Uj Szó, 1949. május (2. évfolyam, 18-43.szám)

1949-05-20 / 34. szám, péntek

UJSZ0 1949 május 20 Összeállították a románok ellen játszó „I" és „B" válogatottakat ÖSR „A" — Brno 3:2 (0:2) A csehszlovák labdarúgóválogatott — mint már jelentettük — vasárnap két fronton küzd a románok ellen. Az utolsó edzőmérkőzést Brünnben ját­szották. Meg kell állapítanunk, hogy ez az edzőmérkőzés felesleges volt. A válogatott ellenfele erőszakosan, durván játszott. A mérkőzést minden körülmények közt megakarta nyerni. Pokorny és Klimek a mérkőzés során megsérültek. A vezetést a 25. percben Sobotka szerezte meg. Hét percre rá ugyan­csak ő növelte az előnyt. A második félidőben a válogatott Klimek, Marko (1 l-esből) és Preis góljával eldöntöt­te a mérkőzés sorsát. A válogatottban Morávek kapus, Kocourek és Preis voltak a legjob­bak. A szövetségi kapitány a mérkőzés után összeállította a két válogatottat, mely a következő: „A": Morávek — Kocourek, Rubás — Trnka, Marko, Pokorny — Havlí­cek, Paíicky, Bican, Preis, Simansky. Ha Simansky sérülése miatt nem tudná a játékot vállalni, Trnka kerül a balszélre. Balázi viszont jobb fede­zetet játszana. „B": Jonák — Venglár, Krasnohor­sky — Alenclík, Viían, Benedikovic — Putera, Hemele, Müller, fcd'.-rsky, StalmaSek. Készülődés a magyar-olaszra Még csaknem négy hét van hátra a budapesti Magyarország—Olaszor­szág válogatott labdarúgó mérkőzé­sig, de máris igen nagy a készülődés mind a két országban. A magyar já­tékosok első próbajátékára ma dél­után kerül sor. A kapitány ismét ijgy döntött, hogy az edzőménkőzést nem a fővárosban, hanem vidéken rende­zik. Ezúttal Várpalota lesz a maérkőzés színhelye, ahova a magyar válogatott keret tag­jai délelőtt 10 órakor autóbusszal in­dulnak el Budapestről. A próbajátékon résztvevők névso­ra: Henni, Turai, Rudas, Balogh, Bo­zsik, Börzsei, Lakat, Budai, Kocsis, Szusza, Deák, Puskás, Czibor, Keszt­helyi, Zakariás, Nagy II. A B-csapat tagjai: Károlyi, Grosits, Rákóczi, Lan­tos, Siklósi, Kovács I., Horváth Ká­roly, Kirádi, Szűcs, Bányai, Besse­nyei, Hidekkuti, Mező, Szilágyi (ha rendbejön a lába), Schmidt (a Fe­rencváros Ifjúsági játékosa), Ko­vács IV. Sebes Gusztáv, magyar szövetségi kapitány, kedden levelet kapott az egyik. Olaszországban élő magyar edzőtől, aki beszámolt az ottani hely­zetről. Eszerint a legutóbb Madridban szerepelt olasz válogatottból öt játékos máris biztos pont a csa­patban, közülük három csatár. Csupán Mon­tit és Mazzolát lesz nehéz pótolnia az olasz kapitánynak. A budapesti olasz válogatott aligha lesz gyengébb, mint a régi — fejezi be levelét a magyar edző. — Csupán az összeszokottságon mú'lk majd, ho­gyan állja meg a helyét. Megkezdődött Kairóban a kosárlabda „kabaré" Egyiptomi Jelentés arról számol be, hogy hétfőn délelőtt megkezdő­dött Kairóban a kosárlabda „Euró­pa-bajnokság". A sötét üzleti érde­keket szolgáló „sportkabarén" hét csapat: Franciaország, Hollandia, Görögország, Egyiptom, Szíria, Li­banon és Törökország vesz részt. Mint ismeretes, Európa légjobb kosárlabda csapatai: a Szovjetúnió, Magyarország és Csehszlovákia azért maradtak távol a bajnokságtól, mert eleve komolytalannak tartották. A résztvevő csapatok névsora teljes mértékben igazolta a távolmaradó országok sportvezetőinek döntését. Joggal kérdezheti mindenki, hogy a különben is gyenge mezönyü „Eu­rópa"-bajnokságon mi keresnivalója van például Egyiptom, Szíria és Li­banon ' csapatának. MMMMMMM MIM M< M< M< MMMMMMMMMM OLVASSATOK ÉS TERJESSZÉTEK az ÚJ SZÓT Kultúrmaszlag 5 centért Házi szerzők, diplomás temetésrendezők, a szerelem kufárjai és más csodabogarak a clevelandi „Szabadság" hasábjain A CLEVELANDI SZABADSÁG egyik lappéldánya került a ke­zembe. A lap fején kétoldalt a csillagos amerikai lobogó, alatta büszkén hirdetik: „A legrégibb és a legnagyobb magyar lap Amer kában". Ez a két állítás megielel a valóságnak. Az 58. évfolyamába lépett meglehető­sen nagyformátumú újság szám­talan hasábján a betűk légiói so­rakoznak. A lap első oldalán olvasható — a Szovjetúniot és a kommuniz­must rágalmazó, gyűlöletet fröcs­kölő — cikkek után a szerkesztő ügyesen elhelyez néhány Tru­mant és Aohesont dicsőítő írás­művet. Az újság tekintélyes ré­szét magyarországi tudósítások töltik ki. Azonban még véletle­nül sem esik szó bennük a ma­gyar munkásság hősi erőfeszíté­seiről, az újjáépítés nagyszerű teljesítményeiről, melyekre még ' az amerikai magyarság is büsz­kén tekinthetne fel; a népi de­( mokrácia eredményeit nem em­líti a tudósító, helyettük egy-két pikantériával körített családi tra­, gédiát közöl, gyilkosságokat és más borzalmakat. Mindezek után pedig következik AZ IRODALOM. El kell ismerni, módfelett ne­' héz feladat a szerkesztő számára, Í hogy a politikai éc társadalmi közlemények „nivójához" méltó irodalmi anyagot állítson össze­Nots, Gombos Zoltán szerkesztő tökéletesen oldja meg feladatát. Bizonyság erre mindjárt a „Ba­kajsza András tapasztalatai" c. tárca, melyben a lap neves házi­szerzője, egy tánc- és illemtanár ­i ral való vergődését mondja el I kínos humorral. A következő ol­' dalon „A szerelem kufárjai" c. regény 3036. folytatása. íme né­hány kiragadott részlet a regény­ből: „Rózsikához való szerelmem — sóhajtá Aladár — ama pajzs, mely biztosítani fog engem ama szirén nyilai ellen ..." ,,A gazda mindgyárt ilyen szavakkal for­dult Aladárhoz: Nem vélek csa­lódni, ha azt gondolom, hogy az urak pénzzavarban vannak. A nagy katasztrófa alatt mindent el­vesztettek. Ez mindig így volt és mindig így lesz. De majd segítünk ezen a bajon. Nem vagyok gaz­dag ember, de kis felesleges pénz mindig akr.d a háznál- Ezt én szívesen felajánlom az uraknak. — Hálás vagyok a bizalomért, melyet belénk helyez... — fele­lé Aladár." És így tovább ... VIGYORGÓ ÚRIEMBER tekint az olvasóra a következő oldalon, akiről megtudjuk, hogy Körösföy János, az „Amerre én járok" folytatólagosan közölt „színes" útleírás szerzője. Neve alatt ez áll: A Szabadság Obió állami főképviselője. A cikk al­címe: Ttban Kalifornia felé, vW szontláttuk leányunkat, Birikét Fresnóban. Szószerint idézzük a cikkből (hadd használjuk mi is a Körös­főy-fé!e királyi többest): „Tcxasból El Paso városon haj tottienk át New-Mexikóba, majd Las Cruses városba a nyolcvanas országúton, kilencven kilométe­res sebességgel átvágtunk Arizó­nába. Ezen állam déli részén 528 mérföldet tettünk meg, amíg Saint Simon-t, ezt a szép várost elértük. Innét meg 767 mérföldét hajtva eljutottunk Fresno, Cali­forniába, ahol másodszor férjezett leányunk, a 29 éves Birike él­Arizóna állam — mely 113.580 négyzetmérföld — hegyei 100 lábtól 12.611 láb magasak. Az állam lakossága 1940-ben 499.261 volt, míg ..." A rövid tárcában mintegy 70 számadat szerepel. írását'így fe­jezi be Körösföy: „A kórházban, ahol lányunk, Birike dolgozik, mint vérvizsgáló, találkoztam Hencz Erzsikével, aki 1902-ben