Uj Szó, 1949. június (2. évfolyam, 44-68.szám)

1949-06-09 / 50. szám, csütörtök

* UJ S70 1949 június 9 Puskin hatása a magyar irodalmi műveltségre A XIX. Mázad folyamán nr, európai Irodalomnak több országban mutatkozó jelensége, hogy olyan korszakokban, amikor az. irodalom ellenforradalmi erők győzelme és hatalmuk állandósulása következtében — társadalmi és politikai kérdésekhez nem nyúlhat, az írók és nz olvasók figyelme addig nem ismert kultúrák felé fordul. Ezeknek irodalmi alkotásait ismertetik, ösztönzéseket fogadnak el tőink, ezáltal foglalatosságot nyernek nem foglalkoztatott alkotó és érdeklődési energiák. így volt ez Arany Jánossal és irodalmi körével is 1849 után. A nagy költő, aki 1849-ben a debreceni kormány bctiigy minisztériumának fogalmazója s a felkelésre szólított nép számára írt költeményeivel az első magyar köztársaság propagandájának munkása volt, a forradalom letiprása után — nagyon is kedve ellenére — rezignált és mint író bizonyos tekintetben elefántcsont-toronyba vonulva dolgozik. Később, az 1867-es kiegyezés után. a középnemesség vezetése alatt megvalósuló félpolsrári Magyarország legnagyobb irodalmi tekintélyévé lesz, aki csak alkalomadtán jajdul fel, hogy „vrl lóes'szárok" sértően bánnak vele. Arany a kierrvez és előtti és utáni szélesendben nagyműveltséirű és finom fogékonyság szellemével széttekint a világirodalomban « az angol, német, francia irodalmon túl nemcsak India, hanem Kína költészetét is felkeresi. Az orosz irodalom sem marad érdeklődési körén kívül, szerette Turgenyevet, aki hatott rá. Erre a világirodalmi vonalra tartozik foglalkozása Bodenstedt Firgyessel, a MlrzaSrltaffy dalainak szerzőjével, akitől fordít is. Bodenstedten keresztül vezet a magyar irodalom kapcsolata Puskinnal. Bodenstedt mint nevelő 1840 és 1845 között Oroszországban élt és orosz költőket fordított németre. Bérczy Károly (1821— 18G7), aki az Arany János igazgatása alatt álló Kisfaludy Társaság tag.ia volt, olvasta Bodenstedt Anyégin-forditását s hogy e remekművet eredetiből átültethesse magyar nyelvre, megtanul oroszul. Bérczy Károly Anyeginfordítása azután megjelent e kor legsúlyosabb szavú íz,lésirányítójának és kritikusának. Gyulai Pálnak Olcsó Könyvtárában, nagyszámú kiadást ért el s maradandó hatást gyakorolt a kiegyezés utáni időszak irodalmi köztudatára. Ugyancsak Bodenstedt Puskin-életrajzából merített Jókai Mór anyagot a költő személyiségéhez rajzához, egyik regényében. A XIX. század magyar olvasóközönsége Puskint mint az Anyegin költő jét ismerte elsősorban. Hogy ismerte, azt Bérczy Károly fordításának köszönhette, mely 1866-ban jelent meg. E fordítás a maga korának mértékével mérve, jeles alkotás, az eredetinek légkörét és hangulatát visszaadja s érzik ra jta, hogy szerető odaadással készült. A fordító küldetésének érezte, hogy a na°y orosz alkotó magyar tolmácsolója lehessen. Bérczy fordítása a 67-es kiegyezés küszöbén került a könyvpiacra s neki köszönhető, hogy a kiegyezés zés utáni félszázad alatt a magyar középiskolákban a költés/,ettani órákon tár?—aliák az Anyerint. Byron Childe Harold'a mellé állítják s mint a modern életet ábrázoló verses epikai alkotást összevetik a már históriai műfajjá vált eposszal és a prózában írt regénnyel. A mn-var poétikák kiemelik az Anyegin líraiságát, mely szakít a poétikának hagyományos követelményével, amely szerint az az epika sz°mélvtelen, objektív legyen. Az ifjúság lelkesedik az Anyeginért, Iskolán kívül is olvassák, gyakran késő é'szakáiar, mikor kémiát kellene tanulniok, akkor is előveszik inkább Puskint, megtanulják könvv nélkül Lenszkv sejtelmes búcsúját a párbai előtt, melvben elesik s foglalkoztatja őket Tatjánának, a költő legtisztább elkénzeléséhől szőtt alakja és e-rénlsége. Magáról a költőről időnként hoz ep-y-egy cikket a középosztály heti olvasmánva, a Vasárnapi T

Tjság, de e körieménvek nem annvlra Puskin költészetével foglalkoznak, mint Inkább életével, főleg a cárnak és ar udvari társasának a költőhöz való viszonvát Igyekeznek kedvező színben feltüntetni s a Puskinról elterjedt és átszivárgó mendemondákat ítáriák az olvasók elé. Az öreg GvulaJ Pál, Petőfi sógora « az Arany Jánosi Irodalmi tradleló fire, az általa szerkesztett Budapesti Szemlében a halála előtti években, 1905 körül, elég síirfin lelentet meg fordításokat Puokin tírálából. A Budapesti Szemle Puskln-fordítá«al azonban halványak, nincs bennük konsreniálls szárnvalás. Az érdeklődés rtie-rolt Puskin iránt, nagysáea mint távoli mágnes vonzást gyakorolt, de aki hozzáfért eredetiben, vagy nem volt vérbeli író, vagy ha az is volt, az akkori akadémikus irodalom kissé megfakult nyelve nem tette lehetővé a sikeres és teljes fordítói munkát. Arany János követői és epigonjai dolgoztak Gyulai Pál körében. Magának Arany Jánosnak kristálytiszta és epikai előadásban csodálatosan szemléletes nyelve sem lehetett az egyéni tü/.ü líra kifejező eszköze, még kevésbé követőinél, akik azt annyira desztillálták, személytelenitették és leesztergályozták, hogy nem lehetett vele Puskin egyéni hangját visszaadni. Puskin prózájából alig jelent meg valami magyarul. A húszas években Tróesányi Zoltán kiadta a Hóvihar (Metelj) eredeti orosz szövegét párhuzamos magyar fordításával együtt a Kétnyelvű Klasszikus Könyvtár füzetei között Egy irodalomtörténész a két világháború között írt munkájában azzal próbálta magyarázni Puskin hatását a magyar olvasókra a kiegyezés után, hogy bizonyos hasonlóság áll fenn az orosz és magyar földbirtokos társadalom életformái és helyzete között. Ha lelki alkat tekintetében valami rokonságot is lehetne konstruálni a Garamvölgyi Adám-szahású földesurak és Anyegin között, az említett magyarázat még akkor sem volna helytálló. Az következnék belőle, hogy a nemesi társadalom megszűntével Puskin hatásának is gyengülnie kellene. Petiig ez nincs így. Először ls azért, mert Puskint, akibe a cenzúra igyekezett belefojtani a szót, csak a győzelmes Októberi Forradalom óta mutathatta be a maga valóságában az irodalomtörténet, Előkerültek lappangó kéziratai. így az Anyeginnek e<*y nyomtatásba nem adott éneke, mely a költő korának politikai irányzatával foglalkozik. Másrészt Puskin elragadó közvetlenségét, hevét, emberi őszinteségét és áradő érzését a kultúra javaihoz hozzáférő felszabadult tömegek elevenebben fogiák visszhangozni, mint olyan időszak, melyben az irodalommal való foglakozás csak kevesek kiváltsága vo't. Az 1877-es orosz-török báboró a Bnlkénon e háborút Aranv „Plevna" c. költeményében „óriások harcának" nevezi — Oroszországot a no'itil ai érdeklődés előterébe állította. Aligha tévedünk, ha feltételezzük, hoT ez a harc adott Jókainak Indítékot arra, ho«y 1879-ben megiria „Szabadság a hó alatt" cfmfí orosr tárgyú regénvét. Remek tájle

frások. mozn-almas városi kének, öt'eles anekdoták élénkítik a m"nká«v melv bemutatta az ellentétet a népellenes orosz kormányrendszer » a jobbágyfelszabadítást és polgári alkotmányt kívánó elégedetlenek, a dekábristák között 1824—25-ben. Mindez Dumas és Sue modorában át van szőve, körül van fogva romantikus szerelmi történetekkel, melyeknek főszereplője a lobbanékony temperamentumú nagy orosz költő. Ha a regény a főhangsúlyt ezekre a szentimentális részletekre is veti, mégis Jókai az első a inagyar irodalomban, aki Puskin egyéniségével együtt ennek politikai szereplését is bemutatja. Jókainál Puskin, a valóságnak megfelelően, tollával támogatja a dekabristákat, harcol a cenzúra ellen | s elragadó költészetével az orosz haladó értelmiség büszkesége lesz. Nem vonják be túlságosan a forradalmi munkába, mert nem akarják kitenni annak a veszélynek, hogy a felkelés kudarca esetén ő is az áldozatok közé sodródjék. Egy hozzá közelálló nő eltünteti a mozgalom részeseinek névsorát tartalmazó „zöld könyvet", melyet a politikai rendőrség lázasan keres s az eltüntetés főleg Puskin érdekében történik, Jókai a regénynek ellaposodó befejezést ad egy találkozással I. Miklós cár és Puskin között, a dekabrista felke'és leverése után. Puskin nem tagadja meg dekábrista rokonszenveit a cár előtt, ami az utóbbit tiszteletre hangolja a költő iránt. A valóságban a cár sohasem bízott Puskinban s a költő nyílt konfliktusba keveredett az udvari környezettel. Ellenben a melodramatikus fordulathoz hasonló található Jókai életében, aki 1849ben forradalmi lapot szerkeszt Debrecenben s később megbékélt a Habsburg-uralommal s persona garata lett az udvarnál. De Vogiié, konzervatív francia író, „Le román russe" eímű munkáját a Magyar Tudományos Akadémia 1908-ban magyar fordításban adta ki. Ebben van talán a legrészletesebb jellemzés Puskin költészetéről, amely 1908-ig magyar nyelven tudományos munkában megjelent. Jellemző Vogüére, hogy Puskint „fromdeurnek és kicsapongó eszmék" hívének nevezi, mert a dekábristákkal állott kapcsolatban. A költő gyilkosáról szükségesnek tartja megemlíteni, hogy III. Napoleon császársága alatt szenátorrá lett. Vogüé ezzel arra akar rámutatni, hogy Puskin ellenfele kifogástalan személyiség volt, pedig egy ilyen múltú ember szenátorrá tétele inkább azoknak a politikai és társadalmi bűnöknek sorába tartozik, amelyeknek bélyegét Marx Napoleon Lajos bnimair 18!ábnn IJI. Napoleonra sütötte. Ha a pob'áii forradalmak hazájában igy Írtak Puskinról, csak tyusQin: A IAZAOOK TANYAJA „A kapitány lányá"-ból. Bementem a kunyhóba, vagyis a palotába, amint a parasztok nevezték. Pugacsev a szentképek alatt tilt, vörös kaftánban magas sapkában. Körülötte voltak fö hívei, alázatos képet erőltetve magukra. Pugacsev az első pillanatásra megismert. Mesterséges méltósága azonnal eltűnt. A. nagyságos úr! — szólt hozzám élénken. — Hogy vagy? Mi szél hozott ide? Azt feleltem, hogy magánügyben utazom és hogy az ő emberei feltartóztattak. — És micsoda ügyben? — kérdezte. Nem tudtam, mit feleljek. Pugacsev azt gondolván, hogy nem akarok tanuk előtt nyilatkozni, társaihoz fodult és kiküldte őket. Mindannyian engedelmeskedtek, kivéve kettőt, akik nem moccantak helyükről. " Bátran beszélhetsz előttük — szólt hozzám Pugacsev, — őelőttük én nem titkolok semmit. ' Különös gondolatom támadt: úgy képzeltem, hogy a gondviselés, mely már kétszer összehozott Pugacsevvel, alkalmat nyújt nekem, hogy végrehajtsam szándékomat. Elhatároztam, hogy felhasználom ezt az alkalmat és siettem a kérdésre felelni: A bjelogorszki erődbe indultam, hogy egy árvát kiszabadítsak, akit ott kínoznak. Pugacsev szemel megvillantak. Ki merészel az én embereim közül árvákat bántalmazni? — kiáltott fel. — Mondd, ki a bűnös? Svábrtn a bűnös — feleltem. — Rabságban tartja azt a leányt, akit te betegen láttál a papnénál és erőszakkal feleségül aliarja venni. — Majd megtanítom Svábrlnt! — szólt Pugacsev fenyegetően. — Most mondd, müyenek az állapotok a várostokban ? —Hál' Istennek, — feleltem — a lehető legjobbak. — A lehető legjobbak? — ismételte Pugacsev. — A nép pedig éheu hal. A trónbitorló igazat mondott, de én eskümnél fogva erősítgettem,, hogy ez csupa koholmány és hogy Orenburgban van még mindenféle élelmiszer elég. — Látod — vetette közbe az öreg Cholupsa —, hogy szemtől szembe is megcsal. Az összes menekülök egyértelműen azt vallják, hogy Orenburgban éhség és járvány uralkodik, hogy már döggel táplálkoznak és ennek is örülnek, ha megkapják. A nagyságos úr pedig erősítgeti, hogy minden van bőségben. Ha már Svábrint fel akarod akasztani, akkor köttesd melléje ezt a legénykét is. hogy ne legyen egymástól mit trígyelniök. Az átkozott öregnek szavai, úgy látszott, megingatták Pugacsevet. Szerencsére Hlopusát leszavazta társa. — Elég lesz, Naumícs — szólt hozzá. — Te mindig csak akasztanál és mindenkit kardélre hánynál. Miért vagy akkora hős ? Féllábbal a sírban vagy és másokat akarsz pusztítani. Talán még kevés vér szárad a lelkeden? — És te miért vagy olyan jámbor? — felelte & másik. — Persze, hogy én is bűnös vagyok — felelte — én hogy ez a kéz (ökölbe szorította csontos kezét, feltűrte ujját és kitakarta szőrös -karját), ez a kéz Is bűnös keresztény vér ontásában. De én ellenszegülőket pusztítottam és nem vendégeket; a nyílt országúton vagy a söEgy nagy élet szimfóniája Sztálin-díjas film Leninről „Tartsátok emlékezetetekben, szeressetek és tanulmányozzátok Iljicset, a mi tanítónkat és vezérünket." Sztálin mondotta ezeket a szavakat s ezzel kezdődik a Vladimír Iljics Leninről készült nagy dokumentumfilm. Eredeti történelmi anyag, fényképek és egykori híradófelvételen alapján készült Michail Romín rendező hatalmas alkotása. Egy voigamenti, csendes városkában kezdődik a történet. Egyszerű házat látunk. It lakott Uljanov népiskolai felügyelő családja és itt született 1870 április 22-én Vladimír Iljics Uljanov Lenin. Ebben a házban töltötte gyermekkorát és ifjú éveit. 17 éves volt, amikor Alexander bátyját a cár ellen tervezett merényletben való részvétel miatt kivégezték. Lenin ekkor a következőket mondotta.- „Nem, mi nem fogunk ezen az úton haladni, nem ilyen úton kell haladnunk". Ő valóban más úton járt. Látta, hogy az önkényuralom a feudális Oroszország néptömegeit nyomorúságra kárhoztatta, a munkások pedig valóságos kényszermunkában sínylődtek. Megértette, hogy a munkásosztályt elő kell készíteni a forradalmi harcra, egységessé kell őket kovácsolni s a győzelembe vetett hitet beléjük kell oltani. A kazáni egyetem ... Lenint első ízben tartóztatják le, a diákmozgalmakban való részvétel miatt. Pétervárra költözik, ezzel megkezdődik sokoldalú, hatalmas tevékenysége, amely örökös munka és veszély. Megírja első elméleti munkáit, amelyekben rámutat, hogy kik a nép ellenségei. Illegalitásba kényszerül a rendőrség elől és így bujkálva folytatja felvilágosító munkáját a munkások körében. Előkészíti a marxista forradalompárt megalakítását. Közben többször kerül összeütközésbe a rendőrséggel, letartóztatják és száműzik Szibíriába. -4 folytonos veszélyek és az ellene mozgósított besúgók hada külföldre kényerítik. Itt kezdi meg a Szikra c. újság kiadását. Ugyanebben az időben Tiflisz városában hű tanítványa és munkájának, folytatója, Sztálin íoldalatti nyomdát készít. A nyomda titkos bejárata e.gv mély kiítban van. A film lépésről lépésre megismertet bénnünket Lenin tevékenységének történelmi állomásaival. Látjuk az 1905-ös forradalmi felkelést, a tammerforsi pártkonferenciát, amelyen Lenin ét Sztálin, a szovjet nép két nagy vezére először találkozott, a cári reakció kegyetlen üldözésének éveit és a világháború nehéz napjait. 1917-ben kirobban a forradalom. A nép lelkes tömegei elözönlik az utcákat. A cár hatalmát megdöntötték. A burzsoá kormány üldözi Lenint, aki a Rezliv-tó partján egy kis bódéban kénytelen rejtőzni. Lenin és Sztálin a párt élén vezetik a fegyveres felkelés előkészületeit. Az Auróra cirkáló ágyúlövései nemcsak egy nép életében hoztak fordulatot, hanem egy új világ hajnalhasadását is jelentették. A film legművészibb része Lenin államépítő tevékenységét mutatja be. A képek hűen számolnak be a szovjet hatalom első éveiről, az építés hatalmas lendületéről. Lenint magunk előtt látjuk napi munkájában. Megismerkedünk irodájával. Látjuk frontlátogatásait, majd a szónoki emelvényen halljuk, amint beszél a néphez. Bár ezek a filmkockák még némák, de egy helyen hangját és jellegzetes kiejtését a hanglemezfelvétel híven megőrizte. S a gyász napja virradt SzovjetOroszországra. Lenin meghalt és az ország szívverése is megállt ekkor egy pillanatra. Egy nép kísérte utolsó útjra az új világ megteremtőjét. A Szövetségek Házának márványcsarnokán át az emberek végtelen áradata hömpölygött, zengtek a gyászinduló akkordjai. A koporsónál ott látjuk Sztálint és a nagy Lenin többi harcostársait. Ekkor hangzik fel az eskü szava, amelyben Sztálin megfogadta, hogy megőrzi és teljesíti Lenin végakaratát. A végakarat a kommunista társadalom felépítése. A film befejező kock&i hűen érzékeltetik az eskü beteljesedett szavait, így válnak az eszmék valósággá a szovjet ember tetteiben. Jtrmolajev. természetes, hogy Magyarországon a Magyar Tanácsköztársaság megszűntét követő és a fasizmus mellett csatlós szolgálatokat vállaló reakció Idején a Puskinnal való foglalkozásról a szó realista és szabadságos értelmében nem lehetett szó. Hogy ebben a tekintetben az 1945-ös felszabadulás óta milyen változások történtek, annak bizonyítéka a már eddig megjelent új Puskin-fordítások pompás nyelve és eredeti lendülete s az a gyűjtemény Puskin munkáiból, mely születésének 150. évfordulója alkalmából e napokban a magyar könyvpiacon megjelent. tét erdőben, nem pedig otthon, a kemence mellett ülve. — Tábornok urak! — szólalt meg Pugacsev méltóságteljesen. — Elég a civódásból. Az nem volna baj, hogyha az összes orenburgi kuvaszok egy gerendán kapálódznának a lábukkal, de az a nagy baj, ha a saját embereink összemarakodnak egymással. Rajta, béküljetek ki. Hlopusa és Bjeloborodov egy szót sem szóltak és sötéten néztek egymásra. Láttam, hogy másra kell terelni a beszélgetést, amely rám nézve nagyon kedvezőtlenül végződhet és Pugacsevhez fordulva, vidám képpel mondtam neki: — 6, majd hogy el nem felejtettem meeköszönni neked a lovat és a bundát. Ha te nem vagy, el sem jutok a városig, hanem megfagyok útközben. A fogás sikerült, Pugacsev felvidult. — Kölcsönkenyér visszajár — szólt bólintva és hunyorgatva. De most mondd el, mi közöd ahhoz a leányzóhoz, akit Svábrin sanyargat? Csak nem a tubicája ifjú szívecskédnek, mi? —A menyasszonyom — feleltem Pugacsevnek. — Miért nem szóltál előbb! Hát persze, hogy összeházasítalak és Iszunk egyet a lakodalmadon! — Aztán Bjeloborodovhoz fordult: — Hallod-e tábornok! Mi a nagyságos úrnak régi barátja vagyunk; üljünk vacsorához, aztán egyet alszunk az egészre. Reggel Pugacsev értem küldött. Elmentem hozzá. Kapujában egy kibitka állt, három tatárló volt belefogva. A nép tolongott az utcán. A tornácon találkoztam Pugacsevvel. Ütlöltözetben volt, bundában és kirsrizsapkában. Pugacsev vls-an üdvözölt és maga mellé ültetett a kibitkába. Elhelyezkedtünk. — Mit beszélnek rólam Orenburgban? — kérdezte Pugacsev egy kia hallgatás után. — Azt mondják, bogy nehéz led boldogulni. Mi tagadás, meggyült veled a bajunk. A trónbitorló arca az önelégült hiúságtól ragyogott. — Az ám! — szólt vidáman, —Hadakozni azt tudok. Tudtok ti Orenburgban a juzeval ütközetről? Negyven tábornok esett el benne és négy hadsereg jutott fogságba. Idáig még szerencséjük volt az én fegyvereimnek. De várj csak, mi lesz akkor, ha Moszkvába eljutok. — Hát te szándékozol Moszkvába eljutni ? — Folyatni fogom, ahogy elkezdtem. Mit lehet tudni? Hátha sikerül ? Lám, Otrenjev Griska is uralkodott Moszkván. — No, de tudod, mi lett a vége? Kidobták az ablakon, szétkaszabolták, megégették, hamvait ágyúba tömték és kilőtték! — Hallod-e — szólt Pugacsev bizonyos vad ihlettel. — Mondok egy mesét, amelyet gyermekkoromban mesélt nekem egy öreg kalmük aszszony. A sas egyszer megkérdezte a hollót: Mondd, hollómadár, miért élsz te e fényes világon háromszás évig, én pedig mindössze csak harmincháromig? — Azért, atyuska — felelte a holló — mert te eleven vért iszol, én pedig hullával táplálkozom. Gondolta magában a sas: ezt megpróbálom én is. Jól van. A sas és a holló elrepültek. Egyszerre megláttak egy elhullott lovat, rászálltak és kikezdték. A holló csipkedtecsipkedte és nagyon jónak találta. A sas csípett egyet, kettőt, megcsattogtatta szárnyát és mondta a hollónak: — Nem, holló barátom, inkább iszom hsrminhárom évig eleven vért, minthogy dögöt egyem háromszáz évig; azután legyen meg Isten akaratai... .