Uj Szó, 1949. május (2. évfolyam, 18-43.szám)

1949-05-28 / 41. szám, szombat

1949 május 28 UJSZG 5. tott harcunkat nem tudjuk eredményesen végrehajtani, ha az üzemvezetősége és az egész üzem nincsen tisztában azzal, hogy a termelés egyes szakaszainak mik a költségei. Mert a termelési költségek mindezideig nincsenek még átdolgozva a

z egyes műhelyekre és munkahelyekre, a verseny eddig egyoldalú irányú és csak a termelés lehetőségeit tartja izem előtt és nincs figyelemmel arra, mily nagy összegek takaríthatók meg a termelési költségek csökkentésével. A pénzügyi költségvetés kidolgozása egy pontosan megállapított átadó és átvevő ár bevezetését feltételezi, a szükséges anyag és energia normák bevezetését, a gépek és berendezések kihasználásának normáját, a bérfond tartalékok normáját, hogy így a termelés minden szakaszában ellenőrizni lehessen a termelés költségeit és azokat csökkenteni. Hogy a költségvetés szerinti gazdálkodás eredményeket hozzon, a tervezésben szigorú központosítást kell bevezetni, meg pedig a gazdálkodás eredményeit szoros kapcsolatba hozni az üzem legmesszebbmenő operatív önállóságával és anyagi érdekeltségével. Ha az üzem a termelési költségeket — amelyek a tervben elő voltak írva — valamit megtakarított, a megtakarított rész az üzemet kell, hogy illesse. Ebből a részből üzemi alapot kell létesíteni, mely felett az üzem igazgatója rendelkezik és melyet a termelés fejlesztésére, munkáslakások építésére, élmunkások megjutalmazására, az üzemtelep szociális szükségleteire kell fordítani. Ipari, gazdasági szervezetünknek újjáteremtését valósítjuk most meg, megszüntetjük a fölösleges központosítást, megszüntetjük a nemzeti üzemek igazgatóságait, amelyek a gyártástól el voltak szakítva és új igazgatóságokat alakítunk az alapüzemek székhelyein, az üzemek igazgatóinak nagyobb jogokat biztosítunk s ez mind hozzá fog járulni ahhoz, hogy jobban tudjuk üzemeinket vezetni és termelési feadatainkat teljesíteni. Ezeken az intézkedéseken kívül rövid időn belül egy fontos üzemi káderproblémát is meg kell oldanunk: emelni a mesterek tekintélyét. Emelni a mesterek tékintélyét A műhelyben közvetlenül a mester vezeti a termelést. Rajta nyugszik a termelés sorsa és ezért szükséges, hogy e feladatának megoldása érdekében kellő tekintéllyel, felelősséggel és jogokkal rendelkezzék. Es milyen a mai mesterek helyzete az üzemekben? Sokan a munkások közül ma is még a régi szemmel, kapitalista módon néznek rá, mint a tőkésosztály segítársára. És a munkások a mesterhez való ilyen viszonya ahhoz vezet, hogy a mesterek félnek és elnézőek a munkásokkal, nem kívánják tőlük a munkaidő teljes és a gépek jobb kihasználását, jobb minőségi munkát. Félnek tőlük jobb munkát kívánni, mert attól tartanak, hogy kellemetlenségeik származnának ebből az üzemekben. Ezt az állapotot a leggyorsabban és tekintet nélkül meg kell szüntetnünk. A pártnak és a szakszervezeteknek a mesterek tekintélyét oly módon kell támogatniok, hogy azok ne féljenek a munkástól jobb és teljes munkát követelni és helyt kell állniok a jó és szakszerű mesterekért. A rossz és megbízhatalan mestereket félreállítjuk. De a mesterek felelősségtudatát is emelnünk kell. A mesternek felelnie kell a műhely termelési feladatainak teljesítéséért, a munkások eszközökkel és anyaggal való időbeli ellátásáért, a gépek munkában tartásáért és teljes kihasználásáért. A mestertől fogjuk megkívánni, hogy szigorúan ügyeljen a munkafegyelem betartására, a minőségi gyártás fokára és hogy megakadályozza a zavart. A mester köteles az élmtinkást támogatni, figyejmet kell szentelnie azoknak, akik a munkatermelékenység emelése érdekében versenyre keltek. Éppen ezért a mesterből teljes jogú termelési munkavezetőt kell képeznünk, széles jogokkal felruházva, akiknek rendelkezési joga van és beosztottjait felelősségre