Uj Szó, 1949. június (2. évfolyam, 44-68.szám)

1949-06-09 / 50. szám, csütörtök

UJSZ0 1949 Június 9 Az új idők szeie felrázta a úd^d parasztokat Kedden regget munkatársunk Szlovenszkó fővárosában egy markánsarcü földművessel találkozott, aki a maga és társai ügyes-bajos dolgait jött elintézni Bratislavába. Furinda Rezső a neve a földművesnek, ald a dolgozó magyar munkásság és a parasztság körében nagyszerű munkásságával és' szervező képességével osztatlan tiszteletet szerzett magának, ő volt az első a szlovenszkói magyar dolgozók sorában, aki megindította és megvalósította falujában a szövetkezeti mozgalmat. A zselizi járás Nagytúra községében az ö fáradhatatlan munkásságának gyümölcseként ma már egy oly szövetkezet működik, amelyet méltó példaként állíthatunk nemesak a csehszlovákiai magyar, de az egész ország földműves társadalma elé. Lassan indult meg a beszélgetés, kérdés kérdést követett s ennek során Furincla Rezső rövidesen jelvázolta előttünk mindazokat a közreműködő erőket, amelyeknek segítségével valósággá vált a nagytúrái szövetkezet. — Hogyan is alakult meg a szövetkezet? — Major elvtársnál voltam itt fenn a fővárosban — mondotta Furinda —, beszélgettünk, tervezgettünk és hogy hazajöttem falumba, a nép érdeklődött nálam, hogy mi újságot is hoztam a fővárosból. Elmondottam nekik az újságokat, mondókámat befejeztem, de ők csak lestek továbbra is szavamat, öszi idő volt, kukoricát fejtettünk. Ahogy akkor szerzett benyomásaimról, újságokról beszéltem, egyszere csak kimondottam a szót: „Emberek, szövetkezetbe kellene tömörülnünk! Egységes erővel kell dolgoznunk magunkért és az állaimért!" Többet akkcr nem is szóltam. Rájuk hagytam. Gondolkozzanak ők is a dolgokon, érlelődjön meg bennük is a gondolat. Múltak a napok és mindinkább gyűlt körém a nép. — Rezső, mi lesz a szövetkezettel? — kérdezték. — Elvtárs, megcsináljuk viár a szövetkezetet — állított meg a nép az utcán. És ekkor megindítottam a szervezési munkát. Először tizenheten írtuk alá a kérvényt, majd mindig újabbak és újabbak jöttek és huszonheten voltunk, amikor megalakultunk. Megindult tehát Nagytúrán vagy ahogy azelőtt hívták Tőrén a kisemmizett, az eddig félvállal kezelt kisember versenye és harca a földért. — Mikor ií alakult meg Tőrén a szövetkezet? — 1948 október 3-án végre megalakultunk. A birtok első részét, 102 hektárnyi birtokot a zselizi állami birtoktól kért két pár lóval, vetőgéppel és egy traktorral fölszántottuk, majd megkezdtük a vetést. — Milyen a tagok összetétele? Cselédember volt mind vagy vannak köztetek kis- és középparasztok is? — Nem mind volt cselédember. Itt t'fn például Domány is, aki maga, önkéntesen állt be közénk 26 kat. hold földjével. Persze, a faluban és a közeli vidéken a gazdák zsírosabbja nagyokat tüsszögött, amikor a faluban Dománynak velünk való szövetkezése elterjedt. Ma már Domány együtt dolgozik velünk, mert velünk együtt felismerte, hogy munkájával a. maga és a közösség számára biztosítja a szebb és boldogabb jövendőt. — Ma mennyien vagytok a „Furinda"-féle szövetkezetben és hogvan gazdálkodtok? Mit produkáltatok? Milyen eredményt tudtatok felmutatni ez alatt a rövid idő alatt? Furinda arca felragyog és valóságos l/,zban égve adja a választ: — Ma 44 taggal 400 kat. holdon dolgosunk, 10 lovunk van, egy új trakU-runk, két 22 soros vetőgépünk, répa* kukoricahurolónk, 22 tehenünk. 