jött Amerikába, 25 éve lakik itt. férje elhalt, maga nevelte föl három fiát és két lányát, akik négy, illetve hét osztályt' jártak. Két há'a van és egy 645 öles kertje, elhunyt sővére két gyer­mekét három éve neveli. Első találkozásunkkor mindgyárt meg­rendelte a Szabadságot.. A SZÍNHÁZ ÉS MŰVÉSZET rovatban kolumna széles hirde­tés: „Csalánba nem üt a ménkű (A harapós férj)"- Könnyekig kacagtató bohóság. Játssza Jávor Fái és Szabadság színháza. C^alc egy előadás! Ügylátszik, a kitűnő Jávor Pál nem bízik abban, hogy egynél több előadást is elszenvednek a derék clevelandi magyarok. Remek magyar film a Mose­landban — kiáltja a színház és művészet rovat következő hirde­tése. „Az eladó férfi" című film­vígjátékot játsszák, Hajmássy Miklós és Simor Erzsi főszerep­lésével. Az egyházi hírek rovatában egy ájtatosságra ösztönző közle mény: „Hosszú lére eresztett gulyás és túróscsusza ebédünk, most vasárnap lesz egy órai kez dettel az egyháznál, Denison Ave. Ara személyenként 90 cent". LEHET, HOGY KISSÉ HIÁNYOS és vázlatos ez a lapszemle. Azon­ban éppen elég ahhoz, hogy „ma­gasztos gyásszal töltse el azok­nak a leikát", akik elolvassák. Ennél sivárabb, ártalmasabb, te­hetségtelenebb, egyben unalma­sabb sajtóterméket talán csak a fasiszta időkben lehetett látni — bár egy kis fasizmusért ez a ne­vét megcsúfoló újság sem megy a szomszédba. Mindenesetre jót lehetne mulatni a gyökeréig re­akciós clevelandi Szabadság köz­leményein, ha e politikai és „iro­daimi" sületlenségekben nem len­ne egyben valami szomorú és ag­gasztó dolog is. Szomorú és ag­gasztó, hogy az Amerikában élő magyarság nagy tömegei holmi Körösföy János-iéle bárgyú tár­cákat olvasnak, a „Szerelem ku­fárjai" és hasonló regények vég­nélküli. otrombán giccses fejeze­teit falják, ha színházba, .moziba akarnak menni, akkor Jávor Pál sírvafakadáisán lelkendezhetnek csupán. „A csalánba nem üt a ménkű" előadásán, vagy a nyila­sok elsőszámú kedvencének Si­mor Erzsinek „művészetében" gyönyörködhetnek. Utána egy „hosszú lére eresztett gulyást" és túróscsuszát kebelezhetnek be, utána pedig bexeküdhetnek vala­melyik diplomás balzsamozó és temetésrendező minden jóval biz­tató betegágyába s olvasgathat­ják Amerika legnagyobb -teme­tésrendezőinek dicshimnuszait, kedvenc lapjuk hasábjain. ÍME. TÖKÉLETES AMERIKAI kielégítése a mesterségesen ala­csonnyá, silánnyá sorvasztott kul túrigényeknek. Mint valan-i sú­lyos betegség tünetei, jelennek meg napról napra a Clevelandi „Szabadság" ét a több: hasonló, Nagy Ferenc és Jékely szellemé­ben szerkesztett újság számai. Rothasztó baktériumok áradnak soraikból, olyan ragály terjesztői, melynek már régen felfedezték kórokozóját, ellenszerét is; ez a ragály azonban még javában dü­höng az újvilágban, egészen ad­dig, míg egy új világ orvosai be nem oltanak ellene mindenkit, aki megérett rá és megérdemli, hogy szabadságban, világosságban éljen ezen a földön ... Barát Endre Most már ő is simítja a mennye­zetet, megáll a deszkán és ügyes, gyors mozdulattal simítja fel a mal­tert. Mikor múltkor a férje feljött csak úgy, mintha ott volna éppen beszélni valója ezzel a Tarján Jós­kával, jól megnézte az ö keze moz­gását. Látta a szeme sarkából, pe­dig úgy tett, mintha nem venné ész­re, hogy figyeli. Azt is látta az ar­cán, hogy csodálkozik. Igaz, úgy dolgozik, mintha mindig ezt csinálta volna. Dehát az asszonyféle mindig ügyesebb volt, mint ezek a bekép­zelt emberek. Van