Uj Szó, 1949. június (2. évfolyam, 44-68.szám)

1949-06-04 / 47. szám, szombat

A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR DOLGOZÓK LAPJA Bratislava, 1949 június 4, szombat 3 Kcs II. évfolyam, 47. szám TITKOS ÜLÉST TARTOTT A NÉGY KÜLÜGYMINISZTER Acheson javaslatot terjesztett a külügyminiszterek tanácsa elé Ki a német kérdés demokratikus megoldásának igazi ellensége? A külügyminiszterek tizedik párizsi összejövetele mindössze csak 90 percig tartott és az eddigi összes iilések közül a legrövidebb volt. A négy külügyminiszter a második ügyrendbeli pontról, a berlini problémáról tárgyalt. Visinskij szovjet külügyminiszter hozzájárult ahhoz, hogy a külügyminiszterek pénteken titkos tilést tartsanak. Acheson, az USA külügyminisztere a külügyminiszterek tanács elé Javaslatot terjesztett, melyet Visinskij a pénteki tárgyalásokig áttanulmányoz. A tárgyalás pénteken délután 14 órakor kezdődik és két részből, egy délutáni és egy esti találkozásból áll. A. Szeverov szovjet közíró a külügyminiszterek tanácskozásairól és a német kérdés demokratikus megoldásának igazi ellenségeiről az alábbiakat Írja: Már egy hét múlt el a külügyminiszterek párizsi tanácskozásának megkezdése óta amely a nemzetközi közvélemény figyelmét magára vonta. A külföldi sajtó élénken foglalkozott az első tárgyalási pont megvitatásával: Németország egységének és a szövetséges ellenőrzésnek problémájával. A vita jellege, u egyik oldalon a szovjet kiküldöttek javaslatai, a másik oldalon a nyugati nagyhatalmak képviselőinek állásfoglalása újabb szemléltető bizonyítéka annak ki tesz valójában erőfeszítéseket a megegyezés érdekében és ki ellensége ennek a megegyezésnek. Amint ismeretes, a szovjet kiküldöttek a jaltai és potsdami határozatok szellemében javaslatot terjesztettek elő. Ez a javaslat arról szól: Ajfte&k meg a németországi szövetséges ellenőrző tanácsot a régi alapon, újítsák meg Németország négyes katonai parancsnokságát Berlinben és az össznémet végrehajtó hivatalt A világos és építő célzatú szovjetJavaslatok, amelyek tulajdonképpen tevékeny intézkedések lehetnének a németországi gazdasági és politikai egység felújítására, Visinskij szavai szerint megfelelnek Németország egységes újáépítésének, a német nép érdekeinek, amely a békeszerződés megkötését kívánja. A Szovjetúnió álláspontja az európai béke érdekeinek teljes mértékben megfelel. Ezért a világ haladó értelmisége egyértelműen helyesli a Visinskij által javasolt intézkedéseket. A német demokratikus sajtó hangsúlyozza hogy a szovjet javaslatok teljesen megegyeznek az egységes német köztársaság megalakításának érdekeivel. A National Zeitung írja, hogy a Szovjetúnió javaslatai Németország gazdasági és politikai egységének felújítására megfelelnek a német nép érdekeinek és vágyainak és ha az összes résztvevők ugyanilyen jóakarattal kezelnék a kérdést, akkor a megegyezés lehetősége adva van. A lap továbbiakban megjegyzi, nem hiszi, hogy Acheson, Bevin és Schuman a mai helyzet megváltoztatását terveznék. Ugyanilyen szellemben ír a Berliner Zeitung, A Neues Deutschland és más haladó német lap. A nyugati államok képviselői elutasították a szovjet kiküldöttek javaslatát, de a javaslattal szemben semmiféle határozott okot nem hoztak fel, amely a kritikának helytállna. B*r Acheson, Bevin és Schuman urak a német egység szükségességér 1 szavaljak, jellemző reájuk nézve, h->gy a valóságban az egység felújítására semmilyen lépést nem tesznek. Azt, amit a miniszter urak nem mertek megmondani, a Newyork Herald Tribüné cinikus őszinteséggel kikiabálja, amikor május 30-i számában így ír: yJobb lesz, ha legalább ideiglenesen két Németország létezik majd ...