfojtsa. De Latin-Amerika országainak munkásosztálya mindezek ellenére az amerikai imperialsiták és ügynökeik elleni népi szabadságharca élén áll. — Az Egyesült Államok monopo­listái behatoltak országunkba, nyers­anyagforrásukká, olajszállítójukká és ipari termékeik piacává változtatták. Latin-Amerikát előbb a „Nyugati fel­gömb védelmének" paktumával kötöz­ték meg. (Ennek mintájára készült az Eszakatlanti Egyezmény is.) Most az úgynevezett Clayton-tervet tálalják fel Latin-Amerikának s ez a terv vég­leg megsemmisíti majd országunk még fejletlen iparát. Az imperialisták 15 millió hektárnyi olajföldet téptek ki az ország testéből, ellenőrzésük alatt tartják egész gazdasági és politikai életünket. Hivatalos adatok igazolják, hogy az idegen monopolisták 16 mil­liárd dollár értékű olajat szivattyúztak ki országunkból. És ez óriási kivitel ellenére népünk példátlan hiányt szen­ved a legszükségesebb árukban, élel­miszerekben, sőt ivóvízben is. Olajun­kat potom áron hurcolják el. — Az imperialisták lázasan készítik elő a Szovjetúnió el'eni háborút. Ab­ban bíznak, hogy a rabságba vert né­peket háborúba vihetik a szocializmus országa, a dolgozók és leigázott?!? nagy barátja és szövetségese e'len. De népeink nem akarnak támadó háborút, barátságban akarnak élni a Szovjet­unióval és a világ valamennyi népével. A népek nem akarnak az imperialisták érdekeiért harcolni és meghalni. — Mi, Venezuela dolgozói; nem fe­lejtjük el azokat az órási áldozatokat, amelyeket a szovjet nép a fasizmus el­leni háborúban és az egész emberiség­nek a hit'eri veszedelem alól töriént felszabadító harcában hozott. Amerika minden részében száz- százezer el­nyomott munkás bizakodó reménység­col tek'nt a vi'ág do!" roző ,'n­,k na"y vezére és tanítói?, Sz 4á"n fe'é és bi­tet tesz a murké=osztály nemzetközi szolidaritása melletti szüntetése volt; mindenütt moz­gósítja a lakosságot, hogy segélyt nyújtson a felszabadító hadsereg­nsk és az új Kina felépítésében munkájával hozzájáruljon. Természetes, hogy a szabadság­ért folytatott küzdelem élén a munkásosztály áll. Vezetőszerepe ma fokozottabban fontos lett, hogy Kína jelentős iparvidékeinek fel­szabadulásával megnőttek a mun­kástömegek és ezzel a munkásság­ra váró újjáépítési feladatok is. Az iparvidékek felszabadítása a szakszervezeti mozga^m terjedé­sét is előmozdította. Ezek a szak­szervezetek nem csupán az ipar he yreá lítá ára és fejlesztésére szorítkoznak, de iskolákat, klubo­kat is' vezetnek, ezzel jelentősen hozzájárulnak a kultúrának és ál­talában az élet színvonalának emeléséhez. A felszabadulást mindenütt nyomon követi a következetes földreform. Az elmúlt esztendő végéig százmillió zsellér és mező­gazdasági munkás jutott földhöz, akik eddig csaknem rabszolga­sorban tengődtek és évről évre az éhhalál rémével küzdöttek. A k'nai paraszt nem járathatta isko­lába gyerekeit. A földesúrnak ér­dekében állt a nép tudatlansága, egyedül az ő javát szolgálta, kel­lett a milliós tudatlan szolgasereg; a kínai bölcsesség, a kínai mosoly az urak, a hízottarcú kövér man­darinok, iparbárók, pénzes keres­kedők. hasas bankárok előjoga volt — riksába fogott zörgőcsontú kul', a zsákhordó, a tüdővészes gyárimunkás arcán nem láthattad ezt az annyiszor megénekelt bö'cs kínai mosolyt, ványadtképű, csenevész gyermekei szemében az életvidám fényességét, de láthatod már mindenütt a felszabadító harc eleven következményeként, a föld­reformmal és az azzal karöltve járó iskolareform eredményeként. Mint mondottuk, ebben a harc­ban, amit a nép a jobb jövőért, a m- ga ts gyeimekei boldogabb éle­téért folytat, a kezdeményezés és vezetés a Kommuista Párté. Ma 3 millió tagot számol Kína Kom­munista Pártja, ezen az élcsapaton nyugszik ma Kína teljes megújho­dása, ez a három millió öntudatos harcos irányítja a népi hadsereget, ez gyúrja újjá földünk roppant da abját és ez ad új arculatot neki. Sangháj bevételével — és ha majd Kanton felszabadítását is jelenthetjük, a harc még koránt­sem ért utolsó fejezetéhez. A má­sik tábor, az amerikai és angol imperia'isták, még nem ejtette el a népel enes Kuomintang kor­mányt. A tőke támadó erői, ame­lyek ott állnak a háttérben és a népei enes kormányt uszítják és pénze'.ik, rr.ég nem hajlandók jobb be áásra térve a beke és építés ka onáinak átadni a teret. Foly­tatják a terrort, nem hajlanak Maocetung békeszavára és ezért a kínai népre még további harc és áldozat vár, ám nem kétséges többé, ahogy a harc kezdetén sem volt kétséges, hogy ezt a harcot a nép győztesen fogja befejezni és az eddig felszabadított 200 millió mellé újabb tíz- és százmilliók so­rakoznak, egész Kína roppant embertartaléka, kimeríthetetlen földi kincse é£ gazdagsága. Kína felszabadított része nem éh zik többé. Eddig kéjlakokban, palctá' b n hezsölö u :ai nem híz­hatnak többé a nincstelenek nyo­mo. án, nem gazdagodhatnak a munkásság verejtékén. A holnap bizonytalansága, a szárazság és az á'v'zek elől nem menekül többé a k nai p raszt, nem lesznek töb­bé földi nfutó milliók, az ország­utak árkában hagvott temetetlen gye: ekcscnvázak, halálukat váró krrer.lt aTgok; rem lesz többé az újkornak ez az évről évre meg­újuló szégyenteljes népvándorlá­sa, ame'yről a mult újságjai oly közönnyel adtak híradást, mintha egy távoli bolygó valamely csil­lagv'zsgálóban észlelt érd?ktelen változásáról lett volna szó. A világ egy szóval, egy foga­lommal szegényebb lesz: a felsza­badító harc jóvoltából nem lesz többé kínai kuli! Emberre többé nem lehet majdjelzőként aggatni, hogy a nyomorúságnak legmé­lyebb szintjét, a mi európai fogal­maink szerint már megnevezhe­tetlen emberi nyomorúságot — akár az indiai páriáét — jelezze. A kínai kuli emberré válik, ez a győzelmes felszabadító harc leg­mélyebb és legigazabb jelképe! Egy megbélyegző szóval, egy fo­galommal szegényebbek leszünk, ám ugyanakkor az egyenjogúság­hoz, emberi méltósághoz, tiszta és félelemnélküli élethez jutott em­berekkel a felszabadult kínai nép százmillióival gazdagabbak. B nacionalizmus ellen, proletár internacionalizmusért A Kommunista és Munkáspártok Tájékoztató Irodájának lapja, » „Tartós békéért, népi demokráciá­ért" írja: A második világháború után, ami­kor az angol-amei lkai imperialisták nyíltan terjeszkedésre vettek irányt, törekedve, hogy megteremtsék világ uralmukat, újból, különös erővel me­rült fel a népek szabadságáért és nem­zeti függetlenségért folyó harca foko­zásának kérdése. Az imperializmus és a kapitalizmus általános válsága kor­szakában a történelmi fejlődés egész menete azt mutatja, ez a harc csakis a proletár nemzetköziség megerősödésé­nek alapján, a nacionalizmus minden­féle megnyilvánulása leleplezésének és szétzúzásának alapján járhat siker­rel Sztálin elvtárs nem egyszer hang­súlyozta, hogy a proletariátus győzel­mét csak a kölcsönös bizalom, min­den nemzet dolgozol közeledésének zászlaja alatt lehet megvalósítani, hogy a szocializmus korszakában a nemze­tek nemcsak nem halnak el, hanem el­lenkezőleg, fejlődnek és virulnak. A burzsoázia abbeli törekvésében, hogy a különböző nemzetek dolgozói ! harcának egységét széttörje, régóta ' alkalmazta a nacionalizmus mérgezett fegyverét a dolgozók gúzsbakötése, a népek megosztás." és rab'óháborúk szí­tása érdekében. A legféktelenebb na­cionalizmus hordozója most az ameri­kai monopolista burzsoázia. Az angol­szász faj fölényének és az „amerikai életformának", a világuralomnak hir­detése, amit az atomfegyverrel való rémítgetéssel, a négerek, „színesek" és általában a „nem teljes értékű amerikaiak" üldözésével támasztanak alá, az amerikai népbolondítók „fajkti­tatásai" — mindez azt bizonvítia, hogy az amerikai impe! I 'listák méltó utódai a német fasisztáknak. Az amerikai monopolisták arra