Uj Szó, 1949. június (2. évfolyam, 44-68.szám)

1949-06-10 / 51. szám, péntek

UJSZ0 1949 június 10 LENINGRÁD A SZOVJET NÉP BÜSZKESÉGE A Szovjetunió egyik legszebb városa, Leningrád, a napokban ün- ! nepelte 246. éves fennállását. A finn tengeröbölnél fekvő Leningrádot | I. Péter cár alapította. A város gyorsan fejlődött. Ma már nemcsak • a Szovjetúnió, de joggal mondhatjuk, a világ egyik legszebb városa- t vá fejlődött. Ebben a városban született az orosz forradalmi moz- j galom. Lenin és Sztálin itt bontották ki a nagy októberi szo- j cialista forradalom győzelmes zászlaját. Ebben a városban éltek és • alkottak az orosz nép nagy lángelméi: Lomonosov, Mendelejev, Pav- I lov, Puskin, Gogol, Nekrasov, Gorkij és Glinka. A városnak, a klasz- | szikus orosz irodalom, a szovjet irodalom és a világirodalom kima- i gasló egyéniségei müveikben sok megkapó helyet szentelnek Pétervár gondosan kiválasztott ' reakció ellenéx-e itt nőtt nagyra a HWMf Értékes győzelem LENGYELORSZÁG— BRATISLAVA 0:1 (0:1). S erdán délután Radomban játj..olta második és egyben az uto só lengyelországi portyamér­kőz sét az NV Bratislava. Ellen­ie.e a dánok ellen készülő len­gyel válogatott volt. A bratisla­vai csapat jobb volt, egy kis sze­rencsével nagyobbarányú győzel­met is elérhettek volna. Ez az 10 ás győzelem is nagy siker, ha íigy.j embe vesszük, hogy tavaly a csehszlovák válogatott ettől a ta áltól szerzett vereséget. N olcezer néző előtt, a kövei­ké zö ös zeálLtásban játszottak: Bratislava: Rajman — Veng­lár, Krizán — Balázi, Pokomy, Jajcaj — Laskov, Malatinsky, Ing. Tegelhoff, Preis — Simans­ky­Lengyelország: Ribicki — Goud­lck, Barninski — Jablonski, Par­pan, Brozowski — Baran, Grac, Koi ut, Muskala, Mámon (Spod­zieja). A mérkőzés a lengyel váloga­tott támadásaival indult. A ven­dé ek védelmének sok dolga ak dt, de sikeresen hárították el a veszélyt. A 12. percben Malatinsky, majd La kov hagy ki kitűnő helyzetet. A 39. percben, egy gyors lefu­tás után Laskov a jó helyzetben . - v—-— — i , ,. ..... - -----­, - • , i , (Szentpétervárhoz. A varos támasza I részét állították itt elő. levő Simanskyhcz adta a labdat, vol t „ korlátlan ,™inm n !,v itt helyen és alaposan megfontolt terv szerint, előre kitűzött céllal épült. A német lovagrend és a svéd ki­rály, akik a Balti és a Keleti ten ner partjait elfoglalták, Oroszor­szág elöl elzárták a tengerhez ve­zető útat A XVIII. század elején Oroszország ezen az ösi földjén erő­vel tört magának útat a finn öböl­höz. 1703-ban, a Néva torkolat egyíK szigetén a Péter Pál erődöt állí­tották fel, mely a mai város tu­lajdonképpeni alapkőletétele volt. Nagy Péter ezzel „ablakot tört Eu­rópa felé" és birodalmának nyugati határán egy ponton egyesitette a fővárost az ország kikötővárosával. nagy haladó orosz kultúra is. Szentpétervár elsőfendü ipari góc­pont volt. Itt keletkezett az oros*. munkások haladó frontja, mely a forradalmi mozgalom volt. Lenin és Sztálin Szentpétervárott alapították meg a Bolseviki Pár­tot. A tőkések és a földbirtokosok és zajos a fáradhatatlan zajtól. Egész városrészeket foglalnak el a műhelyek, melyekből állandóan a gépek dübörgése és a fémek csen­gése hallatszik. Leningrád elsősoi­ban a fémipar és a gépgyártás va­rosa. A város üzemeiben komplikált szerszámgépeket, szövőgépeket, sze­dögépeket, villanylámpákat, külön­féle méröszerkezeteket, rádiókészü­léket stb. gyártanak. Leningrádban nagy hajóépítötelepek vannak, me­lyekben a legkülönbözőbb fajta ha­jókat és tengerjáró hajókat építik. A leningrádi kikötő, annak ellené­re, hogy a tél második felében be­fagy, a Szovjetúnió egyik legjoéb