Uj Szó, 1949. május (2. évfolyam, 18-43.szám)

1949-05-31 / 43. szám, kedd

194 ——ujszö A reálgimnázium fiatal brigádosai munkában 5. Véletlenül bukkantunk rá a gimnázium brigádosaira, akik a Stoll­wtrck-gyárral szemben, a szőlődombok mentén, két préselt szalmakazlon gubbasztottak és egymással kórusban énekelve beszélgettek. Mindennapi dolgokról folyt a szó, ebédről, kenyérről, cigarettáról, de feltűnő volt a ki­fejezési mód, a kórus, a vidám, gondtalan hang, ahogy egymással közöl­ték mondanivalójukat. Az ifjak száma egyre szaporodott, a kórus egyre erőteljesebb lett és a két préselt szalmakazal messziről két hatalmas sötét szőlőfürt benyomását keltette. Kérdésünkre, hogy mit ünnepelnek az ifjak, Krivosudskytól, a sző­lősszövetkezet elnökétől azt a választ kaptuk, hogy ezek az ifjak a gimná­zium brigádosai és most, ebédidőben kipihenik a délelőtti munka fáradal­mait. Kiderült, hogy éppen befejezték bő ebédjüket, hatalmas katlanok­ból mértek ki számukra és a szalmakazal tetején élvezik a vidám kórus­dallal egybekötött félórai ebédpihenőt, hogy aztán újabb lendülettel foly­tassák az önként vállalt brigádmunkát. A nyolcadikosok kivételével az egész reálgimnázium résztvesz ebben a munkában, amely a szőlőskertek megtisztítását a burjántól és az élős­di növényektől tűzte ki célul. A brigád az Első Szőlőtermelők Szövetkezetének dolgozik. Masny J., a szövetkezet titkára és Blum L., a raktárnok szolgálnék felvilágosítás­sal. — A szövetkezet tagjait az első és második világháború frontharcosai képezik, akiknek szőlőföldje 260 kat. hektárra terjed. Ezt a szőlőföldet a németektől és a fasisztáktól koboz­ták el és a frontharcosoknak adták szerzett érdemeikért. — A frontharcosok természetesen, mielőtt a szőlőskertekhez jutottak, elvégezték a szőlőtermelés szakisko­láját. Ezek a frontharcosok kétévi gazdálkodás után belátták, hogy a köz szempontjából is sokkal helye­sebb, ha szövetkezetbe tömörülnek és gépesítik a szőlőtermelést, ezáltal olcsóbban árulhatják a bort és fel­vehetik a versenyt a magánterme­lőkkel. A szövetkezetet, mingyárt a februári események után, először he­ten alakították, később a többi front­harcos is önként jelentkezett tagnak. A szövetkezetnek a gépesítésen túl az a célja, hogy tagjai maguk is részt­vegyenek a munkában és a szőlőter­melés után járó haszon a munka ér­deme legyen. Ezt az igyekvést a haladószellemű nyilvánosság is értékelte, ezért min­den eszközzel támogatja a szövetke­zetet és szervezett brigádokat küld, hogy a szőlőskertek megművelésében a hiányzó munkaerőt pótolják. Idén február óta a következő brigádok működtek itt: a JSSR, a z SRD, a KSS III. -kerülete, a ROH központja és a SLUB. Most a reálgimnázium bri­gádjára került sor. A brigádokat a munkahivatal küldi és osztja be. A reálgimnázium növendékei a CSM fiatal tagjaiból alakulnak. A CSM gimnáziumi csoportjának ve­zetője Milán Malek, egy rendkívül öntudatos és képzett fiatal diák, aki komolyan és céltudatosan válaszol minden kérdésünkre. V. Bohu§ ugyancsak rokonszenves, fiatal, erő­teljes diák. Ö a diákság szervezője, ő alakítja meg a brigádokat és arról is gondoskodik, hogy a brigád vál­lalt feladata eredményes munkával járjon. A két diák mondanivalójá­ban egymást támogatja. Mindketten közös megegyezéssel a következőket mondják, amikor a brigád munkájóg; és célja felől érdeklődünk. A diákok nyilatkoznak — Szívesen és örömmel végezzük ezt a brigádmunkát, mert tudjuk, hogy a közös célt szolgáljuk, a szo­cializmust, népi demokráciánkban. Mi annyiban különbözünk a mult ta­nuló ifjúságától, hogy komolyabb ne­velésben részesülünk. Elődeink azért tanultak, művelődtek, hogy önmaguk számára előnyt biztosítsanak, mi azonban azért tanulunk, hogy elő­segítsük a közös építőmunkát, a szo­cializmus erőteljes fejlődését. Bri­gádjaink működése nemcsak azért fontos, mert eredményes munkát vég­zünk, hanem azért is, mert általa megteremtjük a szoros kapcsolatot a dolgozó néppel. Közvetlen érintkezés­be kerülünk a dolgozóval és megta­nuljuk értékelni a fizikai munka je­lentőségét és fontosságát. Mi fiata­lok egyetlen pillanatig sem kételke­dünk abban, hogy komoly munkánk komoly eredménnyel fog járni. A cél, a szocializmus állandóan előttünk le­beg és tanáraink nevelési szelleme is tisztán ebben az irányban hat és érvényesül. Pontosan tudjuk, hogy a régi szellem milyen mély gyökere­ket hagyott, ezért mindent elköve­tünk, hogy ezt a káros szellemet ki­küszöböljük életünkből és tanáraink ebben a törekvésünkben őszinte se­gítőtársaink. — Itt van például a csoportszellem iskoláinkban. Minden csoport 3—7 tagból áll. Ezekben a jeles, jó és gyengébb tanulók tömörülnek, egy­mást ellenőrzik, megsegítik és közös együ;V -lésük révén a diákok szellemi színvonala határozottan emel­kedő és fejlődő irányzatot mutat. Ezenkívül a CSM tagjai vagyunk; ez az. ifjúságot a szervezet keretén oe­lül és kívül is, szociális szellemben neveli. — Így például szoros összeköttetés­ben állunk az üzemek és gyárak kul­túrszervezeteivel és egy-egy kultúr­esten közös műsorral lépünk fel ve­lük és ők hasonlóképpen velünk. A Pravda vállalathoz különös szoros ba­ráti kapcsolatok fűznek és a Pravda úgyszólván pártfogónk, munkánkat minden rendelkezésére álló eszköz­zel támogatja. Jövőre már tervbe is vettük a Pravda alkalmazottai ré­szére egy esti érettségi tanfolyamot. A Pravda alkalmazottait ezen a tan­folyamon előkészítjük az érettségire. A terv már annyira előrehaladt, hogy tanáraink beleegyezését is megnyer­tük. — Szoros összeköttetésben állunk a prágai kereskedelmi akadémiával és ahelyett, hogy egymás között szí­tanánk káros soviniszta eszméket, egymással versenyzünk a kultúra és a sport terén. Mult héten például az atlétikai versenyek zajlottak le, az­tán kultúrestet is rendeztünk, ame­lyen résztvett a mi negyventagú együttesünk és ők is komoly zenei számokkal szerepeltek. Egyébként ez­zel az akadémiával ősszel egy 170 tagú brigádcsoportot szervezünk, hogy segítségére legyünk az úttörő ifjúság vasútépítkezésénél. A mi so­vinisztamentes körünkben, a CSM­ben helyet kap a magyar ifjúság is. A brigádosok lázas tevékenysége Az ifjú brigádosok félig meztelenül ott dolgoznak a napsütötte szőlő­domb oldalán, vidám ének kiséri munkájukat. Gyökerestül tépik a burjánt, az élősdi növényeket, ame­lyek elvonják a tápanyagot és ned­vet a szőlőtőkéktől, aztán körülka­pálják, kis medret ásnak a töke kö­rül az eső és a nedvesség számára. Ez a munka rendkívül fontos, sür­gős és elodázhatatlan. Megszólítjuk Ednár Antont, a VII. C. diákját. Arra a kérdésre, vájjon tudja-e, miért végzi a brigádmunkát, mosolyogva válaszolja, hogy is­meri és szerinte mindazok, akik a munkásosztályból származnak, pon­tosan tudják, hogy a brigádmunka a közös, szebb jövő érdekében folyik. Majd kis szünet után hozzáteszi még, hogy ő úgy véli, hogy ma. amikor az ötéves terV végrehajtása a legfonto­sabb szereppel bír, mindenkinek, ki­vétel nélkül illene tudnia a munka s a brigád pontos célját. Ednár erőteljes brigádos, a szer­számot rendkívül ügyesen és szak­értelemmel forgatja. A továbbiak so­rán kiderül, hogy szegény gazdacsa­JAdból származik, Ligetfalun lakik és még egy fiatalabb testvére is van. Mindkettőjüket az anyjuk neveli, aki a villanyműveknél dolgozik. Apját 1939-ben hurcolták el a fasiszták Né­metországba dolgozni és 1944 óta nem