Új Szatmár, 1912. szeptember (1. évfolyam, 128-152. szám)
1912-09-15 / 140. szám
2. Ä1 lljMmm cv- v 1912. szeptember 15 lyes animozitás vezeti őket, hanem hazafias aggodalom és ezt! akkor is tisztelem, ha éle pillanatnyilag ellenem irányul. Az idő úgyis hamarabb semmint gondolnék, igazságot szolgáltat mindnyájunknak. De bízom abban is, hogy mikor nemcsak a szavak, de a tartalom szerint is valóban szabadelvű választójog megvalósításáról lesz szó, találkozunk — mert szükségszerűen találkoznunk kell. Kívánom, hogy a Gondviselés adja vissza mihamarabb egészségedet és kíméljen meg Téged — a csalódásoktól. Igaz hived: Kelemen Samu. fl polgári iskola elhelyezése. Tantermek a sötét áspisán. — Az „UJ SZATMÁR“ tudósítása. — Szatmár, szeptember 14. Nem keressük, nem kutatjuk a botrányokat, nem futunk a szenzációk után és vagyunk annyira lokálpatrióták, hogy ujjongó örömmel adnánk hírt valamelyes olyan dologról, amire büszke lehetne a város, amiért elösmerés illetne valakit, bárkit azok közül, akiket például az alábbi ügyben egyáltalában nem illet meg dicséret. A polgári fiúiskoláról van szó, amely már egy éve működik Szatmár városában gyönyörű eredménnyel és amely hivatásánál* fogva is alkalmas arra, hogy egyik számottevő tanintézete legyen Szatmárnak. Az iskolának egy esztendei fennállása kellett hozzá, hogy a város vezetősége gondolkozni kezdjen azon, hogy az iskolát valami megfelelő helyiségbe keli elhelyezni. Hosszas huza-vonák, alaptalan meggondolások után végre ki is adták vállalatba az iskola épületét, de ugyanekkor felmerült a szükségessége annak, hogy az iskolát, amelyben egy év alatt már párhuzamos osztályok felállítása vált szük- ségessé, megfelelő helyen elhelyezzék. Legalkalmasabbnak erre a katholi- kus gimnáziumnak régi, Kazinczy-utcai épülete mutatkozott, amelynek emeletére a tanitóképezdét viszik, de amelynek a földszintje alkalmasnak mutatkozott arra, hogy ott az iskolát elhelyezzék. Az épület tudvalevőleg a püspökség tulajdonát képezi és a város abban a biztos tudatban irt át a püspökséghez a földszint átengedése iránt, hogy — kulturális kérdésről lévén szó — a kérelem feltétlenül meghallgatásra talál. Mint ez már a legutóbbi közgyűlésről szóló tudósításokból ösmeretes : a város végképpen csalatkozott ebben a reményében, mert az a papság, amelynek minden ügyét, minden dolgát indokolatlanul túlzott előzékenységgel kezelik a városházán, átlátszó kifogások mögé bujt és megtagadta az üresen álló helyiségeket a fedél nélkül levő polgári iskolától. A hivatalos indokolás azt mondja, hogy a gimnáziumi épületét azért nem lehet átengedni, mert átalakítás előtt áll. Számos ellenvetéssel tudnók megcáfolni ezt a naiv kifogást, de elég ezekből egy : kulturintézetről van szó, egy iskoláról, amely az iskolaév kezdetén hajlék nélkül maradt. Ennek a kedvéért még akkor is el lehetne halasztani, a papságnak el kellene halasztani azokat az állítólagos átalakításokat, ha azok már meg lennének kezdve. Aminthogy nincsenek megkezdve. Szatmár városa méltán elvárhatta volna ezt papságától, püspökségétől, mert a város még sohasem mutatott hasonló rideg elzárkózottságot, mikor arról az oldalról kérést intéztek hozzá. Nem kell nagyon találékonynak lenni ahhoz sem, hogy ennek a rideg visszautasításnak az okát megfejtsük. Nyílt titok. Sőt egyáltalában nem titok. Nyíltan beszélik hivatalos körökben éppen úgy, mint a papság között. Dacból történt, amiért a város tfem vette a nyakába, nem vásárolta meg drága pénzen a káptalan Rákóczi-utcai telkét. Ezt bosszulták meg az elutasító határozatban. Mivel pedig a polgári iskolát mégis el kellett helyezni, most szégyenszemre a Litteczky-háznak egy alacsony, sötét