Uj Szó, 1949. június (2. évfolyam, 44-68.szám)

1949-06-04 / 47. szám, szombat

2. UJSZ0 1949 június 4 Vérrel, verejtékkel épült a jövő Vallomások a kosúti perben A kosúti sortűzzel kapcsolatban a „Munkás' című hetilap (1931 jűlius 11-én) rendkívüli kiadást adott ki. Abból idézzük az alábbi törvényszéki tudósítást. Szerdán, július 8-án a védelem további tanúit hallgatták ki. Az események lefolyását mindnyájan egyöntetűen írják le. Dr. Boflcky ügyész a legtöbb kihallgatásnál nagyon idegesen viselkedett. Kétségbeesett kísérleteket tett, hogy a vallomásokat nevetségessé tegye és így értéküket csökknetse. Szerdán délelőtt például majdnem minden tanúnál a következő komédiát ismételte meg. Minden tanutói megkérdezte: „Volt-e katona"? Ha a tanú tagadólag válaszolt, legyintett egyet a kezével: „Mit vallhat egy ilyen tanú?" Ha valamely tanú bizonyos körülményre azt válaszolta, hogy nem látta, az ügyész idegesen felkiáltott: vagy látott mindent, vagy pedig semmit! A tanuk még egy fontos tényt igazolnak: milyen eszközökkel készült a vádi Sárkány Ferenc, földmunkás, kezdettől fogva a helyszínen volt. Pontosan látta, hogyan ütötte meg Majort az egyik csendőr gumi^ittal, ami a tömegben nagy felháborodást váltott ki. A többi csendőr a népre vetette magát és gumibottal verni kezdtek. Rögtön ezután elhangzott a sortűz. Az emberek menekültek, de a csendőrök tovább lőttek. Az elnök kérdésére a tanú elmondja, hogy a csendőrök nem voltak vesélyeztetve, az emberek nem dobáltak köveket. Pszota János, kosúti asztalosmunkás látta, amint a csendőrparancs t:>k rögtön kihúzta a kardját, mihelyst a szövetkezet kapujánál kilépett. A csendőrök szintén feltűzött szuronnyal jöttek, amikor Major beszélni kezdett a főhadnaggyal. Az egyik csendőr gumibottal Majorra vágott. A tömeg kiabálni kezdett: „Ne hagyjuk őt verni!" Azután jött a sortűz. Három sortüzet hallott. Akkor Is lőttek, amikor az emberek menekültek. Nem látta, hogy a csendőrökre köveket dobáltak volna. Nem látta, hogy Major uszította volna az embereket. Keszler tanú, egy rendkívül fontos körülményre vonatkozólag vall. A Kosúton agyonlőtt Gyevát Ifjúmunkással együtt jött Diószegről a gyűlésre, mert nem tudott annak betiltásáról. Tompa ütést hallott, utána látta Majort a földre rogyni. Nem hallott semilyen felszólítást az oszlásra. Dr. Welcherz: A nép azon a helyen futjott keresztül, ahol Major feküdt? Tanú: Nem! Dr. Weicherz: Megtörténhetett-e az, hogy Majort a menekülő nép taposta össze? Tanú: „Nem ez kl van zárva!" Ez a vallomás azért fontos, mert Slávik miniszter is azzal igyekezett magyarázni Major sebeit, hogy a menekülő tüntetők taposták össze. Pszota Mihály, kosúti szabómunkás szintén több lövést hallott. A lövések még akkor is dördültek, amikor a nép már szaladt. Új háztartási igazolványokra fogják kiadni az élelmiszerjegyeket A közellátási megbízotti hivatal jelenti: Az eddigi háztartási igazolványok, melyekre a fogyasztók élelmiszer-, ruha- és szappanjegyeket kaptak, nem felelnek meg a mostani követelményeknek. A régi háztartási igazolványt 1947-ben adták ki. Azóta a közellátásban nagy változások történtek. (Üjfajta élelmiszerjegyek és a közellátás megváltozása.) A közellátásügyi megbízotti hivatal a kereskedelmi és iparügyi megbízotti hivatallal egyetértésben elhatározta, hogy új — a mai követelményeinknek megfelelő — háztartási igazolványt adnak ki és nyilvántartanak minden családot. Az új háztartási igazolványok és nyilMunkásmozgalmi kép 1934-ből: Május 1-i tüntetés. vántartások a járási nemzeti bizottságok útján a napokban eljutnak a helyi nemzeti bizottságokhoz. Az erre vonatkozó rendeleteket a közellátásügyi megbízotti hivatal már elküldte a kerületi, járási, a helyi és a közellátási nemzeti bizottságokhoz. A rendelet száma 515.840/ 1949-1/7. A helyi nemzeti bizottságok az 52-54 élelmezési időszakra szóló jegyek kiosztásával egyidejűleg kiadják az új háztartási igazolványokat is. Az új háztartási igazolvány kiadásánál minden háztartásvezető köteles a régit a helyi nemzeti bizottságnak leadni. A helyi nemzeti bizottságok az új háztartási igazolványt díjtalanul kötelesek kiállítani. Ki kap kakaót és rizst? A napokban közöltük, hogy minden húsz éven aluli fogyasztó 100 gr kakaót és 250 gr rizst kap. A közellátásügyi megbízotti hivatal közli, hogy a rendelet helyes szövege a következő: minden 20 éven aluli fogyasztó 100 gr csokoládét kap. A 12 éven aluli gyermekek 100 gr kakaót és 250 gr rizst kapnak. ÉlefmiszerkSutalások az aratómunkások részére Dr. Soltész közellátásügyi megbízott a napokban rendeletet adott ki, melynek értelmében az állami vagy közbirtokokon alkalmazott munkások 1000 gr hús, 1000 gr disznózsír, 750 gr szalonna és 25 gr paprika külön kiutalást kapnak az aratas idejére. n szovjet helyettes-földművelésügyi miniszter kíilönkihallgafáson fogadta a magyarországi parasztküldöttséget Voronyesz, Micsurinszk és Rosztov vidékére megy tanulmányútra a küldöttség Hostaria szovjet helyettes-földművelésügyi miniszter kedden fogadta a Szovjetúnióba érkezett nyolcvantagú magyarországi parasztküldöttséget. A küldöttség tagjai felvetették azokat a kérdéseket, amelyek a Szovjetúnió mezőgazdaságával kapcsolatban különösképpen érdeklik a magyarországi dolgozó parasztságot. Hostaria helyettes-földmüvelésügyi miniszter részletesen és kimerítően válaszolt a feltett kérdésekre. A háromórás fogadás után a küldöttség tagjai visszatértek a Metropol szállodába. Hostaria helyettesföldmüvelésügyi miniszter megbeszélte a küldöttség tagjaival a megtekintendő helyeket. Ezek szerint a küldöttség tagjai két csoportra oszlanak majd és tanulmányútat tesznek Voronyezs és Micsurinszk, illetve Rosztov vidékén. Míntaállattenyésztft és növénynemesltő telepeket, valamint szovhozokat, kolhozokat és gépállomásokat tekintenek meg. fl budapesti nemzetközi ifjúsági Fesztivál méreteiben és jelentőségében a párizsi békekongresszus egyenes folytatása lesz A Diák Ifjúsági Világszövetség végrehajtóbizottságának szerdai ülésén Kutty Hookham titkár jelentést tett az augusztusi világifjúsági találkozó előkészítéséről. Hangsúlyozta: a párizsi békekongresszus után az ifjúság világsEerte nagy érdelődéssel tekint a Fesztivál elé. Egyes imperialista országok kormányai az útlevelek és vízumok megtagadásával igyekeznek megakadályozni a fiatalok tömeges részvételét. A demokratikus ifjúság azonban kész minden nehézség legyőzésére, hogy képviselőit elküldje a találkozóra. A találkozón való részvétel nemcsak az 8 ügyük, a világ valamennyi békeszerető emberéé. Kutty Hookham beszéde végén kijelentette: a Fesztivál méreteiben és jelentőségében a párizsi nagy békekongresszus egyenes folytatása lesz. A beszámolónoz többen hozzászóltak, közöttük Mihail Peszljak elvtárs, a szovjét ifjúság képviselője. Mindenekelőtt megköszönte a magyar ifjúság kiváló munkáját, amelyet a Fesztivál előkészítése és lebonyolítása érdekében végzett. — A Szovjetúnió Antifasiszta Ifjúsági Bizottsága többször foglalkozott a világifjúsági találkozóval és annak megrendezéséhez minden segítséget megad — mondotta. Peszljak elvtárs, végül beszámolt a szovjet ifjúság készülődéséről. Tiltakozott nyolc Indiai fiatal halálra Ítélése ellen, küldöttséget jelölt ki a Szakszervezeti Világkongresszusra a DIVSz végrehajtó bizottsága A Diák Ifjúsági Világszövetség Budapesten ülésező végrehajtóbizottsága táviratot küldött Frederic Joliot-Curienek, a békebizottság elnökének. A távirat gíy szól: „A Demokratikus Ifjúsági Világszövetség budapesti végrehajtóbizottsági ülésén május 31-én határozatot hozott, amely teljes mértékben támogatja a béke hívei kongreszszusának kiáltványát és határozatát és a világ demokratikus ifjúsága nevében Ígéretet tesz arra, hogy a legszorosabb együttműködésben dolgozik majd a békebizottsággal, a tartós béke megvédésére". A végrehajtóbizottság nevében Guy de Boisson, a Diák Ifjúsági Világszövetség elnöke írta alá a táviratot. A Szakszervezeti Világszövetség meghívta a Diák Ifjúsági Világszövetséget, vegyen részt a Milánóban tartandó világkongresszuson. A Diák Ifjúság Szövetség elhatározta, hogy a Szakszervezeti Világkongresszusra küldöttséget küld, amelynek vezetője Bert Williams, a Diák Ifjúsági Szövetség titkára lesz. A küldöttségben a magyar ifjúság egy küldötte is helyet foglal. A Diák Ifjúsági Szövetség végrehajtóbizottságának ülése alatt érkezett a hír, hogy a haiderabadi különleges katonai törvényszék nyolc ifjút ítélt halálra, akik Dél-Indiában Nallagonda városban laknak. Nallagondában a parasztok hareolnak a földbirtokosok ellen a termésért és a jobb munkabérekért. A vádlottak számara a törvényszék még a védelem lehetőségét sem adta meg. A Diák Ifjúsági Világszövetség végrehajtóblzottsága táviratban tiltakozott a haiderabadi különleges katonai törvényszéknél, valamint Pandit Nehrunál. A távirat 52 millió fiatal nevében követelte a halálos ítéletek megsemmisítését. ?ÍCSí M Y E 9tfa: 9Aóticz Üuág A baromfibolt zsúfolva volt. Aszszonyok tolongtak a széles pult előtt, mely mögött széles polcon, fel a mennyezetig töméntelen meztelen állat. Oldalt nagy üvegmedencében halak hemzsegtek a szürke lében. Hatalmas ládákban tömérdek tojás. Az esti szélben, mint a bőség konyhája ez. A kiszolgálók boldog tékozlással dúskáltak benne. Hétkilós liba a mérlegen. Aztán akkora máj, mint egy sárgadinnye. Hagyta magát hátraszorítani. Legalább tovább tűnődhetett, mit válasszon ebből a gazdagságból. Nem akart sokat költeni, ök nem eszik meg minden keresetüket. Megvetette és szánta azokat, akik csak a mának élnek, ök tervet terveztek, fészket építettek, ahonnan jó megtérni. Valaki kicsinylett egy duzzadt kacsácskát a mérlegen. Margit felkiáltott: — Nekem éppen jó lesz. Magához ölelte és szaladt kl a szélbe. A villamoson, míg a messzi külváros felé baktatott a kocsi, szépen beosztotta a madarát. Az aprólékjából két napra levest főz. Holnap, vasárnap megeszik a pecsenye mellét és az üres levest. Hétfőn az aprólékot rizskásába keveri, jó lesz. A pecsenye zsírját leöntl, elég lesz egy ideig. Már semmi zsírja nincsen, olajjal, margarinnal nem jó mindent főzni. A combokat, csontos részeket egész hétre be lehet osztani. A mája pedig jó lesz uzsonnakenyérre. Az ura örült a kacsának, mint egy gyerek. Mikor kibontotta, Ujjongva köszöntötték a máját, zúzáját. A víg estében majdnem megsütötte a májat, de Józsi, a jő gyerek belátta, hogy meg kell enni a főzelékmaradékot anélkül. Szép, hideg vasárnapra ébredtek. Józsi elment újságért. Mikor visszajött, már húslevesszagban úszott a konyha. Nagyokat szippantva belőle, letelepedett az ablak alatt. — Nézd csak, Juliska jön — kiáltott fel örömmel. Margit vidáman nyitott ajtót a sógornőjének. De milyen jó, hogy kacsát vett, legalább van mivel megkínálni. Nagy, kövér asszony dőlt be az ajtón. Utána fekete, sovány, mocskos férfi, hatalmas zsákkal a vállán. Tegye le Mihály, Ide tegye a sarokba — mondta a vendég rendelkező hangon s még nem is köszönt. Csak aztán borult a háziak nyakába, hideg, nyirkos csókkal s hangos szóval, hogy zengett a kis konyha. — Nektek csak jó, ti szegények, itt nincsen sár. — Hát akkor mér vagyunk szegények ? — nevetett megbántva Margit. — Még csuda, hogy má felköttetek. Mán azt hittem, ágybu kell kizavarni a nagyságos asszonyt. Józsi megvakarta a fejét, de Margit nem szólt, leguggolt a sütő elé, kinyitotta, kihúzta a serpenyőt és meglocsolgatta egy kanál levével a sárguló kacsáját. — Mi az, itt is disznótor van? — harsogott a vendég. — No csak Mihály, bontsa csak azt a zsákot. Már megengedsz, Margit, de ez az asztal most kéne nekem vagy egy óra hosszat. Margit leszedte az asztalról a holmit. A fekete szegényember kibontotta a fekete zsákot és óriás disznódarabokat emelgetett ki belőle. Nagy, hosszú szalonnákat előbb, véres belsőrészeket, véres kendőben, aztán sonkákat, nagy húsdarabokat. A fényes kis asztal szennyesen tűrte a terhet. — Mi a tatár, tán csak nem nekünk hoztátok ezt a temérdek disznót? — nevetett Józsi. A nénje rá se nézett, számolta, rendezte a húsdarabokat, nagyrészét külön tette, székekre, hokkerlire, a kredenc sarkára. Margit ijedten nézte az egészet. Mikor már minden zsíros, mocskos volt, kezdték ketten, vendégek visszarakni a zsákba, mikor az első vevő megérkezett.' A házmesterné volt, mérleget is hozott, súlyokat. Nem is köszönt a háziaknak, nagy alkuval s magyarázgatással válogatott a húsdarabok között. Nem fértek az asztalon, a kredenc párkánya keskeny volt, lepakoltak a földre s ott is mocskoltak. Juliska hevesen szíveskedett a házmesternének, de szűken mért s az asszony bizalmatlanul ellenőrizte. Mikor a házmesterné elment, Juliska káromkodott. — A fene ette vóna meg, Ingyen kapja, mégis a szája jár. Ezeknek semmi se elég. — Ingyen — mondta Józsi, akiben már forrt az izgalom. — Minek adsz te az én házmesternémnek ingyen? De a szomszédasszony Jött a vásárolt soká. Még el se készült, jött vissza a házmesterné más asszonyokkal. És állt, leskelődött, csak állt az ajtóban. Ez a szomszéd elment, jött a másik. Fél óra múlva ügy tele volt a kis konyha, mint egy zsák. Vita, nevetés, csámcsogás. Különösen a zsírszalonnának volt nagy keletje. Még a zsákot is ki kellett bontani a onnan adni, a félretettből. — Na, több nincs, nem eladó, meg van rendelve — terelte ki Juliska az ismeretlen .embereket a megtépázott, összetaposott, megbüdösödött konyhából. A fekete, sovány Mihály nagykabátjában, lógó bajusszal ott ült megint az ajtóban, a bekötött zsák mellett. — De honnan a pokolból tudták ezek, hogy itt vagy? — mondta Józsi ingerülten. S jól tudta, hogy a nénje a házmesternével paktált. — Jöttek a dögszagra — mondta Juliska vígan. — Hö, de kutya fáradt vagyok. Egész éjszaka dolgoztam. Este szúrtuk le a disznót, egész éjszaka dolgoztunk vele, hajnalban gyalog vittük ki a vonathoz, azóta utazunk. — Mér csináltátok éjszaka? — szólalt meg Margit s tudta jól, hozzá is tette, — mint a gyilkosok. — Le kellett szúrni, este kellett, mert nem kaptunk vágási engedélyt, hogy még nincs kihizlalva. Hát mi a fenének neveltem én annyi disznót, hogy nem adhatom el akkor, amikor akarom. Amikor ára van. Most veszik, mint a cukrot, veszik a népek. Ha a jövő héten jövök, mindet itt fogom eladni. — Itt aztán nem! — mondta komolyan Józsi. — Nem? — nevetett Juliska. — Itt nem. Csönd lett. Juliska mosakodni kezdett a csap alatt, befröcskölte a konyhát, az edénytörlőbe törülte az arcát. Margit még se tudta nézni, hozott neki törülközőt. Már kínos volt a csönd. Margit értette, érezte az ura felháborodását, de azt nem akarta, hogy családi düh támadjon, úgy gondolta, neki, mint sógornőnek nem szabad beleavatkozni. A fekete ember csak ült, elcsigázottan és némán. — Mihály, maga most elmehet, de egy óra múlva itt legyen, mert baj lesz — rendelkezett keményen Juliska. — No, hova menne ebben a vtharban — nézett ki az ablakon Józsi. — Maradjon csak barátom, mingyárt ebédelünk Juliska elhúzta a száját. — Nem is kérdezitek édesapámékat? És sorolta a sok bajt, , amit az öregek okoznak. Betegség, pletyka, mindent elhordanának a koldus gyerekeiknek. Még mit akart az atyus, mikor kijött a rendelet, hogy egy család csak két hízót vághat, a többi disznót rá akarta íratni a fiaira. Hogy hatósági áron majd kifizetik. Még mit! Azt már nem! Csak úgy dőlt belőle az irigy keménység. — Te ugyan még a családi közösségbe se akarsz tartozni, nemhogy az ország rendjét megértenéd mondta Józsi keserűen. — Mit papolsz nekem, te taknyos! — csattant fel Juliska Hát nem kifizette az én uram a családot? Mért nem vigyáztak Jobban az örökségre? Nem elég, hogy az öregeket hóttig én tartom el? Meglopni nem hagyom magam. — De a közösséget meglopod te la. — Mit? Józsi ingerülten belerúgott a zsákba. Margit Idegességében csörömpölve terített. íVége következik.^ mm* ,.,•;„• ,

t; i •••HH MMk^^