Uj Szó, 1949. május (2. évfolyam, 18-43.szám)

1949-05-04 / 20. szám, szerda

"4. UJSZ0 1949 május 1 • Y •'• Bohemians ellen játszik vasárnap az NY Bratislava TRNAVA—SPARTA AZ NV BRATISLAVA STADIONJÁBAN A csehszlovák labdarúgó bajnokságot szombat és vasárnap folytatják. Szombaton, május 7-én a Dynamo Slavia Prágában SONP Kladnő ellen játszik. A további mérkőzéseket vasárnap a következő párosításban bonyolítják le: Teplice—S. Skod. Záv., Viktória— Plzefi, Bohemians—NV Bratislava, Zbrojovka Zidenice—Slovena Zilina, Manet Pov. Bystrica—ATK, Kovosmalt Trnava—Sparta, Sliez. Ostrava—Dynamo KoSice. A Trnava—Sparta mérkőzést a bratislavai stádionban játsszák. A Bohémians—Bratislava mérkőzésre a Cedok különvonatot indít, mely vasárnap délben 14 órakor indul. A vasárnapi forduló előtt a tabella állása a következő: „AMERIKA HANGJA"' — és ami mögötte van Bratislava 5 4 1 0 14:5 9 Slavia 5 4 1 0 16:6 9 Kosice 4 3 1 0 6:1 7 Zilina 5 3 1 1 7:7 7 Sparta 4 2 1 1 14:8 5 S. Ostrava 5 2 1 2 7:9 5 Zidenice 4 2 0 2 6:7 4 PIzeft 5 1 2 2 8:9 4 Tepiice-Sanov 4 1 1 2 8:8 2 ATK 5 1 1 3 8:17 3 P. Bystrica 4 l 0 3 6:8 2 Bohemians 4 0 2 2 7:9 2 Trnava 4 0 2 2 3:9 2 Kladno 4 0 0 4 4:11 0 Megérdemel! győzelem Galánlán Galánta—Szeged 4:2 (1:1). Május 1-én Galántán vendégszerepelt a magyar ligacsapat. A honi csapat kitűnő napot fogott ki és a győzelme megérdemelt. A gólokat Rakicky (2), Sabel és Meliáka, illetve Csáki és Jurík lőtték. 3000 néző előtt K o 1 e n ö i k kifogástalanul bíráskodott. Kedden, május 3-án Zilinán vendégszerepel a Szeged. A szegedi csapat mint a déli járás válogatottja veszi fel a küzdelmet. A magyar csapat felállítása a következő: Veszelovszky — Szabó, Bena — Laczi, Kapusi, Szűcs — Szokoli, Lapányi, Rózsavölgyi, Gyurik, Nagy. A magyar labdarúgóbajnokság állása A magyar ligabajnokság vasárnapi fordulója a következő eredményeket hozta: Goldberger—Kistext. 2.3 (0:1), F.TO Győr—Salgótarján 5:3 (4:2), Kispest—Soroksár 6:0 (2:0), Csepel —MATEOSZ 0:2 (0:0), VasasSzombathely 1:2 (1:1), Újpest— Szeged 5:1 (1:0), Tatabánya— Szetlörinci AC 0:3 (0:2). A forduló után a tabella állása a következő: 1. Ferencváros 24 22 1 1 118:23 45 2. MTK 24 15 4 5 80:33 34 3. Kispest 24 13 2 9 56:35 28 4. Újpest 24 13 4 7 62:43 30 A további sorrend a következő: Vasas, Csepel, SzAC, ETO, Soroksár, Sal. BTC, Tatabánya, MATEOSZ, Szombathely, Szeged, Goldberger. Irta: Aiuiabelle Bucar A Szovjetúnió felé irányuló hivatalos amerikai propaganda két fö szócsöve az orosz nyelven megjelenő „Amerika" című folyóirat és az Egyesült Államokban „Amerika Hangja" néven folyó orosznyelvü rádióadások. Ezeknek a szócsöveknek a felhasználandó propagandaanyagot főleg Washingtonban és New Yorkban állítja össze egy nagy szervezet, amelybe sok orosz fehérgárdista tartozik. Mellesleg megmondva" „Amerika Hangja" nemcsak orosz fehérgárdistákat alkalmaz bemondókul, hanem tevékenyen felhasználja őket, mint orosz szakértőket és mint tanácsadókat az adások tartalmára nézve. Nem nehéz megérteni, milyen tanácsokat kap „Amerika Hngja" ezektől a „szakértőktől", akik rendszeres piszkos provokációkra állították be magukat a szovjet néppel szemben. Ezeknek az adatoknak világánál igen jellemző tünet, hogy 1947-ben büntetésének lejárta előtt kiengedték a börtönből Vonszjackijt, az ellenes célokra használják fel a hazájukat eláruló és ennek területéről I kidobott renegátok maroknyi csoportját. De térjünk vissza főkérdésünkre, amelyről az Amerika Hangja „alkalmazottainak" természetrajzáról szóló megjegyzéseim kissé eltérítettek. Az