kikötője. A rakparton daruk és fel­vonók emelkednek az ég felé. A se­INNEN-ONNAN • ILYEN EGY „TRÉFÁS KÖNYV" AMERIKÁBAN. Wa­shingtonból jelent k: „Az 1S40 utáni amerikai nemzedék nem tud olvasni. Nem tanult olvasni, (s nem is fog megta­^ nulni, sőt nem is áh érzi semmi szűk­ít ségét" — írja G. Legmgn a Neurotica c !mú ameri­kai folyóiratban közölt cikkében, ame'yten az úgynevezett „co­mic-bookok", azaz magyarul „tré­fás könyvek" pszihopatológiájá­val foglalkozik. Mi van ezekben a gyermekek számára írt „co­nrc-bo: kok"-ban? Kivétel nélkül valamennyiben verekedés, revol­a kélv finn tengeröböl fenekén körüi­elöhírnöke belü l harminc kilométer hosszú csa- j ver, kínvallatás, korbácsolás, foj­tornát mélyítettek ki az óceánjárók j togatás. A „comic-bookok" sike­számára. rének nem lehet más a titka — Leningrád az ország kiváló kul- ... ,. _ T „:„+ „ túrközpontja. Számo.s, rendkívül ' al l'P ^ m eS Logman mint a hatalmát fegyveres felkeléssel gazdag múzeumot találunk a vá- , kegyetlenseg, amelyre az ameri­1917 október 25-én (november 7) , rosban. Az egykori cári palotákból kai gazdasági élet ránevel, itt törték meg.Lenin és Sztálin ' múzeumok lettek. A városban jeleu­vezetésével és' itt állították fel a • l eg közel félszáz főiskola van. mim!:ásoztálv diktatúráját. A fasiszta Németország elleni há­A város keleti részében találjuk a ború súlyos éveiben Leningrád la­klasszikus ízlésű A cikkíró felveti a kérdést, mi­lyen pcd.g.'g :ai elmélet az, amely „hullájával táplálja oszlopcsarnokos kossága a hősiesség és kitartás bá- gyermekekei". Így adja meg a fe­in i í— i-i-- ——t i- x— i i pókban a forradETom vezérkara szé gyönyörű Smolny Intézet épületét, (mulatós bátorságával vonta magára h gyermeket ahol 1917-ben, a jiagy októberi na- a világ figyelmét. A város védelmé-| ^eiei. A cei az, nogy a gyeimeneu Az orosz dolgozók mocsaras tala- kelt Leninnel és Sztálinnal az élén. jon, felmérhetetlen nehéz munkával | l!124-ben. a dolgozók kívánságára építették fel ezt a várost. Például az a város nevét Petrográdról Lenin­Izsák templomot negyven évig épí- ^rádra változtatták. A szovjethata­tették. Hogy a templomnak szilárd ] o m és a Bolseviki Párt azt a fei­alapzata legyen, az építkezésnél több adatot bízta a városra, hogv az or­mint tízezer cölöpöt vertek a föld­be. Oroszország történetének egy egész korszaka fűződik szorosan szádban új, komplikált termelési f i'iftK^.w-íí* i^o-ven. a na"-" ön­védelmi háború előtt a Szovjetúnió i^ari tonne'ésének egy tized­aki védhetetlenül szerezte meg a győzelmet jelentő gólt. S ;ünet után a lengyelek több á csoportosítással próbálgatták a csapatot. Az újonnan beállított játékosok közül Spodzieju bal­szélső felelt meg a legjobban. A mérkőzés a vége előtt ellaposo­d tt. A bratislavai csapat jobb és sz ' b játékot mutatott, mint Loclzban, az ottani mérkőzésen. Szétkapkodták A MAGYAR-OLASZ MÉRKŐZÉS VALAMENNYI JEGYÉT. Budapest. — Hetek óta várta a fut­b. .jarátok hatalmas tábora, hogy az elővételi helyeken megkezdjék a va­sa' napi Magyarország—Olaszország válogatott labdarúgómérkőzés jegyei­nek szétosztását. Kedd délelőtt végre sor került a nagy eseményre, de a sok tízezer labdarúgó-szurkolónak nem sok öiöme volt. Hiába álltak kilométer­hosszúságú sorok már reggel félhatkor a jegyirodák előtt, alig hogy az első je^yvásárlókat kiszolgálták, máris el­fogyott az elosztásra rendelkezésre bocsátott mintegy tízezer belépőjegy. — Sajnos, a jegyigénylőknek csak igen kis százalékát tudjuk kielégíteni, —• mondotta kedden délben Rajki Bé­la, a mérkőzést rendező Sportlétesít­ményének NV igazgatója. Az újpesti