12 borjúnk és másfélmillió koronáink a bankban. — Az emberek örömmel és szorgalmasan dolgoznak — folytatja — és jó termés is ígérkezik. Tudják, hogy most már maguknak dolgoznak. Vannak újabb jelentkezők is, akiket csak az őszi munkák kezdetén veszünk fel, hogy ezek az új gazdasági év megindításakor kezdjék meg a velünk való közös munkát. — És mond, Furinda elvtárs, milyen visszhangja van ennek a ti szövetkezeteteknek a falusi dolgozók körében? — Hát igen, erős visszhangja van. Az egész környék szeme a szövetkezet felé irányul Küldöttségek jönnek falunkba, hogy meg-megnézzék, hogy hogyan dolgoznak az emberek. A kulákoknak az az állítása, hogy a szövetkezet a szegény emberre csak nyomort jelent, megdőlt a mi gyakorlati példánkon. A dolgozók most már saját szemükkel győződhetnek meg arról itt Nagytúrán, hogy a szövetkezet sokkal jobb megélhetést nyújt számukra. '*- Azt hallottam, hogy Nagytúrán az elmúlt hetek során példátokon fellelkesedve megalakult az egységes földműves szövetkezet is. — A nép látta és tapasztalta, hogy a szövetkezetben nagy erők rejlenek és elindulva a mi példánkon, ők is szövetkezetbe tömörültek, megalapították a községben az egységes földműves szövetkezetet, 34 földműves család közreműködésével. — Ez a szövetkezet tisztán magyar jellegű szövetkezet? — Nem! A februári események és az azt követő nemzeti torzsalkodások lecsillapodásával a nép. amely lelkében ezt a feszültséget sohasem érezte, nálunk még jobban összefogott és minden nemzetiségi különállást kikapcsolva, most már közösen dolgozott és a szövetkezetbe is közösen kapcsolódott bele. Az újonnan alakult egységes földműves szövetkezetekben így nemcsak mi magyarok, de a falu szlovák kis- és középparasztsága is résztvesz. Ezt a testvéri együttmunkálkodást nemcsak benn a faluban, de kint a határban is tapasztaljuk. Hogy csak egy példát említsek: Amikor a répaegyeléssel nálunk forróbb lett a munka, egy kolonista feleségével és leányával eljött szövetkezetünkbe, látva, hogy szükség van segítségre, önkéntesen felajánlotta, hogy répaegyelési munkánkban segítségünkre akar lenni. Mi természetesen örömmel fogadtuk be őket és együttes erővel folytattuk a munkát. — M; járatban vagy most itt Bratislavában? — A földmüvelésügyi megbízotti hivatalban voltam Rendek elvtársnál, hogy az Egységes Földműves Szövetkezet és Nagytúra dolgozói számára még az aratás előtt oly támogatást szerezzek, amellyel már ez évben is áthidalhatjuk mindazokat a nehézségeket és akadályokat, amelyek a termelés produktivitását gátolnák. Az újonnan alakult egységes szövetkezeteknek elsősorban cséplőgépre, vetőgépre és traktorra van szüksége. Határozott ígéretet kaptunk, hogy ezeket a gépeket még az aratás megkezdése előtt megkapjuk. Ezek a gépek tehát még az aratás előtt a faluban lesznek és a nagytúrái eg\r séges földműves szövetkezet tagjainak rendelkezésére fognak állani. — Hogy álltok az állattenyésztéssel? — A falu lakosságának eddig 12— 15 km-nyi távolságra kellett bikához elhajtania az anyaállatot. Ez rengeteg időveszteséget jelentett számunkra. Ebben az tígi/ben is eljártam és Rendek maga biztosított arról, hogy 1—2 héten belül a falu két tenyészbikát kap. Ezzel részben