Uj Szó, 1949. május (2. évfolyam, 18-43.szám)

1949-05-29 / 42. szám, vasárnap

B. UJSZ0 1949' május 29' Petr Bezruc: (öe meg én Eredj útamból; ( Kezem fekete, lucskos a ruhám, Bányász vagyok csak, s t

e mindenható úr palotában élsz, én viskóban, lám frigiai sapkám van, s redős a homlokom. De mögöttem nem zokog az árvák panasza, lerágta előlük a mezőt nyulaid hada, nincs szíved, nyomorult, sújtson le rád a

z istennyila, a Beszkidekből jöttem, keserű rabságnak fia, kohóid között égek, kúszom a tárnáid mélyén, véremben forr epém, s mégis dolgozom neked, tartom izzó gerendáidat a sistergő folyón kormosán s szegényen, arcomról izzadság csepeg, a Beszkidekben nem siratnak gyermekek, nem fogdostam özvegyeket, s nem vettem el senkinek földjét, koldus vagyok, s t

e úr, dagadsz a hatalomtól, — a hegyekbe jöttél? Takarodj előlem, a sapkám frigiai, eredj útamból! Hegedűs Zoltán fordítása. Szenes Erzsi: JV KOROS MOSTOHA A jókora barna kotlós kiköltött tizenegy kis csirkét, szemre szakasztott egyforma sárga jószág volt mind, nagy művészet lett volna e yiket a másiktól megkülönböztetni. De a kotlós anya mégis különbséget tudott tenni az ő csibéi között, a tizenegy közül az egyiket az első pillanattól fogva nem állhatta. A többi tizet a szárnya alá vette, dédelgette, melengette, ezt az egyet azonban elmarta magától, csőrével bökdöste, szurkálta, sohasem terjesztette fölé szárnyait. Ha a csibe mé~is befurakodott az anyai védelem alá a másik tízzel egyetemben, a tvúkanya mérgesen felborzolta to

vait és addig csapkodott szárnyaival. míg elkergette maga alól. Csak ezután ült tovább megnyugodva, elégedetten. Iluka, a háziasszonyék lánykája, na

vy barátságban élt az állatokkal, a Burkus kutyán lovagolt óraszámra. a macska hozzádörgölödzött, ha tejet kért. Iluka nem tévesztette szem elöl a kotlóst, míg az a tojásokon ült türelmesen, szétterpeszkedve. mint egy eleven kemence. Mikor a csibék kibújtak a tojásból, olyan dia 'allal szemlélte őket, mintha neki is része lett. volna kiköltésükben. F -*">ar észrevette, mit müvei a kotlós azzal a szerencsétlen tizenegyedé '.el, amelyik pedig éppen olyan kedves volt, mint a többi s tulajdon édesanyja mégis úgy utálta, mint valami idétlen szörnyszülöttet. A kislány, egyszer-kétszer elnézte, mint bökdöste, mint verte csőrével a tyúk a csibét s megesett rajta a szive. E v hűvös reggelen, mikor a meleg S"' rnyak alól ismét kiszorult s fázott., didergett s olyan keservesen cspogott, mintha sírna, panaszkodna, Iluka gondolt egyet és keblébe rejtette a csibét. — Jó dolgod lesz nálam, édes jószágom — mondta kedveskedve, egy anyát megszégyenítő gondoskodással, melegséggel. Ettől fogva nem akart megválni a kis csirkétől, éjjel-nappal magánál tartotta, a keblén rejtegette. A csibével aludt, a csibével kelt, kendermaggal etette, saját szájából itatta vízzel. A mezőre is mindig magával vitte. Apja, anyja naphosszat kint dolgozott a földeken, a gyerekek vitték utánuk az ételt. Ilukáról már messziről tudomást kellett venni, a csirke a keblén egyre hangoskodott, csipogott. Az öregek összenevettek, de a gyerekek kicsúfolták: — Kotlós, kotlós! — kiáltozták. De