Stadionban csupán 44 ezer néző részére van hely, viszont az érdeklődés ennek legalább a tíz­szerese * A pünkösdi torna után — mint már jelentettük — Sebes Gusztáv szövetsé­gi kapitány összeállította az olaszok elleni csapatot. Eszerint Henni — Rudas, Balog II. — Bo­zsik, Börzsei, Lakat — Budai, Ko­csis, Deák, Szusza, Puskás képviseli a színeket a nagyfontosságú mérkőzésen. Az összeállításhoz a ma­gyar kapitány a következő megjegy­zést fűzte: — A válogatottban a balszárny ki­jelölése jelentette a legnagyobb prob­lémát. Szusza azonban olyan nagy­szerű formát árult el, hogy feltétlenül helyet követel az együttesben. Puskás­nak a balszélen váló szerepeltetése csak azok számára lehet meglepetés, akik nem tudják, hogy a kisnesti csa­tár egykor ezen a poszton játszott ál­landóan, még hozzá kiválóan. A magyar válogatott csütörtökön még könnvű edzést tart s utána a já­tékosok együtt maradnak egészen a mérkőzés kezdetéig. _ . Az o'-'sr válogatottat még mindig nem állítottak össze. Római je'entés szerint erre csak a velencei próba iáték után kerül sor, de P7 is lehetséges, hocry a tizenegy já­tékost csak Budapesten jelölik ki. volt a korlátlan uralomnak, de itt I Leningrád környéke téleoekkel, érlelődött a felszabadítás ereje és a ! füstölgő gyárkéményekkel van tele Ifjú élniyokások mmmk a Mapesti ifjúsági fesztiwáira A budapesti ifjúsági világfesztivál augusztus 14—28-ig tart. Az Ifjúsági Világszövetség nagygyűlését szintén j Budapesten tartják szeptember 2—10­ig. A fesztivál egyúttal a béke hatal­mas manifesztációja lesz, melyen az egész világ haladó ifjúsága jelét adja béketörekvésének. A csehszlovák l"jú­ság a két konferenciára összesen 250 delegátust küld ki. A küldöttség tagjai ifjú élmunkások és diákok lesz­nek. Azonkívül 200 kultúrmunkás is meglátogatja a budapesti fesztivált. A küldöttségben képviselve lesznek az Ifjúsági Alkotóverseny művészei és újítómunkásai, valamint a Csehszlovák Ifjúsági Szövetság kiváló tagjai. Buda­pesten kiállítást rendeznek, amely megismerteti az egész világgal a cseh­szlovák ifjúság életét. Szakvélemények sze'lit az imperialista államok m'n­dent elkövetnek, hogy megakadályoz­zák az ifjúság részvételét a fesztivá­lon. nek éposza örökké felejthetetlen ma- . úgy idomítsák, mint az állatot; a rad. | gyermek, aki e „tréfás könyvek­Kilencszáz hosszú napon és éjjelen ben" mindig a nyers erő gyözel­át, fojtogattta Leningrádot a blo- . ét ] á j nem mer majd fell á. kad szoros gyűrűje. A varos del- . , ... ., nyugati részén, a külső kerületek- za dni £Zulei e 3 nevelői ellen, ben húzódtak a német lövészár- Később a társadalommal szem­kok. A várost repülőgépekkel, té- ben sem mer ellenállást kifejteni len pedig a Ladoga-tó jegén, „az s ilvmódon a forradalom elkerül­élet útján" át élelmezték. A né­metek a várost barbár módon bombázták. Hitler a föld színével akarta egyenlővé tenni. Körülbe­lül 20 ezer épület pusztult el. A lakosság közül sokan éhen haltak. De Leningrád nem hódolt be! Har­colt és kitartással tűrte a megpró­báltatásokat addig, míg a szovjet hadsereg a blokádgyürüt széttörte és a fasisztákat a haza földjéről el­űzte. Leningrádban ma már csaknem hető. Megpróbálták „tanulságossá is tenni a tréfás könyveket. E cél­ból fslrVgczták az egész tudo­mányt és történelmet. Káintól és Ábel történetétől kezdve minden ellenségeskedést belegyömöszöl­nek a képes könyvecskékbe, az indiánokat hetenkint kétszer ha­lomra gyilkolják bennük. Ilyen teljesen befejezték az újraépítést. A* formán s került minden amerikai ötéves terv befejeztével a^ Szovjet- | gyermekbe 0i ya n őrjöngő idegen­uniónak ezt a kiváló