Új Szatmár, 1912. október (1. évfolyam, 153-179. szám)

1912-10-27 / 176. szám

!S!2. október 27 ttjkatmä 3. oldal Ep szibériai száműzött élete és szenvedései. Orosz ojságirs Szalmáim Szatmár, október 26. Hiába éri annyi vád és támadás a sajtót, mégis csak ez a közvélemény szája, amelyen keresztül nem egy igaz ság tör utat. Bizonyság az a sok béklyó, amit minden korok potentátjai raktak erre a kissé hangos, de őszinte szájra. Nekünk, kik félig-meddig sajtósza­badság korát éljük, már meglehetősen könnyű dolog igazságokkal dobálózni, de a súlyos cenzúrák idejében amolyan félmártir-számba ment az újságíró, ki az igazat meg merte mondani. Magyar példa is van rá számtalan; hogy sokat ne em­lítsünk : Táncsics Mihály. Az Orosz-birodalomban ma csaknem minden második újságíró egy-egy táncsics- mihály. Csak egyszer kell igazságot Írnia s legott kijár érte a vértanuság. Kény­szermunka, börtön, szibériai gyöngyélet. Példa rá Maxim Libemoíf esete. Libemoffnak azonkívül, hogy a sajtó munkása, még az a szerencsétlensége is megvan, hogy zsidó. így kétszeres bűn igazat mondani a cárok fehér birodal­mában. A „Rigaer Tageblatt“ cimü zsargon napilap szerkesztője volt Lieemoff még 1908-ban is, amikor Riga környékéről 30 ezer zsidót kergettek világgá. A hon­talanná váltak érdekében akkor mozga­lom keletkezett, amely célul tűzte ki, hogy hazát teremt az üldözötteknek. A vezetők többek között a japán kormány­nyal is tárgyaltak, hogy a hazátlan zsidók letelepedését engedélyezze. E célra 1.800.000 rubolt ajánlottak fel, mely összeg gyűjtésből folyt be. A kievi kormányzóság megneszelve a „hazaárulást“, feihajszolta a „titkos egyesület“ vezetőit s mintegy tizennégyet, köztük Libemoff kartársat is, ki az eszmét lapjában propagálta, szibériai kényszermunkára Ítélt. Az elitéit hírlapíró társaival együtt a moszkvai vár börtönébe került, ahonnan öt-hatszázas csoportokban viszik a rabo­kat Szibériába. Nem soká kell várni az Atyuska országában, mig az elitéltek száma ennyire felgyarapodik. Ámbár most már vasút vezet az orosz birodalom európai részéből a számüzöttek honába, ez túlságos luxus lenne a szegény elitéit orosz alattvalók­nak. Gyalog teszik meg az utat, amely olykor öt-hat hétig is eltart, mialatt a gyengébb szervezetű rabok szépen kidől­nek, elhullnak s egyszer és mindenkorra megmenekednek a nehéz kényszermun­kától. — Mindazonáltal —meséli Libemoff, ki ma vendége volt szerkesztőségünk­nek — ma már sokkal szociálisabb vi­szonyok uralkodnak Szibériában is, mint ennekelőtte. A rabok orvosi felülvizsgá­lás alá kerülnek s az orvos határozza meg, milyen munkát bir egyik-másik fogoly szervezete. Egy Berta Kaminszky nevű kievi diákkisasszonyt például, kit rajtacsiptek, hogy nihilista mozgalmakban vesz részt, gyenge és filigrán szervezetére való te­kintettel a mosó teknő mellé rendelt az orvosi jószívűség. II tcmiahh — Velem egy időben — meséli kol­legánk — került ez a leány Szibériába. Akkortájt 17—18 éves lehetett s gyönyörű hamvas rózsák virítottak az arcán. Ma sápadt és elnyűtt szegényke, szemében a koravénség kialvó tüze bujkál s finom kis kezei beleráncosodtak a marólúg folytonos használatában. Az irkutzki higanybányában dolgo­zott Libemoff. Husz-negyven méternyire a föld alatt tartózkodnak az orosz kor­mánynak ezek az ingyenes munkásai s a csillogó higany-folyócskákat többféle mű­velettel bívalybőr-hordókba szivattyúzzák. Megesik, hogy egy-egy ilyen folyócska nyílást talál valahol és megszökik, ilyen­kor hónapokig ásnak, mig az eltűnt érre rábukkannak. — A lakás meglehetős — felel kér­désünkre Libemoff. — Nagy kaszárnyá­ban laktunk, amelyben többek között fürdő is van és központi fűtés. Az orosz paraszt azonban rendkívül piszkos s alig hasz­nálja a fürdőket. Csak a finnek, a zsidók, meg az értelmesebb, többnyire politikai vétségekért elitéit oroszok tisztálkodnak rendszeresen. — Hetenkint egyszer, vasárnap, nagy hajtóvadászatot rendez a felügyelőség. Ilyenkor 4—500 rab puskákkal, fejszékkel fölszerelve rendszerint annyi vadat ejt, amennyi egész hétre elég. Sokszor igen bő a vadász-zsákmány, de a rabok ez esetben is csak kétszer hetenkint kapnak húst, a többit a hivatalnokok s az őrök pusztítják el. — És mernek ott fegyvert adni a rabok kezébe ? Hátha föllázadnak ? Hátha lelövi valamelyik elkeseredett száműzött a felebbvalóját ? — kérdeztük. — Ott, kérem, — felelte az orosz kartárs szomorú mosolylyal — az ember beleszokik a sanyaruságba s a szenve­désbe. A rab megtudja, hogy hiábavaló lázadozni s legjobb, ha jól viseli magát. Ha az ember megöl egy felügyelőt, kerül helyébe hamarosan három, a türelmet­lennek pedig jaj akkor. Legjobb furfang- gal élni, vagy pénzzel dolgozni. Sok pénz­zel Oroszországban a minisztert is meg lehet vesztegetni. És elbeszélte a saját szökését, amely 5000 rubeljébe került a feleségének, aki egy odesszai hajóskapitányt vesztegetett meg. A derék tengerész matrózruhába bujtatta a szökevényt, aki egy érc- és higanyszállitmánytkisértÁzsiából aFekete- tengeren levő hajóállomásig. Libemoff Amerikába akart menni, ahol egy zsargon lap szerkesztőségében kapott volna állást. De New-Yorkból vissza kellett fordulnia, mivel szemfájós. A higanybányában megromlott a szeme s nem fogadják be az Egyesült Álla­mok. így aztán csakugyan hazátlanná vált az orosz szerkesztő. — Amerikán kívül csak Svájc és Magyarország-Ausztria fogad be bennün­ket — mondja szomorúan az orosz — de megélni csak Oroszországban tud­nánk, vagy Amerikában. Most szatmári hitsorsosaihoz fordul, kik bizonyára könyörülni fognak a sze­gény hontalan helyzetén. k. i. flz 113 szRcmflR telefonja A háború Kirkilisszét visszafoglalták ? Szófia, okt. 26., este 9 óra. A városban igen nagy megütközést keltett, hogy Kirkilisszéből tegnap óta semmi hir sem érkezett. Ennek oka az hogy a tegnapi ütközet alatt az összes távirat és telefon drótokat a harcolók elvágták. Konstantinápoly, október 26., este 9 óra. Konstantinápolyi lapok rendkívüli kiadásai jelentik, hogy a bolgárok és törökök között kirkiliszi ütközetben a bolgárok rettenetes küzdelmük dacára vereséget szenvedtek- A török csapatok­nak Drinápoty határáig sikerült a bolgá­rokat üldözni, ott viszont egy török csa­pat golyói közé rohantak a bolgárok. Konstantinápoly, okt. 26., este 9 óra. A lapok jelentése szerint a driná- polyi ütközetben a bolgárokat a török csapatok a Marosi magaslatokig ver­ték vissza. A török tüzörség ezer méter­nyire kergette a vártól a bolgárokat, a kik csúfos vereséget szenvedtek. Dri- nápoly parancsnoka késő este jelentette, hogy csapatai kitűnő eredménnyel har­coltak. A katonák halált megvetve rohan­tak az ellenségre, akiknek csapatait megtizedelték. Konstantnápoly, október 26„ este 9 óra. A főhadiszállásról ide jelentették, hogy a délután folyamán a Dunzsa völ­gyében irtózatos vérengzés volt török és bolgár csapatok között. Hétezer bolgár maradt a csatatéren. Szófia, okt. 26., este 9 óra. A bolgár csapat elszánt erővel megy Drinápoly ellen. Ma reggel óta a csapa­tok gyors előnyomulásban vannak Driná­poly felé. Konstantinápoly, október 26., este 9 óra. Mugdán pasa fővezérnek sikerült a több szétszórt török csapatot egyesíteni. Az összevont csapatok a szerb előre nyomulását fogják mától kezdve megaka­dályozni. A szerb csapatok eredményes bevonulása a szandzsák határán belül azért sikerült, mert az apróbb török őr­ségeken ellenállásán kívül más akadátyra nem találtak. Az összevont török csapa­tok irtó csatára készülnek a szerb zászlóaljak ellen. őszi MODELiL. újdonságaim kész kosztümök, aijak, pongyolák, biousok és gyermek ruhákból megérkeztek. Min­den darab egy külön látványosság. Kosztümöket a modellek szerint mé­retre is elkészíthetek. Teljes tisztelettel Szőke Béla divatárakáza Deák-tér 29. Szolid szabott áraim és ízléses jó áruim a szükségletük jó beszerzését bizíositják.

Next

/
Thumbnails
Contents