Uj Szó, 1949. június (2. évfolyam, 44-68.szám)

1949-06-09 / 50. szám, csütörtök

A CSEHSZLOVÁKIAI MAGVAR DOLGOZÓK LAPJA Bratislava, 1949 június 9, csütörtök 3 Kcs II. évfolyam, 50. szám A külügyminiszterek tanácsának keddi ülésen ismét Visinszkij külügyminiszter beszélt A külügyminiszterek párizsi tanácsának keddi ülése az előző három titkos ülés után ismét nyilvános jelleggel bírt, ami azt jelenti, hogy a külügyminisztereken kívül a négy nagyhatalom többi delegátusai is résztvettek ezen. A tárgyalás több mint 4 órán keresztül tartott. A Bevin elnöklése alatt összeülő tanácskozásokon a berlini kérdésekkel foglalkozott a négyek nagytanácsa és ezen a szovjet és amerikai javaslatokat szembesítették egymással. Mindkét javaslatot közzétették ezen ülésen. A szovjet javaslat, amelyet Vis'nskij terjesztett elő, azt kívánta, hogy a berlini szövetséges kommandaturát az egyhangúság elveinek fenntartásával újból fel kell éleszteni. Berlinben új szabad választásokat kell tartani és a választások eredményeinek alapján új városi közigazgatás állítandó fel, mely közigazgatás rendelkezne a szükséges hatalommal is. Alapvető problémák megoldása esetében a szövetséges kommandaturát főfelügyelet! jog illeti. A többi kérdések tárgyában a német városi tanács határozna és csak meg nem egyezés esetében kérné fel a városparancsnokság döntését. Az amerikai javaslat újólag arra törekszik, hogy az egyhangúság elvét megszüntessék, vagy legalábbis azt korlátozzák. Az amerikai külügyminiszter javaslatában előadta, hogy helyesnek tartaná a berlini közigazgatást a bécsi köz'gazgatási módszer alapján rendezni. Visinszkij szovjet külügyminiszter rámutatott, hogy a helyzet Bécs esetében más, mint Berlin esetében. És Ausztria nem tekintendő, mint Németország, legyőzött államnak. Visinskij ezekután hangsúlyozta, hogy a négy nagyhatalom parancsnoksága nélkül elképzelhetetlen Berlin alapvető kérdéseinek rendezése és egyben kritika alá vette az amerikai javaslatot amely a kommandatura illetékességét a legkisebbre kívánja csökkenteni. Ami a megszállási költségeket illeti, a szovjet küldöttség azonosítja magát a javaslattal, hogy azt a négy nagyhatalom megállapodása szerint a legkisebbre leszállítsák. A továbbiak során élénk vita fejlődött ki, hogy a városi választások során a képviselőtestületbe a politikai pártok jelöltjein kívül a tömegszervezetek, illetőleg szakszervezetek, a népi demokratikus nők szövetsége, a német kultúrszövetség és más hasonló szervezetek képviselői is helyet kapjanak. Acheson és Bevin a javaslat ellen foglaltak állást. Schuman francia külügyminiszter patetikus beszédben kívánta bizonyítani az egyhangúság elvének gyakorlati kivihetetlenségét, annak ellenére, hogy Berlint és Bécset az egyhangúság elve alapján igazgatták eddig és az összes eredeti szövetséges szerződések határozottan kifejezésre juttatták az egyhangúság elvét. A külügyminiszterek tanácsának keddi ülésén Bevin angol külügyminiszter elnökölt. A programon a berlini pénznem kérdése szerepelt. Mint ismeretes, erről a kérdésről már a külügyminiszterek június 3., 4 és 5én tartott titkos üléseiken is tárgyaltak. A keddi ülésen elsőnek Visinskij szovjet külügyminiszter szólalt fel, aki a szovjet küldöttség javaslatát ismertette, összehasonlította az amerikai delegáció javaslatával. A Szovjetúnió külügyminisztere a következőket mondotta: A valóságban két kérdés merült fel előttünk. Ezeket a kérdéseket két héttel ezelőtt körvonalazta már a 6Zovjet küldöttség. A nagyberlini városi igazgatás és a nemzetközi parancsnokság kérdéséről és felújításáról van szó. 1. A negyberlini városi tanács felújítása. Ismeretes, hogv a berlini tanácsot 1946-ban választották meg a választások eredményei alapján, amelyeket a négy megszálló hatalom képviselői helybenhagytak. A berlini tanács 1948 őszéig működött. A működés alapja az úgynevezett nagyberlini külön megmagyarázni. A szovjet de legáció azt javasolta, hogy újítsál fel a nagyberlini tanácsot és adjanö-k utasítást, hogy a négy szövetséges katonai parancsnok Berlinben négyhatalmi ellenőrzés alatt valósítsa meg a szabad választásokat. Az amerikai javaslatokban csak arról van szó, hogy a választások felett a négy nagyhatalom erre hivatott szerve gyakorolja az ellenőrzést. Ezekben a javaslatokban nem veszik figyelembe, hogy az ellenőrzés ugyanolyan alapon valósuljon meg, mint az 1946-os választásokon. Ebben az időben nem lesz még hivatalában a berlini tanács, amely a választásokat levezetné. A szovjet delegáció azon a nézeten van, hogy a paritás elve alapján németekből álló bizottság alakítandó, amely a szovjet és a nyugati szektorok képviselőiből állana. A bizottság felállításának ilyen alapon való megteremtése teljesen igazságos, mert a három nyugati hatalom intézkedéseinek következtében Berlin gyakorlatilag két részre van osztva. Az amerikai javaslatot, amely arról szól, hogy a választási bizottság a négy parancsnokság egyforma számú képviselőiből állton, a szovjet delegáció nem fogadhatja el. Ez a -javaslat arról tanúskodik, hogy a nyugati övezetek parancsnokai biztosítani akarják túlsúlyukat a választást előkészületeknél és azok lefolyásánál. Természetesen ezzel a javaslattal nem azonosíthatjuk magunkat, mert ez nem indokolt. Visinskíj ezután megállapította, hogy a választásokon kinek lehet szavazati joga. Rámutatott arra, hogy a szovjet delegáció szükségesnek tartja az 1946. évből származó választási rend illetékes szakaszait felülvizsgálni, hogy a szavazó német polgárok számát felemelhessék. A szovjet delegáció ugyanis klkerülhetetlennek tartja a volt nemzetiszocialista párti és ilyen szervezetekhez tartozó német polgárok szavazati jogának biztosítását, kivételt csak azoknál szükséges alkalmazni, akiket a bíróság szavazati joguktól megfosztott. Ez egy igen' lényeges kérdés és pontosan kell erre rávilágítani, állapította meg Visinskíj. A szovjet külügyminiszter ezekután így folytatta beszédét. Az amerikai javasia

Lok nem eléggé világosak és csak arról beszélnek, hogy az 1946os választási törvény értelmében az ilyen személyek választási jogosságát a megszálló parancsnokságok egyhangú döntésével lehet megváltoztatni. Ezekben az amerikai javaslatokban azonban nem beszélnek arról, hogy ezeket a változtatásokat miképpen kell végrehajtani. Tehát a lényeges kérdés megválaszolatlanul maradt, ennek következtében felmerül az újabb jogos kérdés, — miért ne állapodhatnánk meg e kérdésre vonatkozóan már most, a külügyminiszterek tanácsának ülésezése során? A választások lefolyására nagy kihatással van a jelöltek megjelölésének joga. Az 1946-os választási rend e kérdésben nem ad kielégítő feleletet és szükséges bizonyos változtatások eszközlése. A 8. fejezet értelmében a képviselő jelöltek jelölésének jogáról a politikai jpártok intézkedhetnek. Oly nagy szervezetek, mint pl. a demokratikus nők szövetsége, a szakszervezetek, tehát önállóan jelöltekről nem gondoskodhatnak a politikai pártok keretén belül sem. Ez a meg nem indokolt korlátozása a választási jognak ellenkezik a uí.-fflök.aiik'W elvCKkel'ts arra irányul, hogy a szavazók kezdeményezését korlátozza és a berlini hatóság széleá' rétegeinek a választásokon való részvételét a lakosság azon rétegénél csökkentse, amelyek a szakszervezetek vagy más közszervezetekben csoportosulnak. A szovjet delegáció ezért arra az álláspontra helyezkedik, hogy az 1946 évi választási rend 8. fejezetét olyképpen kell megváltoztatni, hogy jelölteket oly szervezetek is jelölhessenek, amelyeknek erre a szövetségközi kommandatura engedélyt ad. Visinskij a továbblak során megállapította, hogy a június 6-i amerikai javaslat nem beszél a sajtóés a véleménynvílvánítás szabadságáról. Megállapította, hogy a potsdami egyezségben erről világosan szó volt és hogy a szovjet delegáció ugyanilyen értelmű javaslatot tett. A szovjet külügyminiszter kijelentette, hogy továbbra is kitart a nagyberlini Ideiglenes alkotmány 36. szakaszának fenntartása mellett, ugyanakkor szükségesnek tartja, hogy e szakaszt bizonyos vonatkozásban — ami a szakasznak a berlini magisztrátus kiterjesztését és a szövetséges kommandatura működését illeti — megváltoztassák. A szovjet javaslat értelmében a berlini városi tanács és magisztrátus határozatainak csak oly intézkedéseit kell a szövetséges kommandatúra lóváhagyásától függővé tenni. ímeIvek e szövetséges parancsnokság illetékességébe esnek, az ilven ebetek fennforgása pedig csak kisszámú. A szrtvetséTes parancsnokság jóvShe-rví'sa oly várostanácsi Intézkedéseknél szükséges, amelyek vitásak és a szövetséges narancsnoksásrhoz voltak döntés céljából előterjesztve. Bíznunk kell azonban abban, hogy a7, 11 ven esetek nem fognak nagyszámban előfordulni. A szovjet deletrácíó szükségesnek tartia — állapította meg vésrül Visinskij —, hoey a 36. szuka sz a fenti változásokkal továbbra is érvénvben maradion, mert e7t Berlin rendes életmenete is úgy kívánja. Az USA gazdasági válsága A monopóltőke egyik szócsővének, a Journal of Commercenek igazgatója a hitelintézetek évi közgyűlésén, Atlantic Cityben __ kijelentette: „Már nem lehet kéideíglenes alkotmány volt, amelyet telkedni bb h a

z Egyesült szintén négyoldalú megegyezéssel ' , hoztak létre. A nagyberlini tanács munkájának megszakítása Berlinben kedvezőtlen visszhangot keltett, ami- . nek jelentőségét nem szükséges itt sági helyzet további romlását jo Államok gazdasági élete hanyatlást mutat". Beszédében a gazdasolta. A lap kommentárjában megállapítja: „Az Egyesült Államok már belépett a gazdasági válság szakaszába." Az amerikai kereskedelmügyi minisztérium adatai szerint mult év novemberétől ez év áprilisáig az ipari termelés csaknem 10 százalékkal csökkent. Zvolenta tartják meg eziüfén a szlovák felkelés ünnepi évfordulóját A Megbízottak Testülete legutóbbi újésén a szlovák nemzeti felkelés ötödik évfordulója megünneplésének rendezésével Zvolen felkelési várost bízta meg. A banskabystricai kerületi nemzeti bizottság nagy figyelmet fordít az ünnep rendezésére. A KNV k küldöttei, Klokof bizottsági elnökkel az élén a napokban ZvoIenba látogattak el, ahol megtárgyalták a rendezéssel kapcsolatos problémákat és egyben anyagi és erkölcsi támogatást is Ígértek. Csehszlovák áruk sikere a párizsi minfavásáron Június 6-án fejeződött be a párizsi mintavásár, melyet két és félmillió kereskedő látogatott meg. Ezek közül félmillió külfóidi kereskedő volt. A csehszlovák expozíció, mely a 16 közül a legnagyobb volt, óriási sikereket ért el. Bőrgyáraink hatalmas megrendeléseket kaptak. Középafrikai államok lábbelit, Ausztrália én India szövöttárukat rendeltek tőlünk. A csehszlovk cellulóz- és papírgyártmányaink Iránt az egész világ nagy érdeklődést tanúsított. Nagy megrendeléseket kapott csokoládéiparunk is. A mezőgazdasági gépek és az üvegáruk kitűnő minősége komoly feltűnést keltettek. Általában mondhatjuk, hopy a párizsi mintavásár minden téren nagy sikert jelentett Csehszlovákia számára. Bebizonyítottuk az egész világ előtt, hogy mire képes államosított iparunk és jelét adtuk annak, hogy a népi demokratikus Csehszlovákia a világ minden népével szoros együttműködésben akar élni. 9 csehszlovák mezőgazdasági küldöttség Budapesten A csehszlovákiai mezőgazdasá-1 gatta a magyar fővárosban levő gi küldöttség, amely Budapesten szövetkezeti központot, tartózkodik, vasárnap meglátó- ' flz általános adégazdaságunk nagy sikere Hz állami bevételek messze túlszárnyalják a költségvetési előirányzatokat Ismeretes, hogy amikor dr. Dolansky pénzügyminiszter ez év januárjában a parlament elé terjesztette az 1949. évre szóló költségvetést, melyben a fokozott állami bevétel forrásaként az általános adó 47 mill'árd Vor-naiva? ~?