Új Szatmár, 1912. október (1. évfolyam, 153-179. szám)
1912-10-27 / 176. szám
nem szerep a párosunkat. Nem szeretjük a városunkat vagy legalább nem eléggé szeretjük. Ez a kijelentés ugyan igy első hallásra szinte hazaárulás-számba megy de azért annak ténybeli igazságán mégsem vál toztat semmit. A hazaszeretet vagyis városunk szeretete nálunk abban áll, hogy el hagyjuk magunkat ragadtatni Szat- már gyors fejlődésétől és alkalmilag, bankettileg felköszöntjük városunk kiváló nagyjait, akiknek legjobb akarattal sem sikerült meg- akadályozniok ezt a fejlődést. Hagyjuk fejlődni a várost, ebben tevékenykedünk. Minthogy pedig a világ és benne a mi városunk is, úgy magától még se mozog: hogy valahogy el ne akadjon, a mozgatásra való a város nemes szenátusa, azért adjuk nekik a nagy fizetést, azért izzadjuk ki a rengeteg pótadót, hogy ők törjék a fejüket a mi állandó jólétünkön; a mi az ő koponyájukból kikerül, az tökéletesen elegendő s ahová az ő bölcsességük föl nem ér, arra nincs is szükségünk. Hogy e mellett néha nyakig benne vagyunk a sárban, az nem baj, hisz néha jól is esik sáros fürdőt venni. Sok ember még fizet is érte: orvosságnak használ. így szeretjük mi általában városunkat, vagy jobban mondva: igy nem szeretjük. Minden mindig úgy van a legjobban, ahogy eddig volt; amin pedig már mégis csak okvetetlen változtatni kell, ennek a gondját kivetjük a nyakunkból, törődjék vele az, akit illet. Egy nagy szerencsétlensége a mi városi életünknek, hogy semmiféle közszellem benne kifejlődni nem tudott. Kiki magánvaló életet él itten s köz dolgokkal senki más nem törődik, csak azok, akiket az élethivatásuk erre ráutal s akik tulajdonképen csak végrehajtó közegek lennének, végrehajtói azoknak az eszméknek és utasításoknak, melyeket a közvéleménytől kapnak. De itt senkinek sincs eszméje, senki sem ad irányitó utasítást, mert nincs is közvélemény. Még a kritikáig sem jutottak el az emberek s akik eljutottak is, azok is passzív kritikát gyakorolnak: inkább leszólás, mint kritika, inkább duruzsolás, mint termékenyítő bírálat. Senki se akar itt semmit, még csak egyéni ambíciója sincs az embernek. A legmesszebbmenő ambíció az, hogy az ember bekerüljön a törvényhatósági bizottságba és néhanapján felmenjen meghallgatni, hogy melyik bábának az oklevele kerül a közgyűlésen kihirdetésre. Legtipikusabban nyilatkozik meg a közszellemnek, a cselekedni tudásnak ez a mérhetetlen hiánya a városi képviselők választásánál. Akkor megmozdulnak ez érdekek, de mindig a magánérdeknek vagy egyes csoportok érdekei, só- gorság-komaság, esetleg más, de mindig egyéni szempontok döntik f. évi. 176. sz. S íí almái- N é m e t i 1912 október 27 Vasárnap el a választásokat, bekerülnek analfabéták s még többen olyanok, akik esztendőszámra nem néznek a városnak feléje se, és ha valakinek sikerül tényleg be is jutni: eszébe sem jutnak a megválasztással járó kötelességek. A világ pedig forog a maga „keserű levében“ napról-napra tovább s mi elmaradunk a fejlődésben mindig jobban és jobban. Csak azért, mert nincs egy egészséges közvélemény, mely a fejlesztés dolgait állandó figyelemben és éber számon tartsa. Igaz e hát, hogy nem szeretjük a városunkat ?! — Bizony nagyon igaz !! Nem sokat törődünk az érdekeivel. Rz Osztrák-magyar Bank kamatlábemelése. — Az „UJ SZATMÁR“ tudósítása. — Szatmár, október 26. Amit már napok óta, mint könnyen bekövetkezhető eseményt, jeleztek a lapok, amit az amúgy is sújtott pénzpiacon remegve vártak, az pénteken este bekövetkezett: az Osztrák-Magyar Bank felemelte a kamatlábat fél százalékkal. A kamatlábemelkedése már a mai napon, október 26-án lépett életbe és eszerint az Osztrák-Magyar Bank kamatlába mától kezdve a következő: váltóleszámitolásnál 5 és fél százalék, kézi zálogkölcsönre és pedig : államjáradékokra és bankzáloglevelekre 6 százalék, a többi értékpapíroknál 6 és fél százalék. Sajnos, ez ellen nincs felebbezés, ez ellen nincs sirásnak helye. Ebbe csak beletörődni lehet és bele kell törődni abba is, hogy a kis bankok most már szintén kénytelenek az emelés arányában emelni még egyet az amúgy is magasan lebegő kamatlábakon. Egy vigasztalásunk marad csupán: hogy sokkal magasabbra, mint a mostani, már nem emelhetik. :: Telefosiszámunk 353 :: BETON KÚT, Ilid- és csatorna-csövek:, itató vályúk, beton oszlopok, víztartó-medencék és mindenféle betonvalódi jó minőségben s csinos kivitelben kaphatók dolgok Kása Bertalan és Fia Betongyárában. Telefon: 260. Ára 6 fillér.