is abba valami, fogja a lapátot, simit egyet jobbra, egyet balra, vigyáz, hogy egyenle­tesen kenődjön szét és kész. No, ezzel ugyan kár volt annyira fenn lenni... Ügyesen csinálták., öszfelé már sajnálta, hogy haza kell menni, vé­ge lesz a keresetnek, mint máskor. De nem úgy lett. Lassankint megér­tette, milyen előrelátók voltak. Ez a Gyebrovszky bri°ádvezetö egyszer csak előállt azzal, hogy ő máskép­pen csinálja a válaszfalakat, mint eddig. Akkor mindenhol megállt a munka. Összefutottak. Még ő rá is átragadt az izgalom: sose tudott számítgatni ilyesmit, most mégis megértette, hogy 362 százalék, az i mennyi. Ügy megértette, hogy egy­' re azon tépelődött, hogy a maga ' dolgát hogyan lehetne megcsinálni, hogy az is gyorsabb legyen. | Eleinte mindig leragadt a szeme a gyűléseken. Nem értette, hogy tud­nak a többiek úgy figyelni, hogy még a szemük pillája se rebben. ' Előtte lassan összefolytak a szavak, olyan volt, mintha susognának kö­rülötte, édessé váltak ezek a hangok, puha zümögéssé és egyszer csak el­altatták., Most már sajnálta, hogy előbb nem figyelt jobban. Mert las­san. csak úgy, amint a munka magá­val hozta, kezdett előtte értelmessé válni a sok szó. Mikor az erösebb szellők kezdték átjárni az épületet, hallotta meg, hogy milyen jó, hogy előre úgy hajlíttatták meg a beton­Öt közül a harmadik cjrta: <Balázs flnna vasakat, hogy az ablakrámák káváit kiadja, sok mindent megtakarítottak vele, csak bele kellett'illeszteni a farámákat és már vághatták is az üveget. A folyosókra meg faltere­tekbe papírt húztak, ahol nagyobb volt a légvonat, vasajtókat szerel­tek és hogy ne vegyen el időt az ajtó betevése, szépen megcsinálták, hogy a rálógatott téglák súlya becsapja a munkás után. Körül felemelkedett 1 az épület, mire a hidegebb idő be­állt, de micsoda gyönyörű háznak látszott már kívülről, ezer ablaka is I volt tán, belül meg akkor kezdték a bepucolást, jókora parázsló koksz­. kosarak mellett, langyos melegben, mikor máskor már munka és kere­! set nélkül őgyelgett a sok dolgos ember. Nem is lehet azt pontosan meg­mondani, de valahogy olyan öröm­mel dolgoztak mindnyájan, mintha a sajátjukban lennének. Fütyörész­ve, dalolgatva ment a munka és mintha még a nagy daru is velük sietne, ahogy egymásután szállítot­ta fel hozzájuk a csillékben a ce­mentet és mikor kiborították, mint­ha iparkodna lefele az üressel, hogy újból felhozhassa a telit. Az öre­| gebbek meg sokszor felemlítették, hogy ekkora házat négy év alatt, ha megépítették azelőtt és hogy az még nem történt meg, hogy ennyi idő alatt nem esett baja senkinek. Ez a György Károly ács, aki vele van rajta az újságon, magyarázta neki, hogy nem dolgozik itt senki többet, csak mindenki igyekszik, nem lóg­nak, mert féltik a brigádjuk becsü­letét. „Nem kell ide hajcsár, látod, te, mert mi ma-mnk vigyázunk már csak becsületből is. Szedjük a lábun­kat, mert senki sem jár a nyomunk­ban,' nem kapkodunk, hogy aztán kifulladjunk, hanem egyenletesen... j akkor nem kell megbújni, ha nincs l rajtunk a hajcsár szeme." Ez Itt most valahogy más ... meg a ma­guk érdeke is. Ha ez sikerül, egy­kettőre felépül a sok háborúsujtotta ház. A Hudecz kérdezte meg a Tar­ján főbizalmit, mert az mindent tud: „Hát aztán, azért igyekezünk olyan nagyon, hogy aztán meg sem­i mi munka se legyen?" Semmi mun­ka? Mindenki nevetett ezen. A Csá­szár kérdezte meg tőle: „Te talán azt hiszed, hogy az a sok nép még i