Egyesült Állmok Tájékoztató Szolgálatának moszkvai irodája fontos szerepet játszik az amerikai propaganda általános politikai vonalának meghatározásában, az „Amerika" című folyóirat közleményei és a rádióadások visszhangjának figyelemmel kísérésében, valamint az „Amerika" terjesztésében. Igaz, az I Egyesült Államok Tájékoztató Szolgálatának moszkvai irodája más tevékenységet is folytat. A Tájékoztató Iroda filmek, ismert amerikai jazz-zenekarok számait tartalmazó grammofónlemezek, az amerikai „művészet" alkotásainak stb. felhasználásával úgynevezett „kulturális kapcsolatokat" is ápol. Ezeknek az eléggé értékes tárgyaknak nagyrésze, amelyeket az amerikai adófizetők fizettek meg, magántulajdonba került, azaz a nagykövetség alkalmazottainak magángyűjteményét gazdagítja és egyáltalán nem szerepel a kulturális kapcsolatok fenntartásával összefüggésben. Ugyanez vonatkozik azokra a pénzösszegekre is, amelyeket annakidején bőségesen költöttek a különböző fogadásokra. Általában hangsúlyoznunk kell, hogy az Egyesült Államok Tájékoztató Szolgálata s ennek keretében a moszkvai Tájékoztató Iroda rendkívül széles keretek között pocsékolja az állam pénzét. Drága könyvek és berendezések nyomtalanul eltűntek s amikor leltároztak és kiderült a sok hiány, az egész dolgot eltussolták, hogy elkerüljék a nyilvános botrányt. Noha sok minden, amiről itt írok, azelőtt történt, mielőtt a Tájékoztató Irodában dolgozni kezdtem és bár bizonyos mértékben sikerült csökkentenem ezeket a lopásokat, mégis megvan az okom, hogy feltételezzem, az eféle megengedhetetlen dolgok ma is folynak. Hatalmas összegeket költenek az „Amerika" című folyóirat kiadására. A folyóiratot a legjobb papíron nyomtatják, színes rajzok és felvételek töltik meg. Ezt a nagykövetség kívánságára csinálják így, mert a nagykövetség azt akarja, hogy a folyóirat „fényűző" pompában jelenjék meg és olyan hatást tegyen a „naiv szovjet polgárokra", hogy azok a folyóiratot olvasva, érezzék Amerika „gazdagságát". Az amerikai propaganda urai azt a hazug látszatot keltik, hogy a folyóirat kifizetődik. Ezt egész egyszerűen csinálják: a folyóirat kiadási költségei közé nem veszik fel a szerkesztők, írók és más, a folyóirat kiadásában közreműködő személyek fizetését. Ezeket a fizetéseket a kormány folyósítja függetlenül a folyóiratra fordított egyéb kiadásoktól. A moszkvai nagykövetség Tájékoztató Irodájának költségvetése rendkívül felduzzadt. Magas fizetésű attasék csupán névlegesen számítanak ehhez a szervezethez, lényegében ugyanis majdnem semmit sem csinálnak, hacsak számításba nem vesszük azt, hogy magánügyeikkel és cselszövényeikkel foglalkoznak és zavarják az alárendelt személyzet munkáját. Az egész munkát gyakorlatilag ez a személyzet végzi. Igaz, az említett nagyfizetésü személyeknek van valamilyen saját „feladatköre". Ezekről később beszélek. Ezek a személyek azonban, mint az Egyesült Államok Tájékoztató Szolgálatának képviselői, ebben a munkakörben semmi hasznosat nem csinálnak. Az amerikai nép szemszögéből nézve ezt a pazarlást semmivel sem lehet igazolni. A moszkvai amerikai nagykövetség még azt sem tudja, olvassa-e valaki az „Amerika" folyóirat 50.000 példányának akár egy számát is. A folyóirat havonként jelenik meg. Ugyanúgy, mint a nagykövetség tulajdonában történt lopások kérdését, a folyóirat sorsával kapcsolatos tényeket is gondosan leplezik. A puszta tényeket titkolják az amerikai nép előtt, amely véres verítékkel keresett pénzével fizeti meg a számIát. A nagykövetségen, persze, nagyon jót