Új Szatmár, 1912. október (1. évfolyam, 153-179. szám)

1912-10-27 / 176. szám

1912. október 27 2. oldal PÁSZTORY ÁRKÁD a görőgkatholíkus csodarabbá. AZ UJ SZATMÁR tudósítása SZATMÁR, október 26. Évek hosszú sora óta beszélnek, kü­lönféle homályos és legendás dolgokat beszélnek arról a fehér reverendás, fehér hajú öreg emberről, aki fennt, az Avas­ban, Túrvékonya község határában egy legendákkal körülvett tanyai várpalotában éli'életét, a legkülönösebb, a legrejtel­mesebb remete-életet. Egy riporternek izgató théma ennek az öreg embernek az élete, a népnek ba­bonás sejtelem és rejtély, a papságnak botránykő, a közigazgatásnak pedig egy bevehetetlennek tetsző menedékvár, amelyet évek hosszú sora óta figyel­nek, évek hosszú sora óta nyomnak hasz­talanul, talán nem is eléggé erélyesen. Magam is úgy vélem, hogy a turvé- konyai várpalotát nem nekem, a hirek szolgájának kellett volna felfedeznem a nagy nyilvánosság előtt, hanem annak a papságnak, amelynek szent reverendáját viseli az a legendás ember, akinek egész élete és működése a babona, az emberi hiszékenység, a naivság, a bajok között való könnyenhivőség rozoga és kiirtandó fundamentumára van felépítve. Észrevennie, nemcsak észrevennie, de kipusztitania kellett volna már a köz- igazgatásnak a turvékonyai emeletes pa­lota környékéről azokat a homályos és népbutitó "legendákat, amelyeknek ország­szerte vannak ügynökei és amelynek jö­vedelmezőségét egy darabban fekvő há­romezer hold termőföld bizonyítja. Háromezer hold földnek a korlátlan ura ma Pásztory Árkád, ez a végképpen kezdetleges intelligenciájú, homályos életű, fehér reverendás pap, akinek összeköt­tetéseit nemcsak a jól elhelyezett ügynö­kök tartják fenn Zólyomban, Liptóban, Borsodban és Túróéban, de megvannak a konnexusai felfelé is. Egészen a pápai udvarig. Ezek az összeköttetések ugyan az utóbbi időben sokat veszítettek az ere­jükből, de egy időben erős kötelékek fűzték a főurat a vármegye uraihoz is, akik közül azonban már egyet sem ha­gyott meg az idő. Nem egy újságcikket, nem cikksoro­zatot, hanem egész kötetet lehetne össze­írni Pásztory Árkádról, Pásztory élettör­ténetéről, működéséről, hírnevének terje­déséről és terjesztéséről, és különösen összeköttetéseinek a „szent képekkel“, (amint a bankót nevezi) való megterem­téséről. Amit ez a cikksorozat fel fog tudni ölelni, az csak egy nagyon kivonatos ri­port lesz, egy szemelvényekkel tarkázott riport arról, hogy miként működik, jóté­konykodik, gazdagodik az általános avasi elszegényedés közepette Pásztory Árkád, a görög katholikus csodarabbi. Pásztory Árkád Máriapócsról került hosszú évek előtt Bikszádra, az ottani bazilitarend zárdájába főnöknek. Máriapócsról hozta magával már a hírnevét, a csodatevő, a jósló, a gyógyító hírnevét is. Már a szent bucsujáró helyen is élénken űzte a babona pénzre való felváltását és a közigazgatás éppen ak­kor ütött rajta, mikor csodatevő hatalmá- vel egy halott leányt akart feltámasztani a koporsóból az összegyülekezett bucsu- sok előtt. A közigazgatás közbelépése mindenesetre kapóra jöhetett a csodatevő hatalomnak, amely ilyenformán azzal a kifogással maradt épségbeu, hogy a pro­fán beavatkozás nem engedte érvénye­sülni az erejét, de Pásztory Árkádnak tá­voznia kellett ezért is, másért is Mária­pócsról s igy került Bikszádra. Bikszádon tovább folytatta működé­sét a szent pap s ezért távoznia kellett a rendből. Nem távozott messzire. Az Avas rejtett zugai nagyon jó talajnak bi­zonyultak a csodatevés kenyérkeresetére és Pásztory, aki ekkor már tekintélyes vagyonnak volt az ura, saját birtokán, saját palotájában telepedett meg a tur­vékonyai tanyán. Előkelő és jól megkent összekötte­tései révén Pásztorynak sikerült eljutnia a pápai udvarig. A pápa kihallgatáson fogadta és a rendből kitett pap a pápától visszakapta misézési jogát. Erre a misézési jogra pedig nagy szüksége van az avasiak görög katolikus csodarabbijának, kell ez az üzlet folytatá­sához. Saját templomot tart fenn, ott ő maga misézik és az ország minden részében elhelyezett ügynökök gondoskodnak róla, hogy a miséknek nagy és kiadós publi­kuma legyen. Mit csinál hát Pásztory Árpád? Mit müvei, miből él, miből szaporítja a nagy és folyton növekvő vagyonát ez a rejté­lyes ember? Nehéz kérdés, nagyon nehéz és bo­nyolult rá a felelet. Azt mondják, illetve vannak olyanok is, akik azt mondják, hogy jótékonyság­ban éli le öreg napjait, segít a szegénye­ken, enni ad nekik, ellátja a háza tájára kerülőket. Emeletes palotája tövében apró, fehér szobák vannak, ezeknek mind elesett, szegény, öreg emberek a lakói-, akiket a „nagyságos ur“ (pápai kamarás) kegyelemkenyéren tart. Van vagy hatvan ilyen szegénye. Pazarul, de kiáltó ízléstelenséggel berendezett emeletes palotájában több nagy terem szolgál a felhalmozott fehér- nemüek és ruhák raktárául. És ez a sok ruhaféle mind kiosztásra vár. De viszont vannak sokan és nagyon tekintélyes szavú, feltétlenül megbízható és nagyon tájékozott emberek, akik azt mondják, hogy jótékonykodásból nem lehet megélni sem, annál kevésbbé va­gyont gyűjteni és háromezer hold földet szerezni. A valószínűség is emellett szól. Emellett szól az a töméntelen, nagy- összegű pénz, amelyet a bikszádi posta kézbesít a szent papnak Amerikából és Magyarország különféle részeiből. Emel­lett szólnak azok a hatalmas szállítmá­nyok, élelmiszerek, termények, amelyeket waggonszámra hord Pásztory Árkád cí­mére a bikszádi keskenyvágányu. Azt mondják, hogy ha az a három­ezer hold föld, az a nagyösszegü pénz, amelynek Pásztory Árkád a korlátlan ura, beszélni "tudna, sok vagyonából ki­forgatott szegény embernek, sok csap­dába vezérelt hiszékeny családfőnek keserves könnyeit tudná elsírni. Nem hull annyi eső Pásztory Árkád háromezer hold termőföldjére, ahány könnycsepp áztatja azok megszerzésének legendás emlékét.Csodálatos, hihetetlen dolgokat me­sél a fáma Pásztory Árkád működéséről. Mi csak azokra fogunk kitérni, amelyekre adataink vannak, amit bizonyítani is tudunk, mert hiszen azt egészen biztosra vesszük, hogy az ekszisztenciájában, ke­nyérkeresetében megtámadott szent pap legalább is sajtópörrel fogja megkísérelni érdekeinek megvédését. Az bizonyos, hogy az a hatvan em­ber, aki ma a jótékonyság keserű kenye­rén udvari és mézéig szolgálatot teljesít Pásztory Árkád gazdaságában, jó előre megvásárolta magának a kegyes életű főur jószívűségéhez a jogot. Egy sem jött üres kézzel a szent udvarba. Amit hoztak ezek az elesett, ügynökök által idehajtott emberek, az mind vagyon, amely jóval felülmúlja annak a jótékony­ságnak az értékét, amelyet a szent pap gyakorol velük szemben. Nagykiterjedésü, országos búcsúkat rendez az avasiak pápai kamarása és ezekre a búcsúkra még a bikszádi kis­vasút marhaszállitó waggonjai is csak úgy öntik a szegény, hiszékeny és job­bára felföldi megyék tótságából való népet. Áhítattal, kegyelettel, vak hiszékeny­séggel lépnek be a szent ember házába, nem a kezét, hanem a saruját illetik csókkal és egyenként járulnak kihallga­tásra, tanácsadásra, bajok orvoslására, betegségek gyógyítására a hosszúkás földszinti, egyszerű terembe, amelynek falán egy kétségbeejtően megdöbbentő, ezer sebtől vérző, babonás félelmet ger­jesztő életnagyságu Krisztus-kép fokozza a babonás ember áhitatos félelmét, meg- ihletettségét. A csodatevő hatalomnak is meg- vannek a maga praktikái. A legszentebb életű halandótól se lehet követelni, *hogy egy-kettőre tisztába jöjjön az előtte álló ember összes bajaival, mielőtt ez feltárta volna azokat. Pedig ez hozzátartozik az üzlethez. Ilyenformán aztán az ügynök, aki felhajt, segít is. Jóelőre megírja, hogy- X. Y., aki Z. faluban lakik, sok ba­jával és sok pénzével felkeresi a szent papot. Közöl minden adatot, még talán a páciens anyajegyét is. Mire aztán a pasas, a hivő, bekerül a szentélybe, meg sem kell mukkannia, csak a pénzt tegye le az asztalra, a többit már tudja a jósá­gos nézésű, szent életű, istenségekkel p aktáié főur. Ha az ügynök nem szállítja egyide­jűleg az adatokat, akkor a hivő vár ne­hány napot a tanya egyik zugában levő váróteremben, ott alszik a földrehintett szalmán és vagy megjön a személyleirása vagy pedig a beavatott háznép veszi ki tőle sérelmeit és a szegény, szegény em­ber majd kiejti a fejét a száján az ámu­lattól, mikor a csodatevő ember ráol­vassa a bajokat blindre, könyv nélkül, behunyt szemmel. Ennyit nagyjából. És most követke­zik ezer és ezer megdöbbentő eset a Pásztory Árkád nagykiterjedésü praxi- sábl. Nem kenyerünk a leleplezés. Évek óta ösmerjük, szinte akaratlanul figyeljük, halljuk Pásztory Árkád működését. És megdöbbent bennünket, hogy itt a világ szemeláttára folyik a hallatlan garázdál­kodás Isten szent nevében, Krisztus szent képével, a szent papi reverendával, hogy egy magát kitünően beadminisztrált kör­mönfont ember nyíltan, világ tudtával fosztogathatja a szegény, hiszékeny em­bereket. Az, ami ezután fog következni, nem hajsza lesz egy ember ellen, de közérdekű leleplezése annak, amit Szatmármegyé- ben évek hosszú sora óta nagyon jól tud mindenki, légióként a közigazgatás és amit meggátolni eddig mégsem sikerült. Ha a babonával való üzérkedésnek, fosztogatásnak a leleplezése nem közér­dek ebben az amúgy is elég sötét és elmaradt világban, akkor nem közérdek az iskola sem, a kultúra sem. Van itt törvényileg védett sötétség elegendő, legalább az ne terjedjen, amit a törvény erejével meg lehet gátolni.

Next

/
Thumbnails
Contents