politikai, ipari . Ö J ...... ,, . .? , . és művelődési központját új üze- gy^oletet oltani, amilyent meg mek, lakóházak, parkok és kertek ' a német gyermek sem ismert és gazdagítják. j olyan t'szteletet kelteni a nyers Leningrád a világ legszebb váró- ; erő iránt, amilyenről a nácik sainak egyike és az egész szovjet I sem álmodta k. Realistáknak kell nép büszkesége, ahol a nagy szo- | , ... . . . , cialista októberi forradalom szüle- ] lennünk — fejezi be Cikket Leg­tett. | man. A Irta: Szabó Béla. Egy napon aztán tényleg talál­koztam a körúton egy ösmerös, jó­módú kereskedővel a városunkból, szívdobogva szólítottam meg. Arra kértem öt, hogy vigye el szüleim­nek megtakarított pénzemet, vásá­roljanak érte egy sötétkék, finom télikabát szövetet, küldjék el nekem postán, mert nemsokára segéddé avatnak és szeretném megvarrni magamnak. A kereskedő szívesen vállalta megbízásomat, utána ragyo­gó arccal meséltem el a műhelyben, hogy pont most értesültem arról, hogy kék szövetet kapok a szüleim­től egy télikabátra. A szövet lassan központja lett összes érzéseimnek és gondolataimnak, egyetlen alkalmat nem mulasztottam el a műhelyben, hogy a szövet színéről vagy minősé­géről ne beszéljek. Éjjel a szalma­zsákon arra gondoltam, milyen ele­gáns leszek és hogy fog ez a kabát engem melegíteni. A gombok is ko­moly gondot okoztak nekem, mert ragyogó, fényes gombokat akartam. Igv lett a kabát eleven forrása ál­maimnak, vágyaim apró örömeit be­leszőttem a kék, meleg, tiszta gyap­júszövetbe. De, ahogy múltak a na­nok, a hétek és nem jött semmi, ke­serű lett a szájam íze, a segédek már nem is titkolództak, nyíltan és gúnyosan kérdezték egymástól, nem-e látták azt a bizonyos kék szövetet, az egyik például, az asztal alá is bújt, ott kereste a kék szö­vetet a többiek örömére. Én össze­szorított fogakkal hallgattam, fáj­dalom, kétségbeesés környékezett, de még mindig nem adtam fel a re­ményt és remegő szívem dobbaná­sával vártam a postást a csomap-­gal, ahol a kék meleg szövet fész­kel. Végre, egy keddi napon jelentke­zett a postás a csomaggal, amely az én nevemet viselte magán. Arco­mat, egész testemet, meleg vérhul­lám borította el, hálatelt, alázatos szívvel vettem át a csomagot, apám és anyám arca ott lebegett előttem ünnepi .ruhában, megszépültén, át­szellemülten. Komoly fegyelmezett­ségre volt szükségem, hogy megha­tottságomban sírva ne fakadjak ott az egész műhely előtt. A műhely­ben néma feszültség honolt, a csomag megérkezése és meghatottságom tiszteletet árasztott. Az elégtétel diadalérzése kezdett elhatalmasodni rajtam, miközben türelmetlenül bon­togattam a csomagot. Azt akartam, hogy mindenki jelen legyen, hogy mindenki lássa, hogy milyen szüleim vannak, mennyire gondoskodnak szeretett fiukról. Ebben a feszült légkörben, a se­gédek felcsigázott érdeklődése és kí­váncsisága közepette került napvi­lágra a csomag tartalma. Apám kopott, húszéves kabátja volt ben­ne. Engem a látvány egyszerűen megbénított, villámcsapásként ért otthonunk szegénységének ez a ta­nújele, ez a záloga. Éreztem, hogy arcomról és szívemről is lefut a vér, le a föld alá. Mély, eddig nem ösmert, halálos szégyen fogott el, a műhely megrendülve hallgatott, a segédek tapintatosan elfordították a fejüket, mintha mit sem láttak vol­na. Még volt annyi lélekjelenetem, hogy letakartam azt a vackot, a csomagot félretéve, remegő ujjakkal leültem varrni és lassan, a szégyen­érzettel párhuzamosan a düh és ha­rag egyesült erővel nőtt bennem. Akko|> azon a napon, anyám se­gítségével temettem el gyerekkori álmaimat, tudtam, hogy erre csak az anyám volt képes, mert a kabát jelenléte önkéntelenül értésemre ad­ta, hogy apám halott. Apám halála álmaim romjai alatt hevert, nem váltott ki belőlem sem gondot, sem fájdalmat. Este, mielőtt lefeküdtem, újra kibontottam a végzetes csoma­got, a kabát rongyos zsebéből egy levelet halásztam ki, amelyben anyám közölte velem, hogy pénze­met sirköre használta fel. Ez a ma­gyarázat nem könnyített rajtam, tudtam, megvoltam arról győződve, hogy nem igaz... mert hisz az apámnak ma sincs sírköve. íme, ez az én történetem, anyám elitta az én keserves összekuporgatott gara­más szövet volt, gyöngéd álmok he­kem, hogy mások, idegenek előtt leplezzem keserves sorsomat. Mert kétszeresen keserves az, ha valakit a szülőanyja árulja el, pont ő, akinek ápolnia és védenie kellett volna engem. Hozzá még egy pohár olcsó, bűzös italért árulta el gyer­meke ószinte ragaszkodását és sze­retetét. Igaz, megszereztem ugyan a kék szövetet később, de az merőben más szövet volt, gyöngéd álmok heú lyett rettegés és félelem tapadt hoz­zá. Megloptam a mesteremet, így jutottam hozzá. Meg kellett ten­nem, kényszerítettek rá, a segédek „kékkabátosnak" gúnyoltak, sze­memre vetették ártatlan álmaimat és központja lettem a műhely gúny­jának. Nem volt számomra más le­hetőség, álmaim roncsait kellett dé­delgetnem, mentenem kellett, amit még lehetett. És egy napon várat­lanul beállítottam a kék szövettel és igazolni próbáltam iszákos anyámat, hogy mégis elküldte azt a bizonyos ajándékot. De elégtételem csak rö­vid ideig tartott, mesterem gyanút fogot.t, elküldte fiatalabb inasát a vevőhöz, akinek azon a héten ruhát szállítottam és kiderült, hogy a ve­vő megfizette nekem a munkabért és az is kiderült, hogy a pénzt el­sikkasztottam. Mesterem persze azonnal kidobott, csak azért nem záratott le, mert sebesült fia, aki­nek valaha segítettem, nem enged­te. És soha, de soha nem avattak fel engem segéddé és soha, de soha nem avattak fel engem rendes em­berré. Mindezt pedig a saját édes­anyámnak' köszönhetem. Hát ez az ... keress neki mentséget... ha kedved van hozzá.. Pista elhallgatott, verejtékes, sá­padt arcát zsebkendőjével kínosan törülgette, éreztem, ''ogy én voltam az első ember, aki előtt felfedte féltve őrzött tikát. Hallgattam, pró­báltam megemészteni a hallottakat, de nem ment, Pista számára keres­tem mentséget, de az sem sikerült, nem találtam sem indokoltnak, sem egészségesnek kitartó gyűlöletét, amit anyjával szemben érzett. És nem titkoltam előtte többé elhatá­rozásomat, sürgős, halaszthatatlan szükségét éreztem a csomagolásnak, a menekülésnek. Pista egyetlen szó­val sem tartóztatott, lehet, ha ö kezdte volna ... ha ö érzett volna megbánást, talán sikerült volna a kiengesztelés útját egyengetni, de ö hallgatott a győztes, a birtokos ma­gatartásával. Elköszöntem tőle és újra a mozgó vonaton ültem, amely száguldva vitt a bizonytalanságba, kifelé ... ahol a német nevü kolera dühöngött és kíméletlenül szedte ál­dozatait a fronton és a front mö­gött. Eeyetlen vigaszom az a meg­győződés volt. hogy a világ, a hala­dó erő, hamarabb győzi le a német kolerát, mint Pista bosszúját, amit szíve legsötétebb zúgában őrzött és táplált. (Vége.) ... cvn, ^ehszlnvík'ai masrvar dolgozók napilapla. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Bratislava Jesenského 8., 11 em Telel.-r. ''fi? 7? F5- és felelösszerkesztő: l.ő.mcz Gyula Feladó és iránvító^ postahivatal: Bratislava 11. Nyomja és kiadja a Pravda grafikai és kiadó vállalatok Kéz.ratokat nem adunk vissza. Elöf-zetes I évre 540.-, '/, évre 270.-, •/« év » 1 hónapra 45« — Kcs« re 135.-,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents