Uj Szó, 1949. június (2. évfolyam, 44-68.szám)

1949-06-03 / 46. szám, péntek

4. Szviridov altábornagy az lisztriai Szövetséges Tanács ülésén mesfiélyegezte a három nyugati hatalom ausztriai magatartását Az Ausztriai Szövetséges Tanács ülést tartott Az ülésen Helmer osztrák belügyminiszternek azzal a kijelentésével foglalkoztak, amely kétségbevonta a Szövetséges Tanácsnak új pártok alakítására vonatkozó 1945. évi határozata érvényességét. A vita folyamán Szviridov altábornagy emlékeztetett az 1945 szeptemberi határozatra, amelynek értelmében a demokratikus politikai pártok a legnagyobb szabadsággal fejthetnek ki politikai tevékenységet Ausztriában, ha a szabad független Ausztriát erősítik, ha demokratikus elveket vallanak és harcolnak a náci ideológia ellen. — Azóta nagyon sok politikai mozgalom mutatta be programját a Szövetséges Tanácsnak — mondotta Szviridov —. de amerikai, angol és francia részről mindig visszautasították a pártalakítási kérést, annak ellenére, hogy a benyújtott program pontosan megfelelt a fenti e'őírásoknak. A nyugati képviselőknek ez a magatartása súlyosan hátráltatja Ausztria fejlődését. Szviridov altábornagy ez-'rt azt javasolta, fcogy a Szövetséges Tanács vizsgálja meg újból a pártalakítási kérelmeket. Az amerikai, angol és francia kiküldött ellenezte Szviridov javaslatát. Ezután a Tanács elhatározta, hogy a Neue Front, az A'penruf és a Der Ausweg című lapok hitlerista propagandájával kapcsoltban figyelmeztetést küld a lapok szerkesztőinek. A szoviet kküldött megállapílotta, hosry kénvte'.en hozzá járulni ehhez a félmegoldáshoz, mert nyugati társai nem" hajlan dók erélyesebb rendszabályokat megszavazni. UJSZO 1949 június 3 1 nem tudta eifogni venáér Giuliano!, a szicíliai banditát? MERT DE GASÍE I PARTJÁRA SZAVAZOTT Rómából jelentik: Szicíliában, Palermo vidékén veszély leskelődik minden bokor, minden szikla mögül. Giuliano, a szicíliai bandita birodalma ez: Montelepre <