<:r?>pelt, az általános adóiól szóló beszámolójában azt mondotta, hogy ez az adó jelenti az állam főjövedelmét, még pedig folyamatos jövedelmét, ellentétben az eddigi adónemekkel, melyeknek késedelmes behajtása hátráltatta a tervszerű állami szükségletek kielégítését. Az általános adó bevételeivel sokkal könnyebben lehet tervszerű mnnkát végezni, mert nem függ a változó gazdasági egységektől, hanem egész gazdaságunk termelési és szükségleti tervétől. Az általános adó ugyansak hathatósan hozzájárul gazdaságunk pénzügyi szükségleteinek kielégítéséhez. Egyúttal a jelenlegi árak szabályozója, a termelés pénzügyi ellenőrzésének pedig egyik főeszköze. öt hónap telt el, hogy életbe léptették az általános adót. Megállapithajuk, hogy közgazdaságunk szociális alapokra való fektetésében nagy része van ennek az adónemnek, mert a tervgazdálkodás tevékeny eszköze. Ahol csak lehetősig kínálkozott, az általános adót vezették be az eddigi adóztatási formák helyett, ami kitűnően be is vált és nagyban hozzájárult a kitűzött feladatok teljesítéséhez. Az állami bevételek 1949 első negyedévéről szóló most megjelent kimutatásában olvashatjuk, hogy a bevétel 28 miliárd 400 millió koronát tesz ki, tehát 4 milliárd és 296 millió koronával múlja felül a költségvetésben előirányzott összeget. Az 1948 első negyedévi állami bevételeket pedig 12 miliárd és 816 millió koronával szárnyalja túl. Tehát költségvetésünk egészen reális és az állami gazdálkodásból ezzel teljesen kiküszöbölődik a költségvetési hiány, amivel egészen 1948 ig számoltak az állami költségvetésekben. Az állam amellett, hogy új közigazgatási, kulturális és szociális feladatokat vállalt magára, fedezni tudja nemcsak a folyó kiadásokat, hanem a nagy befektetési költségeket is, melyek ebben az évben az állami költségvetésekben eddig még soha nem szereplő hatalmas összeget tesznek ki, még pedig 22 és negyed milliárd koronát. Az államháztartás most olyan szilárd alapokon nyugszik, hogy többé már nem fordulhat elő, mint az előző években, hogy a beruházási kiadásokat kölcsönökkel oldja meg, hanem sm olyan pénzügyi tartalékkal rendelkezik, melyet maga is pénzintézetekbe fektet be. Láthatjuk tehát, hog az általános adó teljes mértékben bevált. Biztosítja az államháztartás folyamatos és elégséges bevételét, a pénzügyi kérdések megoldásában pedig hathatós eszköznek mutatkozik. Mint említettük, az árszabályozásban nagy jelentősége van az általános adónak. A szabadkereskedelem bevezetésével, a magasabb árakkal lehetővé tették a gazdagabb polgárok külön megadóztatását. Félévvel ezelőtt egyeseknél még sok pénz halmozódott fel, ennek kiküszöbölésére a szabadkereskedelem adókulcsát magas százalékban állapították meg. Most, amikor a pénzfelhalmozódás szűnőben van, láthatjuk, hogy a kormány az adókulcs csökkentésével azonnal az árak leszállításához fogott és a szélesebb néprétegeknek is lehetővé tette a szabad árúk vásárlását. Ebben nyilvánul meg az általános adó másik nagy jelentősége, hogy az életviszonyokhoz arányítva szabályozza az árakat. Az év elején mutatkozó pánikszerű vásárlás ennek eredményképpen már megszűnt. Az emberek megtanultak takarékoskodni. Igazo'ja ezt a bankbetétek állandó növekedése is. Most négy hónap alatt az adóbetétek 2.5 milliárddal, a folyószámlák pedig 25 milliárddal növekedtek. Bízzunk abban, hogy az általános adó a jövőben is hasonló jó eredményeket mutat majd fel. Gazdaságunk pénzügyi feladatai-, nak teljesítésével az ötéves terv; biztos sikerekre számíthat,