kaptak tőle életjelt, ösztöndíja évi 2500 K£s, ezt az összeget kissé za­vartan kevesli. Gimnáziumi tanul­mányait jól végzi és mezőgazdasági­mérnöki pályára készül. Major Ferdinánd Vllb tanuló Fő­réven lakik. Arra a kérdésre, vájjon ismeri-e a brigádmunka célját, ön­tudatosan azt 'feleli, hogy miután ez a munka önkéntes vállalás, így hát természetesen tudja a célját is. Kü­lönben ő a CSM elnöke Főréven. AztN is közli velünk, hogy a CSM szerve­zetébe már a magyar ifjúság is je­lentkezik s ő meg van arról győződ­ve, hogy a szlovák ifjúság sikeresen fog együttműködni a magyar ifjú­sággal. A CSM-nek az a célja, hogy az ifjúságot a közös építőmunka je­gyében nevelje és mindenkit öröm­mel látnak, aki ezt a munkát előse­gíti. Rjapos József Vlla tanuló azt a felvilágosítást adja nekünk, hogv azért választották a májusi hónapot brigádmunkára, mert most vannak a z érettségi vizsgák, a tanárok erő­sen el vannak foglalva, ez az idő te­hát a legalkalmasabb erre a munká­ra. Rjapos a gimnázium énekkará­nak karmestere. Ez az énekegyüttes nyerte meg az első díjat a járási ver­senyeken és reméli, ha megnyerik a kerületi és az országos versenyeket, akkor Budapestre kerülhetnek a nem­zetközi versenyekre. Énekkarával itt is, a brigádmunkáknál, énekgyakor­latokat folytat. Amikor a brigádosoktól távozunk, a diákok még tréfásan felénk kiált­ják, hogy ők is benn akarnak lenni az újságban. Mi arra gondolunk, hogy szeretnénk végretalálkozni ma­gyar brigádosokkal is, akik a CSM keretében vidám munkával együtt működnek a szlovák ifjúsággal. Mi reméljük, hogy a közeli hetekben már rájuk is akadunk, mert bárhol is legyenek köztársaságunkban, fel­keressük őket és hírt adunk felőlük. Az Üj Szónak az a szerepe és felada­ta, hogy ápolja és gondozza az itteni ! magyar ifjúság és a magyar dolgo­zók munkakedvét. A CSM ifjúsága ' szociális nevelésben részesül és ha­ladószellemű ifjúsága szívesen látja a maga körében a magyar ifjúságot is, hogy közös erővel felépíthessék, felvirágoztassák népi demokrácián­kat. (sz. b.) <3rnr>ti£eb fialas : m íiísmrKiiE/ Kár szólni is kár csitítani a b ánatot A szerelem csupasz a húsban meztelen az iszonyat s kimondhatalan fenséges a v égzet mely vérrel fénylik s szégyen nélkül hal meg a harcos Szörnyű nagysága a szomjas hallgatás férfias félelem a megkínzott arc szürkesége Mit mondjak én e kivégzettekért mit mondhatok a némaságuk gazdagabb mint a szavak ők a példa hitért hozzájuk fordulok Dicsőségük szívünkre forrt é gőbben, mint a kín kívül a fájó testén\ is mélyebben mint a mult Követni nem tudjuk emlékük testté bomlott bennünk ők hajtják arcunkba a vért a sorssal megfenyítnek és megbüntetnek gonoszul kegyetlenül ha eláruljuk álmukat mi élő nyomorultak eláruljuk az igazat jövőnknek zsendülő rügyét mit kivégzésük percén felmutattak míg gyáván éltünk és reményt veszítve lebuktunk tétlenül a tehetetlenségbe A harcos nem hal meg soha merészen tör előre én mondom nektek messze előttünk járnak és boldogabbak mint mi Fordította: Hegedűs Zoltán. Gyarmati módszerek... BERLIN. — Hannoverben Ke­let- és Nyugat-Németország külön­böző szervezeteinek és pártjainak képviselői elsőízben tartottak kö­zös megbeszélést. A két első fel­szólaló beszéde után kézbesítették az értekezlet elnökének az angol katonai hatóság betiltó rendeletét. Wilhelm Koenen, a német népi tanács titkárságának vezetője ez­zel kapcsolatban kijelentette, hogy a német demokratikus köz­véleményben felháborodást kel­tett az angol katonai hatóság eljá­rása. Az értekezlet betiltását „gyarmati eljárás"-nak minősítet­te. „A katonai rendőrség sem tilt­hatja meg a németeknek, hogy továbbra is beszéljenek az egy­ségről és a békéről, sőt még hatá­rozottabban cselekedjenek is an­nak megvalósítása érdekében", — mondotta Koenen. 