Új Szó 1949. (Hetilap, 2. évfolyam 1-17. szám)

1949-04-16 / 16. szám, Húsvét

U J szo 11 A régi és új világ leányai Előkelő úri szalon, tüllfodros es-­té-yi ruhába keringőzik be a szín­padra egy bájos, fiatal leány, tizen­nyolcéves, álmodozó, Nataska a ne­ve. Kicsit szédülve mondja félhan­gosan magának: „... felkért, tán­coltunk, beszélt hozzám •.." így kez­dődik Osztrovszkíj orosz író remek szatír. kus színdarabja az elmúlt szá­zad eladó úrileányainak problémájá­ról, a férjhezmenésről. Rövidesen ki­borul elénk Nataska sorsa. Mamája okvetlenül „jól" akarja férjhezadni. A vőlegény csak orvos, ügyvéd vagy földbirtokos lehet, még kupec sem, bármilyen gazdag is volna, mert ez a család társadalmi helyzete miatt lehetetlen. Az édesanya lányának ke­serűen szemére veti, hogy barátnő­je már főkötő alá került és neki még komoly udvarlója sincs. Nem röstelli a városka házasságközvetí­tőjét is igénybevenni, aki ravaszul élvezi a család bőkezű vendéglátá­sát, megjátszott elragadtatással hall­gatja a párnák, abroszok, ingek, bú­torok tömegének felsorolását és a hozomány nagyságát, amit majd a f atal leány a házasságba visz ma­gával „boldogságát" biztosítani. Köz­ben természetesen égig magasztalja a vőlegényjelöltet és előre örül a pénznek, amit a nagy hozományból közvetítési díjként fog kapni. Ám a házasságot nem sikerül nyélbeütni, az anya a szemrehányások laviná­ját zúdítja szegény leányára, aki sí­rógörcsöt kap, ellenségesen szembe­fordul édesanyjával és megfenyege­ti, hogy mégis a kupec felesége lesz! A nézőtér tele volt fiatalsággal, különösen a lányok gurultak a kaca­gástól. A múlt század félrenevelt ii atál^leáfiyStVáTf "sorsa "n ál u k a bo­hózat erejével hat. A haladó .társa­dalom fiatal leányai előtt Nataska egy szánalomraméltó, nevetséges figura. Szegényke elvégezte a köte­lező felsőbb leány-iskolát, ahová a legjobb társaság leányai járhattak csak; zongorázni tanult, akár volt tehetsége, akár nem, hogy majd ud­varlóit elkápráztassa, kézimunkázni tanult egy kicsit, tánciskolába járt, hogy kecsesen mozogjon és hogy társaságban ildomosán viselkedjen. A reális élettől távoltartották, még az iskolába is csak kísérettel járt, dolgozni nem illett úri leánynak, ol­vasmányai a megengedett klassziku­sok voltak és a szerelmi fércregé­nyek (természetesen titokban aztán a leglehetetlenebb dolgokkal fertőz­ték fantáziájukat). Életcélja az volt, hogy a mesebeli herceg jöjjön el ér­te hattyúfopaton. aki okvetlenül da­liás, gazdag és előkelő, akivel aztán a földi „mennyországban" élhet. Várha­tott erre a fiatal csacska lányra más, mint csalódás? Lehetett ilyen terem­tésnek öntudata, aki csak a pénz vagy szerelem által érvényesülhet és csíik a házasságon belül? Az első csapás, a szülők elvesztése, vagy azoknak anyagi összeomlása, nem beszélve a sikertelen házasságról, teljesen ösz­szeroppantotta őket. A kapitalista társadalomban ezek a szerencsétlen teremtések nem találták meg a he­lyüket, mert morálisan lehetetlen­nek érezték magukat, ha dolgozniok kellett- De meg aztán miféle mun­kához értettek volna? Miféle munka biztosította volna nekik a minden­napi biztos kenyeret és önállóságot. A mi leányaink más anyagból van­nak gyúrva, ők a szabadság élvezői, kiket önálláságra, munkára, öntu­datra nevelnek, akik megismerked­nek az élet minden megnyilvánulá­sával és akik előtt semmi sem titok­zatos, burkolt Vágy félelmes. Mint den problémájukra fényt derít a ma­terialista filozófia, Céltudatosan ta­nulnak, minden pálya nyitva áll előt­j tük és célkitűzésüket minden aka­dály nélkül el is érhetik, ha min­den tehetségükkel, becsületesen ne­kilátnak az építőmunkának. A szo­cialista társadalomban mindenki a tehetségét megillető helyre kerül és zavartalanul dolgozhat. Egyenrangú, munkás állampolgárai lehetnek ál­lamunknak. Képzeletüket nem a vő­legény foglalkoztatja, hanem a tu­dás, az eredményes építőmunka. Mint minden fiatal lélekben, termé­szetesen a mi leányaink életében is nagy szerepet játszik a szerelem, azonban ennek mind testileg, mind lelkileg egészséges a formája. A fér­fi gyermekkoruk óta pajtásuk, tár­suk a sportban, a tanulásban, a mun­kabrigádokban és a természetes von­zódás alapján szerelem fejlődik ki közöttük, gátlások nélkül elérhetik egymást, egyik sem kérdi a másik­tól, mennyi a vagyonod, milyen osz­tályhoz tartozol, hanem közösen vál lalják az életharcot, a munkát és eredményeit közösen élvezik majd! Férjüket nem regényhősök között keresik, hanem a velük együtt dol­gozó, harcoló, sportoló társaik kö­zött, egyedül választiák, mert ez a legszemélyesebb ügyük. Milyen szerencsés ez a nemzedék, amely már mentes a gép'rók ;sasízony és vezérigazgató-romantikától és a kulák fiának sem kell a halálba mennie vagy elbújdosnia, ha a sze­gény zsellér lányát szereti... Elég, ha ő is megérti a kor szellemét és életét nem a mult világ előítéletes korlátai és gátlásai alapján igazítja el. A mi leányaink a saját lábukon állnak, el tudják tartani magukat, bárhogyan fordulna is sorsuk; tu­dásukat és jobb jövőbe vetett hitü­ket semmi és senki nem veheti el tőlük. A szerelem természetes jelen­ség életükben, de nem lesznek ideg­roncsok, ha szerelmi csalódás éri őket. Egészséges, kiegyensúlyozott idegekkel és lélekkel teljesítik majd legszentebb anyai feladatukat: az új nemzedék nevelését a békés szo­cialista társadalomban. Túri Mária. Tavaszi divathíradó A tavaszi ruhák valamivel rövi­debbek, mint a tavalyiak voltak. Megmaradtak a bő szoknyák, maga­san álló gallérok, a sima, hosszú uj­jak. Kabátf ronton divatos a bőhátú kabát, a testhezsímuló köpeny és a kulikabát, valamivel hosszabb for­mában, mint az 1948-as. Ehhez vi­selhető szűk alj is. A puffos, turnü rös, zsinóros „nagymamaszerű" ré­giségek eltűntek a divatból. Az 1949-es divat a dolgozó nők ízlésé­hez igazodik: anyagszükségletben szolidabb és formában fiatalosabb. A sapkakalap kiszorította a fej­kendőt. Ezek a tavaszi sapkakala­? pok filcből, vagy a kabát szövetéből készülnek. Tollal, fátyollal, vagy sa­I ját anyagból díszítik őket. A kétrészes szövetruha kedvelt tavaszi újdonság lesz, valószínűleg azért, mert helyettesíti a kosztümöt és olcsóbb annál. A kosztümkabátok változatlanul rövidek maradtak. * Divatszínek: a sötétkék, almazöld, fáradt pasztellszínek mellett a sot­ťs, a nagykockás és a pepita. Üjra divat a kombinált ruha, amelyhez többféle összhangzó színt választa­nak- Míg tavaly kényszerből hosz­szították meg a női ruhák alját, vagy toldták meg derekát más színnel, addig ma egyenesen a divat diktál­ja. Célszerű újítás, mert régi mara­dék anyagokat fel lehet hozzá hasz­nálni. « Eltűnt a hosszított derék. Ha hosz­szított derekú a ruha, most akkor is övet tesznek rá. I SZENES ERZSI PÁV. Bálból jön a pávaszem, Beggel van már úgy hiszem Egész éjjel táncolt, vigadt Megvárta amíg megvirradt. Szoknyácskája gyűrött, nyűtt Elvesztett egy fél kesztyűt Jaj, a talpa nagyon ég, Pilledt szegény alig lép, A legszívesebben rína. A kis lepke ballerína. A eipőjének persze fuccs, Eeh jól jönne egy pár papucs. Eársony vagy szattyán egyre megy. Ha nem két fél, legalább egy. •Pl Va . . •• Van pávaszem, mely a nappal kél Alkonyattól, éjtől nagyon fél. Amíg a nap fenn jár, addig áll néki a bál, Mézédes virágról, mézédes virágra ttáJL Van pávaszem éjjeli lepke, Alkonyatkor jön pajkos kedve. Ez a delnő' éjjel dőzsöl, vigad Alkonyatkor már a bálban illeg, De mire itt a hajnal, csali pilleg, És elalszik mire megvirrad. Van pávaszem mely nem is élő. Páva tollán zománccal fénylő. Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy falu, amelyet úgy hívtak: Butafal­va. Ne is kéruezzéteK, miért — mert a világon a legbutább emberek ott lak­tik. Azok körött is a legbutáhbnak volt három fia: Bohó, Málé és Bamba, A Echó ki J . ô szeleburdi volt, a Málé kis­SJ lassú éazjčrású, a Bamba pedig bu­taságban még apján is túltett. Amikor meghalt az öregember, fiaira hagy­ta rozzant házát, kevés­ke földjét, vén lovát, egy kis ládikó ezüst­pénzt meg egy könyvet. A három fiú aztán összeült, hogy meg­hányj e-vesse, hogyan gazdálkodjanak (teentúL — Én úgy gondolom — kezdte Bohó —, hogy apánk hagyatékából egyedül a könyvet nem használhatjuk semmire. Málé elmerülve ült a széken, gondol­kozott fél órát öccse szavain, aztán megszólalt: — Én is így gondolom. Bamba, a legidősebb, nagyon ostoba képet vágott és megkérdezte: — Miről beszéltek? — de senki nem felelt neki. Másnap már korán reggel felkeltek és munkához láttak. — Fel kellene szántani a földet — mondta Bohó. Málé hosszú idő múlva felelt: —- Le keller\e aratni inkább, mert bú­• za van rajta — és életében először most mondott okosat. Bamba is gondo'kozott i egy órácskát ée nagy bölcaen kibökte; — Apámtól úgy láttam, hogy előbb szántott és aztán aratott, neicünk is előbb szántanunk kell. Ügy is tettek. Kivonszolták az ekét a kocsiszínből a búzaföldre, ahol szép sárga kalászba szökkent már a búza. Az út mentén megáilt Bohó és a hom­lokára csapott. — A lovat elfelejtettük... apánk a szántást lóval végezte ,.. Málé sokáig gondolkozott aztán meg­szólalt : — Igen, az eke egyik végén apánk haladt, a mágik végén a ló. De melyik végén volt a ló?! Bamba azt mondta, hogy az ember­nek meg kell őriznie a méltóságát, csakis az eke előtt mehet és nátul kul­loghat az állat. Ez nagyon értelmesen hangzott és a fivérek visszafordultak a lóért Be is ; fogták az ekébe oly csndamudoji, hogy a lő vidáman kocogott az eke mögött és ők hárman pedig igába fcgva, veri­tfkezve húzták az ekét. Gyönyörűen felszántották a földet, ép­pen csak a széü, aranvló kalászokat tépték ki, taposták lo. Magjukat s^át­hyHatva hevertek a száraz poroan. A ló vígrn ropogtatta a szárakat és per­ceken belül varjak, vereoek hada lepte U a búzaföldet és felcsipegették azokat a szemeket is, amelyeket még meg le­hetett volna menteni. Hazament Bohó, Málé és Eamba a szántás után. A jól végzett munka örö­mére nagy lakomát csaptak és addig ittak-ettek, amíg nem maradt az élés­kamrában egy szál kolbász, egy falatka szalonna sem. Azt mondja Bohó a bátyjainak: — Van nekünk ez a girhes lovunk. El kellene ültetni, hogy kinőjön és gya­rapodjék. Jövőre már ménesünk lesz. Felcsillant a szeme Málénak a jó gon­dolatra és félórai gondolkozás után ö is mondott valamit: — Sokat kell majd locsolni. Bamba ügy másnap reggelfelé meg­szólalt: — Nem elég locsolni, kapáin! is kell. Ebben megegyeztek. Ástak egy mély gödröt, ebbe beleállították a lovat he­földelték, aztán minden nap kannaszani­ra hordták rá a vizet, meg is kapáltaK néha, de csak nem akart kikelni. Telt az idő. Már majdnem őszbe járt amikor Bohó figyelmeztette bátyjait, íogy a felszántott földbe búzát kellene /etni. Bátyja, Málé sokáig gondolko­dott, mit feleljen: — Rengeteg cserépbe lesz szükségünk — mondotta. — Minek az? — kérdezto Bohó. — Hát nem tud ad — válaszolt Má­lé —, hogy apánk a magvat előbb cse­répbe tette és a palántát Ülíetto l;i a földbe ? Bamba, a legidősebb, bólintott, hogy úgy van. De a házbm aMg talál t i uc né­hány cserepet. Elővették a pénzesládi­kot és elmentek a fazekaihoz vagy öt­ezer cserepet csináltatni. Mikor elké­szült a töméntelen cserép, tehtöltötték földdel, aztán mindegyikbe háiom bú­zaszemet ültettek, mikor kisarjadt a búza, kihord tik a cse­repekat a búzaföldre s elkezdték egvunkent a földbe palántálni E' is készültek november vé­gére. Ak!tor hazamentek. Látja ám Bohó, hogy amíg odavoltak, lehullott a ház vako­lata, — Nini, kilyukadt a ház! — kiáltott. — Azám — válassolt hosszú idő múl­va Málé —, be kell foltozni. — Hozom a tüt mag a cérnát — ajánlkozott Bamba ügy estefe'é és hoz­záláttak a foltozáshoz. Mondán? se kell, ht gi beletört a tű a téglába és a cérna dirib-darabbá szakadt. — Hát ha nem sike­rül, úgy marad — mon­dották a testvérek és türelmesen kivárták, míg egé.szen kilyukadt a ház oldala. Közben *él lett, lehullott a hó és hiába járt ki a gabona­földre a három testvér lesni, mikor szökken a búza szárba, bizony, egy árva fűszál sem volt a földön, csak hó, hó, hó. — Nincs mostanában jó idő — pa­naszolta Bohó. — Szerezni kellene valahonnan — toldotta meg Málé. — A patikából. Ott minden van — mondta Bamba és útnak eredtek. A patikus okos ember volt és nagyot ne­vetett a három ostobán. — Egészen bizonyos, ha előbb a köny­vet nyitottátok volna ki, nem csiná 1 ta­tok volna annyi butaságot — mondta a patikus. — Mert tanuljátok meg: a gyakorlati munka csak akkor lehet hasznos, ha az akarattal szorgalom és a szorgalommal tudás is párosul! A három ostoba nagy búsan hazament oktalanul szétfecsérelt gazdaságába és megfogadta a patikus tanácsát. Azóta már talán okosabbak lettek. Maglődi Magda A CsI. osztálysorsjáfék 60 éves JUBILÁRIS HÚZÁSA f év május <ô-an kezdôďk! 88 millió Kčs értékben. Minden második sorsjegy nyer. A sorsjegy ára: V 8 . . . • 42.- Kčs ty, ... . HB.- Kčs V 4 , B , - 84.- Kčs egész . . 336.- Kčs Az alábbi szelvényt kitöltve, boHtékban kii'dfe be rimii kre. Predaina dsl. tŕ dm ioicnc Megrendelek önöknél i i/ V 4 _—...— egész }atomic [Bilik PVAH& XV*. U Xof*o|» 10 Név poutos címem, utolsó po*tóv»L, 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents