Uj Szó, 1949. június (2. évfolyam, 44-68.szám)

1949-06-30 / 68. szám, csütörtök

A CSEHSZLOVÁKIAI MA6YA100LGOZÖK LAPJA Bratislava, 1949 júniu

s 30, csütörtök 3 Kcs II. évfolyam, 68. szám Az Ipolysági járás papságának és közéleti tényezőinek példaadó együttműködése fiz Ipolysági járás papsága a népi demokrácia odaadó segítőtársa Az Ipolysági járás papsága és a járási Nemzeti Bizottság vezető tényezői a napokban közös ülést tartottak, amelyen megbeszélték az egyház és állam közötti viszony aktuális kérdéseit. A tárgyaláson a papság részéről a következő plébánosok vettek részt: XJdvardi Ferenc, pereszlényi plébános, Könösi Béla viskoviceí dékán, Tosovics Jakab ipolskéu'anv-i, Vanák János horné-turovcei, Kovács Mihály palásti, Mikletics Antal alsó-szemerej plébánosok és Komáromi István ipolysági vallástanár A pereszlényi plébános Piri József seéianky plébánost is képviselte, aki betegen fekszik. A tanácskozáson megállapították, hogy az utóbbi időben az állam és az egyház viszonyában beálló változások nrnd a

7. egyház, mind az állam szempontjából a lehető legkárosabbak és ezért egyöntetűen kijelentik a következőket: Mr.idannyian egyhangúan kifejezzük hűségünket, odaadásunkat és igenlő magatartásunkat a Csehszlovák Köztársaság iránt és hivatásunk teljesítésénél ebben az irányban fogunk szorgalmas munkát kifejteni. Mi, mint papok, hűek vagyunk egyházi méltóságainkhoz és kérjük, hogy egyházi ügyekben polgári hatóságain kegyházi elöljáróinkkal tárgyaljanak. Egyúttal köszönetet mondunk a közigazgatás tényezőinek jószándékáért, hogy hozzájárultak ahhoz, hogy a járás plébániái és templomai ki legynek javítva és kifejezést adunk azon kívánságunknak, hogy a jövőben is szükség szerint rendezzünk ilyen közös tanácskozásokat, amelyeken baráti szellemben beszélnénk meg aktuális ügyeinket. Ezt a nyilatkozatot jegyzőkönyv formájában a fent felsorolt papok aláírták és a jegyzőkönyveket megerősítették a járási Nemzeti Bizottság jelenlévő résztvevői is. Mi ehhez csak annyit fűzünk hozzá, hogy szívünk mélyéből helyeseljük ezt az ülést és az ülésen megütött baráti hangot. Kifejezésre juttatjuk egyúttal azt a reményünket is, hogy Dél-Szlovenszkó egész papsága és hívőinek tömege ugyanezt a szellemet kívánják megvalósítani: minden erővel elősegíteni annak a békés testvéri légkörnek kialakulását, amely annyira szükséges az egész dolgozó nép szebb jövőjét megvalósító országépítő munkának. Uj intézkedések az élelmezés terén Füstölthúsok ÉS húskonzervek a szabadpiacon — fiz aiacsonv húsfejadag pótlására tojás és zsiradék -—»—»———— ———— A Nemzetgyűlés közellátási bizottságában kedden elhangzott Jankovcová mémöknő, közellátási miniszternő expozéja az élelmezési politikáról és a közellátás terén foganatosítandó új intézkedésekről. Részletesen foglalkozott az alacsony húsfejadag Ideiglenesen tojásokkal, vajjal és zsiradékkal való pótlásáról. Rámutatott arra is, hogy ezek gazdaságilag szükséges Intézkedések, amelyeknek révén egyetlen hónap alatt közel 10 ezer tehenet takaríthatunk meg tejtermelőképességükkel együtt, vagy pedig 13.000 darab fiatal marhát, amelyek három hónap leforgása alatt 350.000 kg minőségi marhahúst adnak. Beszéde bevezető részében Jankovcová értékelte a közellátási politika eddigi intézkedéseinek eredményeit. Megállapította, hogy a közellátásban elkezdődött a hiányok, a mult hibáinak eltávolítása. A következő alapelvekből indultunk ki: 1. A mezőgazdasági termelés tervszerűsítésének elmélyítése azzal, hogy a földművesekkel szerződéseket írtunk alá. 2. A mezőgazdasági termékek egyedüli felvásárlói a szövetkezetek. Ezzel a felvásárlásból teljesen kiszorítottuk a tőkés elemeket. 3. A kapitalista elemek elvesztették befolyásukat a közellátási iparban is. 4. Az élelmiszerek elosztásában ma döntő tényező a szocialista szektor, vagyis a nemzeti vállalatok és szövetkezetek. 5. Szorgalmas munkával kiterjesztjük, tökéletesítjük és javítjuk a munkásság és az ifjúság közös étkezését az üzemi konyhákon. fl földművesek egyre lobban áünak mellénk A földművesekkel kötött szerződések a mezőgazdasági terv új és hathatós eszközeivé lettek. Ma már minden paraszt tud.ia, mit kelt átadnia a közélelmezésnek és egyúttal a szerződések lehetővé teszik az élelmiszerek hazai forrásainak nyilvántartását és ezzel kapcsolatban a pontos tervezést. A felvásárlás új módja már néhány hónapja tart. A cseh országrészekben az első negyedévben elértük a felvásárlási terv 94 6 százalékos teljesítését. Szlovenszkón is elértük az ötéves terv első negyedévében a 86.1 százalékot. Ennek igen nagy a politikai jelentősége. Az újjászületett Népfrontnak sikerült mozgósítania a kenyér- és takarmánygabona titkolt tartalékait. Állattenyésztésben Szlovenszkó a tervet márciusban 99.8 százalékra teljesítette. Ez is nagy eredmény. Az elmúlt évben Szlovenszkón ösízesen csak 13 millió tojást vásároltunk fel, míg ez évben május végéig már 40 milliót. Míg tavaly Szlovenszkón egész évben 42 millió liter tejet vásároltak fel, ez évben az első negvedévben a felvásárlás már 21 millióra rúg, ami a multévi mennyiség felét jelenti egynegved év alatt. A felvásárlások hónapról hónapra való növekedése azt bizonvítia, hogv a felvásárlás új megszervezése jól működik, mert már nincs magánosok kezében és megvalósult az élelmezési politika céljaira történő mozgósítás is a szlovenszkói dolgozók közreműködésével. Élelmiszerek a külkereskedelemben A felvásárlás javulásának jelentőségét hangsúlyozni kell lépten-nyomon azért is, mert azt, amit otthon nem sikerül előállítani, külföldről kell behoznunk és az élelmiszerbehozatal jelentősen megterheli költségvetési mérlegünket. 1949 első negyedében élelmi szerszükségletünknek pénzértékben számítva 41 százalékát kellett behozni, míg itthon pénzértékben 59 százalékát teljesítettük. Az élelmiszerkivitel csupán kismértékben járul hozzá a