mindig a putrikban fog lakni, mint , eddig? Nézd csak meg, mennyi szép lakásra van szükség, mennyi a dol­gozó, aki megérdemli." Azóta feküdt úgy neki a Hudecz, hogy most fel­került az újságra, öten. öten van­nak rajta. Egy hónapig ott lesz a nevük, ők voltak a legjobb munká­sok az elmúlt hónapban, ö nem is tudta. Nem szólt ez a Tarján rá, hogy jól van, vagy Ilyesmit. Csak néha megállt, nem is mellette, sok­szor a háta mögül érezte a pillan­tását, csak megállt és aztán most itt van. Ott a neve, a harmadik, Kiss Istvánné. Két ss-sel. Eddig is igy látta, de most úgy megbámulja ezt a két betűt, mintha sohasem látta volna. És nem tudni, de valahogy a két kisgyerek jut eszébe róla... Jó volna. Á, még nagyobb se értené. Hát azért csak megmutatná neki. I Nézd. Az ott anyád neve. Anyádé, j Nem olyan akármilyen asszony. Lát­! ta ezt a férje arcán is, mikor abba­hagyták a munkát és hallgatták, ahogy Tarján lassan, nyomatékkal ejtve, felolvassa a neveket. Neki pi­rosra gyulladt az arca, amikor az övéhez ért, mert mindenki ránézett. Még éljenezték is és az Egyed Má­i tyás, pedig az nem valami tréfás ember, azt mondta a Pistának: „No, ilyen menyecskét én is elszívelnék." Azóta a férje is megváltozott. Nem volt rossz ember soha, de most még­is mintha ... tudja Isten, talán nem is kevesebb, csak más. Ügy mesél­get néki eszténkint mindenről, ami napközben történt, ahogy azelőtt nem szokott. Csak legyintett, ha kérdezte, á, nem asszony dolga az ilyén. Most meg beszél, hosszan, ap­róra és odaül mellé az asztalhoz, mikor a betűt veti. Mert ez a Tar­ján nem hagyja békiben: „Kiss elv­társnő, nem szégyen az, ha valaki nem tanult meg írni, de az szégyen, ha nem változtat rajta." Most ke­servesen kapirgálja a betűket, de haza már ö írt: „Kedves fiam, Pis­ta, meg kislányom, Erzsi." Volt ott­hon nagy öröm, a gyerek meg visz­szaírt: „Édesanyám kifelejtette a kedvesből a vö-betüt." Pedig csak másodikos a kölyök, mégis milyen jól tudja. Most vigyáz nagyon, hogy ki ne hagyjon, mert meglátja az a tak­nyos ... Már hangok hallatszanak odalent­röl. Az a magas hangon beszélő em­ber a másik brigádban van, egy emelettel lejjebb, majdnem beérték őket a mult héten. Most lgyekezniök kell. Így is, mióta kimondták a bri­gádok között a versenyt, harminc százalék emelkedést értek el és egy hónappal előbb fejezik be az épüle­tet. Nagy dolog, de az is, hogy any­nyival többet is keresnek. Most meghallotta, hogy odalenn csikorogva megfordul a daru és tudja, mire felér a csille, pillanat­nyi pontossággal ott áll helyén a Hudecz meg a Belányi és olyan egy­szerre nyúlnak a csiléhez, hogy jó helyre boruljon, mintha összebeszél­tek volna. És velük egyszerre merí­tik a malterba körülötte a simító­lapátokat a többiek és tudja, hogy majd végigmegy mellettük a Tarján és komoly arcán jóérzés suhan át, mikor rájuk néz. A legjobb brigád. Köztük Kiss Istvánné, az öt közül a harmadik, Kissné, két ss-sel, amit már le is tud Írni. (Vége) UJ SZÓ a csehszlovákiai magyar dolgozók napllapia. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Bratislava Jesenského 8., II. em. Telelőn *>62-77 Fő- cs felelősszerkesztő: L8ilnc». Gyula. Feladó is irányító postahivatal: Bratislava II. Nyomja és kiadja a Pravda grafikai és kiadó vállalatok Kéziratokat nem adunk vissza. Előf'zetés 1 évre 540.—, '/a évre 270.—, </ t évre 135.—, 1 hónapra 45.— Kcs.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents