Új Szatmár, 1912. október (1. évfolyam, 153-179. szám)

1912-10-20 / 170. szám

2. oldal 1512. cfrfióte 20 üjJmtmm uzsorának. Tagadhatatlan, hogy előfordul szórványosan az újabb intézeteknél, hogy magasabb ka­matot szednek, de ezt nem azért teszik, hogy ez által nagyobb haszonhoz jussanak, mint eset­leg azért, hogy igy szorítsák a visszafizetésre veszélyesnek látszó kihelyezéseiket. Ezt any- nyival inkább meg kell tenniök, mert őket is szorítják a vissz- leszámitoló intézetek. Nem lehet — mint ezt a felhívás teszi — a szatmári pénz­intézeteket egy kalap alá vonni a tartóiéi bankkal, ahol állan­dóan, tendenciózusan, üzletsze- rüleg űzték az uzsorát akkor is, mikor a pénz olcsó volt. És legtöbb esetben — mint abban a konkrét esetbenis, mely­ből kifolyólag az ügyészség en­nek a felhivásnak a gondola­tára jött — nem is a pénzinté­zet vezetősége a hibás, hanem a kamatot számitó tisztviselőt ragadta el tulbuzgalma. LOSSONCZY JÓZSEF, a Szatmári Takarékpénztári Egyesület igazgatója: — Magam is elítélem azt az inté­zetet, amely tulságba viszi a kamat­számítást. De azon a véleményen va­gyok, hogy a 8 százalékos kamatsze­dést ma nem lehet betartani, mert pl. mi is 7 és fél — 7 és háromnegyedért kapunk pénzt Budapestről. Úgy hallom különben privát utón, hogy a kir. ügyész ur felhívása nem is azon intézetek ellen irányul, amelyek nem tartják be pon­tosan a 8 százalékos kamathatárt, hanem azokra céloz, akik nem elég­szenek meg azzal, hogy az amúgy is drága pénz után 8 százaléknál többet kell számítani, hanem túlzásba mennek s olyan pénz után, amit ők 8 percentért kapnak, 16 százalékot szednek. TEITELBAUM HERMANN, a Szatmárvármegvei Takarékpénztár igazgatója: a következő táviratot adta át, amelyet a Pénzintézetek Országos Szövetsége inté­zett hozzá: Az ottani ügyészség által a szatmári intézetek ellen általánosságban emelt vádak mivoltának úgy a nyilvánosság, mint a hatóságok előtt kellő értékére való leszállítása és az igazság kiderítése ér­dekében készséggel állunk rendelkezésükre, kérünkkime- ritő útbaigazításokat és in­formációkat nehogy oknélkül meghurcolt intézetek is kény­telenek legyenek a nagy nyil­vánosság előtt az uzsora vád­ját viselni, Mándy elnök, Berónyi igazgató. Erre a táviratra az igazgató, illetve a, vezetése alatt álló pénzintézet a követ­kező választ adta: „Magyarországi pénzintézetek országos szövetsége Budapest. Igen köszönjük a sürgönyük tanú­ságával spontán megnyilatkozott érdek­lődést. Minket és velünk több helyi pénz­intézetet igen kellemetlenül érintett az ügyészség vádjában történt általáno­sítás. Mi halljuk a panaszt, hogy egyes intézetek, különösen azok sorából, akik szövetkezeti címen is melléküzletet folytatnak, jóval túl mennek a kamat­szedéssel az illető határon, csakhogy bizony ezt már akkor is cultiválták — ha nem is a mai mérvben —- amikor a bankráta 4 százalék volt és a fővá­rosi nagy bankok szerte kínáltak 5 szá­zalék mellett pénzt, hisz nemcsak nálunk és a többi vidéki városokban, hanem a fővárosban is igy gr asszál a szövet­kezetek nagyrésze. Sajnos, mi nem tehetünk egyebet, minthogy a helyi lapban az általá­nosítás ellen tiltakozi Jc és kérjük Önöket, szíveskedjenek a fővárosi saj­tóban és a nagy pénzintézeteknél a dolgot ily irányban megvilágítani és piacunkat kellően megvédeni.“ Ehhez a válaszhoz Teitelbaum igaz­gató még a következőket tette hozzá: — Megengedem, hogy a piacon egyes intézetek, különösen amint hírlik azok közt, amelyek szövetkezeti ban­kot is fentartanak, a magasabb kamat szedésétől sem idegenkednek és igy az ügyészség kezdeményezése némileg indokolt is lehet. Azonban igazolatlan­nak látom az általánosítást, amely az összes szatmári pénzintézeteket vádolja. Merem állítani, hogy a szatmári jobb nevű pénzintézetek, ha a mai pénzvi­szonyok mellett, amikor a budapesti nagy bankok tőlük 71/2—8%-ot vesz­nek, a réginél 1—2 %-al magasabb kamatot is szednek, arra a vádra népi szolgáltak rá, hogy általánosítva őket is támadja. Dr. TANÓDY MARTON : — Nézetem az, hogy a kir. ügyész­nek föltétlenül tiszteletreméltó állására és ugyanilyen természetű egyéniségére kötelesség föltételezni, hogy nagy moz gaimat előidézett felhívásának a kibo­csátására tényleg az adósok köréből nyert panaszos információk adták meg az okot. Kétség nem fér ahhoz, hogy ez eljárásánál nem annyira az előtte uzso­ráskodással megvádolt pénzintézetek megfenyitése, mint a meguzsorázott kö­zönség megvédése vezette a királyi ügyészt, és az a gondolat, amit a ma­gam részéről teljesen osztok és eddig is hangoztattam, hogy a pénzintézetek ne hárítsák át a gazdasági nehéz vi­szonyok egész súlyát az adósok vállára, hanem vegyék ki ebből maguk is a ré­szüket. Eddig tehát a királyi ügyész föl­lépését csak helyeselni lehet. Baj azonban az, hogy annak kö­rülbelül sokkal több lesz a hátránya, mint az előnye. Mindenekelőtt megállapítandó az, hogy a szatmári pénzpiacnak külömben is igen gyöngének tartott hitelképessé­gét kiszámíthatatlanul megkárosítja az ilyen előkelő helyről elhangzó bírálat. Mindenesetre nagyobb károkat okoz az ilyen híresztelés (a kölcsönre szoruló közönségnek is, nemcsak a pénzintézeteknek), mint amennyit meg­ér az uzsorától megkímélt pézzösszeg. Téves a felhivásnak az a beállí­tása, hogy az intézeteknek a tiszta hasznát a betéti 5 százalékon felüli nyereség képezi. Először a betét nem egyedüli ki­helyezése az intézeteknek, hanem a legtöbbnél a visszleszámitolási hitel ut­ján megszerzett összegek, amelyek után 7 és azonfelüli százalékot fizetnek ezidő- szerint. De a betétek után a normálisnak mondott 5 százalékon felül az adó is figyelembe veendő, ami a betétkamatot 6-nál is magasabb százalékra emeli. Hozzá kell mindezeknél számí­tani az intézetek kezelési költségeit és adójaikat, amik az összes kihelyezések­nél legkevesebb 1 és fél százalékra rúgnak. így nézve a dolgot, nem lehet joggal mondani, hogy az intézetek a törvényes 8 százaléknál többet nem szedhetnek. Legyen szabad megjegyezni, hogy a törvény nem tiltja a 8-nál magasabb kamatot. Ennek az ellenkezője általá­nosan ugyan, hanem tévesen van el­terjedve. Az uzsoratörvény 4. §-a csak azt mondja ki, hogy „a 8 százalékot meg nem haladó kamat kikötése, elfogadása vagy érvényesítése büntető eljárás alá nem esik.“ Ebből pedig, kivált a törvény 1. §-ának meghatározása szellemében egyáltalán nem következik az, hogy, aki pedig 8-nál magasabb kamatot szá­mit, már ezért eo ipso uzsoravétséget követ el. A felhívás, szerintem, méltány­landó, mert nemes a célzata. De sikere, legalább számbavehető mértékben alig lesz. Mert a kamatfizető közönség he­lyes fináncérzékénél fogva, amellyel a jövőbe tekint, alig fogja merni a királyi ügyész humánus ajánlatát igénybe véve a kölcsönadó intézeteket feljelenteni. Végül, az én értesüléseim szerint nem általános a tulmagas kamat sze­dése a helybeli intézetek részéről. Egyes előforduló esetek sajnálatosak ugyan, de miattok az egész piac hite­lét aláásni még sokkal sajnálatosabb dolog. Legvégül pedig legyen szabad ki­jelentenem, hogy én mindezeket nem az uzsora védelmére mondom, nem is a pénzinté” .vk érdekeinek az istápo- lására, amire pedig állásomnál fogva tán kötelezve is érezhetném magam. IjgEION KÚT | Hésa Oarí " S¥ffi 3« hid- és csatorna-csövek:, itató vályúk, beton oszlopok:, víztartó-medencék és mindenféle beton­ja dolgok valódi jó minőségben s csinos kivitelben kaphatók S? s n H & # ä* ss s i in KJ gp i 15 m llárában. Telefon s 260.

Next

/
Thumbnails
Contents