Uj Szó, 1949. június (2. évfolyam, 44-68.szám)

1949-06-02 / 45. szám, csütörtök

2. UJSZ0 1949 június 4 jesztettük és megerősítettük ebben az államban a dolgozó nép hatalmát és ennek élén » munkásosztály áll. Biztosítottuk a nép vívmányait úgy belülről, mint kívülről, népi demokra­tikus rendszerünket kimélyítettük és felsorakpztunk azon az úton, amely a szocializmushoz vezet. Arra a kérdésre mit kell főleg ten­nünk, hogy a kitűzött célt elérjük, Gottwald elvtárs tíz pontban vála­szol: 1. Nemzetgazdaságunk minden csoportjában teljesítenünk kell és teljesíteni is fogjuk az ötéves gaz­dasági tervet. Ezzel kapcsolatban Gottwald elvtárs ezt mondotta: Hadd nevessenek rajtunk reak­ciós ellenségeink itthon $ a határok mögött, hogy állandóan versenv­ziink és brigádmunkát hirdetünk. Végiil amúgy is elmegy maid a nevethetnék/lik, ha rájönnek, hogy itt Is érvényes az az elv, aki utoljára nevet, az nevet a leg­jobban. 2. A gyártái kiterjesztésével és olcsóbbá tételével kéz a kézben la­kosságunk élelmiszerrel és ipar­cikkekkel való ellátását javítani fogink. Politikánk célja a jövőben a lehetS­séi szerint még több további áru tei­yzabadítása és i szabad piacon az árak leszállítása. Gottwald elvtárs epv­idejüleg bejelentette, hogy július 1-től az élelmezés terén néhány javítás léo é'etbe. amelyet a kormány már jóvá­hagyott. 3. Továbbá ki kell terjesztenünk és megerősítenünk állami gazdái­kodisiink szocialista szektorát, kor­látozni és kiszorítani kell a kapita­lista elemeket A fontos az, ahogy Gottwald elv­társ kiemelte: hogy ez a politika nem irányul az iparosság, mint egész ellen. Hangsúlyozni kell az iparosság cí­mére:* Szükséges ugyanis, hogy az iparo­sok maguk találjanak pozítiv kapcso­lat a vállalkozás magasabb formái­hoz, hogy együtt dolgozzanak a nem­zeti, közületi és szövetkezeti vállala­tokkal. hogy ők maguk is valóságos szövetkezetekben csoportosuljanak stb. 4. Meg kell nyernünk a szocia­lizmus reszére a falut, a kis- és középparasztot és el kell szigetelni a falusi zsíros parasztot. Gottwald elvtárs kijelentette, hogy állami birtokaink, a közületi és nyilvá­nos vagyemaink, nagy hizlaldáink és más berendezések az állatállomány tömeges tenyésztésére, szemléltető pé'da és mintakép lesz a falun, amelv célszerűen megmutatja a kis- és kö­zépparasztságnak a szocialista gazdál­kodás összes előnyeit. Gottwald elvtárs kiemelte: Végül pedig folyamatosan meg kell valósítani az Egységes Földműves Szövetkezetről szóló törvényt és gondoskodni kell arról, hogy az Egy­séges Földműves Szövetkezet tagsá­ga gyakorlati előnyöket húzzon ebből a szövetkezetből. Nem közönséges figyelmet és ta­nulmányozást érdemelne Gottwald elv­társnak szavai, amelyet a munka mód­szereiről mondott a mezőgazdasági po'itikával kapcsolatban: Effész politikánk alapvető módszere és lényege a falun az. hogy szemléle­tesen meggyőzze a széles kis- és kö­zépparasztság rétegeit aktív részvéte­lük szükségességéről. A munkásság­gal való szövetség a dolgozó pa­rasTtsá? számára a szocializmusba va­ló átmenet Idején nélkülözhetetlen. 5. Meg kell erősíteni és javítani néni demokratikus állami szerveze­tünket, hogy tel'esitse mindazokat a feladatokat, amely • szocial'zmui­her vezető óttinkon felmerülnek. R. A tapasztalat arra tanít ben­nünket, horv a szncla'lzmus felépí­tése érdekében a dolgozó népnek a maga értelmiségét kell megterem­tenie és felnevelnie, amely soraiból nő fel és veit osztály- és világné­zetileg össze van kötve. Ezért to­vább szélesítjük a ziskolák és tan­folyamok hálózatát, amelyben a te­hetséges munkás és földműves if­jak és leánvok fognak tanulni, hogy elfoglalhassák felelős helyei­ket a gazdaságban, a közigazga­tásban, a biztonsági szervekben, a hadseregben és az egész közélet­ben egyaránt. Az újjászületett Nemzeti Front a szocializmushoz vezető utunkban továbbra is megmarad a város és vidék dolgozó népe szövetségének és blokkjának politikai kifejezője. Ezzel természetesen különböző. 