Uj Szó, 1949. május (2. évfolyam, 18-43.szám)

1949-05-05 / 21. szám, csütörtök

Ára 3 Kos A CSEHSZLOVÁKÍAI MAGYAR DOLGOZŐK LAPJA Bratislava, 1949 május 5. O II. évfolyam, 21. szám G. Alexander szovjet filmrendező és Konstantin Szimonov író a bratislavai május elsejei ünnepségen világhírű A legfontosabb feladatunk, a munkásság és a mezőgazdák közötti szoros kapcsolat megteremtése §t. Basíevansliv a KSS főtitkára nagy beszédben mutatott rá a mezőgazdasági élet fejlődési lehetőségeire Tegnap tartották meg nagyfontosságú értekezletüket a Kommunista Párt járási földműves és szövetkezeti titkárai Bratislavában. Az ülésen Bast'ovansky elvtárs, a Kommunista Párt szlovenszkói főtitkára nagy beszédben vázolta a szlovenszkói mezőgazdasági élet fő- és alapvető problémáit. Basíovansky az értekezlet során kimerítően foglalkozott a népi demokráciával és ennek keretében a földműves osztály helyzetével. Az egész problémát felölelő beszéde során megállapította, hogy a földreform befejezésével végetért mezőgazdasági politikánk első szakasza. Itt azonban mindjárt le kell szögeznünk — mondotta Basfovansky —, hogy a szocializmus formájához vezető űtunkban mezőgazdasági politikánk nem játszhat másodrendű szerepet. E téren kötelességeink csak fokozódnak. Az előtérbe a múlttól eltérően a termelés emelése lép, főleg ami a növény- és állatállomány fejlesztését Illeti. Mezőgazdaságunk termelésének további fokozását messzire kiható gépesítéssel kivánjuk elérni. Az iparhoz viszonyítva a mező- 1 gazdasági termelésben felmerülő kérdések igen összetettek — folytatta Baát'ovansky. — Ezeknek renrfpzése. sok türelmet, politikai meg- 1 fontoltságot és fejlettséget kíván, j A radikális eszközök, a felületesség és felelőtlenség helytelen és idöelöt- j ti jelszavak használata csak megkárosítanák az összességet és gá- ] tolnának céljaink elérésében. A , könnyelműség, a demagógia sehol | sem okoz annyi kárt, mint éppen Itt. Éppen ezért mezőgazdasági po- : litikánk nehéz kérdésének problémáját akkor fogjuk helyes útra vezetni, ha jól taglaljuk és részleteiben ismerjük a belőlük eredő kérdéseket. Az ipari termeléshez viszonyítva ( mezőgazdaságunk számára még sokat kell nyújtanunk a tervgazdálkodás különös kihangsúlyozásával és a magasabb termelési formák érvényesítésével. A mezőgazdasági l tervgazdálkodás körül több kérdés 1 felmerülésével kell számolni, fgy a felaprózott mezőgazdasági egységekkel és az előítéletekkel kell megküzdeni. Nem kevésbé számolnunk kell a falusi gazdagok opportunizmusával, vagy a nem ritkaság számba menő földeltitkolással. Ami a termelés magasabbrendűségét illeti, meg kell állapítanunk, hogy mintaszerűen működő állami birtokokkal rendelkezünk, nagy sertésliizlalókat rendszeresítettünk, azokat odaadással fejlesztjük, már működnek a falusi gépállomásaink és falusi szövetkezeteink. De mennyi ezeknek a száma ? Növény- és állattenyésztésünknek hány százalékát képviselik ezek az előbb említett pozitívumok? Nem kétséges, hogy a megvalósítandó tervek kis hiányáról beszélhetünk csak, de ugyanakkor le kell szögeznünk, hogy mezőgazdasági tervgazdálkodásunknak ezek az első lépései "mégis nagyon fontos és örömteli szakaszt jelentenek számunkra. ' gazdák már-már egészségtelen türelmetlenséggel vádolhatók. Ügy szeretnék, ha egy éjszakán belül — minden előkészület nélkül és egyj idejüleg — Szlovenszkó összes községeiben megalakulnának a szövetkezetek. Ugyanakkor megfeledkeznek a legfontosabbról, hogy először meg kell teremteni a szükséges í előfeltételeket. Heroikus, önfeláldozó, állhatatos munkát kell kifej: teni, hogy az előfeltételeket megteremtsük. A munkásság és paj rasztság szorosabb kapcsolatát kell előkészíteni, s ugyanakkor meg kell szerezni az egységes földműves szövetkezetekkel szembeni bizalmat a kis- és középparasztság részéről. A siker több tényezötöl függ: Ismernünk kell tökéletesen a kérdést, meg kell lennie az elméleti teíkésziUrségüftknekr* hogy az esetleg felbukkanó, rosszakaratú reakciós áramlatokkal szemben egészségesen tudjunk harcolni. Nem szabad a kérdés megoldásába tehát könnyelműen bekapcsolódnunk, a szövetkezetek megalapítását jól kell előkészítenünk. Bolsevista határozottsággal és lelkesedéssel kell a munkához kezdeni! Baát'ovansky beszédét az egybegyűlt járási és szövetkezeti titkárok nagy lelkesedéssel fogadták. II szovjet sajtó napjára Helytelen, ha a kozép-parasztot összetévesztjük a kulikkal Fígyelembevéve az Itt leszögezett Indokokat, nagy figyelmet kell szentelnünk mezőgazdasági politikánkra. Láttuk a kétéves terv keretében, mily hátráltató jelentőséggel bírt egész gazdasági életrendszerünkre az a tény, hogy a mezőgazdaság terén előírt feltételek teljesítése nem történt meg százszázalékosan. Az ötéves terv keretén mondhatnám mérhetetlen feladatok megoldásával bíztuk meg mezőgazdaságiinkat, de a tervszerű gépesítés biztosítani fogja a szlovenszkói falvak eddig soha nem látott fejlődését. Ami a további szempontokat illeti, le kell szögeznünk — mondotta Baát'ovansky főtitkár —, hogy pártunk a felmerülő kérdések alapvető és szociális szempuontokból ítéli meg. A párt az ügyeket akkor oldja meg és abban az időpontban, amikor a felmerülő kérdések megoldása megérettek, s azokat úgy rendezi, hogy szoros összeköttetése a kis- és középparaszttal csorbát ne szenvedjen, de megerősödjék. Éppen ezért helytelen volna, ha olyan célokat tűznénk ki magunk elé, amelyek a Párt és a tömegek közötti kapcsolatot sértenék. Helytelenül cselekszünk tehát, ha a középparasztot összetévesztjük a kulákkal, mert a középparasztság fontos segítőnk és támaszunk a falusi zsíros parasztokkal szemben. Gottwald elvtárs 1948 november 18-án két rendkívülien fontos politikai feladatra hívta fel figyelmünket. Az első: a munkásság és parasztság közötti szoros kapcsolat megteremtése. A második: a kapitalista elemek fejlődésének megakadályozása, s azok háttérbe szorítása. Ma kettős feladat megoldása előtt áll mezőgazdasági politikánk. S azért hívtunk benneteket össze, hogy ezekkel kapcsolatosan ismertessük veletek a szükséges teendőket és politikai argumentumokkal lássunk el benneteket. Ami a mezőgazdasági tervgazdálkodásunkat illeti, bizonyos mértékben vannak már tapasztalataink és pedig az 1949-es évről. A szerzett tapasztalatok szolgáljanak segítőeszközül. Meg kell győznüiik a földműves társadalmat, hogy a mezőgazdaság terén a tervgazdálkodás igenis helyes, hasznos és kikerülhetetlen. Igen, a dolgokat politikai szempontból kell intézni és megoldani, a földműves társadalmat ily feltételek szem előtt tartásával kell a tervgazdálkodásba bevonni. Meg kell a földműves réteget győznünk a tervek szükségszerűségéről. Rá kell őket venni, hogy ők maguk jöjjenek ajánlatikkal az ipari növényeknek termelésére vonatkozólag, hogy ők maguk siessenek az összesség segítségére az eltitkolt fekete földek felszámolásánál. Éppen ezért a mezőgazdasági termelési tervezeteinkkel magához a néphez, a járásokba és falvakba megyünk. Az egységes földműves szövetkezeteinkkel kapcsolatosan egyes Berntann eSdcrátfófa Svájcban A „Tribüné des Natlons" hetilap cikke nagy figyelmet keltett, mely sze« rint Hitler helyettese, a holttányllvánított Bormann Márton Svájcban él, ahol egy kémhálózat vezetésével bízták meg. Ezt a kémhálózatot már a háború alatt megalapították „Divislon Brandenburg" néven és tagjai az amerikai kémközpont szolgálatában álltak. Pénzügyi nehézségeikben a Svájcban tartózkodó hitleristák kiuzsorázásával igyekeznek segíteni. A Bormann-féle szervezet hazug híreket készít a Szovjetúnlóról és fegyveres összeütközést Igyekszik klprovokálnl. Mellékes foglalkozásuk az, hogy német tudósokat csempésznek a Franro-féle Spanyolországba és Dél-Amerikába. Tárgyalások az Európai Unióról LONDON. — Kedden kezdetét vette Londonban a nyugateurópai külügyminiszterek ülése, mely az európai tanácsot kívánja létrehozni. Az Európai Ünió alaptervei Winston Churchill és barátai javaslatai alapján készültek. Hivatása természetesen nem abban fog rejteni, hogy a tényleg felmerült kérdéseket rendezze, hanem célja az lesz, hogy szerve legyen a nyugateurópai propagandának. Tanácsülései bizonyos európai parlamenti szintet szeretnének elérni, mely ugyan hatalommal nem rendelkezne, de elősegítené annak kihangsúlyozását, hogy NyugatEurópának különböző szövetségekkel bekövetkezett leigázása nem az Egyesült Államok hatfimi törekvéseiből fakadtak, hanem az európai népnek az egységesítés után vágyó akaratkifejezéséből. A külföldi lapok állásfoglalása ezzel az intézménnyel ezért meglehetősen habozó és tétovázó. 1912 május 5-én Jelent meg a Pravda első száma, amely a cárizmussal folytatott harc leghatalmasabb fegyvere lett. A munkásosztály aktivitása ebben az időben erősen fokozódott és az igazi bolsevik sajtó megjelenése szükséges és természetes volt. A Pravda, amelyet Lenin és Sztálin alkotott, arra volt hivatva, hogy a munkásság harcát vezesse. Gyakorlatilag ez annyit jelentett, hogy a proletariátus erőit politikailag összpontosítani szellemileg felfegyverezni és határozott ütéseit a reakció leggyengébb pontjaira Irányítani kellett. Május 5-nek nepját a szovjet nép minden évben megünnepli, mert tudatában van annak, mit jelentett a Pravda megjelenése a történelmi fejlődésben. A lap első 99. számában 1783 munkáslevelet közölt. Ez idő alatt 2?6 cikket szentelt a kapitalizmus elleni osztályharenak. A Pravda terjesztése a cári Oroszországban természetesen hihetetlen akadályokba ütközött. A burzsoázia és a nagybirtokosok érdekelt képviselő kormányzat a munlfásosztály forradalmi sajtóját üldözte és kíméletlenül harcolt ellene. Létezése első évében a Pravdát harminchatszor kobozták el és 8 esztendő alatt nyolcszor tiltották be. Abban az időben Oroszországban nem volt sajtószabadság, mert a politikai hatalom, a gyárak, üzemek, bankok, vasutak, nyomdáit és táviróhi vatalok, valamint a papír és a nyersanyagok a ! tőkések kezében voltak. A Pravda I

' harca a munkásosztály Igazságáért tűrhetetlenül folytatódott és minden üldözés ellenére betöltötte hivatását, nevelte és oktatta, vezette a nagy hracra készülő munkásosztályt. A sajtószabadság a dicső Októberi forradalom után az új társadalom alapvető törvénye lett. A Szovjetúnió alkotmányának sajtótörvényében olvassuk ezeket a szavakat: „A dolgozó nép érdekének megfelelően törvénnyé szentesítjük a Szovjetúnió minden lakósa számára: a) a sajtószabadságot, b) a szólásszabadságot, c) a gyülekezési szabadságot, d) az utcai menetek és tüntesések szabadságát." És a szavak valósággá váltak. Ma a dolgozó nép kezében vannak a sajtó, a nyomdák, a papirkészletek, a nyilvános épületek, az utcák, a telefon, a távíró és minden anyagi feltétel, amely ezeknek a szabadságjogoknak megvalósításához szükséges. Az SSSR-ben fennálló sajtószabadság legjobb bizonyítéka az Időszaki nyomtatványok szinte viharos emelkedése. A Szovjetunióban ma 7.163 napilapot 31 millió példányszámban adnak kl. Ezeket a lapokat a Szovjetúnió nemzeteinek 112 fajta nyelvén terjesztik az összes városokban, falvakban, üzemekben és iskolákban. A kiadók között a párt mellett, az üzemek koUektlvumait, nyilvános szervezeteket, szakszervezeti csoportokat és más közületeket találunk. Az újság és a folyóirat oszthatatlan része lett a szovjet népek életének. A sajtó napja az Idők múlásával a* egész

1 nemzet osztatlan nagy ünnepévé vál* mert az egész nemzet tisztában van azzal, milyen közel áll hozzá és mennyire az övé ez a sajtó. A szovjet nép újságaiból és könyveiből meríti erejét a további harchoz, mert a sajtó és a könyvek tükrözik vissza a nagy építőmunka tapasztalatalt és az újabb meg újabb Ismereteket, amelyek jobb és eredményesebb munkájában megsegítik. Nem lesz érdektelen, ha néhány adatott közlünk, hány szovjet iró munkája jelent meg Európában Ismeretlen óriási méretű arányokban. Pl. Puskin, a nagy orosz költő munkáit 72 nyelven adták ld, összesen 23 millió példányban. A ml középeurópai országainkban nagyon-nagyon jó könyvnek kell lenni annak, amely 5 ezres példányszámban fogy ei. Maxim Gorkijnak, a proletáriátus legnagyobb írójának munkál 42 millió példányszámot értek el és öszszesen 66 nyelvre fordították le. Milliós példányszámokban jelennek meg Alexej Tolsztoj, Solochov, Ehrenburg, Fagyejev, Szlmonov, Kornyejcsuk, Gorbatov, Kolassza, Grosstnan és mások munkál. Az egyszerű szovjet polgárok könyvtáraiban nemcsak szovjet írók munkáit látjuk. Igen nagy közkedveltségnek, szinte mondhatnánk meleg szeretetnek örvendenek Byron és Cervantes, Balzac és Heine, Dickens, Goethe, Hugó Vlctor, Miczkiewlcz, Maupassant, Shakespeare, Villon, Komáin, Holland és Barbusse munkái. A Szovjetúnió fennállásának első húsz esztendejében majdnem 1 milliárd példányszámban jelentek meg a külföldi klasszikusok. Mi az oka, hogy ennyi könyv fogy el a Szovjetúnió könyvpiacán? Erre csak egy felelet van: a dolgozók életszínvonala emelkedik és a dolgozók a nemes és oktató szórakozást kedvelik. A könyv a kultúra egyik legjobb fokmérője. Nincsen olyan szovjétgazdaság, ahol ne volna könyvtár. Nincsen olyan puszta, kolhóz vagy üzemi klubhelyiség, ahol a polcokon ne sorakoznának fel díszes kötésben a színvonalasnál színvonalasabb könyvek. A nép szereti a könyveket. Vigasztalja őket és erőt ad nekik legsúlyosabb pillanataiban. A könyv és írója igen nagy tiszteletnek örvend a Szovjetunióban. A háború kitörése előtt, amikor a fasiszta Németország terein felgyúltak & könyvmáglyák, amelyeken a világirodalom legszebb müveit dobták oda a lángok martalékául, Moszkvában megkezdték a világ legnagyobb könyvtárának építését. A könyvtár annak az embernek nevét viseli, aki legtöbbet tett a szovjet irodalom és kultúra fejlődéséért. Oromzatán nagy betűk hirdetik Lenin nevét. A könyvespolcok hoszszúsága az épület belsejében meghaladja a 200 km-t, 11 millió könyvet, 25 millió iv kéziratot helyeztek el benne, 4 millió könyvet kölcsönösnek évenként és olvasótermét naponta 3000 ember látogathatja. Igen nagy a szovjet sajtó és könyvszervező és újító ereje. S a* írók minden erejükkel hozzájárulnak ahhoz, hogy a szocialista társadalom felépítése valósággá váljon. Nincsen nap, amikor a szovjet ember ne venné kezébe a fekete betűk gyógyító és erősítő tömegét, mert az írás neki és róla szól és mivel róla szól, olvasnia kell. Mikor Jutunk ml el arra az eszmei színvonalra, hogy az írók valóban rólunk és hozzánk szóljanak? Milyen kevés nálunk as a könyv, amely az egyszerű munkásemberek egyszerű, dolgos életét tükrözi vissza. Ritka madárként üdvözlünk minden olyan kezdeményezést, amelyben az író hozzánk szól, de hisszük, hogy eljön az Idő, amikor a mi irodalmunk és újságírásunk Is hozzánk és rólunk fog szólni, s akkor kezdődik majd igazán az öj szocialista embertípus nevelése. A szovjetsajtó napján üdvözöljük a toll harcosait, azt a szovjet tollat, amelynek nem kis szerepe volt a fasizmus leverésében és országainak felszabadításában. H. L. A német Kommunista Párt népszavazást követel a bonni alkotmány kérdésében Az ADN hírszolgálati Iroda jelenti Bonnból, hogy az úgynevezett parlamenti tanács karamundsta csoportja javaslatot nyújtott be Adenauerhez, a tanács elnökéhez. A csoport azt követeli, rendeljen el a tanács népszavazást a „bonni alkotmány" kérdésében. A Kommunista Párt javaslata megállapítja, hogy az alkotmánytervezet csupán akkor fogadható el, ha a szavazási joggal bíró polgárok többsége magáévá teszi.