« Ez a beismerés nyilvánvalóan azt mutatja, hogy bizonyos köröknek nem érdeke a négy nagyhatalom megegyezése a német kérdésben, Május 27-én az U£A, Anglia és Franciaország előterjesztették a napi program első pontjához fűzött javaslataikat. Visinskij május SO-án mondott beszédében leleplezte e Javaslatok lényégét és célját. Rámutatott arra, hogy a bonni alkotmány kiterjesztéséről szóló javaslat az egységes Németország demokratikus rendezésének alapja ellen van és semmi mást nem céloz, minthogy Kelet-Németországra olyan rendet kényszerítsem rá, amelyben Kelet-Németország lakosaága és a Szovjetúnió nem vehetne részt, amely perting a potsdami szerződés értelmében felelős ezért • területért. A három hatalom Javaslata melynek értelmében egész Németországban az úgynevezett megszállási alkotmány lépjen életbe és amit Washingtonban dolgoztak ki, a valóságban annyit Jelent, hogy el kell halasztani a Németországgal való béke megkötését és a németországi megszállási rendszert a végtelenségig meg kell hosszabbítani. Ez az alkotmány teljes ellentéte a német nép érdekeinek és az európai kiegyenlítődés békés feladatainak is. A szovjet delegáció vezetője hangsúlyozta hogy a hárpm hatalom javaslata, mely szerint a négyhatalmi ellenőrző szervben eltekintsenek az egyöntetű határozat elvétől, amelyet a szerződések Írnak elő, nem a nagyhatalmak együttmunkálkodásának, de a parancsolás politikája. Ilyen politikával a Szovjetuniónál semmiféle sikert nem érhetnek el. A Szovjetúnió küldöttsége elutasította a három nyugati hatalom Javaslatát, mert ellenkezik a jaltai és podsdaml határozatokkal. Ez a javaslat — mondotta Visinskij — egyáltalában nem. bizonyítéka hogy a nagyhatalmak megegyezést akarnak a Szovjetúnlóval olyan fontos kérdésben, mint Németország egysége. A nemzetközi kftzvéle mércy, amely a párizsi tárgyalások lefolyását gondosan köved, -megint ineggyötóüaetett arról, hogy a Szovjetúnió demokratikus alapon akarja megoldani a német kérdést; olyan megoldást kíván, amely az általános béke és biztonság érdekeinek megfelel. Növekvő ellentétek az angol és az amerikai imperialisták között Élesedik a monopóliumok harca a piacokért és nyersanyagforrásokért Az Atlanti Szerződés éi más hasonló katonai tömbök imperialista szervezői — írja a Szovjet Tájékoztató Iroda munkatársa — mindenáron azt igyekeznek bizonyítani, hogy ezek a tömbök az Imperialista ragadozók közötti teljes egyetértés Jegyében valósulnak meg. Az angol-amerikai tömbnek a Szovjetúnió és a népi demokráciák ellen irányuló támadójellegü politikája, továbbá az Egyesült Államok és Anglia közös küzdelme a gyarmati népfelszabadító mozgalmak ellen mégsem tudja kiküszöbölni az Egyesült Államok és Anglia közötti ellentéteket. A két ország monopóliumai között egyre élesedik a harc a piacokért, a nyersanyagforrásokért és a tőbekefektetépóltöke kihasználja azt a gazdaságipoltöke kihasználja azt a gazdaságilag függő helyzetet, amelybe Anglia az Egyesült Államokkal szemben került és amely a Marshall-terv óta erősen fokozódott. Amerika lázas tevékenységet fejt ki azokon a területeken, amelyek a háború előtt az angol nagytőke egyeduralmi érdekkörének számítottak. Az amerikai monopóltőke behatolt Ii altba, Iránba, Törökországba, Szíriába, Libanonba és ezeknek a területeknek főként olajtermelését igyekezett angol versenytársai elől megkaparintani. A Szíriában nemrégen lezajlott reakciós államcsínyt az angol kémszolg llat szervezte, hogy létrehozzák Nagv-Szíriát, mert Anglia ilymódon ellenőrizhetné a közelkeleti olajszállításokat, sőt a termelést is. Az angol segítséggel uralomra került Huszni-ez-Zain tábornok azonban hamarosan átpártolt az amerikaikhoz. Az angol-amerikai versengés azonban nemcsak a Közel-Keleten éleződik ki. A délkeletázsiai országokban az amerikai imperializmus különböző eszközökkel igyekszik helyreállítani a gyarmati rabszolgaságot MikOzben azonban fegyverrel támogatja a holland támadók indonéziai kalandját, a maláji angol büntetőexpedlciókat s mindenkit, aki a népfelszabadító mozgalmak letörésére indul — az amerikai monopóltőke mindenekelőtt • maga számára Igyekszik kifacsarni a legnagyobb hasznot és aláaknázni az angol monopóliumok helyzetét. A második világháború előestéjén az amerikai társaságoknak sikerült behatolni Délkelet-Ázsiába Jelenleg egyedül Indonéziában több mint egymilliárdra rúg az amerikai monopóliumok tökebefektetése. Afrikát az angol imperializmus a brit birodalom legfontosabb gazdasági és katonai támaszpontjának tekinti. Az Amerikai tökének a délafrikai szövetségbe és az afrikai gyarmatokra való behatolása mégis olyan nagy méreteket öltött, hogy az angol kormánykörök egész sor intézkedést tesznek amerikai »partnerük« aktivitásának gyengítésére. Látható, hogy a »munkáspárti« angol kormány kompromisszumos politikája egyáltalán nem tud határt szabni az amerikai monopóltőke terjeszkedésének. Hiába zengedeznek közös célokról és kötnek paktumokat, az anglo-amerikai ellentétek egyre élesednek. G. Eisler Berlinben Gerhart Eisler a német haladó lakosság lelkes ünneplő fogadtatása közepette érkezett meg Berlinbe, ahol kijelentette, hogy a demokratikus Németország felépítésére kíván dolgozni. A berlini ifjúsághoz intézett beszédéhen a legnagyobb hála hangján nyilatkozott Csehszlovákiáról és Lengyelországról. Megállapította, hogy ez a két ország menedéket nyújtott neki akkor, amikor a magukat „demokratikusnak" nevező erők üldözőbe fogták. MAJOR TSTVAN; . 1! K0S1ÍII VÉRES PilülOSO 1931. Pünkösd hétfőjén csendőrsortűz dördült el a galántai járás egy'k falucskájában Kosúton, mely a reflektor éles fényével világított rá a szlovenszkói falusi dolgozók borzalmas nyomorára s a burzsoá társadalmi rend rothatságára. A csendőrsortűz nyilván azért dördült el, hogy megrémítse a föld rabjait, az éhbéren tengődő földmunkásokat, hegy egyszer s mindenkorra elvegye kedvüket a nagyobb falat kenyérért és egyéb jogos követelésekért folyó harctól. De figyelmeztetés akart ez lenni az ipari proletáriátus felé is. Az egyre növekvő gazdasági válság következtében az ipari dolgozók százezrei lettek munkanélküliekké, s nem egyszer hatalmas éhségtüntetések zajlottak le a városok és falvak utcáin. A dolgozó paraszt és kisparaszt portáján napi vendég volt a végrehajó, mert az uraknak volt anynyi eszük, hogy a válságokozta összes terheket a dolgozók vállaira hengerítsék át. Az urak adóit leírták, a kis- é« középparasztoknak s a városi kis'parosnak dobraverték ingó és ingatlan vagyonkáját. Nem volt a polgári társadalomnak olyan dolgozó rétege, mely nem érezte volna saját bőrén a kapitalista gazdálkodás „áldásait". De amilyen mértékben nőtt a gazdasági válság, olyan arányban növekedett a dolgozók elkeseredettsége is. „Béremelést, munkát és kenyeret követelni gazdasági válság idején, ki hallott ilyet?" — hangoztatták a gyárosok és nagybirtokosok. A helyzet azonban robbanásig feszült S így sutba kellett dobni a burzsoádemokrácia „magasztos" elveit Üj, hatékonyabb uidimi eszközökhöz kellett nyúlni, hogy belefojtsák a szót mindenkibe, aki felvilágosító mun kát végzett a tömegek között, vagy szervezni merte azok harcát Már pedig ennek a jogos és igazságos harcnak a szervezői a kommunisták voltak. Világos, hogy az úri rendek dühe elsősorban ellenük irányult. És világos az is, hogy a kiéleződött osztályharc em« időszakában a burzsoá államgépezet leplezetlenül és maradéktalanul a tőkések és földbirtokosok oldalára állt De lássuk a kosúti eseményekről szóló hivatalos jelentést. „A galántai járás különböző községeiben május 19 én kitört a földmunkások sztrájkja, — mondja a hivatalos jelentés. Mivel a galántai járás a kommunisták által leginkább veszélyeztetett járások közé tartozik, s mivel ott sztráj kok törtek ki és zavargásoktól lehetett tartani, a járási hivatal kérésére f. hó 23 án Galántán hatvan csendőr lett összpontosítva Soufek vezérkari százados vezénylete alatt, aki mellé IStók vezérkari százados és Jánosik főhadnagy lett beosztva. 24-re és 25-re a galántai járásban a Kommunista Párt gyűléseket jelentett be (többek között Kosúton is), melyeket a járási hivatal betiltott" És itt vagyunk a dolgok gyökerénél. A Kommunista Párt és a vörös szakszervezetek gyűléseinek 9i) százalékát betiltották a burzsoá osztályállam hatósági szervei. Betiltották a kosúti gyűlést is. Miért? Hiszen a sztrájk már befejeződött, még pedig részleges eredménnyel a földmunkások javára. Nos, éppen azt a részleges eredményt, ezt a részleges béremelést nem bírták megemészteni a földbirtokos urak. Nem volt szabad meggyőző érvként odaállítani a dolgozók elé azt ax elvitathatatlan tényt hogy gazdasági válság idején is lehet s'keres harcot folytatni a dolgozó tömegek életszínvonalának emelése érdekében. Ma már világos, — de világos volt már akkor is, — hogy a kor-úti vérfürdő a burzsoá reakció által tervszerűen előkészített elrettentő péld

a akart lenni. A csrndőrscg, de különösen Jánosik főhadnagy provokatív viselkedése is ezt bizonyítja. Jánoá'k ahelyett hogy a békés megegyezés útját kereste volna, úgy viselkedett, mintha bizonyos ,,magasabb" körök bizalmas utasításait hajtaná végre. A tárgyilagos szemlélőnek az első p'llanattól kezdve az volt a benyomása, hogy ez az ember egyenesen keresi az összecsapást, ki akarja váltani az egybegyűlt tömeg minél nagyobb gyűlöletét és felháborodását. Szóval, úgy viselkedett, m'nt az az ember, aki mindenáron meg akarja szerezni kenyéradó gazdáinak, a tőkéseknek és földbirtokosoknak legmagasabb megelégedését. „Jánosik főhadnagy — mondja tovább a hivatalos jelentés, — háromszor szólította fel oszlásra a ötmeget magyar nyelven s amikor ennek a felhívásnak nem lett foganatja és a tömeg tovább dobálta a köveket sortüzet vezényelt Mingyárt 3 halott maradt a helyszínen. Zsabka Sándor, Turzó István és Gyevát János é« 5t súlyosan sebesült, Rapant Gyula, Kugler József, Papluhár József, Pszota Ferenc és Pszota Erzsébet valamint egy könnyű sebesült, Molnár Dániel." íme, a kosúti véres Pünkösd fájdalmas és megdöbbentő mérlegé. Proletár életek pusztultak, prol»tárvér ömlött, mert ezt parancsolta a kizsákmányoló nagybirtokosok és cinkosaik önző oaztályérdeke. Ez a pokoli hidegvérrel megszervezett gyilkosság azonban nem hozta meg a burzsoázia számára a kívánt eredményt Az „elrettentő példa" nem hatott. Az egész köztársaság területén a felháborodás vihara zúgott végig. A sztrájkok, tüntetések, összecsapások most már napirenden voltak, a proletariátus és a dolgozó parasztság egyre nagyobb tömegei sodródtak bele a forradalmi mozgalomba. Írók, költök, művészek, tudósok és más közéleti kiválóságok mély felháborodásuknak adtak kifejezést a földmunkásság hallatlan nyomora és a brutális fegyveres beavatkozások felett. Megmozdult a külföldi haladó közvélemény lelkiismerete is. Romáin Rolland, a világhírű francia író és más kiváló egyéniségek elítélőleg nyilatkoztak a kenyerüket és jogaikat követelő nyomorgó tömegek ellen használt embertelen módszerekről. S a Kommunista Párt, mely lankadatlanul szervezte és vezette a dolgozó tömegek harcát a mindennapi kenyérért, a gyülekezési és sajtószabadságért, csakhamar a politikai élet komoly tényezője lett, mellyel az osztályellenségnck akarva nem akarva számolnia kellett. Csak az ilyen harcokban megedzett és kipróbált Párt tudta később a fasisztauralom idején megszervezni azokat a hősies földalatti harcokat, melyek a szlovák felkelésben és a partizán harcokban csúcsosodtak ki. Örök há'a és emlékezet a kosúti véres Pünkösd hősi halottainak, a szocialista társadalmi rend önfeláldozó fiatal úttörőinek! 1 i \