Uj Szó, 1949. május (2. évfolyam, 18-43.szám)

1949-05-21 / 35. szám, szombat

Ara 2 Kcs A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR DOLGOZÓK LAPJA Bratislava, 1949 május 21, szombat O II. évfolyam, 35. szám Horák rám. ka!, lelkész, postaügyi megbízott: 7 7 Békéért harcoló egyházat akarunk" A bratislavai Redoute nagytermében tegnap, csütörtökön este nagyszámú közönség gyűlt egybe, hogy meghallgassák a párizsi és prágai világbékekongresszuson résztvevő csehszlovák kiküldöttek be­számolóit. A nagygyűlésen résztvett Teplov szovjet főkonzul, Kamev bolgár konznl és Petrov szovjet kultúra ttasé ls. A csehszlovák és a szovjet himnuszok elhangzása után az elökészítőblzottság nevében az ülést dr. .Ián Poniean nyitotta meg, majd azt követó'leg Novomesky Iskolaiig}! miniszter emelkedett szólásra, aki az egybegyűlt közön­ségnek keresetien szavakkal jelentettei be, hogy a csehszlovák kul­túra kimagasló alakja, a kiváló szlovák iró, J 11 e m n i ck y Péter, a csehszlovák köztársaság moszkvai sajtóattaséja, Moszkvában vá­ratlanul elhunyt. Az egybegyűltek Xovomesky megbízott bejelenté­sét ülőhelyeikről felállva hallgatták végig és kegyelettel adóztak a szlovák nép e nagy fiának emléke előtt. Horák róm. kat. lelkész, postaügyi megbízott beszédében a követ­kezőket mondotta: A párizsi békekongresszuson a görögkeleti egyházak képviselőin kí­vül a csehszlovák katolikus papság képviselői közül beszédet mondottak dr. Fiala, Mára és Horák r. kat. pa­pok is. — A cseh katolikus lelkészek an­nak ellenére beszéltek, hogy a prá­gai hercegérsek a békekongresszus megkezdése előtt megtiltotta a pap­ságnak a kongresszuson való részvé­telt, vagy cikkek írását a béke ér­dekében. Ezt a körülményt mindig szem előtt kell majd tartanunk. Ugyanilyen állásfoglalással tiltotta meg a szlovenszkó! papság béke­megnyilatkozásalt a szepesi püspök Is. aki nem csatlakozott a szlovensz­kói püspökök békefelhivásához. — Mf. katolikus hivők és egy­szerű katolikus papok, nem Ilyen ál­lásfoglalást vártunk feljebbvalóinktól. Azt vártuk, ho?y a vezető papság első helyen fog harcolni a béke ér­dekében. De nekünk nem tilthatja meg senki és senki sem vonhat ezért felelősségre bennünket. És Prágában a követkeőket mondottam: Régen voltak emberek, akik a viszályokat és nyugtalanságokat nem tűrték és a rossz világ elől a pusz­tába vagy a kolostor magányAba vo­nultak. Ha a pápa nem tudta t viszá­lyokat megakadályozni, legalább Treuga delt. az Isten békéjét hir­dette. A ml kötelességünk ma az. hogy teljes erőnkkel, energiánk min­den súlyával és tevékenységünkkel harcoljunk a világ nyugalmáért. Itt nem elégséges a paszzívltás vagy a semlegesség, de tevékeny, nyílt, bá­tor és aktív harcra van szükség. A harc a békéért jelszó ellen­tétként hangzik, de valamikor nyu­godt lelkiismerettel mondtuk kl azt a szót, hogy Harcoló Egyház. Kell, hogy ez a harci szellem az egyház­ba költözzön, mert az egyháznak el­sőrendű és legfontosabb kötelessége megakadályozni az újabb tömegmé­szárlás. — Hozzáteszem elihe* még, hogy maga az Imádkozás nem elegendő, mint ahogyan nem elegendő az élet más problémáinak megoldásainál sem, mert a régi keresztény köz­mondás is azt mondja: „Ora et la­bora." Imádkozzál és dolgozzál. És népünk az Istennek és embernek kapcsolatát ís*y magyarázza: Se­gíts magadon és az Isten is megse­gít. — És- ezért erről a helyről nyo­matékosan felhívjuk népünket, for­duljon lelkipásztoraihoz és követel­je Mfllik. hogy tettekkel és egyönte­tű állásfoglalással fejezzék ki állás­pontjukat az új háborúval szemben és hogy a háborút és okozóit átok­kal közösítsék kl az emberiség ke­beléből. Amikor paptanár voltam, a diákok gyakran fordultak hozzám ezzel a kérdéssel: Aliért nem tiltja meg a pápa a háborút? Miért ál­dották meg a papok a fegyvereket? Ezeket a kérdéseket az oltárnál álló testvéreim ma is gyakran hallják. Azt akariuk, hogy a pápa és a püs­pökök is betiltsák a háborút és átok­ba foglalják a háborús uszítók ne­vét. És ezt nemcsak ml követeljük, de 700 millió ember akarja ezt. Meg kell mondanunk, hogy az a helyes út, amit a népi demokratikus nem­zetek választottak maguknak a bé­ke érdekében. Soha nem felejthet­jük el, hogy nemzeti és állami lé­tünket a Szovjetúnió önzetlen segít­ségének és óriási véráldozatának köszönhetjük. Háláljuk meg ezt az­zal. hogy a Szovjetúnió oldalán áll­junk őrt a béke frontján. Egyszer már meg kell értenünk, hory nem­zeti életünk további fejlődése és bé­kénk csakis a Szovjetunióval való legszorosabb bprátl együttműködés­ben valósítható meg és minden egyéb elv, tehát a gárdista nacionalizmus, vagy a Lettrlch-féle burzsoá csecho­slovak'zmus Ismét az imperialisták csizmája alá tiporna bennünket és újabb népkínzást Idézne elő. Nem elég csak sóhajtoznunk és imádkoz­nunk a békéért. — Imádkoztak és sóhajtoztak a ml anyáink és nagyanyáink is, de az ő sóhajukat nem hallotta meg senki és nem maradt nekik más hát­ra, mint sírással kísérni fiaikat a mészárszékre és elégiákat énekelhet­tek csupán a lekaszált -Tónikákról. Ez a gyermekek Iránti aggódás vál­tozzon át harcos kiáltássá, a gyer­mekeket féltő anya határozott tilta­kozásává. Hangjuk folyjon össze a Szovjetúnió élő és holt hősei anyái­nak és a világ összes anyáinak ki­áltásával, hogy nem fo<rnak gyerme­ket szülni az imperialistáknak, hogy ágyú tölteléknek dobhassák őket gyártmányainak kipróbálására. Horák professzor, r. kat. lelkész a következő szavakkal fejezte be emel­kedett hangú, nagyhatású beszédét: — A munka, a termékeny mun­ka, munkásaink és parasztjaink két­ke/.fi munkája és váll-váll mellett haladása az ötéves terv teljesítésé­ben a legjobb fegyverünk a háború ellen. Ezért dolgozzunk nyugodtan, építsünk, vessünk és arassunk, tel­jesítsük az ötéves tervet, mert ezen az úton lehetünk csak jó apostolok és a béke védelmezői. L. Kovomesky: Szlovenszkó 700 millió koronás ajándéka fi Párt IX. kongresszusára vállalt kötelezettségek mérlege Az egyszrrü újságolvasó, a falusi vagy városi dolgozó hamarjában nem is tudja felfogni, mit jelent a köztár­saságunknak. felajánlott 700 millió korona és tulajdonképpen miről van itt szó. Május 19-én a koradél­utáni órákban dr. Puli pénzügyi mea­hataímazott sajtókonferenciát tartott, amelyen az újságírók előtt ismertet­te a köztársaságnak szánt kötelezett­ségvállalások teljes mérlegét. Ezek a számadatok — mondotta a megbízott — nem puszta statisztika többé, de élő valóság, amely máris érezteti ha­tását egész gazdasági életünkben. Csodálattal és tisztelettel adózunk ipari munkásságunknak, falusi és vá­rosi szervezeteinknek, mert felaján­lásaik megindították az igazi, öröm­teli szocialista munkát és hata'ma.i lendületet adtak a mindenütt seré­nyen folyó országépítésnek. Csodálatraméltó eredmények Amikor a IX. pártkongresszusra Vállalt kötelezettségeket, az államnak és a nemzetnek szánt hatalmas aján­dékok méreteit mérlegeljük, minden tiszteletünk és nagyrabecsülésünk az ipari munkásságé. A felajánlásoknál országos méretben az ipari munkás­ság kb. 450 millió koronát vállalt magára és ezt az összeget 1949 május 15-ig majdnem százmillió koronával túllépte. A teljesítés 116 százalékos, pontosan 559 millió korona. Amikor leírjuk ezt a számot, az élmunkások és élmunkáscsöpörtök százaira kell gondolnunk, akik üzemeikben, mun­kahelyükön fáradságot nem ismerve dolgoztak azon, hogy jobban éljünk. Kérgeskezü munkásoknak hány újí­tó javaslata, hány gondterhelt meg­beszélése és wtája előzte meg ezt az eredményt. Tudja-e a kényelmes la­kásában gondtalanul élő polgár, mit jelent az, amikor a munkás ajándé­koz? Tudják-e a kávéházak terra­szán ülő kipingált divatbábok, hogy ott, valahol a Vág völgyében, a szi­vében erős, festetlen arcú munkás­leányban mennyi erkölcsi nemesseg és kollektív érzés van? Amit sokan még nem éreznek és nem tudnak, azt a trnavai dróthúzó-gépek mögött ál­ló fáradtképű, olajfoltos elvtársuk már tudják. Tudják, hogy maguknak dolgoznak, a nagyobb falat kenuér­ért. a jobb ruháért. Saját üzemükben dolgoznak, saját életüket építik. S megérdemlik azt, hogy ebben az élv­ben minden jó feléjük áradjon! Az építőiparban az elvtársak ki­csit elmaradtak. Tudjuk, hogy mi­lyen nehézségekkel kell itt megkih­deni. Siroky elvtárs bratislavai beszé­dében rámutatott erre világosan és kifejtette előttünk ezeket a hiányo­kat és a fejlődés lehetőségeit. Az épí­tőipar 16 millió koronát vállalt ma­gára és ebből a mai napig 12 milliót teljesített. Az életnek ezen a szaka­szán még súlyos feladatok varnak reánk, hogy behozzuk a mult évek áldatlan örökségének mulasztását. Nagr/on jól tudjuk, mindinki érzi. hogy az építkezés a legfontosabb. Uj lakások, új ipari üzemek, új kultúr­intézmények kellenek. Minden segít­séget meg kell adni az építési ipar­nak: Szlovenszkó iparosításának gondja nagyrészt rajtuk múlik. A disztribúció, az újonnan államo­sított elosztás eleget tett kötelezett­ségének. Felajánlását 110 százalékra teljesítette és szilárdan hisszük, hogy a sikeres indulás után állandóan ja­vul a helyzet és az elosztó szervek az ötéves tervben rájuk rótt felada­tokat sikerrel teljesítik. A közlekedés, a szállítás dolgozói szép eredménnyel fejezik be ezt a nemes versenyt. 113 százalékra tel­jesítették a tervet és közel 10 millió koronával adtak többet a felajánWt összegnél. Nyugodt lélekkel megál­lapíthatjuk, hogy megindult a szo­(Folytatáa a 2-ik oldalon.), 77 A békének békét háborút" L. Xovomesky iskolaügyi megbízott, csütörtökön a bratislavai békeakció bizottság által rendezett rrianifesztációs nagygyűlésen beszámolt a párizsi és a prágai békekongresszus ered­ményeiről. Nagyhatású beszámolóiában a következő megállapításokat tette: A békéért való ielelősség, az egész emberiség, a nemzetek, a fajok ösz­szessegének váílán osziiiaíalanül nyug­szik. De mindenkinek a vállát mis­ként terheli. A rajtunk nyugvó béke iránti íelelösség egyet jelent hazánk felépítése érdekében vállalt felelősség­gé!. A szocializmus felépítése nálunk ueinknél a munkanélkülieséget, a kiván­béke felépítésével. Ahhoz, hogy mi ha­zánk felépítésével megszüntessük né­peinknél a munkanélküliség, a kiván­dorlástól, a betegség és az öregségtől, valamint az élettől való félelmet, nem­csak köztársaságunk népeit kell men­tesítenünk a háború rémületétől, de e rettegés érzésétől az egész világ né­peit is meg kell óvnunk. Hogy a nem­zeteket a világban a háború veszé­lyének félelmétől megóvják, ahhoz lé­nyegében szorgalmunkkal járulhatunk hozzá, melynek célja népeinknek a munkanélküliség és a betegség, az öregség és az élet félelmétől való megszabadítása. E/.ek a dolgok szo­rosan összefüggnek Csehszlovákia kis állam, de fejlődésével sokban sok ná­lunknál nagyobb állam számára pél­daadó mintául szolgálhat. A világ sze­me rajtunk van. Mi már azon az úton állunk, amely útra majd a többi nem­zet is rátér. Hazánkban az építés terén felmuta­tott sikerektől fog függni, hogy erre az útra előbb, vagy később fognak rá­lépni. De mentől hamarább térnek er­re " az útra. annál nagyobb a mi biz­tonságunk. hogy nyugodtan haladha­tunk ezen az úton. Ml a béke hívei vagyunk A Times, a brit imperialista politika vezető lapja úgy írt a párizsi béke­kongresszusról, mint egy kommunista akcióról. A lap megállapította, hogy nem vonja kétségbe a Szovjetúnió és a nemzetközi kommunizmus őszinte törekvését, mellyel a békét kívánja megtartani és megerősíteni. De le kell lepleznünk — állapította meg a Times, hogy a Sovjetúnió és a kommunisták csal; azért törekszenek oly őszintén a béke fenntartására, mert csak így tudják konszolidálni az uralmuk alatt álló országok viszonyait. A háborút nem akarják, mert ez törekvéseiket zavarná. Nem igényeljük magunknak azt a jogot, hogy a Szovjetúnió és a nemzetközi kommunizmus nevében be­széljünk. De ama bennünket illet, en­gedjék még számomra, hogy kije­lentsem, igen, a Timesnek igaza van, nemcsak azért vagyunk a béke mel­lett, mert nem kívánjuk az asszonyok, gyermekek és a fiatalok százezres és milliós tömegeinek szenvedéseit; váro­saink, lakhelyeink, üzemeink, vasutaink, templomaink és iskoláink újbóli elpusz­títását, de a béke mellett állunk azért is, mert ezzel az építő lendületet, amely az utóbbi időt jellemzi és szem­mel láthatóan változtatja meg hazánk formáját, sikeseren tudjuk befejezni mindazokat a műveket, amelyek ma szemünk előtt nőnek, hogy népeink jobb é'etének magasztos célját szot­fálhassák. És ez az oka annak is, ho$?ya béke mellett állunk, ezért i* szorgalmazzuk azt és ezért is fejtünk ki olyan határozott álláspontot a há­borús uszítás és úszitók ellen, mint ahogy azt most tesszük. Azért, hogy az építés alatt álló lakóházaink szá­zaiban békésen tudjanak majd élni em­bereink, akik ebben a városban dol­goznak, de itt nem lakhatnak, vagy rossz viszonyok között laknak. Azért, hogy az építés alatt álló víz­erőműveink annyi villanyáramot ter­melhessenek, hogy fényt hozzanak azokba, a falvakba is, ahol ma még villanyvilágítás nincs, hogy ezáltai megkönnyítsék a mezőgazdasági mun­kát. Hogy az építés alatt álló isko­láinkban tanítóink jobb és kedvezőbb körülmények között taníthassák ifjú­ságunkat a béke iránti odaadásra és arra, hogy az ő testvére nemcsak a szomszédja, de ugyanolyan testvére a hasonló gondolkozású angliai vagy amerikai fiú is, tekintet nélkül arra, hogy a feliéi vagy a fekete faj tagja. Es ezért van igaza a Timesnek, ezért és mindezért vagyunk a béke pártján és ezért és mindezért vagyunk a há­ború ellen. A háború ellen és a hábo­rút kiváltó erők ellen oly nasy ellen­állással és oly nagy ellenséges érzü­lettel viseltetünk, amilyen szeretettel és odaadással viseltetünk a béke iránt, amelyben közös életünknek új. jobb és kedvezőbb előfeltételeit tudjuk, bár kezdetben nehézséggel, de jó sikerrel kiépíteni. Fzért vagyunk a béke mel­lett és ezért vatryunk n háború ellen. A békének békét, a háborúnak hábo­rút! Dimitrov levelet intézett a bolgár Nemzeti Fronthoz Srófia. — Dimitrov, a népi de­mokratikus bolgár kormány elnö­ke, Moszkvából levelet intézett a bolgár kommunista párt központi bizottságához, melyben többek kö­zött ezt írja: A választások eredményei iga­zolták a dolgozók jelentős politi­kai érettségét, magas osztálytuda­tát és abbeli törhetetlen hitét, hogy a kommunista párt, mint a Nemzeti Front és népi demokra­tikus államunk vezető pártja, ké­pes a népierfik megszervezésére, szabadságunk és függetlenségünk megóvására és arra, hogy szilárd kézzel vezesse a nemzetet a szo­cializmushoz. A választások ugyancsak bebi­zonyították, hogy a bolgár dolgo­zók a proletár internacionalizmus szellemétől áthatva, elvetették az áruló nacionalizmust és csatlakoz­tak a Szovjetúnió és a többi népi demokratikus állam oldalán a bé­ke és a demokrácia táborához. Erősen kötelez bennünket a bi­zalom, amelyet a nép pártunk iránt kifejezésre juttatott és a re­mények, melyek ebből erednek, — állapította meg Dimitrov. — Szükséges, hogy a népi tanácsok kommunista tagjai feladataik tel­jesítésében pártatlanul járjanak el. A győzelem mámorából ki kell ragadnunk magunkat és meg kell erősítenünk harcunkat a re­akció ellen. Nyolcadik nap dűl a harc Sangháj körül Sangháj északi és keleti részén a kuomintang katonai egységeket megerősítették, hogy így próbál­ják a demokratikus alakulatok előretörését megakadályozni- A Sangháj tói 15 km-re fekvő Lunghva repülőtér mellett, San­Lin-tang környékén éles harcok folynak. A demokratikus katonai egységek újabb erősítéseket kap­tak és megkísérlik a kuomintang katonaság nyugati védövezetét Voosung mellett áttörni. A har­cok nagyon élesek és véresek. To­vábbi demokratikus katonai egy­ségek Sanghájt délnyugatról ve­szélyeztetik. A kuomintang tenge­részet főparancsnoka átvette a Jangcse folyón lévő hajóegységek feletti parancsnokságot is. Sangháj körül már nyolcadik napja harcolnak. A demokratikus katonai egységek támadásai ál­landóan fokozódnak. A megfigye­lők véleménye szerint a Sangháj­ért folyó harcok rövidesen elérik csúcspontjukat. Sangháj északi részét már a demokratikus haderők tüzérségé­nek első lövedékei érik. A város keleti részében, Pootung kerüle­tében, a lakók közelharcot figyel­hetnek meg Sanghájban az üzleti tevékenység teljesen megszűnt. A kuomintang katonaság sebesült, jeit a városba szállítják.

Next

/
Thumbnails
Contents