Uj Szó, 1949. június (2. évfolyam, 44-68.szám)

1949-06-02 / 45. szám, csütörtök

2. UJSZ0 1949 június 4 <5os Q-dor: BALZAC Amidőn e napokban Balzac szüleié sének százötvenedik évíoidulója alkalmából az emlékezés reflektorával rávillantanak e nagy regényíró derűs szenvtelensége! kliejezö arcvonásaira, Rodin vésőjével is megörökített tömb szerű, tagbaszakadt alakjára s gondolatban sokan felkeresik Párizsnak róla elnevezett utcáját, a házat, melyben élt, alkotott s alig ötvenesztendős korában meghalt, nemcsak az átlagos jubileumi kegyelel jui kifejezésre a róla leirt vagy elhangzó szavakban. Több ok, több körülmény magyarázhatja, hogy ez így van, hogy ennek így kel! lennie. Sztálin mondásával kapcsolatban, amely szerint az írók az emberi lélek mérnökei, Balzacról elmondhatjuk, hogy az ember' lélek leg nagyobb mérnökeinek egyike, frói teljesítmények értékelésénél döntő jelentőségű a művészi minőség, de Balzacnál nemcsak ez, hanem fi ói tel jesítményének meretei is rendkhüliek. A világirodalom egyik leglenyűgözőbb. arányaival szinte szédületesen ható koncepciója az ő egységként tervezett regénysorozata, a" korabeli francia társadalmat megörökítő Emberi Színjáték, a Comédie Humaine. A XIX. század irodalomesztétikája állandóan azt emelte ki Balzacban, hogy a lélekelemzésben utolérhetetlen: a vesékbe lát Ez kétségtelenül igaz-. Tegyük azonban hozzá, hogy e léleke'emzés nem elvont spiritualizmusban fogant, mert Balzac a dialektikus materializmus XVIII. századbeli francia előfutárainak, így Holbachnak tanításait is felszívta magába s az emberi lélekben a konkrét élei körülmények termékét látja s rajta a társadalom fundamentális erőinek formáló hatását, a gazdasági renddel kapcsolatos kérlelhetetlen következményeket ismeri és tiintei fel. Ebben a keretben valóban egyedülálló az a művészet, mellyel egyes alakjainak gondolkodásába, akarati és érzelmi világuk szerkezetébe és mozgalmasságába betekintést nyújt. Rá is talál az a kép, mellyel Goethe Shakespeare személyeit jellemzi: olyan órákhoz hasonlíthatók, melyeknek tokja kristályüvegből készült s ezért nemcsak az időt és a mutatók járását 'áthatjuk rajtuk, hanem a belső szerkezet működését is, a különben rejlett rugók és kerekek munkáját,_ melynek eredményeként x közösségi és az egyéni fejlődés menetét az időrend fonalán tagolni tudjuk. Balzac mesteri lélekrajzának hangsúlyozása a polgári társadalom XIX. századbeli teljes kibontakozásának időszakára jellemző, amikor ez a társadalom el volt telve a maga érettségének és stabilitásának tudatával. Ma, a XX. század gazdasági és háborús válságok által siettetett társadalmi fejlődésének fordulópontján, az emberi haladást fürkésző és munkáló szemlélet Balzacot más szempontból értékeli elsősorban: társadalomábrázoló művészetének szempontjából. E művészet valóban önmagát múlja felül, nemcsak a szépség varázsával, hanem igazságával hat, nemcsak érdekel és leköt, hanem irányit is. Itt szerepet játszik az, hogy az a korszak, melyben Balzac élt s amelyet műveiben megörökít, a mi jelenünk felé vezető társadalmi fejlődésnek fontos állomása. Balzac egész oeuvreje egy hatalmas óramű, melyről az idő feltartózhatatlan haladásának szükségszerűsége olvasható le a társadalmi fejlődés ama foka felé, melv megszünteti a tőkés társadalmi rend észszerűden és az igazi humanizmust figvelmen kívül hagyó kötöttségeit. Ezeknek kínját és igaztalanságát Balzac, a szellemi robotolás hérosza, saját testén éiezte s ellenük — kifejezett szándék nélkü' :s — regényalakjainak egész sora * a kapitalizmus adottságaitól lenyűgözött sorsuk világvisszhangot felverő egyetlen tiltakozás. A polgári Franciaország történelmi és irodalmi tankönyvei realisztikus nyíltsággal megállapítják és kimondják, hogy Balzac regényalkotásai, mint egész, a francia burzsoátársadalom* nak nemcsak szórakoztató képe a nagy forradalom idejétől a XIX. század derekáig, hanem e társadalom megismerését szolgáló páratlan forrásmű, dokumentációs alkotás. Ez volt egyik oka annak, miért vált Balzac már a műit század negyvenes éveinek elején isme't szívesen fordított és sokat olvasott iróvá Közép-Európában Az olvasók megtatlálták benne annak a polgári-kapitalista világnak ábrázolását, mely nálunk — mint gombák előtelepe a talajkéreg alatt — a feudális és félfeudális gazdasági és jogi rendszer takaróját szétfeszíteni készült 5 amelynek már nemcsak ködös sejtelme, hanem elkövetkeznének elkerülhetetlensége is világossá vált a haladásért harcvállatásra kész elmékben. A fiatal Marx társadalmi szemléletét igen jeletékeny módon az a Franciaország és az a Párizs fejlesztette, amelvben Balzac egész életét töltötte. Mit élt át és látott, mit tapasztalt és mit szűrt magának le Balzac 1790 és 1P50 között lepergett évei folyamán ehhen" a történeti és szociális környezetben? Átélte a napoleoni korf, mely volta kep a korai finánctöke éldekeit szolgáló katonai diktatúrának tekinthető, mint fiatalembei tanúja a Bourbon n staurácio konok maradiságának, végül szóhoz és írói elismeréshez jut az 1830-as júliusi forradalom után, mikor a polgári életformákban tetszelgő La jos Fülöp kerül a polgárkirályság trónjára. De neki nem jutott annak a vagyonszerzésnél' lehetőségéből, me

:«re egy vezető politikus mint legszebb feladatra felhívta a polgárkirályság pénzembereinek, iparkapitányainak s az egyéni gazdá'kodás vizein kalózkodó spekulánsainak figyelmét Ralzacnak sok és keserves anyagi gond, végsőkig feszített fáradságos munka jutott, ha közben néhány órára az irodaim) siker csillogásában is talált örömet. HH barátjának, a zeneszerző Rossininek társaságában végignézett egv előadást a párizsi operában s a nézőközönség érdeklődése szemlátomást nemcsak a színpadra irányult, hanem időnként felé fordult, az előadás után gyorsan megszűnt minden illúzió. Hazatét otthonába, hogy éjféltől másnap dé'ig írjon s déltől félötig korrektúrákat olvasson. Nyomasztó adósságainak törlesztése végett — ezek egy szerencsétlen n'fimdai vállalkozásból szárnaztak — hosszú éveken át igy robotol írói taposó malmában s nem egy, hanem több regényen, munkán dolgozott egyszerre O, aki azt írja valahol, hogy amit NapoIeon karddal nem tudott véghezvinni, megvalósítja tollal, hitelezők örök hajszoltja volt s uzsorások fojtogatását érezte a torkán. Közben zajlott körülötte az élet, végbemen

1 a feudalizmus leváltása a polgári világ által A felszabadult jobbágyokból szabad, kapitaüsztikus értelmében szabad parasztok lesznek, a zsellérrend megszűnik s helyébe lép a háziuraknak zsellérként házbérrel adózó lakásbérlők osztálya, a töke kezdi a nagyipart szervezni, vasúiépítésben keres gvümölcsczést s belekóstol a világpiaci spekuláció búsás profitjaiba. Már nemcsak a származás. hanem ÍZ adó alá eső vagyon ad politikai jogokat és társadalmi tekintélyt s akinek pénze van, annak származása nem jön tekintetbe. Az új gazdasági rendsz^i fokozza a termelést, előre lendíti a technikát, szabad jára hagyja a spekulációt és a javak elosztását, nem törődik azokkal, akiknek annyi sem jut belőlük, hogy életüket tengessék. Fzt az. élő jelent figyelte Ba'zac. ez volt műveinek nyersanyagforrása, alkotásainak inspirálója. Tudatának befogadó képességét regényei alapián szinte emberfelettinek kell tartani. Minden' tud, amit tudni Vhet és fontos a jogászok, a kereskedők, a bankárok, az orvosok, a pnnok. a pénzbárók és a k

;«no'gárok életéről, figyeli és megörökíti a társadalom csillogó felszínére vetődöket és a köznapi nyomorúság sötét mélységeibe sodrottakat, hevül a finom é« nemes lelkekért s belemerül n szédelgők és kalandorok tanulmányozásába. Nem elszigetelt egyéneket mutat be. hanem éVfkörőfcet s a polgárkirályság társadalmáról olyan keresztmetszeteket készít, amilyeneket az irodalom ae emberi történelem valamely más korszakáról aligha produkált. Nem sztatikus naturalizmus az ő módszere, nem másolja az életet, hanem felfedi dinamikájának erővonalait és sodrát, elsősorban a tőke- és a pénz dinamikáját a polgári társadalomban. Semmi visszásságot nem hallgat el ezzel kapcsolatban, Azzal, amit elmond róla, már ítél is felette, de a pénzfűtötte öldöklő versenyből kiutat nem mutat. Es ilyet személyes életében sem talált. A disznófejű nagyúr kegyéért folytatott hajszában a túlzott munka időnap előtt elnyüvi Balzac fizikumát, elfogyasztja erőit, mint ahogy egyik legolvasottabb regényében semmivé zsugorodik a hős é'e'energiájának jelképe: a szamárbőr. Ez a nagy látnók, aki műveiben soha nem hamisítja meg a valóságot s alkotó lendülettel keresi a társadalmi vonatkozások lényegét, személyes életének nyomasztó realitásából fantasztikus pénzszerzési tervek és egy egeszen regényes természetű szentimentális kapcsolat ábrándjai közé menekül. Közel két évizeden át levelez egy lengyelországi nőolvasójával, akit személyesen nem ismert s aki iránt annak hozzá intézett érdeklődő levele keltett Balzacban szenvedélyes vonzalmat. A nő — Hanska grófnő — egy lengyel arisztokrala felesége volt s urának elhunyta után nagynehezen engedélyt kapott a cártól, hogy Ralzachoz mehessen feleségül A költő már leromlott egészséggel kiutazik Lengyelországba az esküvőre s néhány hónappal az,után, hogy Hanskát mint nejét elhozta Párizsba, meghalt. A házasságkötés már a 4f>— 49-es forradalmak lezajlása után történt. Egy ab«zolút uralkodó kegyére volt szükség, hogy az író kapcsolatba téphessen unnak a feudális világnak egv tagjával, amelyben épúgy, mint a polgári társadalom kedvezményezettjeinek körében, szívesen olvasták Balzac leírásait a társadalom napfényes oldalának ragyogásáról, a splenGoethe nem tud verset írni A német költőfejedelemben nem látta meg minden kritikuskoi társa a halhatatlant. B ö 111 i g e r. drezdai múzeumigazgató ezt írja' „Képtelen vagyok megérteni, Goethe úr. az etnberi gondolatok és cselekedétek ábrázolására miért választott olyan itatós-papír jellemeket, Clavigo, Egmont, Faust". Franz von S p a u n, akkori közíró is a Faustba köt bele: „Lázbeteg nem fecseg annvi bárgyúságot, mint a Goethe-fé'e Faust. Kiesik a toll a kezemből. Ennek az Atigias istállónak a kitakarításához több. mint herkulesi munka kellene. Nem beszélek a verselés gvámoltalanságáról; amit olvastam, eléggé megmutatta hogy a szerző a régi iskolának legközebbszerííbb tehetségeivel sem mérkőzhetik. Lehet, hogy a Faustban rejlik valamely célkitűzés, de a jó költő nem mázolja azt oda; értenie kell a rajz és festés művészetéhez... Vannak embe'elf.v akikből ömlik a vers, mint a víz, de az unalmas rímeiéinek ez a cukorbajos áradata jó költőtől sohasem ered". Nem rossz az a búcsúztató sem. amelyet félévvel Goethe halála után a Sachsertfreund nevű folyóiratban tartotta fölötte egy wcimari névtelen cikkíró: „A mi Goethénk el van feledve, nem mintha a weimariak érzéketlenek lennének tiszteletreméltó jelenségekkel szemben, hanem a saját | Ami Schillert illeti, neki is volt mit eltűrnie a kortársi bölcsességtől. Egy szépnevíí újság, a Königliche priviligierte Berlinische Staats- und Gelehrte Zeitung így röffen neki az Ármány és Szerelemnek: „Megint valami, ami szégyent hoz napjainkra. Minő ábrázattal mer valaki ilyen érlelmetlenséget leírni és kinyomatni. De nem kívánunk szónokolni, ítéljen maga, aki képes végigolvasni 167 oldalnyi undorító ismétlést és istentelen kiszólást, ahol egy ficsúr a Gondviseléssel perlekedik egy buta, affektált lány miatt s hol hemzseg a pórias éle és érihetetlen szóhabarék. Igv írni annvi, mint lábbal taposni az ízlést és a józan Ítélőképességet. E müvében a szerző felülmúlta saját magát. Méhány jelenetből lehetett volna valamit csinálni. de amihez ez a szerző hozzányúl, buborékká oszlik a keze alatt". Mikor Kleist Heiibronni Katája megjelent, a Morgenblatt című újság azt írja róla, hogy érdekes olvasmány olyanok számára, akiket a józan eszük, elhagyott. S nem is kell a régmúlt, időben .keresgélnünk. A nemrég annyira divatos Max Nordau szerint Ibsen, a nagy modern norvég drámaíró képtelen egyetlen gondalatát is világosan átgondolni, egyetlen-itt-oll odakent vezérszót megérteni, egyetlen tételből a helyes következtetést levonni. A munka dicsérete Tudja az, aki a rögöt bontja, aki súlyos ekével a földet szántja, hogy az ami fent gazdag bővérű napfénytől ragyogott, lekerül és ami mélyen lent a sötét talajban titokban dolgozott, felkerül. Mert csak így termékeny ül meg az áldott föld, csak igy pusztúl az élősdi féreg, a zöld, kövérszárú haszontalan húrján és a pusztulás e forró lázában bomlásnak indul a burok, lazul és megpuhul a mag. És mélyen bent a búzamag "kincse, míg vajúdva pattan kemény, ellentálló kérge, lüktet és feszül változik, új formára tör nő, fejlődik fent, gyökeret ereszt lent, egyszerre és megbonthatatlan erővel egyesül napfény az áldott földdel, szellem az anyaggal egybeforrva csodába lendül a munka diadala. SZABÓ BÉLA. egészsége miatt. Nem volt benne semmi emberi, csak saját magával törődött. az emberiség nagy érdekei idegenek voltak neki ... Müvei, nos igen, azok túl fogják élni őt, tudniillik az a hat-nyolc kötet, amelybe majd egy kritikai kéz össze fogja gyűjteni a negyven kötetni pelyvából a búzaszemet". Ha maga a német kortárs ilyen véleményeket hullatt el nemzet® legnagyobb költőjéről, mit lehet remélni az idegentől. C o 1 e r i d g e szerint Faust nem egyéb, mint vetített képek sorozata, írásmódja közönséges és szabadszájú — De Quincey még szgiorúbb: „Sem a legalacsonyabbrendű egyiptomi babona, sem az elvarázsolt Titánia, sem Caliban részegségében nem álmodott olyan üres és gyatra bálványképről, mint a németek Goethéje". Victor Hugót elöntötte az epe, mikor Goethét említették. „Szörny! Vadállat! Egyetlen művét sem érdemes elolvasni, kivéve a Haramiákat". Egyik hallgatója szerényen közbeszólt: „A Haramiákat nem Goethe irta, hanem Schiller"! A nagy francia nem jött zavarba és tovább zúgolódott: „No lássák, ezt sem ö írta"! Az Irodalomtörténész Eduárd Engel megállapítja, hogy Thomas M a n n nem tud németül. Végezetül hallgassuk meg az előkelő körök véleményét az újító irodalomról. Nohenlohe-Schillingf ü r s t herceg, német birodalmi kancellár megnézte Gerhart Hauptmann költői darabját, a Hannelét. Ügy emlekezik meg róla. hogy szörnyűséges realista "csinálmány, amellett betegesen érzelgős misztikum, kellemetlen, idegtépő, egyszóval útálatos. „Utána elmentünk egy vendéglőbe, hogy pezsgő és kaviár segítségével ismét emberhez méltó hangulatba lódítsuk át magunkat". Azt mindig tudtuk, hogy udvari felfogás szerint az ember a bárónál kezdődött. A hercegi kritikus megjegyzése most arra is megtanít, hogy az emberi gyomor a kaviárnál kezdődik. Szerencsére a herceg úr, illetve » hercegi és egyéb főrangú utódai, hogy a színpad nyelvével éljünk, eltűntek a jobbfenéken és ma a szörnyűséges „realista csinálmányok" lendítik emberhez méltó hangulatba a nézőt, nem pedig a pezsgő és kaviár. d e u r-ről. Balzac azonban nemcsak ezt mutatja be, hanem a küzdelmes élet nyomorúságát is, a m i s e r e-t, egészen egyszerű életek tükrében. Társadalomábrázoló művészetének elégtételt szolgáltatott Lunacsarszkij akkor, midőn a szovjetek új Oroszországában gondoskodott arról, hogy művei megfelelő fordításban eljussanak az új társadalmat építő orosz nép hatalmas érdeklődésű olvasótömegeihez. Méltán történt ez igy. Mert Balzac elsősorban azoké, akik ismerik az eddigi társadalmi berendezések megrögzött hibáit. Azokra realizmusa felszabadító hatással van, hogy nekifeszüljenek valami új és jobb teremtésének. Balzactól minden kor írói három dolgot tanulhatnak. Hogy hűek maradjanak saját korukhoz, annak munkájából, törekvéseiből és feladataiból örökítsenek meg minden lényegest. Hogy őszintén tárják fel a társadalmi fogyatékosságokat, melyek az építőmunka útját megnehezítik. S végül, hogy fáradhatatlanul dolgozzanak. Ezt annál inkább megtehetik ma, mert megszűnőben van a világ, mely az írók munkájának is áru jellegét adta, hogy rajta elsősorban vállalkozók keressenek. A becsülés mellett olyan létfeltételeket tartogat számukra a jövő, amilyenekről nem is álmodhatott az a társadalom, mely gyötrődni hagyott, egy Balzacot, aki zsenijének tudatában azt mondta magáról, nem hiszi, hogy egy agy, egy toll és egy kéz valaha is az övéhez hasonló erőmutatványokat végzett volna egy üveg ténta segítségével. KULTÚRHÍREK A NAGYVILÁGBÓL Cannesban nemzetközi filmfesztiválra készülnek. A franciák tavaly lemaradtak erről a nagy eseményről s most igyekeznek pótolni a mulasztottakat. Minden résztvevő ország hosszú és rövid filmekkel szeiepelhet. Az egész estet betöltő filmekre nyolc díjat tűztek ki, rövid filmekre szintén hármat s végül egy egy díjjal a legjobb színes, rajz és bábjátékfilmet juta"maz7.ák. A zsűri tagjai a francia filmvilág vezető személyiségei. • Vittorio de Sica, aki a két kis rcmai cipőtisztítóról szóló filmjével, a „Sciuscia"-val világhírű lett, most új filmmel lép a világ elé. A párizsi sajtóbemutatón a filmnek óriási sikere volt. Főszereplője egy bic kii, amelyet ellopnak. Az olaszok a háború befejezése óta kitűnő filmekkel jelentkeztek, csaknem valamenyi antifasiszta, nfpi film volt és talán sehol sem tanultak annyit az oroszoktól, m n épp ;n Olaszországban. A rendezők nem sztárokkal, hanem ad hoc felfedezett emberekkel, népi tömegekkel dolgoznak, mint az első nagy orosz rendezők, Pudovkin és E senstein. Amit nyújtanak, az mélyen és megrázóan emberi; póz, színpadiasság, minden kellék száműzve van, meggyőző a szenvedés, a fájdalom és a mosoly. Az a plakátragasztó, aki de Sica új filmjében ellopja a biciklit, egy o'asz munkás, akit a rendező Rómában, az utcán szedett fel, akárcsak a két kis proletárfiút, első filmjének főszereplőit. • Szovjet hegedűművészek ls résztvesznek a prágai nemzetközi Hűbe! ik hegedűversenyen, névszerint Igor Besrodny, Viktor Pikaisen, Michail Vajman, valamint a leningrádi zenefőiskola igazgatója, Pavel Ssrebrjakov, akit a zsűribe is beválasztottak. Néhány héttel ezelőtt egy budapesti régiségkereskedésben felfedeztek Mozart egy zenemüvét, m?lynek -100 évvel ezelőtt nyoma veszett. A hat menüettet és triót tartalmazó kéziratot Mozart 1796ban, 12 éves korában vetette papírra. A kéziratot eredetileg Mozart fia odaajándékozta egy magyar barátjának, aki később továbbadta, míg aztán elkallódott. • Puskint, a nagy orosz költöt, születésének 150 éves évfordulója a.kalmából nemcsak a Szovjetúnióban ünneplik, hanem szerte a világon. Lengyelországban nagy ünnepségre készülnek. Műveiből jubileumi kiadás készül hat kötetben. A lengyel írók Puskin-emlékkönyvet adnak ki, az állam külön bélyegsorozatot. • — A híres svéd upsalal egyetemen több mint 2000 főiskolás jelenlétében, Thomas Mann a napokban „Goethe és demokrácia" címmel előadást tartott. — Tíz év után a prágai Nemzeti Színházban újból előadták J. Malién „Jánosík" c. színművét. A nremiért május 26-án tartották, a KSC IX. kongresszusának tiszteletére. — Dobra-Vodán ünnepséget rendeznek. Vasárnap, június 5-én az iskolaügyi megbízotti hivatal védnöksége alatt kegyeletes emlékünnepet tartanak Ján Holly szlovák költő halálának 100-ik évfordulója alkalmából. Az ünnepi beszédet Horák postaügyi megbízott ttartja.