Uj Szó, 1949. június (2. évfolyam, 44-68.szám)

1949-06-08 / 49. szám, szerda

'4. UJSZ0 1949 június 8'. FERENCVÁROS NYERTE A PÜNKÖSDI TORNÁT. A pünkösdi külföldi sportesemények közül a budapesti torna volt a legki­emelkedőbb. A tornán négy magyar éosapat a Ferencváros, MTK, Újpest és a Kispest vett részt. A tornán résztvevő játékosokból állította össze a magyar szövetségi kapitány az ola­szok ellen játszó válogatottat. A négy csapat a következő összeállítás­ban játszott: K'spest: Rúzsa — Rákóczi, Tóth III. — Bozsik, Patyi, Bányai — Horváth, Gyulai, Budai (?). Puskás, Babolcsai Újpest: Kátolyi — Balogh II., La­borc — Horváth K., Szűcs, Nagyma­rosi — Suhai, Szusza, Halasi, Fejes, Egresi. Ferencváros: Henni — Rudas, Sza­bó — Kéri, Csanádi, Lakat — Budai, Kocsis, DeáK, Mészáros, Czibor. MTK: Ge'lért — Kovács II., Lan­tos — Kovács L, Börzsei, Bosánszki — Tóth, Hidegkúti, Keszthelyi II., Bo­dola, Hegedűs. Eredmények: Lépest—Kispest 6:1 (1:1), Fe­rencváros—MTK 5:2 (2:1), re város—Újpest 4:3 (3:1), MTK —Kispest 2:2 (1:2). Hétfő este állították össze az ol Siók e'len játszó magyar vá­lcg tot'.at, mely a következő; Henni — Rudas, Balogh — Bo­zsik, Börzsei, Lakat — Budai, Kocsis, Deák, Szusza, Puskás. Az osztrák csapatok külföldi po tyájuk során a következő er dményeket értek el: Nürnberger FC—Vienna 4:1, Offnbach Kickers—Sportklub 3:0, Sclialke 04—Sportklub 4:0, E p^rante Tunis—FAC 1:5, Ham­man Lif—FAC 1:2, Dansk—Ad­múa 3:2, Kodan—Admira 1:3. • Az osztrák ligában csak egy mérkőzést játszottak. Az Austria Hochstadtet 9:2 arányban győz­te le. • PRAGA-BUDAPEST 5:5 (2:4). Vasárnap Piága—Budapest elneve­zés alatt visszavágót játszottak. A gólokon Konvie, Mikulás, Jesek és 1 öngól, illetve Engelmann (3) és Né­meth (2) osztoztak. SPORT A Dynamo Kosice legyőzte a Slaviát Dynamo Kosice-Dynamo Slavia 3:1 (1:1) lőtte. A 3:l-es kassai vezetéskor a Slavia ismét átcsoportosította csapatát, de ez már nem segített. A kassai csapat győzelme telje­sen megérdemelt. Matys kapus kii'ogá ta'anul védett. A véde lemben Labodié volt jó. A csa­társorban GajdoS és Dobay reme­ke t.k. A Slav'ában Hlavácek és Bra­dác voltak jók. A mérkőzést Vlcek kiiogástalanul vezette. Troj'ce Ofrtrava — Bohemians 2:1 (1:1). Szombaton játszották a mérkőzést, me y drámai küzdel­met hozott. Zbojovka Éidenice — Kovos­malt Trnava 4:2 (2:1). Brünnben 6000 néző előtt játszották a mér kőz'st. A 2idenice győzelme megérd melt. A mé közéjek után a tabella ál.ása a következő: A kassaiak több vereség után a tabel'.a második helyezettjével ját zctt. A mérkőzés favoritja a Slávia volt. Hétezer néző előtt a következő felállításban álltak ki a csapatok: Kosice: Matys — Zibrini, Labodic — Hucka, Steiner, Ga­sparik — Gajdos, Kertész, Öiták, Tesár, Dobay. Slavia: Kabicek — JcPnek, Brejcha — Urbán, Kofinek, Vlk — Hlavácek, Kupsa, Forejt, Stepan, Bradác. A honiak támadásaival indult a játék. Mingyárt a 4. percben nagy helyzetben vannak a kas saiak. A Slavia véde ]me csak sa­rokra tud menteni. Később vál­tozatos, gyorsiramú játék folyt. A 27. percben Hlavácek beadásá­ból Stepan szép fejesgóllal a Slaviának szerzi meg a vezetést. A 31. percben Gajdos, C i t á k beadásából egyenlít. Szünet után Hlavácek a bal­szé re ment, helyére Urbán, an­nak helyé, e pedig Bradáő került. Az így át soportosított csapat sem nyújtotta azt, amit a közön­ség várt. A 13. percben Citák szerezte meg a kassaiaknak a ve­zetést. A gól után továbbra is fö lén^b n maradtak. A végered­ményt a 17. percben Gajdoá Lodí—Bratislava 2:3 (1:2) Lodzban, nagyszámú