8. Egy pillanatra sem szabad el­felejtenünk, hogy a szocializmushoz vezető út a februári győzelem után is az osztályharc útja lesz. A reakció munkájának módszere ma a kémkedés, szabotázs, felforga­tó propaganda, a terrorcselekmé­nyek és különböző reakciós össze­esküvések. Az öspres jóakaratú em­berek előtt a legfontosabb feladat az, hogy a reakció munkáját elkülönít­sük és ártalmatlanná tegyük. Amel­lett tévedés volna azt hinni, bo.-y ez csupán hivatali intézkedések dol­ga. Nem. Egyidejűleg a reakciót politikai pellengére is k<*ll állítani. Hadd tudják meg ezek a reakciós összeesküvők: Nem hagyjuk a kör­társaságot felforgatni! A nép békés építő munkáját megvédjük és bizto­sít iuk. 9. Kéz a kézben az országépítéssel halad külpolitikánk is, amelynek iránya a béke és a köztársaság ál­lami függetlenségének biztosítása. A mi politikánk itt is világos cs egyértelmű. Ismerjük barátiunkat és tudjuk, kihez fordulhatunk, kiben bizhatunk jóban és rosszban. Első­sorban ez felszabadító és nagy szö­vetségesünk, a Szocialista Szovjet Köztársaságok Üniója és a mi nagy barátunk, Sztálin generalisszimusz. A Szovjetúnió barátságán kívül kiépítjük kapcsolatainkat a népi de­mokráciák többi országaival is, amelyek hozzánk hasonlóan szintén a Szovjet Hadsereg által szabadul­tak föl és ugyanúgy, mint mi. a szacializmust építik. És ami a többi országokat illeti, csak egy kívánsá­gunk van és pedig az. hogy hagyják abba a belső ügyeinkbe való bele­szólásaikat és járuljanak hozzá ah­hoz a törekvésünkhöz, hogy becsü­letes kereskedelmi és gazdasági kap­csolatokat létesítsünk az egyenlő­ség alapján. Ez a mi külpolitikánk lényege és ez a mi hozzájárulásunk a világbékéhez. 10. Végezetül szükséges, hogy fél­tőn vigyázzunk és mint a szemünk fényét óvjuk a mi Pártunk, a Cseh­szlovák Kommunista Párt egységét és alkotó képességét. Sohasem ismé­telhetjük eléggé, mit jelent a Párt. A Párt nélkül nem lenne népi de­mokratikus köztársaság. A Párt nél­kül nem lenne győzelmes február. A Párt nélkül nem lehetnénk biztosak afelől, hogy nem térünk le a szo­cializmus útjáról. Ma a Csehszlová­kiai Kommunista Párt testesiti meg a mi munkásosztályunk egységét és vezeti közéletünket annak minden ágazatában. Igen nagy a felelősség, amely a párton nyugszik. Rajtunk, mindannyiunkon. A Pártról (wóló beszédének ezt a részét Gottwald elvtárs a következő szavakkal zárta le: — A sikerektől és a győzelmek­től ne kótyagosodjunk meg! A si­kertelenségektől és vereségektől ne veszítsük el fejünket! Történelmi beszédét e szavakkal fejezte be Gottwald elvtárs: „A mai fi kongresszus után (Folytatáj u 1-ső oldalról.) mct zsúfolva legyenek áruval és hogy a nagy szövetséges társ, a dclgozó munkásosztály ízesebb kenyérhez és jobb ételhez jusson. Álom ez? Szilárdan és bizo­nyossággal hisszük, hogy nem! Tudjuk, hogy ez nem álom és tutijuk, hogy napról napra tapint­hatóbb a valóság. Őurii elvtárs b jelentette^ hogy az állami és szö­vetkezeti hizlaldákban száz- és szá/ezer disznó hízik. Egymás után létesülnek a baromfi-farmok é s a föld, maga a természet is j bban kedvez az ckos gazda kí­vánságának. Sűrűn, melegen zuhog a nyári zápor, megitatja a földeket; dús, zöld színnel ringatódz'k a búza­tenger, a nap áradó melege las­sm megérleli a kalászt és egy hó­n-p múlva bőven fogja ontani az clftet jelentő maget és tiszta új k--yér kerül a dolgozó asztalára. Nem temészetes-e, hogy a zöld mezők dolgozója mindörökre ke­zet fogott a zakatoló gyárak munkásscregével? Nem természe­tes-e hogy kérges kezük erő s ősz­szefogása jelenti a boldogabb jö­vendőt? Nem természetes-e, hogy egyik a másiknak segít lebírni és megoldani a háború utáni nehéz­ségeket? A feleletet megadja már ez a nyár, a dolgozók egyre fej­lődő öntudata. Végetért a pártkongresszus, hogy a következő időszakban Gottwald elvtárs irányításával mindazt valóraváltsa, ami oly ki­törő lelkesedéssel öt napon át el­árasztotta Prágát, az Ó és Üj Prá­gát, amely ismét közelebb, egyre közelebb kerül hozzánk. A szocialista munka nyomán mindannyiunk erőfeszítésével új alakot öltenek majd a határozatok és a dolgozók boldog és szabad ha­zájává teszik Csehszlovákiát/ H. L. IX. kongresszus a fejlődés további időszakára megállapította a Párt főirányvonalát. Ügy hiszem, hogy ez az irányvonal az építés a szocia­lizmus irányvonala hazánkban. Ma­gas cél ez és nem egykönnyen fog­juk elérni. Tudjuk, hogy ezen az úton még nagyobb akadályokat kell eltávolítanunk, mint a múltban. De mi ezeket az akadályokat eltávolít­juk és a kitűzött célt elérjük." Arról van szó elvtársak és elv­társnők — folytatta BaSt'ovansky —, hogy a Gottwald elvtárs által kitűzött nagy feladatokat az élet­ben is megvalósítsuk és ezzel meg­gyorsítsuk a fejlődést a szocializ­mus felé. Beszéde további részében Baít'o­( vanskf elvtárs foglalkozott Slártslrf", 1 j Zápotocky, Kopecky és Svermova elvtársnö beszédeivel. Nagy beszá­molóját a következő szavakkal fe­jezte be: A KSC IX. kongresszusa lezárult. Véget értek a dicső napok és meg­indul ismét a kemény, fárasztó, szürke és hétköznapi munka. A IX. kongresszus óriási lelkesedés mel­lett megválasztotta az új közpnti bi­zottságot, élén Gottwald elvtárssal, amely Pártunkat újabb sikerek, újabb győzelmek felé vezeti. E vtársak és elvtársnők, előt­tünk hárem közvetlen feladat áll: 1. Tájékoztassuk elsősorban a Pártot és azután a széles nyilvá­nosságot a kongresszus lefolyásá­ról és határozatairól. 2. Tanulmányozzuk alaposan, részletesen és kitartóan az összes beszámolókat, beszédeket ét az egész gazdag kongresszusi anya­got. 3. A Párt főirányvonalát és fel­ad- tait, amelyeket Gottwald elv­társ állított fel beszámolójában és amelyeket a többi beszámolókban is lefektettek, önfeláldozóan és erélyesen, bolseviki ütemben va­lósítsuk meg. Yisinskij a németországi békeszerződé megkötését követeli Párizsban s Kedden folytatták a külügymi­niszterek párizsi tanácskozásaikat. A sorrendben nyoleauik tárgyalást főleg Visinskij szovjet külügymi­niszter beszéde, illetőleg fejtegetései töltötték ki. Visinskij külügyminisz­ter a nyugati hatalmak javaslatát részleteiben taglalta és bírálta. A keddi délutáni ülésen a külügymi­niszterek foglakoztak azzal a levél­lel is, amelyet a harmadik népi né­met kongresszus elnöksége intézett a külügyminiszterek tanácsához és amelyben azzal a kéréssel fordultak a tanácshoz, hogy a külügymininri­terek fogadják a német népi kon­gresszus küldötteit Párizsban. A keddi ülésen, amelyen Acheson elnökölt, Visinskij szovjet külügy­miniszter rögtön szót kért. A Szovjetunió megbízottja főleg azt hangsúlyozta ki, hogy a meg­szá'lási rendtartás, — amelynek egísz Németországra való kiszéle­sítését a három nagyhata'om most javaslatba hoz — elfogadhatatlan. Elsősorban azért, mert a szabályzat a németországi megszállás időtarta­mát nem állapítja meg és célja, hogy a megszállást lehetőleg mi­nél hosszabb időre kitolják. Yisinskij ennek igazolására Mont­gomery marsaU 1846-ban mondott beszédét idézte, amelyben az an­gol vezérkari főnök kijelentette, hogy Németország megszállását legalább 10 évre tartja szükséges­nek. Idézte továbbá Eisenhower t.'bornok ugyanilyen értelmű ki­jelentését, valamint