Új Szó 1949. (Hetilap, 2. évfolyam 1-17. szám)

1949-04-23 / 17. szám

1949 április 23, UJSZO 5. í kfiimkt&B Hangsúlyoznunk kell, hogy mindazt, amit most Košice vArosáról feljegyzőnk, nem tartozik a lexikális vagy a történelmi könyvek adataihoz. Mi tisztán egy bensziilött őszinte ragaszkodásával, egy lirai költő rajongásával és ugy amikkor egy vendég elnéző magatartásával közölhetjük benyomásainkat erről a kedves és szép városról, ahol a magyar irodalom műveivel a kezünkben, patinás parkja lombos fái alatt sikkasztottuk el fiatal éveinket színház és a kaland minden fűszere nélkül. Nagyon szegények voltunk, amellett nagy és komoly rajongók, feltétlenül hittünk a munkásság összefogó erejében, a szocializmus győzelmében és ez a város amíg a fasizmus nem mutatta ragadozó körmeit, sosena bántott, sosem sértett meg, ezért erről a városról csak azon a hangon szólhatunk, amely az önkritikával rokon. Berniünket ez a város mindig egy érett, bizonytalankorú, jómodorű hölgyre emlékeztetett, aki, ha kikészítette magát, ünnepélyeken vagy ünnepnapokon felvette a versenyt az ország bármelyik ragyogó fiatal szépségével. A hölgy mindennapi mtmkájs, elfoglaltsága közepette is válogatott antik ékszert viselt. A dóm, csipkézett finom szegélyeivel, színes ragyogó tetejével egy drágaköves medáliát Juttatott eszürXbe. maid következett a Malom utca mini valaiai karcsú, kecses nyak, utáraa a park bodros fájvai, mist egy ápolt illatot hajkorona. Így él már ez a hölgy évszázadok óta, raegvam a maga változatos Eľultjja* de tapintattal hallgat róla., miatt egy jőmodorú művésznő aká nem szeret az éretrőfi beszQrnL A hölgy egyébként kérryelemszerető, a víľL&raos például nem is j&r, hanem döcög, a járókelő nyugodt léptekkel utótérheü. De azért nincs mitől tartami.. Košice doigo^S így is pontosam elvégzik munkájukat, feladatukat: mindenki a megfelelő időben érkezik munkahelyére. Természetesen rejtélyes módon történik mindez, de mégis így van, a munka lendületes ütemét finom tapintattal díszes, virágos-parkok rejtegetik a látogató előtt. — Meghitt béke és fenyőszag üdíti e virágos város szívét és a látogató minden tizedik lépésnél egy elegáns cukrászdába botlik. Sehol a köztársaságban nem akadt az ember annyi cukrászdára, mint itt és az ember a dióssüteménytől kezdve az omlós krémesig mindent kaphat. Kávét habbal, vagy hab nélkül; ahogy a vendég óhajtja, úgy szolgálják ki. Szándékosan használjuk ezt a szót >szolgálni«, mert így is van, ebben a városban a kötelességen túl igy ekeznek a vendég, a látogató k^^vébe járni. Az emberekben jóadag szívélyesség, jómodor, szeretetreméltóság van és ezt a magatartást a legszükösebb viharvert napokban is ápolták. Hetenként egyszer nagytakarítás Egyébként a város, mint mindem jó és kiváló gazdasszony , hetenként egyszer, szerda délelőtt, reggel héttőd a déli órákig ve&zi a komoly szellőztetést, & nagytakarítást E szellőztetésben minden valamirevaló koSiceí „benezríllötf xésztyesz egy£2££, de azok, a*uj& igazan szívükön viselik a váró® sorsát,, azok gyakrabban közreműködnek. A szellőztetés komoly szakértelemmel megy végbe, konok türeler&mefl és kitartással; egyes házmesterek már a hiyök szertartásával végzik öl komoly feladatukat. Ha az ember szerda re^ge! végipraegy a Fartizáivuteáa és kömyékéis, egy Kisebbfajta népyáadoríá* képét kapja meg. Asszonyok, férfiak batyuval, hátizsákkal, kopott kofferekkel felszeretve vándorolnak a tér felé. amely a srégi piae« nevét nyerte ei és mindjárt azt is hozzátehetjük, hogy nevét épúgy megérdemelte, mint Nagy Sándor a maga jelzőjét. Előkelő színezete van így a x-réirt« lelzőnek, ahol a fria, szabad levegőn kirakják a régi, de előkelő holmikat. Egy kis liliputi Fráter szomszédságában zajlik le a szellőztetés <| yáros rokkant, kendőzött tárgyal kerülnek nyilvánosságra — »Itt lehet iátni«, ahogy az árusok hirdetik, meghibbant, divatjamúlt varrógépeket, kiszolgált cirádás ágyakat, kimustrált jajgató szekrényeket, kanapédat beteg elhasznált rúgókkal, dohosfény ű sánta asztalokat, aranykeretes tükröket foltos roncsorral, légypetytyes olajfestményeket, lenyomatokat fejedelmek és uralkodók kriptaszagával, csipkés szétmálló ágyterítőket és hálóíngeket a leheletfinom anyag nyomaival. Cipőket és csízmákat rejtett lyukakkal, de orrfacsaró lábsza*?gal, férfi, n<">í ruhákat mindenféle minőségben, színben és méretben, porcellán- és kristálykészleteket híáyosan és finom alig látható repedésekkel. Mindez egy letűnt kornak a hagyatéka amely hal okid ítím tárgyaival a kirakatba került, E holmik és tárgyak birtokosai rendkívül komolyan veszik működésüket, felelőséggel agitálnak, dicsérik, sőt méltó8

í

o-!?e! és komoly szakértelemmel magasztalják a tárgyat, hogy ga^dat cseréijen. Most már azt is bevallhatjuk, hogy a szellőztetés az üzlet jegyében zaj„Az amerikai munkásság béketárgyalásokat akar, nem háborús szövetséget" lik le, városi helyadóval megterhelve; ezzel szemben korlátlanul lehet itt vásárolni pontok és egyéb hiva- 1 talos utalványok nélkül. Az öreg értékes holmik szép soriában, műgonddal vannak elrendezve, a vevők jönnek-mennek, leszült izgalommal tapogatják és néha szándékosan becsmérlik a finom árút. De azért nem kell félni, a tárgyak birtokosai, a régi kor örökösei nem ijednek meg holmi vevőktől, akik ócsárolni mernek olyasmit, amihez alapjában nem értenek. Végeredményben az ember nem hülye, csak kézbe kell fogni az ilyen főkötöt, vagy függönyt éa azonnal észreveszi, hogy tiszta selyemről van szó, am elv olyen finom, min a pókháló. — Hol lehet ma ilyen árút kapni? — kérdi felhúzott szemöldökkel a birtokos. Am a vevő olyan szemtelen, mint a légy és pont abba kapaszkodik bele, hogy tényleg olyan mint a pókháló, mert széjjelmálik. Mondanunk sem kell, hogy nehéz, nagyon nehéz ilyen vevőkkel közös megegyezésre jutni. Fontos azonban a kitr^t-'s, mondják a tapasztaltak, az előkelő birtokosok, akik tömör mondatokkal d^io-oznak. E mondatok körülményesek ugyan, de viszont a tárgyról szólnak. Magunk is fültanúi voltunk egy tárgyalásnak, amikor vevő és eladó szópárbajjal álltak egymással szemben az öreg piacon. A szóbanforgó tárrv e tv zománcozott éjjeli edény volt, Ízléses rózsaszínű virágokkal díszítve, amely a múlt század finom szeméremérzetét dicsérte, ellentétben a mai korral, amely üvegből készíti ezeket a közhasznú tárgyakat és rendeltetésüket egyáltalán nem rejtegeti. Sióval, c^ak annvit mondhatunk, hogy ritka példány volt. Nos »egv jobb napokat látott« idősebb aszszony izgalommal vette a kezébe a gusztusos tárhat, nézte, forgatta jobbra-balra már fizetett is érte éa pont a mikor menni alcr.rt, e óvszerre csak a napfény felá fordította a tárgy fenekét ós mi tagadás, észrevett rajta egy lyukat. Hangsúlyozzuk, egy egészen apró, említésre sem méltó lyuk volt, de a vevő diadalittasan nagy hűhót csapott éa visszakövetelte pénzét. Persze, visszakapta, de az edény birtokosa a kővetkező megjegyzéssel adta vissza, a *nevetséges« összeget: — Ha, a hölgy vásárolni akar üvesmlt lyuk nélkül, akkor fölösleges a »régi piacra* Jönnie. Végeredményben egy hibátlan zománcozott edényt az üzletben is kaphat, Igaz, hogy nem lesa virággal díszítve, dehát ilyesmi felett dönteni kell: vagy virággal vásárol az ember és eltekint holmi kis hibától, vagy ,,, Nem fejezte be a mondatot, nem találta érdemesnek. mert as üzlet füstbe ment, átn mindenki, aki jelen volt, észrevehette a hírtokos főlényes szellemét, aki komoly gonddal elkerülte a tárgy igazi elnevezését, A másik saópárfeaj egy *gyöagód, ds megviselt úriAz amerikai szakszervezetek — köztük a CIO — 250 szervezeti vezetője hosszabb közleményben Ítéli el az Atlanti Szerződést és követeli a Szovjetúnió és az USA között fennálló ellentétek békés rendezését. A közlemény címe: „A munkásság béketárgyalásokat akar, nem háborús szövetséget". A közlemény felszólít minden amerikait: követeljék a kormánytól, hogy kérdezzék meg a nép véleményét, mielőtt az USA az Atlanti Szerződéssel „veszélybe döntené Amerikát és az egész világot". Melnyikov, a Szovjet Tájékoztató Iroda munkatársa írja: Az angol-amerikai propaganda békeszólamokkal igyekszik elaltatni a népek éberségét, a szög azonban kibújik a zsákból: a Wall Street „békepropagandáját" egyáltalán nem békés cselekedetek kísérik Mac Dermott, az amerikai külügyminisztérium szószólója már a szerződés aláírása napján hivatalosan közölte, hogy a külügyminisztérium széleskörű fegyverszállítási programot dolgozott ki. Baldwin, a New York Times katonai munkatársa még azt is elárulja, hogy a nyugateurópai államok számára e program megvalósítása 1.8 müüárd dollárba fog kerülni. Az amerikaiak fegyverszállítások segítsegével akarják megszervezni az Atlanti Szerződés támadó tömbjének hadseregét. Az angol, clasz és francia kormány Washingtonban küldte vezékari főnökeit, mert az USA előírta európai csatlósainak, hogy 30 milliárd dollár költséggel hadsereget szervezzenek. A nyugateurópai kormányok a dolgozók életszínvonalának rovására ezért növelik szakadatlanul katonai kiadásaikat. Az imperialisták új világháborúról és a céljaiknak engedelmeskedő hadosztályok százairól álmodoznak, csakhogy „gazda nélkül csinálták számításaikat". Már eddig ls 600 millió ember csatlakozott a béke világkongresszushoz, • hogy küzdjön a háborús uszítók ellen — fejezte be cikkét Melnyikov. Az amerikai szenátusban egyébként bajok vannak az Atlanti Szerződés körül: a szerződés elvetéséhez a szenátus szavazatainak egyharmadára van szüksége és Wherry szenátor ja.vaslata a Marshall-terv költségvetése csökkentéséről csak kettővel kapott kevesebbet ennél. Nourse, Truman gazdasági tanácsadója kijelentette, hogy a költségvetési hiány már majdnem 1 milliárd dollár és ha a katonai költségvetést nem szorítják le, akkor az USA-t csőd fenyegeti. Truman: Asszisztenseim, a derék fegyve r gyárosok alig várják, hogy alágyujtsanak~~ nőc-vel történt, aki már harmadízben járt arra és egy lepedőt tapogatott, forgatott díjtalanul. Keringett, forgott, lesben állt a lepedőért. már ott tartott, ho?v elszántan kibontotta teljes szélességében és hosszában, végül azzal a megjegyzéssel tette vissza, hogy a lepedő >rövid«. Nos, nem lehet tagadni, megjegyzése felháborító és sértő is volt egyben. A lepedő tulajdonosnője nem is titkolta tovább érzelmeit, hanem csípőjére rakta a kezeit és felháborodásának szabad utat engedett. Fennhangon mondta, hogy mindenki hallja: — Asszonyom, egy igasi »úrinő« ilyesmit sosem mondana, mert, idefigyeljen kérem, ha azt mondta volna, hogy a lepedő drága avagy vacak minőségű, egy szót sem szóltam volna, csak azt ne mondta volna, hogy *rövidc. Ezt.., ezt... kikérem magamnak egyszer és mindenkorra. Vegye tudomásul kérem, az ii'am nvuerdHas rendőr, hatalmas szápazáll ember ö és mindenki tudja, hogy es a lepedő as uramé, ő pedig rövid lepedőn még sosem aludt. Ah, micsoda szégyen, hogy *rövid« — —. As »úrinö« ily szóáradat hallatára fejvesztve menekült. A FÁTYOL TITKA AVAGY AZ IRODALOM A régi piaeen a fentemHtett becses tárgyakon kívül as irodalom is képviselve van és pedig a komoly műfajtól .egészen aa alacsony rendu detektív-munkáig, Aa utóbbinak nagy a keletje, ezért szabott ára van, abból egy fillért sem engednek, as előbbinek az áfa ingadozó, bár tagadhatatlan, hogy komoly igyekezettel terjesztik a nemesebb irodalmat is. Ha éppen szükség van rá, ha a helyzet úgy kívánja, akkor válogatott mondatfüzérekben elmondják a klasszikus regény tartalmát is és attól sem riadnak vissza, hogy egy-egy verset szavaljanak a tűző napfényben vagy a dermesztő hidegben. Hogy az irodalmi műveltség milyen méreteket ölt a régi piacon, azt a következő történettel illusztrálhatjuk. Egy hölgy olcsón, Jutányos áron gyászának akar kifejezést adni. Egy gyászfátyol t nézeget és forgat, a hiba persze napvilágra jut. A fátyol birtokosnöje erre behúnyja a szemét, látni lehet, hogy gyűjti az erejét és amikor megszólal, komoly tekintélytisztelőt lüktet a hangjában. — Drága asszonyom, — mondja ellágyultan, majdnem erőtlenül, — ha ön tudná, ki hordta ezt a fátyolt, akkor eat a csekély hibát éssrs sem venné. X.,. bárónő eredeti fátyla volt, — állítja, é» erre akár mtg ia esküdhet, mert fiatal korában a bárónő szobalánya volt, A fátyolnak nagyon érdekes története van} fl ugyan elmondhatná, de nem teheti, mert világéletében titoktartó és tekintélytisztelő volt, est a szomszédok ls igazolhatják, A szomszédasszonyok közös megegyezéssel komo- • lyan bólogatnak, A hölgy mág habozik, de aztán mágia kifizeti a fátylat, A titok tárgya tehát gazdát eaerált, de nem lehet megállapítani, a titokért-a vagy a titen ellenére, Aa új birtokosnő nem nyilatkozik, a régi birtoköBnő, a volt szobalány area ragyog éa örömtelfe; hadvezér árai magát íjy egy győzelmi csata után. Itt lenne a kedvező pillanat, látni rajta hogy ebben aa ünnepi hangulatban szívesen elmondaná a »titkot«, csak inteni kellene és a tekintélytisztelet szétmállana, mint egy elhasznált kombiné. De senki sem kéri, az új tulajdonosnő diszkréten vár, a helyzet kényelmetlen, a »fátyol titka* a levegőben lóg. De ime, az egyik bólogató asszony beoses hoímiia között egy könyv széthulló lapjait vesszük észre, óvatosan nézegetjük és legnagyobb me°"döbben ésünkre „A fátyol titka" eimü detektiv-ponyvát tartjuk a kezünkben. A megrendülés pillanatában megszólal a bólogató nő, hangja kellemes, kulturált volt, érezni lehetett rajta, hogy rengeteg detektiv-művön esiszolódott, mert válogatott irodalmi kifejezésekkel magasztalja a müvet. Kissé kábultan hallgatjuk a szőáradatot, egy-egy jelzője oly édes, mint egy massoía* A szavak pergőtüzében már meg akarjuk venni, de az utolsó pillanatban sikerül elkerülni a veszélyt. Észrevesszük, hogy a könyvből két lap hiányzik és arra hivatkozunk, hogy a Fátyol titka éppen a hiányzó oldalakban rejlik. Bevalljuk, némi szégyenérzettel, de kárörömmel is távoztunk a rágj. saellőztetö asszonyaitól, akik szorult helyzetükben ia, nemes igyekezettel terjesztik az irodalmat, SZABÓ BÉLA,