vonhatja. Meg kell azonban javítanunk fizetésüket is. Az érvényes rendeletek szerint a szakmesterek fizetése ma 3000—400Ü Kcs között mozog és egy főmunkavezető, aki alá több mester tartozik, 4.500 Kcs kezdő fzietéssel rendelkezik. Sok üzemben azt mondták nekünk, holy ilyen fizetési feltételek meglett nehezen lehet mestert szerezni, de vannak olvan esetek is, hogy a mesterek inkább visszatérnek munkásokként munkahelyeikre, mert a szakképzett munkások akkordban egyes üzemekben többet keresnek, mint a mesterek. A mestereket műhelyük vagy osztályuk termelési eredményeiben "érdekeltté kell tennünk és prémiumot ke 1 fizetni nekik. Csak akkori ha a mesterek tekintélyét, felelősségét és jogait emeljük, ha szak- és politikai iskolai műveltséget nyujturk nekik, sikerűi majd a munka s a gyártás jobb megszervezését az egyes üzemekben elérnünk. Ugyanilyen módon meg kell javítani a viszonyt az üzemekben az egész műszaki értelmiséggel. A jó szakembereket még akkor is értékelni kell, ha nem a párt tagjai. Meg kell javítani munka és fizetési feltételeiket, elő kell segíteni politikai iskolázottságukat és lehetővé kell etnni, hogy műszaki ismereteiket kiegészíthessék. Hz üzemi szervezetek gyíílésezései Az all;:ló munkáról szóló fejezet befejező r^sézében még egy, az első pillanatra talán lényegtelen, de mégis fontos kérdéssel akarok foglalkozni. Czemi szervezeteinknek gyűlésezéséről. Ezeket havonta egyszer hívják össze. Két hiányuk van ezeknek a gyűléseknek: a tagok részvétele elégtelen, különösen azoknál az üzemeknél, ahol a munkások a szomszédos községekben laknak és a munka befejeztével munkahelyüket azonnal elhagyják, a másik hiány az, hogy ezeken a taggyűléseken, rendszerint csak a feladatokról számolnak be, hogy azok sokáig ne tartsanak, vitába nem merülnek és a felvetődő problémákat nem tárgyalják meg. Ez azt eredményezi, hogy a tagok' nem élnek elégséges politikai életet, nem folynak be a párt poiitikai vagy más vonatkozású munkásságába, hogy mindenről csak a szervezet bizottságaiban döntenek, egyszóval, hogy a dolgokról csak a vezetők döntenek. Azt ke'l elérnünk, hogy az üzemi szervezetek taggyűléseit rendszeresen tartsák meg, hogy azokon a tagok teljes számban résztvegyenek, hogy a gyűlések tartama hosszabb legyen, hogy azokon ne csak a termelési, de a politikai kérdések is kerüljenek megvitatása Fel kell hívni a párttagok figyelmét, hogy a gyűlésen való részvétel minden tag alapvető kötelessége, továbbá, hogy a gyűléseken munka után legalább 2—3 orát még akkor is ott kell maradnia, ha lakóhelve az üzemtől távol esik. ha csak a következő vonattal vagy autóbuszszal utazhat haza. Az üzemi taggyűléseken kívül havonta egyszer a tizeshizalmiak ülését is össze kell hívni és ezeken már kézzelfoghatóan kell megvitatni a kérdéseket és feladatokat, amelyek a tizesbizalmiak munkaköréből adódnak. Csak akkor, ha minden tag aktív munkásságot fejt ki, ha naponta végrehajtani és védelmezni fogja a párt politikáját, csak ebben az esetben tud az üzemi szervezel és vele együtt az egész párt azzá lenni, amire hivatott: a munkatermelékenység emelésének főszerzőjévé, a szocialista alkotás élcsapatává. fiz egész párt figyelmét a falura irányítani És most foglalkozzunk mezőgazdasági politikánk egy-két problémájával Mezőgazdasági politikánk főirányelve az volt, hogy a munkásosztály legnagyobb és legfőbb szövetségesét megszerezzük, a kis- és középparasztot. A gvakorlat politikánk helyességét igazolta és ez volt egyik főoka annak, hogy a reakciót, amelv a falura támaszkodott, februárban elszigeteltük és az vereséget szenvedett. A jövőben mezőgazdasági politikánk főirányelve szintén a kis- és középparaszttal való tovább' szoros egyíittmunkálkodás marad; minden módon segíteni, szövetkezeti önsegélyzés útján. felemelni kell gazdaságaikat, ki ke'l őket szabadítani a falusi nábokok