Clay tábornok beszédét idézve megállapította, hory az amerikai katonai meg­szálló csapatok volt főnöke 1948 februárjában mondott beszédében Németország megszállási időtarta­mát 15—20 évben állapította meg. Fiere Iioenig, a francia katonai kormányzó a megszállás tartamát 60 esztendőben állapította meg. Visinskij külügyminiszter beszédének további során kijelentette, hogy a megszállási rendtartás a német nép érdekeinek sem felel meg. A német nép legfőbb érdeke a mihamarább! békeszerződés megkötése és a megszállási szabályzat ennek kidolgozását csak fölöslegesen aka­dályozza. Megjegyezte, Bevin egyik megjegyzésével kapcsolatosan, mely­ben az angol külügyminiszter feltet­te a kérdést, vájjon a szovjet dele­gáció mit javasol a megszállási sta­tutum helyett: ,,erre tiszta feleletet adhatok" — válaszolta Visinskij külügyminiszter —• szükség van egy­általában e<*y békeszerződést helyet­tesítő pótlékra? A szovjet delegáció még 1947-ben javasolta, hogy a bé­keszerződés a legrövidebb időn be­lül kidolgoztassák. Ha ez akkor megvalósult volna, nem kerültünk volna abba a helyzetbe, ho<ry Bevin miniszter megszállási szabályzatot követeljen." De a megszállási rend­tartás a potsdami egyezséget is sér­ti. Visinskij külügyminiszter ezután megállapította, hogy azáltal, hogy a nyugati nagyhatalmak az egyértel­mű elv álláspontját kívánják eluta­sítani, a Szovjetúnió kénytelen azt hinni, hogy a nyugati hatalmak egy­oldalú diktátummal akarnak dönte­ni a német kérdések rendezésének üdvében. A Szovjetúnió nem tudja elfogadni a nyugati javaslatot sem részleteiben, sem egészében, mert ez a javaslat minden tekintetben szovjetellenes és ellene van minden olyan törekvésnek, amely a német kérdést Európa nyugalma és a vi­lág békéje szempontjából kívánja rendezni. I A keddi ülés jelentős részét a ní­met nép képviselőinek a párizsi kon­| ferenciára való meghívása képezte. ' A harmadik népi kongresszus el­; noksége felkérte a külügyminiszte­rek tanácsát, hogy fogadja azt a delegációt, amelyet a német népi mozgalom Párizsba küldene. Kéré­sükben hangsúlyozták, hogy a' har­madik német népi kongresszus Ber­linben több mint kétezer német de­legátus részvételével folyt le és a delegátusok egész Németországból gyűltek össze. A kongresszuson úgy döntöttek, hogy a párizsi delegáció­ba az összes német demokratikus politikai pártok s a német kultúráiét kiváló személyiségeit jelölik. Ez a kül­döttség felhatalmazást nyerne, hogy a német népi mozaglom nevében a párizsi konferencián a német béke­javaslatokat terjessze elő. A berlini kongresszus elnöksége ezért fel­kérte a négy külügyminisztert, hogy közöljék az elnökséggel, hogy a kül­döttséget a külügyminiszterek mi­kor fogadnák. A táviratot a német politikai és kultúrális élet 27 kivá­lósága írta alá. Visinskij szovjet külügyminiszter a német népnek kérését az ülésen támogatta és rámutatott arra, hogy fontosnak tartaná a német népi kon­gresszus delegátusainak fogadását. Hangsúlyozta, hogy ez nemcsak al­kalmas, de demokratikus gesztus lenne. A keddi ülésen a külügymi­niszterek e kérdésben még "nem döntöttek. A nyuagti külügyminisz­terek a delegáció fogadása ellen vannak, főleg azt kifogásolják, hogy a népi mozgalom állítólag r.ern kép­viseli a német népet, de ez az állí­tásuk nem felel meg a valóságnak, mert hiszen az elmúlt választások e-nek éppen az ellenkezőjét igazol­ták. EGRI VIKTOR: EMBERRE VALIK A KULI Sangháj már napok óta a kínai ncpi hadsereg kezén van és a harc lankadatlan erővel tovább folyik egésí Kína felszabadításáért. A szovjet Hcnvédelmi Háború dicső­séges éveire emlékeztet a Távol­keleten folyó küzdelem, melynek minden napja újabb bámulattal tölt el bennünket. Valóban csodá­latraméltó