z egyenleg helyreállításához. Az élelmiszerkivi*tel "legfőbb cikke a cukor, amelynek segítségével az első negyedévben a kiviteli tervet sikerült 100 százalékra teljesíteni. A közélelmezési iparban ma már 83 ezer állandó alkalmazott dolgozik, ebből 71 ezer munkás és 12 ezer hivatalnok. II munkásság élelmezése A dolgozók jelentős részének élelmiszerszükségletét a közös étkezés, illetőleg a pótfejadagok formájában emeltük. (Bányászok, kohó-, építőmunkások stb.) Az utolsó időben az egyének nagyobb teljesítményeit közvetlenül külön fejadaggal jutalmaztuk vagy pedig közvetve nagyobb kereseti lehetőséggel, amely lehetővé teszi a szabadpiacon való bevásárlást. Ez az úgynevezett „előnyös" ellátás bérpolitikánknak reális tartalmat ad, éppen úgy, mint a szabadpiac. A közösétkezésnek ls hasonló a jelentősége. A közösétkezést a forradalmi szakszervezeti mozgalom kezdeményezte és valóban, forradalmi jelentőségű is. 1945-ben 720 üzemi étkezdében 180 ezer munkás étkezett. 1948-ban már 3483 üzemi konyha működött közel 600 ezer résztvevővel. 1949-ben azonban a közös étkezésben résztvevők száma el fogja érni a 660 ezret, 1950-ben a 780 ezret és 1953ban. az ötéves terv végén az üzemi étkezdékben 1 millió 140 ezer dolgozó fog étkezni. Nálunk magasabbak a feladagok, mint a marshallizáit államokban. A nani szükségletet a fejadagok juttatásával fedeztük. Ezek magasabbak, mint a marshaHizált államokban. A hús és zsiradék azonban ebben az évben is a közellátás gvenge pontja.A hazai felvásárlást sikerült ugyan a

z első negyedévben teljesíteni, de csak a marhaállománv 18 ezer darabbal való csökkenése árán A helyzet most az. hogv n

