Új Szó 1949. (Hetilap, 2. évfolyam 1-17. szám)

1949-04-23 / 17. szám

4. UJ STO 1949 április 23. óriási tömegeket mozgósított a lévai nagygyűlés A szlovenszkói magyar dolgozók teljes erővel kapcsolódnak be a termelésbe April's 17-én, húsvét vasárnapján Léván, a Városi szálló zsúfolt helyisé­geiben óriási érdeklődés és lelkesedés mellett tartották meg a magyar dolgozók a KSS járási titkársága rendezésében politikai és gazdasági tájékoztató gyű­lésüket. A Központi Titkárság részéről Major István, Lőrincz Gyula és F á b r y István elvtársak vettek részt. A gyűlés résztvevőit magyar és szlovák nyelven S z a h 6 Ede elvtárs üdvözölte. Az OVK nevében B a n t i s elvtárs beszélt. Utána a következő üdvözlések hangzottak el: K u t r u 1 a elvtárs az OSK, Léva város képv'sele­tében Kňažovický polgármester, a Živena női szövetség nevében S v o­r o 1 o v á asszony, az MVKSS üdvözletét G r au s elnök elvtárs, a ROH és a Sľubet II e r i b a n és Dr. K o h n közvetítették, végül az OAV nevében Ján D r ž í k elvtárs beszélt hatásosan a jelenlévőkhöz. Az üdvözlő beszédek elhangzása után Major István tartotta meg beszédét. Bevezetőben átfogó áttekintést nyújtott a „februári győzelem" előtti évek harcai­ról. Világosan kifejtette, mit akart a re­akció és merre óhajtotta terelni a köz­társaság hajóját. A harc két erős fronton folyt, egyforma erővel kellett har­colni a belső és külső reakciós erők el­len. Ezek a sötét munkásellenes elemek ádáz dühhel támadtak a bankok és gyá­rak államosítása ellen, meg akarták hiú­sítani vagy lehetetlenné tenni a 'földre­formot és kézzeWábbal kapálództak az új alkotmány tető alá hozása ellen. A forradalom nagy vívmányait akarták kezünkből kicsavarni, korlátozni a sza­badságidőt, megszüntetni a Nemzeti Bi­zottságokat, likvidálni a szlovák Nemzeti Tanácsot, el akarták gáncsolni a rokkant­sági és aggkori biztosítást — mondotta Major elvtárs. — Vissza akarták állítani a háború előtti burzsoá demokráciát, an­nak minden égető igazságtalanságával együtt A kartellek, a munkanélküliség, a kos­suthi sortűz, a polonkai halottak, az ipa­ri és mezőgazdasági dolgozók kizsák­mányolása, az árak emelése, a munka­bérek lenyomása volt a vágyálmuk. Elfelejtették, hogy közben egy minden ed­diginél szörnyűbb háború volt, amely alap­jaiban rázta meg a régi világot és a Vö­rös Hadsereg dübörgő léptei nyomán fel­szabadult európai országok munkássága nem felejtette el a régi leckét és új úton halad előre a szocializmus felé. Major István elvtárs rámutatott aztán arra, hogy a burzsoázia szintén összefo­gott, szent háborút hirdet a szocializmus ellen és kifejtette, hogy a februári ese­ményekben nem kisebb dologról volt szó, mint hátrafelé nézni vagy előre menni „igéikkel". A Csehszlovák köztársaság dolgozó né­pei azonban tudták, miről van szó. A munkásosztály Klement Gottwald elvtárs irányítása mellett egységes kiállással meg­hiúsította a reakció szándékait és sikeresen fejezte be a kétéves tervet, ahol az ipari szektorban 110 százalékot ért el. Major elvtárs ezután statisztikai számadatokban mutatta be az eredménye­ket, a hiányokat és megemlítette azt, hogy a mezőgazdaság nem teljesítette feladatát. Okát az J 947. évi aszályban és a kulák ­ság ellenállásában jelölte meg. A trakto­rok, aratógépek, kötözőgépek ezrei fog­nak megindulni hódító útjukra, hogy a2 ötéves tervet valóra váltsák. Leszorítot­tuk a csecsemőhalandóságot, behoztuk a nemzeti biztosítást, kiszorítjuk a kapitaliz­mus utolsó csökevényeit, a z ötéves terv végéig a háború előtti életszínvonalat öt­ven százalékkal emeljük: kapcsolatainkat a Szovjetúnióval és a népi demokráciák­kal megerősítjük. 