Új Szatmár, 1912. november (1. évfolyam, 180-204. szám)
1912-11-22 / 197. szám
Uj ellenfél a harctéren. A csataldzsai vonalon, a középen kettétört török csapatok mögül el ő u gr ott egy rém, ruházatra s fegyverzetre sem a törökökhöz, se a bolgárokhoz nem hasonlatos és azt mondta: — Majd én is segítek! Valaha mondták, mikor az emberek elszaporodtak: „Nagyon sokan vagyunk, valamennyien nem bírunk megélni: legfőbb ideje, hogy háború vagy kolera legyen és elvegyen valamit a fölöslegből. Hát azt gondoltam : miért ne jöjjön mind a kettő ? A háború is, meg én, a kolera.“ Az emberek, úgy látszik, nagyon sokat tartanak fölöslegesnek maguk közül. A nagyhatalmak, a kultúrájukra, emberbaráti érzéseikre büszke nagy európai államok bizonyosan ezért nem csaptak közbe a békéért. Nekik nem is az ember, hanem az ország volt fölösleges. Ha odalenn összeveszekesz- nek, gondolták, végül is egy állammal kevesebb lesz és a többivel is könnyebb lesz beszélni, ha a birkózásban legyöngülnek. A török úgy járt velük, mint az, aki a szajkó örökös nótájára hallgatott: „Ne félj, Mátyás ! Ne félj, Mátyás!“ Amikor a törökök már szinte kiterítve feküdtek, a diplomácia még mindig biztosította őket változatlan jóakaratáról, az integritásról, meg egyebekről. — Sokan, nagyon sokan vagytok egymásnak, emberek. Fiatal ország, jövőjük kezdetén állók betömik az ugyucsövekbe izomerejük, munkakészségük legjavát, odaadják a gránátszilánkoknak a nemzet testének legfrissebb, életerős húsát. Halálmarsok kábító nótája közben küldik a vészbe az apákat, a fiukat, ügyetlen vagy túlságosan merész tábornokok egy szava ezreket küld a biztos halál sáncaiba. S azt mondják, hogy ez a jövőért, az ország jövendő fejlődéséért, nagyságáért történik, Hanem, hogy ez a jövő minél szebb, kövérebb legyen, ahhoz az kell, hogy minél kevesebben legyenek, akik elérik, élvezhetik. A karéj kenyér, ugy-e, kettő között sokkal többet ér, mint ha tíznek kell rajta megosztozni? — Segítek, segítünk. Nemcsak én vagyok, jön utánam a társam, a pestis. Pusztítok ezen az oldalon, pusztítok a másikon. Én irgalma- sabb ellenfél vagyok, mint ti. A kit én célbaveszek, az huszonnégy órai vergődés után, kinnal-keserve- sen, de meghal. Nem teszem ki öt-hat napos halódásnak, operálásnak, hosszú tusának. Bolgár katonák, török katnák, hősök, melyik halált választjátok? — Rajta, gyertek Konstantiná- polyba. Be gyönyörűen gondoltátok a parádét, amelyet a vértenger árán meg akartatok szerezni. Császári koronázás, uj bizánci trónon. Keresztföltétel az Aja Szófia mecsetre. Királyok belovagolása meghódolt, leigázott, letört főváros utcáin. Veletek is megyek, ott is várlak. Akartok korouázást tartani a járvány fertői között? Van kedvetek diadalmenetet tartani utakon, amelyeknél senkisem tudja, mikor lép be a halál sorába. — Gyors volt a ti hóditó uta- tok, — az enyém még gyorsabb lesz. Nem állja az utamat semmi, amivel máskor az emberek sövényt állítottak elé bem. Az orvosok nem érnek rá elébem állani: sebeket kötöznek, katonalábakat fűrészelnek, golyókat kutatnak rostává lőtt testekben. Utat nyit előttem a keleti piszok, a tudatlanság, az elővigyázatlanság. Hajrá ! Ma még a csataldzsai vonalon vagyok, — holnap én leszek Kirk-Kilisszében, Üszkübben, Szalonikiben, Monasz- tirban. A szövetségesek legyenek egyek és összefogók az uj veszedelemmel, az uj ellenféllel. Velem szemben is? Hadd lássam: zseniális államfők, akik kétszer-kettőre kiszámították egy ország széthasi- tásának, megosztásának, kihasználásának dolgát, akiket ettől semmi nem térit el, — gondoltak-e rám is ? — És ki tudja? Talán eljuthatok azokhoz a nagyhatalmakhoz is, akik olyan közömbösen, a zsebükbe nézve várták és kisérték alattuk a népek nagy öldöklését. Talán így jobban fogják becsülni az emberéletet, az erőt? Talán oktatás lesz ez nekik, hogy máskor ne hagyják szabadjára a háború rémét, a mikor megvan az erejük hozzá, hogy megfékezzék? Ha én közöttük leszek, akkor is azt fogják mondani: ennek igy kellett lenni, ezt az események kérlelhetetlen logikája hozta magával?... — Hallottátok a hírét a gazdának, aki, mikor a szőlőjét a jég paskolta, egy doronggal közébe vágott a venyigéknek és azt mondta: „rajta, Uram Isten, ketten, majd többre megyünk!“ Most a fordítottja esik ennek. Mikor az emberek egymást irtják, az Úristen segítséget küld a pusztításhoz: rajta, igy többre megyünk ! I. évi. 197. sz. Szatm&r-Mémeti 1912 november 22 Péntek Fűszer-, csemegeáruk, halak, konservek, teák, tea-sütemények és likőrök BmaiilM Dirosi bérpalota TELEFON Ára S fillér.
