Uj Szó, 1949. június (2. évfolyam, 44-68.szám)
1949-06-09 / 50. szám, csütörtök
1949 június 9 UJ SZO VJRAG DEZSŐ, a Csemadok helyi csoportjának elnöke gori szerepében, akinek fiatal feleségre vásik a foga. De kitett magáért a többi is, sorban: Pintér Jánosné és Víg János a bíró-házaspár szerepében, továbbá Kajos Manci, Nagy Ottó, Sidó Gyula, Daróc Lajos, Kovács Endre és Molnár Ella, Seres Mária Víg Etel a három leánytestvér szerepében. Az odaadással végzett betanításért Varga Terézt illeti a köszönet és dicséret. Nagyon sokat tudnánk még beszélni erről a napról, amit Alsószelin töltöttünk, de a nyomdászok már türelmetlenkednek, kérik a cikket így hát csak annyit végezetül: régen volt már ilyen szép napunk! M» MMMM M» M»» MtH» MMMM M» MMMM M< Bratislava Gottwaldovval versenyezik A bratislavai központi nemzeti bizottság elfogadta Gottwaldov (Zlin) város kihívását a június 8 és 30 a közötti papírhulladék- és csontgyűjtési versenyre. Az a város győz, amely az egy lakosra eső legnagyobb mennyiségű papírt és csontot gyűjti össze. Mind két fél kötelezi magát, hogy legkevesebb 1 kg hulladékpapírt és 10 dkg csontot ad át egy lakosra. Mivel a verseny a szocialista munkaverseny keretén belül folyik, az összes szervezeteken és intézményeken múlik, hogy saját városuk győzelmét elősegítsék. Szükséges, hogy a Párt teljes mértékben támogassa az ügyet és felelősségteljes embereket bízzon meg, akik az akciót irányítják. A Párt tagjai gondoskodjanak arról, hogy a házakban, amelyekben faknak, a hulladék-nyersanyagok gyűjtéséről szóló hirdetmények kifüggesztessenek. Figyeljék meg, vájjon a házban hozzáférhető helyen el van-e helyezve a három tartály a papír, csont és vas számára. A házaktól való elszállítást 13-án, 20-án és 27-én fogják végrehajtani. Szükségesnek mutatkozik, hogy az üzemi szervezetek teherautóikat kölcsön adják a tömeges gyűjtés céljaira. Munkások segítik a parasztokat Mivel Szlovenszkó néhány állami gazdaságában munkaerőhiány mutatkozott, a szlovák munkások k segítő brigádokat szerveztek. A bratislavai Matador gumigyár munkásai elvállalták a pertáalkai és oroszvári állami gazdaságok fölötti védnökséget. A bratislavai Dynamit Nobel üzem saját birtokai felett, a Stollwerck-gyár munkássága pedig a cerna-vodai állami birtokok fölött vállalt védnökséget. A trnavai cukorgyár birtokainak védnöke a trencsénl ipari munkásság lett. A munkások rendszeresen segíteni fognak a legsürgősebb mezőgazdasági munkák idején. Az állami birtokok földművesei örömmel üdvözölték az ipari munkásság elvtársias segítségét Alsószeli felejthetetlen ünnepe Megalakult a CSEMADOK helyi csoportja Alsószelln, Kosút közelében, pünkösdhétfőjén megalakult a Csemadok helyicsoportja. Nem tudunk ellenálni a kísértésnek, hogy erről a kultúreseményről a szokástól eltérőleg részletes riportban ne számoljunk be, ami persze nem azt jelenti, hogy a máshol megalakult helyicsoportoknak kisebb jelentőséget tulajdonítanánk, hanem példával akarunk szolgálni arra, milyen szép népíinneppé válhat egy a hatóságok jóindulatú támogatásával kifogástalanul előkészített alakuló közgyűlés. Magyar kultúrmunkások, vegyetek példát az alsószeliektőll Egy kis késéssel érkezünk Diószeg felől a 10 órára kitűzött alakuló gyűlésre. Az idejében összegyűlt közönség már az épület előtt és az út szélén vár ránk Első pillantásra meglátni rajtuk, hogy erre az alkalomra nemcsak a köntösük, hanem magatartásuk és hangulatuk is ünnepi. Igazi magyar szívélyességgel üdvözölnek sorban Vigh Sándor, Virág Dezső, Dobri Imre és többen mások, akik szellemi vezéreik annak a gárdának, amely a múltban keményen helytállt több aratósztrájkban, a munkásmozgalom minden megmozdulásában és a mai napié is szüntelen, minden nehézség dacára, megszakítás nélkül szívósan őrizte a népi demokrácia eszméjét a községben és a környéken. Harcos multjuk és jelenjük légszebb bizonyítéka és egyúttal jutalma a testvéri összetartozásnak, a munkásszolidaritásnak az a meghitt légköre, mely ottartózkodásunkat annyira otthonossá tette. Sorba parolázunk a biztos fogású kemény tenyerekkel és síelünk a terembe, hogy túl ne csigázzuk a várakozók ünnepélyes türelmetlenségét. Nagy a terem, de sok a nép, félő, hogy el sem férünk mindnyájan, ám egy kis jóakarattal összébbszorulva megtalálja a végén mindenki a helyét. A himnusz hangjait áhítatos csendben végighallgatva kezdetét veszi a CSEMADOK alsószelii helyicsoportjának alakuló gyűlése. Vigh Sándor korelnök üdvözli a megjelenteket, különösképpen a gyűlés hivatalos vendégeit és utána szólásra kéri fel Lőrincz Gyulát, a CSEMADOK központi elnökét. Lőrincz Gyula beszédének bevezető szavait a kosúti munkásvértanuk emlékének szenteli, akik 18 évvel ezelőtt, pünkösdhétfőjén életüket áldozva tettek tanúságot a népszabadság ügye mellett. Egy perces néma felállás után, amely alatt kevesek szeme maradt szárazon, Lőrincz Gyula kifejti, ha talán véletlen is, hogy itt Kosút közelében éppen erre a napra esett a CSEMADOK helyi csoportjának megalakulása, mégis csak még összefüggés van a két esemény között a 18 letelt év távlatán keresztül is, mert Zsabka Sanyi, Turzó István és Gyevát János ugyanazért az eszméért adták életüket, amely eszmék győzedelme lehetővé tette, hogy Alsószelin ma megalakulhasson a magyar kultúregyesület. De tudni kell azt fs, hogy Zsabka Sanyiék nemcsak a magyar dolgozók érdekeiért haltak meg, éppenúgy ahogy Sverma, Fucík, VanSura és a cseh politikai és kultúréletnek többi kiváló tagja nemcsak a cseh nemzet és a cseh dolgozók, hanem a világ minden dolgozójának szabadságáért, a szocializmusért küzdöttek és haltak hősi halált. /— A továbbiakban Lőrincz Gyula rámutatott azokra az akadályokra, amelyek a központi bizottság eddigi három havi munkája alatt felmerültek a szervezési munka folyamán. Az őszinte kritika hangján mutatott rá arra a polgári előítéletekből fakadó akadékoskodásra, mellyel sok helyütt a művelődésügyi felügyelők vitás nemzetiségre való hivatkozással visszautasítják a tagul jelentkezőket, melynek következményeként azután a helyicsoportok alakulása függőben marad. Ezzel kapcsolatban leszögezte, hogy mindenkor elitéltük és ma Is elítéljük a volt magyar feudális urak elnemzetlenítő politikáját és minden olyan törekvést, amely akadályt gördít azok elé, akik visszaakarnak térni eredeti nemzetiségükhöz. így hát sose törekszünk arra, mondotta Lőrincz, hogy azokat nyerjük meg, akik visszatértek eredeti szlovák nemzetiségükhöz, de nem zárhatjuk el a CSEMADOK kapuit azok előtt, akik a tudásvágy és a kultúra azomjúságával közelednek felénk azért, mert a kultúrát és az önművelődést csakis a magyar nyelven keresztül tudják elsajátítani. A továbbiakban kiemelte azt a gyakorta felmerülő félreértést, hogy sokan összetévesztik a CSEMADOK-ot egy politikai párttal. A CSEMADOKnak nem hivatása, hogy politikai párt szerepét töltse be, de viszont az I* Igaz, hogy lehetetlen a kultúrát teljesen elválasztani a politikai törekvésektől. Igazi népi kultúrát csakis helyes politikai Irányítás mellett lehet teremteni és fejleszteni. — Óvakodnunk kell attól az elképzeléstől — folytatta Lőrincz G^ula —, hogy munkánk most már minden akadály nélkül simán halad elóre. Akadályok lesznek, erre számítanunk kell, különösen a kispolgári nacionalizmus egy és más oldalról megnyilvánuló elhajlásai következtében, de ezeket az elhajlásokat könnyen legyőzhetjük azokkal a fegyverekkel, melyeket a most lezajlott IX. pártkongresszus világos irányvonala adott kezünkbe és a Jában be ls köszöntött és az új rendben előtérbe került a délszlovenszkói magyarság ügye, melynek helyzete nem maradhatott megoldhatatlanul. A szocializmus tanai érvényesültek a magyarság egyenjogúsításának terén is, de a jogok ugyanakkor kötelességeket is rónak a magyarságra, melyek közül a legfontosabbak, hogy a reakció hatását kizárják sorainkból és hogy a szociális kultúrmunkában ne zárkózzanak szük körbe és a közös cél érdekében ablakába, amikor azok az apját nyújtsanak baráti kezet a szlovák dolgozóknak. Mikó elvtárs két