:ncs el"g"ndő fiatal vágómarhánk 400 kg körüli súlvban és ez azért van, mert a szárazság idején i?en kevés tehenet hápnttak. Amennyiben a második negyedévben Is ki akarnánk tartani az eddigi következetes és minden áron való felvásárlás mellett. tov*Hh ccnkkerTie a marhaállománv és a 300 kg alatti f.'stal áratokat is le kelleje vágni. Ez egyúttal az 1950 évi előirányzat ve=7élve?t(>+écét 's jelentené. Az alacsonyabb hiWeiadagot ezért átmenetileg nagvobb toiás. vai és záradék juttatásával helvette=dtii"V Ez a pótTí"! nagvmennv'^irfi kalóriát jelent, többet, mint eddig. Ú'ahh ílfilmkzprfik a szabadpiacon A termelőképesség emelkedésével emelkedik az élelmiszerfogyasztás is Mí azonban nem a fejadagokat emeljük, hanem fokozatosan megszüntetjük a kötött gazdálkodást, ^'terjesztjük. a szabadpiacot és a szabadpiac árait csökkentjük. A szabadpiacon több élelmiszer jelenik maid meg. így pl. a füstö'thúsok, konzervek, datolva. dió és füge. Az árak leszállítása viszont az életszínvonal emelésének legjobb kifejezője. A szabadpiac kiegészítése a földművesek fölöslegének szabad eladása, amire mindenkinek joga van, aki teljesítette beszolgáltatási kötelezettségét. MAJOR ISTVÁN: ARATAS „Nemsokára megkezdődik az aratás, ötéves tervünk első aratása. A mezőgazdasági munkák gyors végrehajtása és a tavaszi hónapok kedvező időjárása lehetővé tette a mezőgazdasági kultúrák rohamos fejlődését és gazdag termésre nyújt kilátást. Ezidén meg vannak az előfeltételek arra, hogy biztosítsuk dolgozó népünk élelmiszerrel való ellátását." Ezekkel a nagyjelentőségű szavakkal kezdődik pártunk Központi Bizottságának a mezőgazdasági munkálatokkal kapcsolatos határozata. Sok helyen, főleg Szlovenszkói déli területein, a suhanó kasza nyomán már rendre dől az élet. A gazda hálatelt szívvel aratja fáradságos munkája gyümölcsét. Szorgalmas női kezek szed.k a markot, izmos férfika rok kötözik kévébe a dúskalászú termést. De egyre gyakoribb lesz az aratógép a földeken s igavonó helyett a berregő traktor. A hajdani cséphadaró és kézi cséplőgép helyett m

a már sok helyen gőzgép pergeti a gabonát. Kevesebb fáradsággal, rövidebb idő alatt jobban, tökéletesebben dolgozik a gőzzel, villannyal, benzinnel hajtott masina, mint az ember s a rendelkezésére álló igásjószág. A dolgozó ember, aki- a t^kés társadalomban rabszolgája volt a gépnek, ma teljhatalmú ura annak. Ma, a szocialista társadalom születésének mesgyéjén, a gép nem igázza már le a „teremtés koronáját", nem teszi munkanélküliekké a dolgozók millióit, mint ahogy azt a tőkés társadalomban tette, hanem segítője, barátja a dolgozó embernek, megkönnyíti munkáját és új lendületet v'sz bele a szocialista munkafolyamatba. Ig

e

n» a gép egyre inkább utat tör magának a mezőgazdaságban is. De akár emberi, akár géperővel folyik a munka, egy cél lebeg ma a köztársaság minden becsületes polgár

a előtt: az aratási munkálatok minél gyorsabb, minél tökéletesebb lebonyolítása, hogy ne vesszen kárba egyetlen szem gabona sem a jobb életet jelentő termésből. Mert vannak olyanok is, akik ádáz gyűlölettel nézik a viszonyok javulását országunkban. Akiknek nem kell a békés építőmunka, hanem a zűrzavar, az egyenet lenség. Akik önző osztályérdekeiktől sarkalva a gyűlölködés konkolyát szórják a békeszerető emberek közé. Akik nemcsak hogy maguk nem járulnak hozzá az új társadalmi rend építéséhez, hanem mást is arr

a ösztökélnek, hogy henyéljen, szabotáljon, szaporítsa a feketézők, rémhírterjesztők, összeesküvők, kémek és más, a köéletből kiebrudalt kalandorok csoportját. Különösen a falu dolgozóira szeretik rávetni magukat, mert számításuk szerint falun hiszékenyebbek az emberek és így könnyebben ver gyökeret köztük bármily hazugság és rágalom. A józan, politikailag fejlett, a nemzetköziség testvéri szellemében nevelkedett öntudatos magyar dolgozó paraszt azonban az a szikla, amelyen hajótörést szenved ezeknek a kaladoroknak valamennyi praktikája. Az osztálytudatos falusi dolgozó tudja, hogy minden kaszasuhintás, minden betakarított kéve, minden kilogramm gabona, mely hozzájárul a dolgozó tömegek életszínvonalának növeléséhez, valóságos dögvész arra a reakcióra, mely hol a háborús uszítás véres köntösében ágál a politi'kai élet piacán, hol pedig a vallásüldözés otromba és átlátszó hazugságának képmutató álarcában kesereg. Pillanatra tán megdöbben a kevésbé tájékozott jámbor hívő. De csakhamar átlát a szitán: „Nini, hisz ezt a módszert már ismerjük valahonnan. Szakasztott így tajtékzott lltler, így üvöltött Göbbels é

s más „igazmondó" apostolai a faji elmélet világrengető eszméinek." Ami a hazugság és rágalom nagymestereinek, Hitlernek és Göbbelsnek nem sikerült, nem fog sikerülni minden hájjal megkent, de mindamellett korlátolt inasainak sem. Mert a jámbor hívő megint csak morfondérozni kezd: „Mikor é

s kinek tiltotta meg népi demokráciánk, hogy a maga módján imádja istenét, hogy ne vegyen részt egyháza szertartásain, hogy ne fizessen egyházi adót, p^rbért, születési, esketési, teme«tési stólapénzt és egyéb egyházi járulékokat? Soha, senk nek. Hány papot tartóztattak le azért, mert papi hiivatását teljesítette? Egyet sem. Hány iskolában tiltotta meg korma-