5zn?rf5ii6i LiZEUEYE* Polák Kálmán Clco: A betegsegély­zö fizetése nemcsak magát a hárít kö­telezettségeket, hanem a betegsegély­zőre is abban az esetben ha történe­tesen, családjaban valaki megbeteg­szik. — R. József: Beszámolóját az anyák napjáról köszönjük, sajnos elkés­ve érkezett. — F. S. Trnava: Versei ügyes íráskészségről tanúskodnak, de témájuk magánügy, nem közölhetjük. — K. S. Sala.: Kis gyerekversét alka­lomadtán közöljük — M. Tibor.: Az „Uj Szó" munkatársa magukhoz is el­látogat majd, de ilyen sorokat ne ír­jon többé, mert ezzel nem szolgálja a békét. — H. L. Cs : Versei ötletesek, de próbálja mindezt prózában megírni. — N. József Senec • Füzete olvasása komoly időt igényel, meg várnia kell a válasszal. — Cs. Zoltán.: Eredemes ír­nia. Eddigi versein határozottan fel­fedezhető az Ady-hatás. — Sz. J. Kő­hídgyarmat: Levele jobb, mint a ver­se, írjon prózát, írjon mindarról ami a dolgozók életével összefügg. — V. Ján. Osztrava: Könyvjegyzékünk egyenlőre nincs A mígyar könyvügy rövidesen rendeződik. — Szabó Géza, L.: A fenti üzenet magának is szól. Kováts István, Budapest: őszinte lelkes sorait köszönjük, nehéz mun­kánkért ritkán van ilyen elismerésben részünk. Levele egyes részeit alkalom­adtán közöljük. Figyelje lapunkat, kí­vánságának eleget teszünk. — L, D. Komárom.: Amíg meg nem érti, hogy munkáshazánkban az ima lényege a munkateljesítményt jelenti az építő­mnukában, addig költeményei közzété­tele számunkra csak megalkuvást je­lentene. — E. M. Dőlné Saliby: Igye­kezzék valahol úgy elhelyezkedni, hogy be legyen jelentve a betegsegély­zőbe. Ez már azért is fontos, hogy gyógyíttassa a reumáját Az egész­séghez viszonyítva a ruhajepvnek má­sodrendű szerepe van. — C. S. M. Ipolyság: R. J. verse későn érkezett hozzánk, de nyugtassák meg, hogy szebb verset is ír majd. Tehetséges. —Z. E. Stúrovo: Humorát átadtuk a rovatvezetőnek. — H. M.: Verséről csak akkor nyilatkozhatunk, ha több költeményét olvasnánk. — L. fit., Tr. Teplice: A pontos beosztást, amit kí­ván tőlünk, egyenlőre nem valósíthat­juk meg. Türelemmel kell lennie, mi mindazt, ami a földműves, gyári és üzemi munkásság életével összefüg­gésben van, közöljük. Egyébként a csütörtöki számot a földműveseknek szántunk. Levelének jogi részét átad­tuk rovatvezetőnknek, kísérje figye­lemmel lapunkat. Major István a Pravda vezérigazgatója, tehát a Pravdába címezheti leveleit. NAGY LÁSZLÓ KESEI BESZELGETES — No János, megcsináltad a sze­rencsédet, gondoltam én magamban. Az örzse is igen mutatta a szerel­met, így tán jó életem lesz a sok szenvedés után. örzsére tizenhat hold föld várt, mert a nénje Pesten házmesterkedett s magtalan maradt a házassága, s még a bátyja földjét is az örzse kaphatta csak, hiszen a pesti bátyja minden gyerekéből urat akart csinálni. Huszonnégy hold föld, az enyémmel együtt huszonhat, meg majd három kataszter szőlő. Így már lehet élni, gondoltam, szép asszonnyal és annyi földdel, de higyje el, Springer úr, hogy Krisz­tus a kereszten nem kínlódott annyit az egész emberiségért, mint én azért a huszonnégy holdért meg a vacak noháért. Tessék csak elgon­dolni, még nászhetünk se volt. Há­rom nap után kitettek az istállóba, hogy a jószágra vigyázzak, csuta­koljam, meg almozzam őket, etes­sek, itassak, mert az apósomnak a ló volt a szenvedélye, örülj, mondta, hogy ilyen szép vagyonba jutottál, dogozz meg érte, ha már a lányo­mat felcsináltad. Én lettem a család lábakapcája. Még a pöcét is nekem kellett kihordanom, mert a gazda restelt a tisztításért fizetni. Pályá­zott a felsősori Kovács öt holdjára, meg még egy lovat akart venni a kettő mellé, parádéra. Megvett egy fédereskocslt is, amilven csak az or­vosnak, meg a jee-yzőnek volt s az én verejtékemen urizált vele. Hogy mért nem mondtam a fele­ségemnek? Mondhattam én annak, csak nevetett. Nem volt az igazi fe­leségem nekem. Szerelmeskedni is ott akart, ahol éppen rájött, de az istállóból azért sohase hftott be. Jó volt neki a határba is. Egyszer kint voltam a diósi dűlőben szántani, amikor látom, jön a féderkocsin, hoz­za az ebédet. Ezt sose csinálta, száraz kenyéren szántottam én mindig, nem tudtam elgondolni, mi jöhetett rá. Aztán, ahogy kanalaztam a levest, csak odabujik hozzám. — Ugye, jó kis fe­leséged van neked, mondja, s el­kezd ölelgetni, csókolgatni, s húz le a földre. Csitítottam, hogy a mes­gyértil éppen idelátnak, de hiába. Így terjedt el a faluba, hogy az Örzsi a határban hál együtt az urá­val. Mintia nem is hitestársa, ha­nem a kocsisa lennék. Ügy megha­ragudtam akkor, hogy válni akar­tam, hiszen még a kocsisnak is jobb élete van, annak is a kedvibe jár­nak, ha még bagzatják is a teteji­be. Dehát akkor már megvolt a kis­lányom. De nemcsak engem martak azok, hanem egymást is megölték volna, különösen, ha otthon volt a pesti só­gorasszony, a Mari. Nagy kofa volt az, elvitte a mi libáinkat, a tojást, B az árából vagy húsz öltő ruhát sze­dett össze magának, meg a bom­fordi férjének. Ha ottohon volt, nem lehetett nyugodni, mert piszkálta az apósomat az örzse ellen, s persze az se hagyta magát. — Hallgass el már te handler, hiszen kofálkodás­ból élsz, a mi zsírunkon gazdagodsz. — Mert ti gyámoltalanok vagytok rá, így a Mari, lusták vagytok há­zalni a naccságáknál. Én bizony bevágom az ajtót, ha alkudni próbál. Meg is nézheted az új bútoromat. A Mari idehozatta az új politúros diófabútorát, mert a pesti pincela­kásában megpenészedett volna. Az Örzsének meg csak ép ez kellett, igen fúrta az oldalát a Mari nagy pucca. — Azt ugyan nézhetem, — kia­bálta — meg azt is, aki beléje fek­szik. Hiába rakod te a férjedre a világ minden kincsét, nem lesz abból ember soha. A Franci i sógor erre hallgatott, mert tényleg rajta múlott, hogy a Mari magtalan maradt, a Mari azon­ban, mint az ördög, rontott a fele­ségemre. — Te beszélsz, te rongy, hiszen mindenki tudja, hogy nem a pap előtt vettek el először feleségül. Mért, te tán az Isten angyala vol­tál ? Hisz már asszon.vkorodban kaptak rojt a kazal oldalában a Bó­disék kamasz fiával! Ilyen csúnyán kiabáltak egymás­ra, de én se maradhattam ki belőle. — Azt hiszed, te marha, sivalkodta a sógorasszony, hogy egy lefekvés­ért rádmarad mind a tizenhat hold? Inkább a cigánynak adom a része­met, mint neked! — Hogyha lesz részed, — mond­tam csendesen, mert annak jár a rész, aki megdógozik érte. Dehát rosszul tettem, hogy szól­tam, mert akkor a napamasszony is nekem rontott: — Te mersz fgy beszélni a lá­nyommal, te kódis? Pusztulj innen! — s hozzám vágta a lábas fedelét, hogy csak úgy döngött a hátam. így volt ez nálunk. De nem is tűr­tem sokáig, mert beálltam katoná­nak. Akkor még nem volt háború, én már leszerelőben voltam, mikor a Hitler nekiment a lengyeleknek. Jól viselkedtem a katonáknál, őrvezető lett belőlem. A hadnagyunk mondta, ténvlegesítsem ma°-am, szüksége van rím a hazának. De akkor jött az örzsi a laktanyába, sírva. Mondta, hoev menjek haza, mert esak most tudja, hogy milyen embere volt ne­ki, s az apja is káromkodik, hogj elzavarta a jó dolgos vöt. El­mennél katonának, hisz mindenki a háborúról beszél? Ml lesz velem, ha odaleszel ? — olyan szívhez szó­lóan mondta ezt, hogy megígértem, leszerelek, mihelyt lehet. í 1 i

Next

/
Thumbnails
Contents