Uj Szó, 1949. június (2. évfolyam, 44-68.szám)

1949-06-28 / 66. szám, kedd

UJSZ0 1949 június IS A. MELNIKOV: A HALADÓSZELLEMŰ EMBER ÉS A TERMELÉS MEGSZERVEZŐJE Ivan Kucakovszkij munkás, akit a S ovjeetún'.ó minden bányásza ism r, a krivorozsi ércmedonce, Kri.. ov bányatelepén él. Hogy meglátogathassam, elmentem az ércmedence „fővárosába" Krivirogba. Ez a vidék központja, itt bányásszák a világ legtisztább és leggazdagabb vasércét. Ez a viszonylag fiatal ércmedence az utolsó 30 év alatt, a szovjet korszakban, az ország déli részén folyó vasérc-bányász t főércforrását képezi. Két pusztító harcot látott már a kr'vorozsi ércmedence: a polgá.háborút és a második világháborút. 1943-ban a kivonuló német csapatok minden bányát a levegőbe röpítettek. De hála a szovjet ember és ezek egyike, Ku akovszkij kemény munkájának, megkezdődött az éremedenc-b-n a termelés még hatalmasabb mértékben mint azelőtt. Kucakovszkijt, akit brigádja magas teljesítményei alapján „Nagy Ivánnak" neveztek el, a föld alatt találtam. Éppen munkástársaival fúrta, kidobálta és az elszállítás helyére vitte az éret. E csodálkoztam a bányász ügy sségén, aki szűk munkahelyér fejtőkalapácsával csak játszott. Még jobban meglepett az egész brigád ruganyos, az utolsó részletekig átgondolt munkája. Kucakovszkijt mint a brigád tehetséges és tapasztalt vezetője, jól tudja, hogyan kell brigádot vezetni. A munkaszünetben elmondta n.kem, hogy a háború egész ideje alatt a fronton volt és meg is s besült Dudapestnél; egy német tank betemette a lövészárkot, ahonnan Kucakovszkij gépfegyverrel tüzelt. Két bordája tört el és ezért kórházba szállították. Innen egyenesen munkahelyére, Kr v.rog'oa tért vissza. Már a háború előtt megismerkedítt Alexej SzemivolossZal, aki már akkor megkezdte a bányában a munkaversenyt a magasabb m.inkateljesítményekért és Kucakovszkij nála tanult. A háború alatt Kucakovszkij belépett a kommunista pártba és m kor visszatért a bányába, tudatára ébredt annak, hogy a háború ideiében a szovjet technika nagyot fejlődött és tulajdonképpen egészen elejéről, újra kell kezdenie a tanulást, a nagy ne'hézség k és a mult tradíciójának ellett re is. A háború utáni ötéves tervet létérdekévé tette. Természetes ez annál az embernél, aki az élet g zdasá-,'os megszervezője és új értékek alkotója. — A: ra törekszem, hogy mind:n pillanatot jól kihasználjak, mondta, még órát sem viszek magammal a föld alá, az Időt a t 'j.sitmény alapján mérem. —• Hogy lehet az — csodálkoztam — nem vezet az tévedések? — Ezt mind a „ritmus" hozza magával — felelte a bányász. Ezt a szót már többször hallottam itt a bányákban. — A háború utáni ötéves terv r'tmusa — folytatta — azt jelenti, hogy a kitermelt tonnák számával mé:ed az időt. Az'án elmagyarázta nekem az új munka módszerét. Azelőtt úgy dolgoztak, hogy a bányász először kifúrta a robbantólyukat, aztán robbantottak és miután a munkahelyet kiszellőztették, elhordták az ércet. És a fúró ezalatt várt. Kucakovszkij azonban engedélyt kért a bánya vezetőségétől, hogy egy zerre két munkahelyen dolgozhasson, míg ő az egyiken fúrt, re a másikon szerőztettek és elhordták az ércet. Aztán a másikon fúrt, míg a elsőt robbantásra előkészítették. Így váltakozott a munka és Kucakovszkij fokozatosan emelte a munkahelyek számát háromra, négyre, majd húszat, huszonötöt vont be egyszerre munkatervébe. Amint látjuk, a gondolat egysz_rű, de Kucakovszkijnak sok szorgalmas fejtörésébe került, m'g saját tapá

rztalatai brigádjának munkája és a bányában isme. t munkrmódszerek a apján kialakíOita. Ez a gondolat egyúttal az ú ító gondolata, mert a munkateljesítményt így néhányszorosára emelte és tízszeresen túlteljes tetle azokat a feladatokat, amelyeket az államterv az éreteimeLsben k szabott. önkéntelenül is elképzeltem Kuoako.sxkijt, azt az újítót, a bátor kezdeményezés emberét egy kapitalista vállalatban. Újítása itt katasztrofális következményekhez, sok munkás felmondásával járó munkanélküliséghez most 5—6 ember helyett dolgoz.k! I e a szovjet vállalatban ez semmiféle hasonló következményt nem vált ki, mindenki továbbra is megmaradt munkahelyén. Ellen :ező;eg, EZ ércbányákban, ahol a term.lís, a bányászás egyre szélesebb arányokat ölt, mindenki oly „széles fronton" kezdhet dolgozni, mint Ku akovszkij. Kicakovskij egyszeu bevallotta rek m, hogy nem gondolta vo na, hogy szerény kezdemén ez.'se ily dicsőséget szerez neki. Is valóban nemcsak Kriviro^han, hanem messze ar;nak hatá án túl sem találsz embert, aki nem tudna az újító bányász péld's kezdeményezésiről, arról a módszerről, amit a rádió és a sajtó az egész országgal ismertetett. Kucakovszk'j elment az Ural hegyi éj és a messzi Szibéria ércbányái a, ho^v mindenütt kapcsolatit terem sen a bányászokkal, megbeszélje a dolgaikat és lesz állj n velük a föld alá, megtanítani munkás szaktársait arra, vezetne. Hiszen ez a Kucakovszkij , ho yan kell bánni a fúróval. VEGYES KULTÚRHÍREK A budapesti rádió Petőfi leadója e hó 23-án irodalmi félórát szentelt Peter Jilemnicky, a nemrég Moszkvában elhúnyt, nagy szlovák író emlékének. A tartalmas és mélyenszántó előadást, amely teljében megvilágította a csehszlovák nemzet nagy fiának küzdelmes életét és kitűnő jellemzését adta az író útmutató és generációkat megtermékenyítő munkásságának, Kovács Endre, a körünkből elszármazott fiatal esztéta, a szlovák irodalomnak lelkes magyar propagálója írta. A magyar rádiónak ez a kegyeletes gesztusa nagy visszhangot keltett. • • • Csehszlovákia résztvett a gyermekkönyvek nemzetközi kiállításán, amelyet Flórenzben rendeztek a szabad ég alatt. A népi demokrácia államaiból ezen a kiállításon köztársaságunk mellett Magyarország és Bulgária is résztvett. Az idei edinburgi (Nagy-Britannia) harmadik nemzetközi zenei fesztiválon, amelyet augusztus és szeptember havában tartanak meg, két új koncert kerül először bemutatásra.. Az elsőt, egy zongora-koncertet Ernst Blcch szerezte és a Skót Rádió zenekara mutatja be Corinne Lacomb? amerikai zongoraművésznő közreműködésével. A másikat, egy gordonkaihrn.g verseny müvet, a modern cseh muzsika egyik legkiválóbb képviselője, B. Martlnű írta. * * • Szvetozlav Obretenov bolgár zeneszerző „Partizánok" címmel nemrég szólistákra, ének- és zenekarra szimfónikus balladát írt. Obretenov szerzeményét na?v sikerrel mutatták be azon az emlékünnepélyen, a-melvet Christo Botevnek, a nagy bolgár költőnek és forradalmárnak 100 éves születési évfordulója alkalmából rendeztek Szófiában. Egyszer arról panaszkodott nekem Kucakovszkij, hogy igazán sajnálja, hogy nem jött hamarább rá erre a mostani munkamódszerére, akkor már régen kész lenne az ötóves tervből neki kijutó feladatokkal. így csak az az ember beszélhet, akit az alkotómunka lobogó lángja fűt. Sjibériáhól visszatérve, Kucakev z'-ij Moszkvában megszakította út át ahol a minisztériumban jól i-m rték munkásságát és már sok ércbányában bevezették munkamódszerét. De