tudják, de az Egyesült Államok közvéleménye előtt gondosan titkolják azt a tényt, hogy az „Amerika" című folyóiratot nem olvassák a Szovjetúnió széles tömegei és azok, akik olvassák, megvetően nyilatkoznak róla. Tito — a háborús uszítok kiszolgálója Az amerikai sajtó eddig meglehetős óvatossággal kezelte új lakájait, Tito áruló, reakciós klikkjét. Igyekezett rendszeresen eltitkolni azt a tényt, hogy a Tito-klikk az amerikaiak gyarmatává süllyeszti Jugoszláviát. A nagytőkés sajtó azonban gyakran kifecseg olyan dolgokat, amelyeket később szívesen visszavonna. A New York Herald Tribüné április 20-i csámában, a United Press jelentésére hivatkozva nyíltan arról ír, hogy Tito kereskedelmi szerződést kötött NyugatNémetországgal. „A tárgyalásokat Tito kérelmére indították meg, rövid idővel a Kominform-jegyzék közzététele után" — Írja a lap. Tito a szerződés értelmében több mint 15 millió dollár értékű rezet, antimónt, higanyt, bauxitot és magnezitet, tehát elsődleges fontosságú stratégiai nyersanyagokat szállít Nyugat-Németországnak. Jugoszlávia ennek ellenében Diesel-gépeket, szerszámgépeket és egyéb felszerelést kap Nyugat-Németországból. A Marshall-terv egyik cikkhelye határozottan kimondja, hogy ilyen szállítmányokat a békefront országai nem kaphatnak. Ezek szerint az TTSA Titot már nyíltan csatlósként tartja nyilván. A cikk külön hangsúlyozza, hogy „Jugoszlávia ma már 50 százalékát szállítja annak a mennyiségnek, amelyet 1936-ban Hitleréknek szállított." HÍREK ^ovjet-UN/O^ Moszkvából jelentik: A Pravda vezércikke rámutat arra, hogy mindössze fél év telt el a nagy természetátalakító erdősítési tervek közzététele óta és már ezalatt az idő alatt 114 erdővédő áldomást szerveztek és valamenynyitt elsőrendű gépekkel szerelték fel. Kijelölték az erdősítésre váró földterületeket, milliószámra ültették a szükséges facsemetéket. Egyszóval megteremtték a szilárd alapokat a nagyzabású terv megvalósítására. A tavasz beálltával még nagyobb lendülettel fogtak munkához. Idén több mint egymilliárd rubelt fordítanak a fásítási tervek ezévi részletének megvalósítására. E hó elejére már 26 körzetben elvégezték a tavaszi ültetési tervet, a krasznodári, zaporozsiei és odesszai kerületben és a Sztavropol-tartományban pedig az erre az évre megállapított egész ültetési tervet teljesítették. * A szovjetmezőgazdaság egyrerohamosabb mértékben állítja szolgálatába a repülőgépet. Nem" csupán a mezőgazdasági élősdiek ellen folytatják a levegőből a si-, keres írtóhadjáratot, nemcsupán a permetezést végzik repülőgépről, hanem ma már a vetés is lehető-* Ieg „légi úton" történik, mert így egyenletesebb a magelosztás s vetőmagban is jelentékeny megtakarítás érhető el. A mezőgazdasági célokra használt repülőgépek szái ma 1949-ben négyszerakkora lesz, min tavaly volt. Különleges célokra is gyakran használták fel a repülőgépet, mint például trágyázásra, mesterséges esőztetésre, nyájterelésre. Gorbuntov pilóta a Volga alsó folyásánál a csordákat pusztító farkas-csapatok ellen vívott légiharcot és többszáz farkast pusztított el a levegőből. Madarász Emil: VILÁGOS ABLAK Mi történt a külföldön? Ausztria: A bécsi serlegmérközés döntőjében az Austria a Vienna ellen játszott. A mérkőzést az Austria nyerte meg 3:1 (2:1) arányban; ezzel a győzelmével a serleg győztese lett. Franciaország: Roubaix—Toulouse 3:1, Rennés—Reims 1:0, Lille— Sochaux 3:1, Marseille—Strass bourg 5:0, Colmar—Séte 5:1, Nancy—Stade Francais 3:1, Racing Paris—Metz 2:2, Montpelliér— Cannes 1:3. Svájc: FC Zürich—Young Fellows 0:0, Biel—Urania Genf 2:1, Chaux de Fonds—Grasshoppers 4:1, Lugano—Lausanne 2:1, Servette—Locarno 6:0. — A sztyeppe alaposan megváltozott — mondta Ádám, szokás szerint kissé rántott a gyeplön, amitől a kis szürke csődör felkapta a fülét és sértődött ügetésbe fogott. — Alaposan megváltoztunk — ismételte és szeme belemeredt a fekete éjszakába. A kétkerekű talyiga puhán szaladt a poros homokúton, mely Majácska körzeti központba vitt, egy éjszakai értekezletre, az aratást megelőző utolsó megbeszélésre. Ugyanebben az időben a kerület 50 elnöke 50 irányból tartott ugyancsak Majácska felé. Ki teherautón, ki lovon, ki talyigán, de leginkább talyigán, és legkevésbé autón, mert a gépfuvar már mindenütt készenlétben állott a holnap kezdődő nagy búzacsatára. A sztyeppe valóban megváltozott. Az ősi puszta-éjszakát (a feketét, áthatolhatatlant, némát és rejtelmeset immár a korszerű technika kék, piros fénycsávái, mótorok zakatolása, gramofónok és rádiók muzsikája valamilyen új ruhába öltöztették. A táboroknál traktorosok, kombajnisták, sofőrök szitkozódtak gépeik mellett, kipróbálták a mótorokat s ezek időnként türelmetlenül bőgtek bele a csendbe. De voltaképpen csend se volt, mert jobbról-balról gramofón vagy harmonikaszóra ott táncoltak a fiatal aratólányok. A szurokfekete eget olykor halovány vörös fénykardok cikázták át, amikor egy-egy tehergépkocsi rohant át a sötét éjen. — A kolhoz — mondta Ádám — mindent megváltoztatott. Más az ország, más a nép, más a sztyeppe, más az éjszaka. Amott — és ostornyelével valahova balra mutatott — van egy fiatal erdőültetvény. Hétéves. A közelében mocsárféle. Egy nap flamingók jöttek oda, aztán az erdészek egy hódtelepet fedeztek fel. Hogy honnan jöttek? Azt csak a sztyeppe tudja. Talán Aszkania-Novából, a nemesítő állomásról, vagy honnan. Az élet egyre ujhodik, a sztyeppe szélesedik, a Dnyeperen mótorcsónakok hozzák és viszik a póstát Hersonból, Her3zonba. Ádám hat éve élt Ukrajnában. Oda Philadelphiából emigráltt. Philadelphiába Zsombolyáról 1912-ben. Zsombolyáról a Karácsonyi grófok kiskirályságából, ahonnan egyedül abban az évben 24 parasztfiú és parasztleány vándorolt ki az Újvilágba. Éhség és sötétség volt az úr a Karácsonyi kiskii'ályságban. — Mi vitt rá, hogy kivándorolj ? — Sok mindenen kivül — egy semmiség. Egy este azt mondta nekem a Klára grófkisasszony, hogy tüstént fogjak be, mert Temesvárra megyünk. Azonnal és — hallgatás. Befogtam, bevittem Temesvárra, cjak másnap jöttünk vissza. Hol volt, kinél volt, mit csinált •— az Isten tudja. Egy liyen nyári éjszakán vittem be Temesvárra. A nyári éjszaka éppen olyan Zsombolyán, mint a Dnyeper partján. Aztán amikor hazajöttünk, az öreg gróf háromszor megpofozott — lánya miatt. Ez a három pofon döntő szerepet játszott az életemben. Akkor határoztam el, hogy elmegyek, hogy itthagyom a Karácsonyi grófok és a zsombolyák országát. Egy gyapotültetvény mellett húzott el az út, az úton üzbég gyapottermő lányok és fiúk énekeltek és táncoltak, hajkurásztak a holdvilágban. — Ezek, hogy kerültek Ide, az üzbégek ? — Most vezetjük be a gyapotot. Az állam telepítette ide őket, hogy a gyapotmüvelésre tanítsák a dnyeperi népet. Kétszáz hektáron kísérletezünk. Amikor hajnali három óra felé visszajövet újra elhajtottunk a tá- | bor mellett, egy óriási, szikár szakálas üzbég állt az útkeresztezésnél és úgy dűlt kampós botjára, mint a tiszamenti juhászemberek szoktak. — Salam, elnök elvtárs — mondta tört orosz nyelven — már ideje megkezdeni a munkát. A Dnyeper mögött eső volt. Arasznyi. Itt