befolyása alól. meg kell nyerni a falut a szacMízmus számára úgy. ahogy azt Gottwald elvtárs beszámolójában meg* ha'ározta. A központi bizottság novemberi ülé so után, amelyen Gottwald elvtárs meghatározta az irányelveket a falusi gazdagok hatalmának korlátozása és kiszorítására, megkezdtük e politikánkat, megfosztottuk a falusi kizsákmányolókat a szövetkezetekben betöltött döntő befolyásuktól, ugyanígy az egyesült földműves szövetségben, a nemzeti bizottságokban, a gépszövetkezetekben, szabadszövetkezelekben és nagyobb beszolgáltatási kötelezettségeket hárítottunk rájuk. Alig kezdtük el ezt a politikánkat, már tapasztalhatjuk a haragvók hangját és csökönyös ellenszenvét. Helyenként az ellenszegülés. Elsősorban a mezőgazdasági szövetkezelek megalakítása ellen szerveznek ellenállást, melyekben joggal, hathatós eszközt látnak, hogy a kis- és középparasz^ság függőségük alól felszabadulhat általuk. Tudjuk, hogy a kizsákmányolók csökevényei, akik az ipar, a bankok államosítása és a nagybirtokok felosztása után éppen a falvakban maradtak meg, a legnagyobb számban önkéntesen nem fognak belenyugodni sorsukba. De nem ijedünk meg ellenállásuktól és rajtunk múlik csak, hogy azokat csirájába fojtsuk. (Taps). A kis- és középparasztokkal való kapcsolat megszilárdítása Elsősorban a falu kommunistáin, azok helyes politikáján, múlik, ahgo> azt Gottwald elnök is kifejezte, hogy a falusi gazdagokat politikailag elszigetelni és az összes kis- és középparasztokat a falu számára megszerezni tudjuk. Mindenütt, ahol a kommunisták helyes politikát követtek a beszolgáltatások előírásánál és ahol Gottwald elvtárs irányelveihez tartották magukat — a nagyoknak nagyobb, a kisparasztoknak kisebb kötelezettségeket előírni — a párt a dolgozó földművesek között nagy tekintélyre tett szert. Ott a földművesek teljesítik a beszolgáltatásokat, versenyeznek a túlteljesítés terén, gyarapítják az állatállományt. résztvettek a kongresszus előtti ajándék-felajánlási verstnyben, az egységes földműves szövetkezetek megalapítását örömmel fogadják, és azoknak alkotómunkájában tevékenyen résztvesznek. Mindenütt, ahol a nemzeti bizottságokban a kommunisták a község dolgait úgy intézik, hogy kis- és középparaszt gazdasági és kulturális színvonala emelkedjék, hogy a községben ne a falusi gazdagok döntsenek, ott a párt köré tömörültek az összes dolgozók De ott, ahol a falvakban a kommunisták vétettek ezekkel az alapfeltételekkel szemben, ott szembekerültek, a község közvéleményével, ott a falusi gazdagok befolyása a kisés középparasztságnál még mindig élő és termékeny talajra talál Ezért a fa hm élő kommunisták első parancsola ta az, olyan politikát űzni, amely a kisés középparasztságnak hasznos és amely a falusi kizsákmányolók érde keit sérti. fi Nemzeti Front poliükáfa a falun A második parancsolata a falun élő kommunisták működésének, hogy ne utasítsák el, de ápolják a más pártok tisztes veztőivel való együttmunkálkodást, ugyanúgy a pártonkívüli szervezetek képviselőivel, a párton kívüli öntudatos földművesekkel és ezeket vonják be a felmerülő közügyek és az építés kérdéseinek megvitatásába és döntésébe. Ott, ahol a komunisták e szerint cselekszenek, ott nem ütközik nehézségekbe az egységes szövetkezetek megalapítása, a beszolgáltatások szétírása vagv teljesítése, mert ebben a politikában őket a nemkommunisták is tevékenyen segítik. Ott, ahol a kommunisták maguk foglalták el a Nemzeti Bizottságot és az akcióbizottságot, a rendkívüli élelmezési bizottságot és az egységes földműves szövetséget, ott, ahol nem vonzották magukhoz és nem győzték meg a dolgozó nép nemkommunista rétegeit és nem tö rődnek azok nézéteivel, ott politikájuk ugyancsak nem találkozik kellő támogatással. Ezért parancsul szolgáljon összes falusi szervezeteinknek, hogy a Nem zet; Front politikáját következetesen és a legszélesebb méretekben valósítsák meg, hozzák létre a legszűkebb egytittmunkálkodás politikáját a lakosság legszélesebb rétegeivel. fiz egységes földműves szövetkezetek Végül a harmadik utasítás falusi szervezeteink' számára, hogy a földművesek szervezésének minden szövetkezeti formáját támogassák, ahogy erről Gottwald elvtárs nyilatkozott a mult év novemberében tartott központi bizottsági ülésen és ezen a kongresszuson, hogv úgy cselekedjenek az EFSz alapítása és működésének általános fellendítése tekintetében. A szövetkezetek útján érkezik el a falu a szocializmushoz, errp tanítanak bennünket Lenin és Sztálin elvtársak. Tanulnunk kell az eddig megalapított EFSz tapasztalataiból. Nagyon sok elvtársunk nem tudatosította kellően az EFSz megalapításának jelentőségét, azt gondolták, hogv egy gyors szervezési munkahadjáratot indítunk és minden olyan könnven fog menni, mint a megszokott kampányoknál., A párt felv^^o^ó előadásokat sem tartót saját tagjai soraiban < ZT. egyes tagok, akik előtt nem állt tisztán, hogy az EFSz-ek mily jelentőséggel bírnak és éppen ezért nem voltak meggyőződve azoknak sikerességéről, a reakció befolvása alatt e kérdést tévesen magyarázták. Ott viszont, ahol a jérási bizottságok és a falusi szervezetek a talajt előkészítették. sikert értek el. Mi a teendő tehát most e tapasztalatok birtokában? 1. Üjólag és alaposan megvilágítani az EFSz-nek alapvető kérdéseit, az összes pártszervezetekben, da légióként a falusi alapszervezetekben. El kell távolítanunk mindent, ami nem világos, a

mi ingadozó, hogy minden párttag necsak védje a párt politikáját. de az egységes szőve'kezetek aalpítási és építési munkálataiban tevékenyen segítsen. Mindazon tagokkal szemben, akik a türelm"s meggyőzések ellenére a reakciótól eltántorítani hagyták magukat a helyes útról, fellépnünk és ha javíthatr>.tian elemek tévelygéséről van szó, ki kell őket zárnunk sorainkból. Az egységes szövetkezetek építési munkája és a többi feladatok teljesítése a mezőgazdaságban a falusi funkcionáriusaink és tagjaink legjobb igazolásai. 2. Miután a kérdéseknek a pártban való tisztázása után meg kell tárgyalni a

z EFSz megállapítását a többi pártok vezetőivel és azokkal a •pártonkívüli földművesekkel, akik befolyással vannak a falura, ezeket meí kell győzni és megszerezni a szövetkezet megalapítása érdekében sőt a szövetkezeti előkészítő bizott' ságba való jelölésüket is javaslatba kell hozni. Nem sietjük el a közgyűlés öszehívását, de előbb személyes agitációt hajtunk végre házról-házra, kijelöljük az elvtársakat, akik meglátogatják az egyes parasztokat, megállapítják véleményüket és meggyőzésükre törekszenek. Munkánkban az elvtársnők támogatását is igénybe kell venni, akik sok esetben jobban fogják fel a földműves szövetkezetek hasznosságát, mint a férfiak és így befolyásolni tudják az egész falu asszonyait. 3. Az EFSz megalapításánál nem törekszünk a tömeges megalakításokra, de mindenekelőtt oly községekben fogjuk a szövetkezeteket megalakítani. ahol megvannak a legjobb előfeltételek, mintaszövetkezeteket fogunk fejleszteni belőlük melyek gépekel és berendezésekkel jól lesznek felszerelve. A szövetkezet megalapításával munkánk nem ér véget, de csak most kezdődik el. A szövetkezet megalapításánál nagy gondossággal kell közreműködni, a szervezés első lépéseinél segédkezet kell nyujtanuhk, új berendezések, mint baromfitelepek, mosódák, borjútenyészAz elnökségi emelvényen X-el jelöltek a magyar delegác'ó tagjaiBalról jobbra Bethlen Oszkár, Konta Mária, Farkas Mihály és Marosán György. istállók, vilianyosítás stb. megteremtésénél segíteni kell. Amint a szomszédos földművesek tapasztalni fogják az élő példákon, hogy mik is tulajdonképpen az EFSz-ek, tagjaik számára milyen hasznot hoznak, a dolgozó földművesek minden rétegét meg fogjuk szerezni a szövetkezeti gondolatnak. Segítsünk a falusi szervezeteken Ezeknek a feladatoknak teljesítése nem lesz könnyű. Az osztályharc a falun kiélesedik és a falusi szervezeteink ideológiailag nincsenek kellően felfegyverkezve és még nagy hiányokkal küzködnek. Falusi kádera-lnk politikai és ideológiai színvonala nem kielégítő. Vannak falvak, ahol a párt és a nemzeti bizottság vezető tényezői nem az öntudatos kommunista, a kis- és középparasztokból kerül ki. Még ma is akadnak olyan falusi funkcionáriusaink, akik oly politikát végeznek a szomszédi és rokoni befolyások alatt — ha maguk kis- és középparasztok is —, mely a falusi gazdagok és reakciósok befolyása alatt áll. Felkelés a falun c. új filmünkben jól van megrajzolva a falusi kizsákmányoló, a volt agrárbíró típusa, akinek bár a mai életben semmi megbízatása nincs, mégis befolyásolni tudja a szegény kisparasztokat és ezeknek segítségével hatni tud a nemzeti bizottságok döntéseire. Vannak olyan községeink, amelyekben szervezeteink passzívak és csak kevés funkcionárius dolgozik tevékenyen. A mi kötelességünk, hogy az egész párt figyelmét a falura irányítsuk. A pártban be kell bizonyítanunk, milyen nehéz feladatok várnak ránk a falun és mit jelent az a feladat: a falut a szocializmus számára megnyerni. A falusi szervezeteink ezeket a feladatokat sikeresen csak abban az esetben tudják teljesíteni, ha erre jól felkészülnek és felfegyverzik magukat ideológiai és szervezési szempontokból. Éppen azért a falusi szervezeteinknek hathatós és mindennapi támogatást és segítést kell nyújtani. Ezért kell a falura küldeni a legjobb munkásainkat, szervezőinket, szónokainkat és tanítóinkat. A feladatoknak és a felelősségnél a fősúly a falusi szervezetekkel kapcsolatosan, a párt járási bizottságain nyugszik. Ezek hivatottak, hogy a párt politikáját az alapszervezetekbe átvigyék és kötelesek róluk minden nap gondoskodni. Hogy a járások a feladataiknak eleget tudjanak tenni, elsőrendű politikai feladatuknak kell tekinteniük a falusi szervezetek megsegítését és alapjukban kell megváltoztatni az eddigi munkamódszereiket. A járási választások ma átlagosan nyolc-tíz fizetett erőt alkalmaznak, amelyekből 6—7 politikai. Ez rendszerint a politikai, szervezési, kultúrpropaganda, ipari, mezőgazdasági káder és gazdasági titkár. Ez anynyit jelent, hogy járási szervezetünk reszort vonalon dolgozik, amelyben mindenki csak az ő munkaszakaszával törődik. Ezért aztán keveset járnak ki a falura. A mezőgazdasági titkárnak sok időre van szüksége a különféle tanácskozásokra, hivataloskodásra és mivel az összes falusi szervezetek az ő gondjára vannak bízva, csak utasításokat és körözvényeket ír. Hogy a járási választmány szervezete a párt feladatait a falun tőkésíthesse, meg kell szüntetnünk, illetőleg korlátoznunk kell a nvmkarezort széto?ztását a párt fizetett munkásai között a m!n

:mumra és a járási vezető titkáron kívül csak mezőgazdasági, kultúrpropaganda és kádertitkárra van szükség és a többi resz"rt titkárai hegébe fizetett, politikailag érett oktatókat kell alkalmazni. Minden oktatónak 10—20 községe lenne. Az oktató nem fog a járási titkárságon hiva'aloskodni, állandóan úton lesz. látogatni fogja a szervezeteket, tanáccsal fogta segíteni azokat. Személyesen fogja megismerni, milyen emberek vezetik T párt szervezeteit és a nemzeti bizottságokat. Megismerkednek m'nden egves falu prob'émáival, amaly?k néha nagvon szövevényesek és törődni tagnak azzal, hoey azokban helves oártpolitikát csinál ianpk, hogv. eltávolítsák az összes akadályokat. Kialakul a segítők köre az eddigi elvtársakkal, akiket a járási választmány bíz meg a falusi szervezetek oktatásával. Ezeken az állandó oktatókon kívül a járási választmány küldje el a falusi szervezetekbe a legjobb referenseket, mezőgazdasági és más szakembereket és szervezzen politikai és szakelőadásokat.