Uj Szó, 1949. május (2. évfolyam, 18-43.szám)

1949-05-29 / 42. szám, vasárnap

1949 május 28 UJSZG 5. pitatista reakciósoktól támogatva nyilt elleniorradalmi tevekenységbe men­tek át, káros tevékenységüket felgön­gyölítettük és így aüódtak a további lehetőségek a terv teljesítésére. Saj­nos, az az idő, amelyet így elpazaro,­tunk, azt már nem lehetett a rövid idő, hónapok leiorgása alatt bepótolni. A terv teljesítésének leggyengébb pontjai az építészeai és mezőgazdasá­gi termelés volt. Itt elsősorban figve lemmel kell lennünk arra a tényre, hogy a termelésnek arról a két ágá­ról van itt szó, amelyhez a február előtti államosítás a legkevésbé nyúlt és amelynek kereteiben a legerőseb­ben volt érdekelve a magánkapitalista vállalkozók érdekeltsége. A mezőgaz­dasági terv nem teljesítését ezenkívül az is eredményezte, hogy az élelmi­szeripar sem tudta a tervét teljesítem. Az építészeti szektorban beállott tel­jerj'tményt hiányoknak következmé­nyei a beruházási tervek teljesítésé­ben érezhetők. Ezekből a tényekből a következtetést levonva megállapíthat­juk, hogy nem elégséges a terv álalá­nos teljesítése, de va lóba n szükséges, hogy következetesen és 100 százaléko­san minden egyes termelési szekior teljesítése. Amennyiben a terv teljesí­tésének ilyen egyöntetű eredményét nem érjük el, akkor elveszti értékét a terv más vonalon elért teljesítési többlete is. De a termelés folyamatos menetének biztosítása szempontjából komoly veszedelmet is je'enthet a sok zavar és pótolhatatlan kár. Nagyon gyenge vígasz rámutatni, a terv telje­sítésénél, hogy itt indokolt igazolások­ról és kimagyarázkodásckról van szó. Senki sem tagadja, hogy az 1947-es terméketlen év naíryon zavarólag hű­tött a mezőgazdasági terv teljesítésé­re. De ugyanannyira tagadhatalan, hogy a terméketlenség ellenére is a mezőgazdasági terv produktivitását jobbon lehetett volna teljesíteni, ha jobban védekeztünk volna a szabotá­zsok, a feketekereskedelem és a lán­colás ellen. E nem szép jelenségek ki­küszöböléséhez nem elégséges pusz­tán a természet kedvezése, de szük­séges ehhez a politikai és hatalmi viszonyok kialakítása is. Amíg ná­lunk Zenklék és Sramekék védekeztek a további ál'amosítás ellen és szorgal­mazták az e'kobzott kapitalista vagyo­nok visszaadását, támogatták a sza­botázsokat, addig Szlovenszkón a de­mokraták egyenesen megszervezték a feketekereskedelmet és nehéz volt ily időben gátat állítani a kedvezőtlen be­folyásoknak és a terveket teljesíteni. Felemeltük az életszínvonalat. A kétéves terv csak egy rövid időre előirányzott terv volt, célja a háború utáni felfordulás katasztrófális kö­vetkezményeit kiküszöbölni, tcrme'4­siinket helyreállítani úgy, hogy az elérje a háburú előtti gazdasági szín­vonalunkat. Az ilyen adottságok mellett csak helyesebb, igazságosabb nemzeti vagyon felosztásával, a ha­szon korlátozásával és a kizsákmá­nyolási lehetőségek csökkentésével, az életszínvonal felemelését azoknál tudtuk előtérbe helyezni, akik az el­múlt időkben a legjobban voltak el­nyomva. Ezt a feladatunkat követke­zetesen teljesítettük és sok osztály­jogtalanságot kiküszöböltünk. Orszá­gunkban. ahogy ezt Gottwald elvtárs is megállapította — nincsenek sem koldusok, sem éhezők. De mindemel­lett egy pillanatra sem szabad sze­münk elöl téveszteni azt a tényt, hogy ezzel a nemzeti jövedelemnek az új és igazságosabb felosztásával és a haszonleső elemek számának korlátozásával csak azon rétegek színvonalát emeltük, akik szociális szempontból erre a legjobban voltak ráutalva és a múltban a legjobban kizsákmányolva. Ez a tény magába­véve nagy tett, amelyre büszkék le­hetünk és amit különösképpen azok a dolgozók tudnak értékelni, akik sa­ját bőrökön tapasztalták a kapita­lista kizsákmányolás következmé­nyeit, a válságokat, a munkanélküli­séget és az üldöztetést. Ezzel azonban feladatunkat nem teljesítettük még. Mi nemcsak a há­ború előtti színvonalat akarjuk el­érni, a koldussorsot és a nyomort kiküszöbölni, de általánosságban akarjuk és állandó-tartamra az élet és kulturális színvonalat felemelni és megjavítani. Ennek teljesítésére nem elégséges azonban a régi kapitalista politika. Nem elégít ki annak régi produk­tivitása, sem szerkezete, de regioná­lis felosztása, technikája és termelé­. sí módszere sem. A régi kapitalista módszereket minden tekintetben tökéletesítenünk, átszerveznünk és produktivitását je­lentősen tűi kell haladnunk és ert a kétéves tervvel még nem bizonyítot­tuk be. Ennek teljesítését az ötéves terv szolgálja: Gottwald ötéves terve! (Zápotock^ miniszterelnök ezek­után sz ötéves tervvel és annak ki­hatásaival foglalkozott. Beszédének e^t a részét lapunk keddi számában teljes egészében közöljük.) Valamennyi nyugati sajtóvisszhang elismeri: szilárdan a SzowJeSijrtlá kezében van a kezdeményezés Visinskij újra ismertette a szovjet javaslatokat Amennyire a különböző egymással nem teljesen azonos hírekből és saj­tótájékoztatásokból meg lehet álla­pítani, a külügyminiszterek értekez­letének szerdai ülésén, amelyen Vi­sinskij külügyminiszter elnökölt, megkezdték a német e-ységgel kapcsolatos kérdések részletesebb tárgyalását. Pavlov, a szovjet küldöttség szó­vivője sajtóbeszámolójában ismertet­te Visinskij külügyminiszter szerdai felszólalását. Visinskij elvtárs vála­szolt Acheson. Bevin és Schuman keddi megjegyzéseire. Kifejtette, hogy a nyugati hatalmak külügyminisz­terei felszólalásaikban elismerték: a német kérdés megoldásában a potsdami megállapodásoknak kell vezérelvül szolgálniok. Visinskij külügyminiszter bebizonyf­totta, hogy ez az „elvi álláspont" el­lentétben van azoknak a nyugati kül­ügyminiszterek által kifejtett továb­bi megállapításokkal, amelyeket a keddi megbeszéléseken tettek. Különösen hangsúlyozta azt, hogy a kép, amelyet Acheson Nyugat-Né­metország demilitarizálásáról és de­mokratizálásáról festett, túlságosan rózsás, amint ezt egyébként bizo­nyos fenntartásokkal maga Acheson is elismerte. Bevin szintén sokat be­szélt a potsdami határozatokról, ele gondosan elkerülte a német ipar leszerelésének és ellenőrzésének kérdését. Miről van tehát szó? — kérdezte Visinskij külügyminiszter. — Talán arról, hogy a nyugati hatalmak igenis akarnak háromhatalmi ellen­őrzést. mert ez állítólag egy lépés volna előre, de nem akarnak ellen­őrzést a Szovjetunióval együtt, ami szerintünk egy lépés volna hátrafe­lé. A nyugatiak azonkívül azt állít­ják, hogy számolni kell a valóságos helyzettel és nem lehet mear nem történtnek tekinteni a legutóbbi hó­napok eseményeit, mint például Bi­zónia és Trizónia kiépítését. Ez nem helyes út a német egység felé. A Szovjetúnió igenis számol a való­sággal. amikor azt javasolja, hogy olyan központi államtanácsot létesít­senek, amely a már meglévő <razcla­sági szervezeteken épül fel. Ez je­lentene egy lépést előre. Visinskij külügyminiszter végül újra kifejtette keddi javaslatait és hoz-átette. hogy a szövetséges ellen­őrző tanácsot senki sem törölte el, miért ne lehetne tehát annak mun­káiét tovább folytatni? Keni kétséges, hogv annak, aki­nek szájában a német egység nem puszta demagóg jelszó, igent kell mondrnia Visinskij javaslataira. Acheson, Sehurnan és Bevin kedd délután nem-et mondtak, de ezt a nem-et sem túlságosan határozott­nak, sem véglegesnek nem kell f, o-vet öre tekinteni. Éppen a német kérdésben vilás»,s, hogy a német , egység melletti állásfoglalás a béke I mellett való állásfogalalást is jelen­ti — és fordítva: világos, ho 0y a merev ragaszkodás a külön nyugat­németországi amerikai csatlósállam­hoz a háború előkészítőinek állás­pontja. Az imperialistáknak — bármik le­gyenek is valóságos céljaik — ' számolnlok kell azzal, hogy a Szovjetúnió javaslatainak merev visszautasítása még jobban lelep­lezné őket a békéért küzdő száz­milliók szemében, még jobban megerősítené a Szovjet­unió vezető szerepét a békéért vívott küzdelemben. Jellemző, hogy a legellenségesebb hangot a szovjet javaslatokkal szem­ben az angol szociáldemokraták lap­ja, a Daily Herald üti meg. Egyéb­ként eléggé általános a Visinskij­féle álláspont, söt az egész keddi tárgyalási nap kedvező értékelése. A Times, a Daily Mail, a New York Herald Tribüné erősen hangsúlyoz­zák, hogy a keddi megbeszélések a vita ellenére barátságos, nyugodt légkörben folytak. Még kifejezettebb ez a francia sajtóban. „A külügymi­niszterek második ülése nem gyen­gítette azt a kedvező benyomást, amelyet az első ülés keltett" — írja a gaulleista l'Aurore. A Combat sze­rint Visinskij javaslatai azt mutat­ják, hogy a Szovjetúnió „valóban keresi a megegyezést a nyugati ha­talmakkal és a megegyezés alapjai­nak ismertetése közben rendkívül rugalmasságról tett tanúságot". A Franc Tireur hangsúlyozza, hogy a német államtanács felállítására vo­natkozó szovjet javaslatokat „lehe­tetlen egyszerűen visszautasítani". A Liberationban Louis Martin-Cbauf­fier megállapítja: „a párizsi érte­kezlet második ülése nem gyengítet­te az előző nap benyomását a meg­egyezési készséget illetően .. . Vilá­gosabban láthatók persze az ellen­tétek, anélkül azonban, hogy ezeket megoldhatalanoknak kellene tartani". A Le Monde, a francia külügymi­nisztérium félhivatalosa így ír: „Vi­sinskij új javaslatot is tett a né­met államtanács felállítására, amely a kelet- és nyu<rat-németországi gaz­dasági szervezetek képviselőit egye­s ;tené .. Visinskij javaslatainak po­zitív elemeit — ha azok számunkra nem ldeléeitöek is — meg kell vi­j tptni. E'ok arra mutatnék. ho?y Moszkvában megegyezést kívánnak, de korlátozott megegyezést." A Le Monde-nak ezek a megjegy­zései jellemzők a francia és angol sajtó jórészének elmefuttatásaira. Egyszerűen leta aradni azt, hogy a szovjet javaslatok megmutatják a német kérdés megoldásának és a béke védelmének útját, nem lehet, j Egyszerűen visszautasítani é"eket a j ipyaslatokat nagyon nehéz. Így jön S létre A az a kettős magatartás amely egyrészt elismerő szavakat mond a Szovjetúnió megegyezési kész­ségéről, javaslatainak pozitív ele­meiről, — másrészt pedig „még­sem tartja ezeket kielégítőknek". A kezdeményezés vitathatatlanul a Szovjetúnió kezében van. Szinte ki­vétel nélkül .minden lap észreveszi és kommentálja azt a tényt, hogy a keddi ülésen Acheson, Bevin és Schuman vitába szállottak ugyan j Visinskijvel, de semmiféle érdemle­. ges ellenjavaslatot nem tettek. Ez ' összefügghet azzal, hogy kedden ta­lán még nem volt kialakult közös álláspontja a három nyugati hata­lomnak. összefügghet azzal is — a New York Times-t idézzük —, hojry az ameriakiaknak „vigyázniok kell: azt a benyomást ne keltsék a nemet népben, mintha a konferencia célja a Szovjetúnió elriasztása volna, nem pedig a jövö német állam alapjainak lerakása", összefügghet azzal is, hogy valamiféle egység megteremté­j se gazdasági szempontból is egyre s:nikségesebbé válik — az imperia­listák számára. „Szovjet kereskedel­, mi misszió utazott Frankfurtba — i írja a Libération —, ahol tárgyalá­sok lesznek a zónák közti kereske­delemről." Ami az általános hangulatot illeti: jósolni nem lehet, de amikor a kedd esti sajtófogadáson a szovjet követ­1 ségen egy amerikai ujsárrfró met­; kérdezte Pavlovot, a szovjet szóví­i vöt, hogy „még mindit nem Pesszi­mista-e a •szovjet kiMdöttsé«r?" Pav­lov nevetve és nagyon határozottan i válaszolta: Nem! j Visinskij szovjet külügyminiszter | hatalmas bestédben válaszolt Schu­. man szerdai kijelentéseire. A Szov­jetunió kiilü^vminisztere a követke­I zöket mondotta: — A szovjet javaslatok elég vilá­gosak és pontosak. Nem is volna bővebb felvilágosításra szükség, de , ha Schuman miniszter utólagos fel­világosítást kíván, a szovjet kül­döttség haílandó azt megadni. A szovjet küldöttségnek az a vélemé­nye. hosry Németország polit'kai és gazdasági egysé<rét nem lehet meg­valósítani erv német központi szer­vezet létesítése nélkül. Ez a közpon­ti szervezet fpzrtasá<ri és államér>i­t.ési kérdésekkel foglalkozna és ie­lenttfsé^e egész Németországra ki­terjedne. A keleti és mturati övezetben már meglévő "azdasá-ri szervezetek alap­ián létesítsenek állami tanácsot etész Németországra kiteriedö jog­körrel. Végül az államtanács kor­mányténvezőként működne, azaz kormánvje'lep'e lenne és a legfőbb jogkörrel rendelkező szövetséges el­len^rzötanács mellett működne. Ez a mi tervezetünk, — állapította meg V' sínskij. Vi'-inskií l-i ,li\?-»mini«!7ter na-rha­tású be=zé,i^í. ezután i"v folytatta: — Az eddig meglévő német köz­ponti szervezetek alapján az egysé­ges németországi állami tanács léte­sítésével kapcsolatos szovjet javas­lat lehetőséget ad a németeknek, hogy saját maguk oldhassák meg gazdasági és államépítési problémái­kat. A szovjet javaslat elfogadásá­val a német nép részére oly reális és anyagi alapot biztosítanának, ami által nemcsak papíron, de a való­ságban is megtudná oldani felme­rülő problémáit. Visinskij azután megemlítette, hogy a szovjet küldöttség már 1947­ben a külügyminiszterek londoni ösz­szejövetelén hangsúlyozta, hogy a németeket be kell kapcsolni a német kérdés megoldásába. A szovjet kül­döttség már akkor kijelentette, hogy a gazdaságilag és politikailag egy­séges Németországot nem lehet megvalósítani a német népnek a be­vonása nélkül. Schuman és Bevin beszéde után Visinskij újból visszatért az előző kérdéshez. — Tegnap és ma — — folytatta a szovjet külügyminisz­ter — azt mondották nekünk, hogy a szövetséges ellenőrző tanács kér­dése inkább alaki, mint alapkérdés. És még arról is beszéltek, hogy a négyhatalmi szövetséges tam-es fel­jújításának kérdését csak a Német­f országot érintő különböző gazdasám Rés politikai kérrlés megoldása után . tár" yalnák. Véleményem szerint nem arról van szó, hogy milyen sor­rendben foglalkozzunk ezzel va.-ry azzal a kérdéssel, hanem arról, hogy az c'lenorVi tanács kérdése nem ala­ki kérdés, hanem elválaszthatatlanul hozzá tartozik a fő német kérdés­hez. Acheson külügyminiszter szer­dai beszédében sokat foglalkozott Nyugat-Németország gazdasági helyzetének dícsérésével — foly­tatta Visinskij miniszter e beszé­dében a tények és a számok egész sorozatát idézte, melyekkel az ot­tani állapotokat egész más meg­világításba helyezte. Bizónia gaz­as. i helyzetéi:, — mondotia Vi­sinskij —, nemcsak Acheson mi­niszter által előadott számok alap­j ján ítélhetjük meg, hanem olyan ' tények alapján is, mint milyen az árfolyam és az életszínvonal. A bizóniai statisztikai hivatal kimu­j tatása szerint az élelmezési árak 1843 júniusától 1949 elejéig 123.5 srázalékról 152.2 százalékra emel­kedtek. Az ipari termékek ára ugyanebben az időben 175.6 szá­zalékról 216.2 százalékra növe­kedtek, az általános megélhetési j lehetőség pedig ugyancsak rosz­' szabbodott. Visinskij rámutatott még arra is, hogy ezalatt az öt hó­nap alatt a munkanélküliek szama két és félszeresére emelkedett. Be­' szédének további részében ismer­| tette Németország szovjet öveze­, tdnek gazdasági helyzetét. Hang­súlyozta, hogy Németország szov­! jet övezetében elért sikerek az­i zal magyarázhatók, hogy normá­I lis kereskedelmi és gazdasági kap­csolatokat vettek fel Európa kele­j ti és délkeleti államaival. A Szov­jetúnió a hiány idején Németor­szág keleti övezetének gabonát, zsiradékot és műtrágyát szállított. Ezenkívül a Szovjetúnióból trak­torokat, teherautókat, gazdasági gópeket, ércet és egyébb nyers­anyagot is kaptak. A keleti öve­! zet 1948-as költségvetése 700 mil­lió márkás többlettel végződött. Ezévben pedig a költségvetésben több mint egy milliárd márka nyereségre számítanak. Visinskij külügyminiszter által előadott meggyőző tények és szá­mok a nyugati nagyhatalmak ki­küldöttei között idegességet kel­teitek. BARÁTSÁGOSABB VOLT A LÉGKÖR A KÜLÜGY­MINISZTEREK PÉNTEKI ÜLÉSÉN. A négy nagyhatalom külügymi­n'sztereinek párizsi péntek dél­előtti ülése több mint három óra ho szat tartott. Megállapították, hogy pénteken sokkal barátsá­gosabb és megelégedett lég­körben tárgyaltak az elő­ző naphoz képest Visinskij, a Szovjetúnió külügyminisztere a német gazdasági kérdéssel foglal kozott. A tárgyalások folyamán — mint jelentik — még nem ér­tek el döntő eredményt. • SOLOCHOV, A VILÁGIRODA­LOM EGYIK LEGNAGYOBB ÍRÓJÁNAK SZÜLETÉSNAPJÁT ÜNNEPLI A MŰVELT VILÁG. Michail Solochov az első orosz forradalom évében, 1905-ben szü­letett. A mai világirodalom egyik legnagyobb realista regényírója, a szovjet korszak költője, regényei korunk legnagyobb átalakulásá­nak éposza :. 1928-ban jelent meg négykötetes nagy regénye, a „Csendes Don", amely egyike az utóbbi évtizedek legkiválóbb írói alkotásainak. Tíz esztendeig dol­gozott ezen a hatalmas művön az író, a Dcn,vidékén sokáig élt _ regény-alakjai között. Másik nagy müve az „Lj barázdát szánt az eke" a mezőgazdaság szocialista átalakulásának hőskölíemc-nye. ( Michail Sclcchov most új regé­nyen dolgozik, amelynek tárgyát a Nagy Honvédő Háborúból merí­tette- A „Csendes Bon"-ért a Sztá­l n-díjjal jutalmazták, a Szovjet Tudományos Akadémia tagjául, a doni kozákek pedig képviselőjük­ként a Szovjetún'ó Legfelsőbb Ta­nácsába választották. * • A SZOVJET KÖZLEKEDÉS ÚJ ÖTÉVES TERVE. A.szovjet közlekedés már a következő öt­éves terv feladatain dolgozik. A «—^ s vasút villamosítá­CP^I" sát rendkívüli mér­tékben folytatják. Míg 1950-re a szov­jet vasutak villa­mosított hálózata 7500 km hosszú, addig a követke­ző ötéves terv végére ezt 40.000 kilométerre akarják emelni, ami a szénkészletek lényegesen gaz­daságosabb kihasználásához ve­zet. Különleges autóutakat építe­nek — a legmodernebb, kereszte­ztsnélküli megoldással — amelye­ken 100—150 kilométeres sebes­séggel közlekedhetnek a szovjet autógyárak százezres sorozatban gyártott új jármüvei. * • GYÓGYSZERDOBOZ, TÖLTÖ­TOLLVÁZ ÉS ÁTLÁTSZÓ RÁ­DIÓ KÉSZÜL A MAGYAR NY­LONBÓL. Hallott már ön a po­listyrolról? Hasonlít a kristály­cukorhoz. de kár lenne, ha kávén­kat, vagy teánkat akarnók vele ' megódes teni. Sokkal fontosabb | nyersanyag: a r.ylon nyersanya­ga. A Sinus Finommechanikai és Műanyagtermelő Szövetkezet ke­rékgyár-utcai műhelyében faka­nálkával mérik a kisiparosok ecy r hordó':ól ezt a „kristálycukrot" a formázógépbe. Itt pillanatok alatt megolvad és a folyékonnyá vált 1 kristály könnyen sajtolható bár­milyen formára, j Az alig két hónapja működő szövetkezet gyógyszeresdobozokat és töltötollvázakat gyárt nylon­j ból. További terveik is vannak: rádiódobozokat akarnak préselni a nylonanyagból. Ez jobb, tartósabb lesz, mint a fadoboz, azonkívül lényegesen olcsóbb. * • EGYRE TÖBB HANGSZERT GYÁRTANAK A SZOVJETUNIÓ­BAN. A hangszergyárvezetők Moszkvában tartott értekezletü­kön elhatározták, hogy az idén a zongoragyártást a háborúelőtti kétszeresére emelik, ezenkívül több hegedűt, fúvós- és néphang. szert is gyártanak, mint 1940-ben. A helyreállított leningrádi és bo riszovi. zongoragyáron kívül Moszkvában, Gorkijban, Rosztov­ban, Tbilisziben és Odesszában már szintén megkezdték a zongo­ragyártást. A moszkvai gyárban most ötven százalékkal több he­gedűt, gordonkát és egyéb hang­szert gyártanak, mint 1940-beA,

Next

/
Thumbnails
Contents