az a kitartás, amellyel a kínai nép gyarmati és félfeudális jármát lerázva, a Kuomintang csa­patok és az USA kínai ügynökei ellen harcol. Ma már nem vitatható, hogy ezek a sorozatos tavaszi győzel­mek a katonai és politikai helyze­tet végkép a kínai népi demokra­tikus erők javára döntötték el és a meg fel nem szabadított terüle­ten is a széles néptömegeket Mao­cetung eszméi számára nyerték meg. A felszabadított terület meg­haladja a 2 600.000 négyzetkilo­métert és ezen a hatalmas földte­rületen 200 miilió ember él, tehát több mint 40 százaléka Kína ossz lakos-ágának. És ezen az immár felszabadított területen a dolgo­zók és élcsapata — a kínai Kom­in nista Párt — új társadalmi rendet ép:t fel, amely elsöpri a fe idá is, tőkés és imperialista rend minden maradványát és felszámol a haladás ellenségeivel. Milyen a politikai és gazdasági rend és mi a kínai Kommunista Párt programja a Kína teljes fel­s :abadításáért folyó roppant harc mai szakaszában.?. Ezekre a kérdésekre a népi fel­szabadító hadsereg 1947 októberi manifesztuma és Maocsetung ké­sőbbi beszédei adnak választ. A demokratikus erők széles és egyre növekvő tábora, amely munkáso­kat, parasztokat, katonákat, diáko­kat, a demokratikus pártokat és szervezeteket egyesíti magában és a Kommunista Párt céltudatos ve­zetése alatt áll, a Kuomintang­kormány megdöntését és egy de­mokratikus koalíciós kormány megalakítását tűzte ki főfelada­tául. A Kommunista Párt hajlan­dó a háború gyors befejezése és a széles néptömegek helyzetének megkönnyítése érdekében béke­tárgyalásokba becsátkozni, ha a Kuom ntang teljesíti ezeket a fél­té: eleket: 1. A háborús bűnösök megbüntetése. 2. A fiktív Kuomin­tang alkotmány eltörlése. 3. A Kuom'ntang törvényhozás felszá­molása. 4. A reakciós Kuomintang hadsereg felszámolása, jlletve a demokrácia elveivel való átitatá­sa. 5. A nagytőke megrendszabá­lyozá a. 6. Földbirtokreform. 7. Valamennyi szerződés törlése, amely Kína népének érdekeit sér­ti. 8. Egy politikai tanács összehí­vása a reakció elemei nélkül, amely tanács hívatva volna vala­mennyi demokratikus párt és népi szervezet bevonásával népi demo­kratikus kormányt alakítani. E?ek a feltételek világosak és határozottak. Ugyanez a világos­ság és határozottság jellemzi a né­pi demokratikus erők gazdasági programját is: elkobozni a feudá­lis osztály birtokait és a paraszt­ság közt szétosztani a földet, be­vonni a monopoltőkét és az új demokratikus kormány ellenőrzé­se alá állítani, államosítani a gyáripart és a nagykereskedelmet, amellett a népi demokrácia végre­ha'tó közegei biztosítják a kis­ember tulajdonát, a kis'par és kis­kereskedelem zavartalan űzését Kína Kommunista Pártja a munkásság és parasztság közt szo­rosabbra lüzi a szövetséget, az-ipar kiép:tésán és fejlesztésén fárad — Európa népi demokt áriáinak be­vált módszereit fogadva mintájául —, hogy ezzel megszerezze a szo­cializmushoz vezető útnak ízilárd gazdasági alapjait. Az ipar fejlesz­tése, a termelés technikájának emelé e révén egyre javul a mun­kásság és parasztság életszín­vona a. Kína felszabadult területein egy jól kidolgozott, tervszerű építési pregram vette kezdetét. A felsza­batiu t rész öt főkerületre oszlik: északkeletire (Mandzsúria), északi­ra, északnyugatira, keletire és középsöre. Az északkeleti főkerü­letben már 1946 augusztusában Charbinban népi kormányt alakí­tottak és 1948 augusztusában Északkína népi képviseletének kongresszusa megalakította népi kormányának tanácsát, amely 1949 február 20-a óta Peipingben szé­kel. Ugyanígy idén márciusban Középkína is népi kormányzatot kap;tt. A népi kormány első rendelke­zése a népet megnyomorító Kuo­mintang-törvéiiyhozásnals swg-

Next

/
Thumbnails
Contents