1953-ra az ipari terme­lés 57 százalékkal nagyobb lesz, mint 1948-ban volt. Ugyanekkor az iparban fog­lalkoztatott munkások száma 254 ezerrel nő. A szlovenszkói magyar dolgozók teljes erővel kapcsolódnak be a termelésbe. M'után a sovinizmussal folytatott nagy harc mind nálunk, mind Magyarorszá­gon eldőlt, hozzáláthattunk az állam­polgársági és vagyonjogi kérdések tisz­tázásához és megoldásához. A csehszlovákiai magyar dolgozók ügye a párt ügyévé lett Megindult az Uj Szó és egyre nagyobb magyar tömegeket moz­gósít az ötéves terv érdekében. A bratisla­vai rádió hullámain magyar híradások tudatják a dolgozókkal a legfontosabb kül­és belföldi eseményeket A Magyar Dol­gozók Kultúregyesülete a szocializmus kulturáját fogja terjeszteni, hogy a dol­gozó tömegeink egységes akarásban, egy szívvel, lélekkel meneteljenek a kommu­nizmus zászlai alatt. Megkezdődik a z if­júság és a nők beszervezése a tömegszer­vezetekbe, megnyíltak és egyre bővülnek az iskolák, ahol magyar nyelven folyik a tanítás. Lenin és Sztálin nemzetiség! politikája nyomán rendezzük ezt a fontos kérdést és ma már jókora lépést tettünk meg ezen az úton. Major István elvtárs emlékezetünkbe idéz te Sztálin és Bierut elvtársak szavait a nacionalizmus elleni harc lényegéről. A szlovák és cseh sovinizmus esetleges meg­nyilvánulásai ellen ne harcoljunk magyar sovinizmussal, 'de az osztályhare alapján álló szocialista eszmék következetes terjesztésével és bolsevik magatartással — mondotta. A magyar tömegek Klement Gottwald elvtárs kilenc pontjának teljesítésével kapcsolódnak bele az építő munkába és jó példát mutatnak az ipari és mezőgaz­dasági termelésben. A legfontosabb fel­adat az élelmiszerellátás biztosítása min­denáron. Az ötéves terv első két hónapja ebben a tekintetben elég gyenge volt A felvásárlás hiányosan volt megszervezve és Dr. G. Husák elvtárs megállapításai szerint a Nemzeti Bizottságok nem álltak feladatuk magaslatán. Ha több iparcikket akarunk, több éleimet kell adnunk az ipari munkásságnak. Az ipari munkásság és a kis­és középparasztság szövetsége természe­tes. Teljes erővel kell segíteniök egymást, hogy ezzel az egész ország zavartalan fej­lődését a szebb jövendő felé biztosíthas­sák. Major elvtárs nagy érdeklődéssel kísért be­szédét a következő szavakkal fejezte be: — Tudjuk, nehézségek vannak és lesz­nek is, Csehszlovákia magyarnyelvű dol­gozói azonban kéz a kézben a cseh és szlovák néppel együtt, ezeket a nehézsé­geket is le fogják küzdeni. A magyar nép eddig is megtette köte­lességét. Senkinek sincs joga sértegetni, lebecsülni vagy gyanúsítgatni ezt a tör­ténelem folyamán sokat szenvedett né­pet, mely a legsúlyosabb megpróbálta­tások közepette is tudott józan és fe­gyelmezett lenni, dolgos két kezével ja­vakat termelni. Most, amikor a magyar dolgozó egyenjogú állampolgára lett ennek a köztársaságnak, hatványozott erővel fogja kivenni részét a munkából, mert tudja, hogy szocialista új világot teremt, melyben nem lesz töb­bé sovinizmus, nacionalista gyűlölet, nem lesz többé kizsákmányolás és munkanél­küliség, nyomor és bizonytalanság, hanem jólét, béke, testvéri összefogás, a közös munka és boldogság öröme. A beszéd elhangzása után az egybegyűl­tek hosszantartó tapssal ünnepelték Major Istvánt, majd szűnni nem akaró lelkese­déssel éljenezték Sztálin, Gottwald és Ši­roký elvtársakat és a győzedelmes Szov­jetúniót, mint a világbéke bástyáját. Hatalmas tömegtüntetés a világbékéért Szlovenszkó fővárosa zöldcsütörtökön bebizonyította, hogy elszántan csatlakozik a 5 l békemozgalomhoz és minden erejével harcolni log a béke fenntartásáért. Már kora dél- ? i után megindult a dolgozók felvonulása a Hviezdoslav térre. Tizenhat órakor teljesen el­T lepte a tüntető tömeg a teret A Nemzeti Színház erkélyén helyet foglaltak a Nemzeti f i Front képviselői, a Megbízottak Tanácsa, a konzuli testület és a tömegszervezetek kép * viselői. ? I A tüntető gyűlés a dolgozók öntudatos megnyilvánulása volt, akik elejét akarják f venni egy új világégésnek és meg akarják védeni a békét. A gyűlést a csehszlovák és l szovjet himnusz eljátszása után Samo Falfan a SĽUB főtitkára nyitotta meg. A Živena j i szlovák női szövetség képviseletében Bachratá képviselőnő, a Szlovákiai fiatalság szövet- i f sége nevében Milán Rázus képviselő beszélt a tudományos és kultúrmunkások nem­rég Newyorkban tartott békekonferenciájának jelentőségéről. Beszélt továbbá a békekon­ferencián résztvevő Dr. Ján Boor, a szlovák írók és kultúrmunkások tiltakozását pedig Dr. Ján PoniCan tolmácsolta. Fr. Zupka népjóléti megbízott az imperialisták háborús uszításáról szólt, akik közeledő bukásukat új világpusztítás szervezésével szeretnék el­odázni, de a háborús készülődésüket meg fogja hiúsítani a béke mozgalma. J. Lukačovié, technikai megbízott, kipellengérezte a háborús uszítóknak azt az állítását, hogy a demok­rácia és a kereszténység megvédéséért fegyverkeznek; az uszítók nem ezt tartják szem előtt hanem a fegyvergyártás révén szerzett milliókat. Major István elvtárs után Fábry István elvtárs beszélt Többek között a követke­zőket mondotta: Emlékezetünkbe idézzük az 1930—35. békeéveket, munkáselbocsátásaival és mun­kanélküli segélyeivel. Azt állították, hogy túltermelés van. Szemérmetlen hazugság volt A dolgozók szekrénye nem volt tele ruhával és cipővel, kamrájuk élelmiszer­rel és a földművesek gazdasági gépekkel való felszerelése egyenesen nyomorúságos volt. A túltermelés annak következtében állott be, hogy a dolgozóknak nem volt meg a kellő vásárlóképessége. A gépek dolgoztak, de a bérek olyan alacsonyak voltak, hogy a kitermelt ipari és közszük­ségleti cikkeket a dolgozók nem tudták megvásárolni. A statisztika kimutatása szerint a gyermekhalandóság ebben az ál­lítólagos jólétben sokkal magasabb volt, mint ma, amikor árúhiányról beszélünk. A konjunktúra éveiben több rongyos embert láttunk az utcán, mint ma, ami­kor jegy rendszer van. Én magam naponta 6 kilométert gyalo­goltam munkahelyemre és anyám taná­csára csizmámat a vállamon hordtam s csak a város előtt, a keresztnél húztam fel, mert nehezen tudtam volna új csiz­mát venni. Hány szegény család volt, amely havonta nem fogyasztott el többet mint 1 kg cukrot. És bizony, sokszor te­jeskávéra csak vasárnap telt. A kapita­lista termelés haszonra épített termelés, Ha haszon nincsen, nem füstöl a kémény — mondja a régi közmondás és csak azért volt igaz, mert a termelési eszközök ma­gánkezekben voltak. Mit törődött azzal a gyáros, hogy a prolik ezrei válnak kenyér­telenné, amikor ő pazar villák luxusában éL Az 1930—35-ös években milliók voltak munka nélkül és csak az egyetlen szocia­lista államban, a Szovjetúnióban volt mun­káshiány. Ma ismét gazdasági válság fe­nyegeti a nyugatot A munkanélküliek egyik részét mundérba akarják bujtatni, a másikat a hadi iparban helyezik el. A tervszerűtlen, fejetlen kapitalista gazdál­kodás eredménye ez. Háborút akarnak szítani, hogy segítsenek a bajokon. A ka­pitalisták, az élősdiek csahos szájjal új gyűlöletet szítanak. Nálunk, hála a Vörös Hadseregnek, amely felszabadított bennün­ket, a termelő eszközök a dolgozó nép ke­zébe jutottak. Pártunk nagy történelmi küldetésének tesz eleget, amikor minden nehézség ellenére keresztülvitte a gyárak államosítását a föld felosztását. Most raj­tunk a sor, hogy megmutassuk, tudunk rni urak nélkül is élni! A februári események után nyitva áll előttünk az út. Dolgos kéz­zel, szorgalmas akarással induljunk előre az ötéves terv, a szocializmus megvalósí­tása érdekében. A beszédek elhangzása után egyhangú­lag elhatározták, hogy a párizsi világ­békekongresszus vezetőségének üdvözlő táviratot küldenek, melynek szövege a kö­vetkező; A bratislavai tüntető gyűlésen az összegyűlt tö­meg határozatot fogadott el, melynek főpontjai így hangzanak: „Ml BratlsIavAnak, Szlo­vákia fővárosának dolgozói csatlakozunk az egész vilá­got átfogó békemozgalom­hoz. Kijelentjük, hogy el vagyunk szánva teljes erő­vel csatlakozni az imperia­lizmus elleni harchoz a dol­gozók nemzetközi összetar­tásának megerősítéséért, a nemzetek barátságának ki­mélyítéséért, a világbéke biztosításáért. Még buzgób­ban megvalósítjuk ötéves tervünk építő programját tudva azt, hogy a fejlett kultúrájú és hatalmas Ipa­rú Csehszlovákiában a szo­cializmus győzelme hatha­tósan erősíti a béke világ­frontját Kimélyítjük «s megszilárdítjuk a szövet­séges és szomszédos Szov­jetúnió népeivel való bará­ti kötelékeinket, amely szocialista nagyhatalom megvédte a világot a fa­siszta barbárságtól és döntő erőt jelent a világ megvé­déséért vívott harcban az amerikai Imperialisták atómbarbársága ellen. Ki­mélyítjük és megszilárdít­juk baráti kapcsolatainkat a népi demokratikus álla­moknak, a szövetséges Len­gyelországnak, Bulgáriá­nak, Romániának és Ma­gyarországnak nemzetelvei, amelyek, élükön a Szovjet­únióval, ma a haladás, a demokrácia és a béke vi­lágfrontjának első sorában állnak. Lelkes szolidaritásban •agyunk Franciaország, Olaszország, a gyarmati és félgyarmati államok nem­zeteinek küzdelmével, me­lyek becsületesen és hősie­sen harcolnak az Idegen imperialisták és azok ha­zai szolgái ellen a demok­*trácláért békéért, szabad­ságért és függetlenségért Üdvözöljük a népi Kína győztes hadseregeit me­lyek maguk előtt kergetik az Imperialistákat és hűbé­reseiket hazájuk végtelen térségein, üdvözöljük azt a Kínát, amely a nemzetközi imperializmus uralma alól felszabadulva, a világbéke és a haladás egyik bástyá­ja lesz. fiijen as egész vflág bé­keszerető népeinek és nem­zeteinek egysége és barát­sága! Cl jen a béke harco­sainak párizsi kongresszu­sa! Cl jen a Szovjetúnió, a világbéke táborának oszlo­pa! Éljen szeretett elnö­künk Klement Gottwald! Éljen J. V Sztálin a béke világfrontjának első harco­sai Ä párizsi vflágbékekongresszusnaK, Párizs­Ä csehszlovákiai magyar dolgozók és haladó értelmiség forró üdvözletét küldi a békekongresszushoz. Mi egységesen és törhetetlenül állunk a békefront oldalán s miután képviselőnk a kongresszuson nincsen, ezen nyilatkoza­tunkkal csatlakozunk a kongresszushoz. Erős meggyőződésünk, hogy a világ bé­keerői győzni fognak a háborús uszítók­kal szemben. — Nem látja, hogy itt áü: nem kényszerí­tünk senkit á Paktum aláírására... I

Next

/
Thumbnails
Contents