mindez nem elégítette ki a bányászt. •— Igazán nagy gondom^ mi is fog történni ezután a munkamods-eremmel — mondta Kucakov"zkij a miniszternek — nem elég valarrit kigondolni, hiszen a f h ngíúly azon van, bogyan fogur-k élni vele, ami pedig nem könnyű dolog. A miniszter feljegyezte a bányász kérelmeit, új gépeket és be_erdezlst igírt a bányának és biztosította személyes segítségéről. — ön féltékeny az új munkamódszerére? — szólt tréfásan a m'niszter. — Ez hasznos, mert ez az ér és hajtőerővel bír és így az á amot szolgálja. Miután visszatért Moszkvából Krlvir. gba, Kuc ko\szkij új erővel fegolt a tanulmányozásba és a szakirodalom olvasásába. Gyakran értekezett bányájának mérnökeivel. Továbbra is megmaradt szerény bányamunkásnak, d3 tudásban nem maradt a technika mesterei mögött. Így gy ' z e meg sa át esete arról, h gyan tűnik el a testi és a szellemi munka közötti különbség. A munkások ikezük munkájával n terme"é:ben a legelső helyre is felküzdhetik magukat. Kucakovszkij Ivánt hamarosan a dnyepropetrovszki kerületi tanács képviselőjévé választották. A vá osok és a bányák melletti bán' ásztelepek felépítéséről gondoskodó bizottság tagja lett. Neve gyakran megjelenik a kerületi és kezponti újságok hasábjain. Ezt mind alkotó, építő ihnnkájának köszönheti, mely a szovjet embert az élat legmagasabb csúcsaira emeli. Egy színész halálára PATAKY MIKLÓSRÓL,' a májusban váratlanul elhúnyt nagy magyar színészről emlékezett meg a napokban a budapesti rádió. Hangjelvételről ismétlésre került a „Fehér emberek" című rádiójáték, amelyben a tragikusan elhúnyt kitűnő színész halála előtt néhány nappal utoljára szerepelt * mikrofon előtt. A nagy magyar színész 49 évet élt, de ahogy maga mondo.ta, 1945-töl kezdi keltezni életét, voltaképpen csak négy esztendőt mondhat igazi, emberi életnek. Tragikuma volt ennek a kitűnő képességű színésznek, hogy a „Bubus" és hasonló című ostobaságok szerepeiben juthatott csak a közönség elé, mert az a típus — a feneketlen bendőjű, falánk tőkésé, a harácsoló 'és mindenkin átgázoló, kíméletlen és lelketlen tőkésé, az asszonyfaló, munkásnyúzó urasági intézőké — a forrada'om évei előtt nem kerülhetett színpadra vagy a film vásznára. A változásnak, a felszabadulásnak kellett eljönnie, hogy ez az ellenszenves típus, az igazság éles reflektorfényeitől megvilágítva. Pataki nagyszerű színészi képességeitől megelevenítve a közönség elé kerülhetett. A nagy színész élete, a pályába valóban csak most. a felszabadulás évei után indult el és néhány főszrrep"t játszhatok, köztük Mi Ver „Édes fiam" című drámájának gyáros apáját, szerepek, amelyek az ellenszenv, a harag és a gyűlölet érzését váltották ki a v"zöböl. amelyek ökölbe szorították a forrószívü fiatalok kezét é? az ellenkezés lávr'át szították fel bennük. Pataki Miklós vállalta ezeket a kemény, hailíthattlan és ellenszenves jel'emeket, amelvelc n^gj'Pn ellentmondottak puha és bajtársias lényének. Megjátszotta és nagyszerűen megjátszotta őket, mert izíg-vérin haladós-ellemű Színész, képzett szocialista volt. a szoc'alista realizmusnak egyik legkitűnőbb mag'iar művésze a színpadon. Magánéletében ha'k, a túlzásoktól visszariadó, a dicséret elől visszatőm-vésszé.?óvl, iv'iűűűetashrmbh húzódó, melenszívű színészt a szocializmusa telt

P naggyá, igazi teremtő művésszé. E. V. Burgaszban, Bulgária Fekete tenger melléíii kikötőjében a napokban megnyüt a csehszlovák grafikusok kiállítása. A kiállítás, amely élénk látogatottságnak örvend, Burgaszból Plevnába, a fontos bolgár ipari központba is kerül, hogy a munkásság is megismerhesse a csehszlovák grafikus művészetet. Am Viola most minden meghatottság és csodálkozás nélkül szemlélte a kissé kakasszerűen elébenyomuló arcot s a szájszögletben megjelenő majdnem kihívó vonást. Öt éve ismerte Puchardot, — egyidőben még lélekzeni sem tudott nélküle — s ez az öt év kezébe adta a férfi arcának, vonalainak sőt egész természetének kulcsát, úgy olvasott e vonásokban, mint valamilyen nyitott könyvben. S nemhogy megijedt volna — mint valamikor ismeretségük kezdeti hónapjaiban amikor nemhogy ellentmondani, de mukkanni sem mert, ha Puchard szájaszélén megjelent ez a fenyegető s figyelmeztető vonás, amely a közelgő vihart jelezte — hanem inkább dühösebb s indulatosabb lett. Piszok fráter — gondolta Viola — dögölj meg. Mégsem szólt egy szót sem, csak vállatvont Puchard visszafeküdt a díványra. Látszólagos határozottsága mlgött inga'ag és ijedős természet húzódott. Érzékenysége, amely nem emberi finomságokra, hanem inkább a veszélyre reagjt, most ismét veszélyt szimatolt. Violát megszokta « ahhoz is hozzászokott, hogy a fiú engedelmeskedik neki; ám az utolsó hetekben csodálkozva észlelte, hogy Violában némi — egyre fokozódó — ellenállásra talál. Nem tudta megmagyarázni ezt a változást, ezért hallgatott. Mind határozottabban veszélyt szimatolt. A csöndben csak a Kályha pattogását lehetett hallani. Senki sem beszélt. Szinte örültek, hogy hallgatniok lehet, hiszen alig volt mondanivalójuk egymásnak. Viola lehúnyta szemét, de még így is maga előtt látta a lányokat. A nyolc lány közül hét szőke volt, csak egyikük hordott magas, fekete kontyot, amely láthatóvá tette finoman erezett, áttetsző fülét Nevüket elfelejtette Viola, bár háromszor-négyszer már találkoztak. % Mit is mondjanak egymásnak? Tarjánossy idegesen fészkelődött a széken, Hepper az ablakhoz lépett és kibámult. Alacsony, tömzsi alakja — nyaka nem volt, feje szinte törzséből ACZP.L TAMÁS: GYÜK©SOK emelkedett ki mozdulatlanná merevedett, pillantása olyan üres volt, hogy már szinte vaknak látszott. Karjai, amelyek majomszerűen hosszúak és szőrösek voltak, nadrágjára feszültek, mintha örökösen vigyázzban állna. De nem állt sokáig egy helyben, megfordult; vizenyősen kék szemét Babira meresztette. A lány elkapta róla tekintetét. A többiek üveges szemmel merengtek; a közeljövő eshetőségeit latolgatták. Scholz a szomszéd szobába vezető ajtóhoz ment, kinyitotta és bepillantott a sötétbe. Az ajtón át kellemetlen hideg léghuzat áramlott be, odabent hiányzottak az ablakok, az egyik falat az ostrom idején találat érte, hatalmas lyuk tátongott rajta. Becsukta az ajtót és visszament a kályhához. A többiek zavartan topogtak, egyik lábukról a másikra állva. — Talán kezdjük? — kérdezte az egyik szőke lány bátortalanul. Puchard felpillantott rá. Bizonytalannak és üresnek érezte magát, de igvekezett ezt eltitkolni a többiek előtt. — Igen, kezdjük"— mondta Tarjánossy. — Csak nem gyulladtatok be annyira? Végeredményben, ha Haltenberget felismerték. . nem fejezte be a mondatot, ostobán elhallgatott Puchard erőt vett félelmén és felállt a díványról. — Nos, hát miért nem beszéltek? Nem hagyjuk magunkat elkeseríteni. Még csak az kellene! Olyanok vagytok, mint az elemisták. Jön a tanítónéni és mindjárt csönd lesz. — Rímélte, hogy hangja nem árulja el bizonytalanságát. Tarjánossy csöndben Ingatta a fejét. — Talán nem tetszik? — guchard készen állt az ordításra. — Nagyon is — mondta a másik — rajta, gyerünk. Puchard hosszú léptekkel a szoba közepére ment. A lámpa alatt állt meg s felemelte a kezét. A fény körülfolyta testét s láthatóvá vált ajkának izgatott remegése. Alla mereven ugrott előre, mintha ütést készülne kivédeni. Már nagyon meleg volt. Az alacsony mennyezet közeiében forró légáramlatok sodródtak. A lányok hónalja izzadni kezdett, a púder alatt vékony patakokban csurgott a víz. Mosdatlanoknak és kialvatlanoknak látszottak. — Mindenki készen van? — Készen — visszhangozták. — Babi — rendelkezett Puchard — a rollótl — A megszólított szőke lány kibukott a kályha körül topogó csoportból. A rolló dör

renve futott le s elzárta az ablakot. A szoba lassan lángolni kezdett. A mozgó hőség, amely ide-oda lebegett a fiúk és lányok között, oly heves mozgást idézett elő bennük — az érzelmeknek és szenvedélyeknek felszabadult és mindegyre szabadabbá váló mozgását —, hogy szinte megfeledkeztek mindarról, ami az előbb történt — Klári a légó papirosokatl Puchard szavai nem zavarták mege mindjobban eggyéforró hangulatot. A lány, néhány előre elkészített rajzszeggel a kitelévezető ajtó üvegére tűzött egy szabályosan kivágott s külön erre az alkalomra beszerzett fekete papírt s ezzel most már csaknem légmentesen elzárta a szobát az ellenséges külvilágtól Valamennyien a vezényszavakra figyeltek, kivéve Violát, aki idegenül állt a szoba sarkában. Nem először vett részt az ilyet. szertartásokon s most megdöbbenéssel figyelte mély undorát. Legszívesebben elszaladt volna, de nem volt elég ereje, hogy kitépje magát e felforrósult szobából s kirohanjon a hűsen permetező esőbe, amely a megnyugvást jelentette számára. Alit, moccanni sem tudott, mint a reflektorfénybe került nyúl. — Lányok, maradni! A töbtyek utánam! Viola magában nevetett erre a vezényszóra. Puchard úgy kiabált, mintha egy századot i nem hét fiút vezényelt volna. De i harg —, amely nemcsak Viola értelmét vette igénybe, de idegeinek teljes egészét is figyelmeztette és emlékeztette valamire — magával ragadta; nem állhatott ellent, utánuk indult a szomszéd szobába, ahol már valaki gyertyát gyújtott, mert a villanyvezetékek is leszakadtak. Ez a szoba csaknem üresen állt; a rozzant szekrény, amely a szilánkverte lyukat takarta el mintha csak emelte volna a helyiség hideg ürességét. A szél át-átfűjt a szobán, hideg esőcseppeket vágott be. Puchard kinyitotta a szekrényt. — Micsoda baromság — gondolta Viola, de akaratával teljesen ellentétben öltözködni kezdett. A szekrényből tiszti egyenruhák kerültek elő. Mindenki sajátja után kapott. Puchard századosi, Tarjánossy főhadnagyi. Viola hadnagyi, Hepper zászlósi egyenruhát húzott, a .többiek vegyesen. A gyertya imbolygó fénye sápadtan ugrálta körül a tisztekké vedlő férfiakat. A gombok fényesen ragyogtak, a vadonatúj disznóbőr derékszíjak keményen feszültek, a tábori sapkán csillogó aranyzsinórok hivalkodva remegtek, a frissen vasalt tisztinadrágok oly élesek voltak, hogy szinte vágni lehetett velük. Egy rántással helyrekerült a pisztolytáska is a töltött revolverrel, amelyet a fal egyik mélyedéséből vették elő. — Uraim — kiáltotta Puchard — készen vagynuk? Minden elmúlik egyszer, minden a végéhez ér.., Márta érzelgfcen vékonyka hangja, mint füst, terekedett a földön, székeken, díványon ülők fölött. A kórus rázendített: Hisz minden december, új májust Igér... (Folytatjuk.).