megoldódik Nagytúra marhatenyésztési problémája. Szeretnénk egy nagy barom fi farmot, sertéstenyészdét és sertéshizlaldát felépíteni. — Ügy hallották, hogy $rrti*hir lalditok már van. — A sertéshizlaldánk már megvan, 25 anyaállatot és egy kant is vegünk, de az állatok még nincsenek itt. Egészségügyi megfigyelés alatt állanak, ami három heti időt vesz még igénybe, de azután elindíthatjuk a nagyturai sertéstenyészdét és hizlaldát is. — Van még valami tervetek? — Igen! Tervbevettük tagjainknak téli munkával való ellátását is. Hogy én is a te szavaidat használjam — mondja nevetve Furinda Rezső — a ,.Furinda" szövetkezet területén két hektárnyi vesszőt ültettünk. A téli Az újonnan alapított E. F. Sz. tevékenységéből kitűnik, hogy ez a szövetkezet a mezőgazdasági termelés legfőbb mozgató ereje. A szövetkezetek új, kiadós, eddig nem termelt növények vetésével és ültetésével fog'.alkoznak. Egyesek például diófákat ültetnek, más szövetkezetek viszont méhészetet létesítenek. Mindezek a szövetkezetek terveket dolgoznak ki, melyeket aztán megvalósítanak. A tagok időnként a szövetkezeti közgyűlésen beszámolnak tevékenységükről s kitűzik újabb feladataikat. A szövetkezet vezetősége, mely szakértőkből áll, hozzáfűzi megjegyzését az egyes teljesítményekhez, , valamint a tervekhez is napokra gondoltunk, amikor ezzel ültettük b« ezt a földdarabot, hogy ne kelljen ölhetett kézzel néznünk az órák folyását. Kotara-kat akarunk fonni és demizsonokra védöburkokat. • Szeretnénk e célból valami üveggyárral összeköttetést találni, mert hiszen a téli munka biztosításával szép jövedelmet tudnánk a szövetkezetnek és magunknak is szerezni. Nagytúrán a régi nagybirtokos és nagygazdák kizsákmánj/olt cselédei, kis- és középparasztjai egymásra találtak és közös úton, közös erővel, a szövetkezeti mozgalom segítségével indultak el, hogy többet, jobbat, és olcsóbbat termeljenek. A zselizi járás kis falujába befújt az idők szele. mely előbb-utóbb végigseperve az ország összes faluin, felrázza maid azoknak lakóit, hogy enyesii't erővel indítsák mra a nagii harcot a szocializmus útján a szebb jövőért. A szakképzett vezetőség felvilágosítást nyújt a tagoknak s minden közgyűlésen beszámol az ellenőrzési munkálatok eredményeiről. Az ellenőrzések során észlelt hibákat a taggyűlés elé terjesztik és határozatot hoznak a hibák kiküszöböléséra. Az előforduló hibák elkerülés! módját a tagokkal ismertetni kell, nehogy a többiek, tapasztalatok híján ugyanabba a hibába essenek. Az E. F. Sz.-ek szakelőadásokat rendeznek majd, ahol megadják a termelőknek a szükséges felvilágosításokat. A szakelőadások célja, hogy a földművelés számára példás gazdákat neveljen. Még e héten be ke!! fejezni a cukorrépa kapálását Az idei kedvező időjárás a mezőgazdasági kultúrának gyors növekedését és fejlődését tette lehetővé. Főleg a cukorrépa, melyből az idén többet vetettünk, mint a múltban, fejlődik sokatigérően. A kedvező időjárás azonban a gyom elszaporodásának veszedelmét is megnövelte. Az elmúlt évben sok répát kellett kiszántani. Idén nem szabad megengednünk, hogy a gyom és más kártevő elszaporodásával akár egy hektár területen is a cukorrépa teynése csökkenjen. Nem szabad megfeledkeznünk, hogy a cukorrépa nemcsak lakosságunk közellátása szempontjából bír nagy fontossággal, de exportunknak is nagyon értékes cikke a cukor. Földműveseink és a mezőgazdasági ágban foglalkoztatott dolgozuink még e héten tartsák kötelességüknek a cukorrépa megkapálását és egyelését. A legégetőbb feladat a cukorrépa sürgős egyelése és a terjedő gyom eltávolítása. Ezekben a munkálatokban hathatósan fognak közreműködni az önkéntes munkabrigádok is. A b'igádokba nemcsak az üzemi munkás: ág kapcsolódik be, de elsősorban a köztisztviselők, a tanuló ifjúság és i nők, egyszóval mindazok, akik munkákkal nincsenek túlságosan megterhelve és egy napot ennek a munkának is szentelhetnek. Csak a gyors és alapos munka tudja meghozni a várt és szükséges eredményt. A téli és a koratavaszi szárazság a cukorrépatermést már komolyan veszélyeztette. A beállott kedvező időváltozás csak úgy tudja meghozni a cukorrépatermés feljavulását, ha megoldjuk mindazokat a feladatokat, amelyek a répával kapcsolatosan most ránk várnak A mintaszerű megkapálás, a gyomtalanítás és a cukorrépa egyelése hozza maid a jobb termést is. Ha a répát most rendesen kezeljük, ha a répáról most gondoskodunk. úgy tulajdonképpen önmagunk érdekében cselekszünk. A jó! kezelt répa kétszer annyi termést ad, mint az, amelyre nem fordítottunk kellő figyelmet. Ha idén ősszel sok cukrot akarunk, úgy nem szabad tétovázni, de cselekednünk kell valamennyiünknek és tevékenyen kell résztvennünk a répával kapcsolatos munkálatok elvégzéseben. Azok a gazdák, akik gondosan, időben és alaposan kívánják végezni feladataikat, bizonyára nem fognak csalódni, ha a lakosság széles tömegeinek munkássegítsegére számítanak. Nem szabad megfeledkezniük a földműveseknek, de nekünk valamennyiünknek sem, hogy életszínvonalunk emelkedését csak magasabbfokú munkateljesítménnyel tudjuk biztosítani. Dolgozni ott és akkor kell, ahol azt a szükség legjobban megkívánja. És ma a cukorrépa, a mi fehér aranyunk az, amely magasabb munkateljesítményt kíván tőlünk. — A banskabystrlcal kerületben a hizlaldák részére 6856 sertést vásároltak fel. A b.-bystricai kerületben eddig 26 sertés nagyhizlaldát létesítettek, melyek az etetéshez szükséges takarmánynyal elegendő mennyiségben rendelkeznek. Helyenként építőanyaghiány mutatkozik, ami hátráltatja a hizlaldák kibővítését. Májusban nagy gondot fordítottak a sertések felvásárlására, az előírt 7400-ból 6856 sertést sikerült felvásáro'niok. Ezzel az előírási tervet 95 százalékban teljesítették. A munka utáni pihenS. Dunaszeriiauelyí monkabrigád dolgozik a várkonyi gazdaságban A csallóközi várkonyi állami gazdaság körülbelül 2000 hektár földet birtokol. Ez a gazdaság, melyet az állam csak nemrég vett saját kezelésébe, még nem rendelkezik azokkal a szükséges berendezésekkel, amelyek 100 százalékban biztosítani tudnák a megkívánt munkateljesítményt. Az ötéves tervben előírt kötelezettségeket azonban teljesíteni kell és be kell tartani az előirt vetési terveket. Így történt ez Várkonyban is, ahol az állami gazdaság munkásai és vezetői, hogy az ötéves tervben előírt feladatoknak mindenképpen eleget tegyenek, betartották az előírt vetési kötelezettségeket és 85 hektáron cukorrépát vetettek. A 85 hektár cukorrépából június 4-ig 55 hektár volt kiegyelve és 30 hektár még az egyelési munkálatra vár. Az eddigi munkát az állami birtok