nyelven tartott beszéde után Záhumensky és Pavel a bizalmat tartalmas, talpraesett székfoglalójában köszönte meg. Az ünnepélyes megalakulást a munkáshimnusz hangjai zárták le és a jól végzett munka érzésével mentünk társasebédre a szövetkezeti nagyterembe. Az alsószell gazdasszonyok zamatos főztje, egy-két korty borocska után megoldódnak a nyelvek és vidám beszélgetés indul az asztal körül. F e 1 e g i elvtárs fölveti a kérdést, hogy ki hogyan tette meg az első lépést a demokrácia felé és elmeséli, hogy kölyökkorában'egy pofon formájában kapta az első leckét arról, hogy ember és ember között nincs különbség. Lőrincz Gyula sem marad adós a vallomással és elmondja, hogy ö még egész életében egy mulasztást akart jóvá tenni, amit azzal követett el, hogy nem dobott be egy féltéglát a csendőrök ütötték a magyar kommün leverése után. A következő gyónó' Dobri Imre. Siheder volt már, még azt sem tudta, mi fán terem a kommunista, Várakozó csoport a kultúrház elölt (középen Vigh Sándor) kispolgári nacionalizmus minden maradványának kiküszöbölésére kötelez minden Igaz demokratát. És hogy ez végre is lesz hajtva arra biztosíték nekünk közéletünk vezető férfiai és köztársaságunk dolgozó népe. Lőrincz Gyula elvi Jelentőségű szavai után Szúnyog elvtárs, a párt járási szervezete nevében a megbonthatatlan egység szükségét hangsúlyozta és visszaemlékezve Alsószeli harcos múltjára annak a megyyözödésének adott kifejezést, hogy ez az egység itt meg is valósul. Az egyesület munkájához a hathatós támogatását biztosította. Utána Pavel Mikó, a járási művelődésügyi felügyelő utalt arra hogy a burzsoázia urai sohasem tudták maradék nélkül megoldani a nemzetiségi kérdést, de nem la akarták, mert érdekük volt a széthúzás szellemét táplálni. Ezt a szellemet táplálta a társadalmi intézmények minden fajtája és új időnek kellett jönnie, a szocialista haladás korszakának, hogy ez ellen a szellem ellen harcot kezdhessünk. Ez a korszak a mnlt ftv februárBogár elvtársak, a helyi Nemzeti Bizottság és az Akciós Bizottság nevében köszöntötte magyar nyelven az alakuló közgyűlést. Végezetül Fe 11 e g i István, a CSEMADOK központ titkára vázolta beszédében azokat az okokat, amelyek következményeképpen sor került a magyarság jogfosztására és összehasonlítva a múltat a jelennel, rámutatott arra hogy míg 18 évvel ezelőtt csendőrgolyók süvítettek a kosúti Főutcán, ma a közbiztonság képviselője, mini szívesen látott vendég, közöttünk ül. Fel kell tehát számolnunk a múlttal és emelt fővel előre kell néznünk — mondotta Fellegi — tudva azt, hogy a Jobb Jövő nem ismer különböző nemzeti érdekeket, csak egy közös célban egyesült dolgozó osztályt. És ez a közös cél és érdek: a szocializmus felépítése hazánkban, aminek mindent alá keli rendelni. A beszédek után a vezetőség megválasztására került sor. A gyűlés bizalma V i r ág Dezső elvtársat helyezte az elnöki tisztségbe, aki ezt de amikor egy pesti rendőr egy kis kihágásért majd lecsavarta a jobb fülét, miközben kommunistának szidalmazta, véres fölét tapogatva rájött, hogy a kommunista csak olyanvalaki lehet, alti a zsoldos rendőrt nem szereti. Nemsokára már röplapokat osztogatott és a vörös hadseregből sem maradt ki. Nem sok hiányzott hozzá, hogy ezért főbelövéssel nem lakolt. Olyan meleg, otthonias a hangulat, hogy szinte nehezünkre esik felszedelőzködni, hogy a délutánra kitűzött színielőadást megnézzük. A lelkes alsószeli gárda két szombat és vasárnapi munkaszünetben tanulta be szerepét. Zsúfolt volt a terem délelőtt is, de nem hazudunk, ha azt állítjuk, hogy most legalább kétszerannyian szorultak egymáshoz, hogy láthassák az első magyar adsószéll műsort, amely a „Leánycsel" cimü három felvonásos vígjátékon kívül még hatásosan előadott forradalmi szavalatokban is bővelkedett. Ebben a 14 éves Varga Erzsi tűnt ki Mézes László, Pintér Etel és Pukkai Jenő mellett. Sok kacagást, Jókedvet nyújtottak a színészek közvetlen alakításukkal, különösen Váci Lajost, az öreg zsuA meu Csemadok mukaduelök csoportja