tö­rekszenek, hogy minden nemzeti kor­látot eltávolítsanak világméretű ter­jeszkedésük útjából és felhasználják a kozmopolitizmus ideológiáját, mely a burzsoá nacionalizmus visszája. Az im­perialisták halálosan félnek a szocia­'I :mus sikerétől és arra számítanak, hogy a kozmopolitizmus segítségével aláássák, tönkreteszik a hazafiasság szent érzését, hogy elködösítik a népek nemzeti öntudatát, hogy meggyengít­hetik harci kedvüket a szabadságért és függetlenségért vívott küzdelmükben. Miként a nacionalizmust, ugyanúgy a kozmopolit'zmust is egyazon célra használják most fel az imperialisták: arra, hogy a szocialLmus táborát gyengítsék. Ennek az ideológiának fő szószólói szerepében különös hévvel lépnek fel az amerikai imperializmus bérencei — a jobboldali szocialisták: Blum, Bevin, Saragat, Schumacher, Spaak és a töb­biek. A jobboldali szocialista kozmo­politák a gyakorlatban úgy valósítják meg a „nemzeti szuverénítás elavult felfogásáról" szóló elméleteiket, hogy országukat eladogatják az amerikai milliomosoknak. A „Marshall-terv" gazdaságilag, az Atlanti Egyezmény katonai szempontból, az „Európai Szövetség" pedig a külpolitika terén oda vezet, hogy a nyugateurópai or­szágokat megfosztják szuverénitásuk­tól és azokat az USA csatlósaivá vál­toztatják. A népi demokrácia országaiban, ame­lyek mély szociális és gazdasági vál­tozásokat valósítanak meg s amelyek a burzsoáziát kiszorították a hatalom­ból, az angol-amerikai imperialisták ügynökei a nacionalizmus fő fegyver­ként használják fel a népi demokrati­kus rendszer ellen, a népek mindjobban izmosodó barátsága ellen és azok el­len az egyre inkább szilárduló test­véri kapcsolatok ellen, amelyek ezeket az országokat a Szovjetunióhoz fű­zik. Miben rejlik a népi demokratikus or­szágok ereje? Abban hogy az erősödő szocialista kapcsolatok, az önzetlen kölcsönös segítségnyújtás, mely a né­pi demokratikus országok és a Szov­jetúnió testvériségén és egyenlőségén alapszik, lehetővé teszi a szocialista si­keres építését, a kizsákmányoló osztá­lyok kiszorítását és felszámolását. A pusztuló kizsákmányoló osztályok megmaradt képviselői azzal próbálkoz­nak, hogy a népi demokratikus rend­szer ellen, a proletárdiktatúra ellen, a népi demokratikus országok és a Szovjetúnió közötti bizalmatlanság és ellenségeskedés szításával indítsanak harcot. A burzsoázia, amikor azzal kí­sérletezik, hogy egyik vagy másik or­szágot elszakítsa a közös demokrati­kus tábortól, arra törekszik, hogy ez­által megteremtse a kapitalizmus visz­szaállításának reális lehetőségeit. A szocialista építőmunka közös és álta­lános folyamatától eltávolodni, elkülö­nülni s a saját nemzeti burok kereteibe bezárkózni, elkenni a saját nemzeten belül lévő osztálvellentéteket, nem lát­ni azt, ami a különböző nemzetek dol­gozó tömegeit egymáshoz közelíti és egymással egyesíti, s csupán azt lát­ni, ami eltávolíthatja őket egymástól — az ilyenféle törekvéseket a burzso­ázia és ügvnöksége egvetlen cél ér­dekében szítja és kultiválja: vissza akarja szerezni elvesztett osztályural­mát. Bár a burzsoázia veerséget szenve­dett a népi demokratikus országokban, most a nacionalizmus jelenti a legfőbb veszélyt az új államrend sikeres épí­tése s ez országok fejlődése számára a szocializmushoz vezető úton Az imper'a­listák ügynöksége azzal próbáIko7l'<, hogy a nacionalizmust ne csupán a kispolgári rétegek és az értelmiség kö­reiben szítsa, hanem a munkásosztály elmaradott része között is. A naciona­lizmus befolyása a népi demokratikus országok kommunista és munkáspárt­jainak soraiba is befészkelődik. Az osztályharc kiéleződésével ezekben az országokban nációnál.ta irányzatok nyilvánulnak meg, olyan kísérletek, hogy a munkásosztály internaciona­lista politikáját a burzsoázia naciona­lista politikájához idomítsák. Hogy a nacionalizmus mihez vezet, azt meggyőzően mutatja a Tito-klikk poli llíája Jugoszláviában. Ez a klikk, miután a nacionalizmus útjára lépett, valamennyi alapvető kérdésben nyiitan ellenforradalmi, trockista politikát folytat. Hogy ezt leplezzék, hamiskár­tyás módjára, az osztályellentétek „megszüntetéséről" beszélnek, holott a valóságban, a kulákságra, mint hatal­muk támaszára, veszik az irányt. Ti­tóék Jugoszláviát egyre inkább arra az útra terelik, amely ezt az országot közönséges burzsoá köztársasággá vál­toztatja és a jugoszláv államapparátust azok ilMözésere használják fel, akik bátran M'detik a marxizmus-leninizmus iránti hűségüket és a Szovjetúnió iránt érzett barátságukat. Titó, ez az alias áruló és hóhérainak, meg provokáto­rainak egész bandája, miközben arról fecsegnek, hogy Jugoszláviában „nem­zeti méretekben" építik a szocializmust, a valóságban minden harcot beszün­tettek az amerikai imperializmus eüen és minden gondolatukat a Szovjetúnió és a népi demokratikus országoltál szembeni gvű'ölet szítására irányítják. T'to, a megrögzött nacionalista, az an­gol-amerikai hábarús uszítók eszközé­vé lett, akik őt maga Jugozsláva el­len is felhasználják. A kommunista és munkáspártok le­vonták a tanulságot a Tito-klikk áru­lásából, fokozták éberségüket a soraik-, ban megmutatkozó nacionalizmus min­den tünetével szemben Óriási szerepe volt ebben a Tájékoztató Irodának a JuKP-val szemben hozott ismeretes határozatának. Az Egyesült Lengyel Munkáspárt és a Bolgár Kommunista Párt kemény ellenállást tanusí­tott azokkal a jobboldali-oppor­tunista és nacionalista elhajlá­sokkal szemben, amelyek soraikban mutatkoztak. Ez elhajlások képviselői: Wieslaw (Oomulka) és Trajcso Kosz­tov, amikor átálltak a munkásosztály és a szocializmus számára rendkívül veszélyes nacionalizmus álláspontjára, felettebb veszélyes útra léptek. A kommunista pártok a soraikban felbukkanó nacionalizmus ellen mint a burzsoá befolyás legveszedelme­sebb tünete ellen küzdenek. Amikor a nacionalizmus a proletariátus osztály­érdekeit általános népi érdekekkel vált­ja fel, amikor eltörli a párt, a munkás­osztály és a nép közötti határokat és letompítja a kommunisták öntudatát, azzal a veszéllyel fenyege'l a pártot, hogy elveszti osztály játékozódását, hogy áttér a burzsoázia állásfoglalá­sára, vagyis elárulja a szocializmus és a haza szabadságának ügyét. A na­cionalisták a népi demokrácia országai­ban mindenekelőtt azzal tűnnek 'ki, hogy rosszindulatú magatartást tanúsí­tanak a Szovjetún'óval szemben, amely pedig ezeken az országokban a szo­cializmus győzelmének, az ország nemzeti létének H:tosítja A Szovjet­unió iránti magatartás az igazi prele­tár nemzetköziség próbaköve minden kommunista, minden igazi hazafi szem­pontjából. A kommunisták kíméletlenül leleple­zik a nacionalizmus mindennemű meg­nj Ivánulását és fáradhatatlanul küz­denek annak kiirtásáért. Nagy figyel­met szentelnek a nemzetköziség szel­lemében történő nevelések, felhasznál­ják a proletár internacionalizmus zász­lóvivőjének: a kdicsőséges bolsevik pártnak gazdag tapasztalatait. A Szovjetúnió tapasztalata mutatja, mily nagy jelentősége van a népek barátságának a szocilista rendszer építése és védelme szempont iából. Csakis a munkásosztály, a kommunis­ta pártok vezetőszerepe és a nemzet­közi proletárszolidaritás biztosítja a sikereket a népek gigászi harca szá­mára. A SzUK(b)P tapasztalata azt is mutatja, hogy a népek barátságát a proletáriátus pártja azáltal valósítja meg, hogy kérlelhetetlen harcot vív a nacionalizmus tünetei ellen. Az imperializmus tábora fölött a tör­ténelem kimondotta az ítéletet. A bé­kének, a népek barátságának, a de­mokráciának és a szocializmusnak tá­bora győz és fog győzni, élén a kom­munista pártokkal és a Szovjetúnio­val. A nacionalizmus ellen, a proletár nemzetköziségért vívott fokozott harc ennek a győzelemnek egyik fő félté-, tele.

Next

/
Thumbnails
Contents