nézőközönség előtt játszották a mérkő zést. A két csapat a következő felállításban játszott: S. NV. Bratislava: Rajman — Venglár, Pokorny — Balázsi, Vi­cán, Jajcaj — Laskov, Pazicky, Ing. Tegelhoff, Preis, § :mansky. L o d z: Komar — Wiodarczyk, Jendrejczak — M ler, Pietzzak, Úrban — Patkoló, Biirsn, Janeczek, Koczewski, Gworzniak. A bratislavai csapat hatalmas irammal kezd. A 4. percben Las­kov szerezte meg a vezetést, majd a 15. percben Pazicky 2:0-ra növelte az előnyt. A 26. percben Koczewski 2:l-re állította az eredményt. A második félidőben Laskov 3:l-re növelt. A végered­ményt Baran állította be. A bratislavai csapat győzelme megérdemelt. Fő'eg Laskov és Tegelhoff játéka emelkedett ki. A lodzi csapatban Burán és Pat­koló voltak jók. 1. Bratislava 9 8 1 0 39:9 17 2. 5,av :a 8 6 1 1 23:12 13 3 Sparta 7 5 1 1 21:10 11 4. ATK 8 4 1 3 29:22 9 5. Kolice 8 4 1 3 14:11 9 6 Zilina 8 3 3 '2 10:11 9 7 Ostrava 9 4 1 4 15:21 9 8. Zbrojovka 7 4 0 3 17:19 8 9. Pizen 9 2 3 4 15:20 7 10. Bohemians 8 2 2 4 22:18 ó 11. Teplice San. 6 2 1 3 14:12 5 12. Pov. Bystrica 8 1 2 5 10:26 4 13. Trnava 8 0 3 5 7:21 3 14. Kiadno 7 0 0 7 6:30 0 Bölcs potyamesterem egy elkese­redett pillanatban azt mondotta ne­kem, hogy az ö anyósa egy potya­rokon. Szívemet akkor, elfogta a vágy, hogy én is megházasodjam, talán nekem is sikerül ilyen anyós­hoz jutnom. Végeztem is e téren ku­tatásokat a gimnázium nőinek ott­honában, már ... már rá is akadtam volna egyre .. . amikor váratlan for­dulat következett be ... Véletlenül felfedeztem, hogy nekem is van egy potyarokonom, így a házasság egy­előre elesett. Emmi néninek hívják a potyaroko­nomat, személyesen sosem láttam, az apám húga ő, aki harminc évvel ezelőtt vándorolt ki Amerikába. Itt van előttem lánykori fényképe. A képeif Emmi néni nem néz rám, a képen Emmi néni nyitva tartja a szemét, de nem néz senkire. Ügy tetszik, mintha megvolna sértve, holott imakönyvet és esernyőt tart a kezében. Mármost, ha valaki meg­van sértve, minek kellenek neki e tár<ryak ? Bizonyisten, én Emmi nénit egészben, ahoiry van, eey amerikai lap keresztrejtvényébe tétetném. Ott Amerikában biztos megoldaná vala­ki az esernyő rejtélyét. Mert Ame­rika volt Emmi néni fiatalkori sze­relme. Kutatásaim során rájöttem arra, hogy Emmi néni rengeteg krumplit evett akkor, ezért honvá­gya támadt és a krumpli hazájába kívánkozott. A honvágy világos és meglehet ér­teni. azt viszont nem lehet megérte­ni, hogy harminc évi hallgatás titán Emmi néni egyszerre nagylelkű lett és egy csomagot küldött nekünk, ^szintén mondom, nekem ez a cso­í .ag mingyárt gyanus volt, de hall­gatnom kellett, mert becses ottho­nomban engem illet a hallgatás. Ez az én főszerepem, ha kinyitom a számat, azt mondja nekem szeretet­tel az apám: „Kuss, te ingyenélő!' Mit lehet erre válaszolni ? ... de, el­töélt szándékom, hogy tizenhetedik születésnapomon megkérem atyámat, hogy „ingyenélő" helyett használja „potyás" szót. Amikor kinyitották a esomaerot, gyanúm súlyt és jelentőséget kapott. Hiába, egy Ilyen vérbeli potyás, mint én vagyok, messziről megszi­matolja a potyarokon ténykedését. A súlyos csomagból Amerika hüve­lyes termésének remek mintakollek­ciója került napvilágra. Egy kiló bab, hasonló súlyban borsó és len­cse. Azonkívül finom szárított pet­rezselyem és öt nyakkendő tiszta se­lyemből, amit a szétmáló, kopott szálakon azonnal meglehetett álla­pítani, szárított krumplit nem kül­dött, ezért vérzett a szívem. Mit mondjak, szeretett szüleim úgy néztek ki, mintha egy temetés­ről érkeztek volna vissza. Én termé-* szetesen hallgattam, de a drátra Emmi néni képét a belső zsebembe zártam a szívem fölé. A képet foly­ton tapogatom és remélem, rövid időn belül lefo<? kopni Emmi néni arcáról a sértődöttség és arra is ki­látás van, hogy pár hónap múlva az említett zavaró tárgyak is eltűn­nek a képről. Mint eery védőpáncélt hordom szí­vem fölött az ő k°nét, ezért mertem szombaton a ROH-pályára menni a boxmérkfizésre. Ne verd ék tőlem zokon, de elsői-ben tekintettem meg ilyen mérkőzést. Tudniillik a po­tyás egy nnryon érzékenv lélek és nem szereti a verekedéseket. Nílink notyásoknsíl az e<ry alapszabály, hnsrv kerüütik az összetűzést, mert a vé«*e az lenne, hogy kiderülne az ő potyamlvolta. Ez oe<li«* elkerülen­dő. Tma^-a mérkőzött a Pyns»mltl*á­val. Piiffölték és véresre pofozták eoymást békésen és han^talonul és én izgultam. Ez kesztyűs vili-há­ború volt ez kiosihen. A vén-én kide­rii't, hoT a könnvűsúlvban Trnava az erősfbb és a nehézsúlyban a T>v­namitka. De meg- kell jeleznem, ha Trnava könnvflsf'lvú, akfror én nem ppliely-, hajtem nihesúly va"-yok. Pihps-'lvú keblemen felvértezve Eirmi népi képével, néztem vé n ri o r a pünkösdi ünnep ifiüs'Wi tomáiát. A tornán részl ett a Ferencváros, az FnerHn, a Klartno és a Kovoswa't ifiv, bainokosanfita. Ünnenélvesen ki­ielentem, hogv a torna nagyon szén és izo-í^mas volt és srvönyörű is lett volna, ha ... Erre a ha-ra méer rá­térek. Ad' 1!"- is bejelentem, hogv a torna í>yőztese a fiatal Fradi lett. Nehezen kiharcolt «rv«3zejem volt ez, holott pünkösd vasárnapján fölénye­sen és szakértelemmel játszott a Kovosmalt ellen. Hétfőn azonban ki­derült. hogy az Energia Ifjúsági csa­pata duzzadt az energiától és csak egy lisi iszálon múlott, hogy nem te­perte le a kis Fradit. Fis valószínű, hogy ez a hajszál volt az oka annak, hogy az Energia egyik védőjátékosa megsértette az egyik Fradistát. A sérelem a torna utolsó percében történt és az Ener­gia remek együttese fizette meg ér­te az árat. A bíró 11 -est ítélt elle­nük, amit egy Fradista gólra vál­tott. Jaj, nanon fájt az én szívem emiatt. Annak a védőjátékosnak, sajnos, az esze rövidebb volt, mint. a lába. Nem is beszélek én róla töb­bet. nem is említem meg; a nevét, említse őt a rendőri krónika. Potya Marci. A KÉK KABÁT Irta: Szabó Béla. Pistának nem volt világnézete és í cy természetesen elvei sem voltak, hucsak azt nem nevezzük elvnek, hogy megfeszített energiával, szor­galommal iparkodott, hogy vagyont szerezzen és gazdag legyen. Gazdag abban az értelemben, hogy a vidéki kisvárosban, ahol született és gyö­keret vert, azt mondják róla, „na, ennek vénze, vagyona van". Pista, aki földhözragadt szegénységben töltötte gyerek és serdülőkorát, alig törődött a szegény emberek vélemé­nyével, ám nagyon fontos volt, hogy a jómódú vevők nála szerezzék be gyümölcskészletüket és rendkívül jól esett neki, ha egy-egy úrinő elé­gedetten távozott üzletéből. Pista közepes jellemének egyetlen előnye az volt. hogy nem csinált titkot kicsi­nyes céljaiból, nyílt tekintettel né­zett vevőjének a szemébe és lopott, mint egy szarka, a mérlegnél és az árnál. Egyébként nős volt, de elvált, utána évekig együttélt egy asszony­nyal, aki segédkezett neki az üzlet­ben és egy törvénytelen gyermekkel ajándékozta meg. De gyermekének anyjával sem bírta sokáig, nyilván gátolta öt a gyors meggazdagodás komoly munkájában. Pista , tehát, komoly herce-hurcák után egyedül maradt, elégedett agglegényként bo­nyolította le közönséges apró, kis kalandjait gyermekének pedig hús­vét és karácsony táján ajándékcso­magot küldött, selyempapírba cso­magolva és aranyszalaggal átkötve. Pista a csomagolásban mester volt, ezzel szemben az írás művészetével nem tudott megbarátkozni és ha gyermekének vagy szeretőjének le­velet kellett írnia, segítségre volt szüksége. És itt kapcsolódik be sze­rény művészetem Pista sivár életé­be. 1942-ben, a perzekució idejében, amikor egy napon hiába csöngettem elvtársaim zárt ajtaján, hirtelen for­ró lett Bratislava talaja a lábam alatt és menekülve, házmesterek gyanus tekintetétől kísérve, az első induló vonatra ültem és egy vidéki városban kötöttem ki, ahol ezelőtt sosem jártam. Éhesen és fáradtan érkeztem meg, de első dolgom volt, hogy szállás után nézzek. Egy el­rejtett utcában Pista füszerüzletébe tévedtem, ösz felé járt az idő, gyü­mölccsel szerettem volna csillapítani az éhséget, de mert nála elfogyott a körte és alma, rábeszélt, hogy ve­gyek paradicsomot, ugyanazt a szol­gálatot teszi, mint a gyümölcs, amellett egészségesebb és főleg sok­kal olcsóbb. Szó szót követett, Pista a kisvárosi ember kíváncsiságával kérdezett és én azt feleltem, ami ép­pen eszembe jutott. Kérdés és válasz gyorsan pergett le Pista megelégedésére, ezért egy asztalhoz ültetett, tányért, kenye­ret, vajat tett elém paradicsommal és zöld paprikával. Miközben ettem és tömtem magamba az ételt, Pista karba rakott kezekkel állt a pult mögött és zavartalanul tovább kér­dezett ... Evés közben volt időm gondolkozni és megfontolni vála­szaimat s 5°"V többek közt Pista ar­ról is értesült, hogy gyönge egész­ségi állapotom miatt az orvos ezt a tátraaljai várost ajánlotta nekem. Itt hegyek és fenyőfák vannak, a le­vegő tiszta és ivásra, züllésre is ke­vesebb alkalom adódik. Pista sok át­tud óan mosolygott, amikor a „zül­lés" szót emlegettem és a derű e gyanútlan pillanatában alkalmasnak találtam megemlíteni, hogy szállást keresek. Pista azonnal felaiánlotta, hogy van egy kis szobája, ahol hál­hatok, ha nem vagyok nagyigényű és nem találom drágának. Engem ez a megoldás megnyugtatott, megfe­lelőbb helyet, ahol megbújhattam, másutt sem találtam volna, ezért igyekezteni Pista kedvében járni. Még aznap este Pistát azzal hódí­tottam meg, hogy segítettem neki a napi bevételt és kiadást összeadni és a tiszta nyereséget megállapítani. Másnap aztán összeköttetései révén álláshoz is jutottam, munka után természetesen segítettem neki az üz­letben. Később, látva csöndes visz­szavonult életemet, megbízhatónak talált, hogy diszkrét magánügyeibe is beleavasson. Felajánlotta a tege­ződést, levelet íratott velem gyer­mekéhez, ravaszul, amellett érzelgö­sen olykép kellett megfogalmaznom az írásmüvet, hogy apai érzelmei ki­domborodjanak. de ugyanakkor, lehe­tőleg mentes legyen komoly apai kö­telezettségektől. Az Írásmű komoly fejtörést okozott nekem, de amikor ismeretlen hölgyeinek szerelmet kel­lett vallanom Pista zamatos, rom­lott stílusában, intim helyzetekre hivatkozva, egyszerűen hányinger fogott el. Mindezt azonban panasz nélkül vállalnom kellett, ha észre­vétlen akartam maradni a perzeku­ció hemzsegő vadászebjei előtt. Voltak olyan pillanatok is, ami­kor hatni próbáltam Pistára. Igye­keztem felvilágosítani ... felhívtam figyelmét, hogy becsületes embere­ket, akik a közjóért dolgoztak, most konok kitartással halálra üldöznek. Enyhe szavakkal az ártatlan zsidók­ra is céloztam, akiket állati mó­don kínoznak, tekintet nélkül arra, asszonyról, gyermekről, avagy be­teg férfiről van sző ... De mindez meddő volt, mintha sima falra bor­sót hánytam volna ... szórakozot­tan válaszolta igen ... igen ... de lényegében rám se figyelt. Így jöt­tem rá, hogy Pista bizalmához lehe­tetlen hozzáférni. Arra is rájöttem, hogy Pista csak megtűri maga mel­lett az embereket, de alapjában nem hisz senkinek és nem is óhajt hinni. Még vallásos érzése is merőben fe­lületes valami volt, csak azért járt templomba vasárnaponként, mert ünnepi ruhában, megborotválkozva, jómódú vevői közt akart mutatkoz­ni, természetesen arany gyűrűjével és arany órájával felszerelve. Kétséget kizáróan, már akkor megvoltam győződve arról, hogy Pistát gyerek- vagy serdülőkorában valami csalódás, mély sérelem ér­hette, ez a sérelem fertőzéssé, majd betegséggé fajult s rányomta bé­lyegét minden életmegnyílvánulásá­ra. Egy napon aztán kiderült, hogy sejtelmeim nem csaltak, Pistát si­került feltörnöm, mint egy kemény­kérgü diót, amelynek a bele kese­rűen avas és élvezhetetlen. Ám hallgassák meg ezt a törté­netet, érdemes betekintést nyerni Pista életébe, ahogy gyermekkori sérelmét dédelgette, ápolgatta, amíg piszkos és gennyes lett egész élete. Pistának ugyanis élt még az anyja, csöndes öregasszony volt; kopott szétmálló, hosszú ruhákban járt. Sárgásszürke arca kemény, keser­ves ráncokat hordott; lassú, óvatos, erőtlen léptekkel járt, néha belé­pett az üzletbe, nagyritkán a lakás­ba, ilyenkor valami érthetetlent mor­gott, súgott Pistának és ő rosszked­vűen pár apró pénzdarabot dobott anyja kérges, kidolgozott kezébe. Ütődött, nagyon megviselt öreg­asszony benyomását keltette, súlyos éveit minden méltóság nélkül visel­te meggörnyedt vállain, soha, még véletlenül sem vettem észre az öröm villanását szürke, ráncos ar­cán, ha jómódú fiával találkozott. Miután Pista annyi fáradságot sem vett magának, hogy bemutassa ne­kem az anyját, nem mertem érdek­lődni helyzete felöl és nem mertem szóvá tenni ridegségét, ahogy any­ját kezelte. Egy vasárnap azonban Pista meg­lepetésszerűen ebédre hívott meg, bejárónőjével kétféle húst süttetett, finom csirkelevest főzetett, végül bort is hozatott. Pazar, fejedelmi ebéd volt, Pista úgy élvezte, mint valami raffinált hiéna, amely a hul­lákat először megsüti, aztán meg­eszi. Arca zsíros, maszatos lett, aranygyűrűs kezével pedig úgy ra­gadta meg a csirkecombot, mintha attól tartana, hogy valaki bejön és kiragadja. Már a végefelé jártunk az ebédnek, a bornak, amikor Pista minden átmenet nélkül kijelentette, hogy nősülni készül, egy özvegyet vesz el, akinek a szomszéd faluban földbirtoka van. Természetesen azonnal megértettem a pazar ebéd jelentőségét Pista megfelelő kere­tek között közölni akarta velem a hírt, mert már kicsordulófélben volt boldogsága, Végre elérte élete célját s nemsokára gazdag úriember lesz belőle. Kiderült az is, hogy az öz­vegynek nemcsak ötven holdja, ha­nem szép kis háza is van, amely egy kisebbfajta kastélyra emlékez­tette. Hogy az özvegynek milyen a képe, a kinézése, arról hallgatott, de diadallal közölte velem részlete­sen. aprólékosan, hogy ezenkívül mi­lyen bútordarabokat birtokol még az özvegy. — Hát, hogy én mind­ehhez mit szólok ? ... fejezte be elbeszélését. ^Folytatjuk.) IIJ SZO a csehszlovákéi magyar dolgozók napilspia. Szerkesztőséé és kiadóhivatal- Bratislava lesenského S„ II tm Telein. ?B2-7? Fö- és lelelősszerkesztő: l ő, mez Gyula Feladó és iránvító postahivatal- Bratislava II. Nyomja és kiadja a Pravda grafikai és kiadó vállalatok Kéziratukat nem adunk vissza. Előfizetés I évre 540.-, '/ a évre 270.—, </ 4 évre 135.—, 1 p I hónapra 45.— Kcs.

Next

/
Thumbnails
Contents