az ideje. — Megkezdjük, Szulejman elvtárs — mondta Ádám, megállította a lovat és kezetfogott az ősi üzbéggel. Cigarettára gyújtottak. — Nálatok mi újság? — Negyedszer kapálunk. A júliusvégi éjszaka hosszú már, s hogy a kolhoz felé közeledtünk, valahol lámpafény csillant fel a sötétben. Csendes pirosas, messzi fény. Ádám begombolta kabátját és csettintett a lovának. — Itt látod, köröskörül úgy húsz évvel ezelőtt, negyvenezer hektáron volt a Mordvinov grófi uradalom, közepén az óriási tanya, ahol most a kolhoz áll. Belül a jószágigazgató fehér palotája, mögötte egy 5 holdas diófa erdő, félkörben a gazdasági épületek, cselédházak. Mordvinov gróf ispánja egész éjjel égette a lámpát a legszélső házban. Abban, amelyik most is vüágos. Vendéghívó, vendégváró emberek voltak Mordvinov grófék és ispánjaik. így szereztek ingyen, vagy félingyen napszámos erőt. — A lámpával ? — A lámpával. Ezzel a magányos lámpával a nagy dnyeper sztyeppe közepén. A cár idején. Amikor fenn Oroszországban még javában tartott a tél, vele éhség, betegség, — ezer és ezer napszámosféle ember indult útnak a már tavaszodó ukrán mezők felé. Papírjuk, útlevelük nem volt. Csak irtó éhségük és a testükön lógó rongy. Mentek a rongyosak, papírtalanok, mert húzta őket a déli meleg, mely mindig Ígéretes, napos és derűs. Mentek száz, ötszáz, ezer kilométert, de leginkább éjszaka, hogy a csenörök kezébe ne jussanak. Így is álig pár ember tért le az alsó Dnyeper párás, tavaszi partjára, hogy onnan még délebbre, a Krímbe jussanak. Itt húztak el a perekopi földszoros felé, együtt a sínekkel, amelyek ezüstösen csillogtak ki a tavaszi eső ködéből. Éjszakai tavaszi eső DélUkrajnában — nem tréfa dolog. De ha hirtelen felcsillan valahol a lámpafény, akkor olyan ez, mint a megváltás. Húztak a papírtalan csavargók a lámpa felé az éjszakai esőben és megtorpantak előtte. Bekopogtak. — Búj be, hazátlan népség! —, szólt belül egy barátságos hang. A Mordvinov grófok ispánja volt, a csizmás-botos Fegya-ispán, a legvadabb vadállatja Mordvinovék kiskirálysága negyvenezer hektárjának. Bementek. A szoba meleg, hatalmas búboskemence ontja az áldott meleget, az asztalon rezes szamovár muzsikál. — Üljetek le, hazátlan népség, melegedjetek, gyújtsatok rá, teát is ihattok, reggelig pihentek, aztán Isten nevében álljatok tovább. Nem álltak tovább. Reggel jött a csendőr és kérte a papírokat. Papír nincs, de ott van a Fegya ispán, aki szól a csendőrnek, hogy ne bántsa őket, az ő emberei ezek, a papírok nála vannak. Az ő munkásai ... Így szerzett Fegya ispán a Mordvinov grófoknak évente néhány száz ingyen napszámost. Tudott erről Mordvinov, tudott a csendőr, tudott a majácskai kerület, mindenki tudott róla, csak a papírtalanok nem. Végül ezek is tudomást szereztek róla, amikor a nyári munka végével megértették, hogy a sztyppe-éjben világító ablak — Mordvinov grófok hires embercsapdája. — Most — kérdeztem — miért világos az ablak? — Most a kolhoz szülőháza az. Most a lebetegedő anyáknak mutatja éjjel az utat. Mikor beérkeztünk a kolhozba, elaludt a lámpa. Helyette a felkelő szovjet nap csillogott az ablakokon. Reggel volt. UJ SZÓ a csehszlovák magyar dolgozók napilapja. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Bratislava, Jesenského 8., II. em. Telefon 262-77 Fő- és felelősszerkesztö: Lőrincz Gyula. Feladó és irányító postahivatal: Bratislava II. Nyomja és kiadja a Pravda grafikai és kiadó vállalatok Kéziratokat nem adunk vissza. Előfizetés 1 évre 54U.—, '/

2 évre 270.—, lL évre 135 — l hónapra 45.— Kcs. " '