dolgozói a Kommunista Párt dunaszerdahelyi szervezetének 72 tagú brigádjával együtt végezték ei. A brigád a legnagyobb lelkesedéssel folytatja önkéntes munkáját. Vasárnap látogatást tettünk a várkonyi gazdaságban, ahol alkalmunk nyílott bepillantást nyerni a lelkes dunaszerdahelyi brigádcsoport működésébe. Az önkéntes rohammunka csapat tagjai már a kora reggeli órákban Duriá és Gajdoá pártfunkcionáriusok vezetésével megkezdték a munkát. Bár a nehéz ég szokatlan munka mindnyájuk homlokára kiverte a verejtéket s a déli órákban már a fáradtság jelei mutatkoztak, a brigádosok makacs munkakedvvel és lelkes egyöntetűséggel folytatták a munkát. Duril elvtárs kijelentette, hogy nem nyugszanak, mig a várkonyi gazdaságban nem biztosítják a munkálatok elvégzését. Kérdésünkre, vájjon a brigádosok munkája holnap is folytatódik-e, határozott hangon feleli: — A hét folyamán önkéntes brigádunk még nagyobb létszámban jön ki ide naponként, hogy a cukorrépával szükségesnek mutatkozó valamennyi munkát befejezze. Az önkéntes brigádosok sorában ott találjuk a dunaszerdahelyi Mondok Gábort is, a csallóközi dolgozók i ismert harcosát, aki 27 magyar dolgozó társával szintén résztvesz a répaegyelés munkájában. Elmegyünk mellette és ahogy elnézzük ennek az idős és törékeny egészségű embernek szívósságát és szorgos munkáját, önkéntelenül kicsúszik szánkon a kérdés: — Mondd, Gábor, nem fájdul bele a ' derekad ebbe a fárasztó munkába? — Nézd, elvtárs, — feleli a felnéz, beszéd közben sem hagyva abba munkáját — amikor arra gondolok, hogy a cukor, ez az elsőrendű fontosságú tápszer mennyire kell a mi szocialista köztársaságunk kicsi gyermekeinek, akkor minden szabad perceimet fel fogom használni, hogy közreműködjek, segítsek abban a nagy munkában, amelyet földműves társaimnak kell elvégezniök, hogy több répa teremjen és több cukrot kaphassanak. — Az a meggyőződésem, hogy a mai nehézségek, amelyek most adódtak, jövőre már nem fognak felmerülni. De hogy már megállítottál a munkámban, egy kéréssel fordulok én is most hozzád: — fáradtan egyenesíti ki hajlott derekát s széttárvá karjait, rámutatva társaira, folytatja: — Nézz itt végig rajtunk, az önkéntes brigádosok kis csapatán és írd meg az Üj Szóban, hogy itt Dunaszerdahelytöl nem messze találkoztál egy önkéntes munkásbrigáddal, szlovákokkal, magyarokkal egyaránt, akik szent kötelességüknek tartották, hogy a cél és az eszme beteljesülése érdekében szabad Idejüket feláldozva siessenek segítségére a mezőgazdasági munkásoknak. És Írd meg azt is, hogy ez a 72 ember innen üzen minden becsületesen gondolkodó munkástestvérnek: Amikor a falun, a mezőgazdasági termelésben a legnagyobb szükség van munkaerőre, tartsa kötelességének minden munkás, hivatalnok, diák, hogy brigádokba tömörülve jöjjön a falu munkásságának megsegítésére, hogy a tervbevett nagyobb falat kenyeret közös munkával valóban biztosítani is tudjuk. jxM újságíró örömmel közvetíti Mondok Gábor üzenetét, örömmel hoz eleget adott szavának, amikor hívó szóval fordul minden csehszlovákiai magyar dolgozóhoz: — Menjetek brigádokba tömörülve megsegíteni mezőgazdasági munkástársaitokat, hogy helytá'lhassunk azoknak a feladatoknak a végrehajtásában, amelyekre vállalkoztunk. Ellenőrzik az Egységes Fsmíives Szövetkezesek tevékenységét