;s környéke. Most több mint 7CKJÜ ember kutatja át a vidék minden bokrát, minden tanyáját: Giulianot és bűntársait keresik. Több mint 400 embert letartóztattak ugyan, de Giu.hnot midn a mai napig senki sem tudta elfogni. Hogyan lehetséges ez? Ha a rejtélyt megakarjuk fejteni, vissza kell térnünk 1947 május 1-ére. Egy kis szicíliai falu Portella della Ginestra lakói május 1 -ét ünnepelték, amikor váratlanul sortüzet bocsátottak rájuk. A teiet halottak és sebesültek boríts 'k. ,.Ez Giuliano volt" — jelentette k két órával később Messana rendőrfőnök. Azóta vallomásokból kiderült, hogy a munkások meggyilkolására a parancsot Ferreri. Messana rendőrfőnök bizalmasa adta ki; Messan? pedig Scelba olasz belügyminiszter jobbkeze. De nemcsak Scelba ts Messana adtak „megbízásokat" Giulianonak. Stern amerikat százados személyesen látogatta meg Giulianot. Stern látogatását »>ronkövették a szakszervezeti vezetők ellen elkövetett merényletek és gyilkosságok. Guliano egyik bűntársa. Genovesi, a rendőrség előtt tett vallomásában kijelentette, hogy Giulianot egy politikai párt támogatta. „Nem tudom — mondotta —, hogy melyik, de 1948 április 18-án Giuliano azt mondta nekem: „Szavazz a Királypártra, én a kereszténydemokratákra szavazok". Most mégi; 7000 rendőr és katona vadászik Giulianora. De nem tud iákelfogni, mert azok védik a banditát, akiknek az volna a reladatuk, hogy bíróság elé állítsák. A\ost már nyilvánvaló. hogy a banditát előre értesítik a rendőrség minden lépéséről. ál ESKÜ Irta: Karinthy Frigyes, Anyóka, hogy kilépett a hajó- I Erigy má! Hát csak nevetne, ha ból, össze úrta a kabátját és hu- j e'm>noa ám, hogy éppen itt — nyorgato'it az édes napfényben. A ! bizo-y isten, éppen itt, hatvan cekkert lele te egy padra, hogy kifújja magát, csámcsogott, aztán ma~a is leült néhány percre. Előtte a korzó rácsa, lent a szikrázó Duna, az e kütsri híd, túl a vár, ba kizröl a Vigadó. De milyen furcsa bolondságok moloszkáln; k a fejemben, korholta ma^át az anyóka. Hát nem is gyerekség, az igaz — harminc éve nem voltam Festen — az embernek eszifce jt't. Ni, milyen szép házak: csak képeken láttam, ez bizonyosan a Vigadó itten. Jaj, Is'enem. Is'enem, mi lett énbelőlem! Ha nem tudnám, hogy itt évvel ezelőtt — és hogy ez nekem ma eszembe jutott — az se éppen ma! Ha elmondom neki, bolond vénás zony — elfúlna a kacagástól — hal od mama? szerelemről álmodott a grészi! No el is mondom, hadd nevessen a komisz, pi ros képe az én doktor unokámnak — aztán ha nevet, majd meghar .gsiícm —, erigy, szégyeld magad — aztán ma d ölbekap, összecsó'rol, hogy kibékítsen. Hát igen, igen, de hogy is mondjam csak? ha rákerül a sor . . . hiszen igaz, lehet, hogy csok álmodlam. De ha álmodtam. va;y . k, azt hinném, rcssz helyre j i

S

; annyi szent, hogy hatvan évvitt a gőzös. De mit is vettem . V<.1 ezelőtt álmrdtam legalább — ebbe a vén fe'embe, hogy nekem | úgy bizony, és hogy itt volt ezen ki kell szállani, mikor a Malcsi ' a szent helyen, arra is esküszök. ül udán vár. Nem szoptam az ujjamból — sok Hát ivén, m-g akartam nézni, : minden volt akkor, amiről már hogy tu ok e még emlékezni rá, 1 nem tudok — az se jut eszembe, mert itt vo't, itt bizony — a né- j szegény öregemmel hogy kerülmet sű ház, a rondella — arra | tünk össze, mikor csókolt meg odébb a cirkusz, amibe a heccet először — pedig nyolc gyerekünk néztük vagy hatvan évvel ezelőtt. No, de mi az, talán a naptól kábul úgy a fejem, mint mikor a bor pezseg. Mert úgy vagyok vele, tud;a islenkém, hogy nem tudok emlékezni rá, arra, ami tegnap veit — de ezek a hatvanéves do gok mind eszembe jutnak, sorba, mióta a hajón ülök. Hát már csak azért s, hogy a doktor unokámnak elmondjam, hadd kacagjon a se'yma — no Grossmama. hogy á'lünk szerelem dolgában? Erigy má, gonosz csont. vo't, így van ez, — bolondság, pedig megmaradt, pedig hát semmi se lett belőla. Megmaradt és tud m, hogy itt volt. Itt volt hát. Száz lépés se lehe tett az egész. De mintha tegnap esett vo'na meg. A német színházból jöttem, onnan hát — no látod rossz csont, még azt is tudom, mit adtak: Ármány és Szerelem, azt hát. Azt adták bizony és én Máriával voltam, az öreg sváb lánnyal — aztán elkevere— Nagyapó, mikor lettél te nagypapa? — Amikor megszülettél. — És ha nem születtem volna, nerh laítél volna nagypapa? — Nem bizony. —, Akkor hát mit adsz most nekem ezért? H lengyel válogatott edzőpartnere lesz Az NV Bratislava ma, a déli órákban utazott Legyeiországba. A lengye

1 országi portya során június 4 én Lodzban, az ottani várcsválogatott -ellen, 8-án viszont Danzigban a lengyel válogatott eJ.z partnere lesz. A brat

:slavai csapattal a következő játékosok utaztak: Hajmann, Tomanovií, Venglár, Pokorny, Krizán, Balázi, Vicán, Jajcaj, Leskov, Pazicky, Tegelhof, Preis, Simansky, Matúsek és Malatinsky. Eddig 12 ország jelentkezett a Főiskolai Világbajnokságra A Főiskolai Világbajnokság budepasíi szervező bizottságához a Í

' mai napig a következő országok fffisko

1ás szervezeteinek jelentkeA híres utazó: örömmel elvenném zés;;

i futottak be: Libanon, Csehfeleségül, de milr odaadtam nevemet Szlovákia, Franciaország, Lenegy középamerikai hegycsúcsnak... jl gyelcrezág, Skócia, Egyiptom, Bulgária, Albánia, Belgium, AuszIZOAiMAS SAKKJÁTSZMA — Itt vannak a kulcsok öregem, most ne zavarjon! tria, Anglia és Magyarország. Az általános nevezési határidő lejárt már, de számítani lehet arra, hogy további nevezések is érkeznek. M után a szabályok erre mó

Jot adnak, a szervező bizottság indokolt esetben utólagos nevezéseket is elfogad. t Qiásgyiröít fáiszik edzőmérkőzést a magyar válogatott keret Június 10-én Debrecenben Lengyelország válogatottja ellen játszik a magyar válogatott. A válogatott keret Diósgyőrött játszik edz mérkőzést. A két szövetségi kapitiny, Sebes Gusztáv és Mán dik Béla, a következő válogatott keretet állította össze: Henni, Károlyi, Szabó I., Gro s'cs, Rudas, Rákóczi, Lantos, Balog II., Kovács II., Sipos, Börzsei, Patyi, Bozsik, Kovács I., Horváth K., Lakat, Kirádi, Zakariás, Budai, Bessenyei, Kocsis, Szusza, Mező, Hidegknti, Csepregi, Deák, Szilágyi I., Puskás, Keszthelyi II., Czibor, Bártfai. dett va^ogy, miker kijöttünk, én pedig magamra maradtam, éjszaka volt. No, de most már folyékonyan emlékszem. Hát nem csuda ez, m'ntha tegnap ... Kóz a z n kiinolin volt rajtam, meg zöld íe'yemken^ő. Ej, be takaros voltfm, édes szentemi Hát csak megijedtem nagyon, meg ríttam is Mári, Mári, — kiáltom, mert hogy kerülök most haza? Pénzem se volt kocsira, — szép história! No, nekilódulok a D'unapartnak, lent a rondellán, hegy talán odament a bolond, a hajóhíd felé — de ríitam nagyon. Hát így volt. Akkor odalépett egy keszeg kis ember, nem igen láttam a sötétben, de olyan suszterféle képe vo't, gondoltam is mingyárt, hogy suszter lehet. — No mi baj, kislány? — mondja. Én nagyon megijedtem, szaporáztam a lépést. — Eltévedt, kislány? — Én meg csak elbőgtem magam, hogy a Mári... De hogy olyan kedves, rekedtes hangja volt, meg a szeme szép volt, azért szóbaálltam. Hogy ő majd elkísér, as'ongya, megkeressük együtt a Márit. Jaj, Istenem, én csak szepegtem, de azért mentünk együtt az úton. Az volt a furcsa, hogy olya szemérmes volt, de azért nyers is egyben, hát ő kérdezte előbb. — Hogy hívják, kislány? — Zsófinak. — Erlgemet meg Sándornak, — aszongya. Hát így kerestük a Márit mindenfelé, de azért beszélt — még ilyet se hallottam, két perc alatt úgy beszélt velem, mintha tíz éve ösmerne. Hogy ő is eltévedt, aszóngya — hát akkor összevalók vagyu k. Meg hogy tetszett-e a darab? Mondtam, igen. Hogy még soha i'yen kedves, takaros kislányt nem látott, mint én. És hogy milyen gyönyörű dolog, ho^y mi összekerültünk — inint két rím, asszongya, úgy kerültünk össze: csirog, meg villog — mert esi 'a~os a szemem, mintha száz cs Tag volna. Hogy szoktam-e verset olvasni? Mondtam, hogy én csak e y regényt olvastam a Ku hy Lajostól, mert abba szerelmes voltam, a képe után. Hát er. e megkomolyodott, darabig nem is szólt egy szót se, csak ment mellettem — végül én szólítottam m-g, mondom: — Hát miért nem szól? Erre mgállt. Ügy látom, mintha tegnap lett volna. Aztán nagyon meleg hangon, de remegett is a hangja, ahogy ott áll, aszongya: — Zsófikám — adjon egy csókot! — Bolond maga, nem szégyenli magát? — Nem én — • asszongya, — mert ha valaki van e világon, akit meg kell csókolni, én vagyok. — Na jöjjön izé... Sándor úr, ne álljon ott, mert én fázom. — En pedig innen addig el nem mozdulok — mondta erre —, am g meg nem csókol, mert én vagyok az egész szomorú rabságba esett világ •— és a maga csókja Z ófika, a megváltás, amitől felszabadul. — No jöjjön már, — ne bomoljon — nem adok. — Hát nem csókol meg? — Hogyne, egy ilyen keszeg kis legényt! Erre fölemelte a kezét, ég felé emelte, úgy esküdött. — Én pedig innen nem mozdulok add g, esküszöm, a szerelem istenére, míg meg nem csókol. — Akkor itt marad száz évig. — Akkor itt maradok száz év g. — Akkor kővé válhat. — Akkor kővé válok. — No, isten áldja meg. Sándor, — majd hatvan év múlva visszajövök, itt találom-e? — Itt talál. Hát nagyon megharagudtam rá, a makacssága miatt elszaladtam, ot:hagytam. Fgyszer visszafordultam, hát még ott állt a bolond, égre emelt kézzel, mereven. Min:ha tegnap lett volna, úgy látom — égett a fekete szeme — ... m götte a hajóhíd ... oldalt a ném t színház ... De hol is volt? Tudom, pontosan. — Itt állt... jobbra, vagy száz lépésnyire, mikor meg'ord'ultam ... meg tudnám mutatni pontosan a helyet, ahol ál t, ha így megfordulnék ... Jézus, AtyaúiLtea, Szűzmáriám, el ne hagyj! Anyóka szívéhez kap és majd lefordul a padról. — Szűz Mária ... álmodom, ott áll... Száz lépésnyire, a tér közepén, esküre emelt kézzel ott áll az alak. Előtte feketeruhás urak — egy küldöttség, éppen koszorút helyeznek el a szobor talapzatára. Az egyik előlép, felemeli a fejét és szavalni kezd. — Eljöttünk hozzád, Petőfi Sándor... A szobor esküre emelt kézzel, mere.en áll: szembenéz anyókával. ni <7í"> a rsehszlovák'al ma"yar dolgozók napilapja. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Bratislava Jesenského 8., II em Telelő.. ?H2-7? Fő- és felelősszerkesztő: I.Ő.inc* • • ító Dostahivatal Bratislava II. Nyomja és kiadja a Pravda grafikai és kiadó vállalatok Kéziratokat nem adunk vissza. Elói'zetes I evre 54U.-, «/a évre 270.* 1 hónaira £5.— K»s. Gyula Feladó és , '/< evre 135.—,