Iluka nem törődött velük, ő csak a csibével törődött. A csibe csipogott a blúza alatt s valami olyan hangsúllyal, mintha azt szótagolta volna: „Ilu, Ilu, az „I" éles volt, mintha ékezet került volna rá, a gyerekek legalább is ezt vélték kihallani a csipogásból és még jobban vihogtak. A kotlósanya tíz csibéje szemlátomást nőtt, gyarapodott, puha, szép pehely borította a testüket, már a szárnyuk is nőni kezdett. De a kislány védence még mindig csupasz volt, tollatlan, szánalmas, satnya kis jószág, az a puha sárga pihe is levedlett róla, amivel a világra jött, Hiába itatta a kislány gyöngéden, hiába tartotta kendermagon, nem fogott rajta sem a kendermag, sem a dédelgetés. Egy reggel csak kinyúlt, élettelenül. Hogy a szokatlan babusgatásba pusztúlt-e bele, vagy az anyja utáni vágyakozásba, azt nehéz volna eldönteni. Sírandruhák Ezen a héten egy pár mintát köziünk a nyári ruhatár és nyaralás nélkülözhetetlen kellékéből, a strandruhából. A strandruha tulajdonképpen két darabból áll és jellegzetességét az adja meg, hogy a ruha a hátrészt és a hátat teljesen szabadon hagyja, amit utcai viseletben egy kis boleróval vagy pelerinnel takarunk. Strandruhát természetesen csak könnyen mosható nyári anyagokból: kartonokból, strandvászonból készítsünk. 73. mintánkon közölt strandruhánál a szoknyát éá a felsőrészt külön-külön szabjuk. A szoknya elől végig gombos, két rejtett zsebbel. A felsőrész a most nagyon divatos angolos kihajtóval és mellényszerű derékvonallal készül. A ruha utcai kiegészítője az új vonalú, nyakban egy gombbal záródó, japánszabású boleró. 74. rajzunk egy egydarabból álló strandruha, melynek eredetiséget a csíkok különféle elhelyezése ad. A ruha hátul végig gombolódik. A zsebeket a kereszt csíkos előrészbe helyezzük el és gombokkal díszítjük. Kiegészítője a boleró, melyet kihajtva viselhetünk. Boleró helyett bármelyik strandruhához egyszerű körszabású pelerint is készíthetünk. E heti 17. számú K. H. Sz. borítékunk mindkét ruha kiszabásához megadja az eredeti nagyságú szabásmintákat részletes szabásvarrás utasítással sok ábrával, anyag kiszámítással, különös tekintettel és kombinált csíkozású ruhára. Jövő heti számunkban fürdőruhák mintáit közöljük, amelyek garnitúraszerű kiegészítői lesznek mostani strandruháinknak. Z. BAnyák, gyerekek és a négy lovas „és láttam és íme egy sárgaszínű ló és aki rajta ülö, annak a neve halál és a pokol követi vala azt és adaték azoknak hatalom a földnek negyedrészén, hogy öljenek fegyverrel és éhséggel és halállal és a földnek fenevadai által" (János jelenésekről 6., 8.). És rászabadult a világra a négy apokaliptikus lovas Az egyik fehér lovon ült, a második pejparipán. a harmadik fakón, a negyedik hollófeketén. Vagy tíz évvel ezelőtti vadította meg őket" egészen Churchill és Hitler. Akkor aztán meghódították a lengyel földet, végigszántották francia, görög, angol-hont, bejárták Európát, KeletÁzsiát, Afrikát, két évre rá berobogtak a Tigrisek nyomán a széles, dalos szovjet rónákra is. De Moszkvánál, Sztálingrád alatt megtorpantak a lovak. Csattogott viszszeíeié a patájuk a volokalamszki országúton, űzték, püffölték őket végig Ukrajnán, Moldován. Erdélyben, gazdákkal együtt. Végre betoppantak szép honunkba.' „Ismered a tájat"? — kérdezte lihegve a fehér lovon ülő'Aszszonyhalál „Hülyének nézel? — válaszolt sértődötten a pej lovasa, Csecsemő vész — ez az én igazi otthonom, Urakoiszága. Húsz százalékkal itt értem el világrekordomat. Maradjunk itt". A másiK kettő is egyetértett vele. „Pihenjünk egyet" — pihegett Angolkór, aki, mint a neve is mutatja, konzervatív rém volt „Megőrültél? — támadt neki Diítéria. — Most leromlottak a nők, most betegek az anyák, most csenevészek a kisdedek, most nincs megfelelő táplálék. Ez a mi időnk! Előre, testvérek, kaszáljuk a magyart!" Nekivágtak. 1945-öt írtak akkor. Mikor Diftéria benézett az ablakon, az Anya éppen fésülte a kétéves, szőke. pirosorcáiú Julikát. A kislány nagyokat kacagott közben, aztán kivette a" fésűt Anva kezéből, ügyetlen mozdulataival ő húzogatta végig a ha ián. „Ennivaló" — gyönyörködött Diftéria, beugrott az ablakon és szájoncsókolta Julikát. Az visszaadta a fésűt, leült a zsámolyra, ott babrált csendesen. Estére alig evett valamit. „Az enyém vagy" — örvendezett Diftéria. Multak a napok, Julika egyre szomorúbb lett, egyre aludt, arcáról eltűnt a pir, halvány, szinte kékes lett a bőre. Jött az orvos, fejcsóválva tapogatta a kis beteg gyenge, szapora érverését. „Megkísérlek mindent — szólt a kétségbeesett Anyának — de megfelelő orvosságot most nem lehel szerezni". Diftéria tombolt örömében. Előszedte ecsetét és vérszínű foltokkal fröcskölte tele a kis'ány arcát. Estére Julika megfulladt. Még koporsó sem akadt: úgy temették el kis deszkaládikában. „Egyedül 1932-ben 1522 Julikám volt — mondta önelégülten Diftéria társainak, mikor összetalálkozott velük — ez volt a rekordom. Ezentúl úgylátom, még többet termelhetek. Hát te, hogy jártál Angolkór testvér"? A kérdezett majd kiugrott a bőréből, olyan jó kedve volt. Megabrakolta fakó lovát, megcsutakolta, közben hirtelenében magaköltötte keringő dallamára dúdolta az ismert József Attilaverset: „Ezernyi fajta népbetegség szapora csecsemőhalál" ... Elmondta első sikerének történetét: „Sanyi tizenegy hónapos csak, most kezdett állni. Szerencsére nedves, ócska odúban laknak. Már az apját is kezeltem, a nagyapját is. A barmok most persze azt hiszik, hogy Sanyi tőlük örökölt engemet. Pedig a nyomor hozott külön-külön mind a háromnál, a sivár élet, a vajhiány. Azt se tudják, mi a D-vitamin, az én ellenségem. Szóval odalopódzok a kis Sanyihoz, fogom a kis cingár lábát, begörbítem. Benyomom a koponyáját, négyszögletesre, elvékonyítom mégjooban a nyakszirtscontját, kitépem tarkóan a göndör haiát. Izzad a tacskó bele. a párnája csurom víz Aztán a két művészkezemmel kinyomtam a puha bordáját, mint a csirke melle, olyan lett az én Sanyimé. Az anya tördelte a kezét, átkozta az urát, azt hitte, örökletes a baj. A\ajd meghasadtam a nevetéstől. Ott is hagytam őket, mielőtt megpukkadok. „Kezdők — szólt becsmérlően a harmadik, a pej lovagja, miközben büszkén játszott a lwiitkájában sürgölődő dongókkal, szúnyogokkal, svábbogarakkal, — mik vagytok ti mellettem. Egy intésemre ezrével válnak napok alatt aggastyánszerűvé a kerek, mosolygó gyerekarcok, egy szavamra. Míg ti nagy kínnal egy-egy anyát tesztek egy életre gyászoló lelki nyomorékká. én szétszórok két marék fertőzött légypiszkot, mindenféle szemetet és a munkásnegyedekben alig marad szem szárazon. Bélhurut, vérhas — ez az igazi. Asseonyhalál fejcsóválva nézett utána. „Beképzelt — mondta, — az igazi hős én vagyok. — A nehéz munkát végezni kényszerülő terhes anya, az otthon megfelelő segítség nélkül szülő nő, a kezdetleges tanfolyamokon hiányosan képzett bába, a javasasszony, a papírba pólyázott újszülött, a hozzánemértés — az pusztít csak igazán anyát, gyereket. A ti munkátoknak talán több a látható eredménye, de nélkülem semmik nem lennétek". Szólt és ment ő is a dolgára. 1945-ben 100 élveszületett közül 16.9 halt meg az országban első életévének betöltése előtt, Budapesten 26.1! De telt-múlt az idő, vasmarkok építettek a romok helyén, vasöklök űzték az ellenséget, a négy lovas hű szövetségeseit. Az emberek fcezdlek jobban enni, jobban ruházkodni, törődtek inkább a renddel, a tisztasággal. „Egymillió szulfaguanidin-tablettát osztottak az idén — panaszkodott Csecsemővész — tudjátok, ez a vesztem. Közel ezer védőnő járja a családokat, látja el tanáccsal az amúgy is nagyon tisztálkodni kezdő anyákat. Es hol van már az uiságpapír-pelenka boldog kora! A Zivena nőszövetség kezdte, most már iárja a sokezer kelengye — ezt a csúfságotffizik velem"! „Te panaszkodsz — így Asszonyhalál. — Ezek mind nekem is ártanak. A szülő-otthom és szülő-ágyak száma gombamódra szaporodik. Akiknek a kisgyereke beteg, mellette maradhat és táppénzt kap. A terhes anyát vizsgálják, ha beteg, gyógyítják. Ahol rendes üzemgondozónő, rendes gyárvezetőség van — és a legtöbb helyen, sajnos, ez a helyzet — a terhes anyát könnyű munkára osztják be. Ilyen körülmények között aztán mutasson fel az ember eredményeket!" És kiköpött. Nyomában kiégett a fű, a virág. „Vaj, tej van — siránkozott Angolkór — és ráadásul az idén sok ezer D-vitaminos kalciferol-tablettával gyötörnek a vegyiüzemek munkásai. Mihez kezdjek a kölykökkel, ha erősödnek a csontjai? Nem hajlanak, bárhogy is nyomorgatom őket". Diftéria így panaszkodott: „Hiába magyarosítottam a nevem Torokgyíkra, nem boldogulok. 1947 óta m

;nden csecsemőt beoltanak ellenem: a harmada csökkent máris a betegeim száma. De ti még nem tudtok semmit, mi készül most ellenünk. Idenézzetek!" Előhúzott egy kis fűzetet, az ötéves terv leírását összedugták a fejüket, nézegették. Ahogy lapoztak előre, nőttön-nőt a rémületük — kiáltoztak össze-vissza. „Te — ordított Csecsemővész, — ezek már lenyomják a csecsemőhalált országosan. És ez aztán már a halálos ítéletünk. Hol itt a demokrácia?" Fehérruhás kislány futott arra, virágcsokorral. „A mamának viszem — kiáltott a lovasok felé — szülelésnapja van " „Te — szólt Torokgyík reménykedve —, talán ez az egész csak a kongresszusnak szóló kommunista propaganda." De Angolkór szomorúan leintette: „Fenét — mondta dühösen —, bennünket nem ma ítéltek halálra, hanem a nagy fordulatkor. Mikor a kapitalizmust, a földnek fenevadát halálraítélték. A tőkésrendszerrel együtt pusztulunk el mi is A mi csúf végünkön nevet majd nemsokára minden anya és gyereljj^ Vetpjes IM< KÍNÁBAN Chu Hsuch-Fan, az összkínai munkásszövetség alelnöke „Védelmezzük a Világszövetséget" című cikkében megbélyegzi az angol, amerikai és hol•idiiu ai uiO SiaKtoZervezeti vtztiuket. „Az egész világ munkásai és demokratikus szakszervezetei az árulók ellen foglaltak állást", irja. — Lengyel grafikusok kiállítása Bratislavában. A bratislavai Majerník kiállító-helységben a napokban nyitották meg a fiatal lengyel grafikusok kiállítását. A kiállított képek iránt nagy érdeklődés nyilvánul meg. — Olaszország és Jugoszlávia szerződéseket írtak alá. Rómában és Belgrádban két szerződést írtak alá. Az egyik szerződés a Jugoszláviában államosításra került olasz tulajdon megtérítésével kapcso.atos, a másik szerződés értelmében pedig Jugoszláviának biztosítják Rjekában, az Adriai tenger partján lévő olajfinomító tulajdonjogát. — Vasile Luca román pénzügyminiszter a Romániai Kommunista Párt és az egész román munkásság nevében üdvözölte a Csehszlovákiai Kommunista Párt IX. kongresszusát. Beszédében méltatta a csehszlovák népi demokráciának a reakció elleni harcát és a csehszlovák dolgozók nagy szocialista építőmunkáját. Minél egységesebben lépünk fel az imperializmus és a támadó Atlanti paktum ellen, annál sikeresebben valósíthatjuk meg a szocializmust — mondotta. — Az egyes népidemokratikus államokban elért építkezési eredmények békés szándékunkat s haladó szellemünket bizonyítják. Beszédét a következőképpen fejezte be: „Éljen a SzK(b)P által vezetett Szovjetúnió, a szocializmus győzelmének hazája! Éljen a Szovjetúnió hős vezére, Sztálin generalisszimusz!'' — I. Berg, a Norvégiai Kommunista Párt elnöke beszédében többek között kijelentette, hogy az ő országukat az utóbbi hónapokban megpróbálták az imperialista táborba terelui. Norvégia népe azonban hadirepülőtér helyett lakóházakat akar építeni és tankok, hadigépek helyett mezőgazdasági gépeket akar gyártani. Főfeladatunk, hogy kiragadjuk Norvégiát az imperialisták karmai közül. A norvé nép békeszeretetére és erős akaratára támaszkodva ezt a célunkat elérjük. — Földrengés Kínában. A bombái obszervatórium csütörtökön erős földlökéseket észlelt, melynek középpontja Sinkiang nyugatkínai tartomány volt. — A bratislavai kommunisták figyelmébe. Május 31-én, hétfőn este 19 órákkor a bratislavai várban lévő amfiteátrumban tartják a bratislavai kommunisták teljes ülésüket. A programon a KSC IX. kongresszusáról szóló beszámoló szerepel. — Ünnepi különvonatok a trencsénteplici IX-ik zenei évadra. A csehszlovák vasutak, a CEDOK-kal együttműködve, a „IX. zenei évad" tartamára Bratislaváról minden szombaton és vasárnap ünnepi vonatokat indítanak Trencén Teplicre. A vonatok Trnaván, Pőstyénben és Nővé Mesto n./Váhomon is megállnak. A menetrend szerint a kulturális ünnepségre utazók 33 százalékos kedvezményben részesülnek. Az első ünnepi vonat június 5-én, vasárnap indul a reggeli órákban. Ezen a napon a szovjetművészek hangversenyeznek Trenéin Teplicen. Felvilágosítást a CEDOK utazási iroda és a bratislavai CIK jegyiroda ad.