szobájába tettek egy tantermet. A Litteczky-házat tudvalevőleg arra a célra vette meg a város, hogy lebontassa és átjárót létesítsen a Rákóczy- utca és Deák-tér között. Most aztán a kényszerűség úgy hozta magával, hogy ebbe a semmire sem al- | kalmas, öreg, sötét, egészségtelen helyiségbe szégyenszemre iskolát kellett elhelyezni — dicsőségére azoknak, akik egy üresen álló épületet megtagadtak egy iskolától. in ______________ni im mun! paloiájában, a második emeleten három utcai szoba és mellékhelyiségekből álló lakás 8 | azonnal kiadó. | ~e laj Íz Etssffip betszpolö Társulat meiste Saatsár ellen. Tönkreteszik a szaíiaári határi! — Az „UJ SZATMÁR“ tudósítása. — Szatmár, szeptember 14. Megírtuk már, hogy az Ecsediláp Lecsapoló Társulat merényletet akart elkövetni Szatmár város földbirtokosai ellen. A társulatnak a Homoród és Kraszna közt levő u. n. keleti csatornája ugyanis nem képes levezetni a tavaszi olvadáskor összegyűlő csapadék és belvizeket. Ezért a társulat módot keresett arra, hogy különösen a keleti csatorna alsó vidékén levő területeket ármentesitse. Ennek az általuk alsó vidéknek nevezett területnek az ármentesitése kb. 100.000 kát. hold lápi terület vizmentesitését jelenti, amely területen felgyülemlő viz nagy károkat okoz azoknak, akik annak idején holdan- kint 20—40 koronáért összevásárolták az Ecsediláp területét. Na, ezt a 100.000 hold lápiföldet, jó volna teljesen használhatóvá tenni. Igen, de hogyan? Istenem, hát hogyan? Ezen a nehéz kérdésen sokáig törhették a fejüket Nagykárolyban a társulat zseniális intézői, mert a találóskérdés megoldására sikerült olyan tervet kieszelniök, amely- lyel oly módon vizmentesithetnék a 100.000 hold uradalmi lápot, — hogy Szatmár város közönségén is üthetnének egy nagyot, ami ha sikerülne, volna min ujjongani a testvérvárosban. Hz 113 SZBTíílSÍR tárcája A gyerekek! A Tuileriákban. Az első verőfényes tavaszi nap s a sétányokat ellepik a göndör fürtös, játszó gyermekek, tova futkosva kisasszonyaiktól vagy mamáiktól. Bob, 6 éves. Lili, 5 éves. Nono, 7 éves. Bob (közeledik Lilihez): Kisasszony, akar ... Lili: Mit, uram? Bob : Velem játszani ? Lili: Nem bánom ... mert szép ruhája van. Bob : Ez nem a legújabb ruhám. Azt csak akkor adják reám, ha a színházba visznek, vagy ha a mamával megyek sétálni. Lili: Hány éves ? Bob : Hat, ha nem ülök vasúton. És te ? Lili: Ahhoz semmi köze. Sohasem szokták a hölgyek korát kérdezni. Bob : Hát. . . mit játszunk ? Lili: Amit tud. Bob : Fogócskát. . . künn a bárány, benn a farkast. . . Lili: Az csupa gyerekjáték ! Maga még gyerek? Bob: És te? Lili: Én leány vagyok . . . Vannak szülei ? Bob (nevet): Furcsa! Minden gyereknek vannak szülei! Lili: Hány van ? Bob : Hát a papa meg a mama . . . Lili: Mit csinál a papája ? Bob : Képviselő ... szociálista . . . Lili: És a többi ? Bob : Milyen többi ? Lili: A többi papája? Bob: Nekem csak egy van. Lili: Miért ? Bob : Mert.. . Hát neked több van ? Lili: Öt! Bob: Furcsa. Lili: Miért volna furcsa ? Bob : Hát csak úgy ... Lili: Az első papám bankár, a másik négy kapitány, festő, angol és tőkepénzes. Bob : Melyiket szereted legjobban ? Lili: A tőkepénzest... Az hozza a legtöbb ajándékot. Bob: Melyik a mamád férje? Lili: Mind. Bob: Milyen szerencsés vagy. Lili (gőgösen): Én kiváltságos vagyok ! Bob: Mond ... mi az a kiváltságos ? Lili: Ha valakinek sok papája van. És mondja, a maga papája képviselő? Bob : Igen !. .. Szociálista ! Lili: Aki a jövedelmi adót csinálja? Bob: Talán . . . Lili: Akkor mafla ... Bob: Mi ? Lili: Mafla ! . . , A bankár papám mondta, hogy a képviselők, akik a jövedelmi adót csinálják, mind maflák! Érti? Bob: És a mamád micsoda ?
